-Kétely mindig van és mindig is lesz, nem gondolod? - felelek kérdésére kérdéssel, és bár a testem reagál a közeledésére, a szívverésem és a pulzusom gyorsul, a testem felé mozdul, még több érintést követelve magának, a fejem közben kapott egy kis frissítőt, hogy ne bízzak ebben az egészben ennyire. Ne vegyem teljesen magától értetődőnek ezt az egészet és őt, hisz ha minden annyira csodás lenne akkor sohasem kerültünk volna olyan szituációba, hogy valaki más ágyában keres a testének enyhülést. Tudom, hogy ezzel az egésszel most nem szabadna foglalkoznom, örülnöm kell annak, hogy most itt van velem, időt tudott rám szakítani, de a kis ördög a vállamon nem hagyja, hogy elfelejtsem ezt az egészet. Pedig elvileg már lezártam magamban ezt a kérdést, még is olykor-olykor eszembe jut és mindent megkérdőjelezek magamban, majd eljutok oda, hogy nem véletlenül tartottam ki mellette eddig.
Gondolataimból kizökkent ahogy kiejti a nevemet és ahogy végig simít nagyon finoman a combomon. Olyan érintés, amiről tudja, hogy mannyire szeretem az ilyen sokat sejtető mégis rettenetesen finom érintéseket. Ő a művész én a hangszer, pontosan tudja mit kell csinálnia ahhoz, hogy elérje a kívánt hatást, még akkor is, ha esetleg ő már jóval előrébb jár, mint én, hisz fenekemnél érezhetem ennek bizonyítékát.
- Egyelőre csak ezzel a válasszal szolgálhatok, sajnálom.  - Nem, egy cseppet sem sajnálom, nem fogom azt mondani, hogy minden szép és jó, az majd később lesz, egyelőre még nem vagyok erről teljesen meggyőzve, talán már nem is leszek sohasem.
Felé fordulok és szinte egyből lecsap ajkaimra, de ez a csók egyáltalán nem a finomkodó fajta, inkább tükrözi azt, hogy Ő milyen, illetve azt, hogy én milyen is vagyok. Hasonló hévvel találja szemben magát, mint amit ő mutat felém, testem az övéhez simul, ujjaim a felsője alatt csupasz bőrén szaladnak végig a hátán és oldalán, egészen addig míg meg nem szakítja csókunkat.
Fejem oldalra billen, hogy még több helye legyen puha ajkainak, miközben szavaira elmosolyodom. Végig simítok a gerince mentén a hátán felfelé, majd beletúrok a hajába, majd megragadom a puha tincseket és elhúzom magamtól a fejét, hogy ne érhessen el ajkaival.
- Sohasem késő. - súgom neki majd ellépek előle ha engedi, és elindulok az erkély irányába. Ha minden igaz akkor áll kint egy jakuzzi amit pár gombnyomással akár életre is lehet kelteni. Menet közben lerúgom lábaimról a cipőt és a dzsekit is ledobom.
- Legalább a jakuzzit próbáljuk ki ha már itt maradunk. - pimasz mosollyal nézek rá hátra, majd kilépek az erkélyre, ahol tényleg helyet foglal egy igazán impozáns méretű kis medence, vagy óriás kád? A kettő keveréke.
- Én a tied vagyok, de vajon te is az enyém vagy-e? - teszem fel a költői kérdése, miközben megfordulok és csípőmmel a jakuzzi szélének dőlök. A választól egész sok minden függhet.

Ami azt illeti elég sokat várok ettől a kis kiruccanástól, szükségünk van arra, hogy ne legyen körülöttünk semmilyen zavaró tényező, ismerősök, napi rutin, munka, stb, hanem csak ketten legyünk egymásnak. Eléggé nehéz időszak van mögöttünk, és sokak szerint strucc politikát folytatok és homokba dugom a fejem, amiért kitartok, de én elhatároztam valamit és kitartok mellette, nem vagyok hajlandó a múltat figyelni és elemezni folyamatosan, hiszen azon már nem tudok semmit sem változtatni. Amire még van ráhatásom az a jelen és a jövő, a múltat pedig el kell fogadni olyannak amilyen. Tanulópénz, ami azt illeti a fájdalmasabb fajtából, de én tényleg inkább a jövőre koncentrálok és arra, hogy milyen lesz az elöttünk álló pár nap. Rengeteg mindennek utána jártam, hogy mit tudnánk itt csinálni, számos program le is lett foglalva, de semmi sem kötelező. A fontos csak az, hogy érezzük jól magunkat.

-Nem, ilyenben még nem gondolkodtam, de ki tudja, ha nagyon megszeretem a várost még az is előfordulhat, de az csak egy következő utazás alkalmával. - A házvásárlás előtt még be kellene iktatni egy európai körutazást, egy olyat ami minimum több hétig, de inkább hónapig tart és minden olyan helyet megnézni ami a bakancslistámon rajta van. Egyelőre ezzel most nem sokkolom őt, igaz, már tudja, hogy egyszer szeretnék egy ilyen utazást, hogy össze jön-e valaha, erősen kétlem, egyre nehezebb szabad helyet találni a naptárjainkban, ami egy részről jó, másrészről pedig nagyon szomorú.

A szállás pont olyan amilyennek elképzeltem, és elég magas emeleten is vagyunk ahhoz, hogy az elénk táruló város képe gyönyörűnek hasson. Nem is tudom szinte elszakítani tőle a pillantásomat,  csak akkor nézek hátra amikor Leo megszólal. Válaszán elmosolyodom, mert egyáltalán nem az ablakon át látszó várost fürkészte kíváncsi szemekkel, hanem engem.
- Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. - felelem és vissza fordulok az ablak felé. A tükörképünket látom, ahogy közelebb jön, majd hozzám is ér. Ujjai nyomán jólesően bizseregni kezd a bőröm, ott ahol általában egyből elhúzódok, mert csikis, most inkább még többre vágyom, és szerencsémre nem is hagyja abba a finom érintést. Szavai halk suttogássá csendesednek, bőrömön érzem ahogy beszéd közben kifújja a levegőt, és erre már az egész testem reagál, nem csak ő közelít felém, én is kicsit felé dőlök, hogy a köztünk lévő távolság még kisebb legyen. Szeretem amikor rám néz csibészes mosollyal, szeretem amikor felém jön, de az a legjobb amikor itt van és hozzám ér és ha akarom én is megérinthetem őt, de még nem teszem.
- Igen, és egyre jobban tetszik. - a város is, de inkább már az, hogy ennyi figyelmet fordít felém.
Ötleteim nem nyerik el elsőre a tetszését, de nem is bánom... - A te verziód sokkal jobban tetszik. - felelem, majd megfordulok és  hozzá simulok, hogy az eddig köztünk lévő leheletnyi távolság is megszűnjön.
- Melyikkel szeretnél kezdeni? -

Néha mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra, ami nem csak annyiból áll, hogy a hétvégén megpróbálja a lehető legjobban lefoglalni magát, hanem abból, hogy a városból is elmenekül egy kis időre. Nem kell sokra, egy pár nap is bőven elég ahhoz, hogy utána az ember máris mindent más fényben lásson. Úgy  döntöttem, hogy szükségem van pár ilyen napra és a döntés része volt az is, hogy Leo velem jön.
Már egy ideje terveztem, hogy el kellene utaznunk de eddig nem sikerült össze szervezni, első próbálkozásom a születésnapja körül volt, de ott először ő nem ért rá, majd nekem kezdtek el besűrűsödni a munkáim, a rengeteg felvétel és a következő darabok próbája pedig leszívta minden energiámat szinte. Akkor elhatároztam, hogy az ő naptárjába is jó előre beírom, hogy ne szervezzen ide programot és a sajátomba is. Az úti cél pedig meglepetés volt, mindig gondosan kitöröltem mindenhonnan a böngészési előzményeimet is, hogy még véletlenül se jöjjön rá, hogy hova is megyünk. Az egyedüli támpont amit kapott az csupán annyi volt, hogy hozzon magával fürdőnadrágot is, mert előfordulhat hogy lesz némi természetes víz is a közelünkben.
Nagy titokzatosságom valószínű teljesen felesleges volt, mert egyszer sem láttam, hogy próbálna bármi arra utaló jelet találni, hogy hova megyünk.
Egyedül a reptéren árultam el Leo-nak, hogy az angyalok városába vezet majd az utunk és a szállásunk egészen közel lesz a vízparthoz.
Az út maga hosszú, de legalább mindenféle atrocitástól mentes, aminek nagyon örülök, hiszen egy esetleges repülőjárat kimaradás az egész hosszúhétvégét keresztül húzhatta volna és kezdhettem volna minden szervezkedést elölről. Így már csak a hazaút miatt kell majd aggódnom, de az már a könnyebbik része lesz.
A repülőről leszállva első program az volt, hogy megkeressük a feladott bőröndömet, mert hiába csak három napra jöttünk, aki meglátja a táskámat az azt hiheti, hogy minimum két hétre jöttem, de esélyesebb az, hogy ide is költözök örökre.
A szállásunk az egyik legnépszerűbb környéken van, így az égvilágon minden megtalálható a közelben, de van ami még hotelon belül is. Szórakozóhelyek, rengeteg kikapcsolódási lehetőség. A szobánk az egyik legnagyobb elérhető szoba a szállodában, így bőven van hely mindennek, a hatalmas méretű bőröndöm már nem is tűnik olyan nagynak itt.
- Mit szólsz? Hogy tetszik?- kérdezem mosolyogva Leo-tól, miközben a kilátásban gyönyörködöm egy sort. Viszonylag későn értünk ide, a nap hamarosan el fog tűnni a szemünk elől, de ez sem szegi kedvem.
- Azt javaslom, hogy kezdjük el felfedezni a várost és keressünk egy helyet ahol ehetünk valamit. - Próbálok pozitív maradni és meglátni mindenben a jót… kíváncsi vagyok, hogy ez meddig fog sikerülni.