Magabiztos, határozott, célratörő. Sosem voltam az a fajta ember, aki beérte volna a legkisebbel. Mindig törekedtem arra, hogy a maximumot kihozzam magamból. Ha kellett valami, megszereztem magamnak. Felépítettem egy sikeresen működő, nemzetközi céget s ehhez apám segítségére sem volt szükségem.

Makacs, akaratos, mindent tudó. Sokak szerint magabiztos megjelenésem mellett úgy tűnik szorult belém némi akaratosság, makacs vagyok valamint próbálok mindent mindenkinél jobban tudni. Az igazság azonban az, hogy mivel jobban érdeklődök a külvilágról, nem csak magamba fordulva látom a világot, igen is, van, amit jobban tudok egyeseknél.

Jó humorú, vicces, néha túl sok. Általánosságban jó a humorom, vicces vagyok. Képes vagyok bárkit felvidítani, ha az a valaki éppen az egyik testvérem vagy szimplán csak közel áll hozzám. Mindig figyelek azokra, akiket valamilyen szinten szeretek.

Egyedülálló apuka. Sokak szerint a gyereknevelés megterhelő feladat, de az igazság az, hogy minden percét élvezem - még akkor is, ha a gyerek felsír az éjszaka közepén és felüvölti az egész lakást.



Nagy lélegzetet vettem s amint elfordítottam a kilincset, a hatalmas ajtó egy pillanat alatt kinyílt, utat engedve nekem. Tisztában voltam vele, hogy ma este valami biztos ki fogja verni nálam a biztosítékot, de erőt vettem magamon és bementem. Kabátom felakasztottam a fogasra és elindultam a hatalmas földszinti étkező felé, ahol már a különböző fogások felsorakoztatva álltak az asztalon. Az asztalfő helyén apám terpeszkedett, új barátnője a mellette lévő helyen ült. Testvéreim szép sorban az új barátnő jelölttel szemben. Intettem feléjük s mit sem törődve apám vizslató tekintetével, vele szembe ültem le.
- És megérkezett a tékozló fiú is asztalunkhoz… - Szemeim forgattam kijelentésére, jobb kezem az asztal alatt összeszorítva próbáltam nem felvenni apám lekicsinylő stílusát.
- Jó estét mindenkinek! – Köszöntöttem leginkább testvéreim. Az asztalfőhöz közeli helyen néma csendben ülő fiatalabb nő felé még csak nem is pillantottam. Nem voltam hajlandó tudomást venni róla. - Szerintem el is kezdhetnénk a vacsorát, még rengeteg dolgom van – elkezdtem merni magamnak, mit sem várva a többiekre. Minél hamarabb el akartam tűnni innen, ugyanis semmi kedvem nem volt itt lenni.
- Nem is érdekel miért hívtalak össze titeket? – Kérdezi apám felhúzott szemöldökkel.
- Nem – zártam rövidre a kis monológját.
Nem bírtam apám közelében maradni amióta anyánkat elvesztettük. Mióta már nincs velünk, apánk szinte egyik napról a másikra megváltozott. Elhanyagolt minket, folyamatosan csak üvöltözött velünk, hogy hagyjuk békén ráadásul este későn ért haza és minden pénteken füst és alkohol szaga volt. Nem bírtuk már elviselni, ezért is törtem ki innen, hogy a saját lábamon meg tudjak állni és ne legyek rászorulva egy ilyen alak gondviselésére.
- Látom, jómodort az egyetemen nem tanítottak és láthatóan tőlem sem ragadt rád valamennyi – már fel sem veszem az ehhez hasonló kijelentéseit. Egyszerűen levegőnek nézem, mert ha hagynám magam, már rég a temetőben kötött volna ki én meg a rácsok mögött. – Fontos bejelenteni valóm lenne, ami valamilyen szinten titeket is érint!
Nézek bambán Jay-re és a többiekre, hátha tud valamit, de csak a fejét rázza. Ötünk közül ő még mindig az öreggel él egy háztartásban, az egyetemet otthagyta és valami Sindy vagy Mindy nevű lánnyal kavar, aki egy lebujban gürizik éjjel-nappal. Mondhatom, sok mindent elért az életben. Sosem volt a kedvenc kis öcsém. Egyrészt, nálam 7-8 évvel fiatalabb volt, másrészt pedig rossz társaságba is keveredett. Nem lett volna gond vele, ha apa annak idején oda figyelt volna rá.
- Kíváncsian várjuk, fater – szakítottam félbe a vacsorám.
- Miranda és én össze fogunk házasodni – ha most ettem volna, egész biztosan félrenyeltem volna. Nem számítottam ilyen bejelentésre, de mit is vártam apámtól? Egy beképzelt milliárdos, aki azt hiszi bármit megtehet.
Jay, Lore, Moira és Kadon velem együtt nem tudott mit mondani a hírre. Sokként érte őket is, csak úgy mint engem. Hidegzuhanyként ért, bár őszintén szólva, ha olyan bolond az öreg, akkor nincs mit tenni.
- Mi a… - Testvéreim nem jutottak szóhoz a hír hallatán s őszintén szólva én sem erre számítottam. Ahogy ránéztem az újdonsült arára, meg kellett állapítanom, hogy tőlem nem is olyan sokkal lehet idősebb. Hozzá képest apám egy öregember.
- Hahh… - nevettem fel kínomban. – Erre aztán nem számítottam, de megérdemelitek egymást!
Elegem volt ebből az egész házból és a teljesíthetetlen elvárásokból. A vacsora végét meg sem várva felugrottam az asztaltól és kirontottam az épületből. A húgaim és Kadon követte példámat, egyedül Jay maradt bent a vén pojácával. Nem voltam hajlandó tovább ott bámulni ártatlannak tűnő arcát annak a nőnek. Mégis mit remélt az öreg? Biztos nem fogom anyámnak szólítani.
- Várj meg Cai… - hallottam a nevem a hátam mögül.
- Én is jövök! Várjatok már srácok! – Moira és Lore úgy szaladt utánunk, mintha égne a ház. Gondolom ők sem bírták elviselni ezt az egészet.
A ház előtti parkolóban még váltottunk néhány szót, majd úgy döntöttünk, jobb, ha minél előbb eltűnünk a családi birtokról. A gondolatok egymás után cikáztak át az agyamon, de nem törődtem vele. Inkább próbáltam nem figyelembe venni a mögöttünk megjelenő alakokat. Apám és az újdonsült menyasszonya a lépcső tetején nézték távozó autóink képét, de még csak eszükbe sem jutott követni minket…


Sosem gondoltam volna, hogy apám végül el fogja venni a nála legalább 20 évvel fiatalabb barátnőjét. Tulajdonképpen semmit sem néztem volna ki apámból tekintve, hogy miket tett élete során anyánk halála után. Egy csődtömeg lett, aki képtelen bármi fajta együttérzésre.
A telefonomat szorongatva nyitok be régi otthonom ajtaján. Mikor körbenézek, észreveszem, hogy itt semmi sem változott. Minden ugyanott van, pont úgy ahogy azt annak idején kitették. Mintha egy kriptába kerültem volna, úgy érzem, az egész ház elszívja minden energiámat. Jasmine és Aiden kézen fogva sétálnak előttem. Apró kis lábaik miatt sokkal többet lépkednek, mint én. Mikor rájuk nézek, az egész világ megszűnik körülöttem. Szeretem őket, annak ellenére, hogy az anyjukra emlékeztetnek, aki itt hagyott minket, mikor látta, mennyi törődést igényelnek a kicsik.
- Megérkeztünk fiúk, lányok! - Suttogok a fülükbe és mindkettőjüket megsimogatom kicsit.
Beterelem őket a nagyterembe, ahol most a tort tartjuk s leülünk rögtön az első sorba. Moira, Jay és Lore már itt is vannak, Kad hiányzott és teljes is lesz a csapat.
Hazudnék, ha azt mondanám, megérintett apám halála, mert egy kicsit sem, csupán az új özvegy felesége szúrja a szemem. Van benne valami, ami miatt egyszerűen nem tudok a közelében megmaradni. Ösztönösen taszít az egész lénye, de nem teszem szóvá. Mikor végül Kad is befut, leül mellénk és köszönti az ikreket.
- Hát ti mekkorát nőttetek! Igazi rosszcsontok vagytok, nem igaz? - Kacsint rá Aiden-re és Jas-re.
Amint elkezdődnek a hála beszédek, több kilós súly nehezedik a mellkasomra. Valahogy nem bírom megemészteni ezt a sok hazugságot. Izzad a tenyerem, ezért többször is meg kell törölnöm a nadrágomban. Figyelmemet próbálom elterelni, de nem megy. Valami elszakad bennem és felállok. Egyenesen a kijárat felé sétálok, mellettem Jas és Aiden kíséretében. Nem bírtam tovább. Egyszerűen nem hallgatom tovább ezt a hazugságot. Már szálltunk volna az autóba, mikor egymás után bukkantak fel a tesóim - természetesen Jay kivételével. Odajöttek hozzám, átöleltek s figyeltek az ikrekre miközben épp egy kerti törpét igyekeztem volna szétzúzni.
- Bántott téged az a törpe? - Kérdezte Lore. - Inkább ne az ikrek előtt csináld, amit akarsz!
Teljesen igaza volt. Semmi szükség nem volt rá, hogy így lássanak a gyerekeim, ezért mélyeket sóhajtottam és válaszoltam Lore-nak.
- Egyszerűen képtelen vagyok... - kerestem a szavakat. - Megbocsátani annak az embernek...
Tudták jól, kire céloztam. Tisztában voltak vele, hogy ahol csak lehetett, próbált keresztbe tenni nekem a saját apám, nem hagyta, hogy érvényesüljek. Végül csak-csak vittem valamire, annak ellenére is, hogy semmi támogatást nem kaptam.
- Megértem, de inkább máshol és máskor add ki magadból a feszültséget, mert ez senkinek nem tesz jót. Nézz rájuk. Te vagy az apjuk, akinek a feladata az lenne, hogy biztonságot nyújtson és felnevelje őket. Gondolj inkább erre mielőtt cselekszel...
Lore gyengéden átölelt majd adott egy puszit az arcomra és próbált visszakísérni a torra. A nap hátralévő részében azt sem tudom mi történt körülöttem. Lore és Moira a kicsikkel volt, Kad meg figyelt rám, nehogy hülyeséget csináljak. Egyszerűen kiesett az a nap nekem. Nem tudtam, hogy jutottunk haza, de estére már az ágyban feküdtem az ágyamon, Jas és Aiden pedig hozzám bújva aludtak el.