Nem volt könnyű dolga itt ugyanazt a megszokott karaktert hozni, mint amit a férfiaknál csinál estéről estére. Teljes passzivitásba menekült annak érdekében, hogy ne rontson el semmit, megalázkodva élvezte, amit a másik tesz vele, nagy valószínűséggel hatalmas tapasztalat mellett. Tudta, hogy kettejük között most ő a kezdő, neki kell nyitottnak lenni az újdonságra és bíztatnia a partnerét, ha valami jól esik neki. Utóbbi nem volt kihívás, ugyanis Dolores életében nem érzett még olyat, mint amit ott és akkor. Hangos nyögések hagyták el a száját, az izmai megfeszültek, a csípője elkezdett rutinos táncot járni, ahogy érezte, hogy ágyéka körbeöleli az eszközt, magáévá téve a mocskos játékukat. A párbajuk kegyetlen volt, olyasfajta kihívás, amit szívélyesen fogadott. Forróság öntötte el ismétlődő jelleggel, hisz amikor már a csúcs felé közeledett, partnere szándékosan húzta el előtte a mézesmadzagot, amitől egyre frusztráltabb lett szexuálisan. Nem tudott koncentrálni arra, hogy átvegye az irányítást, tudta, hogy most elveszti a magabiztosságát, de legfőképp az önbecsülését és tehetetlenül vergődik a másik alatt mutatva, hogy semmi másra nem vágyik jobban, csak hogy magában érezhesse azt az ujjat, azt a nyelvet, ami a vörös fürtökhöz tartozik. - Kurva életbe.. - suttogta gyengén, remegő hanggal. Kéjjel teli sóhajai végigjárták a szoba falait, visszacsapódva a lehulló vakolat foltjairól, a szakadt tapétáról, a beázott plafonról. A lány mondata elgondolkoztatta és őszinte félelemmel töltötte el, ugyanis valóságosnak érezte az állítást. Tudta, hogy ezután az élmény után senki sem lesz már olyan jó, mint a mai, hogy ez a mérce oly magassá fog válni, hogy talán senki sem lesz majd képes megugrani.
"I play dumb for smart reasons. I'm hotter than hell, an object of desire programmed for pleasure. Let me ruin You."
Minden bizonytalanságot ki akarok baszni az agyából ha kell a nyelvemmel, ha kell a kezemmel, az ujjaimmal, a számmal vagy éppen a játékszerrel, ami a meglepettségét okozta. Tudom, hogy aki most esett bele ebbe a világba, Annak ez az egész nagyon új, de amikor még benne van az Illető, akkor elkezd izgalmassá válni, olyannyira, hogy az Ember egyre többet és többet akar majd belőle és ezzel így lesz majd Dolores is, és Én leszek az, aki ezt kihozza belőle. Elmosolyodtam, amikor a magabiztosság minden jele egyszerre ütött be közénk, ez már tetszett, felbátorított, nem mintha eddig egy pillanatra is megijedtem volna. Nagyon is tudtam mi kell ettől a Nőtől és nem az, hogy elfelejtse a nevét, hanem, hogy ne tudjon másra gondolni, csak arra, ami itt és most történik. -Nem elfelejteni fogsz valamit, hanem megjegyezni mindent, ami ma itt veled fogok tenni.- lenne még bennem szó, de ahelyett, hogy kimondanám, a mellétől lefele végigcsókolom egészen az öléig a testét, nyelvemmel egy két nyelvcsapás erejéig kényeztetem, mielőtt lassan csúsztatom bele a játékszert. Annyira nedves, hogy nem kell semmi más, és már bele is hatoltam. A szemét nézem, látni akarom, amit érez, amikor behatolok. -Úgy megduglak, hogy soha többet nem akarsz majd mást csak Engem.- a vágynak sok fajtája van, és tudom, hogy ezt akarni fogja, érzem, hiszen bennem is van egy olyan érzés, ami arra mutat, hogy ettől a Nőtől nem fogok szabadulni és nem is akarok, mert Őt akarom, ezzel az egész szarsággal, bár tudom, hogy a hangulattól forognak ezen a kerekeim, amiket inkább a tettek mezejére száműzök. Nyelvemmel aprókat nyalok a csiklójába, miközben egyenletesen mozgatom benne a szerszámot, még csak egyoldalúan, lassan ha eléggé ellazult bevethejük mindkét oldalát, ha vevő rá, ha nem akkor hamar hangulatot csinálunk neki.
Érezte, hogy ez az este más lesz. Ez nem az a fajta kaland, amit megszokott, nem az a fajta durvaság, ami mindennapossá vált számára. Vadak voltak, ösztönösek, de mégis valami különbözött az eddigiektől. Lassan és biztosan kellett realizálnia, hogy egyre erősebb érzelmek ékelődnek kettejük játékába, elkapva a nő tekintetét pedig ez a gondolat még jobban utat vájt magának. Látta, hogy néz rá a másik, látta hogy mozog, de ahelyett, hogy menekült volna, csak még jobban elkezdte kívánni a másikat. Combjai megremegtek, mellkasa hevesen szökött fel-alá, ő maga pedig szétnyílt ajkakkal élvezte a produkciót, ami most szinte privát szórakoztatásnak hatott, akárcsak egy színdarab. Serena ajkain morfondíroztatta mélybarna szemeit, ezek után lejjebb vándorolt a kebleire, a kulcscsontjára, a csípőjére, figyelmesen követve a mozgását. Az ágyéka már olyannyira égett a vágytól, hogy nem bírt ellenállni a kísértésnek, az eszköz pedig egyre inkább vált hívogatóvá taszító helyett. Fél pillanatra feljebb könyökölt az ágyon annak érdekében, hogy olyat mondhasson, amit még egy nő sem kapott meg tőle a 29 éve alatt. - Ne nézz gyenge nőnek. Látom a tekintetedet. Féltesz, vigyázol rám - bámult a szemeibe. - Azt akarom, hogy dugj meg - suttogta a fülébe, végignyalva a halántékán. A hangja kéjjel teli volt, sóhajokkal tarkított, mégis olyannyira komoly, hogy parancsként ütődött vissza partnere bőrén. - Úgy, hogy elfelejtsem a nevem.. úgy, hogy ne tudjak lábra állni - duruzsolt tovább, egyre szemtelenebbé válva. Ezek után bármit is akart a másik, azt nem engedve neki visszafeküdt az eredeti helyére, majd egy elégedett vigyorral nézett fel a nőre, várva a következő lépését, remélve, hogy gyorsítanak a tempón és végre megkaphatja azt a stílust, amire áhítozik már a vörös szépségtől. - Cserébe ígérem, az én nevem sem fogod tudni soha többé elfelejteni - játszadozott tovább könnyedén, ajkaiba harapva, már lentről bámulva kedvesére.
"I play dumb for smart reasons. I'm hotter than hell, an object of desire programmed for pleasure. Let me ruin You."
Minden pillanatban egyre több és több gát szakadt fel a kettőnk közti játékban. Minden érintése olyan volt, amit a korábbi szavai aligha támaszthattak alá. Élveztem, jobban, mint bármi mást, mert végre Én is vágytam valamire, valami igazán fel tudott forrósítani és egy pillanatra sem kellett megjátszanom Magam, azért, hogy lássa a másik mi van bennem. Nem volt rajtam álca, és teljesen Magamat adtam, talán sok volt, nem tudom, néha éreztem egy kis visszabillenést, de az ujjai, a szavai mind azt üzenték, hogy ne álljak le, kérjek többet mi több akarjak többet és Én többet akartam. Uralni akartam, miközben hagyom, hogy Ő is ezt tegye velem, a kettősség és a megosztott figyelem mutatta, hogy mennyire tiszteltem Őt, úgy ahogy van, azzal, amit nyújtani tud, mert nem vártam sokat és közben keveset sem. Szinte megbolondulva éreztem magam. Eszembe jutott valami, ami meghökkentette, láttam az arcán egy pillanatra, de ha ennyire összehangolódtunk, ezt elég könnyen meg lehet érezni. Azt a törést a hangulatban, ami nem tartott sokáig, amikor a játékot a kezében fogta, tudtam, hogy lehet itt kellene határt húzni, mégis belementem egy kis játékba, mert tetszett a játszmánk. Már nem volt szükség olyan szerre, ami még siklósabbá teszi a dolgokat, nem lett volna több dolgom, mint egyszerűen végignézni, ahogy elmerül benne. De ahogy a feje hátrabillent és elvesztettem a tekintetét, nem tudtam megtenni, ami nem jelenti, hogy nem akartam, csak egyszerűen Ő nem az a fajta ember volt alattam, akire bármit rá akartam volna erőszakolni. Tudom, hogy utálom a sok beszédet szex közben, de mégis ezt éreztem ide pontosan kell egy kicsi, hogy minden tökéletesen menjen. -Izgulsz Édes vagy csak megleptelek?- érteni akarom mi zajlik benne és nem csak hallgatni a zijálását, és látni az arcát, abban lehet játék, és a lényegi részt talán sosem értem meg. -Nincs biztonsági szó, de nem akarom, hogy feszélyezve érezd magad. Csak engedd el magad, de csak akkor ha úgy is érzed, hogy megy.- jelzem neki, mielőtt bármit is tennék. Kezem a játék nélkül kúszik a forrósága felé, és simogatni kezdem a csiklóját, közben végig Őt nézem. Őszinte választ kértem, és közben mégis képes vagyok az őrületbe kergetni, miközben komolyan tudni akarom mi van benne.
Úgy érezte megállíthatatlanná vált. Minden egyes mozdulat és érintés hallomásból igencsak betalált, akárcsak egy céltábla, ahol mindig a legtöbb pontot adó területre mennek a dobások. Gyengédséget és vadságot kevert, hogy utánozza Serena mozdulatait és gesztusait, minden reflexszerűen jött, ösztönösen, mintha egész életében ezt csinálta volna. A félelem így könnyedén elmúlt benne, hisz a bizonytalanság, hogy nem lesz jó a dolgában, hogy kudarcot vall és csalódott arckifejezéssel kell találkoznia mostmár szinte lehetetlennek bizonyult. A hirtelen utasításra meghökkent. Fogalma sem volt partnere mégis mit kíván felajánlani kettejük játékába, de úgy döntött nyitott lesz, hisz se tapasztalata, se előítélete nincs, ha két nő közti szeretkezésről van szó. Úgy volt vele, hogy a másik biztosan jobban ért ehhez, így hát feltételek nélkül bízva benne négykézláb odakúszott a fiókhoz, majd azt kinyitva elfogta a döbbenet. Ilyesmi játékszert még életében nem látott, nagy valószínűséggel azért, mert a férfiakat vagy hidegen hagyta vagy irtóztak tőle. Visszanézett a nőre aztán újból a játékra, ezt még megismételte körülbelül háromszor. A kérdés ekkor csapta meg a fülét. Tudta, hogy ha most nem-et mond, talán az egész estéjüket elrontja. Bízott a képességeiben, a magabiztos fellépésében, hogyha nem tetszik neki ez az egész, úgyis ki fogja nyitni a száját, illetőleg az eddigi hancúrból kikövetkeztette, hogy Serena sem az az erőszakos fajta, aki már csak azért is végrehajtja, amit eltervezett a fejében. - Igen - suttogta kéjesen, lehunyt szemekkel, nem szólt többet, átadta magát kettejüknek, teljes mértékben behódolva a felette tornyosuló hölgynek. Kényelmesen elfeküdt az ágyon, majd egy mély sóhajjal felkészült az új élményre. Nem feltétlenül volt ínyére az eszköz, elég furcsán mutatott, úgy érezte magát, mintha egy pornófilmbe teleportálódott volna, folyamatosan küszködött azonban azzal, hogy ez ne üljön ki az arcára. Nem akart hisztis lenni, olyan nő, aki nincs benne a buliban, így hát harcolt a moráljaival. Hátrafeszítette a fejét, hogy ne kelljen ránéznie a felé közelíti szerre s hagyta, hogy mindketten elmerülhessenek az estében...
Nagyon bejött, ahogy a magát tapasztalatlannak mondó Nő olyan hirtelen teszi forróvá a hangulatot, még Nekem is, hogy szóhoz sem jutok. Ahogy hozzám ért a meglepettség enyhe szele csapta meg, legalábbis az arca azt mutatta, viszont érintése engem inkább feltüzelt, ahogy simogatott, egyre jobban fokozva bennem a vágyat, az akarást, hogy mennyire akarom Őt. Érzem, hogy menne tovább, de nem akarom, hogy Ő legyen, aki nekikezd, hagynám neki, de valamilyen megmagyarázhatatlan módon vágyom arra, hogy megízleljem, mint még soha senkit. Már volt részem vad szexben, volt részem olyanba, amiben a partnerem ezerszer suttogta a fülemben, hogy mennyire szeret és van ez a szex, amire sosem hittem volna, hogy vágyok, pedig ez volt ami igazán hiányzott. Az érzelmek nem voltak messze, éreztem, hogy felnyalábolnak, kérik engedjem be Őket és én úgy érzem minden igyekezetem ellenére engedtem Nekik. Lehetne még várni, de a pultnál már elkezdtük, az előjátékkal éppen eléggé hevültünk fel, hogy a ruhák elvesztése után odamenjek, amire annyira vágyok és tudom, hogy Ő is ugyanúgy fog érezni. Nyelvemmel lassan csapok le Rá, végig Őt nézem, ahogy kényeztetni kezdtem, a mozdulataim megfontoltak, tudom mit csináljak, hiszen tudom Nekem mi a jó, és ez a nem nem olyan bonyolult, ha tudod mit tegyél a másikkal és minden rezdülése, lélegzet vétele még a szavai is mutatták, hogy jó helyen vagyok. Sosem éreztem még ezt, a nyögései libabőrössé tettek, és ahogy megemelte a testét, ahogy a kéj felé közeledett, egyszerűen nem tudtam levenni Róla a szemem. Folytatni akartam, az ujjaimat akartam bevetni, amikor felhúzott és megcsókolta tőle illatozó számat. -Még sosem éreztem ennyire jót.- nem hazudok, nem tudnék, az agyam elnyomta valami egészen fura köd, amit nem ismertem eddig. -Az a rossz hírem van, hogy telhetetlen vagyok.- miközben az alsó ajkamba harapok engedelmeskedek neki és én kerülök alulra. Minden pozícióból ugyanolyan gyönyörű, a dögös szó is ott van a nyelvem helyén, de ez a Nő több, mint dögös, sokkal több van benne, mint bármelyik másik hozzá hasonlóban. Nem volt több uralmam, mindenemet átadtam neki Magam felett, és úgy bánt Velem, mint akinek mi sem lenne természetesebb. A kezemet vezetve bámultam azt, egészen addig, ameddig az ujjaim el nem merültek Benne. Azt éreztem, hogy alig kapok levegőt, hirtelen vettem a lélegzetet és az arcát néztem, kicsit felkönyököltem a szabad kezemmel, hogy közelebb érezzem magam hozzá. Mozgását segítve mozgattam én is az ujjaimat, miközben a hüvelykujjammal amennyire tudtam izgatni kezdtem a csiklóját. Egy pillanat volt ameddig megálltam, amikor megéreztem magamban Őt. -Istenem.- sóhajtottam fel, és behunytam a szemem és a kezemmel tovább kényeztettem. Tudtam, hogy szinte azonnal el tudnék menni, de érezni akartam nyelvének csapásait, még akkor is ha nem csinált ilyet. Nem tudtam elképzelni, hogy ne tudna maximális élvezetet nyújtani. Kihúztam az ujjaimat belőle, alig kapott kényeztetését hamar félbevágtam, a feszültség ilyenkor tud csak tetőzni, csiklója már szinte duzzadt a vértől, éreztem ahogy lüktet, talán már nem kellett neki sok, és pont ezért is akartam megpihenni. Többet akarom hallani sikítani ma, mint egy, többször akarom, hogy az élvezettől az ágyba kapaszkodjon. -Nyisd ki a fiókot!- utasítottam, nem erőszakosan, de a meglepetés nem maradt el. Ha engedelmesen megteszi, megtalálja az egyik kedvenc játékszereim egyikét. Még új volt, ezt sosem próbáltam senkivel, ugyanis ritka, hogy ezen a helyen egy Nő akarjon ennyire egy másikat, mint Ő. -Bízol bennem Dolores?- kérdeztem hozzá simulva az oldalához, elvéve tőle a játékot. -Feküdj le!- kérem inkább, mintsem parancsolom, az a hangom valahogy nem tud utat nyerni Mellette. -A fellegekbe foglak repíteni, és megmutatom mennyi mindent rejt ez az egész.- megnyalom a játék végét, és a melléhez érintem. Ha akarnám már bele is rakhatnám, de ennél én azért taktikusabb játékos voltam, a nagy robbanásnak még várnia kellett, ezzel magamat is kínozva, de tudom, hogy ez az egész este előjátéka, még akkor is ha már régen nem abban a fázisban vagyunk.
Hihetetlen volt az a hatás, amit maga után hagyott a partnere. Ahogy a vörös tincsek pihentek keblein, ahogy telt ajkai szétnyíltak, ahogy világos bőre érintésért áhítozott, hirtelen már oly feleslegesnek tűnt az őt elrejtő piros ruha jelenléte, könyörgött a tekintete Doloresnek, hogy minél hamarabb váljanak meg tőle. Engedte neki, hogy irányítson, nem azért mert félt vagy mert ő maga tényleg a tapasztalat hiányából eredően nem akart szembenézni a hibázás lehetőségével, hanem szerette volna látni, ahogy a nő nyeregben érzi magát és átadja testét az érzelmeknek és a szenvedélynek. Az ösztön, a durvaság, olyannyiszor megemlített szavak, oly sokszor elismételt igények, mégsem találtak mindig gazdára, egészen eddig. Serena értette a dolgát, tökéletes középutat képzett a két véglet között s miközben figyelemreméltóan törődött Lora érzéseivel, nem félt vadabb oldalát sem megcsillogtatni a másik előtt. A barna szépség érezte, hogy ismeretlen helyre vándorolnak ujjai, ahogy megérezte szeméremajkait partnerének. Szétnyíltak ajkai, a másik tekintetét fürkészte, simogatással felfedezve a terepet. Ahogy keze nedvessé vált, halk nyögést ejtett, épp csak a meglepetés szeleként. Reflexszerűen indította meg középső ujját a bejárat felé, de még csak a nyitányig sem érhetett el, mire elrántották őt a pozíciójából. Ahogy megszabadult a ruháktól ő sem habozott megfosztani a másikat a felesleges anyagtól, minden egyes felfedezett bőrfelületre szenvedélyes csókokat lihegve. Szinte ideje sincs felkészülni, Serena pillanatok alatt teríti le az ágyra s mire felkelne, hogy gyönyörködjön a lábai között pihenő szépségben megérzi annak nyelvét csiklója körül játszadozni. Hangos nyögések hagyják el a száját, hátraszegezi a fejét, egyik kezével vadul szorítva partnere vörös tincseit. - Oh igen.. igen.. ig.. - motyogott magában kéjesen, behunyva szemeit. Szemérmetlenül nyögdörészett a lány alatt, élvezve a megfontolt, tapasztalatból végzett mozdulatokat. Sosem volt olyan jó, mint most, egy férfi sem érte el ezt a hatást, ha a nyelvével kényeztetett. Földöntúli élményben volt része. Hosszú percek teltek el, ahogy a hullámvasút szüntelen felfele tartott kettejük között. A csúcshoz közelítve Dolores azonban felkönyökölt s határozott tekintettel a hajánál fogva szájához húzta a másikat. - Ízlik? - suttogta neki mocskosan, majd nyelvével besegítve csókot kezdeményezett, hogy megízlelhesse saját magát. Időközben fordított kettejükön, Serena fölé kerekedett, majd annak szabad kezét a partnere hasára helyezte, két ujját az ég felé tartva. Kiegyenesedett, hajába túrt, majd végig könyörtelenül tartva a szemkontaktust ereszkedett le azokra, magába mélyítve az ujjakat. Az érzésre újabb nyögés hagyta el elégedettsége jeléül, egy ideig csípőjének mozgásával segítette kettejüket, élvezetes látványt nyújtva, majd maga mögé nyúlva ő is hamar megtalálta a nő bejáratát, így egy határozott mozdulattal elmélyült benne, ujjainak mozgásával izgatva őt, miközben combjaival enyhe mozgásban, ringva a másikon rohant a saját vesztébe.
Dobog a szívem, a ritmusa egészen összevissza, főleg, ahogy a Nőre nézek, aki az előbb nem volt más kint, mint egy egyszerű esti szórakozás, amikor ránéztem és ez lett belőle. Minden csak nem egyszerű és mindent akarok vele, csak azt nem, hogy egyszeri szórakozás legyen. Őrület! -Nekem is bejön, hogy itt vagyunk.- már azt sem tudom mit beszélek a fejemet is teljesen elönti valami, ami nem enged gondolkodni, nem enged logikusan agyalni, csak egy valami kattog bennem, hogy mit tennék vele és mit fogok. Előttem áll, és a válláról lassan csúszik a pánt, de tovább nem megy, inkább Ő jön felém, amit nem tudok mozdulat nélkül végignézni, a derekára csúsztatom a kezem és elmosolyodok. -Le fogom, de még nem most.- súgom az ajkaira, miközben kicsit beleharapok vastag ajkába és kéjesen felnyögök, amikor az ölemhez ér és az anyagon keresztül már érzem a puha érintését. A szemébe nézek, a hangja mint valami mámoros dallam, érzi mennyire hangulatba hozott, a bugyim nedves, a bőröm forró és a mellkasom fürgén megy fel alá. Megfogom a kezét, amivel kényeztet, hogy irányítsam, nem fosztom meg magamat az érintésétől, már képtelen lennék rá, azt érzem, hogy képtelen lennék elszakadni Tőle. Ujjait az anyag alá irányítom, egyenesen a csiklómhoz. Azt akarom, hogy megérezze a húst, ami lüktetni fog a nyelve alatt. De nem hagyom sokáig időzni ott, felülök ezzel ellökve kicsit magamtól, de azonnal vissza is rántom, hogy megszabadítsam a felesleges rétegtől, csupán az alsó fehérneműt hagyom rajta és a hátára fektetem finoman. -Annyira finom vagy.- csókolom meg a nyakát, és a mellei felé veszem az irányt az ajkammal. Végig csókolom a kulcscsontját, majd nem finomkodva szívom meg az egyik bimbóját. -Ez tetszik mi?- kérdezem felnyögve, és nem hagyom abba az utam. -Gyönyörű vagy.- egyenesedek fel, nem bírom tovább, akarom Őt. Érezni akarom, meg akarom kóstolni. -Élvezned kell, markolj a hajamba, és fog meg a melledet, nézz engem végig, azt akarom, hogy végig nézd, ahogy kinyallak.- suttogom az ajkaira visszatérve és végig csókolva a testét lyukadok ki a legszebb pontjánál, ami olyan forró, hogy szinte éget. Lehúzom róla a bugyit, hogy az egész teste elém táruljon, minden féle ruha nélkül. A nyelvem óvatosan csap le rá, és végig Őt nézem, kell a reakciója, akarom látni, ahogy Engem néz és úgy élvezkedik, minden pillanatban, minden nyelvcsapással.
A kérdés érdekesen csengett a fülében, mélyen elgondolkoztatva őt. Miért is nem találkoztak korábban? Mennyivel korábban? Ha évekről lenne szó, talán erre az a legegyértelműbb válasz, hogy Olaszország szívében férjezett hölgyként nehezen tudott volna közeledni Serenához. Dolores akkoriban sejteni sem sejtette, hogy az azonos nemű egyedek is játszanak, bár kezdte azt realizálni, hogy talán csak ők keltik fel igazán a figyelmét, ez pedig megint elkezdte megrémiszteni, ám vágya olyannyira elárasztotta testét, hogy a negatív gondolat nem tudott igazán utat törni magának. Ha hónapokról lenne szó viszont, a választ ő maga sem tudná. - A lényeg, hogy most itt vagyunk - összegezte nyugodt hangnemben, egy apró mosollyal szája szélén. - és mennyire jó, hogy itt vagyunk - sétált közelebb az ágyhoz, beletúrva ébenfekete hajtincseibe. Vállairól lehúzta a ruha pántját, kínzó lassúsággal megtéve a mozdulatot. Felkúszott a lepedők közé, majd négykézláb, mint egy igazi ragadozó ért el Serena ajkainak szintjére. - A többi a te dolgod bébi. Megfosztanád magad a lehetőségtől, hogy te vehesd le? - mosolygott, szájára egy gyengéd csókot lehellve. Kezei vándorolni kezdtek, feltűrve a lány ruháját egészen csípőjéig. Szelíden nyúlt ágyéka felé, melyet óvatosan, a szenvedés érdekében cirógatni kezdett a fehérneműn keresztül. - Mondd, mit tegyek - suttogott neki játékosan. - Olyan amatőr vagyok még, meg kell tanítanod rá, hogy hogyan kell.. beszélj hozzám - húzta az agyát kéjjel telin, várva az őt feltüzelő utasításokra. Nehezen fogta vissza magát, de most szükséges volt, ezt a párbajt nem akarta annyiban hagyni.
Azt éreztem, hogy minden felrobban körülöttünk, az eddig bizonytalan Nő, hirtelen váltott olyan magabiztosságra, vagyis azt mutatta, hogy azt éreztem nem bírok várni, de Ő tartotta magát, nagyon is, túlzottan ellenkezett a vad egymásnak esésnek, ami nagyon is ínyemre volt, de fájt is a várakozás. Hirtelen és vad mozdulatán elmosolyodtam és megnyaltam az alsó ajkam, majd elkomolyodva nyitottam ki a szám. Tetszett ahogy dominált, tetszett, hogy a szerepek nem kötöttek, nem akart mindent vinni, de most kérte a főszerepet és Én boldogan adtam át neki. -Kérlek! Érezni akarlak, mindenhol.- kérlelem, mintha az életem függne tőle, de most az is érzem, hogy ha nem kaphatom meg akkor abba belehalok. Ha nem is szó szerinte a lelkem egy része elhalna, mert a késztetést nem tudnám legyűrni, ami fellobbant, csakis vele. Közelsége egyszerre rázott meg és remegtette meg a testem, minden egyes porcikáját. -Azt szeretném, hogy az agyamba maradj örökre, hogy a húsomba vájd magad, hogy minden sentiméterem felfedezd. Bármit megteszek.- nézek rá kéjes tekintettel, miközben a kezem az évére teszem ezzel nem átvéve az irányítást, de egy kicsit mégis azt tenni, amit a testem kíván. Megcsókoltam, miközben a tarkójába kapaszkodtam, csak addig engedtem el, ameddig az ágyhoz invitáltam és ahelyett, hogy Őt vetettem volna rá, én feküdtem fel, ledobva a cipőmet, háttal, hogy végignézzek rajta újra és újra, várva, hogy mit tud velem tenni ez a démoni Nőszemély, akire minden részem vágyik. -Miért nem találkoztunk Mi korábban?- inkább költői kérdésnek szánom, mint megválaszolandónak, ahogy végignézek rajta újra és újra, és szinte felforr a testem ha belegondolok mi jön most.
Nehezére esett tartani a hátát a tervéhez, amit még akkor eszelt ki, mikor Serena nem kezdett el világháborúsdit játszani, hogy tetőtől talpig a feje tetejére fordítson mindent, amit oly határozottan kieszelt. Tudta, hogy a karaktere azért ennyire vonzó, mert magabiztos, tele van önbizalommal még a legforróbb helyzetekben is, így hiperfókuszt felvéve próbálta megőrizni nyugalmát, hogy annál jobban feltüzelje a másikat. Hallgatta a szavakat, megcsapta fülét az azok mögött megbújó vágy és az ezzel járó szenvedés. - Igen? - vonta fel szemöldökét, mint aki elfogadja a kihívást. Ujjait a lány nyakára helyezte, majd azt enyhén megszorítva szegezte tekintetét az övére. - Akkor könyörögj.. - suttogta az ajkaira, miközben másik szabad kezével eltolta a fehérneműje körül ólálkodó mancsot annak érdekében, hogy megtartsa az irányítást és továbbra is ő dominálhasson ezen az estén. Közel hajolt a füléhez, oly közel, hogy már súrolta a bőrét. - Ha jó kislány leszel, úgy dughatsz meg, ahogy kedved tartja én pedig úgy foglak a magamévá tenni, hogy egy életre beleégjek az agyadba - lehellte a szavakat, apró csókokkal tartva szünetet közöttük. Rettentő módon rá akarta vetni magát, de türelmesnek kellett lennie. Szüksége volt a könyörgésre.
Pillanatok alatt változott meg benne minden, ami engem is egyre jobban sarkallt arra, hogy magamévá tegyem mindenét. Érezni akartam Őt, azt akartam, hogy Ő érezzen Engem. És a tapintásai, a vad mozdulatok, amik olyan gyorsan váltak sebessé, hogy alig kaptam levegőt egyszerre lassítottak le, ahogy a szavai kiejtették a szót. Ahogy vezette a kezem végig rajta, az ajkamba harapva követtem le a mozdulatokat a tekintetemmel. Nem tudtam elvenni a tekintetem onnan, ahova annyira vágytam, amióta megláttam ezt a Nőt. Mégis, könnyedén és mintha nem is esne nehezére szakította félbe ott ahol igazán izgalmassá vált volna a helyzet. De megmondtam neki nem vagyok mohó, képes vagyok várni, még ha odalent már égek is attól, hogy érezzem a nyelvét, az ujjait, halljam, ahogy kéjesen felnyög, amikor hozzáérek, pont olyan ziláltan, mint ahogy most érzem a levegővételét. Hangos sóhaj tör elő a mellkasomból, amikor elkalandozik rajtam, behunyom a szemem és csak akkor nyitom ki, amikor megszólal. -Még könyörgök is ha erre van szükség, nem tudod mennyire megőrjít minden mozdulatod.- suttogom szinte csak kinyitom a szám és az mozog, hang alig jön ki rajta, teljesen a homályba veszik a tekintetem és a lassítást figyelembe véve teszem vissza a kezem oda ahol Ő befejezte a kalandozást magán. Kicsit hátrébb toltam Magam tőle, de csak annyira, hogy a szemébe nézve érintsem meg a combját, közelebb hajolva csókoljam meg, miközben kezem nem akar egy helyben maradni. -Annyira tüzes vagy.- csókolom tovább, és a kezemet a szoknyája felé csúsztatom, felgyűrve azt szinte a csípőjéig felfedve a csipkéket, amire a szavaim ellenére mégis olyan mohón megyek neki. A vékony anyagon keresztül érintem meg, szinte éget amint hozzáérek, az Én és az Ő bőre együtt olyan vibrálást okoz ahol találkoznak, hogy félő minden percben a kéj határán fogunk táncolni. -Had tegyelek boldoggá.- úgy ahogy azzal tesz engem ahogy rám néz, de ezt nem teszem hozzá, minden étvágyam ellenére, a szavaimmal óvatos vagyok nem akarom megégetni magam és félő, hogy már régen menthetetlen ez a terv a fejemben.
A teste önkontrollt nem ismerve tapadt a lányéhoz, oly szenvedélyesen, oly elkeseredetten kívánta érintését, csókjait, érezni a bőrén a lehelletét. Az apró, selymes pihék combján és karjain az égnek álltak, a libabőr újra és újra végigfutkosott rajta a bokájától a feje búbjáig. A fejében sötétség honolt, a gondolatai mind egy szálig megszűnni látszottak, ahogy Serena ajkainak édeskés íze hevesen űzte el őket. Nem reagált a másik szavaira, nem volt képes rá, teljesen máshol volt jelenleg, egy másik világ szippantotta magába. A félbehagyott érintésre elmosolyodott. - Lassítsunk - suttogta szájára. - Először élvezd ki.. - fogta meg szelíden a másik kézfejét, majd azt irányítani kezdte kebleinek irányába. Segítve a mozdulatokat rámarkolt partnere kezével a mellére, halk sóhajt rögtönözve vele párhuzamosan. - Ez a tied.. - lihegett, tovább vándorolva az idegen ujjakkal, melyeket végigsimított ruhafedte hasfalán, ami így megmerevedett az összerándult izmok eredményeképp. - Ez is… - búgta tovább. Az ujjak egyre lejjebb utaztak, megérezve az ágyékából áradó hőt, ám mielőtt célba értek volna, szüneteltette a játékot. Saját kezével ugyanezen utat végigjárta a lányon, néhány gyöngéd csókot nyomva a kényelmesen elérhető, takaratlan bőrfelületekre, majd mikor ugyanoda ért, érezve a forróságot, a szemeit vizslatta. - Mindez pedig a tiéd lehet, ha szépen kéred - mosolygott cserfesen, játékosan, szinte már tapasztalatból beszélve, mint aki nem élete első ilyen helyzetébe csöppent röpke pár óra alatt, felkészületlenül. Kapkodta a levegőt a szenvedélytől, ám tekintete megrögzött módon fókuszált a másikra, figyelve minden egyes rezgését. Nehezen tudott mozdulatlan maradni, kivárva a saját pillanatát, hisz fantáziájában már teljesen máshol jártak.
Miért ne lehetnék Vele is őszinte, mi veszteni valóm van? Érzem most is, hogy mit vesztettem, pedig nem kaptam meg semmit sem, de égeti a belsőmet ez az egész, akkor is ha kemény vagyok, mint mindig és a szavaim megnyugtatásként akarnak hatni, talán úgy is hatnak. Bizonytalanságát nem tudta jobban leplezni a kérdései egyenesen a képembe vágták, hogy talán tényleg félrehallottam szavakat, félreértelmeztem, de ez a saját gyengeségem, az én bűnöm és neki ehhez nincsen semmi köze, csak túlzottan felfűtöttem magam, olyan miatt, amit talán nem kaphatok meg, sosem okoz majd igazán lehűlést Nekem. Minden igyekezetem összeszedem, minden idegszálam azon van, hogy higgadt maradjak, nyugodt és ne akarjak mindenáron közelebb menni hozzá, de minél több szó jön ki a számon, annál jobban akarom a közelségét és én vagyok aki megtöri, bár nem engedek a csábítás minden fokának, hiszen itt Neki kell majd ezt megtennie, elmondtam neki, hogy tudok várni, valamiért. Ahogy a mozdulataim élesebbé válnak, látom, ahogy néz, ahogy a szája mozog és amikor mond vele, csak egy kis felcsillanást okoznak az arcomon, mert ennél merészebb nem lehetek Vele, még nem. A támadása kellemes csapást okozott a testemben, éreztem minden egyes vadságát, ahogyan hozzámér. Minden érzelmet érzek, amit ebbe a csókba, a markába tartogatott, a tarkójához nyúltam az egyik kezemmel, és úgy húztam magamhoz közelebb, mintha lehetett volna ennél, fizikailag aligha, de lehet más skálán is képesek lettünk volna mozogni. Meglepő mozdulatai hevesebbé tették a testem, ahogy a ruhám egyre feljebb csúszott éreztem meg a markát a fenekemen, amire felnyögtem, a jóleső érzéstől és az ajkáról a nyaka felé vándoroltak az ajkaim. -Sosem kell kontrollálni Magad mellettem.- komolyan is gondolom ezeket, nem csak üres szavak, amiket a pillanat heve mondat velem. -Azt akarom, hogy legyél Önmagad, hogy azt tegyél Velem, ami jól esik, sosem fogom hagyni, hogy kicsit is kevesebbnek érezd Magad, mint ami vagy. Mert csodás Nő vagy.- zihálom a fülébe, szinte alig hallhatóan, de Ő hallja és csak Neki kell hallania, csak Neki szánom ezeket. A nyakától egyre lejjebb kalandozok, de mielőtt máshova mennék a szemébe nézek, tudom, hogy lépett, láttam a szemében a vágyat, de törékeny, még ha nem is mutatja, hogy az, nem akarom Én összetörni, Én akarok az lenni aki felépíti.
Hallgatta a lányt, a szavai által gerjesztett döbbenettől apró, alig észrevehető nyílást hagyva ajkai között. Nem tudta, hogy hihet-e neki, oly kevés embernek adta oda eddigi életében a lelkét, mégis oly sokan sebezték őt meg az útja során. Nem mert bízni, s ez a fajta hiány tudta, hogy rettenetesen fájhat a másik számára is. Élve falta fel a bizonytalanság, a hatalmas, faltól falig érő kérdőjelek, az önmarcangoló gondolatok. Tudta, hogy ha bármibe belekezd az olyan, mintha új fejezetet nyitna az életében, ez pedig rettentően megrémisztette. Félt attól, hogy a végén kiderülhet sose érdekelték romantikus szempontból a férfiak, féltette a karrierjét, a hírnevét, a kapcsolatait de leginkább attól rettegett, hogyha beleugrik ebbe a végeláthatatlan, homályfedte világba, sose fogja tudni csillapítani az étvágyát. Serenát vizslatva felfedezett valami különöset. A lány tekintete érzelmessé vált, törődés és vonzalom kettőse tükröződött vissza, az önkontroll tökéletes megtestesítője. Látta, hogy mennyire vigyáz minden mozdulatával, hogy ne ártson kettejüknek, hogy mennyire figyel a szavaira, hogy ne bántsa a másikat, ez pedig egyre jobban bátorította arra, hogy nyisson. - Te nem egy kaland vagy, Serena - suttogott, végignézve a cserfes mozdulatot, ahogy kikapták a kezéből a már javában égő cigarettaszálat. - Te leszel a vesztem.. - vizslatta partnere testét. Hirtelenjében minden negatív gondolat kiszökkent a fejéből, elűzte a kínzó elmélkedést, semmi más nem számított, csak a vele szemben elhelyezkedő személy. Hirtelen mozdulattal ragadta meg a lányt nyakára fonva tenyerét, majd erőszakos, szenvedélytől ázó ajakmozdulatokkal indított háborút a másik ellen. Nem várt a reakcióra, közelebb csúszott a párkányon, majd egy magabiztos mozdulattal megfogva Serena combjait az ölébe húzta partnerét. - Nem tudok melletted gondolkodni - zilállt a csók közepette, nyelvét is becsatlakoztatva a játékba. - Nem tudom kontrolállni magam többé .. - lihegett tovább, kezei vadul martak bele Serena combjába, nyomot hagyva a durva érintéssel. A lány ruháját feljebb húzta, így fenekének oldalát markolta tovább. Ő maga sem tudta mi történik és hogy miért ingadozik így a hangulata, sebezhetővé vált, naívvá, befolyásolhatóvá. A nő a rabjává tette Őt percek alatt..
Valahogy sosem volt az erősségem a lelkizés, mégis nyugodtan maradtam és leültem, pedig tudtam, hogy itt most nem lesz másról szó, minthogy hogyan dolgozza fel lelkileg ezt az egészet. A kezdeti hozzáállása hirtelen változott meg, amikor ott voltunk, hogy a tettek mezejére léptünk volna és meghátrált. A szavai biztonságot adtak, szinte biztosra mentem, hogy nem lép vissza, és mégis motoszkált a fejem leghátsó szegletében valami, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Igazam lett. -Pedig értem Dolores, pontosan értem, más miatt nem lennék itt, elhiheted, a munkám ellenére, nekem is vannak érzéseim és éreztem, amit Te.- minden mozzanata ott lángolt az én bőrömön is, még mindig érzem az érintését, a csókját az ajkamon, nem kell mondania mennyire megmozgatta ez az egész, mert engem is. Lehet nekem nem Ő lenne az első Nő az életemben, akit ágyba vittem vagy éppen fordítva, de ritkán van ilyen láng körülöttem, amikor ezt megteszem. Felizgat, nedvessé tesz és megőrjít egy Női test, ezt sosem titkoltam, de ez annál azért több volt, és nem tudok, vagyis nem akarok magyarázkodni, mert az nem Én vagyok, és ebből sosem engedtem senki kedvéért sem. -Azért nem vagy meztelen, mert nem egy olyan ember vagyok, aki mindenáron elér valamit, és azért nem vagy meztelen, mert Te sem csak egy gyors nyalást szeretnél.- természetesen, teljes nyugodtsággal, végig Őt nézve ejtettem ki a szavaimat, lassan, szinte alig hallhatóan érezve a felgyülemlett feszültséget ismét a szobában. Nagyon jól tudtam mennyire akarok, és azt is, hogy nem minden áron, ami nem volt rám jellemző, ha valamit akartam megkapta ez ennyire egyszerű volt mindig is, kivéve persze most. -Sok éve vagyok a szakmában, talán túl régóta csinálom, és ha elhiszed ha nem, sosem volt még olyan ember mint Te. Voltak Nők, de mind ŐK keresték a társaságom, hiszen azért járnak erre. De a tekinteted, ami többször mászott át rajtam, mint kellett volna egy normális Nő Nő viszonylatban, nem egy egyszerű pofavizit volt. Nem tudtam, inkább éreztem, valami vonzott hozzád, és nem csak egyszerű kémia, itt más is volt, de erre talán sosem találunk választ.- előrébb hajolok a fotelben és kicsit közelebb vagyok hozzá, de mégis nagyon messze, mert Ő így akarja és én megteszem neki, nem közeledek, ezt Neki kell majd megtenni, nem nekem. -Magabiztos voltál, mert a pasik a lábaid előtt hevernek, majdnem az összes csorgatta Rád a nyálát, de egyik sem érdekelt különösebben, viszont összezártad a lábad, eltakarva az érzést, ami odalent feszített, amikor Veled szembe kerültem és a helyzet már elég forró volt. A titkolózás innen már nem volt annyira könnyű, de tudod nem érdekel, hogy voltál e Nővel vagy sem.- rakom le a pezsgős poharat az asztalra és felállok. -Látom, hogy akarsz Engem, csak nem tudod, hogy hogy, és ez nem baj. Nem biztos, hogy ma megkaphatlak, de azt hiszem van amire tudok várni, nem vagyok mohó.- ülök le vele szembe és kiveszem a cigit a kezéből és beleszívok, végig Őt nézve, egy tőlem teljesen idegen tevékenységet, de nem lepődik meg a szervezetem, inkább segít, mert érzi mennyire kell neki a másik Nő.
Sokáig gondolkozott rajta, hogy kimondja-e a fejében kavargó gondolatokat, hogy megossza-e az életét, a gyengéit a lánnyal, hogy felfedje-e magát előtte. Serena olyan melegséget és elfogadást árasztott magából, hogy nehezére esett lakatot helyezni a szájára és megtartani a rejtélyességet. A túlzott empátia és a nyugodt hangnem nem segített azon, hogy haragját megőrizhesse, ahogy a szellő hűtötte testét, az elméje is egyre tisztább lett. Semmiért sem tudta hibáztatni a partnerét, bármennyire próbálkozott rájönni, hogy milyen alappal is rendelkezik, hogy így viselkedjen, egyszerűen nem talált semmit. A tudomásul vételre nagyot nyelt, enyhén sértődötté vált, sose gondolta volna, hogy ez ennyire leolvasható volt az estéjük alatt, végig magabiztosnak és határozottnak mutatta magát, ami ezekszerint nem volt elég ahhoz, hogy igazán átejtse a másikat. - Nem.. nem érted - sóhajtott az utcát bámulva. - Ha értenéd, nem kérdőjeleznéd meg a vonzalmamat irántad - pillantott hátra eddigi idejük alatt először a lányra, akinek a heves mozdulatok miatt lejjebb csúszott vállán a ruha pántja, megpihenve felkarján. - Nem tudod mit érzek akkor, mikor hozzámérsz, hogy mi fut végig rajtam, mikor érzem az ajkaidat. Ha mindezt tudnád, nem az lenne a kérdéses benned, hogy miért vagyok itt, hanem, hogy miért nem vagyok még meztelen - jött vissza fél pillanatra csípős stílusa. Partnere ragyogó bőre, a telt ajkak, a mély dekoltázs, a hosszú combok, rövid időn belül elkezdett visszaköszönni a jóleső érzés, amiért idáig jutottak. Megtartva magának az izgalmat annak érdekében, hogy szándékait tisztábban közvetítse csak Serena felé fordult, majd cigarettáját mohón szívva tartotta a szemkontaktust. - Hogy jöttél rá, hogy a lányok is játszanak? Hány ilyen emberrel volt már dolgod? - kérdezősködött kíváncsian, gyermeki ártatlansággal. Nem tudott semmit, mégis minden olyannyira érdekelte. Nagyra nyílt szemekkel várta a választ. - És mégis honnan gondoltad, hogy nekem ebben nincs még tapasztalatom?
Megvan az oka annak, hogy nem engedem el magam, úgy, mint most Doloressel. Én pontosan tudom mit akarok az életben és aszerint élek. Aszerint cselekszem és most ez az egész olyan erősen ütött meg, hogy nem számítottam rá. Nem a visszautasítás zavar, mert ahhoz hozzá vagyok szokva már, sok az olyan Férfi akik azt hiszik, hogy ezt akarják, de amikor előttük állok majdnem meztelenül már nem akarják folytatni, mert bennük van a félelem, hogy mi van ha az asszony megtudja. Dolorest nem a harmadik fél jelenléti állította meg hanem a maga bizonytalansága, ami egyben volt aranyos és visszataszító. Utasítottam el egész életemben ezt a viselkedés formát, igyekeztem kizárni, de mégis megfogott benne valami, amit rosszul kezeltem és visszakoznia kellett. Vagy csak neki volt túl sok az egész, még a maga tettei is olyan dolgot válthattak ki belőle, amire nem számított. Játékszer voltam, mindig is az voltam, hagytam, hogy aki nekem szimpatikus játszon velem, vagy rajtam vagy azt tegyen amit akart, mert kizártam az érzelmeket, de most mégis azt érzem itt benne van egy kis érzelem, amit igyekeznem kell erősen kizárni, hiszen egyértelművé tette és nekem eleget kell tennem a kérésének. Szavaira csak bólintok és az említett fotelhez sétálok és ameddig töri a fejét, hogy hogyan tovább kitöltök magamnak egy pezsgőt. Nem tudja mennyire bejön nekem még a tanácstalansága is, mennyire oda vagyok a lábaiért, hogy előtte heverjek, de nem mondom ki ezeket, mi több rá sem emelem a tekintetem. Tudom mi kell Neki, látom rajta, és az most nem Én vagyok, belátom, elfogadom, és nem is akarom megváltoztatni a véleményét, de nem ment ki, ami azt jelenti, hogy maradni akar, de annyira nem tudja mit tegyen, hogy megint előjön a melléktevékenység, amit azért tesz, hogy terelje a figyelmét. Szavain elmosolyodok, és amióta leültem először nézek rá a pohár mellől. -Tudom.- ennyit felelek, mert nyilvánvaló volt, én túl sokat éltem meg ahhoz, hogy ne vegyem észre és ez nyilván megrettentette. -Semmi sem kötelező Dolores!- felelem neki könnyed hangon, mert nem akarom, hogy azt higgye mindenképpen össze kell feküdnie az első nővel, akivel valamilyen aktusba került ha az ruhában volt is. -Tudod bármikor elmehetsz, nem fogok megsértődni, bár még az én jég szívemnek is kicsit szarul esne, de nem tartozol semmivel, hogy maradnod kelljen.- mennie kell ha akar, ha nem akkor meg dűlőre kell jutnia, vonzódik a nőkhöz vagy sem. Mindkét esetben mellette vagyok, ha azt akarja, még akkor is túlságosan izgat.
A vele szemben álló nő hangja most oly élessé vált, hogy érezte, minden szavával sebeket ejt a testén. Vérző bőre, megsebzett lelke levegőért kiáltott, távozni akart, minél hamarabb elmenni innen annak érdekében, hogy ne kelljen tovább szégyenfoltosan ácsorognia a reflektorfényben. A tűz, ami benne volt hirtelen hamuvá lett, teste lehűlt, ágyéka megfeszült a feszültségtől. Felpillantott az eddig oly izgatónak tűnő partnerére, aki úgy magyarázkodott, akár csak egy férfi. Üres szavakkal illeti, kifogásokat keres csak hogy tovább itt tarthassa őt. Dolores sosem volt még nővel. Sosem csókolt még úgy senkit, mint Serenát, sosem engedte meg senkinek, hogy így beleláthasson a belsejébe, az ereiben kavargó érzelmekbe, mégis most koppant igazán. Most hibázott a legnagyobbat. Az izgalomtól elvakulva nem látta a fától az erdőt, nem vette észre igazán mire is megy ki a játék. Végtére ő a hibás, ő akart magába bolondítani egy olyan nőt, aki abból él, hogy férfiak próbálhatják magukra, aki azért kapja a pénzét, mert színpadiasan nyögdörészik perceken keresztül remélve a borravalót. Érezte, hogy elönti a düh, de bárhogy kereste az okát ezen végletes érzésnek, sehol sem találta. Nem tudta miért haragszik, hisz ezt mutatta magából, hisz ő adott ilyen jeleket. Serena szavaival élve, ő tűnt rámenősebbnek. - Nem tudom mit mondhatnék.. - motyogott maga elé, újból cipellőjét vizslatva. - .. szükségem van arra, hogy kitisztítsam a fejem - vette elő ezüstösen csillogó tárcáját, majd azt kinyitva ajkai közé helyezett remegő mozdulatokkal egy cigarettát. Hálát adott az égnek, hogy a szobában volt ablak, egyrészt azért, mert rettentő, áporodott ondó illat pihent meg a bútorokon, másrészt pedig mert így nem kellett itthagynia a lányt ahhoz, hogy megérezhesse az esti hideg szellőt az arcán. Kinyitva az ablakot kiült a párkányra, majd rágyújtott. Kifelé bámult az utcára, nem tudott volna most a lányra nézni, továbbra is rettegett mit fog látni a tekintetében. - Sosem voltam még nővel - jegyezte meg halkan, az idegességtől jókorát beleszívva a cigarettájába.
Soha nem ismert érzés kerít hatalmában amikor Vele vagyok. Vagyis de ott motoszkált régen is, amit olyan könnyedén elűztam, majd hiányozni kezdett, de eszembe kellett tartani, hogy nekem jobb nélküle. Nem szeretem amikor ennyire a markában tart valami, amit nem tudok uralni, nem csupán egyszerű vonzódás, hanem kémia, amit nehéz felülírni, vagy leuralni. Nem tudom ledominálni, ahogy az ajkaink összeérnek és szinte felforr a testem. Nem tudom magam hibáztatni, amiért megragadom és mint valami ragadozó viszem magammal. Nem ellenkezik, jogosan vélem azt, hogy Ő is akarja. Talán így is van, de egész végig ott volt benne a félelem, a bizonytalanság, ami bennem is, de én már voltam olyan gyakorlott, hogy ne mutassam ki. Néha felemészt az ilyen, és olyan helyzetekbe kever, mint most ez is. Velem tartott, mégis ahogy a kezemet fogta, már lett, nem olyan határozott és magabiztos mint akkor ott a pultnál, a szavai azt mutatták nekem, hogy tudja mit csinál, de a tettei végig kétségbeesettek voltak. Nem vettem észre, én is olyanná váltam, mint egy Férfi, aki nem képes uralni magát, pedig én az önuralom mintapéldája voltam, és elég volt egy Nő, és szerte is foszlott ez a kép magamról. Megcsókoltam, mert nem ismertem, alig érintettem, de a tekintetem izzót és megláttam benne a félelmet, vagy talán más érzelem volt, amit nem tudtam beazonosítani, és a szavai is olyan mások lettek hirtelen. Hirtelen szúrt az elmémbe a tudat, hogy mit érez, pontosan azt amit én is sokszor, amikor olyan erőszakosan akar valaki, hogy szinte már félő nem az lesz a vége, ami mindenkinek jó. Nem nézett rám és ez megijesztett, nagyon rosszul fejeztem ki magam, borzalmasan viselkedtem és ha nem tudnám, hogy mit akarok, akkor elengedném, kiengedném azon az ajtón és ennyi lenne, de nem ilyen fából faragtak. Sosem voltam az aki felad valamit, mert hirtelen nehézzé vagy bonyolulttá válik, márpedig ez az egész annak gérkezett, mégis meg akartam lovagolni, mert ez nem olyan gyakori, főleg nem az én életemben, még ha tudom, hogy szinte kivitelezhetetlen az egész, ami a fejemben van, mert az én életem nem éppen arra hivatott, hogy bárki fontos legyen nekem. -Jól kommunikáltad le, teljesen jól.- lépek egyet felé, majd felemelem az állát, hogy rám nézzen azokkal a csodás szemeivel. -Azt hittem rámenősebb vagy, hogy erre van szükséged, de látom, hogy nem. Ha gondolod kimehetünk folytathatjuk ott a beszélgetést, de a szoba a mienk és van pezsgő, és azok a fotelek egész kényelmesek, nincsenek túl messze egymástól, de nem is vannak olyan közel, hogy kényelmetlen legyen az egész.- nem titkolom, hogy mennyire maradni akarok vele, fura módon a testiségek elő tudok helyezni mást is, ami meglep, de tetszik. Tetszik ez az Énem, aki most vagyok, bár nem akarom megszokni, mert puhánynak vélem, mégis pillanatig jól esik a nagyon régi Serena bőrébe bújni, aki tudott szeretni és tudta milyen szeretve lenni.
Serena ajkai úgy tapadtak az övéire, mintha mindez oly természetes lett volna, oly magától értetődő, el sem tudta képzelni eddig mégis hogy volt képes elolvadni a férfiak csókjaitól, miközben mindez fényévekkel jobban mozgatta meg a testét, szinte magába nyelve őt, elvándorolva egy olyan mélységbe, melyet eddig nem ismert. Mohón ostromolta a másikat, kezeivel úgy szorítva őt a szenvedélytől, mintha ki akarná szorítani kettejükből a levegőt, hogy az utolsó lehelletüket együtt élhessék meg. Fájó volt neki a fejében élő távolság, Serena bőrébe akart bújni, oly közel lenni hozzá, mint még senki, megérinteni a lelkét, felfalni mindenét, arra azonban nem gondolt, hogy mindez nem lesz olyannyira elfogadott gondolat ezekben a körökben. Pár férfi dicsérő ujjongásokat küldött az irányukba, de néhányuktól elcsípett trágárabb és sértőbb kifejezéseket is. Az itteni társaság, ami eddig a lábaik előtt hevert most nyers undort vetített feléjük, talán irigységből talán pedig tényleg teljes őszinteséggel. Fél pillanatra kapta csak fel fejét, hogy körbenézzen, látva, hogy minden egyes szempár rájuk szegeződik. Lefagyott, érezte, hogy sápadni kezd. Mintha megállt volna az idő, hogy örökké bámulhassa a megvető szempárokat maga körül. Nem tudta készen áll-e arra, hogy szembenézzen a sorsával és képes legyen harcolni az ítéletek ellen. Partnere nyugodt volt, mint már egyszer megfordult a fejében, biztos a tapasztalat miatt, azonban ez őt egyáltalán nem nyugtatta. Érezte, hogy kapkodni kezdi a levegőt, szinte fuldokollva a feszültségtől, ami eluralkodott rajta. Aztán, mint egy villámcsapás zökkent vissza a valóságba és már csak arra eszmélt, hogy sietősen tipeg magassarkújában egy számára ismeretlen szoba felé. Épphogy oxigént kapott a szervezete már kattant a zár, pislogni sem volt ideje, mire már 4 fal közé zárták. Akárcsak egy férfi. Egy röpke csók volt, amibe testét és lelkét egyaránt beletette s most mégis ugyanott kötött ki. Egy ágynál, egy üres és személytelen szobában, amit ha UV lámpával világítottak volna meg az egész úgy ragyogott volna, hogy talán meg is vakítja az embert. Körbepillantott majd újra szemeibe nézett a lánynak, aki láthatóan felfokozott állapotban állt előtte. Elszomorodott. Elszomorodott, mert rájött arra, hogy nem tud más hatást kiváltani az emberekben. Nem képes érzelmeket varázsolni valakibe, csak a puszta kéj, a vágyak, a testi örömök okozója lehet, legyen szó akár férfiakról, akár nőkről. Sose kell majd senkinek sem többre, ez a gondolat pedig lassan emésztette fel, ahogy ott ácsorgott, szinte magányosan. - Nem - szólalt meg halkan, a lábfejét nézve. - Azt hiszem, félreértettük egymást. Sajnálom, ha rosszul kommunikáltam le a szándékaimat - beszélt végig cipőjére sandítva. Nem mert felnézni, nem akart szembesülni a csalódott arccal, ami méregetheti most őt. Nem akart kudarcot okozni, mégsem tehetett mást.
Az, hogy tudnék várni még kétségtelen, de azt hiszem Ő nem tud, vagy ha mégis, akkor könnyen el tudnám képzelni, hogy meghátrál és én azt nagyon nem szeretném. Rá vagyok függve erre a Nőre, az illata a tekintete, mindene vonz, és nem enged szabadulni, nem mintha nagyon akarnék. Látom, hogy zavarba hoztam, bár csak onnan veszem észre, hogy nem ma kezdtem el tanulmányozni az emberek kényszer mozdulatait. Minden alkalomra van egy és az Övő kifejezetten arra szól, hogy fogalma sincs mi történik itt. Bár én is ezt mondhatnám, de részben tudom, másik részem azonban kapálózik valamiért, amit nem ismer és talán nem is akar, de itt már nem dönthetünk mi, már elvesztettük a jogot, amikor egymáshoz értünk. A kezem természetes tudatossággal mozdul a ruhája alá, egészen a csipkéig, ahol a melegség érzésekor kicsit beleremeg ugyan, de óvatosan, végig Őt nézve érintem meg és kezdem simogatni. Megváltozik valami, a kényszeres mozdulatok, amik eddig uralták a másikat megszűnnek és tudatosan közeledik felé. A kezem kicsúszik a kényelmes helyéről, de megéri. Az ajkaink összeérnek, és szinte egybeforrunk. Mohón, mégis elég türelmesen falom az ajkát, és markolom magamhoz a derekánál fogva Őt. Megtette, nem gondoltam volna, hogy megfogja, nem azzal az éhes csókkal támad, amit kinéztem volna belőle, hanem ez sokkal több és mégis minden benne van, ami ennyi idő alatt még számomra is kérdés, hogy alakult ki. Nyelvünk huncut csatát vív, azt akartuk, azt éreztem, hogy sosem akarjuk ennek a végét, de mégis én vagyok az aki mindent elront. Akarom ezt a Nőt, érezheti rajtam, de nem itt, túlságosan sok az olyan tekintet, amit nem akarok. Önző vagyok, nem akarom, hogy más ránézzen, minden centiját, minden lélegzetvételét magamnak akartam és ezért képes voltam a magam élvezetét is félbeszakítani ha erre volt szükség. -Gyere!- fogom meg a kezét és a pultos felé biccentek, aki már tudja, hogy mi a dolga, a pultra csúsztat egy kulcsot, ami a majdnem ilyen esetekre kell a hozzám hasonló Nőknek. De ez most nem a pénzért ment, ez szimpla élvezet volt, akarat, kíváncsiság. Pár lépésre volt egy szoba, kézenfogva vezettem oda, nem szóltam semmit, nem néztem rá, csak határozottan mentem a célunk felé, ennek több oka volt, jobban féltem, hogy visszakozik, és ez az érzés megrémített, nem akartam, hogy elmenjen, talán beértem volna az estét ennyivel is, de a lénye nélkül elgyengülnék és ezt nem engedhetem meg. Kattan a zár és már az ajtó másik oldalán vagyunk, akkor emelem rá a tekintetem, minden mohóság izzik a szememben, látom magam előtt minden mozdulatom, és a kezéért nyúlok, amit csak addig engedtem el, ameddig bezártam az ajtót. -Akarlak Dolores! Most, itt azonnal.- nem letámadni akarom csupán felfedni előtte, hogy Ő is akarja, ugyanannyira mint én.
Ott volt karnyújtásnyira egy olyan nőtől, akiről mindig is álmodozott és mégis nem érzett semmi mást, csak bizonytalanságot. A félreértések elkerülése végett nem a vonzalmát vagy a benne felgyülemlő szexuális feszültséget kérdőjelezte meg, hanem saját magát. Életében nem volt még együtt nővel, fogalma sem volt hogyan kell végeznie a dolgát, mindig csak férfiakkal élvezhette a testi örömeit. Most adott volt a lehetőség, hogy új fejezetet nyithasson és ennyi idő után kipróbálhassa magát a másik oldalon, mégis elöntötte a félelem. Serena mozdulataiból ítélve partnerének már számtalan vele azonos nemű személy adatott meg, akikkel tökéletesíthette technikáit, nem volt kezdő, aki bármit tolerál. Dolores úgy érezte arcon fogja csapni a valóság, hogy amennyire tehetséges lepedőharcos a hímneműek társaságában, olyannyira csapnivaló a nőkében. Ez a félelem lassan kezdett eluralkodni rajta, ami visszakozásra kényszerítette. Eltávolodott a lánytól, bármennyire közel akart maradni és egyetlen korttyal eltávolította itala maradékát. Mintha csak kényszermozgást produkált volna nyúlt a cigarettájáért, melyre újból rágyújtott. - Serena, én.. nekem el kell mondanom valamit.. - kezdett bele mondandójába, amikor megérezte a combján felfelé vándorló vékony, puha ujjakat. A gondolatai másodpercek alatt foszlottak szét, ő maga pedig úgy érezte el fog olvadni a bárszéken. Minden eddigi kétely eltűnt, nem maradt más csak ők ketten. Érezte a belülről felszínre törő érzelmeket, amelyek most teljes testét elborították. Mellkasa hatalmasat emelkedett, ajkai pedig tágra nyíltak, miközben szemeivel partnerét vizslatta. Letette a cigarettáját, félretolta a poharát, majd egy határozott mozdulattal egy új világba lépve húzta magához a lányt, ajkaikat összetapasztva. Szenvedélyesen, szinte szerelemtől fűtötten csókolta őt, el nem engedve, miközben a távolság fájdalmas tudata miatt felkelt a bárszékből, majd Serena combjai között elhelyezkedve megszakítás nélkül folytatta a csatát. Nyelve belépést kért, mellyel miután azt megkapta szenvedélytől fűtötten járt keringőt a másikéval. Közel szorította magához a másikat, így melleik összesimultak, combjaikkal együtt. Életében először csókolt meg igazán egy nőt, azt is ő kezdeményezte. Ez egy olyan pillanat volt az életében, amire haláláig büszke lesz majd..
Izzó szemmel, már talán egy kicsit sem takargatva nézek rá amikor kérdez tőlem. Könyörögni nem szokásom, talán még érte sem lennék képes rá, de nem is kell. Minden szaba tekintélyt parancsoló, de nem kell arra figyelnem, hogy mindent zteljesítsek neki, szinte nyert ügyem van, és mégsem akarok felé kerekedni semmilyen értelemben sem. Elveszik az önző énem egy része és egy kicsit megtörök mellette, de nem vesztem el önmagam teljesen. -Olyan Nő vagy, aki nem engedi bárkinek, de szerintem pontosan érzed, hogy izzik a bőröd az érintésemért, és a könyörgés nem kell ide, hiszen a tested könyörög értem, és nem fogok hazudni, hogy mennyire akarlak.- nekem nem kell a kemény nőt játszania, tudom, hogy az, hogy mennyivel másabb, mint én és közben mégis ugyanolyan. Nehéz megfogalmaznom mi kell benne ennyire, miért mozgat, teljesen más, mint eddig bárki akivel dolgom volt, és ez részben tetszik, részben a deja vu kerülget és ez megrémít. A képek előttem jelennek meg, ahogy kimondom mit akarok vele, hogy akarom látni, minden előttem van, a képzeletemtől is érzem, hogy odalent egyre nedvesebb leszek. És ő még mindig túlságosan is tartja a távolságot, amit lassan nem tudok miért vélni, mert enged is és vissza s lép szinte azonnal. Bizonytalan, ez tény, látszik, tapasztalatlan ilyen téren, de ugyanakkor nagyon is határozottan tudja mit akar, csak ki kell belőle hozni és ha azt akarja, hogy ebben a segítsége legyek, nos nem fogok hezitálni. A nyakamon érzem a leheletét, a csókját, behunyom a szemem, ahogy a hangját hallom, és egy halk nyögés száll ki megint az ajkaim közül. Nehezen bírok itt lenni, ennyi ruhában és nem nekiesni, nem tudom uralni a testem, ritka pillanat az ilyen, de mégis ezért érdemes élni. Ugyanolyan nagy játékos, mint én vagyok, ami nehezíti, hogy egyikünk sem enged, mindketten akarunk valamit, és egyszerre akarjuk, ami a végén nagyot robbanhat, de nem tudom melyik irányba. -Nem itt akarom kiélvezni Szépségem, nem most és nem ezen a helyen.- nem elhamarkodott döntés volt, tudatos, és a fokozás tökéletes cselekménye. Kellettem neki, Ő is nekem és ez a játék kezdett igazán idegörlő lenni. Az ujjai játéka a combomon, az ajkai mozgása, a huncut, keménynek ható szavai egyre jobban borították el az agyam. -Ne ítélj el a türelmetlenségem miatt, te hozod ki belőlem.- mérem végig újra és újra, miközben az ajkamhoz emelem a poharat, hogy az alkohol segítsen megemberelni magam és lehűteni, bár odalent már aligha van erre esély. -Engedem, most másra sem vágyom, csak hogy megmutasd mire vagy képes.- mozdítom a kezeimet a combja felső része felé, nem állok meg akkor sem ha lábai szorosan összezárva, egymáson pihennek. Az ujjammal óvatosan azok szétnyitására ösztönzöm és ha enged neki nem állok meg egészen a forró részig, ahol a csipkén keresztül simítok végig. Kell nekem, és most!
Figyelmesen hallgatja a lányt, s bár akármennyire kívánja hozni azt a fajta tartást, melyet karaktere megkíván tőle, most mégis elgyengül. Olyasfajta keringőt járnak, melynek egyetlen végkifejlete lehet: egy ágy, 2 nő és a körülöttük pihenő, magukra hagyott ruhák. Elveszve a gondolatban hunyja le fél pillanatra szemét, telt ajkai közül lágy sóhaj szökik ki, pont olyan, amit csak azon partnerei hallhatnak, akik a combjai között nyújtanak földöntúli kényeztetést. Mellkasa megemelkedik, a mély levegőtől keblei még jobban Serena arcába fúrják magukat, de ez mocskos játék, halálos párbaj, ahol mindent a szemnek és semmit a kéznek. Ravasz mosollyal dől hátra a bárszéken, lábait keresztezi, miközben egyik keze a hátának szolgáló támlán pihen, a másik félig üres poharát tartja, cigarettája a hamusban füstölög. Mélybarna szemeivel a másikkal néz farkasszemet, szinte elveszve annak mélységében. A monológ végére közelebb hajol. - Olyan nő vagyok, aki addig nem engedi, hogy megérintsék, amíg a másik térden állva nem könyörög érte - súrolja ajkait. - Akarsz engem ennyire? - mosolyog mocskosan, kéjtől édes görbékkel szája szélén. Az utolsó fantáziálásra majd a csókra teste úgy érzi önkontroll nélküli állapotba keveredett. Ez a bár híres volt a gazdag férfi társaságokról és a magukat kellető nőkről, arra azonban senki sem készült fel, hogy talán egyszer két hölgy veszik el egymás társaságában pénztől és befolyástól függetlenül, ahogy ott és akkor Dolores és Serena tették. Vissza akarta húzni partnerét, szenvedélyesen ostromolni ajkait, harcolni maga ellen, végre feloldódva azt tenni, amire teste évek óta vágyik, de a másik poharáért nyúlt, ami elkezdte hűteni a kedélyeket. Egyrészről keservesen szenvedett, hogy ilyen hirtelen megállj!-t parancsoltak kettejüknek, hogy csak egy pillanatra érezhette ajkain is Serena testhőjét, melyet mostmár egyre inkább ágyékánál szeretett volna kipróbálni, de másrészről hálás volt a lánynak, amiért kordában tartotta a játékot. Tudta, hogy ha teljesen elengedik magukat és nem gyakorolnak önkontrollt, mindketten ugyanazt fogják csinálni kisebb-nagyobb különbségekkel, mint amit a férfiakkal, ő pedig ebből nem egy egyéjszakás kalandot akart kovácsolni. - Kár bébi, hogy ezt ki is kell érdemelni - mosolygott rá, letisztultabb fejjel reagálva mostmár a fantáziára. Újból megszakította kettejük között a távolságot, majd Serena halántékára lehelt egy apró, mégis szenvedélytől ázó csókot. - Annyit elárulok, hogy valami motiváljon is a harcban.. - nyomott egy csókot nyakára - .. hogy ha megkóstolod, nem fogsz tudni leállni.. - nyalta végig bőrét egészen a füléig. - .. de a csókunkat is elhamarkodtad, nem élvezed ki, amit adni tudok - búgta tovább, cserfesen játszadozva. - Nem tudod mit adhatok neked és túl türelmetlen vagy ahhoz, hogy megtapasztald.. - tért át ajkaihoz, végignyalva saját száját nyelve Serenáéval is ütközött. - Engedd, hogy megmutassam.. - suttogott rá mosolyogva, miközben keze már rég a másik combján pihent, kellemesen cirógatva selymes bőrét.
Kezdőlap
