Rendkívül talpraesett, talán szó szerint véve is, hiszen ha valamilyen oknál fogva elesik, megbotlik, vagy egyszerűen csak rosszul lép, szinte rögtön vissza is pattan a földről, mielőtt még bárki észrevehetné, hogy elesett. Mondhatni olyan, mint egy macska, aki mindig a talpára esik, akármi is történjék. Nyitott személyisége miatt könnyedén szót ért akárkivel, nem feltétlen kell valakinek kifejezetten beszélnie úgy is megérti magát a másikkal, persze sarokba senkit nem szorít, akin látja, hogy nem kívánja a társaságát. Mégis elég nyomulós tud lenni és akaratos tud lenni, ha arról van szó, hogy elérje, amit akar, de ezt inkább csak a munkája közben érvényesíteni, hiszen máskülönben igen hamar szűkebb baráti társasága lenne. Persze annak is megvan a maga pozitívuma, hiszen kevesebb esküvői meghívóra lenne szüksége, kevesebb vendéggel, ami nem járna akkora nyomással. Főleg, hogy tudja könnyedén csöröghet még az esküvő közben is a telefonja, amit persze rezgőre tenne, de nem tudná megállni, hogy ne válaszoljon, mert finoman szólva is munkamániás. Persze mondhatnánk, hogy hálátlan munkát végez, vagy talán egy picit haszontalant is, hiszen minek aggódjon bárki is amiatt, hogy mit csinál egy híresség, de végső soron a köszönet, amit kap a jól végzett munkájáért minden kellemetlenségért kárpótolja.
Nagyon romantikus természet, talán egy picit el is tud veszni a rózsaszín ködben, de talán pont ezért is tudja felismerni, amikor az egyszerűen nem kifejezetten van ott. Mindig is oda volt a szerencsesütikért, a jóslatokért, meg a horoszkópért is. Persze nem vakon hitt bennük, hanem egyszerűen csak a kíváncsisága vezérelte ebbe az irányba, meg hát édesanyjától megörökölt kis szokás lett. A nyakában van is mindig egy négylevelű lóhere nyaklánc, amit soha semmilyen körülmények között nem vesz le, hiszen az édesanyjára emlékezteti.
Nem kifejezetten engedte, hogy jóslatok, horoszkópok irányítsák az életét, de néha-néha, mint egy kisgyerek szerette volna megengedni magának, hogy higgyen a csodákban, a hihetetlen véletlenekben. Egy ilyen alkalmával ismerkedett meg valakivel, akiről azt hitte egy pillanatra, hogy a sors sodorta az életébe, de végül pontosan az volt, ami el is vette, amilyen könnyedén az irányába sodorta. Talán az időzítés nem volt jó, talán csak túl sokat képzelt bele valamibe, amibe nem kellett volna.

---

A mai nap sem kifejezetten másabb, mint a többi. Az őrület körülvesz, amióta szinte az eszemet tudom. Persze nem ilyen formában, hiszen régebben maximum csak a saját hülyeségeimnek köszönhetően voltam elfoglalt. Szerettem volna minél több tapasztalatot szerezni ezért talán túlságosan sok dolgot is bevállaltam, de az igazat megvallva nem is tenném másképp, ha visszamehetnék sem. Hiszen végső soron most itt vagyok és pont ennek köszönhetően tudom elviselni a nyomást, ami a munkával jár, de ennek tetejébe még egy esküvő megszervezése is a nyakamba szakadt. Persze pontosan tudom, hogy milyen fontos, hogy mindenki a saját területén nyújtsa a legjobbat így hamar felbéreltem egy esküvőszervezőt, aki persze azért teljesen mégsem dolgozhat a véleményünk nélkül, de mégis megkönnyíti mindenki helyzetét jelenleg. Legalábbis határozottan úgy érzem, hogy sem nekem, sem páromnak nem kell fejelten csirkeként rohangálnia, bár nem is sietünk el semmit sem, nem akarunk mindent most és rögtön. Ami nem is tudom, hogy jó jel-e vagy sem. Mintha csak időt adnánk a másiknak, hogy aztán teljesen bepánikolhasson és visszavonulót fújjon. Talán siettetnünk kellene, mert az a szerelemünket bizonyítaná. Mégsem érzem, hogy az bárhova is vezetne.
Így pedig, hogy kevés teher nyomja a vállamat, valamivel nyugodtabb az ebédem, hiszen a telefonom sem rezeg agresszívan, de meg sem mukkant és békésen be tudom fejezni az ebédet anélkül, hogy bármi baj lenne. Ami már-már majdnem vészjósló most mégis inkább hagyom a fejem felett gyülekezni a fekete felhőket, miközben a kis szerencsesütimet bontogatom, hogy a benne lévő üzenetet elolvashassam.

---

---

Így pedig akaratlanul is kattogni kezd az agyam, hogy kiről vagy miről lehet szó, amikor egy röpke pillanat alatt visszarepülök a múltam azon részébe, amikor azt hittem, hogy a végzet tényleg lehetséges lehet. Most visszagondolva kicsit gyerekes és nevetséges is volt az egész, mégis nem tudtam azon az estén letörölni a vigyort az arcomról.

---

Többször is egymásba futottunk, mire talán a harmadik találkozásunkkor állapodott meg a kezünk ugyanazon a hógömbön. Vagyis jobban mondva az én kezem a hógömbön az övé pedig az enyémen. Valahogy fel sem kellett néznem éreztem, hogy pontosan kiről is van szó, hiszen mintha már éreztem volna magam mellett az auráját így nem is volt kérdéses, hogy a legszélesebb mosollyal az arcomon nézek fel rá. Beszélgetésbe elegyedtünk, ami talán hihetetlenül könnyebben ment. Nem voltak üres szünetek, könnyedén ugráltunk egyik témáról a másikra és olyanok voltunk, mint két puzzle darab, akik tökéletesen passzolnak egymás mellé anélkül, hogy kifejezetten gondolkozni kellene, hogy biztosan a jó darabot találtuk-e meg. Mintha egy olyan puzzle részei lettünk volna, ami mindössze két darabos. Mégis, amikor le akartam tesztelni a sorsot, hogy tényleg egymáshoz illünk-e olyan tökéletesen, mint amilyennek érzékelem az egészet. Két lift, egy végállomás. Ha mindketten ugyanott kötünk ki, akkor egymásnak teremtettünk. Nem tudom, hogy igazából miért ment bele a hülye kis játékomba, talán nem is nyomott meg egyetlen egy gombot sem azután, hogy becsukódtak az ajtók és egyszerűen csak elsétált, mert hiába vártam a kiszemelt emeleten, soha nem érkezett meg. Akkor pedig egyszerűen elsétáltam, csalódottan, összetörten, amit csakis magamnak köszönhetek.

---

A kis visszaemlékezésemből a telefonom zörgése riaszt fel így hamar meg is eszem a szerencsesütit, majd felveszem a telefont és közben már félig el is indulok, hiszen a munka örökös körforgása soha nem áll meg egy pillanatra sem. Valami mindig történik és pontosan ezt szeretem az egészben.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy elég érdekes jellemmel vagy megáldva, és azt hiszem, hogy épp ilyen sors is van neked szánva.   nem túl könnyű úgy a jelenben maradni és a jövőre koncentrálni, ha közben a múltban ragad az ember. Talán Te azt gondoltad, hogy sikerült lezárnod valamit, aminek az elvesztése rosszul érintett, de nekem úgy tűnik, hogy ez mégsincs így. Ha egy aprócska üzenet képes arra, hogy emlékeket idézzen fel benned valakiről, aki a múltad része és közben az esküvődre készülsz egy másik személlyel, akkor azt hiszem, hogy nem vagy teljesen kigyógyulva a múlt okozta traumádból.    Persze, ha csak egy pillanatnyi elmélkedésről van szó, az nem akkora nagy gond, azt mondják, hogy az ember sosem felejti el az első szerelmét, de gondolkodtál már azon, hogy mi fog történni, ha az az apró kis idézet - még ha nem is hiszünk benne -, beteljesedik? Én nagyon remélem, hogy tisztába fogod tudni rakni a gondolataidat és azt is, hogy az a titokzatos valaki nem bolygassa fel az életed ismét, mert akkor félő, hogy éppen te leszel az, aki beletaposol valaki lelkébe, aki meglehet, hogy mindennél jobban várja, hogy az oltár előtt ki mondjátok egymásnak a boldogító igent. Ha úgy érzed, hogy nem megy, akkor inkább ne erőltesd, de nyílván Te tudsz egyedül csak rendet tenni a fejedben, így csak kívánom a legjobbakat
Színt és rangot majd egy admin ad neked, de addig is érezd jól magad.    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!