Ha egyetlen szóban kellene jellemeznem magam akkor annyit tudnék mondani, hogy túlpörgök, de mindig, nálam nincs alap verzsön, csak a gőzerő, foghatjuk a latin temperamentumos vérmérsékletemre, vagy bármire. Mindent túlgondolok, és azon is túl, ahogy a mesékben mondják az üveghegyen is túl.
Hangos vagyok és jó kedvű, nehéz lelombozni, de Füles azért össze tudja hozni, főleg amikor épp arról beszél most miért ne legyek szerelmes, nem tehetek róla, szeretem az érzést, a szerelembe vagyok szerelmes. Talán ezért is hagyom magam oly sokszor cserben és bántanak meg, szerencsére a drága bátyámból olyankor bújik elő a latin.
A családom a mindenem, tudom, hogy mindig számíthatok rájuk, és ez teremti meg számunkra a meleg családi otthont, bármennyire csonka is.

Hm, vallom, hogy van amit érdemes magad mögött hagyni, a mi múltunk kifejezetten ilyen, és most nem a sajnálkozó pillantások miatt írom le mindezt, inkább azért, hogy a lelkemnek legyen könnyebb, tekintsük úgy, mint egy naplót. Soha nem jártam pszichiáternél, szóval nincsenek karikatúrák és jegyzetek mindarról amin a családom keresztül vergődte magát.
Mindannyian ismerjük azt a kifejezést, hogy a mennyből a pokolba, mindenkinek mást jelent, van akinek elég annyi, hogy letört a körme, van akinek a világot jelentő deszkák omlanak össze, nekem az egész életem, várd ki a végét, elmagyarázom.
Képzelj el egy ideális családképet, mamá, papá, Füles és én, nem mondanám, hogy mindig boldogok voltunk, egy latin családról beszélünk, többet vágtuk egymásra az ajtót, és repült egy nagy kés a másik felé, mint egy átlagos, cuki kis amerikai családba, amik itt vannak, de mondjuk úgy, hogy felénk ideális, úgyse jártál még arra, ne kötekedj.
Szóval, a mi családunk a titkok tartották életben, emlékszem amikor kezdtem az iskolát, és a cuki kis copfos, nagy zöld szemű kislányt akarta papá bevonni a terjesztésbe, félre vont, hogy akarok e segíteni a papának, az a tipikus mindenkit lehengerlő mosolyával, nagyon szerettem őt, az én papám volt a legmenőbb a környéken, hét éves voltam, nézzétek el, nekem akkor ő volt a mindenem. De szerencsére mamá, most, hogy véletlenül, vagy kifigyelte mit tervez az öregem, de rajta kapta a kis bizniszünket és arra emlékszem, hogy hatalmas veszekedés volt, és a nem adom a lányom is erre meg az, hogy hetekig nem szóltak egymáshoz maradt meg ebből, és, hogy többet nem kért meg papá arra, hogy segítsek, borzalmasan szégyelltem magam ezért, fekete báránynak éreztem magam a családban, hogy mindenki benne van de a kis hercegnőnek kitették a szűrét.
Ahogy idősödtem egyre távolabb kerültem papától, és nem tudom miért, pedig foggal, körömmel harcoltam azért, hogy szeressen, de minduntalan falba ütköztem, sok sok éve de még mindig nem tudom mi történt akkor ami miatt ennyire kitett az életéből, nem hiszem, hogy az, hogy mamá nem engedte, hogy engem is bevonjon a bizniszbe, de úgy érzem ezt soha nem fogom megtudni.
Pontosan emlékszem a napra amikor papát lecsukták, az iskolában voltam és behívtak az igazgatóhoz, soha többé nem volt semmi a régi, és nem csak azért mert nem volt többé családunk...
Füles... Füles lett az akire szakadt minden, Ő egy nagyon erős férfi, tisztelem és szeretem, Ő a mindenem, a másik felem, szokták mondani, hogy mindenkinek van egy lelkitársa, én tudom, hogy ez a bátyám, mindig is közel álltunk egymáshoz, de az, hogy meghurcoltak minket még mélyebben összekovácsolt, sosem meséltem el neki, hogy mennyiszer bántottak ezért az iskolában, volt akkor neki elég baja, és én, erős vagyok, annak kell lennem, meg kell mutatnom, hogy nem csak a szám nagy, bár talán mamá jobban örült volna ha nem hívják be mert a kislánya laposra vert valakit, de a családom szent és sérthetetlen, nos neki sikerült megsértenie...
Soha sem repültem ez előtt, erősen kapaszkodtam a bátyámba és becsuktam a szemem, alig vártam, hogy túlessünk az egészen, hogy végre magunk mögött hagyhassunk mindent.
Nem volt könnyű újra kezdenünk, de hát kinek lett volna, idegen ország, idegen nyelv, bedugtak egy iskolába, ahol nem ismertem senkit, nem tudtam beszélni és kimondottan senki sem szeretett. Ahogy tanultam a szavakat bújt elő belőlem a latin és olyan cifrán tanultam meg káromkodni, hogy végül már senki sem mert belém kötni. Nem bántam, hogy nem akarnak velem barátkozni a menő csajok, én inkább az a farmernadrágos, bőrkabátos lány vagyok, nem a rózsaszín csini hónalj kutyával.
Mindig is inkább a vadabb kategória érdekelt, erre szokták mondani, hogy oké, hogy a rosszfiúk nem jók, de a jók meg nem valami szórakoztatóak, és én szeretek nevetni.
És most a jelennél, huszonöt évesen mamával élek, egyetemre járok, dolgozok, rendre leszek szerelmes, Füles már lassan tele ír egy füzetet az aktuális pasik nevével, hogy tudja kiket kell megvernie, ha könnyes lesz a szemem. Elég vegyes az ízlésem, nem korlátozom magam nemekre, mert a végén még lemaradok valami eszméletlenről és nem hagyhatom, hogy kicsússzon a szerelem a kezeim közül, nem?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy nagyon karakán és talpraesett lány vagy, igazi erős nő, akinek nem mindig volt egyszerű az élete. Azt hiszem, egy latin családban az élet soha nem könnyű. Mindig is úgy képzeltem, hogy megy a kiabálás, a hangoskodás, egy-két tényér repül, de egyébként meg bármit megtennének a másikért, még akkor is, ha percekkel ezelőtt még lehordták a földig.
Szomorú, amit apád tett. Egyrészt az, hogy már egész kicsiként bele akart vonni a saját illegális bizniszébe, másrészt azért, mert ellökött magától, miután meghiúsult a terve. Annak fényében pedig, hogy mennyire szeretted őt és közel álltál hozzá, még kegyetlenebbnek tartom. Minden lánynak az életében szüksége van egy erős férfi figurára, akire bármikor támaszkodhat és számíthat, ott van mellette a bajban, ha szükség van rá. Általában ezek szoktak lenni az apukák, a te esetedben viszont a bátyád tölti be ezt a pozíciót az életedben. Öröm az ürömben, hogy ennyire jó testvérek vagytok és ha apád ugyan nem is, de a bátyád melletted áll.
Nem lehetett egyszerű egy tök idegen országban újrakezdeni az életedet, de nekem úgy tűnik, egész jól boldogulsz. Dolgozol, tanulsz, egyetemre jársz. Nem vagy egy elveszett bárányka, akit félteni kéne ettől a hatalmas várostól. Remélem, megtalálod itt a számításaidat és az életcélodat a bátyád meg nem ver laposra mindenkit, aki abban a füzetben szerepel.

Nem is akarlak tovább feltartani, úgyhogy utadra engedlek. Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is szabad előtted a pálya.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!