I keep it dark, I keep it quiet

A tegnap esti fura SMSek óta elég vegyes gondolatok járnak a fejemben. Szégyellem magam, amiért rossz címzetnek küldtem el azokat a hülye képeket, de minduntalan az azt követő rögtönzött beszélgetésünk részletei járnak a fejemben. Beképzeltem a dolgokat, vagy Eddie tényleg flörtölt velem? Ha igen, akkor mi az oka ennek a hirtelen jött fordulatnak? Egyáltalán miért érzem azt, hogy ez volt a világ legtermészetesebb és ugyanakkor legzavarbaejtőm beszélgetése egyben? Nekem ott van Rick, de ha nagyon őszinte akarok lenni magammal, soha nem éreztem azt a mindent elsöprő boldogsága miatta, mint egyetlen beszélgetés után Eddievel. Teljes káosz és zűrzavar van a fejemben, minden gondolatom körülötte forog, minden másodpercben szeretnék odamenni hozzá, de mégsem teszem. Csak a távolból figyelem, mint egy idióta.
Először nem is akartam jönni ma suliba, mert amikor reggel felébredtem és arra gondoltam, hogy találkoznom kell vele legszívesebben elsüllyedtem volna a fold alá. Aztán mégis eljöttem, mert egy ilyen hülyeség miatt felelőtlenség lenne kihagyni a sulit, de megfogadtam magamnak, hogy nem hozom szóba a történteket. Aztán ez a tervem is dugába dőlt, amikor reggel, az első óra előtti szünetben Jessica olyan természetességgel ült Eddie ölében, mintha oda született volna. Úgyhogy egész nap kerültem őket. A közös óráinkon próbáltam úgy viselkedni, mintha nem is léteznék, a szüneteket pedig Rickel vagy egyedül töltöttem a könyvtárban. De nincs az a távolság, ami kitörölhetné a fejemből ŐT. Nincs az az ember, aki képes lenne elérni, hogy minden második percben ne akarjak rá írni, hozzá szólni, a közelében lenni. Teljesen világos, hogy megbolondultam.
Nem osztottam meg még Barb-al sem, hogy mi történt, azt meg főleg nem, hogy milyen érzések kavarognak bennem, szeretem a csajt, de köztudott, hogy nem képes titkot tartan. Nem szeretném, ha az egész iskola rajtam röhögne. Úgyhogy a folyamatos kérdéseire kitérő választ adtam. Nem hiszem, hogy elhitte, de egyelőre elégedett a válasszal, mert nem nyaggat.
- Jössz ma a Mozart-ba? a Mozart egy népszerű kávézó, ahol legtöbbször egyetemiksták lézengenek, társasjáték esteket tartanak, karaokiznak, vers felolvasó estéket szerveznek. Én magam valóban a kultúraálódás miatt járok oda, Barb inkább a pasikért. Most viszont nincs kedvem.
- Nem, bocsi. Még lőnöm kell néhány képet az újságnak. Holnap talizunk?
- Persze stréberkém, rázz csak le. vigyorog rám, mint aki azt hiszi, hogy valami rosszban sántikálok, pedig tényleg csak fotózni akarok. Lehetőleg minél távolabb Eddietől, a sulitól és ettől az egész katyvasztól a fejemben. Nyakamba akasztom a Nikonom és gyors léptekkel indulok meg a szekrényem felé, hogy a fölösleges könyveket itt hagyjam. Rick már fél órája nem válaszol az üzenetemre, biztosan edzeni van, vagy már lelépett a srácokkal. Nem is bánom, most valahogy nincs kedvem a folytonos nyaggatásához.
Gyors léptekkel szelem át az osztálytól a szekrényemig vezető hosszú folyósót, miközben kamerám kijelzőjén a tegnap délutáni fotókat nézem. A mostani téma a multikulturális városrészek, de eddig nem sikerült jó képeket csinálnom. Lehet ma elmegyek a kínai negyedbe. Figyelmetlenségemben elég nagy lendülettel sikerül nekimennem valakinek, az ütközésnben még meg is tándorodom, a karjába kell megkapaszkodnom, hogy ne essek le.
- JAJ, ne haragudj, figyelmetlen voltam. pillantok fel, de a szívem azonnal kihagy két ritmust, amikor megpillantom az ismerős arcot, akit ma egész nap próbáltam kerülni.
- Eddie! Szia! hátrálok egy lépést. Hihetetlen, hogy egész nap távolságot tartottam tőle, most meg egyenesen sikerül a karjaiba rohannom.
- Na és mi a helyzet? Próbára igyekszel? mert megfogadtam, hogy nem hozom szóba a tegnapi csevegésünket. - Éppen fotózni indultam az újságnak, még nincs jó anyagom.

I keep it dark, I keep it quiet

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben az, hogy a már amúgy is kínos szituáción csak rontok azzal, ha egész nap feltűnően kerülöm őt, de egyszerűen nem tudtam hogyan álljak a meg előtte, hogyan tehetnék úgy mintha semmi nem történt volna? Mert egyértelmű, hogy történt, de talán még mi magunk sem tudjuk, hogy micsoda. Legalábbis én teljes mértékben össze vagyok zavarodva. Nem tudom letagadni az érzéseket, amiket Eddie iránt érzek, de abban sem vagyok biztos, hogy ezt el kell mondanom neki. Mégis mi értelme lenne? Nekem ott van Rick, neki pedig a kacsaszájú plasztik nője, akit látszólag tényleg igazán kedvel, hiába mondta nekem az ellenkezőjét. Igazából azt sem tudom pontosan, hogy én mit érzek, vagy miért, csak abban vagyok biztos, hogy kimondatlanul is flörtöltünk egymással. Tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna, de az hazugság lenne.
Szóval, hogy elkerüljem a kínos pillanatokat, egyszerűen elkerültem őt is. A távolság azonban nem segít abban, hogy az érzéseim megváltozzanak, nem lehet egyszerűen csak betolni valami koszos fiókba őket, hogy soha ne kerüljenek elém. Érzek valamit iránta és bár ez orbtális idiótaság mégsem tudok ellene tenni. Minde percben az ő társaságát keresem, vele akarok lenni a szabaidőmben, hallani a hangját, csak ülni és nézni. Mindegy, csak a közelében lenni. A pillangókat akarom, amik szárnyra kapnak minden alkalommal ha rám mosolyog. Jess nem érdemli meg őt. Fel sem tudja mérni azzal a diónyi agyával, hogy milyen szerencséje van azzal, hogy Eddiet pont ő érdekli. És engem ez iszonyatosan bosszant.
Minél gyorsabban szeretnék megszabadulni innen, a fotózás most történetesen éppen jó indok arra, hogy lerázzam a barátnőmet és talán az én gondolataim is kitisztulnak ha lesz amivel lefoglalnom magam.
A sors azonban iszonyatosan fanyar humorral rendelkezik, és pont annak az aembernek a karjaimba találom magam, akit egész nap kerülni szerettem volna. Szinte érzem ahogy elvörösödök.
- Jól.. nyelek egy hatalmasat, miközben tekintetem az övébe mélyesztem. A szívverésem felgyorsul ahogyan kezét érzem a hátamon és illata az orromba kúszik. Elhátrálok.
- Kiment a fejemből, hogy fotóznom kell, ne haragudj. tekintetét látva elönt a bűntudat. Bármi is történt, bármennyire is rosszul érzem magam az esti SMS-ek miatt nem érdemli meg, hogy így visszautasítsam.
- Őszintén, nem voltam biztos abban, hogy tányleg szeretnél-e kávézni velem a tegnapi este után... nem nézek rá, a cipőjét bámulom inkább. - Ha szeretnél csatlakozz hozzám, menjünk el kávézni és utána fotózni. nem mondanám, hogy normális vagyok. Egész nap kerültem, most pedig arra készülök, hogy a délutánt vele töltsem. - Bocs az esti fotók miatt... ha már így szóba került a tegnapi nap, ez a minimum. Bár soha nem szeretnék erről beszélni.
- Nem! Nem találkoztam vele és nem is üzent. Remélem nem az követkző újság témáját akarja megváltoztatni. Megint. előveszem a telefonom, hogy leellenőrizzem a dolgokat, de nkem nem üzent Fox.
- Vagy az IT teremben vagy a sport teremben lesz, a pasijának ilyenkor van edzése. Megkeressük? csúsztatom vissza a készüléket a zsebembe, majd megindulok a számítógépzsenik irányába.
- Beszélnünk kellene arról ami történt? kapaszkodok meg mindkét kezemmel a hátizsákom pántjába. A folyosó koszos padlóját bámulom. Egyszerűbb, mint a szemébe nézni. Lassan lépegetek, az IT terem nincs túl messze és nem szeretném, ha esetleg valaki hallaná amiről beszélünk. Tudjuk milyen a pletyka.

I keep it dark, I keep it quiet

Képzeletben adok magamnak egy jó nagy pofont. Legyen inkább kettő. Teljesen idióta vagyok, ez egyértelmű. Úgy viselkedek, mintha bármi is történt volna egy ártalmatlan beszélgetesén és pár véletlenül elküldött fotón kívül. Mégis, ha kimondtatlanul is, számomra többet jelentett az a beszélgetés, mint eddig bármikor. Összezavarta a fejem. Ahogy elnézem Eddie értetlen arckifejezését az az érzésem támad, hogy én képzelek bele többet a dologba, mint ami igazából volt. Ettől pedig még rosszabbul érzem magam.
- Hát hogy nem gondoltad meg magad? megvakarom a tarkómat. Könnyebb lenne, ha a föld megnyílna alattam és egyszerűen elsüllyednék. - Nem zavarsz dehogy, szeretném ha jönnél. pillantok fel rá végre a cipők alapos tanulmányozása után. Lehetséges, hogy totális idiótának tűnhetek most a szemében, amire valljuk be rá is dolgozok. Egyre mélyebbre és mélyebbre ásom magam. Anya sokszor mondja, hogy meg kellene tanulnom hallgatni, most érzem először igazán, hogy mennyire igaza van.
Enyhén szólva is megkönnyebbülök a témaváltás során. A suliújság jelenleg sokkal kényelmesebb téma, mint az ami miatt ennyire feszengve érzem magam.
- Ahhoz képest, hogy az újságnál dolgozom felháborítóan le vagyok maradva a friss történésekkel kapcsolatban. csóválom meg a fejem enyhe mosollyal a szám szélén. Tény, hogy nem én vagyok az a diák, aki mindig mindennel képben van. - Ha ez tényleg így van, akkor Sam megérdemel néhány szót az újságban, egy jól készült csoportképpel. Ha nem erről szeretne Fox beszélni is megemlíthetetnénk neki. Mit szólsz? Te elkészíted az interjút én meg közben fotózok. Mégiscsak az ilyesmiről kell szólnia az újságnak. és még most is azon vagyok, hogy újabb közös programot szervezzek kettőnknek, mert nem csináltam még teljesen hülyét magamból.
- Igen. erőltetem meg magam, hogy rápillantsak. - Mármint, igen, az este miatt vagyok ilyen fura nem kerülgetem tovább a forró a kását. - Nem mondtál semmi rosszat, én csak azt hittem, hogy.... megállok az ajtó előtt amíg Eddie benéz. - Akkor menjünk a teremhez. indulok meg a hátsó ajtó irányába.
- Szóval én csak azt éreztem, hogy te...hogy mi... arrébb rúgok egy kavicsot - szóval, hogy mi flörtöltünk. Hogy volt egy pillanatunk, tudod... felvonom a vállam. Ennél jobban nem tudom elmagyarázni. Tekintetem ide-oda cikázik rajta és a mellettünk elhaladó diákokon. Úgy tűnik a suli utáni programok egyre népszerűbbek. A fiú öltöző előtt megállok. Egy pillanatra csak a fülem tapasztom rá az ajtóra, odabentről zaj szűrődik ki.
- Szerintem itt lesz. pillantok rá Eddiere mielőtt óvatosan benyomom az ajtót. - Fox! Itt vagy? haladok a zaj forrásának irányába, ami a megjelenésünkre elcsendesedik. A látvány viszont, ami elém tárul az egyik öltözőszekrény előtt, az minden eddigi kellemetlen érzést felülmúl.
- Rick? a pasim, éppen eszeveszetten próbálja magára rángatni az alsóját. Tekintetem ide oda cikázik közte és a hátamögött álló illetőn. - Jess? kérdezném, hogy mit művelnek, de azt hiszem ez egészen egyértelmű. Egyszerre önt el harag, csalódottság, szomorúság, fájdalom és még megannyi megmagyarázhatatlan érzés. - Ez meg mi franc? az eddig csendes hangom hirtelen átcsap hisztérikus üvöltésbe.
- Figyelj baby, esküszöm megmagyarázom..

I keep it dark, I keep it quiet

Megkönnyebülten rámosolygok. Nem tudom igazából, hogy miért, hiszen én voltam az, aki arra készült, hogy lemondja a közös programunkat, csak azért, mert beijedt. Ax igazság az, hogy nem vagyok ebben gyakorlott. Nem udom, hogy miként kellene viselkedni egy ilyen szituáció után, elvégre nem történt semmi az ártatlan flörtölésen kívül, amivel nem bántottunk meg senkit. Mégis, számomra sokkal több volt egy kis flörtnél, mert Eddie sem csak egy egyszerű srác. Ő sokkal több egy egy pár pajkos SMs váltásnál és nem viselném el, ha mondjuk emiatt távolodnánk el egymástól. Meghelehet, hogy sokkal érettebben viselkedhettem volna. Látni őt Jessicával mindig dühítő, de látni őket együtt ma, még fájdalmasabban érintett. Nekem ott van Rick, tudom, nem szeretnék képmutató lenni.
- Barb mellett elég nehéz mást is meghallani utalok nevetve a legjobb barátnőmre, aki enyhén szólva is szereti fosni a szót. - Na majd megpróbálok jobban figyelni, nehogy lemaradjon az újság a friss hírekről. ebben a suliban igaz, hogy fénysebességgel terjednek a pletykák.
Eddievel beszélgetni ma délután, olyan érzés, mintha a legmagasabb és legkanyargósabb hullámvasút tetején ülnék. Egyik pillanatban még a magasban vagyok, a másik másodpercben pedig már a lemélyebb és legcsavarosabb hurokban fékez le a vagon. Kevés olyan szituációban volt részem, amikor ennyire kellemetlenül éreztem magam.
Nagy nehezen végre kinyögöm azt, ami miatt egész nap úgy viselkedtem mint egy idióta, ő pedig látszólag igencsak jól szórakozik a zavaromon. Pimasz mosolyát látva kezdem úgy érezni, hogy egész nap teljesen fölöslegesen kerültem őt.
Szavait hallva egyre vörösebb az arcom, a szívverésem felgyorsul és kellemes izgatottság uralkodik el bennem. Ezek szerint nem csak beképzeltem a dolgot, nem csak az én fejemben történt meg ez az egész. Egész szerint Eddie ugyanazt érezte, mint én. Bár a fotókat véletlenül küldtem el neki, mégis örülök, hogy megtettem, mert az a buta baki miatt most olyan dolgokat feszegetünk, amikre talán soha nem került volna sor. Kérdést hallva, hosszú percek óta most először nézek bele a szemébe. Nem kapkodom el a tekintetem, elmélyülök íriszeiben.
- Inkább örülök neki mosolygok rá. Fura egy helyzet ez amiben most vagyunk, kíváncsi lennék, hogy ennek a beszélgetésnek mi lesz a vége, de közben megérkezünk az öltözők elé. Ösztönösen nem folytatom tovább a párbeszédet, mert ha van odabent valaki fülltanúja lenne, azt pedig nem akarom.
A látvány, ami elénk tárul teljesen letaglóz. Csak állok, mint akinek földbe gyökerezett a lába és egyszerűen nem tudom felfogni, hogy a jelenet, amibe besétáltunk megtörténik. Ezt nem lehet kimagyarázni. Egyszerre érzem magam megalázva, elárulva, megszégyenítve és átverve. Arra sincs erőm, hogy hátat fordítsak és elsétáljak a helyszínről.
Rick megszólal. Minden egyes szó amit kiejt a száján újabb és újabb késszúrás a hátamba. Elönt a tehetetlen düh és a mérhetetlen harag.
- Hogy mit vártam? könnyeimmel küszködve üvöltök a képébe - Mondjuk azt, hogy nem dugod a farkad az első jöttment .... naivan azt reméltem, hogy ennél azért több tiszteletet érdemlek. Félig tudom befejezni a mondatot, mert Eddie olyan lendülettel ugrik neki Ricknek, hogy még én is meglepődök. A pillanat tört része alatt veri szét a – mostmár – exem fejét. De a hatalmas kosaras sem rest, lendíti a kezét és ökle csattan Eddie arcán.
- Hagyjátok abba! kiáltok fel ijedten Eddie tántorgását látva és még mielőtt újra lecsaphatna Eddiere beállok kettejük közé. Soha ne állj be két bunyózó közé, oktatott mindig Tommy, most meg is érzem saját bőrömön, hogy miért. A lendület amivel lecsapni készült már megvan benne, amivel nemes egyszerűséggel fellök. Ha Eddie nem kap el nekitántorodom az egyik öltözőszekrénynek.
- Úgy csináltok, mintha ti ártatlanok lennétek. Folyamatosan egymás seggében vagytok, mintha egy külön világban élnétek. Valld be nyugodtan, Rivera, megdugtad Litát mi? Talán nem is egyszer, most pedig teszitek itt a nagy ártatlant. Én léptem. Jess, te jössz? veszi magára a kabátját és indul meg a kijárat felé. Menetközben még belerúg egy szemetesbe. Csak most veszem észre, hogy mindvégig Eddie kezét szorongattam. Fájdalmas tekintettel nézek rá. Összetörtem egy kicsit legbelül. - Csak hagyd elmenni. félek, hogy ha nem teszi ő húzza a rövidebbet.

I keep it dark, I keep it quiet

Nagyon úgy tűnik, hogy ez a nap lehet annál is rosszabb, mint amit hittem reggel. Legmerészebb álmamimban sem gondoltam volna, hogy Rick képes megtenni ezt velem, velünk. Hiszen azon kívül, hogy megcsalta a barátnőjét, azzal is tisztában volt, hogy Jess és Eddie között van valami. Mert csak az nem látta, hogy nem közömbösek egymásnak, akinek nincs szeme. Egyszerűen undorító és gyalázatos amit művelnek. Úgy érzem magam, mintha a mellkasomból könyörtelenül tépték volna a szívem és a szemem láttára tapodták volna bele a földbe. Csak azért nem sírok, mert a meglepetés ereje teljesen ledöbentett és mert nem akarom megadni nekik azt az örömet, hogy sírni lássanak. Idiótának érzem magam, vagy valaminek ami még annál is rosszabb. Ha megnyílhatna a föld lábaim alatt nagyon szívesen süllyednék le a legmélyére és többé vissza se néznék. Minden egyes szó, amit kiejt azon a mocskos száján újra és újra megforgatja bennem a kést, mégsem vagyok képes kiállni magamért. Csak tűröm, hogy megsemmisítsen, miközben abban reménykedem, hogy nemsokára végetér a földi pokol amibe csöppentem,
Csak kapkodom a fejem a történések folyamában. Eddie ezen védelmező énjét nem ismerem. Soha nem láttam még azt, hogy képes ennyire elveszíteni a fejét. Nem hibáztatom azért, mert nekiesik Ricknek, sőt igazából nagyon hálás vagyok azért, mert kiáll mellettem. Azt azonban nem hagyhatom, hogy megsérüljön, Rick és Eddie nem ugyanabba a súlycsoportba tartozik. Úgyhogy megpróbálok beállni kettejük közé mielőtt még nagyobb baj keveredik az egészből. Azt azonban nem gondoltam át, hogy két túlfűtött pasi közé semmiképp nem szabad beállni, mert én húzom a rövidebbet. A lendület, amivel Rick fellök olyan erővel ér, hogy nem tudok megkapaszkodni, szerencsére Eddie megtart így nem csapódok neki az öltözőszekrénynek. Megszorítom a derekam köré fonodó karját. Egész testében érzem a feszültséget, szavai és estbeszéde is azt üzeni, hogy ez a meccs koránt sincs lejátszva még.
- Nem okoztál már elég kárt Rick? Fogd meg a barátnőd kezét és tűnjetek a pokolba nem is értem, hogy mire alapozza mindazt amit mond. Mi oka van arra, hogy meggyanusítson minket ilyen alaptalan vádakkal? Azt hittem megérti és elfogadja, hogy én még várni szerettem volna, mert számomra a szex nem csak a testi örömszerzsről szól. Ezek szerint Ő és én teljesen másképp gondolkudunk a kapcsolatok milyenségéről. Én hülye tegnap majdnem elküldtem neki azokat a fotókat, most még inkább idiótának érzem magam. Elkezdtem bízni benne és szerettem volna megtenni felé egy kezdeményező lépést, hogy tudja, értékelem a türelmét. Még szerencse, hogy nem ő kapta meg azokat a fotókat, különben most még rosszabbul érezném magam. Hogyha ez egyáltalán lehetséges. Óvatosan megérintem Eddie vállát miközben ezzel az olcsó kis kurvával beszél. Jessica hálás lehetne, hogy egy olyan srác mint Eddie egyáltalán szóba állt vele, amit a pasimmal együtt műveltek, az undorító. Szavait hallva gúnyos röhögés tör fel belőlem.
- Ja Eddie, ő csak veled akarta, de véletlenül pont itt volt Rick és véletlenül faszba esett... a magyarázkodása szánalmas. Inkább vállalja fel, hogy egy olcsó kis kurva és menjen nyugodtan Rick után.
- Nem érzed azt, hogy mostmár a pofátlanság határát súrolod? Szánalmasabb vagy mint gondoltam Jess... Eddie nagyon jól kezeli a helyzetet, nincs szüksége arra, hogy a védelmembe vegyem, de egyszerűen nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg a csajnak, hogy mennyire szánalmas. Ha egy kicsit több erő lenne bennem, vagy agresszió, akkor már rég belevertem volna a fejét a szekrénybe. De nem fogok lesüllyedni az ő szintjére, elég büntetés lesz neki Rickel együtt lenni.
Csak akkor lélegzem fel, amikor Jess is eltűnik az öltözőböl. Végre úgy érzem, mintha mázsás súlytól szabadulnék meg. Ahogy ránk telepedik a csend, egyre inkább érzem a mellkasom feszítő fájdalmat, ami szorongással tölt el.
- Jól vagyok pillantok rá kérdését követően. Jól amennyire ebben a helyzetben jól lehetek, de szemmel láthatóan jobban, mint ahogy az ő arca kinéz. - Te viszont elég vacakul nézel ki óvatosan érintem meg a szeme alatti vörös karikákat. Ezt egy jó darabig még viselni kell. - Ne haragudj Eddie, de nekem most nincs kedvem kávézgatni... érzem hogy az elmúlt percek feszültsége most távozik belőlem. - Inkább...nem is tudom. Keressünk valamit az arcodnak, mert csúnya lesz holnapra. Azt hiszem, hogy most ahogy kezd tisztulni a fejem, fogom csak fel igazán, hogy mi is történt, hogy mennyire megbántottak és megaláztak. Az eddig visszafolytott érzések egyszerre, lávaként törnek fel belőlem zokogás formájában. Lehetne, hogy egyszerűen csak véget érjen már ez a nap. Könnyektől áztatott tekintettel nézek rá Eddiere, majd akárcsak egy ölelésre vágyó kislány átölelem, abban bízva, hogy visszaölel. Ha megteszi, belefúrom magam az ölelésébe és csak zokogok, mintha ez lenne a világ legetrmészetesebb dolga.
- Bocsi... szipogva pillantok fel rá másodpercek múlva - Vizes lesz a pulcsid

I keep it dark, I keep it quiet

Amikor már úgy éreztem, hogy ez a nap ennél kínosabb és kellemetlenebb nem lehet akkor jött a nemvárt fordulat és a két hűtlen idióta az öltözőben. A megalázottságon kívül azt érzem, hogy kihasználtak és csúnyán átvertek. Nem testileg, hanem lelkileg, érzelmileg adtam neki át magam, megnyíltam neki és ilyen hosszú hónapok után mindezt eldobta egy kóbor numeráért. Már egy ideje éreztem, hogy nem ugyanolyan az összhang köztünk, hogy egyre inkább zavarnak azok a dolgai, amiket eddig nem vettem észre, sokszor fusztrált a jelenléte, de hittem abban, hogy ezt meg tudjuk beszélni. Hát ezek szerint Rick a kommunikáció másik formáját szereti. Mással. Ha nem lenne itt Eddie nem is tudom, hogy hogyan lennék képes elviselni a történteket kiakadás nélkül. Igazán jó érzés, hogy ennyire kiáll értem, még akkor is, ha nyilván a saját becsülete ugyanannyira sérült, mint az én érzéseim. Egyértelmű, hogy rosszul válaztottunk és a vicces az, hogy Eddie kezdetek óta mondta nekem, hogy Rick egy faszfej, én meg újra és újra megvédtem, mert hinni akartam abban, hogy működhet a dolog. Annyira ostoba vagyok.
Rick távozása szemmel láthatóan oldja az Eddieben keletkezett feszültséget, félek, hogy az imént abbamaradt veszekedésnek esetleg még lehet folytatása. Eddie nem kisgyerek, látom, hogy tud ő vigyázni magára, mégis annak a gondolata, hogy valami nagyobb baj éri összeszorítja egészen apróra a gyomrom. Jessica idióta magyarázkodását hallva magasba ugrik a szemöldököm, nem tehetek mást, mint magamat is meglepve elmondani neki a véleményem. Annyira ostoba, hogy csak úgy sugárzik róla az idiotizmus és ami a legdurvább, azt hiszi, hogy Eddie frankón bekajálja azt amit mond. Nem tudom, hogy a szavaim hatására, vagy inkább a srác tüntetőleges elfordulásának hatására hagy-e magunkra Jess, de a lényeg, hogy megteszi és többé nem kell néznem a pofáját.  Ahogy magunkra maradunk az öltözőben, egyre inkább érzem a terhet amit az iménti affér rám tett. Tekintetemmel Eddie arcát fürkészem, a véraláfutásokat, a felszakadt száját. Sajnálom, hogy ez megtörtént vele, sajnálom, hogy Rick kiprovokálta belőle. Óvatosan érintem meg a sérüléseit, mutatóujjammal végigjárva a szeme alatti karikát.
- Kérsz egy gyógypuszit? pislogok rá kérdő tekintettel. Mint amikor kicsik voltunk Tommyval és azt hittük, hogy minden sérülésünkre gyógyír egy-egy puszi.
- A konyháról. Martha néni biztos tud adni nekünk valamit, amivel lejegelhetjük az arcod. Martha néni különösképpen kedvel azóta, hogy egyszer a védelmére keltem egy csapat idiótával szemben, akik nem túl kedvesen kritizálták a paradicsomos húsgombócot amit készített. Azóta néha, extra adag desszertet rejt el a tálcámon. Biztos vagyok abban, hogy segítségünkre lesz ebben a helyzetben is.  Mielőtt azonban érdemben megindulnék a kantin felé érzem, hogy egyre jobban elnehezednek a mozdulataim és nehezen kapok levegőt. Nem akartam megadni nekik azt örömet, hogy elgyengülve, sírni lássanak, de most, hogy biztonságban vagyok Eddie mellett a könnyeim utat törnek maguknak és az előbbi csendet a zokogásom töri meg.
Eddie ölelésébe bújok, fejem a mellkasába fúrva és hagyom, hogy a visszafolytott könnyek csak úgy áramoljanak ki belőlem. Lehet ciki, de előtte valahogy nem szégyellem kimutatni, hogy baromira megbántottak.
- Én meg majdnem elküldtem neki azokat az idióta képeket szipogom még mindig a pulcsijába temetettel arccal. Tényleg én vagyok a világ legnagyobb idiótája. Eltávolodom tőle, könnyes szemeimet a kabátom ujjába törölve.
- A bárhova máshova jól hangzik. tekintetem az övébe fúrom, könnyes íriszeim az ő sötét tekintetét keresik. Szerencsések vagyok, hogy ilyen barátom van, mint ő.
- De előtte keressük meg Martha nénit jó? nyújtom felé a kezem, hogyha megfogja a konyha felé indulok meg mellette. - Sajnálom Jesst... őt is becsapták, biztosan neki is megvannak erről az érzései és gondolatai, csak ő esetleg nem akar róluk beszélni. - nem érdemelt meg téged... egyetlen másodpercig sem.

I keep it dark, I keep it quiet

Fura, hogy mennyire kiszámíthatatlan az életünk, hogy egyetlen perc alatt képes összedőlni az egész világom. Most úgy érzem, hogy hosszú folyamat lesz kiheverni ezt a traumát, de talán még magamat is képes leszek meglepni azzal, hogy mennyire gyorsan túllépek rajta. Ki tudja, mit tartogat számunkra a jövő? Az azonban teljesen biztos, hogy a büszkeségem csorbát szenvedett és még soha nem érezetem magam ennyire sebezhetőnek. Azt hiszem, hogy igazán akkor fog fájni, amikor leülepednek bennem a történtek és lesz időm felfogni annak a súlyát ami történt. Az, hogy most Eddie itt van velem segít abban, hogy ne hagyjam el teljesen magam, mint mindig, most is jó hatással van rám a társasága. Ketten vagyunk benne ebben a szarban és tudom, hogy ketten túl is lendülünk majd rajta. Most szar, de talán nem is olyan sokára lesz jobb is.
- Ha szerinted csak a kisfiúknak jár puszi incselkedem vele egy kicsit játékosan. Amikor vele vagyok, olyan, mintha minden sötét felhő a fejünk fölül eltűnne. Mindig megnyugtat a jelenléte és úgy érzem, hogy vele biztonságban vagyok. Lehet, hogy túlságosan gyerekes vagyok, kicsinyes, de az érzések amiket érzek mellette szinte minden másnál erősebbek. Csak tudnám, hogy miért. Széles mosollyal az arcomon pipiskedek fel kicsit a lábujjamra, hogy közelebb hajoljak hozzá. Ajkaimmal követem ujjának mozdulatait, hogy puszit nyomjak a szeme alatti sérülésre. - így ni... Kezemmel végigsimítok arcélén miközben még egy apró puszit kap tőlem valamivel feljebb a duzzadásra. Csak ezek után húzódom el tőle.
- Már jobb is, nem? pillantok rá mosolyogva. De a jókedvem csak pillanatnyilag tart, mert még mindig nyomaszt az érzés a mellkasomban. Azt hiszem, ha Eddie nem lenne itt sokkal rosszabbul viselném mindezt. Valahogy nem akarom, hogy lássa rajtam mennyire padlóra vágott Rick és Jess esete, nem akarom, hogy úgy érezze egy gyenge virágszál vagyok.
- Majd én intézem Martha nénit, te csak ne aggódj miatta megvannak a módszereim arra, hogy megpuhítsam az öreglány szívét.
- Szerencsére én bírom a fejed  
Megindulnék a  konyha irányába, de hirtelen, mint akire rádobták az érzéseket elönt a keserűség és a fájdalom. Nem akartam sírni, nem akartam, hogy Eddie ezt lássa, de egyszerűen egy lépést sem tudok megtenni, mert a könnyeim záporként hullanak a szememből. Hozzá bújok, hogy védelmező ölelésében zokogva adjam ki magamból a bánatomat. Kézfejemmel letörlöm a könnyeimet miközben elhátrálok tőle. Nem érdemli meg az a köcsög exem, hogy sírjak miatta, de mégsem tudom visszafogni a fájdalmam. Szipogok még egy keveset.
- Jó, hogy nem ő kapta meg őket. Most még nagyobb hülyének érezném magam. A legjobb talán az lett volna, ha meg sem csinálom azokat a képeket, de ha már voltam ennyire idióta, tényleg jó, hogy nem Rick kapta meg őket.
- Menjünk indulok meg, hogy végre magunk mögöt hagyjuk ezt a szörnyű öltözőt. Az eredeti cél, amiért benyitottunk már olyan távoli, hogy szinte nem is emlékszem miért indult el. Össze vissza kavarognak a gondolatok a fejemben, fogalmam sincs mihez kezdjek ezzel a nappal, minden amit terveztem, amit meg akartam valósítani olyan távolinak tűnik már. Szavai késként szúródnak a mellkasomba. Nem gondoltam, hogy ennyire komolyak voltak a szándékai Jessel, hiszen végig azt hangoztatta, hogy csak szórakoznak.
- Nem tudtam, hogy ennyire komolyak a szándékaid vele így még durvább ez a helyzet amibe akaratunk ellenére keveredtünk. - Nagyon sajnálom, hogy megbántott... kicsit úgy érzem, hogy nincsenek megfelelő szavak amiket most mondhatnék neki. Átverték akárcsak engem, erre nincs más szó, erre nincs vígasz. Ezt csak túl kell élni valahogy.
- Lesz még esélye nálad? mert biztos vagyok abban, hogy Jessica nem fogja ilyen könnyen feladni és még legyeskedni fog Eddie körül. Időközben megérkezünk a kantinhoz, ahova előre engedem magam.
- Martha néni itt van? érdeklődök az egyik mosogató fiútól, aki fejével hátrafelé int. - Te várj meg itt, mindjárt jövök. szólok még Eddienek mielőtt eltűnök a fém ajtók mögött a konyhában.
Egy kis győzködés kellett azért az idős szakácsnőnek, de azért pár perc múlva egy csomag fagyasztott zöldborsóval a kezemben térek vissza Eddiehez.
- Sikerült! emelem a magasba a jeges zacskót miközben odalépek mellé. - Gyere, üljünk le. fogom meg a kezét ha engedi, hogy a legközelebbi asztalhoz sétáljunk. Leülök a padra és megveregetem magam mellett a helyet, hogy üljön le ő is. Ha megteszi szembe fordulok vele és a zöldborsót óvatosan a sérülésére nyomom.
- Ezt itt fogom most egy kicsit, aztán ha már nem sajog annyira a szemed majd mehetünk. Mit szeretnél csinálni? pillantásommal az övét keresem. Baj, hogy felvillanyoz a gondolata annak, hogy vele tölthetem a délutánom?
- Martha néninek lógsz egy zacskó zöldborsóval vigyorgok rá. - Azt is mondta, hogy bajt fogsz hozni még a fejemre. nem gondolom, hogy ez így lenne, szerintem egész jó hatással vagyunk egymásra.
- Mi van akkor, ha én hozok bajt a te fejedre? széles vigyorral nézek rá

I keep it dark, I keep it quiet

Elvörösödöm miközben elhúzódok tőle a puszi után. Tekintete olyan mélyen hatol belém, mintha képes lenne a lelkemig látni. Mintha kiolvasná a bennem tomboló érzések közül, hogy milyen sokat is jelent ő nekem. Mintha képes lenne a gondolataimba látni és kiolvasni legféltettebb gondolataimat is. Kicsit zavartan vakarom meg a tarkómat, tekintetemmel a kopott szekrények ajtaját bámulom. Nem mintha, az sokkal érdekesebb lenne Eddienél, de így talán nem veszi észre rajtam, hogy milyen hatással van rám. Fura, de miközben ennyire közel vagyunk egymáshoz sikerül arról is megfeledkeznem, hogy percekkel ezelőtt éppen felszavarvaztak minket, hirtelen mintha minden külsű tényező elveszne és csak ez a fura kis törékeny buborék létezne amiben most vagyunk.
De ez a varázslat csak addig tart, amíg ennyire közel vagyunk egymáshoz, amint kilép az aurámból újra teherként nehezedik rám az imént történtek hatása. Nem akarok gyengének tűnni, de a könnyek felülkerekednek rajtam és olyan erővel söpörnek végig a testemen, hogy esélyem sincs ellenkezni. De ilyen esetben normális, ha valaki sír, nem?
Lehet, hogy most nagyon szánalmasnak gondol, Gyengének. De bármit is gondol rólam, védelmező ölelésében viszonylag könnyen megnyugszom. Otthon, tudom, hogy nagyon nehéz lesz, amikor egyedül maradok a gondolataimmal, de most, ebben a másodpercben nem tűnik annyira vészesnek ez az egész helyzet. Jessica puszta gondalatára is émelyegni kezdek. Sosem kedveltem őt, szerintem Eddie sokkal de sokkal jobbat érdemelene nála. Mindketten belenyúltunk a tutiba. Rápillantok. Nem tudom teljesen biztosan megmondani, hogy vajon mit gondolhat. Az egy dolog amit mond, de vajon azt is érzi? Nehéz kiigazpdni az érzésein.
- Szereted ? gondolom, hogy valamilyen érzései vannak, vagy legalábbis voltaj iránta, hiszen elég hosszú ideje kavartak egymással. Miközben válaszára várok a szívem dupla gyorsasággal kezd el dobogni a mellkasomban. Nem tudom, hogy miért bízom abban, hogy a válasza egy határozott nem lesz.
- Én is azt gondolom, hogy van amit nem lehet megbocsátani és ez éppen olyan valami nem vagyok nagy szakértője a kapcsolatoknak, Ricken kívül még nem volt soha pasim, és ha egészen őszinte akarok lenni, hát vele sem éltem meg minden lépcsőfokát egy kapcsolatnak, szóval eléggé tapasztalatlannak számítok a témában. Ha szexeltem volna vele lehet, hogy nem fanyarodott volna Jessre. Talán én vagyok mindenért a felelős.
Martha nénit kellett egy kicsit győzködni ugyan, de végül beadta a derekát a nyaggatásomnak és egy zacskó borsóval, diadalittas tekintettel térek vissza Eddiehez. Amint elfoglaljuk az egyik asztalt, egymással szemben ülve, óvatosan rá is nyomom a fagyos zöldséget a szeme alatti karikákra. Nem tudom igazából, hogy ennek mennyi haszna van, de remélem egy kicsit legalább segít. Felnevetek a kijelentésén. Hosszú, feszült percek óta most először.
- Na látod, ez valószínűleg egy jó meglátás. Nem mondták, hogy nem szabad játszani az edényekkel? na nem mintha szentségtörést követtek volna el, de Martha néni már nem mai csirke, valószjnűleg kevesebb türelme van és teljesen más szellemben élte az életét.
- Majd a zöldborsó mellé csatolj egy iciripiciri bocsánatkérést is. mutató és hüvelyk ujjammal mutatom, hogy mennyire picit.
Nem terveztem semmit a történtek után ma délutánra, leszámítva az önsajnálatot. Egy egészen rövid ideig elgondolkodom a kérdését. Bevallom, nem egy hülye ötlet elterelni valamivel a gondolatainkat, kikapcsolódni kicsit, és ha mindezt Eddievel csinálhatom az még hab a torta tetején.
- Szívesen elmennék veled mosolygok rá. A kávézást az imént élből elutasítottam, nem tehetem meg, hogy ezt is visszautasítom. Illetve megtehetném, de nem akarom.
- ÚÚÚÚ...legalább három gombóc fagyit kérek. Imádom a fagyit. a szemem is felcsillan már a gondolatra is.
- De meg kell ígérned, hogy felülsz velem az óriáskerékre, mindegy mekkora a sor. ezt az ígéretet ki fogom sajtolni belőle, mert nekem az óriákerék az abszolót kedvencem az egész parkban. Imádom.
- Jobb már a szemed? veszem el arca elől a borsós zacskót. Óvatosan megérintem mutatóujjammal a szeme alatti karikát. Kedvem lenne újra közel hajolni hozzá, hogy puszival gyógyítsam, de ehelyett csak az asztalra dobom a tasakot.
- Nem is köszöntem meg még, hogy kiálltál értem. Köszönöm. tényleg nagyon sokat jelent, hogy még ezekben a nehéz percekben is mellettem volt.
- Szeretnél vezetni? paskolom meg zsebem amiben a kulcsok vannak. - Vagy menjünk inkább tömegközlekedéssel? abban is van számomra kihívás. Nem gyakran használom a metrót.

I keep it dark, I keep it quiet

Talán az elmúlt események hatása az, ami ilyen vegyes érzéseket vált ki belőlem. Nem akarom semmit bemagyarázni a dolgokba, de nagyon úgy tűnik, mintha Eddie ezúttal nem csak a haverja kishúgaként nézne rám. De lehet, hogy ez már csak az én agyam szüleménye, túlságosan akarom, hogy végre ne csak Tommy húgát lássa bennem. Bármit is jelentsen ez a pillanatnyi zavar  a rendszerünkben, nem most a legalkamasabb, hogy kiderítsük, egyértelműen a nemrég történtek hatása alatt vagyunk és mindkettőnknek idő kell a továbblépésre. Nekem biztosan.
Ha ez egyáltalán lehetséges, most még jobban gyűlölöm Jessicat azért, amit át kell élnie miatta Eddienek. Tudom, a pasik nem szeretik kimutatni az érzéseiket, de azért én biztos vagyok abban, hogy időre lesz szüksége, hogy túllépjen rajta. Vegyes érzések kerítenek hatalmukba miközben Jessről beszél. Nem tudom, az egész párosuk annyira szürreális volt, groteszk. Eddie nagyon okos, tehetséges, vicces, tudja, hogy mit akar az élettől, ehhez képest Jess meg...ha eggyel kevesebb lenne az iq-ja fotoszintetizálna.
- Hát... felsóhajtok mielőtt válaszolnék, most én magam sem vagyok teljesen tisztában azzal, hogy mit is érzek, vagy éreztem. - Szerettem. Tényleg fontos volt nekem a kezdetekben, de aztán szépen lassan eltávolodtunk egymástól. Nem volt bennünk sok közös...és... rápillantok mielőtt folytatom - azt hiszem valaki más jobban érdekel. De ettől még kibaszottul fáj, hogy képes volt kitenni ennek az egésznek. Megalázott és megbántott, kétlem, hogy mostanában lenne esélye arra, hogy egyáltalán normálisan szóba álljak vele.
Eddienek van egy olyan különleges képessége, hogy képes a legrosszabb időszakomban is kihozni belőlem a legjobbat. Képes arra, hogy elfeljtsem a gondjaimat, hogy megszűnjön a fájdalom amit nem olyan régen okoztak nekem. Ő olyan, mintha az őrangyalom lenne. Nem is tudja elképzelni, hogy jelenleg mennyire boldog vagyok azért, mert itt van velem. Mellettem.
Minden ellenkezése ellenére is letámadom a konyhás nénit a tűzhely körül, hogy aztán egy csomag jó hideg borsóv al térjek vissza hozzá. Lehet, hogy kicsit túlaggódm, vagy túlságosan gondoskodni akarok róla, de tényleg úgy érzem, hogy ennyivel tartozom neki azért, mert ennyire hősiesen kiállt értem Rick-el szemben.
- Hát Martha néni szerint biztosan. nem bírom ki, hogy ne nevessek fel hangosan. - Nem Afrikában vagyunk kedves, legközelebb talán mellőzd a kantinban az edények használatát ha jammelni szeretnél. még jtékosan rá is koppintok az orrára, mintha ezzel akarnám megleckéztetni. De igazából nagyon jól szórakozom magamban. - Az öreglány túl lesz rajta legyintek. Kétlem, hogy Eddie és a kis öröm zenélése a legnagyobb gondja a hölgynek. Az óriáskerék a fagyi ötlete csak fokozza az izgatottságomat, nagyon szeretnék már tényleg ott lenni, azt hiszem, hogy erre a kikapcsolódásra mindkettőnknek nagy szüksége van. Nem is lennék szívesebben máshol, vagy mással jelen pillanatban. Baj, ha néha azt érzem, hogy vele a holdra is elmennék? Kezdek megbolondulni? Izgatottan összepaskolom a két tenyerem.
- Juhhuuuu, fagyi és óriáskerék veled. Ennél jobb ma már nem igazán történhet. néha igazán gyerekesen tudok viselkedni, de remélem, hogy ez csak lelkesítő hatással van rá és nem lombozza le a kedvét.
Lehunyom a szemem egy pillanatra amint megérzem kezét a kézfejemen. Nem tart az egész tovább pár másodpercnél, de mégis olyan gyorsan kezd el verdesni a szívem, mintha ki akarna ugrani. Hálásan pillantok rá végül szavait követően. Nem köszönöm meg neki még egyszer, de remélem, hogy a tekintetemből kiolvassa a hálát és a mérhetetlen szeretetet amit most iránta érzek. Mindig ott van amikor szükségem van, mindig támogat és bátorít, ha arra van szükségem. Néha tényleg azt érzem, hogy nála jobban nem ismer senki ezen a földön.
- Akkor induljunk, nincs időnk késlekedni már fel is pattanok és felé nyújtom a kezem - Hol is van a buszmegálló? ha megfogja a kezem elindulok vele a kijárat irányába, ha nem, akkor mellette sétálva követem őt kifelé.

Tömegközlekedeni szar. Igazán szar. Azt hiszem csak az első pár megállót élveztem igazán, amíg még nem keltette az egész azt a benyomást, hogy heringek vagyunk egy fémdobozban. Nem is figyeltem soha, hogy egyszerre ennyi ember képes felpréselődni egy buszra. Az egyetlen jó dolog a közel egy órás utazásban az volt, hogy néha-néha, egészen véletelnül összesimultunk, jobban mondva összenyomtak. Azt hiszem, hogy csak azért nem dőltem le a lábamról, mert egyik kezével átölelte a derekam, míg a másikkal kapaszkodva próbált lábon maradni. Néha fejem a mellkasának döntöttem, belélegezve illatát. Egészen biztos, hogy legközelebb nem fogok buszozni, hacsak nem fog valaki fegyvert a fejemhez.
Amikor megérkezünk a vidámpark elé, a tömeggel egyszerre sodródok le a járgáyról. A kissé hűvös levegő még jól is esik a fülledt meleg után.
- Hazafele majd velhívom a sofőrünket, én még egyszer nem szállok fel buszra az tutiiii... panaszkodom egy sort neki miután képes vagyok újra megszólalni.
- Nos, Eddie, most én vagyok a jótékony dzsin és teljesítem egy kívánságod. körbefordulok a tengelyem körül, karjaimat kitárva. - Lehet egy kívánságod amíg itt vagyunk és én teljesíteni fogom. Szigorúan a fagyik után! emelem magasba a mutatóujjam. - Gondold meg jól! indulok meg a bejárat irányába, hogy minél hamarabb bejussunk mielőtt a sor az utca végéig fog érni.

I keep it dark, I keep it quiet

Nem tudom, hogy miért érzem egyre kellemesebben magam mindazok ellenére, ami történt? Egészen biztos vagyok abban, hogy amikor majd újra egyedül leszek, gondolataim fogságában az egész esemény úgy fog ledönteni a lábamról, hogy abba összeroppanok. Tudom, hogy fel kell dolgoznom, meg kell gyászolnom, de most...most mégis olyan távolinak tűnik a dolog és annyira természetes hogy Eddie itt van velem. Ő az egyetlen ember, akivel most szívesen töltöm az időmet. Azt hiszem erre lehe mondani, hogy ő a megfelelő személy. Bármilyen fura és félelmetes egyszerre az amit érzek, mégis hosszú ideje a legreálisabb dolog. Kétlem, hogy valaha lesz elég bátorságom ahhoz, hogy megosszak vele ilyen információkat, de ki tudja mit hoz a jövő. Most mindkettőnknek jót tesz, hogy eltereljük egymás gondolatit a hűtlen párosról, a visámpark ötlete erre tökéletes. Én már a gondolatára is izgatottnak érzem magam. Jól esik kicsit gondoskodni róla, már csak azért is, mert bűntudatom van amiatt. hogy összebalhéztak Rickel. Még ha nem is szándékosan ugrasztottam össze őket.
Izgatottsággal vegyes lelkesedéssel indulok meg a buszmegálló felé, hogy aztán nagyon hamar kiábránduljak az egészből. Az egyetlen jó dolog az egész utazásban az Eddie közelsége. Az ölelése, orromba kúszó illata. Egy röpke pillanatig máshol vagyok, ahol Ő van meg ÉN, ahol nincs Rick és Jessica. Nem tudom teljes mértékben élvezni ezeket a pillanatokat a jobbról-balról nekem ütköző alakok miatt, de határozottan jobb vele utazni, mintha egyedül lennék. Fellélegzem amikor végre leszállunk a buszról, Eddie kezét szorosan fogva sétálok odébb a tömegből. Bőröm és tüdőm lelkesen lélegzi be az éltető levegőt. Lehet, hogy túlságosan sznob vagyok, de egészen biztos, hogy nem fogom ezt a közlekedési módszert használni gyakran. Mondjuk úgy kábé soha.
- Azért volt jó része is pillantok rá mosolyogva. Azokra a pillanatokra gondolok, amikor az ölelésébe simulva álltam. Azt bármikor szívesen megismételném. Mondjuk busz nélkül is. Jellemző rám, hogyha belelkesedem előjön belőlem a gyermeki énem. Tagadhatatlan, hogy imádom az ilyen helyeket, szeretek Eddievel mókázni, most pedig igazán nagy szüksége van a lelkemnek egy kis kikapcsolódásra. Válaszát hallva a kis játékomra elvörösödöm. Nem tudom megszokni, hogy bókol nekem Tényleg azt is gondolja amit mond? Dögösnek lát? Tetszem neki? Miért akarom egyáltalán, hogy tetszem neki?
- Ez a dzsin most szőke, csakis a tiéd. egyszeri vissza nem térő alkalom. - Csak itt használható fel igen, úgyhogy jól gondold meg kíváncsi is vagyok arra, hogy mire használja fel ezt a lehetőséget. Átölelem a derkát én is, miközben a fagyis bódé felé sétálunk. Szívem a mellkasomban heves verdes, olyannyira, hogy szinte alig hallom amit mond.
- Majdnem. A málna és a stracatella az abszolut kedvencem, de az epreset is szeretem. oldalra billenetem a fejem kicsit elgondolkozva - Igazából mindegyik ízűt szeretem. én egy igazi fagyis lány vagyok, mindegy milyen évszak van, milyen napszak, ha megkívánom megeszem. - Te melyiket szereted? Egy kis hűsítő menta? Vagy tömény csoki? pillantok fel rá érdeklődve. Ahhoz képest, hogy milyen sokan vannak előttünk a sorban, a fagyi árusok gyorsan és határozottan szolgálják ki a jelenlévőket. Amikor végre megkapom a saját gombócaimat, málna és zöld alma ízben kicsit szebbnek is tűnik a világ.
- Megkóstolod? tolom felé a saját tölcséremet, miközben nyelvemmel lenyalom a szám szélét összemaszatoló fagyit, -Finom  

I keep it dark, I keep it quiet

Hihetetlen, hogy milyen hatással van rám, hogy képes a puszta lényével elfeledtetni velem mindazt a szörnyűséget, aminek szemtanúi voltunk. Be kell látnom, igaza volt abban, hogy a lehető legjobb megoldás, ha lekötjük a gondolatainkat. Én már csak rá gondolok. Arra, hogy milyen közel van, hogy mennyire szeretem az orromba kúszó illatát, hogy egyetlen mosolya hatására gyorsabban kalapál a szívem a mellkasomban. Most talán mindketten a kelleténél jobban össze vagyunk zavarodva, megpróbálom nem túlságosan komolyan venni a kettőnk közt érezhetően vibráló levegőt. Mégis, olyan természetesnek hat, olyan mintha ennek így kellene történnie. El is pillantok róla, tekintetemmel inkább a tömeget fürkészem, nem segít a helyzetemen, hogy képes vagyok elveszni kék íriszeiben, akárcsak egy hatalmas tengerben.
Közel sem ez az első alkalom, hogy kettesben töltjük a napot, de talán mindketten érezzük, hogy ez egy kicsit más, mint az eddigi alkalmak. De az is lehet, hogy mindez csak az agyam szüleménye, és a fantáziám szórakozik velem. Az biztos, hogy nem áll szándékomban semmilyen megjegyzést tenni neki ezzel kapcsolatban, nem akarom, hogy rosszat feltételezzen rólam. Inkább csak élvezem a társaságát, a pillanatot, a holnap dolgaival ráérünk még foglalkozni.
Lehetséges, hogy nem teljesen gondoltam át ennek a jótékony dzsinnek a szerepét, de igazán kíváncsi vagyok, hogy mi az amit kérne tőlem. Remélem hogy tényleg bölcsen használja fel a lehetőséget. Mosolyogva bólintok ígéretét halva, miközbe átölelem a derekát és a fagyis bódé felé indulunk. Van, aki nem szereti ezt a hűsítő nyalánkságot?
Széles mosoly terül szét az arcomon annak a tudatára, hogy sikerült telibe találnom a kedvenc fagyijainak ízét.
- Kiszámítható? Te? Sosem! érintem meg a vállát nevetve - Szeretném azt mondani, hogy ilyen jól ismerlek, de azt hiszem csak ráhibáztam. mint a csoki, mint pedig a menta erőteljes ízek, jól passzolnak egymáshoz és szerintem Eddie a fagyi választásban is a markánsabb ízeket szereti. Olyan vagyok, mint egy kislány, de komolyan boldoggá tesz két gombóc fagyi és a vidámpark, nem utolsó sorban Eddie jelenléte. Egészen felszabadultnak érzem magam, az előbbi feszült pillanatok mintha meg sem történtek volna.
Arra ami történik azt hiszem egyáltalán nem voltam felkészülve. Lehunyom a szemem, amikor tenyere az arcomra simul és közelebb hajol hozzám. Minden olyan gyorsan történik, hogy szinte gondolkodni sincs időm. Megcsókol. Olyan finom és puha az ajka, olyan hevesen megdobban a szívem a mellkasomban, hogy már szinte fáj. Kell pár másodperc amíg az agyam kapcsol, de visszacsókolom. Ajkaink találkozása azonban túl hamar véget ér ő pedig elhúzódik tőlem. Úgy érzem magam, mint akitől elvettek valami nagyon fontosat. Tekintetemmel követem a mozdulatait, de annyira zúg a fejem, hogy koncentrálni csak nehezen tudok a szavaira.
- MII? értetlenkedek összeráncolt szemöldökkel. - Ja, nem, nem, nincs semmi gond. inkább újra a fagyimra koncentrálok, mert zavarban érzem magam. Nem tudom hogyan is kellene jól reagálni erre a helyzetre, talán a kelleténél tényleg jobban össze vagyunk zavarodva.
- Elsősorban Lita vagyok, nem szeretem, ha Tommy húgaként emlegetnek. nem lehetek csak önmagam? Értem én, hogy a népszerű Kershaw árnyékában élni nem olyan egyszerű, de több vagyok annál, hogy a húgaként emlegessen mindenki.
- Oké, felejtsük el. motyogom az orrom alatt miközben megindulok az óriáskerék felé.
- Nem hiszem, hogy én el akarom felejteni. abban viszont igaza van, hogy nem ez a legalkalmasabb idő arra, hogy tesztelgessük mit és mennyit bír meg a barátságunk.
- Menjünk, mert sosem jutunk fel a kerékre. rá sem pillantok, csak a fagyimat nyaldosva, összezavarodva, még mindig zakatoló szívvel indulok meg, hogy beálljunk a sorba.

I keep it dark, I keep it quiet

Hazudnék ha azt mondanám, hogy soha nem gondoltam még arra, hogy milyen lehet Eddie csókja, akárcsak egy pillanatig is. Elképzeltem már ezt a pillanatot korábban, de ajkainak puhasága, íze, minden képzeletem felülmúlja. Ahogy közelebb von magához szabad kezemmel a kulcscsontján támaszkodom. Az érzés azonban amit kelt bennem a közelségével túlságosan gyorsan és kegyetlenül végeszakad amikor elhúzódik tőlem. Összeszavarodva, laposakat pislogva nézek rá. Értem, hogy mit akar mondani, de én még mindig a történtek hatása alatt vagyok, nehéz úgy tennem, mintha semmi nem történt volna.
- Nem kell sajnálkoznod, nem történt semmi. Tudom, hogy fontos neked a tesóm, nem akarom, hogy emiatt rosszul érezd magad az irányába. mosolygok rá. Tényleg nem érzek neheztelést vagy haragot Eddie iránt, csak most azt hiszem, hogy egy egészen kicsit összezavarodtam. Nem tudok eligzodni a saját érzéseimen, nem tudom mit gondoljak arról ami az elmúlt percek leforgása alatt történt velünk. Hiába mondjuk azt, hogy hiba volt, mégis úgy érzem, hogy gondolkodás nélkül megismételném.
- Hogy lehet helytelen az, ami ennyire természetesnek hat? Ami ennyire jó? pillantok rá kérdő tekintettel, de igazából nem hiszem, hogy választ tudna adni a kérdéseim bármelyikére is. - De abban igazad van, hogy az idő és körülmények most nem megfelelőek...mire is? mit is csinálunk éppen? Ezek után nem merném teljes válszélességgel kijelenteni, hogy barátok vagyunk. A barátok nem csókolóznak és semmiképp nem érzik azt, amit most én érzek iránta.
Megindulunk az óriáskerék felé, de gondolataimat nem igazán sikerült lefoglalnom, némán állok a sorban, gondosan vigyázva arra, hogy ne sűrűn pillantsak rá a mellettem álló srácra, helyette inkább a fagyimmal foglalom le magam. Szerencsénk van, mert bár kívülről elég nagynak tűnt a sor, nagyon hamar a végére érünk, még egyikünk fagyija sem fogyott el teljesen. Megkapaszkodom az alkarjába miközben beszállok az egyik fülkébe. Nem akarom, hogy még ennél is kellemetlenebb legyen a szituáció, de most nem igazán találom a szavakat, amikor a legjobban kellene, akkor cserben hagynak a mondanivalók. Lassan elindulunk, minél magasabbra forog velünk a kerék, annál gyönyörűbb kilátás tárul a lábaink elé. Ha nem húzódik el, fejem a vállának döntöm, miközben pillantásommal az elénk táruló látványt figyelem.
- Ugye milyen szép? az emberek apró hangyákká alakulnak, mintha egy szorgos kis sereg lenne. A nap  sugarai ahogy megvilágítják a felhőket, már-már rózsaszínes fénybe borítva őket.
- Barátok vagyunk még? mert jelen pillanatban nem tudom eldönteni, hogy mik is vagyunk egymásnak.

I keep it dark, I keep it quiet

Amikor a reggel elindultam a suliba, komolyan azt hittem,  hogy tegnap esti véletlenül küédött fotó miatt kirobbant flörtölés lesz a legbizarabb amivel szembe kell találnom magam. Mint oly sokszor már az életben a sors most is cáfolta az elképzeléseimet. Jelen pillanatban azonban nem Rick és Jess hűtlenkedése jár a fejemben, hanem az a pillanat, amit nemrég éltünk meg közösen Eddievel. Azzal a csókkal teljesen összezavarta a fejem, és habár próbálok úgy tenni, mintha nem jelentett volna semmit, nem hiszem, hogy nem tudja leolvasni a arcomról a gondolataimat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha, egyetlen pillanatig sem jutott eszembe mindaz ami most megtörtént, hogy nem játszottam el azzal a gondolattal, hogy Ő meg Én esetleg lehetünk többek, de minden egyes alkalommal elhesegettem a nem illő gondolatikat. Nekem ott volt Rick, neki Jess, Tommy pedig túlságosan fontos ahhoz mindkettőnknek, hogy megbántsuk. Fogalmam sincs, hogy mit kellene gondolnom, mit lenne illendő érezni, de az egészen biztos, hogy ezt a pillanatot nem leszek képes elfeljteni. Nem akarom elfelejteni. A fagyinak máris kevésbé édes az íze.
- Okééé bólintok kérésének eleget téve. Tényleg az lesz a legjobb, hogy ha most nem bolygatjuk ezt a dolgot. Abban mindketten egyetértünk, hogy nem ez a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy kiderítsük mi is játszódik le most bennünk. Talán mindkettőnket megzavart az aminek szemtanúi voltunk, talán túlságosan összezavarodtunk. Az is lehet, hogy mindvégig bennünk lappangott ez a sok érzés, csak egészen eddig nem volt lehetőségünk megélni a pillanatokat. Jobb is, hogy lefoglalhatom a figyelmem a fagyi elpusztításával, mert túl sokat gonolkodom.
A közénk telepedő csend arra enged következtetni, hogy Eddie fejében is kavaroghatnak a gondolatok, minden bizonnyal hozzám hasonlóan ő is teljesen össze van zavarodva. A legmegfelelőbb pillanatban érkezünk meg a sor végére, hogy elfoglalva a fülkét a magasba emelkedjünk. A látvány és az érzés amit megmozgat bennem kicsit eltereli a gondolataimat. Az igazság az, hogy erre e csendre és meghitt pillantra a mai nap megpróbáltatásai után szükségem van. Közelebb bújok Eddiehez, fejem a vállán pihentetve nézem a vöröslő eget. Most össze vagyunk zavarodva, de egészen biztos, hogy ezt a témát nem hagyom annyiban. De nem most, nem akkor, amikor mindkettőnket megsebeztek. Nem akarom vígasztalódásra használni. Annál sokkal jobban tisztelem őt és a bartátságát is.
- Szeretném, ha barátok maradnánk. és igazi megkönnyebbülés, hogyha ezt ő is így gondolja. Nem tudom, hogy mi az ami kialakulni kezdett közöttünk, hogy mi lehet belőle, vagy merre halad az utunk, de mindenképp nagyon fontos számomra és nem akarom megkockáztatni, hogy esetleg elveszíthetem.
- Köszi, hogy elhoztál ide pillantok fel rá őszinte mosollyal az arcomon. Tényleg csak arra volt szükségem, hogy kikapcsolódjak kicsit. - Mindig tudod, hogy mire van éppen szükségem... néha azt érzem, hogy mindenkinél jobban ismer.
- Nem akarok hálátlannak tűnni, de ha újra földet ér a lábunk én szeretnék hazamenni. mindkettőnknek van bőven min gondolkodni. - De ragaszkodom ahhoz, hogy elvigyünk, rendben?