Maya az a fajta lány akit mindenki jófejnek tart, de valójában csak nagyon kevesen ismerik őt. Lehetséges, hogy egy bulin megiszik veled egy koktélt vagy egy sört, mert igen, Maya nem fog finnyáskodni, ő megissza a sört, még műanyag pohárból is. Ő az aki simán beszáll egy beer-pongba is és simán legyőzi a pasik kilencven százalékát, mégis észnél marad (vagy hát nézőpont kérdése). Ő az akire a legtöbben csak azt mondják "menő" csaj. Mindeközben pedig Maya csupán egy átlagos lány, akinek fontosak a barátai, az ismeretségi köre, egy jó buli, ugyanakkor a tanulmányaira is összpontosít és próbál azokra nagy hangsúlyt fektetni. Éppen ezért hozta be saját magának az elsőszámú szabályt: Buli csakis kizárólag hétvégéken. Ezzel szabályozza saját magát és egyben próbál eleget tenni a szüleinek is, akik csak folytonos harcok után voltak hajlandók a lányt elengedni, hogy lakjon Queens egy háromszobás lakásában, két másik - kizárólag - női lakótársával. Csupán néhány hónappal ezelőtt költözött ide be, de azóta máris rengeteget tanult az élettől és attól, hogy nem minden olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Családdal élni teljesen más, mint két teljesen idegennel, akik közül egyikük folytonosan meglopni próbál, a másik pedig éjjel-nappal csak bulizni akar, amit persze alkalomadtán - hétvégéken - ki is használhatsz te magad is.
Maya szeret a mának élni, szereti azt gondolni, hogy bármelyik nap lehet az utolsó nap és amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, mert holnap már lehet egy teherautó alatt kötsz ki. Nem adrenalinfüggő, de imád hülyeségeket csinálni, imád kisomfordálni a komfortzónájából, felrázni a saját életét és egyben a körülötte lévőkét is. Imád új dolgokat tanulni, okosodni, okosabbnak lenni másoknál (igen okoskodni is, de ezt nem vallja be). Szereti bemutatni, hogy ő mennyire intelligens, a versenyszellem nagyon magas benne, nem tud veszíteni. Csípi a furcsa embereket, a sorozatgyártmányokat már kevésbé. Maya él-hal a zenéért és a táncolásért. Nem ám valami romantikus tangóra gondolok itt, sokkal inkább a fejrázós-ugrálós techno rave stílusra. Szereti megörökíteni a szép pillanatokat. Alapjáraton kedves még ha kicsit zárkózott is, ugyanakkor szeret vitatkozni. Túlságosan is. Veszélyes ha azokon a napokon közelíted meg. Sokan azt mondják, hogy jobb lett volna ha a politológiát válassza a pedagógia helyett. Szereti a gyerekeket, ő maga is szívesen állapítana családot... egyszer. Majd ha megkomolyodott és beért a feje lágya.

Hogy mi az egyik legnagyobb hátulütője a saját magamról való gondoskodásnak? Hát ha tippelnem kellene, akkor nyilvánvalóan az, hogy amíg én azt gondolom csak saját magamról kell gondoskodnom, folytonosan kiderül, hogy ez valójában nem így van. Hogy amikor vacsorát főzök és azt gondolom ebből lesz még két napra való, másnap reggel már csalódnom kell, mert kurvára nem maradt egy falat sem belőle. És az még hagyjál, hogy nem maradt, de az üres tálat ott tudta hagyni a tolvaj, hogy aztán még a takarítást is rám hagyja. Legalább mosná el és tenne úgy, mintha soha nem is létezett volna. Morcosan csapom be a hűtő ajtaját miután kimartam onnan az üres tálat, majd pedig kopogás nélkül robogok is be June ajtaján, hogy aztán az üres műanyag tárolót az ágyára dobhassam. Mert igen, annyi eszem legalább van, hogy ne a lényéhez vágjam és esetlegesen megsérüljön, aztán a végén még azt is rajtam verné le.
- Már megint megetted?! Most komolyan!? - Kiáltok rá, de mit sem számít mindez, June számára, aki csak fejhallgatóval a fején tátog, mintha semmit sem tehetne annak érdekében, hogy esetlegesen meghalljon. - Basszus June... - Szemforgatva adom meg magam, mert jól tudom, hogy nincs időm a vitatkozásra, még ha ténylegesen szívesen is mennék most bele egybe.
Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy önző vagyok és fogalmam sincs milyen testvériesen osztozni dolgokon, hiszen egyke vagyok és sohasem volt szükség ilyesmire. Azonban szerintem semmilyen okkal és semmilyen formában sem helyes mások dolgait elvenni, vagy éppen megenni. Komolyan el kellene gondolkoznom, hogy beszerzek magamnak valamiféle minihűtőt, amelyet zárni is lehet, mert őszintén szólva, ez így elég idegesítő.
- A hétvégén egy ottalvós buli lesz Hills-éknél. Van medence is! Jössz? Kérlek gyere! Ott lesz Jackson is, ő meg tudod... - Egy kétkedő pillantást vetek a lányra, aki igen... tudjuk, hogy baromi szerelmes Jacksonba és valószínűleg csak arra van szüksége, hogy fél éjszakán át tartsam nekik a gyertyákat, amíg össze nem szedi a bátorságát, hogy lesmárolja vagy valami. A legszomorúbb az egészben az, hogy már párszor eljátszottuk ezt, de minden alkalommal olyan részegre isszák magukat, hogy a végén semmire sem emlékeznek és tulajdonképpen ugyanazokat a köröket fussák le minden áldott alkalommal. Vagy egyszerűen csak eljátssza a csávó, hogy nem emlékszik semmire, mert így tudja, hogy nem kell elköteleznie magát. Franc tudja. Igazából nem értem a pasikat. Holott én sem tervezem magam elkötelezni, legalábbis nem ilyen hülyegyerekekkel, mint amilyen ez a Jackson is, vagy éppen valamelyik haverja.
- Nem. - Mondom csak, majd már veszem is fel a kabátot. Vagyis venném, de ekkor April elkapja az egyik karomat és húzni kezdi azt, még a kiscica tekintetet is beveti. - Komolyan. Nem! Esélytelen. Aztán megint otthagysz az idiótákkal. - Rázom a fejem szinte már kétségbeesetten, mert tényleg nem akarok menni, de...
- Kérlek! Kérlek-kérlek-kérlek! Eskü ez az utolsó! Aztán egy hónapig én főzök neked. - Óhh! Na ez már ajánlat. Ezzel már tudok működni. Utálok főzni, bármit megtennék azért, hogy ne kelljen megcsinálnom. Leszámítva a napi rendelést, ami rohadt drága a városban és én sokkal szívesebben költök egy sörre, mint kajára. Egyetemista élet, most mit mondjak? A havi keretem meg általában a hónap közepén lefogy, aztán már csak a szentlélek tart életben, meg a plusz diákmunka és esetleges korrepetálások, mivel anyáéktól egy centtel nem tudok többet kikönyörögni, mint amennyit nekem szántak egy hónapra. Szerintük az bőven elég. Már ha nem járnék el bulizni és nem verném el a pénzt. Ami igaz is, dehát basszus!
- Oké. - Felelem szemforgatva. - De most mennem kell, késésben vagyok. - Mondjuk én mikor nem vagyok késésben?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hadd mondjam el, hogy szerintem sok minden vagy csak átlagos nem. Önállóságra törekedsz és arra, hogy felelősségteljesen megtartsd az egyensúlyt a tanulás és a szórakozás között.... arról nem is beszélve, hogy random esküvőkre belógni, mint hobbi szerintem kicsit sem hétköznapi vagy éppen szokványos. Imádom, egyszerűen zseniális.  
Nem félsz a saját határaidat feszegetni mégis úgy érzem, hogy az embernek semmi oka téged félteni, vigyázol te magadra. Összességében szerintem nagyon érdekes és sokszínű vagy.  
Másokkal együtt élni sosem egyszerű, főleg ha a lakótársak így megnehezítik az ember dolgát és lépten nyomon csak bosszúságot okoznak. Végül is azt írtad, hogy szeretnél majd családot és gyerekeket, szóval akár tekintheted a kis csajbandádat gyakorlásnak. (A minihűtő a saját készletnek egyébként sok fejfájástól megmenthet, ne vesd el az öletet.)  
Van egy olyan érzésem, hogy sok kaland vár itt rád, így nem is tartalak fel tovább. Érezd jól magad.  

Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalókat és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!