"I do things I love doing. Sometimes that is maybe going out to have a drink with friends, going out partying or whatever."

Eléggé két, sőt száz-értelműen fogalmaz a srác, tulajdonképpen mindent a képzelőerőmre bízva, aminek köszönhetően a zavarom csak egyre jobban fokozódik. Lassan ténylegesen már úgy vigyorgom itt, mint egy tökvicsori halloween tájékán és még csak le sem tudom mosni azt az arcomról. Le sem tudom tagadni, hogy mennyire imádok egy humoros srácot, olyasvalakit aki valóban képes megnevettetni, így aztán panaszra valójában nincs okom.
- Na most jó magasra emelted a lécet magadnak, de tudod mit? Legyen! Addig nem megyünk haza ebből a buliból amíg nem mutatsz valami jobbat. - pimasszá válik az a vigyor. Ő akarta! Ő húzgálta az oroszlán bajszát, hát most meg is issza a levét, én pedig első sorból fogom élvezni azt. A mutatványt. Nem őt. Vagyis... mindegy.
- Miiiiiii?! - szólalok fel felháborodottan, egy kisebb fáziskésés után, hiszen kellett néhány másodperc, hogy leessen mégis mi a lópikulát is akar mindez jelenteni, aztán ismét megbököm játékosan a srác vállát. - Azért kikérem magamnak, de nem vagyok annyira kicsi! - durcásan döntöm oldalra a fejem, miközben jól megnyomom az "annyira" szócskát, hogy ezzel is nyomatékosítani tudjam a mondanivalómat.
Aztán éppen beleiszom a tömény alkoholba, ami már magában szenvedés, biztosan nem az íze miatt vodkáznak az emberek, iszonyat szar... de ha még ez nem is lenne elég, akkor a szavai hallatán egyenesen félre is nyelem azt, majd pedig köhögni, vagy inkább fuldokolni kezdek, miközben igyekszem megkapaszkodni a medence szélében, hogy legalább a vízbe ne fulladjak bele. Elég nekem a vodkába. Basszus! Ennél egyértelműbben nem adhattam tudtára, hogy mennyire meglepett a "további akciók" gondolata. Meg az hogy így, kerek-perec, kertelés nélkül kimondja.
- Oké, senkinek sem kívánom, hogy nyeljen félre egy kis vodkát... - bököm ki végül rekedtes hangon ahogy sikerül lassan helyreállítani a légzésem. Szörnyű. Ez lehetne valamiféle bevetett kínzási módszer. - Szóval... öhm... további akció, hm? - hát én hülye vagyok, hogy még vissza is kérdezek. - Egyébként nem kell leitatnod ahhoz, hogy el tudjalak viselni. A gyertyatartáshoz kellett volna az ital. - bökök az ajtó irányába, azaz April irányába. - Egész jól szórakozom. Már amikor nem épp megfulladni készülök. - nevetek fel most némileg zavartan.  
Elgondolkodom egy pillanat erejéig, hogy merni vagy felelni merjek. Aztán mivel a srác nagyjából már bizonyította, hogy nem használja ki túlzottan az esélyeit és lehetőségeit, úgy döntök merész leszek. Aztán legrosszabb esetben majd elmenekülök és úgy teszek mintha semmi sem történt volna. - Merek. Azt hiszem... - nyilvánvaló, hogy nem vagyok túl magabiztos a döntésben. - Oké, merek! - Mondom most már némileg magabiztosabban, majd elmosolyodom.
- Na és te, Szépfiú... felelsz vagy mersz? - dobom vissza a kérdést mert bizonyára ő sem bújik ki ez alól.

outfit

music

"I do things I love doing. Sometimes that is maybe going out to have a drink with friends, going out partying or whatever."

Szabályosan vigyorogni kezdek a válaszán, noha annyira azért nem lep meg, hogy elvicceli a dolgot, sőt! Valójában akkor lettem volna csalódott ha komolyra veszi. Le sem tagadhatom, hogy mennyire kedvelem a srácot, amit a folytonos vigyorgásom meg kuncogásom már egész biztosan elárult mindenkinek ebben a buliban, dehát hé... Ki ne értékelne valakit aki meg tud nevettetni? Hülye lennék ehelyett inkább gyertyatartóként ácsorogni April mellett. Egyébként is a vízbe kívánkoztam már, elvégre ki kell használni a nyár utolsó lehetőségeit, mielőtt még beütne az ősz és befagyna a hátsóm. Talán éppen ezért sem volt szükség hosszasabb noszogatásra ahhoz, hogy életem legcsodálatosabb farosát dobjam bele a vízbe.
- Hát nem is a nem létező izmaidból. - Vágom rá szinte élből egy pimasz mosollyal, mert igen... bizony, hogy én is tudom húzni az agyát, és fogom is!
- Jajj, még a végén zavarba jövök! - Legyintek egyet, megbököm a vállát, vigyorgok is, ugyanakkor nem viccelek, hiszen nyilvánvaló, hogy tényleg zavarba jövök még ha csak egy egészen kicsikét is. Valóban kezdem nem megbánni, hogy eljöttem ebbe a buliba. És bármilyen meglepő is, még akkor is így gondolkozom, amikor kijelenti, hogy csukjam be a szám ha lemerülni tervezek. Szinte hitetlenkedve meredek rá, felnevetve... honnan jön neki ennyi hülyeség?
- Számomra a nap legjobb akciója a te megmentőakciód volt. Lehet máskor is szívesen venném igénybe a szolgáltatásaidat. - Vonom meg egyik szemöldököm, veheti ezt jelzésnek vagy meghívásnak, vagy igazából aminek akarja. - Szóval igazán adhatnál egy névjegykártyát. - Igen, tudom, emlékszem, hogy most épp az nincs nála, de mindketten tudjuk, hogy mire is utalok valójában. Csak burkoltan.
- Nem mosom már le magamról ezt a becenevet, mi? - Nézek rá kérdőn mikor visszaérkezik a piakerítő körútról, holott valójában cseppet sem zavar a név. - Vodka? - Vonom meg ismét a szemöldököm némileg meglepődve. - Most akkor engem akarsz fertőtleníteni vagy a vizet? - Ki az a Madman aki magában issza a vodkát? Nyilvánvalóan mi leszünk azok... - Vagy leitatni akarsz mert attól félsz, hogy józanon nem foglak sokáig elviselni és nem lesz több akció? - Nevetek fel. Igen, a korábbi témánkra tekintve ez így elég kétértelmű, de talán valahol direkt is válogatom meg így a szavaimat, miközben árgus szemmel figyelem ahogy kitölti az italokat. - Szóval... mit szólnál ha játszanánk valamit? - Teszem fel a millió dolláros kérdést, holott még én magam sem tudom, hogy mit szeretnék játszani. - Felelsz vagy merszet? - Mi mást?

outfit

music

"I do things I love doing. Sometimes that is maybe going out to have a drink with friends, going out partying or whatever."

Még ki sem mondja a brit szót, máris beugrik az akcentus, főleg miután kikevergünk a tömegből és képes vagyok ráfókuszálni bármi másra is, mint a zene dübörgésére. Nem tagadom - de, valójában igen - hogy mennyire odáig vagyok a brit akcentusokért. Persze ezt nem most fogom bevallani neki, biztosan nem lesz belőlem egy vigyorgó fangirl, aki majd folytonosan arra kéri, hogy beszéljen hozzám, mert hallani akarom a szexi akcentusát. Az amerikaiak valamiért mindig odáig vannak az angolokért. Nem mondom, hogy nem tudom miért, mert valójában pontosan tudom. Tényleg cuki.
- Akkor te is egy vagy azok közül akik tejjel isszák a teát? - Kérdezek vissza felvont szemöldökkel, kíváncsian, mintha ez ténylegesen érdekelne is. Pedig annyira azért nem, sokkal inkább csak szeretnék úgy tenni, mintha tudnék is valamit az angolokról. Valami hülye oknál fogva okosabbnak akarok tűnni, mint ami vagyok. Berögződés vajon? Vagy ténylegesen cuki a srác?
Ugyan nem kerüli el a figyelmem, hogy elkalandozott a tekintete rajtam, de nem bánom, nézni nem bűn, ami azt illeti... én is megnéztem ám a hátsó felét korábban, amíg nagyban megpróbálta elállni az utat köztem és April között. Persze, talán némileg szolidabban tettem, de akkor is megtettem.
Aztán felteszem a millió dolláros kérdést, amire hamar meg is kapom a választ. Szükségem van néhány másodpercre mielőtt még eldöntöm, hogy vagyok-e elég őrült ahhoz, hogy belemenjek abba. Elgondolkodva és egyben meglepetten pillogok fel rá ez idő alatt. Részben meglep mert... mégis milyen hülye kérés ez? Másrészt pedig meglep, mert jól tudom, hogy sokkal rosszabbat is kérhetett volna. A legtöbb srác ebben a buliban már rég az egyik mosdóban próbálna meg vetkőztetni. Így hát végül pontosan emiatt is megyek bele. Mert rosszabbat is kérhetett volna, ő mégsem használta ki túlzottan a fölényét, én pedig egyébként is őrült vagyok, szóval egye fene!
- Jó tudni, hogy téged ilyen könnyű kielégíteni. - Válaszolok nevetve, holott nem kellene, hogy ilyesmit akarjak tudni, azt meg végképp nem kellene a tudtára adnom ha mégis így van. Oké, kedvelem a dinka fejét, nem tagadom tovább. Valami megfogott benne, bár még én magam sem vagyok biztos abban, hogy mi is. Talán a mosolya.
- Nem semmi! Had találjam ki... Sportoló vagy? - A hátraszaltó talán nem épp olyasmi, amit bárki meg tud csinálni. Vagy meg mer. Mindenképpen figyelemreméltó, talán éppen ezért is néztem őt végig olyan csodálattal és egyben vigyorogva. Sőt, én magam még meg is tapsolom kicsit, miután újra felbukkan a víz alól. Ugyanakkor hozzáteszem, itt a pasik nyolcvan százaléka sportoló, vagy éppen annak vallja magát, mert a videójátékokat is annak számítsák. - Oké, csípem a humorod. - Szólalok meg nevetve már a medence peremében kapaszkodva. Hihetetlen a srác! Hol rejtőzött eddig?
- Azért most elég gyorsan elintézted, hogy ne legyen kedvem a medencében maradni. - Nézek is szét magam körül a vízben, mintha ténylegesen keresnék valamit... vagy éppen nem keresnék. - De igen, a hősiességed példaértékű! Remélem nem halmoztam fel egy újabb tartozást vele? - Állapodik meg végül rajta a tekintetem, ám még annyira nem nyugodtam bele a ténybe, hogy valószínűleg igaza volt azzal az ondós kijelentéssel. Mostmár aztán tusolni is muszáj lesz. Vagy inni. Minden bizonnyal az ital is megteszi.

outfit

music

"I do things I love doing. Sometimes that is maybe going out to have a drink with friends, going out partying or whatever."

Hálás vagyok neki amiért megoldotta a problémámat, sőt még azért is, hogy hamar veszi a lapot és nem húzza sokáig az időnket. Ő sem akar őrt állni két, tulajdonképpen felnőtt mellett akik szimplán csak hülyék és fogalmuk sincs, hogy mit akarnak... vagy éppen mit nem akarnak. Szóval ja, elég hamar igyekszem is elosonni April és Jackson látásköréből, hogy még véletlenül sem gondolhassák meg magukat idő előtt, ha meg már eltűntem, mindegy is lesz. A kérdésemre adott magyarázata tulajdonképpen felülmúlta minden elvárásom. Ki ez a srác? Most komolyan! Mi ez a duma már?
- Hihetetlen vagy! - Jegyzem csak meg nevetve, mert nem igazán akarok belemenni mély beszélgetésekbe ameddig ki nem kerülünk a hangzavarból és már nem kell a hangomat félteni attól, hogy esetleg elveszíteném azt a nagy kiabálásban.
- Oké, szóval akkor honnan is jött ez a titokzatos sámán és léleksuttogó, Keith? Nem hiszem, hogy eddig láttalak volna. - Szólalok meg kíváncsian mikor már az ajtón kívülre érünk, de még mindig keresgélem magunknak a tökéletes pozíciót, mert hát nem mindegy, hogy hol állunk meg. Biztosan nem a kukák mellett fogok ácsorogni vele, de nem is a viháncoló csajok közelében. A kérdést magát viszont magam sem tudom, hogy pontosan mire értettem. Normális esetben arra, hogy melyik suliból pottyant ide, de már maga az akcentusa sem hallatszik környékbelinek, amit eddig a hangos zene miatt elég nehéz is volt behatárolni.
Amikor végül megtalálom a tökéletes helyet és felé fordulok, némileg meglepve konstalálom a közelségét, meg az elveszett tekintetét is, de mégsem reagálom le mással, csak egy pillanat erejéig megvont szemöldökkel. Nem vagyok hülye, egy partin vagyunk... a pasik kilencven százaléka itt már megnézte minden csaj fenekét, és amíg csak nézik, nincs is baj ezzel. A maradék tíz meg valószínűleg a pasikéra kíváncsi.
- Óh! - Mondom ügyetlenül már a célzására, mert valljuk be, innen már nem nehéz kitalálni, hogy mi is lesz a kérése, de aztán amikor közelebb hajol és a fülembe suttogja azt, mégis egy pillanatra lefagyok. Még annak ellenére is, hogy valójában én magam is terveztem a vízbe menni. Nem válaszolok azonnal, néhány hosszú pillanat erejéig csak nézek fel rá, próbálom kitalálni, hogy mennyire lesz ez jó ötlet, de aztán elmosolyodom. - Tudod mit? Egyszer élünk! - A mosoly most szabályos vigyorgássá alakul, majd miután ismételten meghúztam a sört, a kezébe nyomom azt. - Fogd meg a söröm! - Használom is az ő szavait miközben igyekszem nem túlagyalni a dolgot. Ilyenkor jobb nem gondolkozni, csak csinálni. Elvégre tartozom neki, ő pedig kérhetett volna ettől sokkal rosszabbat is.
Szinte egy szempillantásnyi idő alatt húzom le magamról a felsőt, azt is a kezébe nyomom, vagy inkább csak a mellkasához, reménykedve abban, hogy majd megoldja valahogy a dolgot, növeszt egy harmadik kezet vagy valami. Aztán a nadrágból is kibújok és az is megy a felső után.
- Akkor figyelj és tanulj! - Kacsintok rá, miközben becélzom a medencének egy üres pontját, ahol épp nem emberek lubickolnak, majd pedig nekifutásból indulok meg, hogy aztán úgy istenesen belevágjam magam a vízbe és bemutassam milyen is egy igazi segges. Ami fáj. De még mennyire, hogy fáj!
- Kielégítő volt? - Nézek fel rá a mutatvány után. - Remélem igen, mert ezután lehet hetekig nem fogok tudni ülni... - Célzok is arra, hogy milyen fájdalmas is volt a dolog, bár azért túlélhető, nem kell túlságosan sajnálni engem sem.
- Oké, rajtad a sor, sámánkám! - Vigyorodom el pimaszul. És bár tudom, hogy ez nem volt az egyezségünk része, mégis reménykedem benne, hogy lesz elég udvarias ahhoz, hogy kövessen ha már rávett, hogy a vízbe ugorjak.

outfit

music

"I do things I love doing. Sometimes that is maybe going out to have a drink with friends, going out partying or whatever."

Szinte fellélegzem a kérdése hallatán. Tehát érdekli az üzlet. Úgy teszek, mintha a város legnagyobb dealét készülnék épp nyeregbe ütni, de hé... számomra talán ez az is lenne. Talán. Csak nem lehet olyan rossz egy helyes srácnak tartozni, aki amúgy tényleg egész helyes, főleg ha a ravasz kis féloldalas mosolyt nézem, ami az ajánlatomnak hála jelenik meg az arcán. Nem tagadom, sokkal szívesebben tölteném vele az est hátralévő részét, mintsem April és Jackson társaságában. Gondolom ezt úgy, hogy eddig még Keith nem adott gyilkossági hajlamokra semmi jelet. Na nem mintha ideje lett volna rá, elég gyorsan lecsaptam a srácra, még nem igazán volt ideje kibontakozni.  
- Ezer örömmel. - Felelem, miközben az én arcomon is megjelenik az a cinkos mosoly, mintha csak a tükörképe lennék. Nem tagadom, kedvemre való, hogy ilyen gyorsan belemegy az alkumba, noha azt még nem tudhatom, hogy ezt azért teszi mert szeretne tőlem valamit, vagy mert csak éppen annyira kalandvágyó, mint amilyen én magam is vagyok.
Mindenesetre meglepetten hátrálok egy lépést tőle mikor elkiáltja magát. Egy aprócskát még a szemöldököm is felszökik, kiül az arcomra a "ez meg mi a jó francot művel" kép, ugyanakkor kezdek igazán kíváncsi lenni. Nem szólok közbe, nem állítom őket meg, még akkor sem mikor szemforgatva nyugtázom a tesóval való sutyorogást. Talán ikrek? Van egy olyan megérzésem, hogy ebből még baj lesz, de már mindegy. Az alku megköttetett, nem tehetek semmit. Figyelem hát a srácokat amint konkrétan a fél házat ráállítják a Jackson és April közötti csók megtörténésének feladatára és... és nem tagadom a végére már én magam is egy vigyorral az arcomon lesem a történéseket, már amikor nem próbálja meg elállni a képet.
Mitagadás, az éjszakát máris feldobta ezzel a kis rögtönzött műsorral és bár Aprilék józansági szintje már jóval alacsonyabban van, még mindig nem történt meg közöttük az a bizonyos csók. Idő kérdése.
- Meglátjuk. - Válaszolom még mindig vigyorogva, miközben most mellé lépek és visszaadom neki a saját sörét, noha nem veszem le a tekintetem a párosunkról. - Gyerünk már! - Győzködöm őket a távolból, úgy érzem magam, mintha focit néznék és a gólt várnám, majd pedig mikor végre megtörténik a dolog, ugrok egyet kicsattanó örömömben. - El sem hiszem, hogy működött! - Nevetek fel miközben megbököm könyökömmel az övét. Ez amolyan "örömbökés". Aztán a sörömet is felemelem, hogy koccintani tudjak vele mielőtt meghúznám azt. - Oké, húzzunk innen mielőtt meggondolnák magukat és mindkettőnket befognak őrtállásra. - Intek fejemmel az udvar felé, ezzel jelezve az indulási szándékomat tulajdonképpen bárhova ahol látótávolságon kívülre esnénk a párostól.
- Szóval Keith... sűrűn csapsz fel Cupidónak vagy ez volt az első alkalom? Profinak tűntél, meg kell hagynom. - Nézek vissza rá egy féloldalas mosollyal miközben megindulok a terasz felé, reménykedve abban, hogy követni fog. Nyilvánvaló, hogy odakint a zene is egy kicsivel alacsonyabb skálán mozog így nem teljesen ellehetetlenítve a beszélgetést, ráadásul a medence is kint található, amibe még mindig vágyok belemenni még ha nem is azonnal.
- Félek megkérdezni, de... - Fordulok végül felé mikor kiérünk a levegőre és megállok vele szemben. - De mit szeretnél a győzelmedért cserébe? - Aztán ha valami marhaságot akar majd legfeljebb meglógok, annyi baj legyen. Mindenesetre nem tagadhatom, kíváncsi is vagyok, hogy ugyan mit vár tőlem.

outfit

music

"I do things I love doing. Sometimes that is maybe going out to have a drink with friends, going out partying or whatever."

- Ígérd meg, hogy nem fogod ugyanazt csinálni, mint legutóbb! - Fogom meg April karját, hogy kicsit lelassíthassam a lépteit, amik nyilvánvalóan átkozottul sietősek, arról nem is beszélve, hogy majd két teljes fejjel alacsonyabb vagyok nála, az meg ugyebár minilábakat jelent. Ami neki normális és kényelmes séta, az számomra már kocogás. Ami neki gyors séta, az nekem pedig az életemért való futást jelenti. Most pedig szinte sprintel már, én lihegek akárcsak egy kutya, úgy csinál, mintha már késésben lennénk. Ami amúgy nem úgy van. Egyébként is... nem hallotta még a mondást, hogy sose érkezz először és utoljára egy partira? Elárulhatom, hogy jelenleg az első helyért futunk versenyt.
- Jajj, nyugi már! - Mondja, de hangjából kihallatszik, hogy valójában pontosan ugyanazt tervezi tenni, mint a legutóbbi alkalommal. Faszom.
Aztán itt vagyok megint én, a professzionális gyertyatartó. Aki még pisilni sem mehet el, nehogy véletlenül "miattam" Jackson szájába tévedjen April nyelve. Ami amúgy is meg fog történni, csak idő kérdése... vagy éppen alkohol. És őszintén? Alig várom, hogy ez megtörténjen, aztán legalább már nem kell babysittert játszanom. A lehető legunottabb arcomat elővéve nézek körbe - vagy századszor -, miközben szinte már toporogva várom, hogy valami csoda történjen. Akármi. Azt sem bánnám ha most leszakadna az ég, elvégre egyébként is fürdőruha van a ruhám alatt. reméltem, hogy fürödni is lesz alkalmam, bár amilyen lassan az események történnek...
- Szia! - Szólalok meg ugyan meglepetten, de kétségkívül sokkal nagyobb örömmel a hangomban, mint azt normális esetben tenném. - Maya. - Vágom rá szinte azonnal. Ő lenne az a csoda amiben reménykedtem? - Léci! Kérlek, ments meg! - Nézek rá könyörögve, meglepően hamar megbízom benne, még a sört is elveszem, fittyet hányva arra, hogy talán bedrogozni készül engem. Őszintén már azt sem bánnám, legalább izgalmassá válna az éjszaka. Oké, ez vicc. De basszus! Érzem April tekintetét rajtam, nem tetszik neki, hogy a figyelmem kezd elterelődni. - Figyu... Ha megoldod, hogy ezek ketten smároljanak és nem kell tovább itt ácsorognom, jövök egyel neked. - Hajolok kicsit közelebb a sráchoz és igyekszem eltakarni a számat miközben ezt mondom neki, hogy April ne tudjon túl sokat megneszelni az ördögi tervemből, majd végül még a sört is meghúzom. - Áll az alku? - Namármost, nem tudom mennyire okos egy idegen srácnak tartozni, de holnapra elfelejti és soha többet nem találkozunk, szóval mindegy is.

outfit

music