Már jó pár hónapja annak, hogy köztünk történt némi nézeteltérés, amiért egyáltalán nem tudnálak okolni, ha haragudnál rám. Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek, ami miatt megviselt, hogy hónapokig nem szóltunk egymáshoz, ugyanakkor pont azért, mert a testvérem vagy, nem fogom mindig azt mondani neked, amit hallani akarsz. Remélem megérted. Ahogy azt is, hogy nem fogom jó szemmel nézni, hogy olyan dolgokat teszel meg értünk, amire sosem kértünk – gondolok itt arra, hogy nagyon kedves az önfeláldozásod, amivel segíteni akarsz a családunknak, ugyanakkor nem gondolom azt, hogy olyan döntéseket kellene hoznod, amivel később a saját és mások életét befolyásolhatod. Nehéz a családi helyzetünk, ezzel tisztában vagyok. De ebből nem úgy kell kitörnöd, hogy szerelmet hazudsz valakinek csak azért, ha már pénzt nem adatott meg nekünk, annak ellenére is szépek lettünk. Nem gondolom, hogy rossz ember lennél, szimplán csak azt, hogy nem éri meg olyanba belemenned, amit később megbánsz.
Most, hogy túlvagyunk, az ellentétünk nehéz részén, kicsit beszélnék arról, ami összeköt minket. Ez pedig nem más, minthogy mi ketten baromi mások vagyunk. Én vagyok az idősebb, mégis te állsz két lábbal a földön és vagy felelősségtudatos, velem ellentétben. Talán tudatosan próbáltalak rávezetni arra, hogy ha lányokhoz van közöd, akkor a véred ne hajtson jobban az eszednél, mert nekem voltak kellemetlen pillanataim ettől… Valójában nem kellett vezetni, mert te magadtól is jobban figyeltél ezekre a dolgokra, mint én valaha. Te nem az a fajta vagy, aki fellángolásból bevállal egy óceánjáró hajós utat, mivel összeveted azt, hogy mennyi hátránya van egy ilyen dolognak. Te a fenntartható tudásban látod a biztonságot. Én az érzelmi biztonságot keresem inkább, nem pedig az anyagit – talán ez a legnagyobb különbség kettőnk közül. Én jobban félek attól, hogy valaki – akár te is – összetörheti a szívem és látom azokat az apróságokat, amiket te képtelen vagy, mivel túlságosan az hajt, hogy el tudd hagyni a családi fészket. Ennek ellenére tudom, hogy szeretsz minket és a szüleink iránti tisztelet vezérel abban, hogy be tudj segíteni a családba. Anyánk apánk beteg és idős már, ott van a kutya is, akiről gondoskodnunk kell. Sokkal kevésbé vagy érzelemmentes, mint azt mutatod, rengeteg időt töltünk együtt és mi ketten ritkán veszekszünk, de ha azt megtesszük, akkor elég csúnyán össze tudunk kapni – ennek ellenére sosem verekedtünk össze, csak úgy viccből birkóztunk, miután a magasságod beérte az enyém… Valójában ez nem volt olyan hosszú idő, mert nagyon kicsi köztünk a korkülönbség.
Azonban kicsit úgy érzem, hogy a kapcsolatunk megrekedt azon a szinten, hogy én kitárom neked a szívem, te pedig nem mesélsz magadról eleget. Ismerem a barátaid, de ennek ellenére nem járok be a munkahelyedre, csak te látogatsz el hozzám. Sosem meséltél arról, hogy lett-e volna barátnőd -abban sem vagyok teljesen biztos, hogy csak a lányokat szereted – vagy volt egyéb kapcsolatod másokkal. Amíg én mindent elmondok neked, addig te az életed egy részét elzárva tartod előlem, amit elfogadok, mert végtére is nincs más választásom, ha magam mellett akarlak tudni. Mégis, reménykedek abban, hogy a jövőben mi ketten tényleg közel kerülhetünk egymáshoz úgy, ahogy senki más. És, hogy te sem haragszol rám és még szeretsz engem annak ellenére, hogy mondtam neked dolgokat és túl szigorú voltam veled. Mindezt csak azért tettem veled, mert nagyon féltelek.