Izzó szemmel, már talán egy kicsit sem takargatva nézek rá amikor kérdez tőlem. Könyörögni nem szokásom, talán még érte sem lennék képes rá, de nem is kell. Minden szaba tekintélyt parancsoló, de nem kell arra figyelnem, hogy mindent zteljesítsek neki, szinte nyert ügyem van, és mégsem akarok felé kerekedni semmilyen értelemben sem. Elveszik az önző énem egy része és egy kicsit megtörök mellette, de nem vesztem el önmagam teljesen. -Olyan Nő vagy, aki nem engedi bárkinek, de szerintem pontosan érzed, hogy izzik a bőröd az érintésemért, és a könyörgés nem kell ide, hiszen a tested könyörög értem, és nem fogok hazudni, hogy mennyire akarlak.- nekem nem kell a kemény nőt játszania, tudom, hogy az, hogy mennyivel másabb, mint én és közben mégis ugyanolyan. Nehéz megfogalmaznom mi kell benne ennyire, miért mozgat, teljesen más, mint eddig bárki akivel dolgom volt, és ez részben tetszik, részben a deja vu kerülget és ez megrémít. A képek előttem jelennek meg, ahogy kimondom mit akarok vele, hogy akarom látni, minden előttem van, a képzeletemtől is érzem, hogy odalent egyre nedvesebb leszek. És ő még mindig túlságosan is tartja a távolságot, amit lassan nem tudok miért vélni, mert enged is és vissza s lép szinte azonnal. Bizonytalan, ez tény, látszik, tapasztalatlan ilyen téren, de ugyanakkor nagyon is határozottan tudja mit akar, csak ki kell belőle hozni és ha azt akarja, hogy ebben a segítsége legyek, nos nem fogok hezitálni. A nyakamon érzem a leheletét, a csókját, behunyom a szemem, ahogy a hangját hallom, és egy halk nyögés száll ki megint az ajkaim közül. Nehezen bírok itt lenni, ennyi ruhában és nem nekiesni, nem tudom uralni a testem, ritka pillanat az ilyen, de mégis ezért érdemes élni. Ugyanolyan nagy játékos, mint én vagyok, ami nehezíti, hogy egyikünk sem enged, mindketten akarunk valamit, és egyszerre akarjuk, ami a végén nagyot robbanhat, de nem tudom melyik irányba. -Nem itt akarom kiélvezni Szépségem, nem most és nem ezen a helyen.- nem elhamarkodott döntés volt, tudatos, és a fokozás tökéletes cselekménye. Kellettem neki, Ő is nekem és ez a játék kezdett igazán idegörlő lenni. Az ujjai játéka a combomon, az ajkai mozgása, a huncut, keménynek ható szavai egyre jobban borították el az agyam. -Ne ítélj el a türelmetlenségem miatt, te hozod ki belőlem.- mérem végig újra és újra, miközben az ajkamhoz emelem a poharat, hogy az alkohol segítsen megemberelni magam és lehűteni, bár odalent már aligha van erre esély. -Engedem, most másra sem vágyom, csak hogy megmutasd mire vagy képes.- mozdítom a kezeimet a combja felső része felé, nem állok meg akkor sem ha lábai szorosan összezárva, egymáson pihennek. Az ujjammal óvatosan azok szétnyitására ösztönzöm és ha enged neki nem állok meg egészen a forró részig, ahol a csipkén keresztül simítok végig. Kell nekem, és most!
Figyelmesen hallgatja a lányt, s bár akármennyire kívánja hozni azt a fajta tartást, melyet karaktere megkíván tőle, most mégis elgyengül. Olyasfajta keringőt járnak, melynek egyetlen végkifejlete lehet: egy ágy, 2 nő és a körülöttük pihenő, magukra hagyott ruhák. Elveszve a gondolatban hunyja le fél pillanatra szemét, telt ajkai közül lágy sóhaj szökik ki, pont olyan, amit csak azon partnerei hallhatnak, akik a combjai között nyújtanak földöntúli kényeztetést. Mellkasa megemelkedik, a mély levegőtől keblei még jobban Serena arcába fúrják magukat, de ez mocskos játék, halálos párbaj, ahol mindent a szemnek és semmit a kéznek. Ravasz mosollyal dől hátra a bárszéken, lábait keresztezi, miközben egyik keze a hátának szolgáló támlán pihen, a másik félig üres poharát tartja, cigarettája a hamusban füstölög. Mélybarna szemeivel a másikkal néz farkasszemet, szinte elveszve annak mélységében. A monológ végére közelebb hajol. - Olyan nő vagyok, aki addig nem engedi, hogy megérintsék, amíg a másik térden állva nem könyörög érte - súrolja ajkait. - Akarsz engem ennyire? - mosolyog mocskosan, kéjtől édes görbékkel szája szélén. Az utolsó fantáziálásra majd a csókra teste úgy érzi önkontroll nélküli állapotba keveredett. Ez a bár híres volt a gazdag férfi társaságokról és a magukat kellető nőkről, arra azonban senki sem készült fel, hogy talán egyszer két hölgy veszik el egymás társaságában pénztől és befolyástól függetlenül, ahogy ott és akkor Dolores és Serena tették. Vissza akarta húzni partnerét, szenvedélyesen ostromolni ajkait, harcolni maga ellen, végre feloldódva azt tenni, amire teste évek óta vágyik, de a másik poharáért nyúlt, ami elkezdte hűteni a kedélyeket. Egyrészről keservesen szenvedett, hogy ilyen hirtelen megállj!-t parancsoltak kettejüknek, hogy csak egy pillanatra érezhette ajkain is Serena testhőjét, melyet mostmár egyre inkább ágyékánál szeretett volna kipróbálni, de másrészről hálás volt a lánynak, amiért kordában tartotta a játékot. Tudta, hogy ha teljesen elengedik magukat és nem gyakorolnak önkontrollt, mindketten ugyanazt fogják csinálni kisebb-nagyobb különbségekkel, mint amit a férfiakkal, ő pedig ebből nem egy egyéjszakás kalandot akart kovácsolni. - Kár bébi, hogy ezt ki is kell érdemelni - mosolygott rá, letisztultabb fejjel reagálva mostmár a fantáziára. Újból megszakította kettejük között a távolságot, majd Serena halántékára lehelt egy apró, mégis szenvedélytől ázó csókot. - Annyit elárulok, hogy valami motiváljon is a harcban.. - nyomott egy csókot nyakára - .. hogy ha megkóstolod, nem fogsz tudni leállni.. - nyalta végig bőrét egészen a füléig. - .. de a csókunkat is elhamarkodtad, nem élvezed ki, amit adni tudok - búgta tovább, cserfesen játszadozva. - Nem tudod mit adhatok neked és túl türelmetlen vagy ahhoz, hogy megtapasztald.. - tért át ajkaihoz, végignyalva saját száját nyelve Serenáéval is ütközött. - Engedd, hogy megmutassam.. - suttogott rá mosolyogva, miközben keze már rég a másik combján pihent, kellemesen cirógatva selymes bőrét.
Lassan változik meg a légkör közöttünk, nem érzem az űzött vad és a vadász érzést. Olyan egyenlőnek hatottunk, mintha nem itt lennénk ahol. Ez nem jó, nem lenne jó, de jó érzés, és mindent elsöpör, és végső soron kielégítően bizsereg az agyam a testemmel együtt, ahogy a Nőre nézek, aki olyan szemmel néz rám, hogy már attól kezdek kikészülni. Nem rám valló viselkedés, össze kellene szednem magam, meg kell mutatnom, hogy ugyanolyan könnyen tudom adni magam, aki tényleg vagyok, mint egy férfival, nem érdekelhet jobban, mint kellene, ez csak játék, azért van itt, hogy játsszon, velem akár. Olyan, mint valami drog, ahogy beleszív a cigijébe, ahogy rám néz, a hangja, émelyít és elengedem magam, nem maradok olyan kemény, szinte képes lennék kézen fogni és bevinni a mosdóba is, de ez nem az én stílusom. De már elképzelem, ahogy az öléhez hajolok, a nyelvemmel kényeztetem, ahogy végighúzom az ujjam a testén, keblein elidőzve, ami majdnem előbukkan, játékos mozdulata után. Nem akarok elgyengülni ennyire, mégis érzem a remegést a gyomromban, ami nem hozzám méltó és le kellene vetkőznöm, de helyette belesimulok és engedek ennek az egésznek. -Még kérdés Kedves? Pontosan tudom, hogy olyan Nő vagy, aki tisztában van a saját adottságaival, de szereted hallani ugye? Ami azt illeti én meg olyan vagyok, aki szeret őszintén megszólalni.- már nem akarom tartogatni az érintéseket, bátrabban, hogy szabad utat kaptam, érek hozzá a kézfejéhez, végigvezetve azon az ujjaimat, tekintetemmel lekövetve azt. -Lehet, hogy sok az igézés a helyen, de egyik sem vonzó, mindig szerettem ha a testem megszólal, amikor a másikra nézek. Érezzem a forróságot odalent.- hallgatok el egy pillanatra, amikor pontosan oda kalandozik a keze, amiről éppen a szám ejt szót. Huncut mosollyal nézek rá, és egy kicsit hangos sóhaj hagyja el a számat. Direkt. Azt akarom, hogy érezze és lássa, hogy mi van benne, el is mondhatnám izgató lenne ugyanúgy, de megmutatni neki, hangosan hallatni az élvezetemet sokkal jobban tudja forrósítani az egész hangulatot. -Talán nincs olyan, amit ne kaptam volna már meg. Vagy foglalmam sincs róla, talán nem is akarom a magyarázatot.- a füléhez hajolok, olyan közel, hogy szinte a cimpájához érjen az ajkam és úgy folytatom. -Téged akarlak, egy ágyon, bilinccsel a kezeden, és hallani akarom, ahogy felsóhajtasz amikor a kezem hozzád ér, ahogy elélvezel. Érezni akarom, ahogy zihálsz amikor megcsókollak és a melled az ennyémmel találkozik.- lassan távolodva tőle az álla alá nyúlva lehelek egy apró csókot az ajkára, mielőtt az alkohol édes íze kerülne a számba, ismét távolabb tőle, hagyva, hogy lehiggadjunk kicsit.
Elmosolyodik a kérdésre, érzi legbelül hanyadjára hangozhat ez el ajkai közül, így nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, más akar lenni, mint az eddigiek, olyan, aki megmarad a feje leghátuljában, akinek a gondolatát képtelen elfeledni, akinek az arca bevillan, ha mással akarja kiélvezni a testének minden lehetőségét. Még alig ismeri ezt a lányt és már most ki akarja kiáltani a sajátjának, rátűzni egy zászlót mutatva, hogy foglalt és nekimenni bárkinek, aki ezt megpróbálja megkérdőjelezni. Furcsa ez az érzés, sosem esett még hasonló szituációba, mégis a hölgy olyannyira megigézte, hogy hatalma volt fölötte, érezte, hogy ha elengedné magát és nem mutatná tovább a kemény nőt úgy táncolna, ahogy Serena fütyül neki. Ez a gondolat kicsit kétségbe is ejtette, hisz a naivitását és a túlzott odaadását semmiképp sem szerette volna a felszínre hozni egy ilyen rövid ismeretség után, így odafigyelt stílusára, továbbra is tartással, de mégis szinte szerelmes tekintettel rebegtetve pilláit beszélgetőpartnere felé. - Bébi, te sokkal többet érsz egy éjszakánál én pedig nem leszek bolond, aki hagyja veszni a lehetőségét, hogy ezt meg is ragadja - búgott mély hangon újból beleszívva a gyorsan fogyó cigarettába, majd a füstöt szándékosan a lány irányába fújta egy játékos mosollyal. Teljesen máshogy viselkedett vele, mint a férfiakkal, hamar vett fel egy dominánsabb pozíciót, hangja sem maradt olyan lágy, mozgása is árasztotta magából a tömény, mocsokkal átitatott szexualitást. Babrálni kezdett megjátszottan saját ruhájával, enyhén megvillantva vörös, csipkéből készült, teljes mértékben átlátszó melltartóját, miközben odafigyelve, hogy rá se hederítsen a reakcióra tovább szívta cigijének utolsó pár “falatát”. - A magamfajta lányok nem szeretnek a levegőbe beszélni, így azt gondolom, jól választottál. Szerintem a tetteknek sokkal nagyobb a jelentősége, mint a szavaknak, de biztosíthatlak, ezt te is hamarosan megtapasztalhatod majd - nézett ajkára, majd sajátját beharapva kúszott fel tekintete újból szemeire. - Felettébb érdekelne egyébként, hogy ennyi árgus szem közül miért pont az enyém vonzott közelebb? - kérdezősködött gyermeki kíváncsisággal, rejtve kérlelve a lányt, hogy beszélje ki magából, ami teste rejtett zugaiban zajlik, mondja el, mit érez, mikor a bőrük felperzseli egymást vagy amikor tekintete lejjebb csusszan. Mondja el mit szeretne. Lejjebb tekint és észreveszi forróságának forrását, melyre apró sóhajjal válaszol. Tartva a szemkontaktust ujjaival idegőrlő lassúsággal környékezi meg a lány combját, majd végigsimít bőrén, enyhén benyúlva a ruha alá, éppcsak annyira, hogy ágyéka előtt nem sokkal visszahúzza a kezét. - Mire vágysz, édes? Mit tartasz magadban? Mit látsz bennem, amit eddig a többiek nem tudtak megadni neked? - suttogja a szavakat szinte a szájára, ahogy közelebb hajol. A teste bizsereg, ő azonban nem enged az önkéntelen reakcióknak, hatalmas önbizalommal környékezi meg a lányt, aki most a végzetét képviseli.
Jól fogadja mind az érintésem, mind a szavaimat és lereagálja, mintha ez lenne a legtermészetesebb, nem meglepő, hogy a mosolyom nem a megjátszott, munkabeli mosoly, hanem őszinte és szenvedéllyel teli kezd lenni. Akarom Őt? Hát mi sem nyilvánvalóbb, de nem akarom azonnal belevetni magam, mert akkor olyan lenne, mint bárki más, de nyilvánvalóan nem olyan, ez már az elején nyilvánvalóvá vált. -Én is sajnálom.- mondom neki egy percet sem komolyan gondolva, mégis vággyal fűtött arccal, igyekezve sugallni felé, mennyire nem érdekel most más amúgy sem. -De szerintem lesz mégis valaki aki ma nem hagy teljesen egyedül.- még ha nem is megy végig a mai este olyan formában, amire vágyom, a beszélgetésben is van valami, amire otthon gondolva tökéletes orgazmuban tudom részesíteni akár magamat is. Minden szavát iszom, megbolondít, amit soha nem hagyok senkinek, nem hagyhatok, hiszen egy ilyen fellobbant érzés mindent elronthat ahogy tette is annp amikor képes volt a most is a kezemen lévő gyűrű előtt Igent mondani. De engedek ennek az egésznek, mert amit mond egyenesen elgyengíti a belsőm, és beleremeg a gyomrom. -Lehet meg tudom adni, amire szükséged van, vagy annál többet.- vágom vissza, nem játéknak szánva, hanem teljesen komolyan gondolva és mohó módon a lábára tekintek, amik szorosan összezárnak, és ezt nem tudom mosoly nélkül hagyni. Ráemelem a tekintetem és elmosolyodok. -Akarsz Szépségem?- vetem neki a kérdést, amire a választ már tudom, de még akarom hallani tőle, még akkor s ha hirtelen vissza kalandozunk másfelé. Kell ez a hullámvasút, hogy ne vesszünk el olyan hamar egymásban. Kell, hogy néha vissza zökkenjünk, ne a vágy irányítsa ezt az egészet és erre a mindennapok kibeszélése a legjobb. Meg akarom ismerni,valami apró jel mutatja, hogy ideje megtudnom róla valamit, amit én is elmondanék Neki. -Sosem volt szükségem ilyen szolgáltatásra, de kezdem bánni, hogy nem hamarabb futottunk össze.- őszintén mondom, ha hamarabb találkozunk, bár nem tudom akkor hol tartanánk, talán nem is tartanánk már a kapcsolatot. De mindenképpen izgalmas a tény, hogy ha más berkekben mozgok talán most se látjuk egymást és az óriási veszteség lett volna, nekem mindenképpen. -Kivételes, ezt már sokan mondták, de kevesen tudták megmutatni, hogy komolyan így is gondolják.- nem hazudtolom meg magam, pedig akarom, máshogy akarom mutatni magam, de ilyen vagyok, egy kicsit kéretem magam még akkor is ha már adnám magam. A testem egyre közelebb megy hozzá, már nem félek összeérinteni a lábainkat, a bőrünk izzik egymáson, de ez még csak a kezdet és én ennél többet akarok.
Kettejük játéka egyre inkább kihívásba csapott át, abba a fajtába, hogy ki bírja tovább türtőztetni magát, hogy ne rángassa le a másikról a ruhát aztán vesszen el a női test gyönyöreiben. Nehéz volt az önkontroll, különösen egy ilyen csinos szépség mellett. A telt ajkak, a hosszú combok, a magukért beszélő duzzadt keblek könyörögtek a csókokért, Dolores szeretetéért, de még tudta tartani magát, még húzni akarta a kettejük idegőrlően mocskos flörtjét. - Nem tudom Serena, bárhogy is gondolkodok, kétlem, hogy a bortól forrna a véred. Szerintem valami másra van szükséged.. - fogadta combján való ujjait a lánynak egy apró mosollyal, enyhén közelebb tolva azt, így combjaik összeértek. Érezte, ahogy elönti a meleg, minden apró közeledés villámként csapott fel testében. - Sajnálom, hogy nem engedem közel hozzád a potenciális ügyfeleket.. - szólalt meg megjátszott szomorúsággal, miközben szelíden hagyta, hogy újból távolság alakulhasson ki köztük. Ő maga is nőből volt, érezte hol kap elutasítást és hol kívánják csak tovább húzni a szexuális feszültséggel való harcot, ez utóbbinak számított. - Elismerem az olyan nőket, akik olyannyira gyönyörű testtel rendelkeznek, hogy képesek meg is élni belőle - mosolygott melegen, újabbat kortyolva italából. - Mindig is felnéztem azokra a nőkre, akik képesek elérni egy férfinél, hogy fizessen a szolgáltatásaikért. Ilyen szempontból jó helyen jársz, ha megfigyeled, már most sorban állnak érted - nézett körbe elismerően, majd visszairányítva tekintetét szemei Serena ajkain állapodtak meg. - Milyen kár, hogy én magamnak szeretnélek ma estére - beszélt szinte csak lehellve a szavakat, ezután nézve csak fel a szemeibe. Meg lehetett sülni attól a forróságtól, melyet magukból árasztottak. Doloresnek enyhén össze kellett nyomnia combjait, hogy ne mutassa állapotát, ágyéka érintésekért könyörgött, melyre még várni kellett. Mindenféleképpen meg akarta tisztelni a másikat, nem tárgyiasítani őt, szabadon ingázva a mocsok és az illem között. - Az igazságszolgáltatásban dolgozom, a nők jogainak élek, meg néha kimentem pitiáner bűnözők seggét a rácsok mögül. Bár mindig megválogattam, ki mögé álljak be.. - összegezte röviden, egy halk nevetéssel. - Sokan nem hinnék el milyen életet élek esténként, az ügyfeleim nem érdemlik meg ezt az oldalam - pillantott fel rá. - Nem sokaknak adatott még meg, hogy nőként ennyire megragadták a figyelmem - bókolt rejtetten, újból beleszívva cigarettájába. - Te kivételes vagy - szólt halkan szájára pillantva.
Sok minden rejlik a szavakban, ami a játék része és olykor érdekesebb lehet a szócsata, vagy éppen a huncut szóváltás, mint maga az amit majd ez követni fog, már ha Ő olyan, aki akarja a folytatást. Benne megvan az, amire nem mondanék nemet, ha akarná, megvan benne az a fajta titokzatosság, ami miatt érzem, hogy mindent tudni akarok róla, közben tudom, hogy erre nem fog ma sor kerülni és éppen ezért hoz izgalomba a jelenléte mellettem. -Ha nem tennéd, nem lennék itt.- tudja Ő is, én is de minden szó, amit kimondunk, ha hallatja a hangját egy kicsit fokozza a köztünk kialakuló levegő hőfokát. Legalábbis az én érzetem szerint nagyon. Bemutatkozunk, és nem az a szokásos menet megy végbe, hanem ez is más, ahogy kimondja a nevem az ajkait nézem és szinte én is érzem, hogy izzik a szemem, ahogy bámulom őt. Pont annyira amennyire egy olyan Nőt kell, mint amilyen Dolores, és messze attól, ahogy a pasik teszik, szinte pofátlan módon. A lényegre tapint a kérdésével, és nem tudom az apró mosolyomat türtőztetni, szinte szétterül az arcomon, mert rátapint egy olyan dologra, ami már kezd afelé hajlani, amit ma vártam. Valaki kíváncsi legyen arra, mit akarok én. -A bor meg tudja adni, ami a kezdő lökéshez kell, a többit majd úgyis megtudod, de szerintem már kezded kapizsgálni mitől forr fel a vérem.- nagyon okos nőnek tűnik, aki minden szavát úgy válogatja, hogy a másik pontosan tudja mit mond de közben megmaradjon egyfajta sejtelmesség benne. Nagyon tetszett ez az egész, tetszett, ahogy velem beszélt, hogy nem a csábító, unalmas szövege van, mi több talán nem is erre játszik azonnal, mert nem érzem, hogy mindenáron azt akarja, hogy kevesebb legyen rajtam a textil. Lenézek a térdeink közeledésére, hogy a bőrünk, szinte forr egymás közelében, majd alulról pillantok fel az arcára, az ajkamba harapva igyekszem a hidegvérem megőrizni. Nem vagyok én egy alfahím, aki nem bír magával és ilyen hatást aligha szokott bennem kelteni egy nő, férfi meg aztán főleg nem, de most mégis valami eszméletlen dolog kavarog a fejemben és ehhez abszolút köze van Doloresnek. -Hmmm, igen megtaláltalak, de nem kerestelek, ez olyan, volt mint egy mágnes, szerintem tudatodon kívül vonzottál magadhoz vagy én téged.- érintem meg finoman a combját, de csak éppen egy pillanatra, mert elhúzódok tőle. Nem azért, mert nem szeretnék többet, ohh, de hogynem sokkal több kell ebből a Nőből, de ha mohó vagyok, akkor hamar vége a játéknak, amit be kell vallanom, hogy nagyon élvezek. -Bárkit, nem csak itt, de ez nekem sosem volt elég ösztönző. Szeretem ha az a valaki felforrósítja a vérem, ha izzó tekintete végigfut rajtam, miközben leveszem a ruhát, és a csókjaitól én lobbanok tűzre.- közelebb hajolva fejezem be a mondatot, szinte lyukat égetve a bőrébe velük. Amikor a kíváncsisága tör utat a beszélgetésben elhajolok tőle ismét. Intek a pultosnak és kikérek még két italt a korábbiakból, hogy legyen még ameddig a beszélgetés tart, és ha rajtam múlik e eltart majd egy darabig. -Mint már tudod a jelenlétem csupán munka, nem titok, hogy miből élek. Viszont azt nagyon kevesen tudják, hogy nem szeretek és nem is fogok egy helyen megállapodni, a túlzott étvágyam és a válogatós énem miatt nem szeretek egy helyen lenni. Pont ezért nagyon remélem, hogy nem a törzsvendégek közül való vagy, mert akkor lehet ma találkozunk utoljára.- már ha nem hajlik arra, hogy más helyeken is meglátogasson, még akkor is ha tudom, Ő egy olyan személy, akitől a kéjen kívül semmi mást nem várnék el, és ezt meg tudja nekem adni, elég csak ránézni. A lelki szemeim előtt már nincs rajta ruha, és a látvány csodás, de tudok várni, még egyenlőre tudok. -Ha tippelni kellene azt mondanám, hogy te közel sem ilyen szférában találtad meg önmagad, de olyan típus vagy, aki szeret kalandozni, viszont az elköteleződés számodra is idegen fogalom.- tapogatózok, nem megmondani akarom milyen, csupán ezáltal akarok róla egyre több mindent megtudni, túlságosan is érdekel Ő.
Mindig is érezte ott legbelül, hogy pont arra vágyik, amit férfiaktól nem kaphat meg. A játékos, rejtett tekintet, a sokatmondó összenézések, a gyengéd de mégis oly ösztönös érintés volt az, amit csak nők voltak képesek megadni partnereiknek s melyért ő amennyire áhítozott, olyannyira emelt falakat maga köré, hogy megakadályozza ezen igen édes méreg megízlelését. Serena a maga határozottságával szinte vonzotta tekintetét, mely fel alá ugrált szemei és ajkai között sejtetve valódi önmagát, azt a nőt, aki arra vágyott, hogy egy hozzá hasonló térképezze fel a testét, hogy egy hölgy ölelje magához magányos éjszakáin. Egyáltalán nem fordított figyelmet innentől kezdve a nem messze ácsingózó férfiak társaságának, megszűnt körülötte a tömeg, csak ők ketten voltak egy pultnál ücsörögve, könnyed beszélgetés közben szürcsölve italjaikat. - Nem mutatom eléggé a társaságod élvezetes közelségét? - mosolygott ravaszul, előrébb dőlve a lány felé, így melleire szabadabb belátást engedve. Továbbra is kézfején támasztotta arcát, ravaszul figyelte a reakciókat, miközben teste ismeretlen bizsergéssel telt meg a nő elismerő tekintetét figyelve. - Serena.. - ismételte el, szinte csak sóhajtva a nevet, ízlelgetve azt, majd kiegyenesedett és szándékait világossá kívánta tenni. - Mit fogyasztanál ma, Serena? Kérsz még egy pohár bort vagy valami másra fáj a fogad? - célozgatott újból beleszívva cigarettájába, miközben combjával közelebb húzódott a másikhoz. Bőrük szinte felperzselődött a belőlük áradó hő miatt, ahogy centik választottak el az érintéstől. - Nem keresgélsz, mégis te választottál ki - mosolygott. - Vagy túl feltűnően csodáltalak volna? - nézett rá kéjjel teli tekintettel, de ez merőben eltért a férfiakétól, nem arra ment ki, hogy mint egy ösztönlény a magáévá tehesse őt, aztán otthagyhassa, mert haza kell sietnie a családjához vagy hogy kiadja a feszültséget magából egy ártatlan, törékeny nőn, ez a játék arra ment most ki, hogy teljes egészében bekebelezhesse a nőt, annak lelkével együtt, hogy elmerülhessen a gyönyörben, melyet Serena hibátlanul képvisel. Minden megvolt benne, amire szüksége volt, játékosság, ravaszság, talpraesettség, azok a combok pedig egyre inkább azért kiáltottak, hogy ajkai érintsék őket. - Örülök, hogy hasonlóan gondolkozunk. Nem lesz nehéz dolgod, itt bárkit megkaphatnál - beszélt szándékosan magasra dobva a labdát, várva a másik reakcióját. A félreérthető mondat épp elég volt arra, hogy megtudja, Serena vajon nyitott-e valami olyasmire is, melyet nem az ellenkező nemmel űznek az emberek. - Mesélj magadról, mondj valamit, amit nem tudok kiolvasni belőled - mosolygott kaján vigyorral, miközben újból elveszve szemeiben kortyolt bele italába. Jelezni akarta felé, hogy érdeklődése több puszta testiségnél, remélve, hogy a másik is többre vágyik.
Magam sem tudtam mit akarok, itt nem lehetek vadász, ez nem az én területem, mármint akár lehetne az is, ha nem munka miatt lennék itt. Engednem kellene, hogy a sok iszákos férfi rajtam legeltesse a szemét, és aki elég bátor és elég pénze van közeledjen, aki mázlista még meg is kaphatna, de amint megjelent ez a Nő, már nem igazán számított, hogy mi is vagyok ma este. Láttam rajta, hogy vendég és nem itteni munkaerő, nem a boldoggá tétel miatt van itt, ő maga is hajszolja azt, ha csak egy pillanatra éri el az is több, mint amit sokan megtapasztalhatnak. Hangja felperzseli a bőröm, és mosolyt csal az arcomra, a szavai olyan huncutak, mint amennyire elképzeltem. -Tudtam, de azért a szádból hallani mégiscsak szebb lenne.- szerettem ha kimondják, ami a nyelvükön van, bár belőle pont kinéztem, hogy simán az arcomba mond bármit, ami egyenesen izgalomba is hozna, de amit látok rajta velem kapcsolatban, amit korábban észrevettem egy kis bizonytalanságba torkollik, amit nem mutat ki, de ennyi emberekkel töltött idő után már tudja az ember. De nem adok neki sem hangot, sem jelet, hogy észreveszem, ugyanolyan marad a testtartásom és a viselkedésem. -Nem szokásom keresgélni Dolores, én szeretem ha engem találnak meg, de közel sem engedek magamhoz közel bárkit. Túlságosan finnyás vagyok.- húzom össze az orrom enyhe fintorrá, miközben huncut mosoly rejlik az arcomon. Nem rejtegettem sosem, hogy nem fekszem be bárki alá és nem engedek még csak beszélgetni se olyan magammal, aki nem kelti fel eléggé az érdeklődésem. Kicsit sznob, kicsit hiszti, talán a nőiességem kiteljesedése ez. -Serena.- válaszolok neki két korty között és le sem veszem a szemem róla, mialatt rágyújt. A felém nyújtott szálat udvariasan utasítom vissza, sok káros szenvedélyem van és ez már nem fér bele, akkor szinte már romlottnak is hívhatnának, azt pedig nem akarom. Minden porcikám érzi a tekintetét, amit végigkísérek az enyémmel, Őt nézem és a kezét, ahogy a füstöt besz-vja, majd olyan izgatóan engedi ki, hogy az alsó ajkamba harapva próbálom elodázni, hogy bármilyen arcátlan dolgot tegyek idő előtt. -Jelenleg én vagyok az egyik falat, amit az ideérkezők el fogyaszthatnak, de csakis a legkiválóbbaknak adok belőle.- felelem neki a kérdésére, az Ő ittlétét meg sem kérdem, nyilvánvalóvá válik minden. -Túlságosan is szeretem a testiséget, és itt minden adott, hogy kiteljesedjek ma is.- mint mindig most is elmondom ami bennem rejlik, nem vagyok szégyenlős, ha olyan lenne a meló akár itt vetkőzésbe kezdenék, de most az illem, ami az első ebben a körben, Ők ezt szeretik, de most az érdekelne jobban, hogy Ő mit szeret, mire képes azokkal az ajkakkal és az ujjaival, amik most kecsesen a cigit fogják közre.
Önakarata ellenére is olyannyira méregethette a másikat, hogy az a kérdés megválaszolása helyett inkább őt figyelte ki magának. Mivel Dolores egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy egy nő kezdjen el udvarolni neki, így elég hamar zavarba jött, ahogy észrevette, hogy az idegen felé igyekszik. Talán a vele azonos nem mindig csak gondolatokban játszott számára, bár csodálta a hölgyek testét izgalma kissé sem hasonlított a férfiak iránt érzett vonzalomhoz. Sokkal inkább volt ez érzelmes, szerelmes morfondírozás még a legszebb fenék vagy mellek láttán is, mintsem szexuális feszültség, s persze ez is megmutatkozott, de sosem akkora mértékben. Olyannyira megijesztette őt, hogy ennyire érzelmesen tudja látni őket, hogy inkább meg se próbálta, milyen lenne, ha gondolatai végre valósággá válhatnának. Vesződött identitásával, így megannyi lehetőséget kihagyva. Nagyot kortyolt poharából, miközben mit sem mutatva idegességéből egész végig tartotta a szemkontaktust. Amikor a másik megérkezett mellé, szelíd, nőies mozdulatokkal könyökölt rá a pultra egyik kezével, ahogy féloldalasan az ismeretlen felé fordult, majd tenyerén támasztotta arcát. - Úgy érzem tökéletesen tudtad milyen a tekintetem, ha úgy döntöttél, hogy közelebb kell jönnöd - mosolygott, mély hanggal búgva maga elé. - Ugyanezt én is elmondhatnám Rólad. Tetszik, ahogy lesöpröd magadról a férfiakat, hogy megválogatod kit keresel... már ha tényleg tudod kit keresel.. - mérte őt újból végig, majd cigarettatárcáját kinyitva kihalászott szájával egy szálat, a tárcát ezek után a lány felé tolva, kínálva őt. A lány vörös tincsei egészen a hátáig omlottak, hatalmas szemei pedig a lelkéig hatoltak, ha nem lett volna az a szál az ajkai között, most biztosan beharapta volna az alsót közülük. - Doloresnek hívnak - szólalt meg, miközben rágyújtott. Lassan engedte ki a füstöt ajkai közül, szemléltetve szájának teltségét, megfeszítve nyakát, tetszelegve. Rápillantott a másikra, várva az ő nevét. Mély dekoltázsa, takaratlan combja vonzotta a tekinteteket, de ez ugyanígy elmondható volt a másikról is. A férfiak a duóra a mennyországban érezhették magukat, várva, hátha valami olyat kapnak, melyről mindig is fantáziáltak.. - Mi célja itt egy ilyen hölgynek? - vett fel enyhén férfias stílust, miközben a lány arcába fújta játékosan a füstöt. Méregette a rejtélyes alakot, fel akarta térképezni mennyire gondolhatja őt vetélytársnak.
Szeretem a tesztoszterontól túlfűtött helyeket, amikor csak úgy izzik a férfiasság, de itt nincs más jelenleg, mint a legtöbb öregember pénzszórása. Nem arról szól ez az este, aminek hittem hogy fog. Lehet én vagyok nagyravágyó, de lehet, csak a többiek érik be a saját maguk kicsinyességével. A válogatás célja a kellemes érzés, amikor olyan szemébe nézel, aki szintén felhevít és nem csak lehoz az életről. A pulthoz menekülök talán, mert itt mindig van egyfajta menedék, amit a pult egyik oldalán álló, igencsak fiatalnak kinéző srác okoz. Tudom, hogy nem fog próbálkozni, nem is az esetem, de azért jól esik, ahogy megnézi azt amit minden pasit vonz ma. A tekintete nem a szememet lesi, de én ezzel mit sem foglalkozva kérek ki egy pohár bort. Nem akarom magam leinni, csak a kellemes érzésig akarok eljutni, még a végén beszélgetőpartner leszek és a testi vágyaim szépen lassan kullogni fognak a sarokba. Folyamatosan nyitva tartom a szemem és talán ezért is akad meg valaki olyan gyorsan és szinte felcsillanva. Nem az én oldalamon játszik, nő, de Ő maga is vadászni jött, nem egy préda típus, de szerintem a megfelelő helyzetben a kemény tekintete tudna azzá válni amivé akarnám. Megnyalom az ajkam de mielőtt elindulnék felé máris kapok egy újabb kedves, vagy inkább visszataszító kérdést. A mai férfiak igazán ehetének még ha pénzért is kérik, egy kicsit kreatívabbak. -Már várnak rám.- kacsintok bizakodva a Nő felé nézve, és már közben azt is észrevettem, hogy neki is igencsak elkalandozott a tekintete. Nem vetem meg a női nemet sem, mi több olykor sokkal több élvezetet tud nyújtani egy olyan személy, aki pontosan tudja hova nyúljon és mikor mit csináljon, a maga szeszélyeivel együtt tud ez az egész valamivel izgalmasabb lenni, mint amit a pasik elvárnak. -Nem tudta elkerülni a figyelmem a tekinteted, hívogató, vagy csak szimplán egy messzi áttekintés lett volna?- állok mellé felé fordulva a poharamba kortyolva, miközben vele szemben állva pásztázom végig. A határozottság, amit sugall, pontosan olyan, ami minden pasiból hiányzik aki ilyen helyekre járkál. Ők mind olyan szinten határozatlanok, hogy eljönnek a házas életükből egy estére, hogy valaki azt mondja nekik, mennyire jók, milyen férfiasak, közben meg csak a pénz beszél, de az őszinteség messze jár. -Ritkán találkozni ilyen helyeken a magadfajta Nőkkel.- nem fogom a végletekig húzni ami bennem van, miért ne mondhatnám ki, hiszen kíváncsi vagyok és a némasággal nem jutunk messzire.
A ma este sem volt más, mint a többi. Ugyanazok a bárok, ugyanazokkal a férfiakkal, ugyanolyan hangulatban. Dolores feleslegesen próbált volna mást mutatni, igazán élvezte az elismerő bókokat, szinte falva azokat, ami mellett nem vetette meg az ellenkező nem által nyújtott testi örömöket sem. Szerette a szexet, úgy istenesen, vadul, felelősség és gátlások nélkül, mint az ösztönlények, a szerelem fogalmától azonban azonnal elhervadt. Talán a múltjának köszönhette ridegségét vagy fel nem térképezett biszexualitása rejtette a választ a homállyal fedett kérdésre. Bár rettentően érdekelték a nők, önbizalmát a férfiak között tudta biztosan formálni, saját neme könnyedén zavarba hozta, ez a fajta bizonytalanság pedig nem volt tetszésére. A bárpultnál ücsörögve várt újabb udvarlójára, háta mögé pillantva látva szinte a képzeletbeli sort, a pásztázó tekinteteket, akik őt akarták levadászni. Egyik percről a másikra azonban ezek a szemek valami mást pásztáztak kéjjel teli arckifejezésekkel. Dolores a maga meglepődöttségében próbálta követni irányukat, míg rá nem lelt a pulthoz sétáló friss jövevényre. Vörös ruhája merőben hasonlított Doloreséhez, ám anyagából ítélve az feltűnően az olcsóbb kategóriába eshetett, ettől függetlenül csinosan feszült testén. Végigpásztázva a rejtélyes alakot maga sem volt jobb egy semmirekellő férfinél, szemei megakadtak domborulatain, de sokkal többet időzött azokon a vékony, hosszú combokon, melyet a tűsarkú még jobban kiemelt. Apró mosollyal nyugtázta a látványt, majd visszafordult a pult felé és combjáról elhúzva a selymet hívogatta tovább kérőit martinijét szürcsölve. - Elnézést kedves, de megláttam magát és.. - kezdett bele egy testesebb, alacsony férfi mondandójába, szinte arcába mászva a fiatal nőnek, aki rá se emelve tekintetét röviden összegezte véleményét a közeledéséről. - Felejtse el - szólt apró sóhajjal. Próbálkozni lehet, bár egy ilyen reménytelen esetnél felesleges. Elég partnere volt már ahhoz, hogy az ilyenekre rá se bagózzon, így nem is törte magát, hogy udvarias legyen. - Elnézést, elnézést - hajolt meg előtte a másik zavartan majd rettentően kellemetlenül arrébb billegett. Mekkora pancser. Régen ez a hely nem engedett be ilyen alakokat, mára már pénzzel bárki bevásárolhatja magát. - Magácska nagyon csinos, nem lenne kedve eljönni velem valahova? - szólalt meg másik oldaláról egy hang, amire ugyanilyen stílusban válaszolni kívánt, de ahogy felemelte tekintetét rájött, hogy nem neki érkezett a kérdés, hanem az új jövevénynek, aki feltűnően felpezsdítette a szórakozóhely életét. Kíváncsian várt a válaszra, érdekelte, hogy vajon az idegen milyen célból érkezhetett ide és mennyire magas nála a léc, hogy meg is kapja amit akar.
Amikor szóltak, hogy van egy szabad hely az estére, lecsaptam rá. Tudtam, hogy ez nem egy olyan hely, ahova a csóró brigád jár. Ma csak szórakozni akartam, nem dolgozni, de miért ne lehetne egyszerre a kettőt, anélkül, hogy mindenki jól járna és főleg én. Elegáns hely volt ez, nem kellett levetkőzni sem, mindenki a maga kis szettjében feszített és mégis tudta mindenki, hogy ki a préda és ki a vadász. Nos én magam mindkettő voltam, éppen amit akartak. Nagyon jól alkalmazkodtam és tudtam mi kell a másiknak, túl sok tapasztalatom volt már. Szinte már idősnek is mondhatnám magam ebben az egészben. -Szia Édes, mit szólsz ha hátra megyünk?- kacsint rám egy elég fura fazon, tudom, hogy megválogathatom azt akivel össze akarom szűrni a levet, sok munkáltató ezt annyira nem csípi azért is vagyok valamennyire szabadúszó, mert akiben nincs meg az a kellő báj, kellő vonzalom az nem fog benedvesíteni és messze nem szeretem ha kedvetlenül kell nekiálljak a szexnek valakivel. -Aranyos vagy, meg minden, de szerintem nem engem keresel.- kapom be a koktélhoz kapott cseresznyét és kedvesen mosolyogva húzom fel a vállaimat, majd hátat fordítva indulok a bárpulthoz. A hely eléggé csicsás, még az én ízlésemnek, túl sok a luxus,az enyhe fények, a közepesen hangos zene, a rengeteg férfi, akik még arra sem vették a fáradtságot, hogy levegyék azt a kurva gyűrűt az ujjukról. Hogyan tudnak ezután vajon hazamenni, az asszony tud róla, hogy amúgy más nőket kefélnek. Bár talán igen, sok nő képes bármit lenyelni az olyan életért, amit ezek a férfiatlan seggfejek építenek fel nekik. Mindent a jó létért, na persze, ezt élvezni is lehet, úgy, hogy senki nem mondja meg mit csinálj és közben azzal vagy akivel jólesik. Nem tudom mi ütött ma belém, de egyszerűen a munka ide vagy oda,semmi kedvem a hímekhez, valami másra vágyok, de ezen a helyen aligha találom ma meg. Be kell érnem azzal, amit kínál az este. A pult része szinte üres, mindenki az asztalához kéri az italt, de nekem bejön a kérős stílus. Nem a legmodernebb ezen a helyen, de én szeretek felkönyökölni a pultra és a dekoltázsomat megvillantva a pultos fiú szemébe mosolyogni, aki végig eggyel lejjebb vizslatja a testem. Ami rendben van részemről.
Kezdőlap
