az idegenekkel szemben kedves és önzetlen ⇗ folyton mosolyog, vidám alkat ⇗ koránkelő típus ⇗ önfejlesztő tanfolyamokra jár ⇗ beszédtechnikát és színészetet is tanul hobbi szinten ⇗ görkorcsolyázik, teniszezik ⇗ napi két adagban fogyaszt kókuszos lattét ⇗ az utazásai alatt igyekszik alapszinten elsajátítani az éppen aktuális ország köszönési szokásait ⇗ folyékonyan beszél franciául, olaszul ⇗ impulzív személyiség ⇗ spontán és lelkes ⇗ sokat ad a külsejére, csakis a természetes sminkek híve a hétköznapokban ⇗ jógázik, de ebben még kezdő ⇗ remek érzéke van a videók készítéséhez és a háttérmunkákhoz ⇗ határozott, mindent megszerez, amit akar ⇗ nem ismeri a lehetetlen fogalmát ⇗ szenvedélyes az ágyban ⇗ a drága ajándékok imponálnak neki ⇗ régi mozik nagy fanatikusa ⇗ imád a természetben lenni, túrázni ⇗ legjobb randi színhelye egy piknikezés lenne a Central parkban ⇗ utálja az édességeket ⇗ jobban szeret csókolózni, mint ölelkezni ⇗ mindenről van véleménye és sokszor ki is mondja, akkor is, ha másokat nem érdekel ⇗ rabja a tükröknek, a lakásában legalább öt különböző méretű található meg ⇗ kutyabarát, nem szereti a macskákat ⇗ szeret utazni, de legbelül mélyen vágyna már a letáborozásra ⇗ hamar kíván nyugdíjba menni ⇗ tudatosan használja a testi adottságait ⇗ szeret egyedül lenni, filozofálni az élet nagy dolgairól ⇗ képtelen elengedni magát egy hivatalos randevún ⇗ a social media platformok függője ⇗ szeret napozni ⇗ kedvenc városa Milánó

makacs, nem vágyik mások „tanácsaira” ⇗ szeret a középpontban lenni, megfeledkezve mások igényeiről ⇗ hajlamos a hangulatingadozásokra ⇗ nem érdemes felbőszíteni, ha rossz passzban van, mert a fejedet is leszedi ⇗ nehezen bocsájt meg ⇗ szeretetéhes ⇗ a vitákban mindig az övé az utolsó szó ⇗ drámakirálynő ⇗ féltékeny típus ⇗ a pénzzel nem mindig bánik jól, költekező ⇗ ritkán gondol a jövőre ⇗ fél az öregedéstől ⇗ rémálmok gyötrik ⇗ utálja a középszerűt ⇗ még mindig vannak fenntartásai a mostohájával szemben ⇗ túlságosan mesterien rejti el az érzéseit, olykor érzéketlen ⇗ nem bírja, ha valaki okoskodik mellette ⇗ rendezetlen a lakása ⇗ minden alkalommal új fehérneműt vásárol, nem mos ⇗ könnyelmű ⇗ nem dolgozta fel a szülei válását ⇗ nagyon sokszor bizalmatlan ⇗ gyerekellenes ⇗ a „nehéz napokon” extrém hisztis, ilyenkor ráfanyalodik a csokira is ⇗ nehezen békél meg a szabályokkal, a rendszerekkel ⇗ tanulna, de a szépséget többre tartja ⇗ alkohol esetében nem ismeri a mértéket ⇗ drogozott már ⇗ a súlyával örökös harcot vív ⇗ tömegfóbiája van

: szexfüggő, szerkesztő szeretne lenni, de senkinek nem beszél róla, valamit érez a mostohatestvére iránt, de még maga sem tudja kategorizálni azt, utálja, ha valamit nem kaphat meg.

Vörösen izzó napkorong uralkodik az égbolton, de csak a sugarai hatolnak át az ablaküvegen. A kör alakú kis résen szemlélődöm kifelé. Úgy tízezer méter magasan lenni csak akkor áldás, ha az ember nem fél a repüléstől. Szerencsére ilyen fóbiával nem rendelkezem, a munkám szerves részét képezi az utazás, előfordul, hogy egy héten akár többször is repülőre kell ülnöm. Szeretek merengeni és a semmibe bámulni, de most mégis nyugtalan vagyok, de nem a biztonságérzetem miatt. Lassan pillantok lefelé a sűrű szempilláim alól és rekedek meg a felhők különös egyvelegének találkozási pontjánál. A vattapamacsba kapaszkodó ágacskák és a finom puhaság érzetét keltő rétegek között egyenesen tör át a fény, mégis megakadok egy fekete pöttyön. Innen nézve olyan, mintha a fehér csokoládéba egy kis étcsoki került volna, habár a hasonlat egészen távol áll tőlem, mert nem szeretem az édességet. Becsapom az agyamat, mert számtalan alkalmat tudnék most felsorolni, amikor ellentmondtam ennek a felvetésemnek és igenis elmajszoltam akár egy táblát is. A női szervezet havonta ismétlődő szakaszában sajnos elcsábulok, nem kifejezetten kívánom, de jobb kedvem lesz tőle, és nem eszem le azonnal a fotós, vagy a kisegítő személyzet fejét. A normális hétköznapokban szigorúan elutasítom, ha valaki süteményekkel vagy más egyéb cukroktól hemzsegő ételekkel kínál meg. Vigyáznom kell a súlyomra, annyi szabálynak kell megfelelnem, hogy félő lassan az idegállapotom fogja megsínyleni ezt. Csak mostanában lettem labilis, előtte könnyedén vettem az akadályokat, nem akadtam ki azon sem, hogy tulajdonképpen, ha változtatni akarok a külsőmön, akkor egyeztetnem kell a menedzseremmel és a modellügynökség vezetőségével is. Nem tetováltathattam, nem napozhattam, a szoláriumot is kerülnöm kellett, ha pedig nyaralni mentem, akkor ügyelnem kellett, hogy ne tartózkodjak sokat a szabadban. Röhejes, hogy mennyien irigylik tőlünk ezt a szakmát, és mégsem látnak bele a kulisszatitkokba. Mindennek megvolt az ára, de még ezzel az áldozattal is boldogan vállaltam a munkámat, mert szerettem és más kiutat nem láttam. A szédítő összegek, a világ körüli túrák mind-mind arra sarkalltak, hogy a maximumot hozzam ki magamból, és mégis hazafelé tartok New York irányába.  A jelen annyi szálon futott össze és gabalyodott bele az életnek nevezett játékba, hogy féltem most el fogok bukni. Az ülés háttámlájának döntöm a fejemet, és lehunyom a szemhéjamat. Megint elringat az idő rabsága, ebben a magasságban az a jó, hogy nem érzed a mozgást, hacsak nem turbulenciába kerülsz. A mai repülés könnyed, de a lelkem súlyos, és hamar villannak fel képek, amiket el kellene zárnom. Megannyi „kellene”, már lassan ott tartok, hogy a feltételes mód lesz az új szótáram ékes szószólója. A mellkasom ritmusa lelassul és emlékbetörések kísértik meg az agyamat.
Belemászik a dallam a fülembe, felszabadultan siklok végig a pillantásommal azon a fekete pulcsiba bújtatott felsőtesten, ahogyan az érintésem nyomán felgyorsul a mozgása. A szaggatott légvételek és az egyre közelebbről halló néma elfúló vágyak ott tombolnak közöttünk. A lábam között hamar éled fel a forró bizsergés, és habár tudom, hogy mennyire a tilosban járunk…mégis haloványan megfogalmazódik bennem a tett, aztán hirtelen váltok éleset. Nemet kell mondanom, hogy játszhatnánk meg a szüleink előtt, hogy minden rendben van. Érzékelem, hogy a belsőm üvölt a folytatás után, de a kezem határozottan hullik le a testem mellé és a tekintetem is megváltozik. Sötét lesz és bizalmatlan. Majdnem átléptem a határt, és belementem egy olyan útvesztőbe, ahonnan nem lett volna kiút. A múltam vegyes lenyomata újraéled, előmászik egy harmadik fél, akitől még most is kiráz a hideg. A szeretetnek semmi köze nem volt ahhoz, ahogyan hozzám ért. Ellenkeznem kellett volna, amikor a vaskos kéz a két combom közé furakodott, de néma maradtam, és csak tűrtem. Morgan nem kaphat meg. Beleharapok a számba és taszítok rajta egyet, nem erőszakosan, de a tudtára adom, hogy nem akarok ma este már semmit. Némán figyeljük egymást, aztán elsőként távozom a szobából és visszatérek a bulizó barátaink körébe…
- Hölgyem kér valamit enni vagy inni? – hirtelen pattannak ki a szemeim és a stewardess zöld lélektükreibe merülve mosolyodom el, habár elég zaklatott vagyok.
- Köszönöm, de nem. – rázom meg a fejemet és megint visszatérek az ablakon való kibámuláshoz, mármint szeretnék, de a telefonom rezgése vonja el a figyelmemet. A mellettem fekvő táskába süllyesztem a kezemet és veszem elő a mobilt. Az oldalára simítva a hüvelykujjamat oldom fel a képernyőzárat és lesem meg az éppen érkezett üzenetet.



Automatikusan sötétítem el a képernyőt és dobnám vissza a telefont a táskámba, de csak egy nagyot sóhajtok. Éppen akkor jön arra az egyik stewardess.
- Elnézést, de még mennyi idő, hogy landoljunk? – érdeklődöm kedvesen a törzsemmel oldalra fordulva, amikor megint rezegni kezdek, de határozottan nyomom ki a hívást.
- Még egy óra, hölgyem. – biccentve köszönöm meg és helyezkedem vissza az eredeti állapotomba, de már attól a rosszullét kerülget, hogy el tud érni. Nem mondok semmit, csak újra az ölembe veszem a készüléket és másnak írok egy sms-t.



Dőlök hátra és nem gondolok semmire. Időre van szükségem, nem fogok lemondani az álmaimról, és a terveimről se. Ez egy hiba volt. Két csík még nem változtathatja meg az életemet. Egy gyerek nem fogja tönkretenni a karrieremet.