Már majdnem egy hete úgy érzem magam, mint a takonymanók királynője, a torokfájást már nem is említve. Azt hittem, hogy sikerül rendbe jönnöm a nagyi tanácsainak követésével, miszerint egyek sok C-vitamint, pirított kenyeret meg mézes citromos teát. Esküszöm már a legkülönfélébb teafajtákkal próbálkoztam, a konyhában mindenhol teás dobozok sorakoznak felcímkézve például az iható, borzalmas és a finom jelzőkkel. A baj az, hogy semerre sem sikerült haladnom ezzel a betegségem elmulasztását illetően, így elmentem a háziorvosomhoz is, aki adott egy orrcseppet. Na az is katasztrofális, mert vagy be se jut az orromba, vagy olyan érzés mintha telement volna vízzel a medencében. Egy szóval mondva borzalmas, ráadásul nem is nagyon használ. Betelefonáltam, hogy mi van, erre közölte, hogy ad akkor egy beutalót egy fül-orr gégészhez, megadja a számát is, hogy mielőbb be tudjak jelentkezni időpontra. Megtettem, két nap, azt mondták, hogy két nap múlva van egy időpont és akkor tudnak fogadni vagy utána legelőbb egy hét múlva. Mondtam, hogy nekem tökéletes két nap múlva és így végre ennyivel is előrébb jutottam. Szerencsés vagyok, hogy olyan munkahelyen dolgozhatom, mint az ELLE, ahogy azért is, hogy milyen csodás főnököm van. Betelefonáltam, hogy még mindig nem lettem jobban a hétvégén sem, ő pedig azt mondta, hogy akkor nyugodtan dolgozhatok itthonról is, amikor jól esik, így legalább tudok pihenni. Lapzártáig legyen meg az e havi cikkem és akkor nincs probléma. Mivel alapjáraton szarul vagyok és fázom - igen, tegnap lázam is volt, ami nem meglepő -, így a kabátom alá pulcsit és hosszú nadrágot veszek, ami részemről hatalmas csodának tekinthető, ugyanis sokkal jobban szeretem a divatos szoknyáimat és a mintás harisnyáimat mint ezt az egyszerű nadrágot. Tehát igen, hatalmas csoda, hogy hajlandó vagyok így felöltözni, de ezt is csak azért teszem, mert muszáj, meg mert így a doki nem szólhat be, hogy nem csodálja, hogy ilyen pocsékul vagyok, ha így öltözöm. Az időpontom előtt tíz perccel érkezem, hogy biztosan ott legyek, amikor szólítanak, hátha valaki előbb végzett vagy hasonlók, de nem így van. A telefonomon játszok a Gardenscapes-el, mikor nagyjából húsz perccel a kapott időpontom után szólít a nővér. - Eliza Bowen? - Igen, itt vagyok, jövök - mondom, miközben még gyorsan befejezem az aktuális feladatomat a játékban, majd a táskámba rakom a telefonomat. - Hello? - lépek beljebb a rendelőbe, ahol nem látom meg rögtön a dokit. Most vagy elbújt a gép mögé, vagy kezet most vagy nem tudom mit csinál esetleg a másik szobában, így tanácstalanul és idegesen ácsorgok egy helyben.
// remélem tűrhető kezdő lesz, ha valami nem oké, akkor üvölts
Kezdőlap
