Nem kell megjátszanom az élvezetet, és azt sem, hogy mennyire jól esik hallani, ahogy önelégülten rogynak össze a lábai, ahogy beleremeg az örömbe, ahogy minden porcikája mást sem akar csak még ebből, akárcsak az enyém. Ez nem a pénzről szól, kivételesen, minden Rólam és arról szól, hogy Ő jót akar Magával tenni és ezzel Nekem is a lehozza a csillagokat még ha csak egy pár pillanatig is. Ahogy a kanapémra rogyott, huncut mosolyommal mértem végig, és még mindig éhesen pillantottam rá, majd engedve Neki a mellkasára téve a fejem maradtam az ölelésében. Annyira meghitt is lehetett volna ez az egész pillanat, pedig közben mindez a pihenést hozta el, egy kicsit, amíg mindenki visszanyeri az erejét, és meglátjuk mi kerekedik ki belőle. Volt Bennem egy elég érdekes érzés, amit csak Vele éreztem, hogy képes vagyok mindenféle álarc nélkül meghallgatni, mi több tudni akartam mi zajlik a kemény álarc mögött, ami miatt képes volt, legnagyobb örömömre rám törni. -Igen, azt látom, meg érzem is.- felelem, de nem kérdezek bele, tudom, hogy ha akar mesélni fog, kell Neki, hogy meséljen, tudom, hogy szüksége van rá, de Ő egy igazi Férfi, aki ezt annyira nem tudja könnyen kiadni, még ha azt is hiszi, hogy igen. Nem veszem le a tekintetem Róla, amíg elvonul és a piához nyúl, hát persze, mert akkor minden sokkal könnyebb ha van egy kis szesz a szervezetben, én nem vagyok semmi elrontója. Lehunytam a szemem, amikor megszólalt megint, őszinte leszek, nem követek semmilyen hírportált és ezért sok mindenről lemaradok, és ez most kivételesen zavart. -Lehet, de ezek szerint semmi sem biztos.- mondom neki nem mutatva, hogy aggódok, Érte, mert akármennyire is kötetlen ez az egész, a barátom lett ha akartam ha nem, azzá vált és ezt nem tudjuk egyszerűen semmisé tenni, törődöm vele. -Úgysem szexeltem még börtönben, mindent ki kell próbálni.- kacsintok rá biztatóan, mintha ez lenne a legjobb, amit most mondhatok. -De fogalmam sincs, miről van szó, és már szóba hoztad, nem lehetsz ennyire önző, hogy el sem meséled.- magamba öntöm a kapott italt, mert a hír eléggé megütött, hogy látszik e Rajtam? Kétlem, ebben már profi vagyok, de abban nem vagyok biztos, hogy ezt Sin nem vette észre. Tetteire behunytam a szemem és amint a melleimhez ért felnyögtem, de amilyen gyorsan jött a vágykeltése, hirtelen pattantak ki a szemeim, és minden akaratom ellenére állítottam le Őt. -Azt hiszed, hogy ennyivel beérem? Most szépen betolod azt az italt és mesélsz Nekem, mert éhes vagyok túlságosan is, de tudod, hogy ha elhintesz nekem egy ilyet, akkor nem fogok a farkadra ülni, amíg nem fejted ki rendesen.- az álla alá nyúlva mondom neki és megcsókolom, majd, mint, aki jól végezte dolgát húzom fel a szemöldököm és elhúzódok tőle, attól a tökéletes felépítésű Férfitől, akitől már most ég az ölem.
Sin érezte, nincs már sok hátra számára, a lány pedig kéjes sikongatással adta tudtára, ő is a csúcsra ér, a látvány pedig elég volt a férfinak, hogy hörögve, remegve élvezzen el. Olyan volt akár egy bömbölő medve, aki végre mézhez jutott, aki végre kiengedhette minden haragját és terhét és mindezt Rena édes kelyhében tehette, nem is lehetett volna számára kellemesebb. Mint, aki csatát vesztett, omlott a lány karjaiba, hagyva hogy az kényeztesse őt. - Nem is terveztem még elosonni. – suttogta válaszul pihegve a férfi, majd megfordult a kanapén és a hátára feküdt. Lüktető férfiasságát lustán hagyta, hogy a lágyékára essen, úgy nézte a mennyezetet, mint, aki nem is egy szexuális légyott kellős közepén lenne. Magához húzta a lányt, átkarolta és egy puszit nyomott az arcára. - Tüzes vagy, mint mindig. – mosolygott még mindig pihegve, a lány szemeibe nézve, majd megcsókolta őt. Már nyugodtabb, romantikusabb csók volt, amolyan hálanyilvánítás, hiszen ismeri már Serenát jól és mindig is azt gondolta, neki is kijár a kényeztetés, a romantikus gesztusok számára is olyan szükségesek lehetnek, mint Sin számára. - Elég szar hetem volt. – rázta meg a fejét, majd megpróbált felállni a kanapéról és megkereste az elhajított poharát. Magához vette Serenáét is és töltött mindkettőjüknek. - Gondolom olvastad az újságokat. – sétált vissza hozzá, de nem várta meg, míg válaszol, lehajtotta italát és újra töltött. Átnyújtotta az egyik poharat, az üveget letette az asztalra és úgy ült oda hozzá, szabad kezével simogatva Rena combját. – Lehet, megyek a sittre. – mosolygott keserűen, majd ha a lány még nem kelt fel, felhúzta a ruháját és a köldökébe öntött egy keveset az italából. Nem érdekelte, ha mellécsorog a nedűből, óvatosan nyaldosni kezdte azt, addig, míg már csak a nedves bőrfelszín nem maradt utána. Felfelé indult nyelvével, a ruha sem zavarta őt, félrehúzta csupán és a lány melleit kezdte puszilgatni. - Szóval ki kell használnunk az estét. – mondta a lánynak, majd a poharában lévő maradék italt a szájába engedte és ha Serena kapható volt a játékra, megcsókolta őt átengedve neki a szájában lévő alkoholt.
When it's needed, somehow no one ever gets there. This is not a quote, it's the truth.
★ foglalkozás ★ :
Gyilkossági nyomozó (NYPD)
★ play by ★ :
Hugh Jackman
★ hozzászólások száma ★ :
28
★ :
Re: fun night - Sinclair and Serena
Kedd Aug. 27 2024, 21:44
Sin and Rena
then let's have fun
+18
Minden keserves pillanat, amit a várakozással tölt az ölem, hogy végre befogadja Őt, egyre jobban kihozza Belőlem, ami mindig jelen van, amikor ez a Férfi utat tör az életemben. Mint valami néha előbukkanó mámor, amit imád az ember, akarja, de tudja, hogy nem lehet teljesen az Övé, kihasználja és minden pillanatot megragad, ami el fog illanni, és addig kell kihasználni, amíg itt van. Bár ez csúnya tárgyiasítása lenne ennek a vad csődörnek, pedig Sinclair azért több, mint egy tárgy az életemben, bár ezt Neki nem mondom, nem is kell, egyszerűen jobb így ahogy van minden. Mindkettőnk olyan életet él, amibe nem fér bele az, hogy egy ember legyen az aki beteljesíti a végzetünket, mint ahogy Ő most éppen teszi velem. Nehezen bírom ki, szinte remegek, amikor végre megérzem magamban. Lehet türelmetlen vagyok, de amikor úgy izzok, mint egy kitörni vágyó vulkán, akkor egyszerűen nem tudok mit tenni. Sokat van dolgom az ágyban férfiakkal és nőkkel egyaránt, de azok olyanok, amiket a másik akar, hiszen fizet érte, itt nincs fizettség csak a kölcsönös élvezet és ezt rohadtul szeretem benne. Akarom, hogy mozogjon bennem, és még többet, kezét egyenesen az érzékeny pontomra terelem, pont oda, ahol az érintésétől szinte megremegek, de a nyögésem arra mutat, hogy ez mennyire jól esik. A Férfi azonnal engedelmeskedett a kérésemre, ami még jobban felfokozta a vágyat, hogy egyre jobban akarjam Őt. Irányítása határozott és visszautasíthatatlan volt, a derekamnál fogva fordított magához, és magamba szívtam a csókját, ami majdnem annyira jól esett, mint a keze és a farka mozgása. Megőrjített, erre nincsen más szó, pedig én tudom kontrollálni magam, csak aza különbség, hogy most Vele nem kell. A mozgása a másik pózban is ütemes volt, az ajkai fokozatosan vándoroltak rólam, hangos, nem egyáltalán nem finom, nyögésekkel jelezve, hogy ez mennyire jó érzés. Fejem hátravetve nyögök minden egyes lökésnél, és az ajkamba harapva várom, hogy újra elöntsön a forróság. Szavaira kinyitom a szemem, az alsó ajkamba harapva mosolyodom el egy kis hang kíséretében, a démoni arcomat elévőve, fogom meg az izmos karjainál, már csak mentsvárként kapaszkodva azokba, mert ahogy neki is eljön a vég, nekem is és félig sikítva, félig elfojtva azt élvezek el, miközben a kezét szorítom és érzem, hogy beleremeg a testem. Amikor egy kicsit megnyugszik a testünk húzom közelebb Őt magamhoz. -Ennyi nem volt elég Bébi, sokkal többet akarok belőled.- csókoltam a fülcimpájára és amikor elengedtem Őt, a szemébe nézve figyeltem, ahogy fáradt teste megszabadul valamitől, amivel idejött. Adok neki pár percet, csak arra, hogy kibeszélje magát ha akarja, vagy folytatjuk a játékot, de mivel nagyon jól ismer már tudja, hogy ez nem ennyi volt.
Nem tagadná le Sin, hogy volt némi keserérzet benne, amiért Serena azzal a fajankóval tervezte eltölteni az estéjét, de ez csak amolyan birtoklási vágy volt. Az a fajta féltékenység, amit a férfiak zöme gondol, hogy csak ő lehet jó egy nőnek igazából, független attól, hogy tudja Serena milyen életet él. Sosem vallaná be ezt neki, helyette inkább csak kéjes megjegyzéseket fűz az estéhez, ami hamarább tüzeli fel őket, minthogy rossz érzés keltsen vele bárkiben. Szerette volna még elodázni a beteljesülést, de már ő sem bírta tovább és érezte partnerén is, hogy már ég a vágytól, egyszerűen, ha nem hatolt volna be, talán meg is őrült volna. Lassan mozgott, kiélvezve a nő forró, selymes lágyékát, egyrészt kicsit kínozni is akarta Serenát, másrészről, ha elkapkodná, nem lenne olyan tökéletes a vége, ezt pedig egyikük sem akarná. Mosolyogva fogadja a nő válaszát, bár remélte, hogy nem játssza meg magát a kedvéért, bár általában nem fizetett a légyottokért, habár párszor megpróbálta, de mivel oda vissza volt az örömszerzés, rendszerint a lány elutasította őt, de lehet ma nem fog ellenkezni. Keze egy kis segítséggel a Rena melléről levándorol ahhoz a ponthoz, amit férfiasságával is ostromolt, nem kellett győzködnie a külön örömszerzésért, élvezettel simogatta a csiklóját, miközben bátrabban és erősebben hatolt be, növelve az iramot is. Serena azonban meglepi őt, a semmiből nyúl háta a férfi tarkójáért, magára húzva őt, kizökkentve az iramból, a szavai pedig még ennél is jobban tűzbe hozták őt, már ha az lehetséges. Válaszul kezével, mellyel eddig magát tartotta a kanapén, megfogta a lány arcát és hevesen megcsókolva, nem foglalkozva a ténnyel, hogy ebben a pózban nem tudja folytatni a heves együttlétet, másik keze ezzel egy időben tovább ostromolta a lány lágyékát, talán arra ösztökélve őt, hogy ismét átadja magát az élvezetnek, az örömnek, melyre ő is annyira vágyik, de ha lehet minél később, elhúzva azt. Végül megfogta a lány derekát és maga alá fordította őt, hiszen ebben a pózban nem igazából tudott érvényesülni, fölé magasodott, a lány combjai alá karolt és maga felé húzta őt. Ismét heves csókot kért tőle, miközben már szabad kezeivel a melleit markolta, férfiasságát közben úgy csúszott be ismét a lányba, mintha ki se vette volna, vagy neki lett volna fenn tartva a hely. Fokozta az iramot, a lány lábait feljebb emelve, hogy minél mélyebbre tudjon hatolni, közben nyelvével a hol lány nyakát, hol a melleit kényeztette. - Mutasd magad. – lihegte a férfi kéjes vággyal, miközben a lány karjait felemelte annak feje fölé, láthatóvá téve gyönyörű felső testét, ami a szatén ruhában még kívánatosabbá tett Sin számára. – Gyönyörű vagy te kis démon! – mosolygott rá, miközben próbálta követni a lány ritmusát, érezte, hogy már nincs sok hátra, olyan bizsergető érzés járja át egész lényét, amire azóta vágyott, mióta megérkezett.
When it's needed, somehow no one ever gets there. This is not a quote, it's the truth.
★ foglalkozás ★ :
Gyilkossági nyomozó (NYPD)
★ play by ★ :
Hugh Jackman
★ hozzászólások száma ★ :
28
★ :
Re: fun night - Sinclair and Serena
Pént. Aug. 16 2024, 11:14
Sin and Rena
then let's have fun
+18
Sok Férfi volt az életemben és szerintem túl sok is, akik olyan örömet tudtak okozni az ágyban, hogy akartam repetát, de sosem kértem. Nem vagyok az a fajta, aki többet akar, tudom mennyit kaphatok meg és azzal beérem, mégis van egy két olyan ember akivel ez nem igaz és az egyik ilyen Sin volt. Azzal a férfias vadságával, a mindent elsöprő haragjával, amit ma is megmutatott olyan vonzást okoz bennem, ami kizárólag a testiségre mutat, de akkor is szinte kell, amikor megízlelem újra és újra. Márpedig most elég mohón ízlelem, magamban tartom, elengedem, szinte szívom magamba a keményedő farkát, és csak fokozni tudja a hirtelen mozdulatával, amivel engem sodor egyre jobban és jobban a csúcs felé. Tudtam, hogy lehetnék az, aki megmutatja majd a Férfinak, hogy egy Nő is tud uralkodni, de nem volt rá szükség, Ő nem olyan fajta volt, akit le kellett uralni, mert nem akart fölényeskedni az Én káromra, sokkal inkább miattam akarta megtenni és ettől csak jobb volt az egész. Elengedtem Őt, mert azt kérte, és nem akarom a szórakozásunk gátja lenni, és éreztem, ahogy kiegyenesedek, hogy a testem szinte remeg az élvezettől, aminek az előhullámát előcirógatta belőlem a fürge nyelvével. A sokk nemsokára el is ér, és kapaszkodva hajszolom bele magam, mert azt akarom ez sose érjen véget. Nem hagy nyugodni, az ágyékom szinte remeg, de kér még belőle és a Férfi meg is adja, hagyom neki, hogy azt tegyen Velem, amit akar, lenne ötletem mit tudnék csinálni Én is vele, de ennek is el fog jönni az ideje. Ha azt hiszi egy gyors menettel ki tud elégíteni akkor az nem Sin. -Nem lenne rossz, ha nézné mit vesztett, miközben hozzám sem érhet.- vigyorogtam kéjtől izzó mosollyal az arcomon, válaszolva Sin kérdésére. Felnyögök amikor a mellemhez ér, szeretem, amikor valakihez olyan jól illenek, mint az Ő kezeibe. Az ajkamba harapva hunyom be a szemem, ahogy a farka a combomnál mozog, meg akarok szólalni, a kanapét markolva akarom kérni, hogy dugjon meg, de a játék akkor egy egyszerű játszma lenne, és nem lenne benne elég szórakozás. Mindent kettétört bennem, amikor végre belém hatol. Elég markos férfiassága, nem kímél, már hozzászokhattam volna, de a mozdulatai egyre jobban égetik a belsőmet, újra kihozva belőlem azt a vágyat, amit előbb a nyelvével tett. -Hmmm.- hümmögök kéjes, pimasz vigyorral az arcomon, szinte berekedve már most. -Csak Téged Bébi, fogalmad sincs róla…. baszki… hogy mennyire szeretem ezt.- teszem a kezem az övére, ami a mellemen pihen, már zilálva, pedig még csak most kezdtünk bele. A hasamon végig vezetve csúsztatom le a kezét egyenesen a csiklómhoz. Tudja mennyire szeretem ha egyszerre több helyről ostromol a kényeztetés. Eleinte vele kényeztetem magam, nem véve le a kezem az övéről, majd a tarkójához nyúlva húzom közelebb hozzám, már amennyire ez lehetséges ilyen pózban. Leállítom, és megfordulok. -Azt akarom, hogy megcsókolj, szenvedélyesen, tedd bele minden dühödet.- lehelem az utolsó szót az ajkára és a szemébe nézek, nem csókolom meg. Nem az érzelmeket akarom előhozni belőle, de a csókja majdnem olyan édes, mint a testemben meredező férfiassága, és kell nekem.
Szeretett együtt lenni Serenával, mert meglepő módon érezték egymást, tudták egymás gyengepontját, nem riadtak el egymás perverzióitól és pont annyit adtak egymásnak, amennyit kellett, se többet, se kevesebbet. Ahogy a lány mozgott rajta, elégedettség töltötte el, egyrészt, mert tudta, jó munkát végez, másrészt mert nem azt szerette, ahogy partnere dolgozik rajta, odavolt azért is, ahogy nyög és ahogy élvezi Sin férfiasságát és technikáját. Tudta, hogyha a lány nem engedi el, hamarosan annyi lett volna neki, bár úgy sem engedte volna el egy menettel, de még fokozni akarta a gyönyört, az pedig, hogy felegyenesett rajta, további izgalmakat okozott, kezeivel belemarkolt a lány derekába és nyelvével módszeresen járt ki-be a lágyékában. Mikor elélvezett, még nem hagyta abba, szerette volna, ha minden másodpercét kiélvezi a gyönyörnek, főleg, mert utána ő következik a sorban. Imádta Serena orgazmusát. Olyan hangja volt, akár egy kis vadmacskának és olyan vadul mozgott, mint, aki az életéért küzd, ez még jobban felizgatta őt, habár szerette nézni, ahogy a lány elélvez, kéjes arcvonásai szinte mámorba hozták Sint, nem is sokáig bírt magával, felegyenesedett és rákényszerítette partnerét a kanapé túloldalára. Megigazította a lány fenekét maga felé, majd megfogta annak haját és derekát, majd felhúzta őt magához. – Kell neked még a nagy farkú manus? – kérdezte incselkedve egyik kezével a lány mellét fogva, másikkal férfiasságát csúsztatgatta Serena combjai között. Kínozni akarta kicsit őt mielőtt behatol, habár ő maga is élvezte a helyzetet, kicsit uralkodnak egymáson, de pont annyira, hogy az ne menjen az aktus rovására. Apró csókokkal illette a nő nyakát, miközben mélyen beleszippantott annak hajába, majd mikor már nem bírta tovább, előrébb tolta Serena hátát és lassan behatolt minden centiméterét kiélvezve a mozgásnak. Felsóhajtott az élvezettől, szinte kapaszkodnia kellett a nő derekába, azonban nem sietett el semmit, óvatosan ráhajolt a nőre, kezével megtámasztva magát a kanapén. Újabb lassú behatolás, szabad kezével pedig a nő melleit izgatta, mert tudta, szereti, ha menet közben markolásszák őket, neki pedig nem volt ellenére a dolog, végtére is gyönyörű idomokkal volt ellátva. - Mond, kit kívánsz? – tolta be ismét férfiasságát, most mélyebben bent tartva azt. – Mit tegyek veled? – kérdezte pár csókot nyomva a lány mezíttelen hátára.
When it's needed, somehow no one ever gets there. This is not a quote, it's the truth.
★ foglalkozás ★ :
Gyilkossági nyomozó (NYPD)
★ play by ★ :
Hugh Jackman
★ hozzászólások száma ★ :
28
★ :
Re: fun night - Sinclair and Serena
Hétf. Aug. 12 2024, 11:10
Sin and Rena
then let's have fun
+18
Tudtam, hogy birtokolni akar, nem állandóan, nem folyamatosan, csak akkor amikor az Övének kell lennem, de akkor minden porcikámat akarja, és azzal, hogy elvettem Tőle az irányítást megfosztottam valamitől, amit annyira szeretett és pont ez volt az, amit annyira élveztem Vele. Benne volt a nyers erő, a vadság, és közben nem akart mindenáron oda kerülni, ahol az életben volt, a dominancia felső fokára. Velem persze megtehette volna, minden kölcsönösség ellenére hagytam volna neki, és hagyom is, ha itt az ideje. De kell, hogy egy kicsit én legyek, aki uralja, hogy ne mindig érezze, hogy Neki kell, még ha tudom, hogy mennyire jól megy neki, mennyire jól csinálja. Az, hogy akart feltüzelt, szeretem hallani, hogy kellek valakinek, pedig sokszor hallom, de mind csak a vágytól fűtött mondandó, de Sin pontosan tudja mit kaphat Tőlem és ezért teljesen máshogy hat a szájából, és ezt mégiscsak egy mosollyal jutalmazok. Ha akarnám kínozhatnám, lassú mozgással, de azt akarom, hogy betöltse a számat, és nem várok sokáig. Kéjes hangját hallva végigfut a hideg a hátamon, a jóleső érzés, szinte az ölem is beleborzong. Ösztönösen nézek fel rá, miközben lassan, minden kényeztetést megadva neki csúsztatom ki be a számban egyre jobban keményedő farkát. Mosolyogva engedtem ki a számból, amikor arra kért a kezével, és meglehetősen tetszett az utasítása, amivel a saját magam örömeit tudtam fokozni, merthogy már attól totál nedves lettem, hogy Őt néztem, miközben a szám kényeztette Őt. Eleget téve kérésének helyezkedtem el rajta, a kanapé nagy volt, kényelmes nem véletlenül esett rá a választás, kényelmesen elfértünk rajta ketten, szinte bárhogy. Ahogy a nyelve lecsapott rám, nem voltam rest és szégyenlős felnyögni, mielőtt újra magamba éreztem volna a férfiasságának keménységét. Nem kíméltem az élvezetek halmozásával, annyira élveztem, ahogy a nyers férfiasság bennem van, ahogy a nyelvemmel ízlelem és nem akartam, hogy ennyivel befejezzük. Minden morranás, levegővétel és nyelvcsapás jobban sodort az orgazmus felé, amit nem tudtam és nem is akartam elodázni. Van időnk, nem érem be úgysem eggyel, többet akarok és Ő megadja nekem. A szavait hallva engedtem Őt ki, direkt, nem akartam, hogy ennyi legyen neki, önző voltam és mohó, nem szálltam le róla, óvatosan egyenesedtem fel, nem az arcára nehezedve, de azt sem engedtem neki, hogy abbahagyja. -El akarok menni Bébi, abba ne merd hagyni.- nyúltam a melleimhez, gyömöszölve azokat, előhozva az élvezetet jobban és jobban, míg ki nem robbant belőlem. Megkapaszkodva a kanapé támlájához, szorítva azt nyögtem fel hangosan, amikor szinte remegve mentem el, érezve, hogy végig söpör rajtam újra és újra az élvezet ezer hulláma, ami csillapíthatatlanul vágott belém és tudtam, hogy még van hova fokozni.
Mosolyogva hallgatta Serena szavait, bár inkább a vágy okozta kéjes vigyor volt ez, mint jó kedvének megnyilatkoztatása, óvatosan megsimogatta annak arcát, miközben ő még mindig a férfiasságát fogta kezében. – Az nehéz lesz drága, ugyanis görcsösen vágyom arra, hogy a magamévá tegyelek. – elvette kezét mondandója végén és hagyta, hogy a nő átvegye az irányítást. Szerette azt, ahogyan bánt vele, tudta mindig, hogy mire van szüksége, olykor mocskos volt, olykor pedig lassú és kínzóan érzéki, ezért is volt az, hogy sokáig váratta társaságával őt, hiszen olyan gyümölcs volt Serena, amivel nem szabadott betelni. Lehet csak véletlen volt csupán, hogy ilyen őrjítő dresszben várta őt, de tudta hogy Sin odavan a szexi fehérneműkért, valószínűleg ezért is hagyta magán, nincs sok fétise neki, mint más embereknek, talán ez annak mondható, de sose kérné meg rá őt, hogy miatta hordja ezeket, hiszen épp ezen ruhák nélkül is pont annyira kívánatos, mint velük. Halk sóhaj hagyta el a férfi ajkait, amikor a lány végre bekapta férfiasságát, bár kínzóan lassan csinálta, mégis elégedettség ült ki Sin arcára. Úgy megkeményedett, hogy szinte úgy érezte fel fog robbanni, vele együtt. Nyelvének játéka tovább kínozta őt, egyszerűen nem tudott laza és türelmes maradni hiába kérte őt Serena, hajtotta a vágy és a szenvedély, mely már akkor benne kavargott, mikor betört házába. Tennie kellett valamit, nehogy felforrjon a vad őrülettől, megfogta a lány kezeit, elterült a kanapén és megpróbálta úgy vezetni őt, hogy rájöjjön, szeretné, ha az arcára ülne. - Hallgattass el szivi. – mosolygott rá közben, majd ha Serena enged a kérésének hagyta, hogy az ránehezedjen és kölcsönös örömökben részesítse. Túlfűtött volt most ahhoz, hogy ellazuljon és átadja magát egy kínzóan lassú orális játéknak, tennie kellett valamit, hogy egyrészt a nő számára is izgalmassá tegye a lazulást, másrészt vágyott a lány lágyékára, hiszen oly rég kóstolhatta meg azt. Óvatosan lassan csókolgatta a lány combjait és a szeméremajkát, majd mikor Serena is megkezdte odalent a műveletét, ő is jobban elengedte magát és bevetette nyelvét is az örömöket okozó játékba. Apró görcsöt kapott, ahogy Serena újra és újra megajándékozta őt szájának játékával, sóhajai és testének mondandója egyértelműen jelezte, hogy a lány jól csinálja, amihez ért. Próbált alkalmazkodni a játékhoz, a nő sebességével nőtt az ő tempója is, nyelve már úgy járt benne, mintha férfiasságával hatolna belé. – Ah…lassíts, el fogok… - szólt Serenanak, mert olyan rég óta égett már benne a vágy, hogy azt a lány ügyes, művészi játéka szinte percek alatt kihozza belőle.
When it's needed, somehow no one ever gets there. This is not a quote, it's the truth.
★ foglalkozás ★ :
Gyilkossági nyomozó (NYPD)
★ play by ★ :
Hugh Jackman
★ hozzászólások száma ★ :
28
★ :
Re: fun night - Sinclair and Serena
Pént. Aug. 09 2024, 08:56
Sin and Rena
then let's have fun
+18
A barátaimmal, ameddig az én érdekeim egyeztek az övékkel, mindig olyan voltam, mint aki bármit képes megtenni, hogy Nekik jó legyen. Ezért is akartam meghallgatni, őszintén, szexuális feszültségem ide vagy oda hajlandó lettem volna lelkizni egy kicsit ha arra van szüksége, kibeszéli magából és talán jobb lesz, de Sinnek nem erre volt szüksége, ami talán még kapóra is jött nekem, mert most nekem sem ez kellett. A partnerem, aki olyan együgyű módon hagyta el az éppen árbocra húzott hajót, kegyetlenül feltüzelt, még ha mással nem is tudott, csak a nadrágjában csúcsosodó ékszerrel. Nem akarok hát sokat várni, mert ha nem akar dumálni, és a pia már benne van ideje egy kicsit szórakozni, két menet között meg zihálásunk halkulása közben majd kiadja magából ha valami nagyon nyomja a lelkét. Ez nem olyan volt, mint egy kuncsafttal, itt érdekes módon komolyan érdekelt amit mond, és mellkasa simogatása közben, hallgatva a szavait, nem csak üres tekintettel találkozott, hanem érdeklődéssel. Talán ezért is járt vissza hozzám és én is mentem hozzá, bár nem vallom be magamnak sem, de azért egy ilyen éjszaka ami nem a tucatszámra megy jól esik az én lelkemnek is, még ha kizárólag a testiségre megy ki. Megváltam gyorsan a köntösömtől, mert nem akartam kéjes pillantások kereszttüzében kerülni, csak azt akartam, hogy az idegessége bennem teljesedjen ki, még ha most nem is a vad énjére volt szükségem minden téren. Amikor visszakérdez elmosolyodva térdelek le elé, és szabadítom meg a szorítástól odalent. El akarom lazítani, de érintésem aligha elég ehhez. Tetszik, ahogy sóhajt, amikor hozzáérek, de nem mutatom ki neki, hogy ez mennyire húz fel szépen lassan. Szeretek vele játszani, de csakis úgy ha az az élvezet határára sodorja és megőrjíti amit teszek vele. Ez az ember aki éppen a karmaim között van, kiszolgáltatva Nekem, nem az az ember, aki az életben volt. Ismertem már annyira, hogy tudjam ebben a helyzetben nem akar önmaga lenni, más miatt miért lenne velem, elmehetne a kollégáimhoz, tudja mi a munkám, tudja milyen körökben mozgok és azt is, hogy annyira képes Ő is ugyanolyan kislánnyá tenni az ágyban, mint azt más pasi aligha. -Az őrület nem elég Sinclair, ide az kell, hogy minden porcikád elengedjen, amikor a szám hozzádér, hogy ne gondolj semmi másra, minthogy bennem legyél, amit ma elég sokféleképpen megkaphatsz.- menni fog neki, ahogy lassan mozgatom a kezem és végig a tekintetét bújom érzem, hogy elenged a teste, talán csak azért mert mondtam, vagy mert belegondolt, hogy ha engedelmes, egy ilyen apró kérésben, akkor minden földi jó az Övé lehet, amiben én lehetek a segítsége. -Jó fiú!- elégedett mosolyt engedek, mielőtt, még mindig Őt figyelve nyitom ki a szám és lassan csúsztatom magamba, de a kezem nem enged. Óvatosan játszom a nyelvemmel, és halk nyögés szakad ki belőlem. Méretes férfiassága, sosem okozott még csalódást, hát miért ne adjam meg neki a legjobb bánásmódot.
Vannak esetek, amikor úgy találkozik Serenával, mint rég nem látott baráttal, beszélgetnek, iszogatnak, majd a pia és a fűtött hangulat felel azért, hogy egymásnak esnek, egy este alatt akár többször, ameddig kedvük tartja, de általában Sin adja fel hamarabb, mert a fáradtság elnyomja és elalszik. Másnap pedig ismét úgy válnak el, mint a haverok, egyikőjük sem akar kötöttséget, Sin a múltja miatt a lány pedig valószínűleg az életmódja okán, bár ezt csak a férfi gondolja így, de szerencsére eddig sosem beszéltek ilyen célokról. Biztos benne, hogy Jenny azt akarná, hogy egy másik lány mellett boldog életet éljen, de ez buta ábránd csupán, Sinclair tudja, hogy neki a gondtalan, családos élet nem adatott meg, erre terelte az út és nem úgy néz ki, hogy az hirtelen egy nagy kanyart véve megváltoztatná a rendőr életét. - Új a kanapé? Csodálkozom, hogy még nem avattad fel senkivel. – mosolygott a férfi, majd válaszul rá is lett lökve az ülőalkalmatosságra, úgy esett le rá, mint egy megfáradt, leengedett rongybaba, aki tehetetlenül hagyja, tegyenek vele azt, amit akarnak. – Na mit? – kérdezett vissza kéjesen, ahogy kényelembe helyezte magát, majd figyelte, ahogy Serena ledobta a falatnyi köntöst láttatni engedte áramvonalas, karcsú, mégis telt idomait, amire Sinclair akaratlanul is megnyalta a szája szélét. Legszívesebben a benne dúló vadság és izgalom hatására, rádobta volna a kanapéra és azonnal a magáévá tette volna, de nem akarta megsérteni a közte és a lány között lévő kapcsolatot, ha csak erre kellene neki valaki, akkor hivatásoshoz fordulna és apró pénzért azt csinálna vele, amit akarna. Ez azért más helyzet, itt kölcsönös fizetség van, hiszen számíthatnak egymásra a szar időkben is. Azonban gyorsan elkergette mozdulatával a férfi türelmetlenségét, kíváncsi és feszült izgalommal várta, hogy kiszabadítsa férfiasságát, mikor pedig kezével megérintette, egy halk sóhaj hagyta el a száját. - Kíváncsivá tettél. – nyöszörögte hetek óta talán most először úgy, mint aki ki van szolgáltatva valaki által, most teljesen úgy érezte, hogy felkészületlen bármivel szemben, hagyta magát, hogy a lány segítsen neki, mert megbízott benne, persze az életét adta volna a kezébe, azt nem tudta, hogy bánna vele, de a férfiasságát tudja kezelni, azt mér jó párszor bebizonyította. - Még mindig megőrjítesz te kis démon. – vigyorgott rá a vágytól megrészegülve és mivel külön kérése volt Serenának, lazuljon el, így kénytelen volt nem elkapkodva mozogni, rá bízta magát a lány tudására és vágyaira.
When it's needed, somehow no one ever gets there. This is not a quote, it's the truth.
★ foglalkozás ★ :
Gyilkossági nyomozó (NYPD)
★ play by ★ :
Hugh Jackman
★ hozzászólások száma ★ :
28
★ :
Re: fun night - Sinclair and Serena
Csüt. Aug. 08 2024, 09:54
Sin and Rena
then let's have fun
+18
Nem volt tervben Sin megjelenése, már olyan régen dugott meg rendesen, hogy szinte jogos lett volna a kérdés, hogy talán ennyi elég is volt belőlem neki? Nem vagyok ragaszkodó típus, mi sem mutatja jobban, minthogy egyetlen egyszer volt kapcsolatom, annak is csúfos vége lett és azt hiszem ez amit ezzel a vademberrel csinálok sokkal jobban bejön. Mert tudom, hogy nem fog majd rám akaszkodni és isteni az ágyban. Látom rajta, hogy valami nagyon van benne, ami kikívánkozik, más miatt miért lenne itt? Nem szokása csak úgy átnézni hozzám, még ha nagyon kanos is, kell lennie oknak, hogy itt van és ez a fegyver lóbálás elő is hozza. Elveszi a kezemből az italt és egyszerűen dönti le, meg sem lepődve indulok a kanapé felé, hiszen ebből tudom, hogy elég meredek éjszaka lesz és talán ez is az ami nekem ma kell. Megkérdezem akar e mesélni, komolyan érdekel ha van vele valami, talán a régi ismertség az oka, hogy a felfűtött testem képes lenne várni, hogy a célhoz jusson, ha egy olyan ember van lelkileg szarul, aki valamilyen formában közel áll hozzám. -Ha nem olyan rendőr lennél, akkor nem lehetnél most itt.- kacsintok rá, amikor a magához húz és a nyakamon időzik el egy kicsit. Libabőrös leszek, mint mindig amikor az Ő féle szenvedély jelenik meg a lakásomban, vagy éppen a hálómban. -Megint csak a duma, de mi lenne ha azt akkor a végére hagynánk. A kanapé még új, szeretném felavatni már.- tudom mennyire vad tud lenni és én mindig is könnyedén alkalmazkodtam ahhoz, akivel éppen együtt voltam, Ő meg főként olyan volt, akihez akartam is, mert szinte egyfajta nyelvet beszéltünk, amikor a vadság tökéletes skáláját kellett meghatározni. Olyan szenvedély és erő van ebben a férfiban, amiről talán Ő sem tud mindent, sokkal gyengédebb tud lenni, mint amit hisz magáról, a kemény álca mögött, olyan érintések vannak, amit sok Nő csak az álmaiban él meg vagy egy cuki kis pornó filmben lát. De ezeket megtartom magamnak, mert nem fogom neki elmondani, hogy érzem, mert könnyen átmehetne ez az egész móka olyan dologgá, amire nincs szükségem. Nem kell nekem egy olyan pasi, aki többet visz bele, mint a vadságát, a frusztráltságát, hiszen mindemögött azok vannak és ez piszkosul bejön. -Tudod mit akarok?- húzódok el tőle az alsó ajkamba harapva, a kanapéra lökve. Ledobom a köntöst, de nem vetkőzök lejjebb, sok pasit a látvány is láza hoz, Ő már sok mindent látott belőlem, talán ez csak egy kis plusz, amit adhatok neki, bár nem neki szántam, ha tudom, hogy jön, valami vadabb felszerelésbe bújok bele. -Túl feszült vagy ahhoz, hogy bármi is izgalmas legyen veled, mi lenne, ha egy kicsit ellazulnál Bébi?- nem fog, magától nem és nem is ezt kérem tőle. A lábára támaszkodva térdelek le elé, és kiszabadítom a más igencsak szépen álló férfiasságát. Először csak a kezemmel érintem meg, nincs kedvem várni, a túl sok előjáték csak nagyobb feszültséget szül, és nem ehhez van kedvem, és ahogy hallottam és láttam neki sem. Megvolt az esélye, hogy beszéljen, nem akart, érthető, majd ha végeztünk lesz ideje, tudja, hogy Őt úgyis meghallgatom ha arra van szüksége, persze ha megadja amire vágyok.
Úgy sétált beljebb és tette el fegyverét, mint aki teljesen jól végezte dolgát, mint aki csak egy rút csótányt vágott volna ki a házból, komolyan, még jobb kedvre is derült, mint mielőtt ide ért volna. Azonban szerencsére Sin nevetése ragadóssá vált és Serena is csatlakozott hozzá jó kedvében, remélte, hogy nem fogja szívére venni a dolgot, nem lett volna kellemes a viszontlátás. - Láttam. – fintorgott a lányra, ahogy azonban végignézte, ahogy lepattan a pultról és abban a szexi, falatnyi ruhában bemasíroz a konyhába máris kisebb izgalmat vált ki a férfiból. Nem azt a fajtát, mint amit az első randin vált ki egy szűzies, tapasztalatlan fiúból az első csók vagy az imént kihajított piperkőc stílusa, aki minden estére a pénzével és a méretével villog a csajoknak. Ez egy vad ragadozó izgalma volt, aki látta maga előtt a prédát, szinte érezte illatát, gyengepontjait és arra késztette őt, hogy fegyverét máris élesítse. – Majd kötöm az enyémre egy seprűnyelet aranyom. – tette hozzá, mikor odaért hozzá a lány és egy italt nyújtott át neki. - Ideges? Az nem kifejezés Serena. – válaszolta, majd a kapott italt egy húzással ledöntötte, nem foglalkozva azzal, hogy motorral érkezett, mint ahogy azt sem érdekelte, hogy nem tudta, mit töltött ki neki a lány. Régóta ismerték egymást, igaz nem találkoztak heti rendszerességgel, de tudta, hogy Sin nem szokott vadul inni, ettől függetlenül nem válogat. Nem is aggódik emiatt, ugyanis Serena nem az a fajta lány, aki szar piát tartana otthon, csak a legjobb van neki, nem is csoda, hiszen a kérői tejben, vajban fürösztik őt. - Mesélni? – húzta fel a szemöldökét, miközben szemeiben szinte vadul fellobbant a tűz, már másodpercek óta majd felfalta a tekintetével, illatát már közelről érzi, szinte facsarja az orrát és húzza őt egyre közelebb a lányhoz, hívja, csábítja, szinte kacérkodik vele. - Tudod, hogy az a fajta rendőr vagyok, aki először lő, aztán kérdez. – rántotta magához a nőt, nem figyelve sem arra, hogy óvatos legyen, sem pedig arra, hogy hova landol a pohár, amit az előbb az italát tartalmazta. Ajkát a nő csupaszon hagyott nyakához érintette, de először csak mélyen magába szívta annak illatát, szinte magát hergelve ezzel, de Serena elmondása szerint ő is eléggé be van indulva, nyilván ismeri Sin stílusát, nem a hosszú órákig elnyújtott, beszélgetős légyottok lovagja ő, ha ez kellene neki, akkor keresne magának egy párkapcsolatot. Ő szenvedélyt keres, pont annyi megnyugvással, ami egy embernek ahhoz elég, hogy ne őrüljön bele abba a sok szarba, amit nap, mint nap lenyel. Játékosan beleharapott a lány nyakába, egyik kezével a fenekére csapott, ami egy magabiztos markolássá véglegesedett ki, másik kezével a lány arcát húzta ajkaihoz. - Istenemre mondom te lány, ki leszel elégítve. – suttogta az ajkaira, de inkább vadul, mint romantikus szándékkal, nem akart fájdalmat okozni Serenának, de teljesen meg volt vadulva, alig bírt magával.
When it's needed, somehow no one ever gets there. This is not a quote, it's the truth.
★ foglalkozás ★ :
Gyilkossági nyomozó (NYPD)
★ play by ★ :
Hugh Jackman
★ hozzászólások száma ★ :
28
★ :
Re: fun night - Sinclair and Serena
Szer. Aug. 07 2024, 15:51
Sin and Rena
then let's have fun
Annyira hiányzott egy jól felfűtött éjszaka, mert a mostani felhozatal akik megfordulat itt, vagy ahol én fordultam meg, nos, nem voltak éppen laktatóak. Aztán ott volt Dolores, aki elgondolkodtatott, és lehet, hogy ott a bibi, vagy csak a túl sok érzelem, amit a pasik belevisznek ebbe az egészbe. Pont mint ez is itt a kanapén. Minek a sok bók, amikor elég bók, hogy itt van, nem kell a duma mégis be nem áll a szája, már szinte bennem van, hogy hozok egy sálat és bekötöm vele a száját, de nem teszem, helyette inkább az italt választom és a szexi felszerelést, hátha majd elakasztja a lélegzetét. A konyhából kifelé tartva poharakkal a kezembe, a sajátomat fogyasztva, egyszerre egyensúlyozva a lelki békém és a szexuális étvágyam között eszmélek arra, hogy egy ismerős mély hang jelenik meg a szobában. Kérdésére a riadalmam ellenére, ami a fickó arcán jelent meg az enyém helyett óriási, huncut mosoly jelent meg az arcomon. Végig mérem a morcos fazont, aki már ezer éve nem tette be is a lábát, igaz én sem tettem meg felé ezt a gesztust. Pedig ha lett volna egy kis eszem inkább Őt hívom át, vagy támadom meg otthon, mintsem ezt a pipogyát a kanapén. De olyan méretes farka van, fene se gondolta volna, hogy ennyire szerencsétlen. Ijedten áll fel a kanapéról és szedi össze a cuccait, miközben Sin a fegyverével hadonászik felé, én meg csak teljes nyugodtsággal ülök fel a nappali és a konyha közötti pultra, hogy végig nézzem a műsort, hol az egyik hol a másik poharat ürítve. Amikor a nyakánál fogva rakja ki egy kicsit felszisszentek, de nem tudom tagadni, hogy ez ahelyett, hogy megijesztene, felizgat. Ismerem ezt a férfit, már elég régóta ahhoz, hogy tudjam a szája nagy és a hangja, de olyan tud lenni, mint valami kis angyal ha nagyon szépen nézek rá, bár egy elég vad kisangyal, de ez már részletkérdés. Lehet csak velem ilyen, mert soha semmit nem várok el tőle, igazából néha azt érzem totálisan kivan tőlem, de mindig visszajön vagy én hozzá és Ő befogad, amikor egy kiadós mókához van kedvem. Amint ketten maradunk és a bejárati ajtó bezárul elneveti magát, és én is kiengedem, ami eddig bennem volt. -Most miért csináltad ezt? Láttad mekkora volt neki?- húzom össze az orrom szomorúan, bár ez egy kicsit megjátszott érzelem volt részemről, mert félig azért örülök, hogy nem kell tovább hallgatnom, mennyire oda van értem a srác. Sin olyan férfi, aki nem bizonygatja, hanem megmutatja, amit nagyon kedvelek benne. -Italt?- huppanok le a pultról és elindulok vissza a konyhába, de nem a bort veszem elő, hanem valami erősebbet, amit egy fegyvert lóbáló, kamu férj érdemel. A kitöltött italával indulok el felé, hogy üdvözöljem. -Ideges vagy, tetszik.- állok meg előtte, mivel kicsit magasabb volt nálam fel kell nézzek rá. A kezébe nyomom a poharat és az álla alá nyúlok a felszabadult kezemmel. -Mesélj, de tudod, hogy célom volt azzal, bár untam mint a fene, de ki kell me elégítened úgy istenesen, hogy megbocsássak, hogy elzavartad a nagyfarkúm.- eresztem el és leülök a kanapéra, majd megpaskolom a mellettem lévő helyet, ha leül a lábam az ölébe teszem, hátam a karfának döntve felé fordulva figyelem ha beszélni akar. Akár barátnak is mondhatom magunkat, de azért kicsit több volt ez, kicsit kevesebb, inkább olyan megfoghatatlan dolog.
Mérges volt. Mérges és zavart. Egyszerre szeretett volna szétverni valamit vagy berúgni és aludni egy nagyot, remélve, hogy csak rémálom gyötri és, ha felébred, mindent elfelejt és kezdheti elölről az életét. Leállította motorját egy számára jól ismert helyszín előtt és meggyújtott egy cigit. Nem tudta eldönteni, jó-e, ha Serena ilyen állapotban látja őt, de nem tudott most jelenleg más embert, akinek egyszerre sírhatta el bánatát egy ital mellett, anélkül, hogy az a hátát simogatva azt duruzsolja a fülébe, minden rendben lesz. Serena nem az a fajta nő volt. Ő leszarta mi a nyűgöd, elmondta a véleményét őszintén, megkínált egy finom borral vagy valami erősebbel és ha neki meg volt a hajlandósága egy szenvedélyes éjszakával feledtette mindkettejük gondját. Lehet erre vágyott, hiszen ha agresszióval nem is, egy jó numerával kicsit oldódna benne a felgyülemlett stressz, amúgy is rég volt már, hogy összefutott a lánnyal. Nehéz léptekkel indult meg az ajtó felé, de nem csöngetett, valamilyen rejtélyes okból nyitva volt az ajtót résnyire, így nem kellett csengetnie, gondolta, akkor ajtóig megy, hiszen, ha nincs itthon, így sem, úgysem válaszol neki senki. Az a luxus autó mondjuk jel is lehetett volna számára, ami az épület előtt állt, de ugyanannyira lehetett az egy másik lakó vendége, mint Serenáé, bár Sin tudta, a lány megválogatja az ügyfeleit. Nem érdekelte, hogy a lépcsőházban tilos dohányozni, még mindig cigivel a kezében robotolta végig a lépcsőket, s amint az ajtóhoz ért, megtorpant. Lehet, először csak fel kellett volna hívnia? Nem, túl sok benne az indulat, nagy a nyomás, jól esett neki egyet motoroznia, így ha tényleg nem talál itt senkit, legalább a fejét kiszellőztette. Az, hogy Dolores nem vállalta el az ügyét, csak olaj a tűzre, de hogy olyan dologgal vádolták meg, amit soha nem követett volna el, nagyon mérgessé tette, így most ezen gondolatok miatt, vagy csak mert teljesen megfeledkezett magáról benyitott. Nyitva volt, így vagy valami baj történt vagy csak Serena volt felelőtlen, biztos, ami biztos alapon a fegyveréért nyúlt és úgy lépett be az épületbe. Zajok ütötték meg a fülét a hálószoba felöl, szitkozódás volt, így a gyanú erősebb lett Sinclairben, beljebb lopakodott és akkor látta meg az épp konyhából kilépő lányt, a fickóval, aki egy szál gatyában ücsörgött a kanapén. - Ki a faszom ez? – tört elő Sinből a méreg még mindig előre tartva lőfegyverét, mire a hapsi, mint, aki forró tűzön ücsörgött volna eddig felpattant korábbi ülőhelyéről, de nem tudta eldönteni, hogy kezeit feltartsa vagy álló farka elé tegye eldugva hatalmas nemiszervét. Ez még jobban felbosszantotta Sint, már nem a hatalmas dákó mérete, hanem ez a töketlen magatartás, utálta a piperkőc barmokat, akik éles helyzetben ennyire beszarnak. - Ki a faszom ez Serena?! Egy nyúlbélával csalod meg az urad? – kérdezte Sin megjátszva a felszarvazott férjet, mire a fickó felkapta a ruháját a földről és mentegetőzni kezdett. - Elnézést uram, nem…nem…nem tudtam. Nem…nem…nem történt semmi esküszöm. – magyarázkodott oldalazva a fal mentén, remélve, hogy Sinclair, aki a fegyvere csövével végig követte a mozgását belül szinte nevetett. - Nem…nem..nem..tudtam, na húzzál innen a vérbe szemétláda, mert kilyuggatlak! – gúnyolta még mindig mérgesen, majd amikor odaért mellé, megfogta a fejét és lendületet adva kivágta a nyitott ajtón. Szívesen kilépett volna utána, de ilyen gyorsan még bűnelkövetőt sem látott futni, mint, ahogy ez szedte mezítláb a lépcsőfokokat, bár biztos volt benne, ahogy eltűnt szem elől még mindig állt a farka. Leengedte fegyverét, majd becsukta maga mögött az ajtót, de ekkor már nem bírta ki, elnevette magát. – Jaaajj Serena, ez jól esett, erre szükségem volt. – motyogta alig hallhatóan függetlenül attól, hogy biztos volt benne, a lány le fogja szidni őt, amiért elkergette a jól fizető kuncsaftját. Mást nem tudott elképzelni, miért hívott volna fel magához egy ilyen barmot, bár a gatyája mérete elég sokatmondó volt. Lehet volt egy kis féltékenység is benne, bár sosem vallaná be Serenának, ha nem lett volna itthon, vagy csak nem lett volna kedve fogadni őt, azt megértette volna, dehogy helyette egy ilyen puding bújjon ágyba ezzel a lánnyal, na azt már nem hagyhatta.
When it's needed, somehow no one ever gets there. This is not a quote, it's the truth.
★ foglalkozás ★ :
Gyilkossági nyomozó (NYPD)
★ play by ★ :
Hugh Jackman
★ hozzászólások száma ★ :
28
★ :
fun night - Sinclair and Serena
Szer. Aug. 07 2024, 12:53
Sin and Rena
then let's have fun
-Dögös vagy!- dörmögi a fülembe a mai prédám. Ma vadásztam, nem akartam dolgozni, egy kicsit én akartam az lenni, aki átadja magát annak, amit igazán szeret. A férfi igazán dögös volt, már a nadrágján keresztül láttam, hogy van benne csomag rendesen, de annyira sokat beszélt, hogy a szavai után csak a szája elé tettem a kezem. -Mi lenne ha nem beszélnél Kedves!- harapok a nyakába finoman, de csak folytatja. -Pedig akarom, hogy tudd mennyire akarlak.- megforgatom a szemem és leszállok az öléből. Nem tudom miért pont magamhoz hívtam fel, de már mindegy, az adottságai elegek lesznek, hogy boldoggá tegyenek, aztán simán elzavarom innen. A szobámba sétálok, nem nézek vissza rá, meg kell szabadulnom a feszülős cucctól, ami a mellemet már szétszorítja, a lábam pedig szinte mozgathatatlan benne. -Bassza meg, ez elszakadt.- veszem le magamról, amikor észreveszem, hogy a korábbi akcióm miatt megrepedt a széle, sebaj, gyorsan kapom magamra az egyik kedvenc vörös szerzeményem, a tükörbe nézve fordulok meg párszor, és nyugtázom, hogy még én is képes lennék benedvesedni ettől ha kívülálló lennék. Mielőtt visszamegyek vad pletykacicámhoz a konyhába fordulok, hogy magamba öntsek egy pohár bort, a pasi jó, komolyan, de baszki ennyit beszélni feleslegesen, amikor másra sem vágyok, mint egy kurva jó menetre, és nem az érzelmes szövegekre. Tudom, hogy dögös vagyok, érzem, hogy akar, kár ezeken lovagolni. -Minden oké?- hallatja a hangját ismét, mire kitöltök még két pohárral egyet magamnak egyet neki és vissza billegek a nappaliba, ahol meglepő módon egy szál alsóban feszít a hős lovagom. Nem mondom, hogy nem kerekedik ki a szemem, vannak ilyen pasik, de szeretem én lehámozni róluk a darabot, megvan annak is a varázsa, de ha ennyire siet legyen. A kezébe nyomok egy poharat a másiknak a felét kiiszom, mielőtt a dohányzó asztalra raknám és felgumizom a hajam lófarokba. Nem kell ezt tovább húzni, minden készen áll már csak a mókát kell elkezdeni.