Ha az ember nyitott szemekkel jár-kel a világban akkor bukkanhat olyan újdonságokra, melyek hiányát addig nem is tudta, míg rá nem döbben arra az újat látva. E az amatőr verseny is ilyesmi volt végső soron: esély új csiszolatlan ékkövek felismerésére. Na meg arra is, hogy az iménti kellemetlen de szükséges intermezzo élményét kimossam magamból és valami kellemesebbre fókuszáljak.
Szerzek hát egy italt, hogy aztán a kezdés jele után a többi zsűritaggal asztalhoz üljek és elkezdjem figyelni a versenyt. Alapvetően nem volt rossz a mezőny, voltak csinos lányok és a többségük ügyes is volt. Az edzőterem hatása egyértelműen meglátszott a többségükön, mert elsősorban technikásak és jól felkészültek voltak. Volt viszont valami, amit nem lehetett tanítani ilyen módon és az a belső tűz volt. Ennek kellett átsugároznia a produkción ahhoz, hogy az amatőr verseny puszta technikalitásán valaki túlnőjön és azt mondjam, hogy van benne fantázia. Ilyen is akadt persze, kettő is. Egy szőkeség aki alapjában véve a tudásával és a kisugárzásával adta el a produkcióját, mert igazából annyira nem volt mutatós, mint amit a produkciója útján önmagáról költeni tudott akárha egy versbe öltöztetnénk a prózai igazságot. Igen, ő mindenképp esélyes volt. A másik üdvöske legutolsónak lépett színpadra, egy latin vérű leányzó volt, ez a zeneválasztásból is kijött és ő alapvetően a szépségével a többieknél jobban tudott dolgozni, ha technikailag azért kissé le is volt maradva ahogy láttam. Viszont tűz és lendület, érzékiség benne is volt. Sugárzott belőle is valami szintén, jobban használta a szép zöld szemeit mert bár alkatra kellemes domborulatai voltak, ez önmagában még nem lenne nagy érdem. Az viszont ahogy a megfelelő ütemeknél jól állt meg és vetett be egy-egy pillantást, mint például a záró momentumban amikor a rudat odahagyva macskásan kúszott a színpad széléig a "nézőtérre" meredve majd állt meg a peremen kissé pihegő ajkakkal szinte egyenesen rám meredve, na az már olyan jellegű varázslat volt, amit egyébként én kerestem.
Egy mosoly és egy kis biccentés volt csupán a reakcióm a produkció végén, de mivel ő zárt a zsűri asztalt is bontott, hogy mindenki megírja a maga pontjait, hogy aztán majd összeüljünk értékelni.
Én a magam részéről az italommal nekiindulta, hogy váltsak egy-két szót a figyelmemet igazán felkeltő lányokkal. Először a szőkeséggel váltottam egy-két szót, de gyorsan kijött, hogy nem érdemes foglalkozni vele mert túlzottan arrogáns ahhoz, hogy itt legyen jövője mondjuk. A latina-n volt a sor, aki éppen az edzőjétől kapott vizet szürcsölte, míg az jelezte számára, hogy azért az eredményhirdetést csak érdemes lenne megvárni, ha már benevezett erre a versenyre. S ez az a végszó, amire én is rá tudok csatlakozni.
- Valóban, elvégre amíg nincs eredmény, bármi lehet. És egyúttal gratulálok a táncodhoz, remek zárása volt a versenyszámoknak. - mondom jómagam is egy könnyed mosoly kíséretében, míg egyenesen a zöld szemeket fixírozom átható tekintettel.
- Lorenzo Vercotti vagyok egyébként és örülök, hogy láthattalak ma a színpadon. Kellemesen őszinte és ösztönös produkció volt.

Ott álldogált a fekete bőrkabátos alak a sikátorban, pontosan, ahogy meg volt beszélve. Kissé tanácstalanul kémlelt a személyzeti bejáró felé, ahonnan az érkezésemet várta. Szeretem a zsarolókat. Rettenetesen pofátlanok és nem mindig gondolják át, hogy milyen fába vágják a fejszéjüket. Ő persze annyit tudott, hogy egy fontos emberek által látogatott strip club tulaja vagyok s egy-egy politikus jelenléte miatt majd meg tud zsarolni... bevallom, hogy én is hibáztam, amikor próbaidőre felvettem biztonsági őrnek a fószert, de a referenciái és a szakértelme rendben volt mind, mit tettem volna? Ahogy utánanéztem, a múltjában különösebb svindlit nem találtam, nem gyanakodtam hát. Aztán megpróbálkozott ezzel a hülyeséggel, azt gondolva, hogy én valami egyszerű üzletember vagyok. Nos, tévedett.
Tévedését persze csak most fogja belátni, de túl későn: nem onnan jöttem, ahonnan számított rá, könnyű és puha gumi talpú bőrcipőmben háta mögé tudtam kerülni elég halkan a város zajának hála s már csak a zongorahúrt érezheti meg a nyakán, meg a két fekete bőrkesztyűt, ami azokat fogja. Aztán ahogy viaskodni kezd, küzd az életéért, testemet is, ahogy nekifeszül. Nem kis darab és nincs rossz erőben, csakhogy ez mind rólam is elmondható s a fojtózsinór lényege, hogy a kontroll az én kezemben van. Fogy a levegője, fogy az agyának vér ellátása, jönnek a fekete foltok a szeme elé, a nyakán pedig ott a trauma okozta elszínesedő csík, horzsolódó bőre alól kis vér is szivárog... még pár rúgkapáló mozdulat és vége. Élettelen testét a konténer mögé húzom, majd szusszanva egyet zsebre vágom a garotte-t, a bőrkesztyűket is hasonlóan, majd megzörgetem a személyzeti ajtót.
- Freddy, légy olyan kedves és gondoskodj erről a részegről. - intek a konténer felé megbízható emberemnek, mire ő csak bólint. Nem bőbeszédű, de nem is ezért fizetem.
- Ezt pedig égesd el szintén. - adom át neki a pár kesztyűt is. Igen, ezt is rá merem bízni, nem úgy, mint bármit is arra az élettelen testre ott a sikátorban, aki hamarosan hamuvá lesz... több gondolatot nem is nagyon szentelek neki, ahogy belépek a klubomba a személyzeti ajtón át. Elárult valaki, ez a hely pedig egy család, így személyesen megsértett engem. Ezt pedig személyesen kellett megtorolnom. Átvágok a személyzet számára kiépített folyosókon, hogy az irodámat "rejtő" folyosószakaszra érjek egy tükrön keresztül. Helyesebben egy tükörrel takart ajtón át. Az irodámba lépve zárom a sötét mahagóni ajtót magam mögött.
A napi jó cselekedet letudva, így hát az íróasztalomhoz lépek és a laptopom monitorjára sandítok. Rajta a mai tennivalók és műsorok, események listája, illetve mindezek egy naptárba rendezve, egymás után s tekintetem a mai napot keresi ki. Személyzeti kérdések elrendezése, pipa, kattintok is egyet, hogy ez át legyen húzva. Készlet ellenőrzés, ez is megvolt már, át is van húzva. Különleges műsor ma nincs, viszont egy speciális program van. Nocsak!
Egy amatőr táncos verseny van mára beírva, amit egy manhattani fitnesz teremmel partnerségben rendezünk itt. Helyet adtam neki mert bár a klub egy kisebb termét lefoglalja mára azért mégis egy jó lehetőség arra, hogy esetlegesen új tehetségekre bukkanjak és ennyit megért a szponzoráció. A díjazásba való beszállás és egyéb költségek pedig teljesen jók pénzmosásra is szóval nem bántam, hogy rövid távon ez egy veszteségesnek tűnő sztori volt. Mindemellett azt is vállaltam, hogy tagja leszek a zsűrinek. Az esemény pedig nemsokára kezdődik, szóval el is hagytam az irodám, hogy a Zöld Rendezvényterembe menjek. A nevéhez híven főleg a zöld szín dominált a berendezésben, viszont mivel amatőr versenyről volt szó ide most vendégek nem léphettek be. Versenyzők, ha akadt netán érdeklődő hozzátartozó (leginkább barátnők vagy lánytestvérek ilyen helyre senki nem a pasiját hozta már ha volt), az edzőik viszont igen, tehát ők töltötték meg a termet. A versenyzőknek pedig volt egy öltöző is a rendelkezésére bocsátva, ráadásul olyan ami csak ehhez a rendezvényteremhez tartozott így ott nyugodtan készülődhettek. A magánterem bárját is kinyitottuk, hogy mindenki fogyaszthasson kedvére, legalább ebből volt bevétel a rendezvényen belül. Én a bárpultnál ki is kértem magamnak egy vodka-narancsot, hogy utána az italommal forduljak a terem felé figyelve, hogy mint is állnak az előkészületek, mennyi van még a tényleges kezdésig.