Aiden & Audrey

Kacarászva haladunk végig Staten Island sötét utcáin, legjobb barátnőmmel karöltve. A bátyáim abban a hitben élnek, hogy ott alszok Emilynél, és nagy valószínűséggel, ha kiderül, hogy éppen az egyik legmenőbb szórakozóhelyre igyekszem, életem végéig szobafogságra ítélnek. Nem az én hibám, hogy hazudnom kell. Talán, ha Gale egy kicsit is megértőbb lenne velem, akkor őszintén elmondhattam volna, hogy hová készülök ma este. Nem vagyok már gyerek, tudok vigyázni magamra. Néha nem is értem, hogy miért kell mindenből olyan nagy ügyet csinálni. Talán Ő nem volt fiatal?
Befordulva a sarkon, máris feltűnik az épület ahová hamarosan mi is bemegyünk, előtte hatalmas tömeg áll. Izgatottan állok be a sorba a barátnőm kezét szorongatva, aki legalább annyira várja már, hogy bent legyünk, mint én. Néha irigylem Őt, hiszen az Ő családja sokkal lazább. Az apjával és a húgával él, és szinte bárhová elmehet, ahová csak akar. Az apja bár kicsit sokat iszik, de szereti a lányait. Lábujjhegyre állok és úgy próbálok kilesni az előttem álló tömeg mögött. Már csak egy páran vannak előttünk, ez pedig még nagyobb izgalommal tölt el. Még sosem voltam itt, pedig Em szerint klassz hely, tele van jó pasikkal, sőt elmondása szerint még Seant is látta itt párszor. Ez persze nem mintha számítana bármit is, hiszen valószínűleg messziről el fog majd kerülni azok után ami legutóbb történt. Elég ciki volt a bátyáim felbukkanása és az, hogy elrángattak mellőle, mintha csak valami kislány lennék, akit valami rosszon kaptak rajta. Szerintem pedig abban, amit tenni készültünk, semmi rossz nem lett volna.
A bejárathoz érve, előkotorászom a pénztárcámat, hogy fizessem ki a belépőmet, az előttünk álló nagyra nőtt pasas viszont megáll a bejáratnál és felvont szemöldökkel méreget. Értetlenül nézek a barátnőmre, aki idegesen néz hátra, mintha keresne valakit. Most meg mi van?
- Sajnálom lányok. Nem mehettek be. - szólal meg a fickó szigorú hangján. Ismét a barátnőmre pillantok, aki a telefonjával a kezében idegesen sétál mellettem, majd tekintetem vissza siklik az előttem álló férfire.
- Na és miért nem? - kérdem csípőre tett kézzel, az meg nevetni kezd, mintha valami vicceset mondtam volna. Legszívesebben bokán rúgnám ezt az idegesítő ficsúrt.
- Mert gyerekeknek tilos a belépés. - válaszolja egy széles vigyor kíséretében, amitől még dühösebb leszek. Hát már Ő is kezdi? Miért olyan nehéz felfogni, hogy nem vagyok már gyerek? Oké, nem töltöttem be még a nagykorúságomat, de ez még nem jelenti azt, hogy gyerek lennék. Már épp elküldeném melegebb éghajlatra, amikor Em mellett felbukkan egy pasas, akit eddig még sosem láttam. Kezet ráz a kidobó fiúval, majd elmondja, hogy vele vagyunk, mire a férfi végre félre áll az utunkból, hogy be tudjunk menni. Értetlenül nézek Emre, aki ad egy puszit a srácnak, aki utána távozik is. Kérdőn pillantok rá a legjobb barátnőmre, de Ő csak legyint egyet, így vállat vonok. Ha nem akarja elmondani, hogy ki volt, hát ne mondja. A lényeg, hogy sikerült bejutnunk.
Átvergődve a táncoló tömegen lépünk az óriási pulthoz, felülve egy egy előtte lévő székre. Ez a hely sokkal menőbb, mint ahogyan azt gondoltam volna. Nagyon remélem, hogy senki olyan nincs itt, aki beköphetne a bátyámnak, mert akkor nekem tutira végem van. Em a kezembe nyom egy üveg sört, én meg vigyorogva koccintom össze az üvegemet az övével, majd lerakom a pultra és megfogom a barátnőm kezét, aki vidáman jön utánam a többi táncoló felé. Már most érzem, hogy jó buli lesz.

Aiden & Audrey

Az óriási helyiségben egyre többen vannak, ami még izgalmasabbá teszi az egész szórakozást, talán gyakrabban is járhatnék ilyen helyekre, ha engednének. Néha irigylem a legjobb barátnőmet, amiért sokkal több mindent megtehet, mint én, legszívesebben oda költöznék hozzuk, bár a bátyámat ismerve akkor inkább bezárna a szobámba, csak, hogy véletlenül se tudjam megtenni azt, amit Jeremy is megtett. Felettem valamiért mindig jobban atyáskodott, mint a másik bátyám felett, ami nem igazságos csak azért, mert én lány vagyok. Tekintetemmel a legjobb barátnőmet keresem, aki a kelleténél odébb sodródott tőlem, és valami pasival táncol, akit minden bizonnyal most szedett fel, mert korábban én sosem láttam. Megforgatom a szemeimet, majd vigyorogva pördülök kettőt én is, de nem megyek oda hozzuk, hiszen eszem ágában sincs megzavarni őket. A barátnőm aztán tud élni. Már millió pasival volt dolga, miközben nekem mindez nem lehetséges, mert a bátyám azt hiszi, hogy valami porcelán baba vagyok, akihez senki sem érhet. Gondolataimból egy nem túl finom szorítás ébreszt fel, meg egy cigi, ami elég közel van ahhoz, hogy leégesse a hajamat. Rémülten kapok oda, majd dühösen nézek a srácra, aki szemmel láthatóan azt sem tudja, hogy melyik földrészen van. Aki nem bírja az italt, az minek iszik?
- Megőrültél?! Szinte leégetted a hajamat! - förmedek rá egy cseppet sem barátságosan, és a kérdését meg sem hallom. Szinte felestem, ahogyan rám támaszkodott, leégetett egy hajszálamat és még azt várja, hogy mutassam meg a kijáratot. Hát még mit nem! Ha nem ivott volna ennyit, akkor most nem lenne ezzel problémája. Magának köszönje. Megpróbálok rajta taszítani egyet, bár nem biztos, hogy hatásos lesz, figyelembe véve azt, hogy még részegen is úgy támaszkodik belém, mintha az ivó cimborája lennék. Tekintetemmel a legjobb barátnőmet keresem, aki szintén engem néz vigyorogva, és valamit mutogat, meg talán tapsikol is örömében, hogy én is kaptam magamnak valakit, akárcsak Ő. Húzok egyet a szájamon, majd ismét a pasasra nézek, aki talán még jó pasi is lenne, ha egy kicsivel józanabb lenne, és ha nem dühített volna fel. - Talán annyit kellett volna igyál, hogy meg tudd különböztetni a wc ajtaját a kijáratétól. Ugyanis csak az a két ajtó van! - mondom még mindig morcoson, és köszönje meg, hogy nem égette le a hajamat, mert akkor bizony nem állnék jót magamért.