Szarkasztikus/Cinikus: Poénjainak és fricskáinak alapja és magja. Akaratlanul ugyan, de sokszor megbánt vele másokat, bunkónak könyvelik el, pedig ő csak brutálisan őszinte és belekeseredett abba a sok sz*rba, amiben él. Szerethető karakter és helyén van a szíve, de nem kell a szomszédba mennie senkinek, ha egy kollégán kell gúnyolódni vagy egy kis fekete humorra vágyik az ember.
Melegszívű és jól bánik a gyerekekkel: Sokszor adakozik, segít a bajbajutottakon és rendszeres látogatója a gyermekalapítványoknak, legtöbbször előadásokat tart nekik és ha marad idő játszik velük, van egy kislány, akire külön figyelmet szentel, igaz egyre kevesebb ideje van ezen tevékenységére és természetesen le is tagadja ezt, kérdezze bárki. Van egy macskája és egy kutyája is, akiket nagyon szeret. Félix és Apolló
Trágár és hirtelen: Sajnos sokszor jön ki a sodrából, aminek köszönhetően gyakran látott vendég a főparancsok irodájában. Válogatott módszerekkel szedi ki a gyanúsítottakból a szükséges információkat, ráadásul tesz róla, hogy mire beviszi az illetőt az őrsre, már kábult, kezes bárány legyen. A jegyesét annak idején egy betörő meggyilkolta, azóta ilyen kezelhetetlen, szerinte a bűnözők nem érdemlik meg a jobb bánásmódot, sem pedig a második esélyt. Annyira összetört benne akkor valami, hogy kezelésekre jár a mai napig, de nem sokat ér, csak azért folytatja, mert a rendőrség finanszírozza és valakinek anélkül beszélhet a gondjairól, hogy kinevetné érte. Talán a pszichológusa az egyetlen ember, akinek megnyílik.
Szakács és komolyzenerajongó: Mielőtt a rendőrségi pályát választotta volna szakácsnak készült, nagyanyjától tanult és utána audidakta módon fejlesztette a képességeit, de szülői nyomásra végül rendőrnek állt. A komolyzene nem megnyugtatja, mint, ahogy a legtöbb embert, hanem fellelkesíti, mindig mikor leült otthon egy pohár Whisky társaságában és azon elmélkedik milyen válogatott módszerrel mondjon búcsút szaros, értelmetlen életének, a komolyzene valahogy mindig felderíti.
Rendetlen, sosincs ideje semmire: A lakása egyadta szemétdomb, de ez annak is köszönhető, hogy sosincs otthon, mindig vagy a munkájának él vagy pedig a haverjaival próbálja levezetni a feszültséget, persze gyakori vendége a bíróságoknak is túlkapásai miatt.

Odakint a szabadban remek volt az idő, sütött a nap, de nyári időhöz képest nem volt forróság, inkább üdítőleg hatott, ha a fák árnyékából kiléptek az emberek a napra, az ég felé fordították a tekintetüket és elégetten vettek egy mély levegőt arra gondolván, mennyire csodás ez a mai nap.
- Már mennyire csodás ez a nap! Kint remek az idő, mi meg bent aszalódunk ebben a szarfészekben apuskám, de legalább a társaság remek. – mérgelődött Sinclair flegmán ücsörögve a székében, miközben úgy hintázott benne, mint egy gyermek, alatta folyamatos, folytott nyögéseket eredményezve a hűvösebbnek mondható, mocskos betonon. A nyomozó arcáról úgy folyt a verejték, mintha feje tetejéről locsolnák, de ehhez hozzátartozott az is, hogy sötét ing volt rajta és felé vett egy kevlármellényt is, mert tudta, olyan környékre teszi be a lábát, ahol nincs kint üdvözlégy tábla, mindenki a viszontlására vészvillogót preferálja jobban. Kivételt képeznek a patkányok, kik megbújtak ebben a kis negyedben, ők jól érzik magukat, úgy mozognak itt, mint kisegér a fúrt vájatokban, ami nem csoda, hisz ide születtek.
- Nem volt ez mindig így Jason. – törte meg a csendet Sin, elővéve nadrágja zsebéből egy cigarettát. Az amúgy is párás, büdös levegőt egy gyújtó lángjának fénye kavarta fel, ami úgy érződött a tágas térben, mintha csak egy latrinában folytogatta volna őket a szar szag. A cigifüst, amit a rendőr kifújt a föld felé, még üdítőleg is hatott az áporodott raktárépület pincéjében, ha másért nem, a változatosság szépsége miatt.
- Képzeld el, szakács is lehettem volna. Olyan szűzpecsenyét csináltam már gyerekként, megnyaltad volna mind a tíz ujjad haver. Ja, bocsi, kilenc. Lassan már csak nyolc. – nevetett a szóviccén a férfi, majd egy mélyet szívott a cigijébe, ami talán túlzónak hatott, de elmélkedett, hogy mennyi mindent meséljen el barátjának és kellett neki egy kis hatásszünet. – A sajttortám. Na, az mindent vitt apuskám. Na mindegy is. Zsaru lettem. – rántotta meg játékosan a vállait, majd ismét előre dőlt a székében, aminek köszönhetően ismét egy nyöszörgő, folytott, krákogó hang törte meg a pillanatnyi csendet.
- A szüleim rendesen voltak, nem volt velük baj tudod, nem szadiztak szexuálisan, mint téged, meg nem adtak be a zaciba, már megbocsáss. – jelezte cigit tartó kezével a drámaiság hatását a férfi, majd visszahúzta hátra a széket és rákönyökölt a háttámlájára. – A baj az volt, hogy irányítani próbáltak. Na már nem nevelési szempontból, hanem karrier. Az apám, a nagyapám és még annak a nagyapja, de talán generációkon átívelve is mindenki rendőr volt ebben a k*rva családban, így a kicsi Sin nem lehet szakács, hogy nézett volna apám a kollegái szemébe? – masszírozta meg látványosan a halántékát a férfi, mintha csak az emlékeket próbálta volna kitörölni elméjéből.
- Gyerekkorunk óta ismerjük egymást Jason, tudod, emlékszem, milyen jóban voltunk. A sors iróniája, nem, hogy sokat játszottunk rabló-pandúrt? Csak akkor én voltam a bűnöző, te pedig a rendőr. – rágta meg hüvelykujján a körmöt Sin, mielőtt ismét beleszívott volna cigijébe.  Ahogy felröppentek az emlékképek a férfi fejében még egy némelyik meg is mosolyogtatta.
- Elvesztettem mindent Jason. Elvették tőlem az álmomat, a szerelmemet, annak lehetőségét, hogy gyereket nemzhessek. Ők meg már nem élnek. Érted? Elcseszték az életemet és mint, akik jól végezték a dolgukat, távoztak az élők sorából. Nevetséges. – püffögött egyet, majd ismét előrehajolt, amit ismét krákogó, szenvedő zajokat eredményezett. – Nem haragszom rájuk, változtathatnék, ha akarnék, tudod, még most is elmehetnék szakácsnak valami elcseszett étterembe, új életet kezdhetnék, meg ilyesmi, gyerekeket nevelhetnék egy szaros kertvárosban. Neked nem tetszene Jason? Locsolnád a füvet, mikor az asszony hazahozza a két lurkót, nem is, Jason, három gyerekesnek nézlek, simán beleférne neked három is, igaz? – kérdezte közelebb hajolva, aminek az lett a következménye, hogy fuldokló, köhögő hangokat hallatszott az alatta lévő terület.  – De nem. Neked drogot kell árulnod egy lepra telepen, amivel nekem még nem is lenne problémám, hiszen aki szedi is megérdemli a sorsát, de mi lenne, ha elárulnád azt a kúrva INFOMÁTORT VÉGRE, ÉS FELMENNÉNK A SZABADBA FRISS LEVEGŐÉRT?! – üvöltött már végül, mire az szék lábait összekötő fadarab szorításából könnyes, elvörösödött, levegőért könyörgő arc próbált meg hangokat kiadni. Visszaengedte a széket normál állásba, mire az eddigi beszélgető partnere, Jason ismét levegőhöz jutott és köhögve, károgva próbálta összeszedni magát. – Na szóval? – kérdezte a nyomozó ráemelte tekintetét egy pillanatra a dílerre, mivel jobban lekötötte a cigarettájából felfelé szálló füst tánca. – Két gyerek. Köhö…köhö…két gyerek elég lenne… - köhögött görcsölve a férfi, miközben nyújtott nyelvvel próbált levegőért kapkodni. – Nem az érdekel te barom! Ki az informátor! – korholta le nagyot sóhajtva Sin, majd flegmán lehajította a cigicsikket a bűnöző mellkasára. Az füstölögve kezdte te el először melegíteni, majd égetni is a pólóján keresztül Jasont, ki eszméletlenül kezdett el mocorogni a rendőr alatt.
- Trevor! Trevor a tégla! Ő adja ki az infókat a rendőrségről! Vedd le rólam! Hagyj végre békén! – kiáltozott tehetetlenül, mire Sin ismét közel hajolt hozzá és elégedetten megpofozgatta az arcát, mire az válaszul ismét fulldoklásba kezdett. – Jövőhéten látjuk egymást. De ha megint ennyit kell fussak utánad, esküszöm kinyírlak. – magyarázta neki már sokkal higgadtabban, majd levette annak mellkasáról a cigi csikket és felkelt a székről. Arrébb pakolta azt, majd felsegítette a dílert, leporolta a a felsőjét, melyre már kisebb lukat égetett a cigarettája és megpaskolta a vállait. – Így, máris jobb nem? – mosolygott rá megjátszva, majd elindult végre valahára a kijárat irányába, hálát rebegve érte, hogy végre elárulta neki a fickó azt, amit tudni akart. Még egy kis időt kellett volna idelent töltenie, biztos megbolondult volna.
- Nagyon rossz ember vagy te Sinclair Henderson! – kiáltott utána Jason, tehetlenül, sértetten, síráshoz közeli állapotban. A férfi válaszul csak integetett neki. Nem volt már kedve visszafordulni hozzá, elmesélni neki, mit gondol arról, ki a rossz és a jó, hogy mi a kettő között a különbség. Ha nem árulna drogot, nem rabolna és nem garázdálkodna, talán soha nem találkozott volna vele és békén hagyná, de ez mind lényegtelen. Nem akar Sin senkinek sem magyarázkodni, ő olyan, amilyen. Szerinte nincs második esély és ezt Trevor is meg fogja tudni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hűű, wow!  Azt hiszem, hogy a karaktered jelleme pontosan olyan, akire azt mondhatják, hogy: bezzeg a rendőröknek mindent szabad!  Nem tagadom, nekem tetszik az a stílus, amit képviselsz, de semmiképp sem lenne kedvem most már letérni a rossz útról egészen biztos Tetszik, ahogyan fogalmazol és az is, hogy ilyen érdekes módon tértél rá a karaktered életére, én úgy érzem, hogy sikerült belőle megismernem a múltját
Sajnos nem választhattad azt az útat, amin járni szerettél volna, a családod valami mást szánt neked, ami úgy tűnik, hogy teljesen eltér a valódi álmaidtól, de én úgy gondolom, hogy sosem szabad feladni, mert az élet néha tartogat különös meglepetéseket. A jelenlegi szakmád lehet, hogy nem a szíved csücske, de azért valld be, hogy a szíved mélyén élvezed azt, hogy bűntetlenül hajthatsz végre ilyen nem teljesen barátságos módszereket a rosszfiúkon.    Sajnálom, ami a menyasszonyoddal történt, nagyon nehéz lehet annak a halálával szembesülni, akit az életednél is jobban szeretsz, főleg ilyen kegyetlen módon, de sajnos az élet megy tovább nélküle is. Muszáj tovább lépned ahhoz, hogy a lelked begyógyuljon, mert az önmarcangolás nem éppen a legjobb ilyenkor. Rövid távon talán megoldás lehet, de most már el kell engedned ahhoz, hogy Ő is békére leljen. Fel pedig soha ne add, mert nem tudhatod, hogy mikor kopogtat be az ajtódon a boldogság, ami egy pillanat alatt forgatja majd fel ismét az életed!
Színt és rangot majd egy admin ad neked, de addig is érezd jól magad. Köszi az élményt!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!