Mit csinálsz akkor, ha két ellentétes pólusú ember mellett kell felnőnöd? Tűz és jég, ég és föld, jin és jan vagy fekete és fehér? Mikor muszáj vagy megtanulni, hogy hogyan is kell ellavírozni a szélsőségek között és közben megpróbálni azt, hogy ne válj szürkévé? Fiatal éveim erről szóltak, és talán még a mostani életemnek is mindennapi része az, hogy próbálom megállni, hogy a szélsőségek ne sodorjanak magukkal. Nehéz, piszkosul nehéz az, amikor anyukádtól folyamatosan azt kapod, hogy legyél mindenben kitűnő, külön iskolai tevékenységek, diákönkormányzat, önkéntesség, és így talán az Ő hátszelével kiegészülve lesz lehetőségem bejutni a legjobb elit iskolák egyikébe. Egészen izgalmas, amikor már a bölcsi előtt ezt hallgatja valaki és már az sem mindegy, hogy melyik óvodába megy a gyerek. Persze én erre nem emlékezhetek, csak a szüleim és a nagyszüleim elmesélése alapján tudhatom, hogy gyakorlatilag az anyukám már a fogantatásom pillanatában megtervezte az egész életemet.
Míg anyukám a jég az életemben, addig apukám a tűz, a szenvedély és a boldogság megtestesítője. Akinek az a legfontosabb, hogy boldog legyek, a többi pedig majd alakul ahogy annak kell. Neki csak egész eddigi életében egy elvárása volt velem szemben, mégpedig az, hogy találjam meg a saját utamat, őt nem érdekli, hogy politikus, diplomata, orvos vagy kéményseprő akarok lenni, neki csak az a fontos, hogy ha mosolygok akkor ne csak a szám mosolyogjon, hanem az egész  lényemből sugározzon az, hogy elégedett vagyok az életemmel, azt csinálom amit szeretek és ott vagyok, azokkal körülvéve akik hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt az állapotot elérjem és fent is tudjam tartani.
A mai napig nem tudom, hogy ez a két ember hogy képes a mai napig is együtt lenni a legnagyobb boldogságban, csak azt tudom, hogy magamnak is egyszer ezt akarom.
Úgy gondolom mind a kettőjük tulajdonságaiból legyen az belső és külső egyaránt, nagyon sokat örököltem, ami bizonyítja, hogy valóban hozzájuk tartozom és nem csak az utcán szedtek össze, viszont ez azt is jelenti, hogy egyikőjük elvárásainak sem tudok száz százalékig megfelelni. Közgazdaságot tanultam az egyetemen, de irodalom órákkal kiegészítve, hogy azzal is foglalkozzak, ami azért jobban érdekel. Egyetemi éveim alatt számos ifjúsági regényt írtam is, amelyek közül egy éve egy kiadásra is került, ál néven, a kiadókon kívül senki sem tudja, hogy én vagyok a szerző, pedig a mai világban úgy lehet a legjobban sikeressé válni ha valaki felvállalja magát és utána megy haknizni a könyvével.
Szinkron színészettel is foglalkozom, rendszeresen felismerik a hangomat a legkülönbözőbb szituációkban, van amikor jól esik, de vannak kellemetlen szituációk is, legutóbb a nőgyógyász nézett fel rám a lábaim közül és megkérdezte, hogy nem-e az én hangomat hallotta az egyik legújabb kishableány mesében? A lányával pont tegnap nézték meg…
Nem vagyok egy karakán és harsány jellem, inkább a kedves, csendesebb kategóriába tartozom, de nyilvánvalóan vannak kivételes szituációk amikor a kivétel erősíti a szabályt.  A barátaimat nagyon szeretem, van belőlük egy pár, de igazán jó barát akivel bármit megoszthatok abból már annál kevesebb van, de ők már egy apró rezdülésemből is pontosan tudják, hogy mi a helyzet, és ez fordítva is így van. Értük bármire képes vagyok. Nagyon jó vagyok titok tartásban, van egy titkom amit még senkinek sem mondtam el és remélem nem is fog kiderülni, de mint tudjuk az ördög sohasem alszik.
Szeretem az állatokat, és nagy vágyam, hogy egyszer legyen egy saját macskám, eddig még nem adatott meg a lehetőség rá. Azért, hogy az állat szeretetemet kiéljem, rendszeresen megyek önkénteskedni különféle menhelyekre, illetve az állatkertben is örökbe fogadtam, habár csak névlegesen egy vörös pandát és egy vízilovat. Természetesen otthon mind a kettőről van egy egy képem kirakva.
Imádom az ünnepeket, a kedvencem a karácsony, én nem az a típus vagyok aki utolsó pillanatra hagyja az ajándék vásárlást, hanem egész évben ott motoszkál a fejemben a dolog és ezért mindig időben megvan minden, valamint egész évben, a legnagyobb nyári kánikulában is képes vagyok karácsonyi dalokat hallgatni - nem mellesleg segít átvészelni a kánikulát is - .

Hangos zene, a basszus a szívemig hatol és megváltoztatja az ütemét, egyszerre dobog a szívem a zene ritmusával és csak abban reménykedhetek hogy sohasem fog  megállni vagy lelassítani, mert akkor nekem végem. Szívverés nélkül nem lehet élni és úgy tűnik az enyém csak és kizárólag a zenével hajlandó együtt verni, másra már nem képes.
Hazugság, pontosan tudom, hogy ez nem így van, de a szervezetemben lévő alkohol teljesen meggyőz arról, hogy igazam van és nekem életem végéig itt kell lennem, ebben a bárban, a barátnőimmel együtt. Nem tudják mi van velem, azt mondják: „Violet, te nem szoktad ennyire elengedni magad, volt valami extra a poharadban? Adj nekünk is! „ Én pedig csak mosolyogva megrázom a fejem és feléjük kínálom a poharamat, ha szeretnék nézzék meg, kóstolják meg, hogy én semmivel sem kapok másabb kiszolgálást, mint ők. Igazából megnyugtatna ha tényleg beleinna valamelyik barátnőm a poharamba, és nem produkálna semmi extra lazaságot, mint amit én most magamon érzek.
Félek, sőt egyenesen rettegek attól ami előtt állok, úgy vélem még nem készültem fel erre az egészre… mi még nem készültünk fel de lehet csak tévedek és hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy az életem megváltozik. Hülye vagyok, bárki nyugodtan a fejemhez vághatja és fogja is, ha megosztom a gondolataimat. Ki kellene ugranom a bőrömből örömömben amiért Greg meg akarja kérni a kezemet, de boldogság helyett csak szorítást érzek a mellkasom közepén. Tényleg vele akarom leálni az életemet? Logikus döntés lenne, hiszen már évek óta egy párt alkotunk, igazából nekem Ő eddig az első és egyetlen, de jól van ez így? Tele vagyok kérdésekkel, és lehet nem is nekem vette a gyűrűt – aha persze…- vagy a gyűrű amit megtaláltam nem AZ a gyűrű, hanem csak egy hobbi gyűrű. Ráadásul nem is tetszik, egyáltalán nem illik hozzám, olyan mintha ennyi év után nem ismerné, hogy mire vágyom, talán nem figyelt rám?
A barátnőim szépen lassan lemorzsolódnak mellőlem, és egyedül maradok a tömegben, de nem zavar, táncolok tovább, hiszen még szabad nem? Még nincsen az ujjamon a gyűrű, még nem mondtunk ki végleges szavakat amik örökre egymáshoz láncolnának minket. Szeretem, persze, hogy szeretem, hiszen ő jelenti számomra a biztonságot, a boldogságot, de vajon szeretem annyira, hogy ez életem… életünk végéig kitartson?
Gondolataimból egy kéz zökkent ki, ahogy hozzám ér, majd ahogy felnézek a kéz tulajdonosára a gondolataim teljesen megszűnnek, mert az eddigi legszebb barna szempárral találom szemben magam amit valaha láttam.


Mezitláb sétálok végig a brooklyn hídon, magassarkú szandálom a kezemben lóbálva viszem magammal. A lábaim tiltakoznak az ellen, hogy vissza vegyem a cipőm, és jól is esik lábamnak a hűvös aszfalt érintése. Segít gondolkodni, és remélem ahogy haladok szépen előre segít felejteni is.
Megtettem.
Egyik ismerősöm sem tud róla, csk én, meg Ő és az összes többi ismeretlen akik esetleg átláttak a saját alkohol mámoros tekintetükön és felfogták a látványt de honnan tudná bárki is, hogy amit csináltam az tilos? Ha hazaérek veszek egy fürdőt, hogy lemossam magamról az estét, utána bekuckózok a kedvenc fotelomba és úgy teszek, mintha minden teljesen normális lenne. De ez már nem lesz az sohasem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon tetszik, ahogy felépítetted és életre kelted ezt a karaktert, ezt a lányt, aki egyszerre származik tűzből és jégből. Az olvasottak alapján azt mondanám, elsősorban az apjára hasonlít, hisz egy művészlélek, író, színész, és mesebeli hercegnők hangját adja, kedves, melegszívű... De biztos vagyok benne, hogy épp elég van benne az anyjából is, hisz a szíve helyett az eszét követte, amikor a tanulmányairól volt szó.

De vajon akkor melyikre hallgatott, amikor majdnem jegyesként egy másik férfi karjába menekült a kötöttségek és a jövőjével kapcsolatos félelmei elől? És melyikre fog hallgatni ezután? Kicsit sem könnyű a helyzet, amibe belekerült. Hisz nem egyszerű kilépni egy több éves kapcsolatból, búcsút mondani az első szerelemnek. Egyáltalán tényleg ezt akarja? Vagy számít vajon, hogy mit akar, ha a sors meg a mindent jól megkavaró, elnyomhatatlan kémia már döntött helyette?  
Én azért drukkolok, hogy minden a legjobban - vagy épp legizgalmasabban - alakuljon!  

Egyébként őszintén tetszik az, ahogyan leírtad azt az estét, nem kifejtve, inkább sejtelmes módon adva tudtunkra, hogy mi is történt. Mintha félig az alkoholmámor ködébe vesztek volna az események, és ez így olyan szép írói megoldás lett.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!