„Progress is impossible without change, and those who cannot change their minds cannot change anything.”
(George Bernard Shaw)
Karakter típusa
Saját
Születési Név
Jacob Seth Bernthal
Becenév
Jake – ha nagyon muszáj, általában nem becézik
Születési hely
New York City
Születési idõ
1980-08-08
Kor
44
Lakhely
Manhattan – Greenwich Village
Szexuális beállítottság
Heteroszexuális
Családi állapot
Elvált
Tanulmányok
Eleanor Roosevelt High School Juilliard School – színjátszás
Foglalkozás
Színházi színész
Ügynökség
Kazarian/Measures/Ruskin & Associates
Hobbi
Régen főképpen a munkája, manapság a méltatlankodás a „világ szarságai” felett, a futás (nem ritkán futópadon), néha leül a húga zongorájához, de abszolút nyitott az új lehetőségekre…
Csoportom:
Művészet
Jellem
Jacob 181 centi magas, sportos, arányos testalkatú, s mindezekhez megfelelő önbizalom társul. Viszonylag jóképű, ezzel tisztában van, ahogy kiváló színészi képességeivel is. Alapvetően nem volna rossz ember, de időről-időre kihasználja a színiiskolában tanultakat céljai elérése érdekében – értsd: kiválóan színlel és hazudik, amikor kell, és néha olyankor is, amikor nem kell. (Ha az analitikusa megkérdezi, miért teszi, Jacob a családi háttérét okolja: ami ellen ez a hatékony védelmi mechanizmus.) Kissé önérzetes, emiatt, ha kifogy a türelméből (na meg az érvekből), előfordul, hogy hisztisen temperamentumosan reagál a neki nem tetsző helyzetekben. Nagyon empatikus – elsősorban emiatt kiváló színész, egyéb jó dolog kapcsán eme tulajdonságát az utóbbi másfél-két évben nem kamatoztatta. Kissé közönyös a szűkebb-tágabb környezetével szemben. Hét alkalommal jelölték Tony-díjra, ebből kétszer meg is nyerte; egyszer legjobb drámai színész, és egyszer legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Van humora, emberként valaha idealista volt, de mostanában erősen jellemzi a cinizmus. Mindig egészségesen élt, de az utóbbi években időről-időre cigi után nyúl stresszesebbnek ítélt helyzetben. Víziszonya nincs, de egy gyerekkori balesetnek köszönhetően fóbiásan fél a medencéktől. Alapvetően családcentrikus, bár ez nem feltétlen jelent jót, lévén a családja ¾-e elmeháborodott szerinte… Elsődlegesen prózai színésznek tartja magát, de tud táncolni, énekelni és kiváló énekhanga van. Karrierje kezdetén játszott pár zenés darabban, a pályáját mégsem ezekre alapozta.
Avataron:
Tahar Rahim
Múlt
Brooklynban született, szinte már fájdalmasan sztereotipikus, zsidó művészcsaládba. Apja Joachim Bernthal a legendás – a felesége és a lánya szerint inkább legendásan rossz természetű – színházi rendező, aki pályaelhagyó építészből vált a Broadway egyik legjobb rendezőjévé, akivel a maximalizmusa ellenére szinte mindenki dolgozni szeretne legalább egyszer a karrierje során. (Sokan ezekből utoljára is.) Anyja Susan Katz-Bernthal zeneszerző és zongoraművész, egy Brooklyn-i rabbi lánya. Jacob bár a tervezettnél korábban érkezett, nem akasztotta meg szülei – elsősorban anyja – karrierjét; ahogy rá, úgy a nyolc évvel később született Thalia Rose-ra is jól fizetett dajkák vigyáztak. A testvérek a szüleik veszekedésétől hangos lakásban cseperedtek fel immár az Upper East Side-on, s prepubertás koruktól fogva szerepeltek különböző darabokban a Broadway nagyszínpadain, végül apjuk elvárásának megfelelően mindketten a Juilliardon szereztek színész diplomát. Azonban a Joachimmal való kevésbé sem zökkenőmentes munka- és magánéleti kapcsolatának köszönhetően Thalia vagy öt éve Greenwich Village-be költözött, ahol zűrös underground művészekkel lóg, stand up-színházakban lép fel, valamint ‒ hogy a számláit is tudja fizetni ‒ az egyik New York-i gyártású late-night show-ba ír poénos felkonfokat. Köszöni szépen, nem kér a családjából – legalábbis ő ezt állítja.
Jacobnak a húgával szemben esze ágában sem volt szakítani a színházzal. Szereti, szerette, amit csinál, s teljesen úgy tűnik, hogy önerőből érte el, amit elért, bár mint tudvalevő, az efféle családi-szakmai-üzleti összefonódásoknál az ilyesmi nem létezik, viszont az Úrnak (vagy inkább a jól kiépített patriarchátusnak) hála, a lányokat sújtja elsősorban a nepo baby jelző. A színházi kritikusok szerint ő megmaradt Joachim Bernthal ugyancsak tehetséges fiának, aki az apjától teljesen külön is értelmezhető művész, s egyetlen vétkének azt róják fel, hogy az utóbbi időben túlzottan is válogatóssá és rátartivá vált a szakmával szemben. Jacob – apja javaslatára – a karrierje kezdetétől (lényegében 8 éves korától) Jacob Cohen művésznéven szerepelt, s harminckét éves korában hivatalosan is felvette ezt a családnevet, melyet apai dédnagyanyja – Ella Cohen – viselt. A hölgy némafilmek idejében rövid, de szép karriert futott be Hollywoodban. Jacob egész kicsi kora óta szerepelt a színpadon először nyúlfarknyi, majd egyre nagyobb szerepekben, így választási lehetősége sem volt igazán, egyszerűen belenőtt a szakmába, egyáltalán a színházi milliőbe; természetesnek vette a színpadot, valamint azt, hogy a lakásukban napi szinten fordultak meg színészek, rendezők, jelmez- és díszlettervezők, színházi producerek, újságírók, zenészek, táncosok, modellek, kezdő és veterán színműírók, s ezeken túl ilyen-olyan színházi munkatársak és egy-egy szerencsés színházrajongó, akit a mester fogadott. Valamint négy különböző analitikus pszichológus és két függőségekre szakosodott pszichiáter a Bernthalék életmódjából következő traumák feloldása végett. Kétszer kellett nagyobb lakásba költözniük a hatalmas „vendégforgalom” miatt, egyszer pedig azért, mert a szülei bokros teendői mellett – hiába tartózkodtak otthon további minimum tizenegy felnőtt társaságában, a 3 éves Jacob, majdnem belefulladt a teraszon kialakított úszómedencébe. Az incidens feldolgozása azóta sem sikerült maradéktalanul. A szülők természetesen a másikat hibáztatták, s bár a válókereset beadása felmerül, végül együtt maradtak.
Az általános és a középiskolai évek gyorsan elszálltak (bár szar érzés volt kimaradni minden medencés buliból), az egyetem után Jacob több off-Broadway darabban is játszott, melyekből nem egy átkerült aztán a nagyszínpadokra, míg nem az egyik az ifjú színésszel együtt. A férfi állítása szerint az egyetem utáni 4-6 év volt élete legkellemesebb időszaka. „Hálás vagyok ezért az időszakért, kiváló rendezőkkel és színészekkel dolgozhattam együtt, lényegében tőlük tanultam meg a szakmát. Az efféle egyedi látásmódot, amit képviseltek a színiiskola nem tanítja. Az iskola csak irányba állít” – nyilatkozta egy alkalommal, melyet a kritikusok fele imádott, a másik része arról írt, hogy ez finoman szólva sem volt elegáns kijelentés Mr. Bernthal fia részéről. Ugyancsak ezekben a szép időkben ismerte meg Jacob a feleségét, Maayant, akivel 2010-ben összeházasodtak, s két évvel később megszületett a lányuk, Desdemona. A pár még 10 évig volt együtt, s végül Jacob munkamániája/sikere vetett véget a házasságnak. Maayan egyszerűen megelégelte a mérsékelt szakmai sikereket, valamint azt, hogy kétnaponta látja a férjét 2-3 órákra. A válás látszólag nem sújtotta le a kislányt – ő viselte a legérettebben az egész jogi hercehurcát – valószínű evégett is rendelkezett úgy a bíróság, hogy New York City-ben maradhat az apjával és a nagyszüleivel, s maga döntheti el, hogy a középiskolát itt, vagy az immár Los Angelesben élő és dolgozó anyja otthonában szeretné elkezdeni. A sokak szerint rendhagyónak tekinthető ítéletet színházi berkekben nagy médiavisszhang kísért egy rövid ideig, aztán ez is csillapodott. Jacob remekül és méltósággal viselete a pert – apja legalábbis így nyilatkozott róla. Azt is hozzátette, hogy büszke a fiára és hogy sajnálja, hogy a menye más utat választott. Emellett ódákat zengett a bíróságról, a korrekt eljárásról és az ítéletről. Susan a sajtóban nem kommentálta az esetet, csak Jacob fejéhez vágta, hogy pontosan olyan lett, mint az apja.
***
Mona füleséből kihallatszott Alanis Morisette Uninvited című dalának nyitóakkordja immár nyolcadjára, amely a lány számára nagy valószínűséggel elnyomott minden más hangot. Jacob kissé morcosan vette tudomásul, hogy a kölyök már megint a zenébe temetkezett, no és a tabletbe, melyen kitartóan olvas, néha pötyög, közben újra felhangzott a refrén. Ekkor a férfi kihúzta a lány füléből a füles felé eső darabját. – Houston hívja Monát – mondott csak ennyit, miután egy laza mozdulattal a hátsó ülés felé hajította a még mindig éneklő füldugót. Azóta nem beszéltek egymással, hogy Brooklynba értek, majd a várost elhagyva felmásztak a Hamptonsba vezető útra. A nap már bőven leszállóágban volt, de az idő még így is a pokol melegét sugározta, melyen a kocsi klímája tudott egyedül segíteni, már ameddig Jacob meg nem elégelte a fejét fájdító hideg fuvallatot. – Hé! Ne dobáld a cuccaim! – Tehát figyelsz végre, remek – elégedett pillantással fordult vissza Jacob a szélvédőn túl elnyúló útra. – Felfogtam, hogy dühös vagy, de azt gondoltam, hogy ezt már megbeszéltük; ideiglenesen kell a nagyszüleidnél maradnod, legfeljebb egy… – ám befejezni nem tudta, mert Mona közbevágott. – …egy évet, aztán mehetek anyához, meg a pasasához LA-be, gimibe. – Hónapot, egy hónapot akartam mondani. – Leszarom. – Ne beszélj csúnyán, egy tizenkét éves ne beszéljen így. – El sem hinnéd, mi mindent csinál más tizenkét éves. – Az engem nem érdekel, Mona. – Téged semmi nem érdekel, ami nem rólad szól. Jacob sóhajtott a kijelentés hallatán. Komoly tétet mert volna tenni rá, hogy a lánya már megint az anyjával beszélt, olyankor szokott ennyire feldúlt lenni. Na meg amikor az apja lepasszolja a nagyszüleihez pár napra… hétre… hónapra… – Ne engem büntess, nem vagyunk olyan helyzetben jelenleg, hogy velem gyere, csak pár hét, ígérem, nem lesz egy hónap… vagyis legfeljebb egy hónap lesz, de annál kevesebb. – Utálom, hogy más költözik be a szobámba! – Vissza fogod kapni a szobád, csak kiadjuk a lakást, nem eladtuk. Te vagy a matek faktos, könnyedén kiszámolhatod, hogy ha több a kiadás, mint a bevétel, akkor lépéseket kell tenni, hogy az arányt megfordítsuk – realizálja, hogy kezd kínos lenni a magyarázkodása. – Esetleg elvállalhattad volna azt a filmszerepet, amit felajánlottak, vagy dolgozhatnál megint együtt nagyapával, akkor megtarthatnánk a lakást – Mona érvelése pedig helytálló volt. A kurvaéletbe, hogy lassan már egy kiskamasszal szemben is vitát kell, hogy veszítsen. – Esetleg hátramászhatnál azért a szarért és hallgathatnád tovább azt a másik szart, még mielőtt valami csúnyát mondanék – ült ki a képére először egy kellemetlen vigyor, ami keserű fintorba vált. Mona az apja utóbbi arckifejezését önkéntelenül lemásolva visszafordult a tablet felé, s bekapcsolta a Netflixen a Robbanó cicákat. A helyzet persze koránt sem volt ennyire egyszerű. Jacobot anyagilag megviselte a válás, s volt annyira büszke, hogy a szüleitől ne kérjen pénzbeli segítséget. Az is tény, hogy a szerepek terén kissé válogatóssá vált, hiába hozott neki össze nem egy jó lehetőséget az ügynöke. És ez csak a jéghegy csúcsa volt a rossz álmokkal tarkított alvászavara mellett.
***
A kocsi csomagtartójának a fedele lecsapódott, miután Jacob kivette a lánya bőröndjeit. Mona idegesen hátra csapta egyik hosszú coppfját, aztán felkapta a poggyászt a kövezett autóbeállóról. – Ne segítsek? A lány megrázta a fejét és elindul befelé. – Kölyök…! – szólt utána, de amaz még csak hátra sem pillantott. – Ne csinálj úgy, mintha ez a világvége lenne, mindent helyre hozok, de gyorsan szerzek egy másik lakást, még szebb és jobb szobád lesz, mint a régi volt. ígérem! Mindennemű reakció elmaradt, hacsak a bejárati ajtó dühös csapódása nem számított annak. Biztos az „ígérem”-mel volt a baj, vagy a könyörgő hangsúllyal, ez az ehhez hasonló poggyászos kontextussal mindig így végződött. Jacob felszisszent, majd felnéz, s a villa egyik emeleti ablakában meglátta anyja alakját, odaintett neki, s a nő alig észrevehetően visszaintett, majd ivott a kezében tarott – sanszosan bort tartalmazó – pohárból. – Kurvaélet… – s a férfi elindult a kocsija felé. A volán mögé bevágódva előkapta a telefonját, majd kikereste annak a nőnek a számát, akivel egy partyn találkozott legutóbb és az emlékei szerint a csaj nagyon jóban volt az újgazdag milliárdos Lipschitz-ékkel. Áldotta az eszét, hogy a számát megszerezte, bár nem gondolta, hogy pont ilyen ürüggyel fogja felhívni. A készülék kicsöngött, s miután a hívott beleszólt, Jacob megköszörülte a torkát, amint realizálta, hogy egészen kiszáradt a szája. – Helló, Jacob Cohen vagyok, két hete futottunk össze Sharona partyján. Mit szólnál, ha meginnánk valamit a Marshalban valamelyik nap?
„Delete the old version of me in your head. It expired.”
★ foglalkozás ★ :
színész
★ play by ★ :
Tahar Rahim
★ hozzászólások száma ★ :
53
Re: Jacob Cohen
Vas. Aug. 25 2024, 13:59
Gratulálunk, elfogadva!
Livin' in New York új lakosa
Kedves Jacob!
Üdvözöllek az oldalon!
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Mielőtt bármibe is bele kezdenék, szeretnélek megdícsérni azért, mert ilyen gyönyörűen megfogalmazott, és terjedelmes karakterlapot hoztál, amiből nem csak a karaktered jelenét, de a múltját is meg lehetett ismerni. Elismert színészként talán sokkal nehezebb lehetett végig csinálni a válást, mintha egy átlagos civil ember lennél, de én valahol megértem azt, hogy a feleséged miért dönt úgy, ahogy. Nagyon nehéz lehetett neki az, hogy olyan kevés időt szánsz rá és a kis családotokra, de, ahogyan mondani szokták, ami nem megy, nem kell erőltetni. Úgy gondolom, hogy a kislányod mégis szerencsés lehet az miatt, hogy Te vagy az édesapja, még ha morcos is azért, mert időnként lepasszolod, én hiszem, hogy mindazt az Ő érdekében teszed. Azonban Őt is meg lehet érteni, hiszen rövid idő alatt fordult fel az élete fenekestül, és talán erősnek mutatja magát, de az egyáltalán nem jelenti azt, hogy az is. Meglehet, hogy csak szereti Ő is elrejteni a valódi érzelmeit a külvilág elől, mert ha az ember kimutatja a gyengeségét, akkor mások szemében hamar sebezhetővé válik. Én azt hiszem, hogy nagyon sok mindenben hasonlít rád, amire szintén büszke lehetsz, még akkor is, ha nem mindig könnyű egy tizenéves kislány apukájának lenni. Azt hiszem az igazi nehézségek majd csak ezután fognak elkezdődni . Szívből kívánom, hogy sikerüljön megoldanod a lehető leghamarabb a problémáidat, és tudd betartani a kislányodnak az egy hónapos ígéreted is. Tudod, a gyerekek nem felejtenek... Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad! Köszönöm, hogy olvashattalak!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
Szívből kívánom, hogy sikerüljön megoldanod a lehető leghamarabb a problémáidat, és tudd betartani a kislányodnak az egy hónapos ígéreted is. Tudod, a gyerekek nem felejtenek... 
