Sin érezte, nincs már sok hátra számára, a lány pedig kéjes sikongatással adta tudtára, ő is a csúcsra ér, a látvány pedig elég volt a férfinak, hogy hörögve, remegve élvezzen el. Olyan volt akár egy bömbölő medve, aki végre mézhez jutott, aki végre kiengedhette minden haragját és terhét és mindezt Rena édes kelyhében tehette, nem is lehetett volna számára kellemesebb. Mint, aki csatát vesztett, omlott a lány karjaiba, hagyva hogy az kényeztesse őt.
- Nem is terveztem még elosonni. – suttogta válaszul pihegve a férfi, majd megfordult a kanapén és a hátára feküdt. Lüktető férfiasságát lustán hagyta, hogy a lágyékára essen, úgy nézte a mennyezetet, mint, aki nem is egy szexuális légyott kellős közepén lenne. Magához húzta a lányt, átkarolta és egy puszit nyomott az arcára.
- Tüzes vagy, mint mindig. – mosolygott még mindig pihegve, a lány szemeibe nézve, majd megcsókolta őt. Már nyugodtabb, romantikusabb csók volt, amolyan hálanyilvánítás, hiszen ismeri már Serenát jól és mindig is azt gondolta, neki is kijár a kényeztetés, a romantikus gesztusok számára is olyan szükségesek lehetnek, mint Sin számára.
- Elég szar hetem volt. – rázta meg a fejét, majd megpróbált felállni a kanapéról és megkereste az elhajított poharát. Magához vette Serenáét is és töltött mindkettőjüknek.
- Gondolom olvastad az újságokat. – sétált vissza hozzá, de nem várta meg, míg válaszol, lehajtotta italát és újra töltött. Átnyújtotta az egyik poharat, az üveget letette az asztalra és úgy ült oda hozzá, szabad kezével simogatva Rena combját. – Lehet, megyek a sittre. – mosolygott keserűen, majd ha a lány még nem kelt fel, felhúzta a ruháját és a köldökébe öntött egy keveset az italából. Nem érdekelte, ha mellécsorog a nedűből, óvatosan nyaldosni kezdte azt, addig, míg már csak a nedves bőrfelszín nem maradt utána. Felfelé indult nyelvével, a ruha sem zavarta őt, félrehúzta csupán és a lány melleit kezdte puszilgatni.
- Szóval ki kell használnunk az estét. – mondta a lánynak, majd a poharában lévő maradék italt a szájába engedte és ha Serena kapható volt a játékra, megcsókolta őt átengedve neki a szájában lévő alkoholt.

 

Nem tagadná le Sin, hogy volt némi keserérzet benne, amiért Serena azzal a fajankóval tervezte eltölteni az estéjét, de ez csak amolyan birtoklási vágy volt. Az a fajta féltékenység, amit a férfiak zöme gondol, hogy csak ő lehet jó egy nőnek igazából, független attól, hogy tudja Serena milyen életet él. Sosem vallaná be ezt neki, helyette inkább csak kéjes megjegyzéseket fűz az estéhez, ami hamarább tüzeli fel őket, minthogy rossz érzés keltsen vele bárkiben.
Szerette volna még elodázni a beteljesülést, de már ő sem bírta tovább és érezte partnerén is, hogy már ég a vágytól, egyszerűen, ha nem hatolt volna be, talán meg is őrült volna. Lassan mozgott, kiélvezve a nő forró, selymes lágyékát, egyrészt kicsit kínozni is akarta Serenát, másrészről, ha elkapkodná, nem lenne olyan tökéletes a vége, ezt pedig egyikük sem akarná.
Mosolyogva fogadja a nő válaszát, bár remélte, hogy nem játssza meg magát a kedvéért, bár általában nem fizetett a légyottokért, habár párszor megpróbálta, de mivel oda vissza volt az örömszerzés, rendszerint a lány elutasította őt, de lehet ma nem fog ellenkezni.
Keze egy kis segítséggel a Rena melléről levándorol ahhoz a ponthoz, amit férfiasságával is ostromolt, nem kellett győzködnie a külön örömszerzésért, élvezettel simogatta a csiklóját, miközben bátrabban és erősebben hatolt be, növelve az iramot is.
Serena azonban meglepi őt, a semmiből nyúl háta a férfi tarkójáért, magára húzva őt, kizökkentve az iramból, a szavai pedig még ennél is jobban tűzbe hozták őt, már ha az lehetséges. Válaszul kezével, mellyel eddig magát tartotta a kanapén, megfogta a lány arcát és hevesen megcsókolva, nem foglalkozva a ténnyel, hogy ebben a pózban nem tudja folytatni a heves együttlétet, másik keze ezzel egy időben tovább ostromolta a lány lágyékát, talán arra ösztökélve őt, hogy ismét átadja magát az élvezetnek, az örömnek, melyre ő is annyira vágyik, de ha lehet minél később, elhúzva azt.
Végül megfogta a lány derekát és maga alá fordította őt, hiszen ebben a pózban nem igazából tudott érvényesülni, fölé magasodott, a lány combjai alá karolt és maga felé húzta őt. Ismét heves csókot kért tőle, miközben már szabad kezeivel a melleit markolta, férfiasságát közben úgy csúszott be ismét a lányba, mintha ki se vette volna, vagy neki lett volna fenn tartva a hely. Fokozta az iramot, a lány lábait feljebb emelve, hogy minél mélyebbre tudjon hatolni, közben nyelvével a hol lány nyakát, hol a melleit kényeztette.
- Mutasd magad. – lihegte a férfi kéjes vággyal, miközben a lány karjait felemelte annak feje fölé, láthatóvá téve gyönyörű felső testét, ami a szatén ruhában még kívánatosabbá tett Sin számára. – Gyönyörű vagy te kis démon! – mosolygott rá, miközben próbálta követni a lány ritmusát, érezte, hogy már nincs sok hátra, olyan bizsergető érzés járja át egész lényét, amire azóta vágyott, mióta megérkezett.  
 

Szeretett együtt lenni Serenával, mert meglepő módon érezték egymást, tudták egymás gyengepontját, nem riadtak el egymás perverzióitól és pont annyit adtak egymásnak, amennyit kellett, se többet, se kevesebbet. Ahogy a lány mozgott rajta, elégedettség töltötte el, egyrészt, mert tudta, jó munkát végez, másrészt mert nem azt szerette, ahogy partnere dolgozik rajta, odavolt azért is, ahogy nyög és ahogy élvezi Sin férfiasságát és technikáját.
Tudta, hogyha a lány nem engedi el, hamarosan annyi lett volna neki, bár úgy sem engedte volna el egy menettel, de még fokozni akarta a gyönyört, az pedig, hogy felegyenesett rajta, további izgalmakat okozott, kezeivel belemarkolt a lány derekába és nyelvével módszeresen járt ki-be a lágyékában.
Mikor elélvezett, még nem hagyta abba, szerette volna, ha minden másodpercét kiélvezi a gyönyörnek, főleg, mert utána ő következik a sorban. Imádta Serena orgazmusát. Olyan hangja volt, akár egy kis vadmacskának és olyan vadul mozgott, mint, aki az életéért küzd, ez még jobban felizgatta őt, habár szerette nézni, ahogy a lány elélvez, kéjes arcvonásai szinte mámorba hozták Sint, nem is sokáig bírt magával, felegyenesedett és rákényszerítette partnerét a kanapé túloldalára. Megigazította a lány fenekét maga felé, majd megfogta annak haját és derekát, majd felhúzta őt magához. – Kell neked még a nagy farkú manus? – kérdezte incselkedve egyik kezével a lány mellét fogva, másikkal férfiasságát csúsztatgatta Serena combjai között. Kínozni akarta kicsit őt mielőtt behatol, habár ő maga is élvezte a helyzetet, kicsit uralkodnak egymáson, de pont annyira, hogy az ne menjen az aktus rovására. Apró csókokkal illette a nő nyakát, miközben mélyen beleszippantott annak hajába, majd mikor már nem bírta tovább, előrébb tolta Serena hátát és lassan behatolt minden centiméterét kiélvezve a mozgásnak. Felsóhajtott az élvezettől, szinte kapaszkodnia kellett a nő derekába, azonban nem sietett el semmit, óvatosan ráhajolt a nőre, kezével megtámasztva magát a kanapén. Újabb lassú behatolás, szabad kezével pedig a nő melleit izgatta, mert tudta, szereti, ha menet közben markolásszák őket, neki pedig nem volt ellenére a dolog, végtére is gyönyörű idomokkal volt ellátva.
- Mond, kit kívánsz? – tolta be ismét férfiasságát, most mélyebben bent tartva azt. – Mit tegyek veled? – kérdezte pár csókot nyomva a lány mezíttelen hátára.

Mosolyogva hallgatta Serena szavait, bár inkább a vágy okozta kéjes vigyor volt ez, mint jó kedvének megnyilatkoztatása, óvatosan megsimogatta annak arcát, miközben ő még mindig a férfiasságát fogta kezében. – Az nehéz lesz drága, ugyanis görcsösen vágyom arra, hogy a magamévá tegyelek. – elvette kezét mondandója végén és hagyta, hogy a nő átvegye az irányítást. Szerette azt, ahogyan bánt vele, tudta mindig, hogy mire van szüksége, olykor mocskos volt, olykor pedig lassú és kínzóan érzéki, ezért is volt az, hogy sokáig váratta társaságával őt, hiszen olyan gyümölcs volt Serena, amivel nem szabadott betelni. Lehet csak véletlen volt csupán, hogy ilyen őrjítő dresszben várta őt, de tudta hogy Sin odavan a szexi fehérneműkért, valószínűleg ezért is hagyta magán, nincs sok fétise neki, mint más embereknek, talán ez annak mondható, de sose kérné meg rá őt, hogy miatta hordja ezeket, hiszen épp ezen ruhák nélkül is pont annyira kívánatos, mint velük.
Halk sóhaj hagyta el a férfi ajkait, amikor a lány végre bekapta férfiasságát, bár kínzóan lassan csinálta, mégis elégedettség ült ki Sin arcára. Úgy megkeményedett, hogy szinte úgy érezte fel fog robbanni, vele együtt. Nyelvének játéka tovább kínozta őt, egyszerűen nem tudott laza és türelmes maradni hiába kérte őt Serena, hajtotta a vágy és a szenvedély, mely már akkor benne kavargott, mikor betört házába. Tennie kellett valamit, nehogy felforrjon a vad őrülettől, megfogta a lány kezeit, elterült a kanapén és megpróbálta úgy vezetni őt, hogy rájöjjön, szeretné, ha az arcára ülne.
- Hallgattass el szivi. – mosolygott rá közben, majd ha Serena enged a kérésének hagyta, hogy az ránehezedjen és kölcsönös örömökben részesítse. Túlfűtött volt most ahhoz, hogy ellazuljon és átadja magát egy kínzóan lassú orális játéknak, tennie kellett valamit, hogy egyrészt a nő számára is izgalmassá tegye a lazulást, másrészt vágyott a lány lágyékára, hiszen oly rég kóstolhatta meg azt.
Óvatosan lassan csókolgatta a lány combjait és a szeméremajkát, majd mikor Serena is megkezdte odalent a műveletét, ő is jobban elengedte magát és bevetette nyelvét is az örömöket okozó játékba. Apró görcsöt kapott, ahogy Serena újra és újra megajándékozta őt szájának játékával, sóhajai és testének mondandója egyértelműen jelezte, hogy a lány jól csinálja, amihez ért. Próbált alkalmazkodni a játékhoz, a nő sebességével nőtt az ő tempója is, nyelve már úgy járt benne, mintha férfiasságával hatolna belé. – Ah…lassíts, el fogok… - szólt Serenanak, mert olyan rég óta égett már benne a vágy, hogy azt a lány ügyes, művészi játéka szinte percek alatt kihozza belőle.

Vannak esetek, amikor úgy találkozik Serenával, mint rég nem látott baráttal, beszélgetnek, iszogatnak, majd a pia és a fűtött hangulat felel azért, hogy egymásnak esnek, egy este alatt akár többször, ameddig kedvük tartja, de általában Sin adja fel hamarabb, mert a fáradtság elnyomja és elalszik. Másnap pedig ismét úgy válnak el, mint a haverok, egyikőjük sem akar kötöttséget, Sin a múltja miatt a lány pedig valószínűleg az életmódja okán, bár ezt csak a férfi gondolja így, de szerencsére eddig sosem beszéltek ilyen célokról.
Biztos benne, hogy Jenny azt akarná, hogy egy másik lány mellett boldog életet éljen, de ez buta ábránd csupán, Sinclair tudja, hogy neki a gondtalan, családos élet nem adatott meg, erre terelte az út és nem úgy néz ki, hogy az hirtelen egy nagy kanyart véve megváltoztatná a rendőr életét.
- Új a kanapé? Csodálkozom, hogy még nem avattad fel senkivel. – mosolygott a férfi, majd válaszul rá is lett lökve az ülőalkalmatosságra, úgy esett le rá, mint egy megfáradt, leengedett rongybaba, aki tehetetlenül hagyja, tegyenek vele azt, amit akarnak. – Na mit? – kérdezett vissza kéjesen, ahogy kényelembe helyezte magát, majd figyelte, ahogy Serena ledobta a falatnyi köntöst láttatni engedte áramvonalas, karcsú, mégis telt idomait, amire Sinclair akaratlanul is megnyalta a szája szélét. Legszívesebben a benne dúló vadság és izgalom hatására, rádobta volna a kanapéra és azonnal a magáévá tette volna, de nem akarta megsérteni a közte és a lány között lévő kapcsolatot, ha csak erre kellene neki valaki, akkor hivatásoshoz fordulna és apró pénzért azt csinálna vele, amit akarna. Ez azért más helyzet, itt kölcsönös fizetség van, hiszen számíthatnak egymásra a szar időkben is.
Azonban gyorsan elkergette mozdulatával a férfi türelmetlenségét, kíváncsi és feszült izgalommal várta, hogy kiszabadítsa férfiasságát, mikor pedig kezével megérintette, egy halk sóhaj hagyta el a száját.
- Kíváncsivá tettél. – nyöszörögte hetek óta talán most először úgy, mint aki ki van szolgáltatva valaki által, most teljesen úgy érezte, hogy felkészületlen bármivel szemben, hagyta magát, hogy a lány segítsen neki, mert megbízott benne, persze az életét adta volna a kezébe, azt nem tudta, hogy bánna vele, de a férfiasságát tudja kezelni, azt mér jó párszor bebizonyította.
- Még mindig megőrjítesz te kis démon. – vigyorgott rá a vágytól megrészegülve és mivel külön kérése volt Serenának, lazuljon el, így kénytelen volt nem elkapkodva mozogni, rá bízta magát a lány tudására és vágyaira.

Úgy sétált beljebb és tette el fegyverét, mint aki teljesen jól végezte dolgát, mint aki csak egy rút csótányt vágott volna ki a házból, komolyan, még jobb kedvre is derült, mint mielőtt ide ért volna. Azonban szerencsére Sin nevetése ragadóssá vált és Serena is csatlakozott hozzá jó kedvében, remélte, hogy nem fogja szívére venni a dolgot, nem lett volna kellemes a viszontlátás.
- Láttam. – fintorgott a lányra, ahogy azonban végignézte, ahogy lepattan a pultról és abban a szexi, falatnyi ruhában bemasíroz a konyhába máris kisebb izgalmat vált ki a férfiból. Nem azt a fajtát, mint amit az első randin vált ki egy szűzies, tapasztalatlan fiúból az első csók vagy az imént kihajított piperkőc stílusa, aki minden estére a pénzével és a méretével villog a csajoknak. Ez egy vad ragadozó izgalma volt, aki látta maga előtt a prédát, szinte érezte illatát, gyengepontjait és arra késztette őt, hogy fegyverét máris élesítse. – Majd kötöm az enyémre egy seprűnyelet aranyom. – tette hozzá, mikor odaért hozzá a lány és egy italt nyújtott át neki.
- Ideges? Az nem kifejezés Serena. – válaszolta, majd a kapott italt egy húzással ledöntötte, nem foglalkozva azzal, hogy motorral érkezett, mint ahogy azt sem érdekelte, hogy nem tudta, mit töltött ki neki a lány. Régóta ismerték egymást, igaz nem találkoztak heti rendszerességgel, de tudta, hogy Sin nem szokott vadul inni, ettől függetlenül nem válogat. Nem is aggódik emiatt, ugyanis Serena nem az a fajta lány, aki szar piát tartana otthon, csak a legjobb van neki, nem is csoda, hiszen a kérői tejben, vajban fürösztik őt.
- Mesélni? – húzta fel a szemöldökét, miközben szemeiben szinte vadul fellobbant a tűz, már másodpercek óta majd felfalta a tekintetével, illatát már közelről érzi, szinte facsarja az orrát és húzza őt egyre közelebb a lányhoz, hívja, csábítja, szinte kacérkodik vele.
- Tudod, hogy az a fajta rendőr vagyok, aki először lő, aztán kérdez. – rántotta magához a nőt, nem figyelve sem arra, hogy óvatos legyen, sem pedig arra, hogy hova landol a pohár, amit az előbb az italát tartalmazta. Ajkát a nő csupaszon hagyott nyakához érintette, de először csak mélyen magába szívta annak illatát, szinte magát hergelve ezzel, de Serena elmondása szerint ő is eléggé be van indulva, nyilván ismeri Sin stílusát, nem a hosszú órákig elnyújtott, beszélgetős légyottok lovagja ő, ha ez kellene neki, akkor keresne magának egy párkapcsolatot. Ő szenvedélyt keres, pont annyi megnyugvással, ami egy embernek ahhoz elég, hogy ne őrüljön bele abba a sok szarba, amit nap, mint nap lenyel.
Játékosan beleharapott a lány nyakába, egyik kezével a fenekére csapott, ami egy magabiztos markolássá véglegesedett ki, másik kezével a lány arcát húzta ajkaihoz.
- Istenemre mondom te lány, ki leszel elégítve. – suttogta az ajkaira, de inkább vadul, mint romantikus szándékkal, nem akart fájdalmat okozni Serenának, de teljesen meg volt vadulva, alig bírt magával.

Mérges volt. Mérges és zavart. Egyszerre szeretett volna szétverni valamit vagy berúgni és aludni egy nagyot, remélve, hogy csak rémálom gyötri és, ha felébred, mindent elfelejt és kezdheti elölről az életét. Leállította motorját egy számára jól ismert helyszín előtt és meggyújtott egy cigit. Nem tudta eldönteni, jó-e, ha Serena ilyen állapotban látja őt, de nem tudott most jelenleg más embert, akinek egyszerre sírhatta el bánatát egy ital mellett, anélkül, hogy az a hátát simogatva azt duruzsolja a fülébe, minden rendben lesz. Serena nem az a fajta nő volt. Ő leszarta mi a nyűgöd, elmondta a véleményét őszintén, megkínált egy finom borral vagy valami erősebbel és ha neki meg volt a hajlandósága egy szenvedélyes éjszakával feledtette mindkettejük gondját. Lehet erre vágyott, hiszen ha agresszióval nem is, egy jó numerával kicsit oldódna benne a felgyülemlett stressz, amúgy is rég volt már, hogy összefutott a lánnyal.
Nehéz léptekkel indult meg az ajtó felé, de nem csöngetett, valamilyen rejtélyes okból nyitva volt az ajtót résnyire, így nem kellett csengetnie, gondolta, akkor ajtóig megy, hiszen, ha nincs itthon, így sem, úgysem válaszol neki senki. Az a luxus autó mondjuk jel is lehetett volna számára, ami az épület előtt állt, de ugyanannyira lehetett az egy másik lakó vendége, mint Serenáé, bár Sin tudta, a lány megválogatja az ügyfeleit.
Nem érdekelte, hogy a lépcsőházban tilos dohányozni, még mindig cigivel a kezében robotolta végig a lépcsőket, s amint az ajtóhoz ért, megtorpant. Lehet, először csak fel kellett volna hívnia? Nem, túl sok benne az indulat, nagy a nyomás, jól esett neki egyet motoroznia, így ha tényleg nem talál itt senkit, legalább a fejét kiszellőztette. Az, hogy Dolores nem vállalta el az ügyét, csak olaj a tűzre, de hogy olyan dologgal vádolták meg, amit soha nem követett volna el, nagyon mérgessé tette, így most ezen gondolatok miatt, vagy csak mert teljesen megfeledkezett magáról benyitott.
Nyitva volt, így vagy valami baj történt vagy csak Serena volt felelőtlen, biztos, ami biztos alapon a fegyveréért nyúlt és úgy lépett be az épületbe. Zajok ütötték meg a fülét a hálószoba felöl, szitkozódás volt, így a gyanú erősebb lett Sinclairben, beljebb lopakodott és akkor látta meg az épp konyhából kilépő lányt, a fickóval, aki egy szál gatyában ücsörgött a kanapén.
- Ki a faszom ez? – tört elő Sinből a méreg még mindig előre tartva lőfegyverét, mire a hapsi, mint, aki forró tűzön ücsörgött volna eddig felpattant korábbi ülőhelyéről, de nem tudta eldönteni, hogy kezeit feltartsa vagy álló farka elé tegye eldugva hatalmas nemiszervét.
Ez még jobban felbosszantotta Sint, már nem a hatalmas dákó mérete, hanem ez a töketlen magatartás, utálta a piperkőc barmokat, akik éles helyzetben ennyire beszarnak.
- Ki a faszom ez Serena?! Egy nyúlbélával csalod meg az urad? – kérdezte Sin megjátszva a felszarvazott férjet, mire a fickó felkapta a ruháját a földről és mentegetőzni kezdett.
- Elnézést uram, nem…nem…nem tudtam. Nem…nem…nem történt semmi esküszöm. – magyarázkodott oldalazva a fal mentén, remélve, hogy Sinclair, aki a fegyvere csövével végig követte a mozgását belül szinte nevetett.
- Nem…nem..nem..tudtam, na húzzál innen a vérbe szemétláda, mert kilyuggatlak! – gúnyolta még mindig mérgesen, majd amikor odaért mellé, megfogta a fejét és lendületet adva kivágta a nyitott ajtón. Szívesen kilépett volna utána, de ilyen gyorsan még bűnelkövetőt sem látott futni, mint, ahogy ez szedte mezítláb a lépcsőfokokat, bár biztos volt benne, ahogy eltűnt szem elől még mindig állt a farka. Leengedte fegyverét, majd becsukta maga mögött az ajtót, de ekkor már nem bírta ki, elnevette magát. – Jaaajj Serena, ez jól esett, erre szükségem volt. – motyogta alig hallhatóan függetlenül attól, hogy biztos volt benne, a lány le fogja szidni őt, amiért elkergette a jól fizető kuncsaftját. Mást nem tudott elképzelni, miért hívott volna fel magához egy ilyen barmot, bár a gatyája mérete elég sokatmondó volt. Lehet volt egy kis féltékenység is benne, bár sosem vallaná be Serenának, ha nem lett volna itthon, vagy csak nem lett volna kedve fogadni őt, azt megértette volna, dehogy helyette egy ilyen puding bújjon ágyba ezzel a lánnyal, na azt már nem hagyhatta.