művészlélek - Mindig is imádtam a művészetet, bár festeni, rajzolni egyáltalán nem tudok. Az én művészetem a képekben rejlik. Imádok fotózni, elbibelődni egy-egy kompozicíón. Kimenni a szabadva vagy éppenséggel valami elhagyatott helyre és órákon át fotózni.

hegymászó -  Fotózáson kívül a másik nagy szenvedélyem a hegymászás. Imádom a természetet, a madarak csiripelését. Szeretem megnézni amit az emberiség még nem tett tönkre. Nagy vágyam, hogy megmásszam a Mount Everestet, de nem vagyok hiú, tudom, hogy ez kb a lehetetlennel egyenlő. Elmondhatatlanul sok felkészülés kell egy akkora hegy megmászásához, nem is beszélve a környezeti hatásokról amik odafent uralkodnak.

zárkózott - Talán pont a múltam miatt, de nagyon ritkán vagyok képes megnyílni másoknak. Ritkán barátkozok, mert egész életemben csak elveszítettem magam körül az embereket. Vagy új helyre kerültem vagy éppenséggel ők hagytak el engem, szóval úgy döntöttem, hogy ha nem nyitom ki másnak a szívemet akkor kevesebb az esélye annak, hogy mások megbántanak engem. Persze nem azt mondom, hogy nincsenek barátaim, mert vannak, szimplán csak nem vagyok képes senkivel szoros kapcsolatot ápolni, mert felhúztam magam körül egy nagy falat amivel igyekszem védeni magamat.

jó kislány, becsületes - Mindig is jó gyerek voltam, becsületes, nem voltam szabályszegő, betartottam a takarodókat, mondhatni minta gyerek voltam és ez felnőtt koromra se változott túl sokat szimplán csak idősebb lettem. Keményen megdolgoztam az egyetemi pénzemért, évekbe telt mire összekapartam, de sikerült. Kiváló tanuló vagyok és egy órát se mulasztok el, minden előadásra bejárok, tökéletesen szoktam levizsgázni.
Becsületes vagyok, jó titoktartó és remek hallgatóság. Szeretek másokon segíteni, hiába vagyok zárkózott fajta, de ha nem muszáj rögtön puszipajtásnak lennünk akkor bármikor szívesen segítek, legyen szó bármiről.

Nem minden fenékig tejfel. - Az életem sajnos nem indult tökéletesen és boldogan, mint ahogyan annak történnie kellett volna. A szüleimet sosem ismertem meg, semmit nem tudok róluk. Még a nevüket sem. Állítólag egy autóbalesetben haltak meg amit csak én éltem túl. A kórház után árvaházba kerültem. Eleinte fel sem fogtam, hogy mi történik körülöttem, miért vagyok itt egy csomó másik gyerekkel együtt, miért nem élhetek egy tökéletes és aranyos családi házban, lehetne kutyánk, vagy bármi, de ehelyett én csomó más gyerekkel osztozkodtam a hálószobán.
Ahogy nőttem és felfogtam a körülöttem történő dolgokat, tudomást szereztem arról, hogy miért kerültem ide. Mondanom sem kell gondolom, hogy mennyire padlóra kerültem...hetekig csak feküdtem az ágyban és még enni se keltem fel, max pisilni. Hiába jöttek örökbefogadó szülők, nem érdekeltek, talán ezért sem fogadtak soha örökbe, mert nem akartam nevelőszülőkhöz kerülni. Nem akartam új embereket megszeretni és kötődni valakikhez, ezért inkább eldöntöttem, hogy amint 18 leszek eljövök innen, neki állok dolgozni saját kis lakásom lesz és egyetemre megyek. Igen is lesz belőlem valaki, nem egy utcán sínylődő-kéregető alak leszek csak azért, mert árva vagyok.
Amint volt rá lehetőségem elkezdtem eljárni dolgozni, hogy a későbbiekben legyen időm egy saját lakásra. Amíg dolgoztam és gyűjtöttem a pénzt addig még az árvaházban maradtam majd amint lett lehetőségem eljöttem onnan. Nem tudtam egy csicsás házat venni, egy kis garzonra futotta, de imádom, mert tudom, hogy saját erőből küzdöttem meg érte és minden verítékcseppet megért. A ház után úgy döntöttem, hogy egyetemre fogok járni és művészetet fogok tanulni. Továbbra is ott dolgoztam a kávézóban plusz műszakokat vállalva. Volt, hogy bent maradtam zárni vagy bementem hajnalok hajnalán nyitni, csak azért, hogy az órabérem magasabb legyen. Jó érzés magamról gondoskodni és tudni, hogy bármire képes vagyok, ha azt igazán akarom.
Végül sikerült bekerülnöm az NYU-ba méghozzá a művészeti karra sikerült bejutnom. Mikor megkaptam az értesítést, konkrétan kitudtam volna ugorni a világból annyira boldog voltam. Sírtam a boldogságtól. Mai napig nem hiszem el, hogy az életem elkezdett jó irányba haladni. Egyetemre járok, dolgozgatok, van egy saját lakásom, hegyet mászok, fotózok, minden annyira tökéletes. Régen nem gondoltam volna, hogy ez sikerülni fog, hogy az árvaházból ide fogok jutni. Büszke vagyok magamra, hogy az eddigi céljaimat sikerült elérnem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A tökéletes példája vagy annak, hogy ha az ember nagyon akar valamit, akkor bizonyára képes is lesz elérni azt. Ha kitűzünk magunk elé egy célt, akkor az ténylegesen rajtunk áll, hogy sikerül majd elérni, vagy sem. Persze bizonyos határokon belül. Mindenesetre Elena határozottsága és ereje példaértékű! Kevesen mondhatják el magukról, hogy sikerült nekik kitörni egy otthonból, munkát találni, lakást találni, iskoláztatni saját magát, önerőből, teljesen egyedül. Nagyon büszke lehet magára, mert nem semmi egy utat járt be a hölgy.
Ami pedig még példaértékübb az az, hogy ezen az úton még csak el sem tévedett, nem csúszott le róla, mindig a cél lebegett előtte. És bár a jellemén meglátszik, hogy nem volt mindig fényes élete, zárkózott és nem egyszerű barátkoznia, mégis egy csodálatos fiatal nő vált belőle.
Nagyon tetszik a karaktered, így aztán nem is szaporítom itt tovább a szót, hagyom hogy bevesd magad New York életébe, aztán odafigyelj, hogy senki ne rontsa meg a kisasszonyt! 

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!