A szülei szerint egy mintagyerek volt mindig is. Persze, előfordult, hogy benne volt a haverjaival különféle diákcsínyekben, de olyankor mindig ő volt az, aki sodródott a többiekkel, véletlenül sem a felbujtó szerepe volt az övé. Alapvetően mindig is jó tanuló volt, már tizenévesen tudta, hogy jogász szeretne lenni, imádta az olyan sorozatokat, amelyek ilyen témájúak voltak, s úgy gondolta, hogy egyszer ő is majd ott fog feszíteni az elegáns öltönyében a tárgyalóteremben. Végül is ez kicsit másképp alakult, azonban a lehetősége továbbra is megvan erre, ha egyszer mégis meggondolná magát.
Jasper nem egy szószátyár ember, jobban szereti fejben átgondolni a dolgokat, még mielőtt bármi ostobaságot mondana. Türelme mondhatni határtalan, ám szinte biztos, hogy létezik olyan ember a földön, aki képes feszegetni még az ő határait is. Ennélfogva a diákokkal nagyon jól bánik, az értetlenkedő kérdéseiket nyugodtan, kisimult arccal válaszolja meg – csak ritkán küldi el némelyiket a pokolba, de azt is szigorúan csak a gondolatai révén. Furcsa módon annak ellenére, hogy nem kifejezetten beszédes típus, nagyon szeret előadni a tanórákon, szereti látni, ahogyan a diákok árgus szemmel figyelik őt és isszák minden szavát, ami bizonyára csakis azért lehetséges, mert annyira végtelenül érdekes órái szoktak lenni.
Jasper egy rendszerető ember, a lakásában is akkor érzi jól magát, ha az utolsó, falon lógó kép is tökéletesen egyenesen áll és nincsenek szanaszét mosatlan edények meg szétdobált ruhadarabok. Eléggé sokat is tesz ennek érdekében, de úgy gondolja, hogy takarítani is mindig sokkal könnyebb egy olyan lakásban, ahol rend van. Egyetlen dolgot utál csak ezzel kapcsolatban: a könyvek portalanítását, mert az olyan sokáig tart mindig, hogy mindig azt érzi, eljár felette az élet. De kénytelen megcsinálni a saját érdekében, mivel más nem fogja megcsinálni helyette, sőt.
Kedveli a heavy metalt, az indie- és alternative rockot, de nem veti meg a populárisabb zenéket sem. Szeret koncertekre járni, eléggé muzikális alkat. Saját számokat nem írt még soha, nem is jutott eszébe ilyesmi, gitározni viszont nagyon szeret s gyakran szokta más előadók dalait játszani; mindezt a saját maga szórakoztatására.
Jasper rémes szakács. Olyannyira, hogy még egy omlettet sem képes elkészíteni anélkül, hogy tíz edényt összekoszolna és odaégetné az ételt a tűzhelyen. Számára a legbiztosabb az, ha rendel magának ételt, mert akkor az tuti, hogy megfelelően van elkészítve. A félkész ételekért nem rajong, úgyhogy inkább már megoldást keres. Például a lakótársa egészen jól főz szerinte, úgyhogy olykor hajlik az együttműködésre a lánnyal, vagyis egyik megfőzi a vacsorát a másik pedig elmosogatja az edényeket – ez a felállás egészen tökéletesnek tűnik, ugye?
Gyermekkori barátjával, Duncannel a mai napig szoros barátságot ápol. Igazából, ha Jasper valakinek bizalmat szavaz, akkor onnantól kezdve számíthat rá és Duncannel ilyen kapcsolata van, úgyhogy mindig ott lesznek egymásnak és ezt senki el nem veheti tőlük. Habár a távolság könnyen el tudja szakítani a barátokat, ők mégis képesek mindig ugyanonnan folytatni, ahol legutóbb abbahagyták.
Kedvenc unokahúgát, Keegant saját húgaként szereti és a nagy korkülönbség ellenére mégis meg tudták találni a közös hangot. Ahogy telik az idő, az olló folyamatosan bezárul és felnőnek egymáshoz, s a közöttük levő idő egyre inkább eltörpülni látszik, ahogyan felnőttként hasonló problémákba ütköznek mindketten.
Jasper kifejezetten olyan férfi, aki nem teljesen van tisztában azzal, hogy miként hat a másik nemre. Mosolya megnyerő, ám nem túl gyakran villantja meg, csak alkalomadtán, a legszerencsésebbek láthatják. Egyébként egy igazi úriember, sosem ront be ajtóstul a házba, mondhatni egészen romantikus alkat. Azonban nem igazán van ideje arra, hogy randizni járjon, a munkája teszi ki a napja nagy részét, otthon pedig már pont nincs kedve a randi appokat böngészni. Titkon azért bízik abban, hogy valamikor szembejön vele Az Igazi. Így, csupa nagy betűvel.

Az ősz egyeseknek azt jelenti, hogy vége a forró nyári napoknak és végre beköszönt az enyhülés, amelyre oly sokan vágynak már. Egyeseknek pedig azt jelenti, hogy elkezdődik az iskola, mindig megszakítva ezzel az év folytonosságát, okozva ezáltal egy törést a megszokott hétköznapokban.
Sokan azt hiszik, hogy a tanárok mindössze tíz hónapig dolgoznak az évben, és mennyire jó életük van, hogy a nyári napokat szabadon tölthetik, pedig ez egyáltalán nincs így. Ezt csak azok tudják, akik benne vannak, akik a szakma képviselői. Ők nemcsak a tíz hónapot dolgozzák végig keményen, hanem a nyár nagy részét is azzal töltik, hogy vizsgáztatnak, korrepetálnak, felkészülnek a következő tanévre meg számos olyan láthatatlan dolgot végeznek, amelyekről egy diáknak fogalma sincsen.
Jasper valamilyen furcsa oknál fogva úgy döntött, hogy ahelyett, hogy a tárgyalóterembe járna minden nap, inkább a campust veszi célba reggelente. Jogi tanulmányai során jött rá arra, hogy őt tulajdonképpen végképp nem vonzza az, hogy öltönyben és nyakkendőben feszítsen egész nap és random összeválogatott embereket akarjon meggyőzni arról, hogy kinek van igaza. Egyébként is, mindig úgy gondolta, hogy az esküdtszék fogalma jócskán túl van értékelve és olyan embereknek kellene a döntést meghozniuk, akik értenek is a joghoz, pusztán érzelmekre alapozva meg nem lehet ésszerű döntést hozni.
Magát a jogot és mindent, ami a témával kapcsolatos, viszont nagyon szeretett. Sokan talán azt hinnék róla, hogy milyen idióta már az, aki nem akar ügyvéd lenni, ha már végig ül annyi évet az egyetemen, doktori címet szerez meg igazából megtanul mindent, amit az iskola nyújtani tud, és végül azt mondja, hogy kösz, nem.
Jasper egy ilyen ember volt. A hetedik évben már illett volna valamerre kacsintgatni, de ő végképp nem akart menni semmilyen ügyvéd mellé dolgozni, teljesen hidegen hagyta a téma. Ezért döntött hát úgy, hogy az egyetemen marad továbbra is, hogy első körben tanársegédként majd pedig többévnyi gyakorlat és kemény munka után esetleg magasabb pozícióban dolgozzon.
Persze nem úszta meg a tárgyalótermet sem, hiszen a gyakorlat megszerzéséhez hozzátartozott az is, hogy ügyvédekkel, bírókkal kellett együttműködni, tanulmányoznia kellett a munkájukat, a módszereket, hogy mik lehetnek azok, amiket már az egyetemi szemináriumokon is meg kellene tanítani a diákoknak, hogy ne a tárgyalóteremben szedjék magukra a tudást, hanem már az iskolapadban ülve. Jaspert érdekelték ezek a dolgok igazából, de ahhoz végképp nem füllött a foga, hogy ő maga álljon oda az esküdtek elé és igyekezzen meggyőzni őket.
Nyilván, vállalhatott volna más jellegű munkát is, lehetett volna például tanácsadó, de az egyetemet nagyon szerette, a professzorait is rendkívüli módon tisztelte, és remélte, hogy egyszer majd ő is olyan nagytudású ember lesz és diákok ezreinek fogja átadni a tudását, mint ahogyan ők is tették a katedrán állva.
A szülei nem voltak túlságosan elragadtatva az ötlettől, hogy fiuk az egyetem után nem valami sztárügyvéd szeretne lenni meg saját nevével fémjelzett irodát sem szeretne, hanem a könyvek és a mindenfelé szálló krétapor világa az, amely iránt elhivatott inkább. Kisebb kudarcnak élték meg a szülők ezt a döntést, hiszen maguk is jogi pályán tevékenykedtek, ám Jaspert ez teljes mértékben hidegen hagyta. Valamennyire meg akart felelni a szüleinek, de azt semmiképpen sem akarta, hogy olyan dolgot csináljon egész életében, amit nem szeret, csak azért, mert a szülei álma az volt.
Igazából nem volt egy túlságosan szószátyár ember, erre a készségre pedig eléggé szükség lenne a tárgyalóteremben. Ő jobban szerette átgondolni a dolgokat, mérlegelni, hogy vajon melyik fél az, aki megérdemli a pozitív elbírálást – tehát igen, bíró eléggé szívesen lett volna, de ahhoz rengeteg ügyvédi munkára lett volna szükség, azt pedig végképp nem akarta, inkább választotta a porosodó könyvek világát.
Jasper éppen az új lakása irányába tartott a későnyári délutánon, amikor még nem kezdődött el az oktatás az egyetemen, ám neki már napi szinten több órán át bent kellett lennie, mivel vizsgák voltak, segítenie kellett a dolgozatokat javítani meg némelyik diákkal még konzultációt is tartott. Tehát nem lehet azt mondani, hogy Jasper egy kicsit is unatkozott volna a munkahelyén, így hát alig várta, hogy hazaérjen, csináljon magának egy forró fürdőt, majd leüljön a tv elé és bambuljon valami sorozatot vagy épp játsszon a Playstation-ön. Nem volt ám ilyen semmirekellő, mert Jasper egy rendkívül pedáns férfinak számított a nagy átlaghoz képest, de olyankor, a hosszú nap után neki is jól esett kiengedni a gőzt, és néha elment futni, néha az edzőtermet választotta, viszont előfordult, hogy nem volt kedve menni sehová, csak otthon lenni.
Nem lakott messze az egyetemtől, direkt így keresett otthont magának; nem is oly régen talált egy helyes kis lakást, már csak be kellett rendeznie úgy, hogy tényleg meglegyen az otthon varázsa, de az rengeteg idő lett volna, Jaspernek meg nem igazán volt erre ideje, így szépen lassan építgette azt. Úgy volt vele, hogy egyszer majd csak kész lesz vele, nem rohant sehová, meg a tulaj is rendesnek tűnt, hosszútávra beszélték meg a bérleti szerződést.
Ma épp megpillantott egy antik bolt kirakatában egy Tiffany lámpát és úgy gondolta, hogy tökéletesen mutatna a bejárati ajtó melletti kis asztalkán. Nem volt kifejezetten pasis ez a lámpa, de neki felettébb tetszett. Szerette az antik dolgokat, ugyanakkor a modern design is vonzotta, úgyhogy igyekezett valami olyan módon berendezni a lakást, amely mindkét irányzatot képviseli, de nem ízléstelen. A Tiffany lámpa határozottan az antik irányvonalat képviselte; és akadt még néhány, ehhez hasonló ereklye a lakásban, amelyeket így vadászott össze, és ki tudja, honnan származtak, még az is lehet, hogy maga Indiana Jones szerezte neki valahonnan. Abba inkább bele se akart gondolni, hogy esetleg átkozott lehet valamelyik is, sosem hitt az efféle babonákban, pedig előfordult már, hogy riogatták őt ilyen szövegekkel, de nem tulajdonított nekik különösebb jelentőséget, nem érdekelték az ilyen dolgok.
Tehát a Tiffany lámpa társaságában igyekezett az új lakása irányába, a folyosón végül megállt az ajtó előtt és előtúrta a táskája mélyéről a kulcscsomót, s az ezernyi kulcs közül kisebb szenvedés árán sikeresen kiválasztotta azt az egyet, amely a zárat nyitja. Amikor benyitott a lakásba, elégedett vigyorral az arcán letette a lámpát az asztalkára, s megállapította magában, hogy rendkívül jó ízlése van. Az, hogy más hogyan gondolja ezt, nem tudta, meg egyébként sem érdekelte.
A szobája felé akarta venni az irányt, ám valami furcsa jelenségre lett figyelmes: egy majdnem teljesen meztelen nő táncolt a lakásában. Nem emlékezett semmi olyanra, hogy legénybúcsút szervezett volna ide bármelyik barátjának vagy neki lenne legénybúcsúja, netalán születésnapja, tehát miután a pillanat törtrésze alatt mindezt végiggondolta, odaállt a nő elé. Az igazat megvallva azért kellőképp mulattatta a dolog, ám értetlenül állt előtte, mert valami magyarázatnak kellett lennie arra, hogy mit keres itt. Tulajdonképp mire eljutott idáig, meg is volt a válasz a fel nem tett kérdésre: meglepetés lakótárs.
Jó férfi módjára persze végigfuttatta a pillantását a lányon, de nem feltűnően, csak úgy diszkréten. Jasper úriember volt, végképp nem akarta kukkolni a nőt, de az ösztönök hajtják a férfit, ha meglát egy alulöltözött nőt, nyilván rátapad a szeme azokra a részekre, ahová pont nem kellene… Nyelt hát egy nagyot, majd higgadtan közölte a nővel, hogy ez az ő lakása – bár nem olyan régóta lakik itt, de ez teljesen lényegtelen volt.
Tekintetünk találkozott és Jasper legnagyobb bánatára, a lány észrevette magát, hogy meglehetősen alulöltözött miközben egy idegen férfi áll előtte. Pedig szívesen legeltette volna még a szemeit a nőies domborulatokon, egy ideje egyébként sem nagyon volt barátnője, pedig megfogadta év elején, hogy idén már jobban odateszi magát, hogy végre találjon magának egy helyes lányt, akivel hosszútávon tervezhet majd, de egyelőre nem foglakozott a témával; úgy volt vele, hogy majd...
Eléggé elszánt lánykával sodorta össze a sors ezúttal, mivel kötötte az ebet a karóhoz, hogy bizony ez az ő lakása, szerződése is van, meg minden, ami kell. Jasper orra alá dugta a papírt, hogy bizonyítsa az igazát. Viszont Jasper ekkor már nagyon is jól tudta, hogy ez a papír ugyanaz, mint az övé is, tehát a tulajdonos nagyon szépen kiadta a lakást két embernek úgy, hogy azok nem is tudtak egymás létezéséről.
- Költözz el te, én voltam itt előbb! – közölte egy vigyorral az arcán. Annyira szánalmas volt az egész helyzet, hogy maga sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. Tisztában volt vele, hogy jogilag jócskán támadható volt a semmitmondó szerződés is, de igazából úgy gondolta, hogy neki teljesen megfelel így, mivel alig tartózkodik a lakásában amúgy is, mondhatni csak aludni jár haza. Sosem volt még lakótársa, de nem zárkózott el a dolog elől, persze kizárólag addig, amíg a békés egymás mellett élés szabályait mindketten betartják és nem zavarják a másikat.
Az első közös estéjük nem volt kifejezetten zökkenőmentes. Jasper egy úgy érezte, hogy lesz még problémája a nővel. Pedig alapvetően ő úgy gondolta, hogy jól tud bánni velük, tudja kezelni a hisztiket meg tud megfelelően kommunikálni velük – amit egyébként a férfiak többsége rosszul csinált -, de ez a lány feladta neki a leckét, az egyszer biztos.
És ha már a lecke feladásánál tartunk…
Nem lesz nehéz kitalálni, hogy másnap reggel az Alkotmányjog órán ki volt az, akit megpillantott Jasper a padsorok között.
Először megbénította a felismerés, hogy Seraphine-t, idegesítő lányt látja, talán mindez az arcára is volt írva; de mivel a körülötte levő kétszáz diákkal is foglalkoznia kellett, így nem ért rá ilyen ügyekkel törődni. Nyelt egy nagyot, majd gyorsan megszakította a szemkontaktust, s igyekezett a feladatára koncentrálni.
- Szeretném megkérni Miss Murphyt, hogy az órán szigorúan mellőzze a mobiltelefon használatát és hogy a következő órára – tehát egy hét múlva -, legyen szíves egy négyezer szavas esszét beadni a mai óra anyagához kapcsolódóan arról, hogy „Miként változott a szólásszabadság értelmezése az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának döntései alapján és milyen hatással voltak ezek a döntések a modern társadalomra?” – Amint kimondta a szavakat, az előadóban még a légy zümmögését is lehetett volna hallani, ha lett volna bent légy. Ramírez professzor is eléggé komolyan vette a tárgyát, nem tűrt meg soha semmilyen lazaságot az óráján. Ha valaki nem volt kíváncsi rá, nem kellett bejönnie az előadásra, ugyanakkor számolnia kellett ennek a következményeivel, ami a vizsgákon visszaköszönhetett. Jasper ugyanezt a nézetet vallotta, mint mentora, ennélfogva szigorúan megkövetelte a diákoktól, hogy csendben hallgassák őt, amikor átvehette a professzortól a tanítás lehetőségét.
Talán egy halvány mosoly meg is jelent a szája szegletében, miután kiosztotta a feladatot a lánynak. Jól esett visszavágni neki.
Viszont, annak lehet, hogy nem ártana utánanéznie, hogy az iskolán kívül milyen kapcsolat lehet tanár és diák között, mert az biztos, hogy az állását nem fogja kockára tenni azért, mert a véletlen összesodorta őket és kénytelenek elviselni egymást az iskola falain kívül is.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem tagadhatom, egy kisebb hullámvasútként éltem meg ezt a karakterlapot. Nagyon lazán indult, egy nagyon átlagos, de mégis szerethető és figyelemreméltó férfival. Aztán jött az első csavar, ahol ez a férfi kiállt magáért és mindazért amit szeretne, nem hagyta, hogy a szülei vagy esetleg a világ befolyásolni hagyja őt, ami meg kell mondanom, hogy nagyon ritka jelenség. Szerintem mindenképpen jól döntöttél, hogy a szívedre hallgattál és ha nem is holnap, de idővel, ha elég türelmes leszel, biztosan sokra viszed még az egyetem falain belül is.
Nade kéremszépen! Szabályosan vigyorogva olvastam az előtörténeted második felét, ahol felbukkant az új meglepetés lakótárs... Ha jól sejtem innentől kezdve majd négyezer szavas beadandókkal fogod őt nap mint nap lekötni, hogy ne tudjon otthon még véletlenül sem zavarni?  
Őszintén remélem, hogy jól fenéken fog billenteni a hölgy, de ennek ellenére - igen, gonosz vagyok - még iszonyatosan jót fogok rajtatok szórakozni. Szóval szabadon is engedlek, hogy menj lefoglalni és idegesíteni Ms Murphy-t. Aztán jók legyetek nekem!

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!