Idegesen csaptam be a szekrényajtót, aminek a belsején tükör volt és épp magamat néztem. Az a hülye rendező beszólt, hogy nem vagyok elég izmos ahhoz, hogy eljátsszak egy szuperhőst. - Mi az, hogy nem vagyok elég izmos? - kicsit idegesebben ismét kinyitottam a szekrény ajtót, hogy megint belenézhessek a tükörbe. Végig néztem magamon, főként a hasam és a karom bámultam meg. Rá is feszítettem párszor, hogy jobban látszódjon. Ruha nem volt rajtam, vagyis volt, de csak egy alsógatya, amibe aludtam. Nem értettem, hogy mi baja. Minden megvolt, ami kellett, hat kidudorodó kocka, elkülönülő mellizom, látványos V vonal... mi a gond? A netről rendeltem egy szuperhősös pólót, aminek olyan anyaga volt, mint a jelmeznek és olyan feszülős is volt. Gyorsan felvettem magamra és ismét belenéztem a tükörbe. - Igaza van! - a póló kicsit lógott rajtam, a legkisebb méret volt, de így sem simult rá a testemre teljesen.
Azóta elkezdtem ilyen fehérjeporokat szedni, ami tömegnövelőként működött. Mellette nagyon gyakran eljártam konditerembe, hogy ne zsírként, hanem izomként jöjjön fel az a tömeg. A konditerem nem volt nekem új, mert régen sokat jártam oda, de már nem igazán volt időm. Ismertem a járást, szóval tudtam, hogy mikor kell menni, hogy ne legyenek sokan. Adtam egy autogramot a pultos lánynak, majd felmentem átöltözni. Volt rajtam egy sapka, amit azért viseltem, hogy ne legyek annyira könnyen felismerhető az utcán, meg járt hozzá egy menő napszemüveg is, de edzéshez azt levette, viszont a sapit nem. Kényelmes ruha kellett, nélküle sokkal jobb lett volna, de ilyen helyeken tiltva volt a nudizás, szóval egy lenge fekete atlétát és egy melegítőalsót kaptam magamra. Volt egy személyi edzőm, aki összeállított nekem edzéstervet. Az első pár alkalomra elkísért, de egyedül is ment, szóval a többire már nem jött, csak havonta egyszer, hogy új tervet állítson össze. A fekve nyomó padnál időztem el egy kicsit, mert nehezebb súllyal próbáltam meg aznap. Ilyenkor kellett egy kis pihenés, mert nagyon megerőltettem a karom. Meg is ráztam kicsit és elkezdtem körbenézni. Megláttam, hogy valaki nagyon bajlódik a futópaddal. - Segíthetek? - mosolyogva mentem oda a lányhoz. - Ezek nagyon különleges eszközök. Sok mindent be kell álltani, hogy pontosan kiszámoljon mindent. - magyaráztam lelkesen miközben elkezdtem beállítani neki.
A legújabb feladatom egy új edzésterv és a hozzá kapcsolódó étrend kipróbálása, letesztelése. Talán enyhe célzásnak kéne ezt vennem a főnökömtől, hogy kövér lennék? Esetleg így akarja elérni nálam, hogy egészségesebb életmódra törekedjek? Lehet, hogy túl sokat képzelek a dologba és nem is szól az egész többről mint az a bizonyos cikk. Talán csak fizet nekünk a konditerem, hogy ezzel is őket fogjuk népszerűsíteni, hiszen ez a lehetőség is benne van a pakliban. Mindenesetre amondó vagyok, hogy ha már úgyis ingyen használhatom a szolgáltatásaikat, akkor ezt ki kéne használni. Például pár nap bemelegítés-ráhangolódás a dolgokra nem árthat, elvégre már régen voltam rendszeresen sportolni akármit is a jógán kívül. Eredeti terveim szerint a szerkesztőségtől egyenesen a konditeremhez jöttem volna, de hát persze, hogy otthon maradt a ruhám meg minden, ami kell, így hazaugrottam még megnézni egy epizódot az Outlanderből némi nachos és sajtszósz kíséretében. Jaja, kiélvezem, hogy még nem kezdtem el a programot és most még azt kajcsizok, amit csak szeretnék. Szomorúan kellett rájönnöm, hogy ez bizony az évadzáró epizód volt, így várhatok egy újabb évet a folytatásra. Nem is csoda, hogy ezen felfedezés miatt a lelkesedésem is kevesebb lett, ahogy beértem a fitness centrumba. Még azon se kezdtem el beteg módon vihogni, hogy a hatvankilences szekrény kulcsát kaptam. Nem, még ez se vidított fel... Szánalmas lennék, hogy ennyire kikészített ez a sorozat? Nem is az évadzáró, hanem az, hogy most megint várnom kell. Mégis miért? Igazságos ez egyáltalán? Mondjuk, inkább befogom a számat, hiszen a Trónok harcára jövő évig kell várnom, addig meg még simán elüthet egy repülő vagy bekövetkezhet egy zombiapokalipszis és akkor sosem tudnánk meg, hogy ki kerül végül a Vastrónra. Az öltözőkből kisétálva, a konditerembe lépve a sok gép láttán még a tanácstalanság is elfog: hol kezdjem? Gyorsan végigpörgetem magamban a programot, hogy miket is kell majd használnom a következő egy hónap alatt, majd egy gyors mérlegelést követően választok. A futópadokhoz lépek, fejben ugyanis azt hittem, hogy ezek lesznek a legegyszerűbbek, de valahogy mégsem igazolódik ez be. Már épp néznék körül, hogy kérjek segítséget az egyik alkalmazottól, mikor is egy ismerős srác lép oda hozzám. Láttam már valahol, csak az nem esik le, hogy merrefelé. - Köszi, ez nagyon kedves tőled. Voltam olyan naiv, hogy azt hittem, majd a futópaddal lesz a legegyszerűbb dolgom. Egyébként Eliza vagyok, találkoztunk már? Mert nagyon ismerősnek tűnsz nekem.
Kezdőlap
|| 
