"Keith egy pöcs. Mindenki odáig van a Dawson ikrekért, de náluk nagyobb szemétládákat én még életemben nem pipáltam. Komolyan azt hittem, hogy haverok vagyunk és az a paraszt lefeküdt a húgommal. Heath-re igazából csak azért neheztelek, mert ő meg próbálta fedezni a Keith-t. Leszarom, igazából egyiket sem bírom... sunyi gecik."

Igazából Heath is lefeküdt Clauval nem csak én, de mindegy hagyjuk, én nem köpöm be, az tuti. Egyébként sem segítene nagyon a helyzeten, meg magasról teszek rá, hogy ki-miért utál. Bocs, Dan. Ja nem.


"Az ikrek? Hát izé.... hihihi...."


"Keith és Heath elég megosztó szereplők a suliban. Őket lehet imádni meg gyűlölni... a kettő közti átmenettel vagy semleges véleménnyel még soha nem találkoztam velük kapcsolatban. Én nagyon bírom őket, mindig történik körülöttük valami, nem szeretik a nyugit, kivéve amikor szívnak... az összes buliban ott vannak, szóval nehéz elkerülni a Dawson jelenséget."

Eddig ez volt a legpontosabb leírás, amit valaha olvastam magunkról. Mi nem vagyunk simulékonyak. Olyanok vagyunk amilyenek és ez vagy tetszik vagy nem. Csak azért nem fogunk máshogyan viselkedni, hogy másik gyomra könnyebben bevegyen minket.


"Külsőre van azért különbség a két srác között, de belsőre ctrl+c ctr+v leduplikálta őket az anyjuk. Kissé egoisták, de cserébe kurvára beképzeltek tudnak lenni, az önbizalom egyikből sincs kispórolva. Elég idegesítőek tudnak lenni, amikor szándékosan rátesznek egy lapáttal erre az ikres szarságra.. miattuk forgolódok néha álmatlanul éjjelente azon töprengve, hogy vajon létezik-e telepátia.."

Az elejét semmiképpen sem tudom és nem is akarom tagadni. A végéről pedig sajnos nem nyilatkozhatok. Államtitok.


"Keith és Heath? Miért kérdezel róluk? Mit műveltek már megint?!"


"A fiúk? A feleségem nincs a közelben ugye?.. Őszintén szólva szerintem elég jól sikerültek.. mármint... borzasztó sok panasz érkezik rájuk, de emellett jól tanulnak és élsportolók. Keith zseniálisan baseballozik, Heath pedig valami döbbenetesen tehetséges amerikai focista. Ami pedig a magatartásukat illeti.. hát Isten bocsássa meg, de inkább legyenek ilyenek, hogy a két kis mocsok a jég hátán is képes legyen megélni, mint hogy minden héten behívjanak a suliba azért, mert bántják őket. Tudtommal fizikailag sosem bántottak senki... mármint nem ők kezdték."

2006 novemberének huszadik napján születtem meg Annabeth Davies-Dawson és Kenneth Dawson első gyermekeként. 16 perccel később pedig megérkezett az ikertestvérem Heath. Példásan jó testvérek voltunk egészen addig, amíg meg nem tanultunk beszélni és járni, onnantól kezdve pedig a Dawson ház békéje örökre megszűnt. Ha éppen nem egymást ütöttük, akkor biztos, hogy az időszakos egyetértésünk valamilyen bajhoz vezetett, hiszen kétség sem fér ahhoz, hogy valami rosszban sántikáltunk.
Minél nagyobbak lettünk annál komolyabb kárt tudtunk tenni a közvetlen környezetünkben, de héé... nézzük a dolog pozitív oldalát... Heath és én igazi jó tesók lettünk, mert rájöttünk mire is jó egy iker. Volt aki bakot tartson, amikor anya azt gondolta, hogy kellően messzire tette a sütit az asztalon és hiába nem mi voltunk a legnagyobbak a játszótéren, mi mindig ketten voltunk. Minden nézeteltérésünk ellenére szentül hittük, hogy csak mi emelhetünk kezet egymásra.
Az általános iskola javarészt eseménytelen volt. Akkoriban még nem voltunk súlyosan balhésak, leginkább csak a szárnyainkat próbálgattunk kisebb, ártalmatlanabb húzásokkal, persze ez nem jelenti azt, hogy nem volt velünk gond. A szüleink rendszeres látogatói voltak az igazgatói irodának, hogy elbeszélgessenek velük, vagy éppen közösen az egész családdal.
Középiskola előtti nyáron költöztünk Angliából az Államokba. Édesanyánk egy ügyvédi irodában az egyik vezető titkárnője. Amikor a főnökét áthelyezték a New York-i részleg élére olyan ajánlatot kapott, ami miatt megérte az egész családot megmozdítani. Apánk munkásember. Burkolóként dolgozik és mivel összesen két alkalmazottja volt Londonban, így neki sem jelentett problémát a váltás.
Sulikezdés előtt felvételiztünk a Trinitybe, ahol mindketten sportösztöndíjat kaptunk. Brit létünkre amerikai sportokban jeleskedtünk, így talán mi nyertünk a leginkább a költözéssel, hiszen így lehetőségünk nyílt arra, hogy akár ilyen irányú karrierben gondolkozzunk a jövőben.
Azt gondolom, hogy mi igazán ebben a városban kezdtünk el kibontakozni. Kurva jól megvoltunk Londonban is, de New Yorkban egyszerűen szintet lépett az egész életünk. A Trinity a mi igazi ugródeszkánk, a dzsungelünk. Társasági élet, házibulik, haverok, sport és zene. Nincs megállás, hiszen a hétköznapokat elfoglalja a tanulás és az edzés , egy aránylag erős átlagot kötelezően fent kell tartaniuk a sportolóknak is, így nem elég a pályán felmutatott teljesítmény. A hétvége szigorúan a lazulásé, amikor éppen nincs meccs. Eléggé állat módon meg tudunk indulni ilyenkor, ez tagadhatatlan. A szüleink sokat utaznak, így a ház gyakran a miénk. Ez pedig egyet jelent.. buli Dawsonéknál.... jössz?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon menő lehet az, ha az embernek van egy ikertestvére, főleg, ha annak a tesónak nem az a szerepe, hogy állandóan bosszantson, és ott tegyen neked keresztbe, ahol csak tud. Mivel Ti két teljesen egyforma jellemmel lettetek megáldva, úgy gondolom, hogy nem csak ti, de a környezetetek sem igazán unatkozhat. A jellemzésedet viszont olvasva, azt hiszem, hogy sokan gondolhatják azt, hogy belőled még egy is sok, na de kettő...?    Viszont az én fejemben inkább az a kérdés fogalmazódott meg, hogy a szüleiteknek véletlenül nincs-e valami varázserejük? Mert ahogy elképzeltelek benneteket kisgyerekként a lakásban szuperhősöset játszani, azt hiszem, hogy atom idegrendszerrel rendelkezhetnek.    Szóval le a kalappal előttük.    Mégis szerintem egy igazán szerethető srác vagy, olyan tipikus kamasz, akinek az a legnagyobb problémája az életében, hogy milyen zene felhozatal legyen a következő megszervezett házibuliban. Csak azt bánom, hogy nem vagyok legalább 12 évvel fiatalabb, mert eskü kedvem lenne egy ilyen bulihoz, ami Dawsonéknál zajlik. Imádtam a lapodat
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad! Köszönöm, hogy olvashattalak  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!