Ha az első szerelemre gondolok a mosolyod jut eszembe, egy ragyogó szempár amely sosem hazudott nekem...  Bár azt sem tudtad, hogy létezem. Jó, ez nem teljesen igaz... A bátyám legjobb barátja voltál, mindaddig még valami csip csup nő ügyön össze nem vesztetek, legalább is nekem akkor annak tűnt. Közel 13 éve nem láttalak, de ezt a mosolyt még mai napig felismerném bárhol, közel álltál a családunkhoz, mégis messzire sodort az élet. Mexikóban láttalak utoljára, talán apa tárgyalásán, de ebben már nem vagyok biztos.
Szeretném megtalálni a rég elveszett barátom, azt akibe oly bolondul szerelmes voltam tiniként, de sosem került viszonzásra. Teljes mértékben rád bízom az életét és a foglalkozását, ahhoz mérten fogjuk kitalálni, hogyan is találkoznak újra és hoz fényt a sötét napokba. És most túl a nyálas dolgokon, keresem azt a férfit akinek tönkre tehetem az életet, aki igen is nekib@sz a falnak a nagy pofám miatt, mégis mindig ott van ha szükségem van rá. Nem kell a happy end és a boldogan amíg meg nem... A vágy, a hangos veszekedések, a se veled se nélküled dilemmája amit keresek. Akire ha rávágom az ajtót káromkodva is vissza vár, és közli, hogy a következő ablakot én fizetem.
Ha tetszett a gondolatmenet és látsz benne fantáziát írj rám. Várom már nagyon