Anyukám mindig azt mondta, hogy egy földre szállt angyal vagyok, aki bármikor képes kihúzni a kardot a háta mögül, ha a helyzet megkívánja. Bár néha úgy gondolom, túl lelkiismeretes vagyok a bosszúhoz, és ha valaki túlzottan heves érzelmeket vált ki belőlem, elbarikádozom a szívemet, hogy ne törjön össze. Talán ennek az az oka, hogy Deryck Wyatt megcsókolt harmadikban, másnap pedig összejött az esküdt ellenségemmel. Vagy talán az, amikor az egyetemi szerelmem felvetette a nyitott kapcsolat lehetőségét, amikor Japán-ba utazott… És ott is maradt. Vagy, amikor a gyakornoki éveimet gyógytornászként töltöttem egy elismert felettes mellett, ahol Ryan Slaughter is segédkezett, és akibe titkon bele voltam bolondulva, azt mondta Dr. Bennett-nek, hogy: Annyira naiv, és nem bízok benne, hogy eltudja látni a sérüléseket. Adok neki három hetet, mielőtt repül a helyéről.
Vagy amikor ezek után úgy döntött, ráhajt a legjobb barátnőmre a bárban, ahol véletlen összefutottunk egy hétvégén - miközben engem teljesen levegőnek nézett -, és hazament a lánnyal. Végül másnap felültette.
Violet-nek azóta sem bocsájtottam meg, mert pontosan tudta, hogy érzek a férfivel kapcsolatban. Talán haragtartó vagyok, ha valaki túlságosan is megéget. Mégis úgy érzem, ösztönöz. Minden hiba, ballépés csak felrobbantja a bennem ketyegő órát. Azt hiszik édes és kedves vagyok, ami igaz is, de mélyen bennem a sérelmek takarója alatt ott a hév és düh, ami olykor kitörni látszik. Ez az a perzselő láng, ami motivál mindennap, hogy magamnak bizonyítsak, és hiába mantrázom, hogy én vagyok az első, hazudnék, ha azt mondanám nem foglalkozom mások véleményével…
A húszas éveimben magamra öltöttem a kitartást és magabiztosságot, úgymond „beletetováltam” a bőrömbe mindent, ami erőt adott ahhoz, hogy jó munkát végezzek. Talán túlságosan is maximalista voltam, és túl sokszor megkaptam a randi partnereimtől, hogy nem látok túl a munkán. Talán régebben ez igaz volt, amikor mindig másoknak akartam bizonyítani, de most, amikor minden szabad hétvégém egy szent, és a hegyekbe megyek kirándulni, vagy csak beülök egy vintage moziba régi Audrey Hepburn filmet nézni, vagy úgy döntök átfestem színes hajtincsemet, hogy tükrözze aktuális hangulatomat, amin megbotránkoznak majd a munkahelyemen… Azt gondolom sikerül megélnem a vadóc énemet, akit mindig is féltem kiengedni magamtól. És talán… van helyemen valakinek az életemben, aki legalább annyira tudja értékelni a vintage filmeket és ruhákat, mint én.

Gyerekként mindig asztronauta akartam lenni, és a NASA-ban dolgozni. Amikor rájöttem, hogy tériszonyom van, hamar elvetettem ezt az ötletet. Igaziból a középiskola utolsó évéig nem tudtam, mit akarok kezdeni az életemmel, egészen addig, ameddig az ex-sportoló apám meg nem sérült. Akkor egy idősebb nőhöz járt fizikoterápiára, és több alkalommal is magával vitt. A hírhedt NFL sztárnak mindenki leste a kívánságát, de én csak az idős nőt figyeltem, a mozgását, a bölcsességét és a belőle áradó szeretetet. Nem adtak sok esélyt apámnak, és bár a sérülés után nyugdíjba ment, mégis teljes életet élt a tropára ment térdével. Akkor valami bennem fellángolt. Hogy segítsek az embereken, hogy meggyógyíthassam őket.

„És most mit csinál?” kérdeztem Mrs. McCage-től, aki csak melegen mosolygott rám.

„Fellazítom az izmokat” dolgozott apám térde melletti vonalon, én pedig összevont szemöldökkel, erősen koncentrálva néztem. Egy pillanatra megijedtem, amikor apám hangosan, fájdalmasan felnyögött.

„Néha szükséges a fájdalom ahhoz, hogy meggyógyuljunk” kacsintott rám McCage.

Nem akartam orvos lenni, de elkezdtem érdeklődni a gyógyászat iránt. A végzős évben, egy hirtelen jött ötlet által arra jutottam, olyan akarok lenni, mint az az idős nő, aki segített apámon akkor, amikor már senki nem akart. Én akarok ez az ember lenni, aki az utolsó reménysugarat is elkapja, hogy életet leheljen belé. Csak hogy gyakornoki éveim alatt ez sokkal nehezebbnek bizonyult. Ha annyi öt dollárosom lenne, ahányszor azt hallottam a feletteseimtől, hogy túl lágy vagyok, túl kedves, és nincs meg bennem az a bizonyos plusz, hogy sikeres legyek, már rég gazdag lennék. Ekkor mindig apám terapeutájának szavai csengtek a fejemben és az alázata. Tudtam, hogy olyan akarok lenni, mint ő, és tudtam, hogy a jó szívem nem gátolhat ebben. Amikor Ryan Slaughter mellé kerültem, pontosabban ő került segédnek a felettesem mellé, nem hazudok, titkon felnéztem rá. Ittam a szavait, és bizsergett tőle minden végtagom. Mocskosul dögös volt, és pofátlanul sikeres abban, amit csinált, még ha ő ezt nem is gondolta így. Minden oldalról tökéletes, csak hát… a modora ezt megcáfolta. Azóta is gyomorgörcsöm van, ha arra gondolok, mit mondott rólam, amikor azt hitte, nem hallom őt, hogy mennyire felbosszantott, amikor összejött a legjobb barátnőmmel, és mennyire nem értettem hova lett egyik napról a másikra. Azóta sem hallottam róla, és jó volt ez így. Az bántott mindig is, hogy nem látta mi lett belőlem. Hogy képes voltam megcáfolni a jóslatait. De hát jobb később, mint soha, mert én kaptam a feladatot, hogy gondoskodjam a balesetet szenvedett húgáról.

„Nem!” mondtam határozottan Hannah-nak, az asszisztensnek, aki már az ötödik jobb karja volt a felettesemnek, Dr. Ambroze-nak az elmúlt fél évben. Eddig ő volt a legkitartóbb.

„Nincs más választásod. Dr. Ambroze téged választott. Te vagy a legjobb a csoportban és… Mr. Slaughter-nek most nagy szüksége van a segítségre… Úgy tudom már dolgoztatok együtt, így lenne számára egy ismerős arc.”

„Utálom” jelentem ki határozottan, mire Hannah elmosolyodik. Ryan egyébként sem emlékszik rám.

„Ezzel nem vagy egyedül. Várj… Most Ryan-ról beszélünk, ugye?”

Felmordulok, és úgy döntök újra töltöm forró kávéval a bögrémet. Hannah engem tanulmányoz, amitől feszélyezve érzem magam. Kifújok egy elszabadult hullámos tincset az arcomból.

„Hé, mi történt akkor közted és Slaughter között?”

„Friss egyetemista voltam, egy gyerek, aki túl álmodozó volt, ő pedig ezt tudta. Hálás vagyok, amiért kiölte belőlem a vágyálmokkal teli tinédzsert” válaszolom nem teljesen őszintén, mivel… még mindig él bennem a vágyakozás.

Itt az idő, hogy megmutassam Ryan-nek ki lett belőlem. Hogy megmutassam, nem baj, ha a szakmában a szavaival élve, túl lágy vagyok. Ő nem gyógytornász, fogalma sincs róla miben rejlik ez a szakma, így kár beleokoskodnia. Csakhogy Ryan már nem az az ember, akit utáltam, és nem az az ember, akiért titkon odavoltam. Ő most valaki más, és nem kéne megismernem. Mégis akarom. De ez csak a bizonyítási vágy, ugye? Biztos vagyok benne…

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az embereket a múltjában szerzett sérelmek erősítik meg, azt szokták mondani, hogy mindenki  csak annyi terhet kap, amennyit el tud cipelni. Úgy hiszem, hogy Te is annak köszönhetően váltál azzá, aki vagy, hogy sosem adtad fel! Nagyon fontos az, hogy mindig legyen valami, amiért érdemes küzdeni, és örülök annak, hogy neked sikerült valóra váltanod a gyerkkori álmodat, én elhiszem, hogy valóban nagyon jó vagy, abban, amit csinálsz, és ha Te is hiszel magadban, akkor még csak bizonyítanod sem kell senkinek, az valahogy olyan magától érthetődően jön.   Ha el fogadsz tőlem egy tanácsot, akkor mindenképp élj a lehetőségeddel és azzal, hogy megmutasd annak az embernek, akiben hatalmasat csalódtál, hogy kit veszített el az ostobasága miatt, de ne csak a bizonyítani akarás ösztönözzön, hanem az is, hogy az a balesetett szenvedő húg nem tehet semmiről, ami közted és a testvére között történt, és megérdemli azt, hogy segítség legyél a gyógyulása felé.  Azon azért el gondolkodnék a helyedben, hogy meglehet, hogy nem véletlenül alakult így az életed, ahogy... talán a sors tartogat még számodra olyan meglepetéseket, amilyenekre nem is számítasz. Lehet, hogy épp most jött el az ideje annak, hogy  megtaláld azt, aki épp annyira értékeli a vintage filmeket és ruhákat, mint TE.  
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!