Audrey & Jacob

A válasz hallatán megemeli az állát, de nem mond semmit, az arcára sem ül ki érzelem ennek kapcsán. Saját kijelentését nem viccnek szánta, s a múzeumbeli nyilvános pofon után Jacob a nő helyében nem humorizálna ilyesmivel. A helyzetet aztán oldja a beszélgetésük további menete, s a férfi már válaszolna, de végül a torkán akad a szó, abban a pillanatban, hogy a nő megnevezi azt az embert, aki elől bujkálniuk kell… A férfi kezdi magát úgy érezni, mint aki valami nyomorult játék áldozata, először Hank műsora, most meg ez a Lance, aki nem láthatja őket. Ezt a fordulatot nem várta, és nem Lance jelenléte zavarja, hanem Audrey reakciója, pláne, hogy nem számít arra, hogy félrerántják, mint egy rongybabát.
– Ezt ne tedd többet – mondja, miközben lefejti magáról a nő kezét és visszalép a járdára. Meg sem próbálja leplezni, hogy nem tetszett neki a nő akciója, de nem akadályozza Audrey-t a maszkok közti kutakodásban, megdörzsöli az állát, miközben összeszedi a gondolatait. A felé nyújtott, maszkra néz, aztán a nő szemeibe.
– Ez egy szabad ország, a vásár egy nyilvános esemény, de ha úgy véled, bajba kever téged a társaságom, akkor jobb, ha megyek. Legyen szép napod, Audrey – azzal biccent, s függetlenül attól, hogy a nő marasztalja-e, vagy sem, Jacob hátrál két lépést, majd megfordul és elindul a kocsija irányába. A kamaszos bujkálás még kamaszkorában sem volt a stílusa, nem 44 évesen fogja elkezdeni egy ócska maszkkal a fején, azért a kapuzárási pánik még 5-10 évvel odébb van – reményei szerint legalábbis.

Audrey & Jacob

Óvatosan eltolja magától a nőt a válasz alatt, de csak azért, hogy a szemeibe tudjon nézni. Jacob nem vonna le előre következtetéseket arról, hogy lesz-e köztük valami, vagy sem, az élet annyira kiszámíthatatlan, ugyanakkor ő ezen nem is mereng. Eleve ott ette meg a fene, ha neki ilyesmin előre kellene agyalnia, főleg miután még ezekben a vészes időkben sincs híján hölgytársaságnak, – kis túlzással – elég csak a kezét nyújtania érte. Ugyanakkor komoly kapcsolatban nem gondolkodik, még mindig a válási procedúra sokkolja, amivel magát is meglepi, mert sosem gondolta, hogy ennyire érzékeny lenne, ugyanakkor a traumái sorába beleillik.
– Elhiszem. Közben a tűzzel játszol – mondja aztán, hogy a másik kijelenti, hogy fárasztó napja volt. – Mint barát mondom, egyelőre a saját biztonságodra kellene gondolnod, nem arra, hogy én akarlak-e látni.
Arra nem tér ki, hogy a nő férjezett, pont ez Jacobot sem zavarná, ugyanakkor, ha a férj egy vadállat, már felvet némi aggályt.
– Egyébként sem szoktam kerülni az ismerőseim… kivéve az éppen aktuális ügynökömet… szóval amíg nem állsz a KMR alkalmazásában, addig ez a veszély nem fenyeget téged.

Audrey & Jacob

Azt gondolta, ha a nő a származását firtatja, úgy a beszélgetés a kellően semleges család témára fog terelődni. Bár Jacob családja annál bonyolultabb, mégis van egy olyan aspektusa mind az apai, mind az anyai ági rokonainak, hogy kellően hétköznapi zsidó családnak el lehessen adni őket a vagyonuk, illetve a vallásosságuk és hagyománytiszteletük ellenére is. Igazából ezeket túlzottan hangsúlyozni sem kellett volna. A visszakérdezés szemmel láthatóan meglepi, hát még az, hogy a nő átkarolja. Minden más esetben ezt nagyon kellemesnek találná, most viszont – és ez mutatja, hogy, kezd öregedni – kicsit gyorsnak véli a tempót tekintve, hogy egy ennél sokkal ártalmatlanabb egymás mellett állásért is micsoda taslit kapott Audrey. A férfi belekortyol a kávéjába, majd szabad kezét a nő vállára teszi, majd a nyakára simítja. Nem tolja el magától a másikat, ha egy magánszimat van a nő nyomában úgyis készített már mindkettőjükre terhelő képeket.
– A származásom mely részéből következtetsz erre? – mert hirtelen nem tudja, mi lehetne ennél fontosabb, a második helyen pedig egy alapos fejmosás szerepel arról, hogy mikért is veszélyes, ahogy a nő éppen viselkedik mindkettőjükre nézve.

Audrey & Jacob

Ez végső soron még igaz is, Jacob bólint, hogy ezt Audrey tudtára adja, de a témát nem akarja tovább ragozni, mármint persze, ismerkedjenek, de az ismerkedés fontosságáról nem szívesen folytatna dialógust. Emellett természetes, hogy van benne némi távolságtartás, hiszen egyszer már bizonyította Hank, hogy botránykeltéstől sem riad vissza, sem a nyilvános tettlegességtől. Emiatt a feministák, s az SJW-k mondjuk még szétkaphatják őt is, meg a vállalkozását is, szóval csak így tovább a Weinstein-i úton.
A vásár ide nincs messze, alig pár mérföldnyire. Jacob kijelenti, hogy praktikus okokból a saját kocsijával megy, s miután rákeresett a népünnepély pontos helyszínére, elárulja Audrey-nak is, hogy hányas számú villanyoszlopnál találkozzanak, ahonnét aztán együtt mehetnek a forgatagba.
A forró csokit szó nélkül kifizeti, ha már ígérte, magának egy forró teát vett mindössze. A vacsora előtt nem akar eltelítődni. Ő maga sem töri meg a csendet, bár furcsa, hogy a nő nem csivitel, s tán kissé hiányérzetet is hagy ezzel a férfiban.
A hirtelennek tetsző kérdés hallatán Jacob Audrey arcára néz, majd kortyol a teából, melyet már félig megivott.
– Tősgyökeres New York-i vagyok. Élnek rokonaim Izraelben is, de rajtuk kívül mindenki Brooklyn-i nálunk, kivéve a szüleimet, akik a Broadway-Upper East Side-Hamptons-háromszög csúcsai között ingáznak – ezzel tán ki is merítette a témát, de lehet bővebb választ adott, mint indokolt lenne, nem mintha ne lehetne ezt az infót önerőből is fellelni a neten.

Audrey & Jacob

Bólint és elmosolyodik. Úgy érzi nagy hülyeséget követ el a könnyelmű ígéreteivel, de ahogy Audrey arcára néz, igyekszik elhessegetni az aggályait.
Persze érti ő, hogy ami neki aprónak tűnő gesztus, az a nőnek nagyobb volumenű dolog.
A magyarázatra bólint, rémlett neki, hogy a nő nem tősgyökeres New York-i, de Ausztráliát nem tudta volna belőni, elég szépen lefaragta a csaj azt a jellegzetes akcentust, ami a kontinensnyi sziget lakóit jellemzi.
– Azért két óra alatt nem váltunk világot – már az ismerkedésre szánt intervallumra érti, bár az is tény, hogy egy sereg információt megoszthatnak egymással, ám hogy ebből mennyi marad meg és mire elég, még a férfi maga sem tudja… illetve, ha jobban belegondol, ő nem az a kitárulkozó fajta, bár szívesen hinti el annak ellenkezőjét. De ez valószínű a hivatásából jön, egyszerűen megtanulta jól eladni és előadni magát. Persze Audrey előtt nem sok titkolni valója van, ha a nő visszakeres a megfelelő weboldalakon, több évre visszamenően talál cikkeket Jacob Cohen-ről, a Broadway-sztárról. A felemelkedéséről és a bukása felé tartó meneteléséről…
– De? – szúrja közbe, míg a nő a szavakat keresi, s tán tőle függetlenül is befejezné a mondatot. A folytatást hallva kérdőn néz Audrey-ra, annak nem áll ellen, hogy a nő átölelje, bár kissé faramuci a helyzet így a kocsiban ülve. A férfi az ég felé fordítja a tekintetét, majd lassan lefejti magáról a nőt. Nem a közelség zavarja, hanem a kissé kényelmetlen póz.
– Úgy értem, hogy ha többet tennék, csak rontanék a helyzeten… – most egy pillanatra ő bizonytalanodik el a folytatásban, szívesen a nő arcára, nyakára tenné a kezét, de amilyen felhevült érzelmi állapotban van amaz, abból a fickó itt és most jól nem jönne ki, és ideje sincs egy légyottra… egy gyorsra talán, de azt nem Audrey-nak tartogatja. – …nem mellesleg… – kissé tán cinikusan elmosolyodik – Egy lányom már van és ő is pont elég. Ami a macskabefogadást illeti… előbb egy kisebbel kezdeném, ha nem haragszol.
Tart némi szünetet, míg végigondolja, hova is menjenek.
– Mona említette, hogy már tart a Halloween-i vásár a Parkban, rögtön rákeresek pontosan hol van… megnézhetnénk, hogy mégse a kocsiban gubasszunk. Meghívlak egy forró csokira, vagy kávéra, vagy bármire, amit ott legálisan kapni lehet…

Audrey & Jacob

Csenddel nyugtázza az igaza elismerését, a válást, mint megoldást, azonban nem hozza fel még egyszer, nem gondolja, hogy marcangolnia kellene a nőt, aki az imént éppen menedéket kért tőle.
Sóhajt majd megdörzsöli a halántékát, közben tovább hallgatja a nő mestertervét az SMS-ről, s ebben a szent minutumban – tán a körülmények hatására – tényleg úgy érzi, hogy tilosban járnak. Pedig az ő lelkiismerete tiszta, Audrey sem tett végső soron semmi rosszat, viszont Hank szemszögéből ez elég volt a pofon kiosztásához. Arról sincs szó, hogy Jacob ne élvezné a nő társaságát, sokkal inkább attól tart, ami Audrey-ra várhat a férje társaságában a nap végén.
– Maradok – szólal meg, mintegy másfél perccel az után, hogy a nő befejezte, s bíztatóan egyszer végigsimít a hátán, míg Audrey a kormányra hajol. – De pár óránál tovább nem maradhatok – folytatja. Egyéb esetben felajánlaná a csajnak, hogy tartson vele, elvégre részint családi körben fog vacsorázgatni, ahova vihet kíséretet, de egyfelől a nő nem facér, másfelől mégse kéne még bemutatni a szülőjének, még ha csak az apja is lesz ott… meg az ügynöke… meg két producer… Valójában Audrey pont elférne közöttük. Egy csinos nő mindig jól jön az üzleti partner megzavarása céljából. – Tudod, ha neked lennék… én egy barátomhoz mennék, ő még falazna is, ha megkérem… Egy ilyen sincs neked New Yorkban? Mert elkocsikázok én veled, sétálgathatunk is, de ennél többet most nem tudok felajánlani neked.

Audrey & Jacob

Jacob nem tart attól, hogy Hank megjelenne, még attól sem, hogy a jelenlevők, vagy a múzeumi alkalmazottak önként kémkednének és jelentenének a férfinak, ellenben annak nem veti el a lehetőségét, hogy magánszimat eredjen a nő nyomába.
Nem szép dolog, de számolni kell vele, a válása idején ő maga is fontolóra vette, hogy ne küldjenek-e magánnyomozót Maayan nyomába, de elvetette az ötletet, egyszerűen mert semmi olyan nem volt, amit volt neje elkövetett, ő pedig nem, így felhasználható lett volna. Ellenkező esetben talán élt volna az ügyvédei javasolta lehetőséggel.
Audrey örömét nem zavarja meg szavakkal, hagyta, hogy a nő érzelmileg csillapodjon kicsit. A kocsiban ülve Jacob már kevésbé hallgatag, de egyelőre marad a kérdések megválaszolásánál, és a saját kérdésénél, elvégre emiatt jött elsősorban, hogy megtudja, hogy van a nő. Látja, hogy jól, tán mehetne is a dolgára.
– Nem nagy ügy? – kérdez vissza hitetlenkedve. – Az ég áldjon meg, Audrey, szerinted aki egyszer üt, nem teszi meg újra? Mert a pszicholgiai tanulmányok és a rendőrségi jelentések szerint igen.
Míg végigmondja a nő arcára néz, csak akkor fordul vissza az autó elülső szélvédője felé, amikor beszélgetőtársa kijelenti, hogy nem akar hazamenni.
– A helyedben én sem akarnék, még a válókeresetet is beadnám – villan a tekintete a nőre, de tovább nem ragozza. A folytatást hallva hirtelen nem is tudja, mit mondjon, főleg miután a nő ilyen nagyon kétségbeesetten kérleli őt. – Azt remélem tudod, hogy ez nem oldja meg a helyzetet. Elsétálgathatunk a parkban, vagy beülhetünk valahova, még egy szállodai szobát is kivehetnénk, de neked utána akkor is haza kell menned hozzá. Szerinted mi lesz akkor? Nem fog kérdőre vonni? Vagy újra megütni? – igyekszik fékezni magát, hogy ne tűnjön túl szigorúnak, elvégre mégis egy felnőtt emberrel beszél, nem pedig egy kölyökkel, akit okítani kell, ugyanakkor attól tart, ha nem tudatosítja szigorúan a nőben, hogy ez igenis komoly, és nem lesz jobb, ellenben rosszabb, akkor potenciálisan hozzájárul ahhoz, hogy egyszer csak valóban kizuhanjon Audrey egy sokadik emeleti szoba ablakán.

Audrey & Jacob

A nő reakciója részint meglepi, részint nem. Az ölelésnek mégsem áll ellen, s nagyon lassan Audrey hátára simítja mindkét tenyerét. Nem szól egy szót sem, pedig mondhatná, hogy őt is jó látni, vagy mondhatná, hogy kerüljék az ilyen feltűnő kontaktust, hiszen ez lett a vesztük tegnap délután is. Egyiket sem teszi, csak hagyja, hogy a nő beszéljen, és hozzá simuljon. Egy halovány mosollyal viszonozza Audrey mosolyát, s a kérdésre, miszerint miatta jött-e ide, Jacob egy bólintással válaszol. Ez egyúttal súlyos bizonyíték lenne önmaga ellen abban a kérdésben, hogy kikezdett-e a nővel – minden más körülmény között… Most viszont valóban a jószándék és a lelkiismeret egyszerre hozta ide… bár ez nem jelenti azt, hogy elutasítaná a csajt, ha éppen többre vágyna Jacob nagy jó szívénél és a nemes gesztusainál. Viszont egyszerűen van a nőben egyfajta megfoghatatlan, vagy inkább ellenállhatatlan báj és ártatlanság, ami miatt a férfi elnézi neki a szemmel láthatóan veszélyes, bár kétség kívül ártatlannak szánt, kis flörtöléseit, egyúttal felkelti a védelmező ösztönét.
– Rendben – válaszolja és követi a nőt, majd beszáll mellé az anyósülésre. – Szép kocsi – szúrja a szóáradat közepébe, mintha erre irányult volna Audrey kérdése. És ahogy a nő elhallgat, a férfi vesz egy mély levegőt az orrán keresztül.
– Igen, meglettek – kezdi az utolsó kérdéssel – még el kellett a csapatot vinnem pizzázni, leszidni is elfelejtettem őket az elcsatangolásért.
Melynek ott és akkor reális okai voltak.
– Hank nem balhézott tovább, csak kötekedett egy keveset, és nem tudom, lesz-e pletyka ebből, fél éve még azt mondtam volna, hogy simán, talán nem is zavart volna, most viszont nem tudom… meglátjuk – ebben nem hazudik, bár hogy arra mondta-e a meglátjukot, hogy nem zavarta volna, vagy hogy lesz-e pletyka az esetből, azt nem fejti ki. Illetve nem is magát félti.
– Téged bántott…? – kérdi meg újra egy mélyebb levegővétel után. – Már otthon, nálatok…

Audrey & Jacob

Alighanem valóban haragszik kissé magára. Nem volt ritka, hogy flörtölt házas asszonyokkal, de eleddig nyilvános helyen ezt mindig tudta szabályozni annyira, hogy ne legyen belőle botrány, és túl se lőjön a célon.
Az Audrey-t ért pofonért viszont felelősnek érezi magát, hiba próbálja az eset óta nyugtatni a lelkét azzal, hogy Audrey választása volt a faszi, és hogy a vadállatságáról nem ő tehet.
Este a pizzázásból későn ért haza, miután a kölköket leszállította a szüleikhez, Monát pedig a nagyszüleihez. Otthonról már nem volt pofája Lipschitz-éket felhíni, hogy tudják-e a nő számát, és megadnák-e neki. Ezzel a manőverrel egyfelől pletykát indíthatna el, másfelől, Isten tudja, tán csak olaj lenne a tűzre, ha felhívná, s tán a nő kapna még két taslit, ha a férje megtudja/hallja, hogy az asszony megint a szeretőnek vélt(?) fickóval beszél.
Ennek ellenére hamar elnyomta az álom, s a másnap reggeli kocogás kitisztította a fejét, még Withlock-ot is sikerült lehagynia futás közben, pedig a csajokkedvence szomszéd mindig gyanúsan és irigylésre méltóan jó kondiban van. Jacob nem is érti, pedig csak valami hivatalnok az ürge…
A délelőtt folyamán aztán találkozott az ügynökével, aki a kezébe nyomott egy szövegkönyvet és átadta a Kazarian/Measures/Ruskin & Associates egyértelmű ultimátumát, miszerint felhagynak a képviseletével, ha nem megy el erre a meghallgatásra, amelyre a cég vezetősége szerint a darab rendezője és producere kifejezetten Jacob Cohent szeretné.
Főszerep, ember!!! És téged akarnak! – az agya is ezt sipítozta, a bankszámlája is és az ügynöke is. Ennek igazából örülnie kéne vs. új darab, még soha sehol nem mutatták be vs. ígértek más húzóneveket is vs. az illető – állítólag – filmes, egyedül nem vinné el a darabot, ráadásul fiatal…
– Basszus, mindenki volt fiatal, még Jacob Cohen is! – ezt válaszolta az ügynöknek, de ígérte, beleolvas a darabba.
Na ebből kb. nem lett semmi, csak a kattogás a tegnap délutáni eseményeken, így nem is csoda, hogy a fickó végül vette a kabátját és egyenesen a Central Parkba vezetett, miután megnézte, meddig tart nyitva a hodály. Leparkolt a legközelebbi parkolóházban és a Múzeum elé sietett. Mivel lesz még egy találkozója este, pontosabban vacsora egy elegáns étteremben, ezért szépen felöltözött, mert ki tudja meddig tart a csevej a nővel, pláne, ha találkozik vele egyáltalán.
Idekint hűvös van, lehet soknak bizonyul a hosszú, fekete kabát a sötétszürke öltöny felett, hiába készült mindkettő viszonylag vékony anyagból, így a kabátot a kocsiban hagytaa. Nem kell sok, hogy megpillantsa Audrey-t, s el is indul felé, de úgy tűnik a nő nem szúrja ki őt a múzeum lépcsőjén közlekedő emberek sűrűjében. Esélyesen nyitva lehet valamilyen éjszakai tárlat, más nem indokolná a sűrű forgalmat.
– Szia, Audrey – köszön a nőre, majd végignéz rajta, ez a végignézés azonban nem azzal a felhanggal zajlik, amelyet a nő esélyesen megszokott a férfiak többségétől, sokkal inkább azt keresi rajta a férfi, hogy hol sérült a csaj a tegnap este folyamán. Egyértelműen kérdő tekintete végül megállapodik a nő arcán.