Elmosolyodva fogadom a lány replikáját. Egy pillanatra meg voltam győződve róla, hogy sikerült őt akaratlanul is elijesztenem a hirtelen ötletemmel, és kevés hiányzott, hogy visszakozzak, de úgy tűnik, csak egy kis időre volt szüksége, hogy végiggondolja, és eldöntse, hogy eléggé megbízik-e bennem egy ilyen városi túrához. Nem egy kultúrából származunk, de ezeket az apró különbségeket, úgy vélem, át fogjuk tudni hidalni. - Helyes – csak ennyivel nyugtázom a dolgot, amiben benne van az is, örülök neki, hogy felbátorodott, és a kedvemért hajlandó adni egy esélyt New Yorknak. Kár lenne, ha úgy kellene visszatérnie Oroszországba, hogy csak negatív élményekkel gazdagodott, meg egy sérült lábbal, és egy életre megutálta a Nagy Almát. - Pontosan erre a pozitív gondolkodásra van szüksége a mielőbbi gyógyuláshoz, és minden rendben lesz – mutatok rá, mennyire tetszik ez a megváltozott viselkedés, miután örvendetes dolognak könyveli el a túlélését is. Az egyre nyugodtabbá és barátságosabbá váló légkört azonban pillanatok alatt dönti romba az érkező férfi hevessége és támadó magatartása. Még fel sem foghatom, mi történik, és máris felkenődtem a falra. De engem sem ejtettek a fejemre. Nagyjából hat évnyi katonai tapasztalattal a hátam mögött magabiztosan, és nem sokat teketóriázva kapom el az orosz karját, és csavarom azt ki úgy, hogy ne legyen más választása, mint megadni magát. Tatiana bólintására már enyhül kissé a szorításom, majd el is engedem Alexandert, mikor beleegyezik, hogy hajlandó a környezetünknek megfelelő viselkedést produkálni. - Rendben, nincs több gyógyszer, de akkor igyekezzen nem felzaklatni magát – fogadom a lány tiltakozását, aki valószínűleg hamar rájött, hogy ismét nyugtatót kell adnunk neki, ha úgy látnám, hogy nem tudja kezelni a helyzetet. - Miss Dragomir, azon kívül, hogy meg kellett műtenünk a lábát a sérülése miatt, sok vért is veszített, ezért most pihenésre van szüksége, hogy mielőbb rendbe jöjjön. - Ezeket a szavakat már a férfi felé intézem, aki Tatia állapota felől érdeklődik, és remélhetőleg a válaszomból egyértelmű a számára az is, hogy egy ideig nem táncolhat. Értem én, hogy a hivatás, a tánc, a munka fontos. De az egészség fontosabb. Ezzel nem vitatkozhatnak. - Még nem tudjuk, ki támadt rá, de a rendőrség már dolgozik az ügyön, és reggel felveszik a vallomását is – felelem meg a következő kérdést is, és amint úgy látom, hogy mindent megválaszoltam, úgy döntök, ideje őket kettesben hagynom. Alexander jobban ismeri már Tatiát, remélem, most már tudja kezelni a helyzetet, és vigyázni fog a táncpartnerére, illetve megnyugtatja majd, ha arra lesz szükség. - Ha bármi gond lenne, itt leszek a közelben... - pillantok még a lány felé, mielőtt behúznám magam mögött az ajtót.
Kezdőlap
