breathe...

- Mindig megdöbbent, hogy van még lejjebb – szemtelen mosoly görbül a szám szélében. Ezt persze nem kell véresen komolyan vennie, csak egy egészséges „baráti civakodás”, ha már egyszer a hülyeségről van szó. De valljuk be, az, aki velem kezd, aki velem sző életeket és sorsokat megváltoztató terveket, az nem lehet más, csak hülye.
- Ha tudnám a választ... – hümmentve vonom meg a vállamat, s mint aki fázik, holott egyáltalán nincs hideg a szobában, két tenyeremmel átdörzsölöm a karjaimat. Ha őszinték akarunk lenni magunkkal, akkor talán itt az ideje, hogy belássuk, már évekkel ez előtt belesodródtunk, és nyakig benne vagyunk a szarban, csak nem akartuk belátni. Mint ahogy Mel sem azt, hogy talán ő is jobban vonzódik a „háborús légkörhöz”, mint az normális lenne. Ennyire nyilván nem szar a helyzet, s ha azt vesszük, hogy Brian élete is valódi katasztrófa az utóbbi időkben, talán még elnézőbb is leszek saját magammal. - Eddig is egy úton jártunk, Mel, kisebb-nagyobb elágazásokkal… most pedig találkoztak ezek az utak - rúgom a földet magam előtt, mintha azon akarnám levezetni a feszültséget. Mondhatnám, hogy sajnálom, hogy ennek nem kellett volna így történnie, de az hazugság lenne. Nem sajnálom. Akartam. Nem bármi áron, nem úgy, hogy azzal ő vagy Brian szenvedjen, hogy rá menjen a kapcsolatuk, de lássuk be, az, hogy tudom miként élik az életüket egymás mellett, ajtót nyitott előttem anélkül, hogy rosszul érezném magam miatta. Egyszer az életben én is lehetek önző.
Korábban talán képen köptem volna saját magamat az ilyen jellegű gondolatok miatt, most viszont… akkor tenném ugyan ezt, ha hagynám veszni a lehetőséget és ismét engedném, hogy Melody kicsússzon a kezeim közül. Mintha magát a levegőt jelentené minden csókja, és az a feszültség, az a harag, ami a színpadon egy-egy dalunk formájába kitört belőlem, mintha nem is létezett volna. Nem maradt a helyén más, mint a tetteimben is megmutatkozó vágy, vágyakozás és egy kis – nem "kis", kurva sok – türelmetlenséggel elegyedő csodálat. Pillantásomat lopva, de igyekezve, hogy ne tűnjek pofátlannak, úgy vezetem végig a testén, mintha a világ legszebb remekműve feküdne előttem és alattam. Ha tehetném minden egyes mozdulatomat, minden csókunkat és ölelésünket elnyújtanám, hogy soha ne legyen vége, mintha rettegnék attól, hogy csupán ez az egyetlen alkalom van, ami megadatott kettőnknek. Ám ugyanakkor sürgetném is, hogy végre megadjam neki és ő megadja nekem azt a gyönyört, aminek gondolatával – a magam kárára – annyiszor eljátszottam az utóbbi időkben…
…épp csak azzal nem számoltam, hogy neki is vannak sajátos elképzelései, így amikor elém térdel, hosszú ideje talán ez az első alkalom, hogy némi zavart érzek a fene nagy magabiztosságomban: a legtöbb partnerem soha nem szerette, vagy csak nem akarta a kezébe venni az irányítást, rendszerint hagyták, hogy azt adjam amire én vágyok, úgy csináljam ahogy én szeretném és elvegyem azt, amire nekem van szükségem. Nekik csak az számított, hogy szex legyen és velem legyenek. Mintha ennek amúgy így kellett volna történnie, de soha nem kérdeztem és nem mentem bele a miértekbe. Ha ők így, akkor én is.
Ahogy az körmei a combomba vájnak, az én ujjaim úgy kapaszkodnak bele a szőke tincseibe, s egy-egy sóhajomat úgy veri vissza az amúgy rideg, üres szoba, mintha egy kongó stadionban üvölteném el magam. Ajkaimat nedvesítve pillantok le rá lázas tekintettel, és felismerve azt a néhány kósza remegést, ami végigfut rajtam, rohadt hálás lehetek neki, amiért nem hagyja, hogy idő előtt elérjem a tűrőképességem határát… ha csak egy-két perccel tovább folytatja… nem véletlenül húzom fel őt a földről, hogy megemelve, magamhoz ölelve a lehető legszaporább léptekkel érjünk el a kanapéig. Mintha minden perc, minden másodperc számítana.
A bőrét érő csókókkal, az illatával az orromban, ami apránként ködösíti el az agyamat, érzem, hogy egyre nehezebb a jelenben maradni. Legalább olyan őrült érzés a teste melege, látványa és közelsége, pihegésének és nyögéseinek visszhangja a fülemben, mint egy-egy alkalommal a szervezetembe juttatott drogok néhánya: kábító, émelyítő; mialatt mégis, mintha most először érezném magam egy hosszú, kábultan töltött időszak után újra teljesen tisztának, és most volnék először igazán öntudatomnál. Talán ez az első alkalom, hogy tudom és érzem: jó helyen vagyok. Ott, ahol tényleg lennem kell és akivel lennem kell, okozzon ez bármekkora katasztrófát is a jövőre nézve, mert abból sosem elég. Ki mit halmoz? Valaki macskákat, aláírásokat, más tetoválásokat – annak mondjuk én se vagyok hiányában – de úgy látszik, én a katasztrófákat szeretem gyűjtögetni.
Nevetése zene füleimnek. Tenyeremet a lábára simítom, onnan felfele, hogy átkarolhassam a combját, melynek belső ívét vigyorogva, játékosan csókolom, fogammal finoman karcolva a puha bőrt. Teste reakcióit figyelve és élvezve töltöm el azt a néhány, röpke pillanatnak tűnő percet az ölénél, ami biztossá teszi a folytatást, na nem, mintha korábban nem éreztem volna, hogy már sikítani tudna azért, hogy a lényegre térjek. Szerencsére nekem se kell könyörögni a folytatásért: hív és kérlel, én pedig hülye lennék tovább váratni őt. A legapróbb unszoló mozdulatnál már emelkedek, s elveszve egy a tekintetében, még hagyom érni mindkettőnkben a gondolatot, hogy hova tartunk, majd megadom neki, és ezzel saját magamnak is azt, ami a valódi örömömet jelenti. A lélegzetem egy pillanatra elakad, homlokom a vállán koccan; apró csókokat hagyok a bőrén, miután valamelyest ránehezedek, és az ösztönzésére, a követelő, vad csókjára eleinte lassú, de egyre gyorsuló mozgásba kezdek, ügyelve arra, hogy mit kér, mit igényel vagy éppen mit vár el tőlem. Azt viszont egy percre se feledem, hogy én magam mit akarok. Kezem a kerekded feneke és a kanapé matraca közé simul, és rámarkolva, halkan morranva próbálom még közelebb tudni magamhoz, nem mintha lenne még hova.
Lélegzetvételeink, nyögéseink igazodnak egymáshoz, s még az se tudja elterelni a figyelmemet, hogy a kinti zajok ismét felerősödnek – franc tudja, talán már nézőközönségünk is akadt – vagy, hogy a kulcsokkal, egyéb tárgyakkal a dohányzó asztalon hagyott telefonom eszement rezgésbe kezd, ahogy azt az övé is tette párszor. Úgy is fogalmazhatnánk: ki nem szarja le?! Ha maga az elnök álnna az ajtóban se érdekelne, nem tudná ezt elvenni tőlem…
… és azt az izgalmat sem, amit akkor érzek, mikor finoman eltaszít magától. Már önmagában a gondolat is lázba hoz, hogy mit szeretne, hát még az, mikor helyet cserélve fölém kerül. Elnyíló ajkakkal, azokat benedvesítve hagyom, hogy rám helyezkedjen, s azt úgy tegye, ahogy neki kényelmes. Hiába, hogy kíváncsiságból eredően végig akarom nézni a mozdulatot, ahogy „útba igazít”, a fejem mégis, egy hangosabb nyögés kíséretében hátra feszül a párnák között, mikor egészemben magába fogad. Tekintetem az unalmas, fehér plafonról rá vándorol, és fojtogató elégedettséggel, valós csodálattal nézek végig rajta; minden túlzás nélkül mondom, zokogni tudnék a gyönyörtől, ahogy lassú, ringatózó mozgásba kezd. Nagyot nyelve simítom mindkét kezemet a combjaira; egy mélyről érkező nyögés kíséretében, határozottan mélyesztem beléjük az ujjaimat az első mozdulatoknál, majd csípőjén át, egyre felfelé vándorolnak. Mintha áramütés érne, bizseregni kezd a bőröm, ami egy szórakozott kis mosolyt csalogat elő belőlem. Tekintetem az arcát vizslatja, máskor a melleit, melyekre finoman fogok rá; tökéletesen illenek a kezeimbe, s épp úgy érintem, simítom és cirógatom őket, mintha az elmúlt hosszú-hosszú percek tudatában se lennék képes elhinni, hogy itt van. Velem. Nekem.
Balom az ágy háttámlájára, másik Melody hátára simul. Az előbbi segítségével felhúzom magam, hogy már-már macska módján dorombolva, elégedett sóhajokkal simuljak hozzá. Éhesen, mohón kapok az ajkai után, mintha órák óta nem csókoltam volna, s hiába, hogy korábban mindent is késleltettem volna, kiakartam élvezni a közelségét, az együtt eltöltött perceket, most egyre érzem, hogy van, amit nem fogok tudni… hűs verejték csiklandozza a tarkómat és a hátamat, az eddigi sóhajok és halk, de határozott nyögéseim lassacskán zihálássá válnak. Ujjaim Melody fenekébe kapaszkodnak, fogaim a válla bőrébe mélyednek, és a kanapé egy falatnyi részére döntöm őt; mintha kikapcsolták volna az addigi önmegtartóztatásomat, ujjaimat az övéibe fűzve feszítem a feje fölé a karját, miközben vad csókkal tapasztom be a száját. Egyre gyorsuló, egyre mélyebb és határozottabb mozdulatokkal sodrom magunkat a beteljesülésig, mígnem egy mély, reszelős nyögés kíséretében arcomat a nyakába temetem, így rejtve el a kíváncsi fülek elől a mámor generálta szűkölést. Groteszk, elégedett mosollyal fújom ki az addig bent tartott levegőt, és megkönnyebbülve fogadom, ahogy a testem eleinte vad, majd egyre finomabb rándulások és remegések kíséretében megkönnyebbül.
Beletelik néhány másodpercbe, talán percbe is, míg pár, nyakán és állkapcsán hagyott csók kíséretében lassan elhúzódok tőle, s kitúrva a párnákat magunk mellől, Melody és a háttámla közé fordulok,… a kapkodó levegővétel, a gyorsan süllyedő és emelkedő mellkasom vagy épp a vad szívdobogásom ellenére is, tekintetem mosolyogva fürkészi az arcát, ujjbegyeim pedig játékosan cirógatják végig a karját, hasát, és pimaszul időznek el a mellein. Végül a mutató és hüvelykujjam közé fogva az állát fordítom magam felé az arcát, hogy egy, az eddigieknél valamelyest gyengédebb, de talán azoknál is többet mondó csókot leheljek az ajkaira.
- Mocsok vagy te, Sharp, remélem tudod - duruzsolom az ajkára somolyogva, nyelvem hegyével cirógatva meg azt. A hangom mintha smirgli lenne, úgy reszel és kapar. Hajszálnyira elhúzódok tőle, miközben végigsimítok az arcán. - Ilyen külön produkcióval azért nem számoltam a mai napra... - jegyzem meg pimaszul.

to: @Melody Sharp


“We're all damaged in our own way. Nobody's perfect. I think we're all somewhat screwy. Every single one of us.”

breathe...

Mindig rá kell jönnöm, hogy az az élet, az a pillanatnyi boldogság, amit összetákolok magamnak, az egy üvegbúrával védett terület, ami épp csak arra jó, hogy fenntartson egy látszatot és elhitesse velem és másokkal, hogy elindultam egy jobb úton. Ideig-óráig tart, mert amire megerősödnének ezek a lehetőségekből és vágyakból, igyekvésből emelt falak és észbe kapok, összeomlik minden, a kezem belelóg a bilibe, én pedig felébredek a saját magam által generált álomvilágból. Tudom, hogy nem vagyok egyedül… mindig volt valaki, aki a világban tartott, aki segített abban, hogy haladjak, hogy akarjak és reméljek, hogy küzdjek és próbálkozzak tovább… „nem adhatod fel! Küzdésre születtél!” Mindig van, aki segít felépíteni az önbizalmamat; ilyenek a srácaim, ilyen a Brisard vezetősége, a marékra való kis családom vagy épp ilyen volt Lumienne is, aki a kezdetektől fogva, a megismerkedésünk pillanatától kezdve tudta és érezte, hogy mire vágyok. Itt van Remington is, aki néhány hónap leforgása alatt olyan energiákkal, olyan mentális és lelki plusszal ruházott fel, ami segített abban, hogy nap-nap után újra kitudjak állni a színpadra, és egy pillanatra se adjam fel a Wandererst és a sikereket illető, nagyra törő álmaimat. Nem hagyta, hogy megfeledkezzek a zenénk létjogosultságáról. Ezek fényében talán érthetetlen, hogy akkor mi a probléma? Miért nem megy? Mert én soha nem úgy működtem, ahogy bárki más… nekem tök mindegy, hogy kik és hányan vannak mellettem támogatásképpen, mit adnak, mit tesznek, hányan próbálnak értelmet verni a fejembe, ha úgy érzem, hogy vesztésre állok az élettel és saját magammal szemben is... ha nem akarok tovább küzdeni, egy hadsereg vehet a védelmébe, annak nem lesz eredménye...
- Egészen meglep, hogy van még rajtam kívül olyan idióta a Földön, aki önszántából nehezíti meg a saját dolgát – lesek fel rá apró, inkább kétségbeesett, mint őszinte mosollyal. Melodyval amennyire különbözünk egymástól, pont annyira hasonlítunk is. Talán innen ered a kölcsönös vonzalom egy kis hányada.
- Tényleg! – Tartom magam elé mindkét kezem, hogy védekezni tudjak a hirtelen támadással szemben. – Még az hiányzik nekem, hogy számon kérd rajtam – ezért is utálom az ostobán és meggondolatlanul tett ígéreteket; a számonkérhetőség miatt.
Épp ezért nem tudom neki megígérni, de még csak kimondani se azt, hogy minden olyan lesz, mint régen volt… mint eddig volt. Semmi nem lesz már a régi – semmilyen formában - én pedig rohadtul belefáradtam abba, hogy próbálkozzak és küzdjek azért, hogy fenntartsam valaminek a hamis látszatát. Nem akarok csak látszatból jól lenni, azért, mert azzal megnyugtatok másokat… nem akarok mást és saját magamat se a kamu boldogságommal áltatni. Nem akarom elrejteni azt, ha szeretek valakit, csak mert úgy helyes. Nem akarok úgy jó képet vágni Melody és Brian kapcsolatához, hogy tudom, szenvednek benne: ki így, ki úgy. És nem fogom magam csak azért Brian barátjának tartani a jövőben is, mert régen tényleg azok voltunk, vagy mert lerokkant és így illik. Elfáradtam… Nem akarok többé mások elvárásai és ideái szerint létezni. Lassan már a levegőt is úgy veszem, ahogy másoknak tetszik.
- Talán mindvégig ezek az elvek gátoltak meg abban, hogy az legyek, aki valójában vagyok – mindig igaz ember akartam lenni és azt mutatni magamból, amit akartam, ami voltam és vagyok. Mégis torz tükörré változott az életem, és az vált elsődlegesen fontossá, hogy másoknak megfeleljek. Hiába vállaltam mindig és mindenkor a saját hibáimat, hiába tudja mindenki, hogy milyen vagyok, szigorú önmagammal és a zenémmel szemben, eltökélt hívője az elveimnek és elszánt hűségese a barátaimnak, azoknak, akik fontosak nekem, ha ezek az évek folyamán elvárássá váltak. Őszintétlenné… mert ez van! Papolok az elvekről, úgy, hogy képtelen vagyok tartani magam hozzájuk. Mindenki azt a szilárd és kemény, őszinte Ricky-t akarta látni, akit megismert… azt várták, hogy mindig, minden helyzetben én leszek az a tökös megmondó ember, aki talpon tud tartani bárkit, aki értelmet és kitartást ver másokba egyetlen szavával. Az, aki nem omlik össze, aki rendíthetetlen és akivel szabadon lehet egyéjszakás kalandokba bonyolódni, mert nem fog másnap gyűrűvel érkezni, életre szóló nagy tervekkel. Tudják rólam, hogy én vagyok az, aki a zord és kemény külső ellenére figyelmes a gyengébbik nemmel és első kézből vágom pofán azt, aki úgy viselkedik vagy bánik velük és a barátaimmal, ahogy nem illik. Egyfajta páncéljává váltam barátoknak, idegeneknek egyaránt. Meglehet ez így van is rendjén, de valahol mégis mázsás súly lett ezekből a magamon viselt amúgy természetes elvárásokból… talán itt az ideje megszabadulni tőlük.
- Hát akkor… - halkan hümmentve szegem le a fejem, alig láthatóan megvonom a vállamat is, miközben a halántékomat vakarva megkeresem a tekintetét – üdvözöllek a magam katasztrófájában. Most már tudod, hogy milyen az én életemet élni – nem, azt nem tudja… csak bepillantást nyert abba a katasztrófákkal teli övezetbe, ahol minden nap azért küzdök, hogy életben maradjak. Most már ő is láthatja, hogy mit vagyok képes akár akaratomon kívül is generálni magam köré, mert végtére is: én kellettem ehhez is. Ha nem lennék, ha aznap nem hívtam volna át magamhoz, most nem itt tartanánk. Hogy miként evickélünk ki ebből? Az a jövő kérdése…
Jelen állás szerint viszont nem úgy néz ki, mint aki „ki akarna evickélni ebből”. Volt egy pillanat amikor kiadtam az útját, de legalábbis próbáltam rábírni arra, hogy a saját belátása szerint döntsön: ha elmegy, elengedem, mert ez az akarata. De ha marad, akkor viselnie kell a következményeket… nem élt a lehetőséggel. Így viszont talán eljött az ideje annak, hogy végre valahára legyen lehetőségem megtudni, hogy mi lehet ebből… belőlünk… a vonzalmunkból. Mennyire veszélyes? Mennyire valódi és mennyire őszinte? Csak fizikális, vagy több annál? De bármennyire is fáj beismernem, szem előtt kell tartanom, hogy Mel már jó ideje nem kapta meg azt a törődést, ami nőként kijár neki… mi van akkor, ha csak a puszta vágyak, az ösztönök azok, amelyek most a karjaim közé lökték és izgatják a fantáziáját? Bármi legyen, nem érdekel! Majd gondolkozok ezen akkor, ha innen távoztunk… elég lesz, ha majd akkor fáj, mikor búcsút int és talán nem látom többé.
Most viszont élvezni akarom, és különben is épp elég fájdalom – de elégedett fájdalom – az, hogy majd megőrülök a nadrágom feszülésétől, miközben a gyakorlott ujjaim megszabadítják őt a felsőjétől. Volt már szerencsém mindenhez az érdekestől kezdve a meghökkentőn át egészen az értelmezhetetlen ruhakölteményekig, de valahogy mindig megoldottam, hogy ne azok legyenek a hátráltató tényezők, amelyek közém és az éppen kiszemelt, Drake szerint „babácskáim” közé állnak. Jelen esetben pedig úgy, hogy nem egy potenciális numerát tartok a kezeim között, csak még jobban fűt a vágy, hogy a legjobb tudásom szerint hámozzam ki Melody-t a kellemetlen anyagból. Meglehet, hogy van némi nehezítő körülmény, amin az izgatottságunk sem segít, de… mindent megoldok. Ha más nem, széttépem, ez van… max jövök neki egy ronggyal.
És megoldja ő is, hogy a fürge ujjai megszabadítsanak az övemtől vagy éppen a nadrágom szorításától. Jólesően sóhajtok fel, mikor elviselhetőbbnek érzem a helyzetet odalent, és egyfajta jelzésértékként, amely szerint én már bevethető vagyok, hozzá simulok. Voltaképp… múltkor is az voltam, csak akkor a távozására való tekintettel más módon kellett könnyítenem magamon… Egy pillanatra most is felmerül bennem, hogy mi lesz, ha megint itt hagy hülyén, álló farokkal, „csőre töltve”, de egy határozott és szigorú hang folyamatosan azt szajkózza a fejemben, hogy ennek az aggodalomnak most nincs helye, főleg nem úgy, hogy egyre többet és többet enged magából nekem. Ujjaim és tenyerem a fedetlen melleit simítják, ajkaim a nyakát csókolják is csipkedik, ő pedig szemérmetlenül talál be a nadrágom anyaga alá; nyomát se látom – érzem - a múltkori tétovázásának. Határozott és tudja, hogy mit akar…
… én nem különbül, így nem sokkal azután, hogy a hátára döntöm az asztalon, néhány pimasz vagy épp határozott csók, és már simítok is a lábai közé, hogy végre úgy érezzem őt, ahogy az előtt csak elképzelni volt lehetőségem. Mocskos fantáziák… Néhány simító és „segítő” mozdulat után dekódolom az unszolását, s amint emeli a csípőjét, már távolodok is, hogy megszabadítsam őt először a lábbelijétől majd a nadrágjától... azt a hévnek hála a fehérneműjével együtt. Vigyorogva hajolok közelebb és hagyok egy türelmetlen, izgatott csókot a hasán, nyelvemmel cirógatva végig a bőrét, kezem pedig tétovázás nélkül talál vissza az öléhez, hogy ilyen módon adjam meg neki és magamnak is kényeztető, izgató mozdulatokkal azt, aminek lehetőségétől januárban megfosztott bennünket. Nyilván nem kívánom ezt hibájaként az orra alá dörgölni, de… ha csak részben szeretné a barátságunkat fenntartani, ezt sokáig kell még hallgatnia, mint „baráti civakodást”.
Belevigyorgok a türelmetlen csókjába, amit egy, már-már dorombolásra emlékeztető halk, érces dünnyögés vált fel, ahogy ajkai a nyakam vonalát érik, és válik ez a búgás elégedetté, mikor megérzem a gyönyörének forróságát odalent. Egy pillanatra én is beleremegek a gondolatba és az érzésbe; talán ez az elrévedő pillanat az, amit követően meglepetésként ér, hogy velem együtt egyenesedik fel, s az ő határozottsága késztet pár lépés hátrálásra. Hozzá hasonló hévvel csókolok vissza és segítek, hogy ne neki kelljen egyedül megszabadítania a rajtam maradt ruhadaraboktól. Azt viszont, ahogy elém térdel, hogy ilyen módon részesítsen kitüntetett figyelemben, nagyot nyelve, fogaimat az ajkamba mélyesztve nézem végig; egészen mélyről érkező, jókora sóhaj szakad fel belőlem, fejem leheletnyit hátra billen, s némán formálva egy „édes Istenemet” simítom a kezemet a hajára. Eleinte csak meg-megcirógatom a „kamuszőke” tincseket, még a füle mögé is igazítom valamennyiüket, de egy ponton, mikor néhány kósza, semmiből érkező remegés fut végig rajtam, vagy érzem elgyengülni a térdeimet, határozottabban kapaszkodok beléjük, másikkal a csuklójába, s elszánt tekintettel segítem fel őt a földről. Némi közjáték csupán, hogy kiszabadítsam a lábaimat a nehéz bakancsok és az addig azon gyűrődő nadrág-boxszer párosának fogságából, de már kapok is a dereka után, hogy szorosan magamhoz öleljem a karcsú, meztelen testét és az ajkaira tapadva, azt néha meg-megcincálva a fogaimmal, megszívva hátráljak vele a kanapéig. Kezeim a fenekét markolják, olykor a legérzékenyebb pontjáig simítanak, mígnem a szürke szövettel borított, feleslegesen sok párnával telepakolt kanapéra fektetem úgy, hogy kényelmesen, már-már otthonosan a lábai közé, az öléhez férjek.
Ajkaim birtoklón szívják meg először a nyakát, majd kerekded dekoltázsát, melyre hol óvatosabban, máskor határozottabban markolok rá, s ahogy a bőrünk súrlódik egymáson, parfümének és izgalmának együttese úgy részegít meg, foszt meg a józan eszemtől. Nyelvem hegye játékosan szántja fel a bőrét lefelé menet egészen a köldökéig, onnantól pedig szemtelen kis csókokkal édesgetem és haladok tovább, hogy a combjaiba kapaszkodva húzzam közelebb magamhoz. A vérem megvadulva lüktet az ereimben, a fülem sípol és dobol, a szívem átakarja verni a bordáimat... hol a hideg ráz és válok egészemben libabőrössé, máskor olyan mértékű forróság önt el, mintha valaki feltekerte volna a testem termosztátját… már-már zihálva érek el az öléig. Egy pillanatra ugyan lehunyom a szemeimet, a kíváncsiságom viszont határtalan és erősebb, így kékjeim próbálnak túllátni a feszes, szaporán süllyedő és emelkedő hasfalán vagy épp a kerekded mellein, hogy az arcát is lássam. Mintha a legapróbb jelét keresném az ellenállásnak, mert mindketten tudjuk, hogy innen talán még van visszaút… nem tudom miképpen, de... talán van. Viszont, ha nem találom, ha nincs ellenkezés és ugyan azzal a vágyakozással találom szembe magam, mint eddig, még némi combjai között eltöltött idő után feljebb csúszok és fölé emelkedek; hozzá igazítom magamat, tekintetemet pedig le se véve az arcáról, jobbommal megtámaszkodva a füle mellett merülök el benne olyan mélyen, amennyire Melody engedi…  

to: @Melody Sharp


“We're all damaged in our own way. Nobody's perfect. I think we're all somewhat screwy. Every single one of us.”

breathe...

- Igen! – Emelem meg a hangom. – Mint mindannyiunknak! És mindannyian máshogy dolgozzuk vagy épp nem dolgozzuk fel, és másképp kezeljük a kínjainkat, Melody! Sajnálom… de én még képtelen vagyok rá. Vagy összességében is képtelen vagyok rá, nem tudom... Nyilván van ami terelje a figyelmemet és a gondolataimat, de ez olyan, mint a szőnyeg alá söpört mocsok. Nem látjuk, de ott van, csak nem előttünk gyűlik tovább – forgatom meg a szememet, majd az orrnyergemet nyomkodva megrázom a fejem. Gyenge vagyok... Szar beismerni, hogy annak ellenére, hogy mennyi mindenen kellett eddig keresztül mennem majd' huszonnyolc év alatt, ilyen téren rohadtul el vagyok veszve, és nincs még olyan erő és támasz aki összekanalazna vagy felrángatna a földről, amikor szükséges. Tudom, hogy amikor igazán rászorulok, akkor van egy-két ember, akikhez fordulhatok, akik tényleg kitartást és még valami pluszt vernek belém. Akik barátok és testvérek a bajban. Viszont utálok rászorulni másokra... Utálom, ha szánalmasnak és szánalomraméltónak tűnök, holott tudom, gyengének lenni nem bűn. – Mindenkinek megvan a maga baja – fújok egyet, és csak remélem, hogy érti mire gondolok; nem akarom a körülöttem lévőket terhelni a saját faszságaimmal, amikor olyan világot élünk, olyan közegben vagyunk mindahányan, ahol mindenkinek van valami nyűgje-baja. Legyen szó párkapcsolatról, családról, munkáról vagy akár egészségről, mind kínlódunk valami miatt.
Mikor felelőtlen ígéretre próbál bírni, megfeszül az állkapcsom, ajkaimat nedvesítve fújom ki az addig bent tartott levegőt.
- Nem ígérek olyat, amit talán nem tudok megtartani... Sajnálom – mondhatnám, hogy mindent megteszek és talán így is van, de koránt sem biztos, hogy annak eredménye is lesz. Bármikor jöhet egy újabb gyomros, egy nagyobb hullámvölgy, és nem tudhatjuk, hogy melyik lesz az utolsó szög a koporsómba, amikor azt mondom, hogy „most már elég volt”. Hiába tűnök sokszor sziklaszilárdnak, mégis labilis vagyok, millió olyan berögzült szokással, ami csak még lejjebb húz... alkohol, egyéb tudatmódosító szerek. Ezek se segítik a helyzetemet, és elég egyszer túlfeszíteni a húrt. – De igyekezni fogok... – ezt talán nem olyan nagy felelőtlenség, ha kimondom, ígéretnek talán kevés, de legalább tudja ő is, hogy próbálkozok, hogy akarok és azt is, hogy ő miként kezelje ezt a szituációt. Tudnia kell, hogy vannak olyan alkalmak, amikor valahonnan nagyon mélyről kell összekaparni, de olyan is, mintha néhány méterrel a föld felett járnék... Hogy mi van a színpadon? Hogy tudom az ottani teljesítményt ezek ellenére szinten tartani? Az az én természetes közegem... mint halnak a víz. Az egyetlen, ahol nem érzem úgy, mintha fulladoznék, ahol nem kételkedek magamban vagy a létjogosultságomban és tudom, hogy az emberek tényleg értékelnek, nem csak úgy tesznek, mintha; senki nem hallgat önszántából olyan zenét, amit nem szeret. Ellenben, ha muszáj, elviselnek bárkit és jó pofát vágnak ahhoz is, akinek amúgy minden szava után ütnék a pofáját.
Megjegyzésére hümmentek egyet, és sajnálkozó grimasszal leszegem a fejemet. Nem tudom, hogy mivel jártunk volna jobban? Ha akkor és ott inkább beültettem volna egy taxiba, hogy hazavigye, és akkor le van a baj, nem szabadítjuk ki a szellemet a palackból, vagy ha tényleg lefeküdtünk volna, mert akkor nyilvánvalóvá vált volna minden ... az, hogy szükségünk van egymásra a testi vonzalom kívül is, vagy sem? Így viszont minden együtt - és külön is! - töltött másodperc milliónyi kérdést vet fel, a megvonás és be nem teljesülés kínjairól nem is beszélve.
Az arcára kiülő döbbenet megmosolyogtat... Nem szórakozott, nem is értetlen görbe ez, inkább egyfajta elfogadás, hogy odáig jutottunk, hogy már ezt is meg kell számszerűsíteni.
- Mhm... – dünnyögve vonom meg a vállam, kékjeim először a plafonra, onnan Mel arcára vándorolnak. – Asszem’ ezt nem kell magyaráznom – hangom rekedt és erőtlen, mintha nem is a sajátom lenne. Tényleg nem akarom a szájába rágni. Értelmes nő, ráadásul nem egyszer, nem kétszer úgy tűnt, hogy veszi az általam olykor akaratlanul, máskor szándékosan küldött jeleket, csak épp – helyesen – reakció nem érkezett rá válaszul. Az idők viszont úgy tűnik, változnak.
Felvont szemöldökkel morranok egyet.
- Hidd el, nekem ugyan olyan nehéz ez az egész, annyi különbséggel, hogy nekem nem kell együtt éljek vele. És a barátom, igen... vagy már csak volt, nem tudom! Ez már nem rajtam múlik... – vonaglik meg az arcom. Én hónapokig tepertem azért, hogy segítsek neki, mert rászorult, és a barátomnak tartottam. Neki nem kellett se a segítségem se a támogatásom, púp meg nem akarok lenni senki hátán. - De ettől függetlenül megőrjít, hogy szembe megyek a saját elveimmel mindezt úgy, Melody, hogy kurvára nem szégyellem magam miatta! – Vallom be. – Én tudom, hogy mit akarok, és nem fogom a fejemet a homokba dugni az érzéseim miatt csak azért, mert a másik állítólagosan a haverom úgy, hogy fel se veszi nekem a telefont már tököm tudja, hogy mióta! – És ezek után, hogy ne hibáztattam volna magam? Szépen lassan kitörölt az életéből egy baleset után, amiben így vagy úgy, de én is érintett voltam... A legerősebb tudat is képes meghasadni ezután, nemhogy az enyém...
És ezen a tudathasadáson nem segít a közelsége se, hiába, hogy én csökkentettem le a közöttünk lévő távolságot a legminimálisabbra, de a bizonytalansága mégis arra ösztökél, hogy én legyek az, aki a kezébe veszi az irányítást... miféle irányítást?
- Miért talán te? Ha én azt mondom, hogy egyszer minden a régi lesz, megint „hazudok”... Ha azt mondom, hogy megváltozik minden és lesz ami lesz, majd az idő eldönti, akkor csak még tovább őröljük magunkat miatta, mert valld be! Te is tudni akarod, hogy "mi lenne, ha..." Ha azt mondom, hogy én nem akarom, hogy minden ugyan olyan legyen, mert többet akarok, mint ami eddig volt és többet, mint amit most belengettünk, azt elhiszed? – Korábban barátok voltunk...jó barátok. Azzal viszont, hogyha esetlegesen Brian háta mögött kefélgetünk, mik leszünk mi egymásnak? Szeretők? Egy numera? Ki leszek én neki? Egy faszi, aki a pasijával ellentétben jól szuperál, ha a szexuális életéről van szó, és tudja őt helyettesíteni?... Érzelmek nélkül? Mert az érzelmeket Brian kellene, hogy adja neki, én csak élvezeteket... De tudnék én érzelemmentesen együtt lenni vele úgy, hogy évek óta őt akarom? Nem hiszem. Odeya után az első nő – és talán ezért olyan nehéz – akit igazán szeretni tudnék és akire vágyok. Hogy csináljam ezt lélek nélkül?
Egy pillanatra mégis sikerül érzéketlenné válnom, másképpen nem lenne erőm, hogy nyissam az ajtót és kimondatlanul is az útjára engedjem...
+16... viszont azzal, hogy visszajön és a fejemre olvas, minden addigi sziklaszilárdságomat és tartásomat tovaűzi. Keze csattan a mellkasomon, a végső döfést mégis az jelenti, ahogy a homloka megpihen ugyan ott, ahol a tenyere... úgy viszonzom a csókját, mintha az életem múlna rajta. Talán így is van.
Múltkor csúnyán megkapargattuk az érzelmeink felszínét, ez a néhány hónap pedig nemhogy elcsitított volna bennünket, csak még tovább csigázott mindkettőnket, amely benne van Melody és az én határozott, követelőző és mohó mozdulataimban is. Őszinte leszek, nem így képzeltem el, hogy esetleg átlépjünk egy meghúzott határt, de már nem érdekel... A szívem megvadulva üti a saját, szabálytalan tam-tamját, a gyomrom meg-meg remeg, és érzem az ölem szorítását is, ahogy a képzeletem elszalad velem, mindahányszor a bőrét érintem. Megjegyzésére csak elvigyorodok, majd egy újabb követelőző csók kíséretében az asztalra ültetem.
Felmorranok, mikor a hajamba túr és csak és kizárólag a kíváncsiságommal, hogy mik ezek a fémes csecsebecsék, vagyok képes némileg csitítani- és emlékeztetni magam arra, hogy nem kell kapkodjak. Picit, mintha megrettenne, majd nevetgélésére szórakozottan elmosolyodok, ami épp csak addig tart, míg kezemet a kérdéses darab csatjához nem irányítja. Nagyot nyelek, tekintetem az övét keresi, és hiába, hogy ő az, aki jóformán kiköveteli, hogy szedjem le róla, mégis egyfajta engedélyt kérek tőle a pillanatnyi tétovázással...
Amit meg is kapok. Mikor fogai az alsó ajkába mélyednek, automatikusan benedvesítem a sajátomat, majd némi szöszölés árán sikerül! Az anyag végre elengedi magát, a csat kioldódik, lehámozni viszont nincs alkalmam; hasfalam megfeszül mikor körmei érintik a bőrömet, nem sokra rá pedig az övembe kapaszkodik, hogy mohón kioldja azt, és megszabadítson a nadrág szorításától. Ujjaim a combjába markolnak, ölem az övéhez feszül, és megborzongok a suttogó hangjától, a forró leheletétől a bőrömön. Üvölteni tudnék: a testem fel akar robbanni, a szívem őrült módon dübörög, a tudatomra pedig szépen lassan szürke köd ereszkedik és tudom, hogy ezen a ponton már képtelen lennék megállni... nem fogom őt elengedni, ha menni akarna, mint múltkoron.
Csak a következő csókkal szabadítom meg a láncaitól, a csipkés anyagtól, hiszen ha valamire, akkor arra már semmi szükség. Fél szemmel lesek a mellei felé, s hálás lehetek az asztal jótékonyságának, hogy nem rest megtartani, mikor egy pillanatra mintha elgyengülnének a térdeim... Bár sanszos, lesz ez még más próba elé állítva.
Finoman cirógatok végig ujjhegyemmel a vállán, a karján majd teszem meg újra ezt az utat ezennel a mellén. Óvatosan fogok rá, ügyelve rá, s szinte beleszédülök a bőre selymességébe és a ténybe, a tudatban, hogy itt van...az én kezeim között van. Szó szerint. Halk, reszketed sóhajjal temetem az arcomat a nyakába, szőke tincseit félre húzva, beléjük markolva húzom hátrébb a fejét, hogy jobban férjek. Itt-ott picit megcsípem a bőrt a fogaimmal, másutt apró csókokkal hintem be a nyakszirtjét és a vállát, míg ujjaim a farmer gombjával bajlódnak... Múltkor bezzeg futotta a minire...most küzdjek meg érte... Duplán nehezített pálya, arról nem is beszélve, hogy ki tudja mikor rúgja ránk valaki az ajtót. Bár ez zavar a legkevésbé, gyanítom ilyen berkekben láttak már hasonlót...
Amint sikerül kioldani a gombot és a cipzárt, elhúzódok, de épp csak annyira, hogy megszabaduljak a felsőmtől, majd újra hozzá simulok és hátra billentem őt az asztalon hagyott dzsekijére, hogy valamelyest ránehezedve, ajkaim szabadon bejárhassák a nyakát, a mellkasát. Lassan, édesgetve érem a bőrét a melleinél; ott, s ha nem ellenkezik, balommal a farmer- és fehérnemű anyaga alá simítva az ölénél találom meg a saját magam boldogságát és izgalmát....

to: @Melody Sharp


“We're all damaged in our own way. Nobody's perfect. I think we're all somewhat screwy. Every single one of us.”

breathe...

Néhány perc... csupán ennyire van szükség ahhoz, hogy az önmagából teljesen kifordult hangulatom más, de hasonlóan kényelmetlen és szokatlan gúnyát öltsön. Egyesülni látszik benne a harag, a feszültség és az elveszettség a Mel iránt érzett rajongással, ami mondjuk ki, egy sajátságos szerelemként is bőven megállná a helyét. Ricky Simmons a szerelemről hadovál... Ezt is megéltük. Legalábbis egy szebb világban már annak számítana; túl régóta tart, őszinte, csak mindeddig könnyebb – és okosabb – volt elfeledni, eltemetni és jó mélyre ásni. Én viszont soha nem fogom tagadni, hogy volt, létezett és létezik is, csak épp kimondatlanul és inkább „itt bent”. Láthatatlanul így se maradt, voltak akik sejtették. Haverként, "testvérként" mégse kérdeztek, nem vártak válaszokat; tudták, hogy mit jelent számomra szeretni, ragaszkodni és vágyakozni valaki után és mit jelent, hogy képtelen vagyok, nem tudok, vagy egyszerűen nem akarok lépni…
Végre megtettem... még, ha szükséges is volt hozzá egy kis plusz löketre, ma pedig Melody tette meg ugyan ezeket a lépéseket úgy, hogy talán nem is gondolt bele, hogy mit csinál, mit indít el vele…
- Mindig a nyakamban liheg a múlt! – Vágom rá határozottan, némi éllel a hangomban. És ez nem csak Odeyára vonatkozik, hanem minden másra is. – Én csinálnám! Látod, hogy csinálom… jobb dolgom is lenne, minthogy állandóan valami szarságon agyaljak. De ha valami jó, ha valami megy, ha tolják a szekeremet, mert nyilván ez volt az első... ez az első – javítom ki magam – és ez nem csak a jelenem, de a jövőm is, tuti beüt a szar. Hidd el, van mire koncentráljak – lendül a kezem az ajtó irányába, utalva a színpadra, arra, amit nap, nap után csinálok és csinálunk a srácokkal. Ami az igazi szerelmem és a vágyaim netovábbja. Mégis… hiába, hogy a színpad az igazi, ha mégse elég. Valami hiányzik… – Illetve lenne mivel foglalkozzak! Ez is épp elég "sokk". Viszont ilyen vagyok… ha pofán vág vagy hátba szúr a múlt, azt mindig megérzem és nincs hatalmam felette. És mostanában „kard ki kard!” a viszonyunk egymással – tudom jól, hogy milyen vagyok, de talán ez az első alkalom, hogy végre valahára be is vallom nem csak Melodynak, de saját magamnak is. És a legnagyobb nyomorúság benne, hogy hiába vagyok tisztában ezzel, ha képtelen vagyok változtatni. Ehhez egyedül kevés vagyok és nincsenek meg azok az impulzusok, az a fajta és jellegű támogatás, amely segíthetne. Más kérdés, hogy talán nem is teszek érte eleget.
Bármennyire is én vagyok az, aki üvöltve, dobálózva hőbörgött alig tíz perccel ez előtt, mégis Melody az, akinek egyre sűrűbben látom az arcán viszont az „úgy képen törölnélek” grimaszt. Józan fejjel, minden különösebb inger, harag és sérelem nélkül meg is érteném, sokszor én se vagyok képes elviselni és tolerálni a saját baromságaimat, hogyan várhatnám el azt mástól? Mégis rosszul érintenek a kapott gyomrosok.
Állkapcsom fájdalmasan megfeszül, még a fogaim is belesajdulnak.
- Épp elég „nemet” mondott már nekem az élet ahhoz, hogy tudjam kezelni a szorult helyzeteket… - keresem meg a barna tekintetet, s bár a szavaim mást mondanak és belé akarnak marni, érzem, hogy az arcizmaim megvonaglanak és jóformán látom magam előtt a saját tükörképem kétségbeesett, Melnek címzett fintorát: ne csináld ezt te is, könyörgöm! – Miattad álltam le és nem azért, mert megállítottál… hanem mert tudtam, hogy képtelen lettél volna tükörbe nézni utána. Ehhez pedig nem akartam asszisztálni... És talán hihetetlen, de nekem többet ér egy együttlét – vele – minthogy a másik megbánja vagy szarul érezze magát amiatt, mert hibát követett el… – folytatom egészen csendesen, de a lófaszt tudtam! Egyszerűen betojtam és hiába élveztem minden másodpercet, szégyelltem magam, amiért az eszemet vesztettem és képtelen voltam uralkodni a józan eszem vagy a testem felett. Arról nem is beszélve, hogy nem vettem figyelembe azt, hogy őt jobban megütötte az alkohol, mint engem, így kis híján visszaéltem- és kihasználtam, hogy nem volt beszámítható állapotban.
De mit tehettem volna, mikor megbolondított a közelsége, mint ahogy teszi azt most is azóta, hogy átlépte a küszöböt. – És igen… talán azért is. Tévedtem, sajnálom – tárom szét a karjaimat – azt hittem, hogy menni fog. Hogy ennyi idő után végre menni fog. De sokadszor tanulom meg a saját káromon, hogy „hinni a templomban…” – apró mosolyt eresztek meg felé, miközben vetek egy pillantást a görcsösen szorongatott, hajdanán magát cigarettának nevező fehér pálcára. Őszinteség mi? Mindig az voltam, de ez a szemét kis dög már-már elviselhetetlenül őszintévé tesz.
Először, pont ahogy ő, úgy én se merek rá nézni. Tartok attól, amit látok majd rajta, ami az arcára van írva, vagy amit rejtenek a mozdulatai… ha valamivel, akkor ezzel jócskán próbára tehetem magunkat. És nem csak a barátságunkat, de azt is, hogy a jövőben mit engedhetünk meg magunknak, vagy egyáltalán akarunk-e a másik társaságában mutatkozni? Hogy fogunk mi egymás szemébe nézni? Lesz olyan, hogy egyszerűen csak átgördülünk és túljutunk ezen, hogy aztán együtt röhögjünk rajta? „Voltunk mi ilyen balfaszok is.” Jelen állás szerint ezt a forgatókönyvet a legnehezebb elképzelnem.
Először csak egy halk hümmentéssel kommentálom a szavait, majd azzal a lendülettel, mintha a világom omlana össze, leszegem a fejem.
- Nehéz valamit „határozottnak” tartani, ha nem érzem annak – sóhajtom, és elhúzott szájjal lépek vissza az asztal mellé, hogy a pernyét az annak feltalált helyre szórjam – de persze! Ha most is ezt mondanád, akkor az lenne. "Elég határozott" – nem úgy a hangom, amiben közel sincs ott az az erő, amit talán ő is megszokhatott.
Hamar megerősít abban, hogy az érzéseim nem csaltak se akkor, se most. Óvatosan megvonom a vállam, és a szemeit fürkészve próbálom, ha más nem, hát sugallni, hogy ezt a meccset magának kell lejátszania. Nyilvánvaló, ha eljutottunk eddig, a bizonytalanságig és a kérdésekig, annak oka van. Otthon is, a fejében és a lelkében is. De ki vagyok én, hogy szavakat adjak a szájába?
- Jaj, Melody… – rázom meg a fejemet, hangom az átlagnál is ércesebben szól, és olyan gondterhesen dörzsölöm meg az arcomat, mintha most kellene döntenem arról, hogy mit választok; a sikert és a zenét, vagy az életen át tartó boldogságot, de ezek nélkül. – Mindketten tudjuk, hogy ha ebbe jobban belebonyolódunk, akkor minden változni fog. Nem csak a kapcsolatunk, de te is és én is… De nem tudom! – Nézek rá tanácstalanul. – Őszintén mondom, hogy nem tudom. Ezzel foglalkoztam eddig a legkevesebbet, épp elég idegőrlő, hogy képtelen vagyok hű maradni a szavaimhoz és magamhoz vagy belátni azt, hogy ez most más… ez van!
Elment az eszem…
… mit gondoltam, mikor elindultam felé, hogy a mindkettőnk számára óvatlan mozdulatokkal és tettekkel újabb gátakat törjek át? Drake, ha itt lenne talán tarkón vágna egy hűtőből előbányászott üveggel, mondván csihadjak és ne nehezítsem meg még jobban. De nincs itt, nincs ki visszatartson.
A kérdésére nem válaszolok, csak benedvesítem az ajkaimat, ahogy újra és újra lemeózom a számomra kívánatos, és szemközelben lévő pontjait. Mintha ez lenne az utolsó pillanatom, amikor megtehetem… a látványából, a közelségéből próbálok töltekezni és erőt gyűjteni, holott egyre csak azt érzem, mintha a tagjaim zsibbadtsága és bizsergése egyben azt is jelentené, hogy lassan elveszítem a kapcsolatot a külvilággal. Akár saját magammal is… képes lennék rá, megtenném és átlépném a határainkat újra meg újra, és érzem a levegővételén, látom a mellkasának emelkedésén és süllyedésén, a szemei csillogásában, hogy talán ő is velem tartana… de végezetül pont ez az, ami észhez térít. A testünk jelzései, mert tudom, hogyha most nem hagyom őt elmenni, akkor soha többet nem fogom elengedi…  
Az ajtó nyílik, a kinti zajok felerősödnek, Melody pedig mintha visszatérne a jelenbe… és ez az a pillanat, amikor elfordítom a fejem. Nem akarom – nem tudom! – végig nézni az arcának változásait. Azt, ahogy a harag, a csalódottság és valami más váltakozva uralkodik el a vonásai felett. Azzal mintha a saját magam vereségét ismerném be: elengedtem... pedig valójában talán most láncoltam őt magamhoz.
Az ajtó dörrenésére összerezzenek, de annyi még van bennem, hogy elsétáljak az asztalig és elnyomjam a csikket, ami mindeddig olyan kitartóan füstölgött, már hosszú ideje érintetlenül az ujjaim között… ezzel egyidejűleg mérhetetlen melankólia kezdi nyomni a mellkasomat. Szinte fojtogat a hirtelen magány, mintha a szoba minden egyes fala röhögve, gúnyolódva nézne rám… hát ezt is jól elintézted, Simmons! Ugyanakkor van bennem egyfajta elégedettségérzés is: szembesítettem őt azzal, hogy mit csinál. Az elevenébe találtam, most pedig…
… újabb dörrenés, és mire felé fordulok, már ott áll indulattal telve, és meg merem kockáztatni, hogy látok még valami mást is a szemeiben.
- Hogy? – Csak ennyit bökök ki, talán esélyem sincs többre, hiszen folytatja ő anélkül, hogy bármi mást kérdeznék. Szemöldökeim a homlokom közepébe költöznek, ajkaim elnyílnak egymástól és egy lépést hátrálok, mikor egészen közel ér hozzám. Tenyere csattan, kékjeim egy pillanatra megállapodnak a karcsú ujjain, majd a hosszú pillákon, az ideges, elveszett tekintetén. Megőrjít. Ahogy a tudat is, hogy védenem kellene magamtól, eltaszítani, mégis képtelen vagyok rá.
Szelíd mosolyt küldök felé, miközben kezem az övét keresi magunk között, s mikor meglelem, ujjaim az övébe fonódnak.
– Ne légy szőke! – Morranok fel. - Pont ezért! Miért és hogy kopogtattam volna akkor, amikor minden rendben volt az életedben? Hogy tehettem volna? Boldog voltál, tudtad ki mellet volt akkor a helyed én pedig nem vagyok akkora hülye, hogy akkor okozzam magamnak a legnagyobb fájdalmat, amikor biztos lehetek benne, hogy beledöglök… - akkor meg se fordult volna a fejében, hogy lehetnénk esetleg „mi”. Láttam őt, boldog volt, de legalábbis megvolt mindene, amire szüksége volt. Hogy jöhettem volna én a képbe? – Ennyire nem utálom magam. És látod… - suttogom közelebb hajolva, mintha tartanék attól, hogy más is meghallja rajta kívül – rémesen rosszul viselem a visszautasítást… - de még milyen rosszul!
Mosolyogva hümmentek.
- Akkor... Mi lenne, ha engednél neki…? – Kérdezem, de inkább egy kéretlen tanács ez - ha nem ő lenne, nem is osztogatnám. A hangom jóformán elhal, mikor ujjai a felsőmbe kapaszkodnak, ő pedig feljebb nyújtózkodik, hogy ajkai érinthessék az enyémet. Szívem jókorát dobban, az addig az övét fogó kezemmel közelebb vonom, mintha magamba akarnám őt olvasztani, míg másik a nyakára simul. Olyan hévvel, olyan vehemenciával viszonzom a csókját, mintha elvonási tünetekkel bajlódnék… nem állítok valótlant, január óta másra se tudtam gondolni csak rá, tök mindegy, hogy kivel próbáltam vigasztalódni, ki segített felejteni.
Nekem ő kell.
Kezem a karján át a derekának fedetlen bőrére siklik; szinte beleremegek a jóleső érzésbe, egy pillanatra el is húzódok tőle, hogy magunk közé pillantsak, lássam a láncokkal borított testét, és ezzel együtt levegő után kapjak... nem is tudom mióta tartottam vissza? Mondhatnánk, túl sok az impulzus... De ebbe most szívesen belefulladok.
Vágytam és akartam ezt a csókot, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem készültem rá, de valahol mégis meglepett… egészen furcsa és fullasztó  ennyi egymásnak ellentmondó érzésbe nem beledögleni egy kicsit. Nagyot nyelek, ujjaim az arcára simulnak, majd határozottan csókolom őt újra, s ha nem ellenkezik, ha nem dönt úgy, hogy „erről ennyit, érd be ezzel”, megemelem, és fordulva az asztalra ültetem. Így lépek be a lábai közé; testtel az övéhez simulok, tenyerem az asztal lapján csattan a feneke mellett, hogy tartani tudjam magam.
- Melody... – kezdek bele hangomban végtelen ércességgel, miközben ujjbegyemmel végig cirógatom a bőrét a köldökéig, ott pedig belekapaszkodok a láncaiba - ... mik ezek? – Suttogom az ajkára vigyorogva, játékos, izgatott tekintettel pillantva az említett kiegészítőkre, onnan a szemeire...

to: @Melody Sharp


“We're all damaged in our own way. Nobody's perfect. I think we're all somewhat screwy. Every single one of us.”

breathe...

- Melody… - hangom hitetlen és tanácstalan - nem fogok veled üvölteni… - jelentem ki a tőlem telhető legnagyobb határozottsággal, majd vetek rá egy óvatlan pillantást. Ez az, amit a legjobb tudásom szerint kerülnöm kellett volna, hiszen ennek folyományaként úgy mérem őt végig, mintha itt helyben képes lennék levetkőztetni a puszta tekintetemmel. Szeretnék a ruha mögé látni, hiába, hogy így is alig takarja valami a testét, de még tökéletes, hogy azt mondjam: van mit a képzeletre bízni. Hosszú-hosszú hónapokon, már-már éveken keresztül képes voltam arra, hogy így vagy úgy, de elzárjam az iránta érzett érzéseimet. Igyekeztem, hogy tényleg csak barátként tekintsek rá, de ez a gát, ez az önmegtartóztatás és szigor most átszakadt. Megéreztem az ízét, a testének melegét, érintettem a bőrét ott, ahol az előtt soha; a tiltott gyümölcs valósággá és elérhetővé vált, mert ő is megrendült és elgyengült, számomra pedig egy olyan erős függőséggé alakult, ami túltesz azon is, amit csak a drogok vagy az alkohol képes produkálni. Nem ér fel ehhez egy korábbi numera se, vagy hosszabb ideig tartó őszinte, lélekerősítő kapcsolat...
Ahogy visszakérdez és számon kér, ahogy próbál szavakban mérhető pofonokkal irányba állítani, az ébreszt rá arra, hogy a sértettség, a harag és a sebezhetőségem az én valódi ellenségem. Mint ahogy nem elég kimondani, hogy valójában vannak szuicid hajlamaim, de tudatosul bennem az is, hogy hiába, hogy ezzel ténylegesen tisztában vagyok, felvállalom, de arra már nem vagyok képes, hogy tenni is tudjak ellene. Nem kérek segítséget, pedig szükségem lenne rá. Tényleg ennyire ostoba lennék? Ennyire nem vagyok képes túlmutatni a problémáimon és rendezni a soraimat? Világéletemben kemény, erős akaratú ember voltam… olyan, aki a jég hátán is megél. Akkor mi van most?! Mi történt? Mi történik?
- Hihetetlen vagy sem, de én is észrevettem, hogy nem egy pasit tömködtem éveken át… - bukik ki belőlem a világ legnevetségesebb megjegyzése, ha már sikerült a „lényeget” megragadnom a mondandójából. – És mi van akkor, ha mind ahányszor azt gondolod, hogy végre talpra álltál, egyenesben van a kibaszott életed, mindig jön valami vagy valaki, aki újra ad egy gyomrost és még mélyebben kötsz ki, mint az előtt valaha? Ez nem annyi, Melody, hogy kidobott egy csaj, aki miatt nyalogatom a sebeimet… illetve… - harapom be a szám szélét – kifogásnak nyilván tökéletes… van kire mutogassak, van kire hárítani minden bajomat… a környezetem meg semmivel sem másabb, mint azok, akik fűt-fát ígérgettek, de azóta se láttam őket – szúrok oda még egyet, mintha egyetlen és feltett szándékom lenne, hogy belerúgjak valakibe. Jelen esetbe belé, mert ő van „kéznél”. De voltaképp ő mondta az imént, hogy üvöltsek, mert lepereg róla. Lássuk meg, mennyire számít tényleg lepergetőnek az a páncél, amivel felvértezte magát, mikor úgy döntött, hogy bejön ide!
A magam páncélján viszont éket üt az érzés és a tény, hogy valójában szükségem van rá és a jelenlétére. Na nem azért, hogy a józanság álcáját általa erőltessem magamra, mert azzal bajban lennék… ha valaki, akkor ő az, aki a józanságomat megsemmisíti, de hogy ő hozná el? Na azt nem... ezek ellenére ahogy sodródunk és a feszültség kezd kézzel foghatóvá válni, úgy érzem egyre nehezebbnek és fojtogatóbbnak a helyiség levegőjét. A kérlelés, hogy maradjon, a végén még noszogatássá fog válni, csakhogy menjen már végre!
Őszintén mondom, hogy nem tudom, hogy mit várok tőle, magamtól és hogy ő mit vár mindkettőnktől? Egyenességet? Passz... Ő talán képes arra, hogy a szőnyeg alá seperje a korábban történteket és egyszerűen megpróbáljunk megint barátok lenni, de én a szavaimmal és határozottságommal ellentétben bebizonyítottam, hogy képtelen vagyok rá. Mintha saját magamat hazudtolnám meg, és szánt szándékkal tettem volna kockára a barátságunkat azzal, hogy kihasználtam a részegségét… sejthettük volna, hogy ez lesz… ismerve a múltunkat, azt, hogy soha nem voltunk egymásnak teljesen közömbösek. Most meg hol állunk? A szakadék peremén, és most vagy együtt ugrunk bele, vagy az egyikünk távozik, míg a másik annak a feneketlen gödörnek az aljára kerül. Innen talán nincs együttes kiút, csak ha kockáztatunk. De amíg nekem nincs mit veszíteni, nincs kit elveszítsek, neki van.
- Melyik nőszemélyre gondolsz? – Teszem fel a költői kérdést, és hosszú ideje ez az első pillanat, hogy a szám szélében aprócska görbület játszik, holott nem találok a mondandójában semmi humorosat. Épp emiatt szúrok, marok, mint egy sértett, sebzett állat. Szarkasztikusan, szemtelenül. -   Arra pedig a nagy törekvéseid közepette egy pillanatig nem gondoltál, hogy talán pont te leszel az, aki rá tesz még egy lapáttal arra, hogy képtelen legyek kiélvezni azt, ami kijár… – kérdés helyett közömbös kijelentést sikerül produkálnom. Pedig mekkora buli volt! Az elmúlt összes közül a legnagyobb, de annak varázsa egy szemvillanás alatt megsemmisült.
Összeszorított állkapoccsal hallgatom őt végig, és épp csak annyira pillantok fel rá egyszer-egyszer, hogy ne tűnjek teljesen érdektelennek és nemtörődömnek. Olyannak, akinek csak üvöltenek és morognak, de meg már nem hallja a mondottakat. „Egyik fülemen ki, másikon be.”
- Nem, tényleg nem kívánlak a hátam közepére… - vallom be rezzenéstelen arccal, miközben újabb adag hamut pöckölök a tálba – mindenhogy máshogy viszont igen… jobban, mint valaha és jobban, mint azt eltudnád képzelni, vagy amit normálisnak gondolnál – és beütött. Nem gondoltam át a cigit. Vetek is rá egy pillantást, mintha legalábbis így kitudnám vonni belőle azt, ami korábban bele került. – Egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből a múltkorit… téged. És tudod, még az se érdekel, amit mondtam, hogy milyen elvek kötnek ahhoz, hogy csak „barátok” legyünk – gúnyosan elvigyorodok – baszd meg, mint az óvodában. De őszintén? Baszok az elveimre! Ennek már mindegy. Nem akarok a haverod lenni! Nem akarok a kispadról nézni... ez nekem nem elég. Viszont...   - köszörülöm a torkomat  - sokkal jobban érdekel ennél, hogy a te jólétedet és a te elveidet tiszteletben tartsam. Amit te akarsz... azt, hogy a „nem”, az tényleg "nem" legyen… Brian miatt, magad miatt vagy tök mindegy, hogy mi miatt… – keresem meg nagy sokára a tekintetét, és ha ködösnek is tűnik az enyém, ha adtam is egy pofont a józanságomnak az új szállal, abban biztos lehet, hogy az őszinteségem továbbra is töretlen, valós és talán még valósabb is, mint valaha. Más kérdés, hogy olyan amilyen, de józanul van mi megfékezzen és észnél tartson… most már nem érzem úgy, hogy szükséges lenne tartani a számat. – De szükségem van arra, hogy ki is mondd - enélkül talán nem tudnék eltekinteni a történtektől. Ha ő azt akarja, hogy maradjunk ennyiben, megteszem. Nehezen ugyan, de dolgozni fogok rajta. - A kommunikáció pedig érzelemmentes lesz egészen addig, míg úgy nem érzem, hogy ezen át tudok lendülni. Így vagy úgy. Rocker életmóddal vagy anélkül, bánom is én?! Mert máshogy  nem fog menni… ha nem tetszik, akkor ott az ajtó – intek a mögötte lévő nyílászáró felé – lehet távozni és várni, míg valamikor jelt adok magamról. Már, ha jelt adok. Lesz, ami lesz – úgyis a távozás lehetőségét lengette be az imént, én csak felgyorsítom a dolgot és adok neki egyfajta hajtóerőt: a bunkóság vagy épp az általam bizonygatott őszinteség mindig egy plusz löket, főleg, ha érzékenyebb rá az ember a kelleténél. Különben se kell mellém gardedám.
- Nem vagyok beszámítható állapotban, azt hiszem – jegyzem meg amolyan „hát ez van” hozzáállással. Korábban talán lealjasulva könyörögtem neki, hogy ne hagyjon inni, most viszont úgy érzem, hogy nagyobb szükségem van néhány pohár… vagy üveg töményre, mint valaha. Felejteni? Tovább lépni? Csak elzsibbadni és „nem létezni”? Nem tudom… mikor viszont ellenem fordítja azt, amivel az imént én próbáltam egyszerre védekezni és támadni, megmozdít bennem valamit. A gyomrom összeszorul, hányinger kerít a hatalmába és őszintén rosszul vagyok a gondolattól, hogy hol és kivel köthetne ki, mit csinálhatnának vele? Akaratából vagy azon kívül. Féltékenység? Óvás? Birtoklási vágy? Talán minden együtt…
- Azt hiszem ezt jobb lenne elkerülni. Amúgy se vagy te olyan hülye, hogy megint bele ess ebbe a hibába… bár… - emelkedek fel az asztal széléről és lassacskán csökkentem a közöttünk lévő távolságot – elég hülye voltál ahhoz is, hogy ide be gyere… ne csináld! Kérlek... - tekintetem nem engedi az övét. Belemegyek a játékba, próbálok olvasni belőle, de mintha cserben hagyott volna ez a képességem. Bakancsom kemény talpa halkan koppan a kövön, miközben hátrálásra késztetem, s ha így eljutunk az ajtóig, egyszerűen hagyom, hogy nekitolasson. – Mel... Látni se akartál… mégis itt vagy… a koncerten és itt is. Nem akarsz beszélni a történtekről… rólunk, de tudod, hogy elkerülhetetlen. Kockáztattál, hiszen tudod, hogy nem szeretek tisztázatlanul hagyni semmit. Fenyegetőzöl, hogy reggel majd lesz valami… - suttogom, a cigarettát tartó kezem az arca felé lendül. Hüvelykujjam az állát érinti, úgy simít végig annak vonalán, mintha a legféltetettebb kincsem volna. Kékjeim az ajkait fürkészik és egyetlen pillanat van csupán, mikor a dekoltázsára tévednek, de akkor hosszabb időre ott is ragadnak. Mit lehet tenni, nem vagyok vak. – … tudod, hogy megőrjít majd a gondolat… ugye? Mit csinálsz? Miért? – Teszem fel a millió dolláros kérdést, majd nagyot nyelve elnyúlok mellette, hogy ráfogjak a kilincsre. Talán ezen a ponton jön el a beszélgetés vége?
A kinti zajok és duruzsolások felerősödnek, mikor kinyitom az ajtót, és egyfajta döntés elé állítom: ha menni akar, akkor mehet. Nem fogok többet kérdezni, nem fogok magyarázatokat várni később sem. Lezárjuk ezt a témát, és mint mondtam: lesz, ahogy lesz. Ha viszont marad…
- ... a te döntésed - távolodok el tőle lassan; nem akarok rá tapadni, rá mászni.

to: @Melody Sharp


“We're all damaged in our own way. Nobody's perfect. I think we're all somewhat screwy. Every single one of us.”

breathe...

Hogy fáj-e? Fáj. Mikor nem kapsz rendesen levegőt, mert a tüdőd akár egy kátránnyal teli szivacs, a torkod, mintha duplájára dagadt volna, és az utolsó idegszáladdal is azért küzdessz, nehogy az egész testedet feszítő ideg miatt a falban kössön ki az öklöd, az fáj. Kurvára fáj. Nem vagyok ura a saját testemnek, reszket minden porcikám, gyenge, máskor pedig olyan erők szabadulnak fel benne, mintha egy álltó helyemben képes lennék felrobbanni, vagy kirúgni a ház oldalát. És az se enyhítő körülmény, vagy szerencsés közbenjárás, hogy millió ember közül pont Melody az, akit beevett ide a fene. Az egyetlen, aki valószínűleg nem akar itt lenni és az egyetlen, akivel nem ilyen körülmények között akartam találkozni… Annyival könnyebb lenne, ha Lumienne lett volna az, aki megmutatja Odeyának az ajtót, de ő is, mintha kitörölte volna magát az életemből. Ő viszont látott már hasonlóan kellemetlen és nevetséges, szánalmas helyzetben… tudja, hogy milyen az, ha gyenge vagyok és sebezhető. De nincs itt, ahogy a többi másik sem… Hol van mindenki más, akinek amúgy joga és lehetősége lenne ide betévedni? Kíváncsiságból, hogy hova lettem? Puszta törődésből, vagy szimplán megveregetni a vállamat és azt mondani, hogy „jó voltál, baszd meg!” Nincs itt senki, aki nyakon önthetne egy pohár hideg vízzel, lenyomna az egyik székre, hogy higgadjak le, vagy szimplán biztos, stabil pont legyen a seggem alatt, mielőtt tényleg fejre találok állni, köszönhetően az egyre gyengülő és kocsonyásodó térdeimnek. Melody jutott… ennyi idő után is, hogy jóformán alig kommunikáltunk egymással és az is olyan volt, amilyen… És nem, nem haragszok rá emiatt. Miért tenném, hiszen ketten kellettünk ahhoz, hogy most ilyen helyzetben, szemlesütve, szégyenkezve kelljen egymással szemben ácsorogni. Kellemetlen a múltunk, de mi tettük azzá. Nem így kellett volna történnie… vagy pont így kellett történnie? Jó ég tudja, erre talán nincs megfelelő válasz.
Az indulataim nem csillapodnak, és csak akkor veszem rá magam, hogy egy mély sóhajjal kifújjam magam és visszavegyek a heves tiltakozásból, mikor felvezeti, hogyan is kellene kinéznie most ennek a beszélgetésnek két értelmes, felnőtt ember között. Kösz, próbálj meg te is ilyen laza meg hálás lenni, ha úgy öntenek nyakon a saját életed szerencsétlen valóságával, az elfeledni kívánt szarokkal, ahogy Odeya teszi azt négy hónap leforgása alatt már másodszor. Próbálj türelmes lenni, megértő, érdeklődő, hálás és jófej. Egy ponton túl már nem megy. Jófej? Na az meg sose voltam. Türelmes meg aztán főleg...
- Bocs… - suttogom, s tenyeremmel az arcomat, szemeimet dörgölöm, hogy ha más nem, az arcomról eltüntessem a korábbi harag árnyait. Hát… ment már ez jobban is; csak egy hálás, vagy valami afféle pillantást küldök felé, remélve, hogy képes rá, és dekódol belőle valamit. A kapott reakció viszont némi zavart okoz a rendszerben és ahelyett, hogy tényleg megadnám azt, amire vár, csak megilletődötten pislogok néhányat.
- Tessék? – Szalad ki a számon. – Mit… mit mondjak? – Ha másra, hát arra jó a közbenjárása, hogy kibillentsen a korábbiakból, bár hozzáteszem, a zavar, az értetlenség se sokkal kellemesebb azoknál. – Nem tudok mit mondani… nem akarok mondani semmit – hajtom le a fejem. Nehéz bevallani, de kifogytam a szavakból és bár sejtem, hogy mire céloz, mégse akarom rajta levezetni a feszültséget. Talán nem venné magára, remélhetőleg tisztában lenne azzal, hogy nem ellene szól, hogy nem rá haragszok. De nem akarok egy újabb balhét robbantani, hiszen ismerem magam: az indulat további indulatokat szül, és a sérelmeimet ellene fordítanám. Melodyt pedig nem akarom bántani. Ártottam neki épp eleget korábban…
… mint ahogy végig mérni se akarom olyan feltűnően, kihívóan, mint ahogy azt teszem. De mit tehetnék, indulatos az vagyok, sértett, haragos és elveszett úgyszintén, de vak, na az nem. A teste pedig mint köztudott, pillanatok alatt képes felcsigázni a fantáziámat, s ha most nem ilyen lengén, alig felöltözve parolázna előttem, hanem egy kukászsákba csavarta volna magát, vagy a budi keretet akasztotta volna a nyakába, akkor is megtenném. Ugyan ezzel az érdeklődéssel, kíváncsisággal és nem rejtegetett vágyakozással. Elég beszédes pofám van, és pont akkor nem fogom ezt elfedni, ha olyat látok, ami – aki – tetszik. Az arckifejezése pedig nem kerüli el a figyelmemet...
- Szerencse – vágom rá tétlenkedés nélkül. – Nem hiányzik, hogy megint puszta felindulásból akarjam kinyírni magam miatta. Még nem értem el a céljaimig – pöfögöm, bele se gondolva, hogy mit kotyogok ki. Emlékeim szerint erre korábban nem tértünk ki, most se szándékoztam szóba hozni, de már késő bánat. A lényeg, hogy segített, hogy a szuicid hajlamaim előkotorják magukat a mélyből, a redőnyt leeresszem magam előtt és anélkül cselekedjek, hogy belegondolnék, mit is teszek. Hiba volt. Hatalmas őrültség és meggondolatlanság, de tanultam belőle. Viszont nem áltatom magam, hogy nem történhet meg újra, bármikor.
Összerezzenek, mikor elkapja a kezemet, s úgy emelem rá a tekintetemet, mintha maga az Ördög állna velem szemben. Két másodperc… ennyibe telik, mire két pislogást követően összeszedem magam, s végre ráérzek arra, hogyan kell kellemesnek és jólesőnek vélni az érintését vagy elfogadni azt, hogy a maga módján, de törődik velem.
- Ne becsüld alá… de neked legyen igazad – mikor elenged, a kezem nem marad közöttünk a levegőben, egyszerűen visszacsapódik a combomhoz, mintha ő lett volna az egyedüli, aki abban a lopott néhány pillanatban tartotta. Én a legkisebb erőkifejtéssel se járultam hozzá, és a remélt jókedvem kis szösszenete is csak azután mutatkozik meg, hogy Melody próbál tenni érte.
- Megjegyzem, így se esik jól… mázlid, hogy már összeforrt – simítok végig az oldalamon, ami a legutóbb még komoly kínokat kellett kiálljon nem csak az ő új szokásának hála – értem itt a böködésre – de az ágyjelenetek is követeltek némi erőnlétet és olyan jellegű mozdulatokat, amelyek némi kellemetlenséget tudtak okozni.
Összeszorított fogakkal fürkészem az arcát és próbálok olvasni a vonásaiból, szemének csillogásából. - Hát… - nyelek egyet - … ez is egyfajta büszkeség, szóval… örülök, hogy legalább ezt értékeled – az ember nem ilyen értelemben és nem ilyen körülmények között szeretné hallani a bűvös szót, miszerint valaki büszke rá. Minden jobb lenne annál, minthogy az önmegtartóztatási és türtőztetési képességeimet illetik dicsérő szóval. Egy biztos…. - soha nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha tényleg megtettem volna… ha megütöm őt. Talán haragszok rá. Ártott és teszi azt újra és újra. Szánalmassá tesz, nevetségessé, ami dühítő, de… soha nem ütném meg – talán most ezt mondom és meglehet, igazat szólók, mert hiszek magamban. Így neveltek, tiszteletre tanítottak a gyengébb nemmel szemben. De van az a harag és indulat, ami előhozza az emberből az állatot.
Az elutasítás mindig az életem része volt. Számolni is meguntam már egy idő után, hogy hányan mondtak nekem bármivel kapcsolatban nemet… hányan löktek el maguktól, hányan próbáltak meg, vagy töröltek ki véglegesen az életükből. Nevelőszülők, nevelők, rokonok, barátnak vélt, mára arctalanná vált alakok, vagy épp a zene tekintetében lehetséges menedzserjelöltek, kiadók. Az elmúlt huszonhét évem a lemondásokról szólt, és én csak tartozni akartam valahova, valakihez… valakikhez. De végezetül mindig én voltam az, aki soha nem érezhette igazán otthon magát sehol, akinek nem voltak valós lehetőségei, akitől elvették ezeket a lehetőségeket. Az emberek jöttek, mentek, az idő múlt, én pedig reménykedtem, hogy majd ez változni fog… hogy majd jobbra fordulnak a dolgok, és talán nekem is lehet szerencsém. Amikor éppen volt, akkor megfeszülve, mintha bármelyik pillanatban összetörhet, mint egy szép álom, megfeszülve próbáltam a puszta látszatát fenntartani annak, hogy természetességgel, őszinte nyugalommal viselem a jelen helyzetet. Belül… legbelül viszont mindig égtem, rettegtem és féltem, hogy melyik lesz az a tettem, egy elhintett szó, egy múló szeszély vagy gyengeség, mikor a másik kiábrándul és elüldöz magától… vagy mikor fogom pont én elüldözni magamtól azt, aki szeretni tudott. Soha, semmi nem volt állandó az életemben, nem véletlenül készülök mindig a legrosszabb forgatókönyvre; annál kisebb lesz a csalódás és az azt követő fájdalom. „Megint nem sikerült.” Most sincs ez másképp. Erre készültem… a barátságot éltető gondolatokra. Tudom, hogy elégnek kellene lennie. Ez is valami. Több, mint a semmi. Mégis, mintha egy újabb darab szakadna ki belőlem, és egy újabb ember ejti ezt a sebet. Érzem, ahogy a szám széle megremeg, de azt egy mosollyal leplezem. Hogy a szememben lát-e valamit ezzel kapcsolatban, azt nem tudom, de igyekszek maszkot kovácsolni abból az erőből, ami az elmúlt huszonhét év csalódása után még mindig életben tart. Fogalmam sincs, hogy mikor fogyok ki belőle, de még mindig bírom szuflával… „…én utána is tudok úgy tekinteni valakire, mint az előtt. Nem vagyok szentimentális fajta, hogy rögtön szerelembe essek meg házasság és örökké együtt, míg meg nem és egyéb faszság…” – idézem fel magamban a korábban neki mondottakat… most akkor miért is fáj annyira az a „barátság” szó?
- Milyen meglepő, hogy egy fesztiválon tömeg van – fintorgok. Határozott mozdulattal pöckölöm ki a csikkből a hamut az arra szolgáló tálkába, majd előkapom a saját dobozkámat, amiből egy ennél erősebb szálat csípek az ajkaim közé. – És mit akartál pontosan megakadályozni? Mire számítottál, mi fog történni? Hogy megölöm? Vagy megint a földre visz a puszta jelenlétével? – Sorozom meg a kérdésekkel, miközben a keserű íz újra betölti a számat. Engem is meglep a hangomba költöző… vagy inkább az abból kivesző érzelem. Mintha saját magammal, vagy a szemközti fallal kommunikálnék, egy üres térrel. Még a sarokba állított, egészalakos tükör is ezt az érzelemmentességet tükrözi vissza. Mintha minden mimika eltűnt volna az arcomról… akár egy rossz photoshop utómunka groteszk műve lenne.
- Azt én nem tudhatom… - vonok vállat, és leülök az egyik asztal szélére. Még jó, hogy van néhány szék… fotel… meg egy kanapé is a szobában. – Hogy látod? Rossz ötlet volt? – Nem volt az. Csak épp túl sok minden történt alig tíz perc leforgása alatt… vagy épp, valamivel több, mint másfél óra leforgása alatt; még a koncertet se volt lehetőségem megemészteni, nemhogy az Odeyát illető kérdéseket, erre máris kaptam egy jobbegyenest Melodytól is. – A Brisard volt a terv… megígértük, hogy ma benézünk hozzájuk néhány szám erejéig, de… lehet kihagyom… jobb lesz így – nedvesítem be a számat, majd a hamuzóhoz kocogtatom a cigarettát. – A rocker életmód ma szimpatikusabban hangzik… iszok valamit… valami erőset, ami a másik irányból is bemos egyet, hátha végre egyenesbe jövök. Aztán… talán keresek valakit, aki jobb kedvre derít, „mert megérdemlem”. Szükségem van egy kis szeretetre, arra meg nem elég a macska. Aztán jó esetben valahol felébredek reggel, és minden megy tovább, ahogy eddig. Próba… koncert… és az „esti program”. És te? – Emelem rá a tekintetemet. – Gondolom van néhány csapat, akit megakarsz még hallgatni… a csajokkal? Nyilván nem miattunk jöttetek. Van néhány jóféle még mára a „nagy attrakció előtt”.  

to: @Melody Sharp


“We're all damaged in our own way. Nobody's perfect. I think we're all somewhat screwy. Every single one of us.”

breathe...

Ismerős az érzés, amikor tudod, hogy mit kell tenned, mégse azt csinálod? Mocskos és fair playnek aligha nevezhető küzdelem, ha a szíved harcot vív a józan eszeddel, és persze sose az győz amelyiknek kellene. Bölcs az, aki azt vallja, és úgy is cselekszik; okos enged, szamár szenved. Hát úgy néz ki, én jobban szeretek szenvedni. A felesleges vita bukéja bűzlik, körbe lengi a helyiséget és igen, már akkor sarkon kellett volna fordulnom, mikor megláttam a vörös loboncot, de a szoba mágnesként vonzott magához. Most pedig csak arra várnak az egyre zsugorodó, alattomosan vigyorgó falak is, hogy újabb vita, újabb lélekemelő „beszélgetés”, vérre menő vita vegye kezdetét. Menni akarok és eltűnni innen, védve saját magamat, a józanságomat és az ép elmémet. Az egyik, a józanabbik felem tudja, hogy ez lenne a helyes. Hogy mégis mi tart vissza? Ártani akarok. Neki. Életemben először mintha célommá válna, hogy én legyek az, aki mások életét pokollá teszi. "Mert megtehetem." "Mert jogom van hozzá." Hatalmam van felette és revansot akarok venni az elmúltakért. Mindenért. És ha ezzel le is aljasulok? Kurvára nem érdekel! Csak tudja meg, ha meg nem is érti, hogy mit okozott és mit okoz most is a jelenléte, a szavai. Hát hallgassa végig azt, amiről a pofámat jártatom. Így se megy? Mert látszólag így se jut el az agyáig, hogy rossz ajtón kopogtat, rossz embernél próbálkozik és rossz lelkiismeretre próbál hatni. Ez a szív nem felejt.
Egy külső szemlélőnek mindez talán nevetséges hisztériának tűnhet; egy tokától bokáig tetovált, bőrszerkót, láncokat, bakancsot viselő, zord ábrázatú pasi, már-már hiperventillál egy alig egyhetvenet súroló csaj előtt… hisztéria a köbön, persze. Tudom. Ha jó kedvem lenne, talán még röhögnék is. Most viszont nincs kedvem röhögni, csak összeszorított állkapoccsal, egyre hevesebb levegővétellel próbálom magam türtőztetni; harag, undor, elfojtás… Mások ilyenkor már ütnének… nem, nem csak mások, én is. Ököllel… kék-zöld árnyalatúvá püfölném a másikat. Tipikus esete ez annak, hogy „ütném még a mentőben is”… ha pasiból lenne. Ha egy súlycsoportban lennénk, vagy nem kötnének hozzá emlékek, gyengéd érzelmek – még mindig – és ha nem vágnának érte rács mögé. De még ezen gondolatok ellenére is, rohadt nehezen állom meg, hogy a lendülő kezem csak ökölbe szoruljon a levegőben, és egy lemondó sóhajjal, előbukó fejjel eresszem le magam mellé. Minden szó, ami elhagyja a számat, fáj. Fájdalmat akarok okozni és látom rajta, hogy sikerül is; az arca grimaszba torzul, könnyek gyűlnek a szemébe. De ugyanezt érzem én is. A haragom, a mocskolódásom ugyan úgy hat rám is. Mintha saját magamat sebezném, hiába, hogy így kívánom védeni magamat…
… ami úgy tűnik, hogy nem elég. Melody, mint egy egyszemélyes hadsereg, löki be maga előtt a résnyire nyitva hagyott ajtót, hogy ő legyen az, aki a kezébe veszi az irányítást, és végezetül ő adja ki Odeya útját. Ha már egyszer nekem nem megy. Pedig próbáltam...
A harag és a nem múló feszültség már-már görcsbe rántotta az egész testemet; az ujjaimat csak erőnek erejével vagyok képes szétnyitni, s egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy talán arra is szükségem lesz, hogy magam feszegessem szét őket egyesével. Fogalmam sincs, hogy könyörögve, kérlelőn, hogy csakugyan tüntesse már el innen ezt a nőt, vagy rá is ugyan azzal a haraggal és kívánt megtorlással nézek, elvégre lássunk tisztán, január óta jóformán nem is találkoztunk, éppen csak váltottunk egymással néhány szót és úgy elodáztuk a történteket, mintha nem is lenne… „közös múltunk”? Vagy pont az a probléma, hogy nagyon is létezik az a közös múlt, de jobb nem beszélni róla? Faszom se tudja. Minden esetre, mikor Odeya távozik. Még vetek egy pillantást az abszurd kis kettősük felé, majd hátat fordítok… Mígnem csukódik az ajtó.
Várom a csendet és élvezem is azt a két másodperc magányt, ami jut, míg rá nem jövök, hogy rábasztam, mert kurvára nem vagyok egyedül. Meglepetten, már-már ijedten rezzenek össze, egy pillanatra mintha a lábaim is elhagynának, de egy megbillenés után, még engem is meglep, de talpon maradok.
- Te nem mész? – Tárom szét a karjaimat. - Nincs jobb dolgod, mint rajtam röhögni? – Hörrenek, kikérve magamnak a jelenlétét, de a prosztó stílus az indulatoké, minthogy tényleg arra vágynék, hogy elmenjen. Nem akarom. Hiába, hogy jó lett volna úgy összetörni egy-két poharat vagy mást, hogy annak nincs szem- és fültanúja, mégis jobb az, hogy maradt. Ki tudja, mit csinálnék…
- Nem… - mormogom egészen halkan. A hangom idegennek tűnik; haragos, undorodó és pont úgy remeg, mint a kezeim, melyekre vetek egy lopott pillantást, de nem sokra rá úgy rejtem el őket Mel elől, mintha a gyengeség, a kiszolgáltatottság és a pánik szégyellnivaló lenne – … soha nem ismerte őket… - vallom, s csak azután kísérlem meg, hogy vontatott, lassú mozdulatokkal felé forduljak, mikor meghallom a közeledő lépteket. Kékjeim, mondhatnánk sietősen mérik őt végig, de elég ostoba hazugság lenne. Elidőzök a kizárólag kérdéses területet takaró csipkefelsőn, a neonfényekben meg-megcsillanó fémes kiegészítőkön, vagy épp a fedetlen bőrén… a kerekded csípőjén. Végül a tekintete az, amit megkeresek, s hagyom, hogy az legyen a biztos pont abban a pár pillanatban, míg végre valahára kitisztul előttem a kép, az idegesség szülte homálynak nyoma vész és a forgó falak, a meg-megmozduló berendezési tárgyak végre stabillá válnak. Kurva nehéz szabályozni a levegővételemet, hát még a szívemet, ami egy faltörőkos erejével, de egy versenyautó sebességével próbálja átverni a bordakosaramat. Már-már sikerül is neki.
Nehéz a szemébe nézni... nem gondoltam, de tényleg az. Hogy megváltoztatnám-e a múltat? Nem tudom… az elveim melyek kötnek, miszerint egy barátom nőjét soha nem viszem ágyba, talán. Igen! Ilyen tekintetben mindenképp, és így a szégyenérzet, a saját magam iránt érzett undor és harag talán elmúlna végre. Ugyanakkor, ha önző akarok lenni – és talán tényleg az akarok lenni - akkor azt mondanám, hogy semmi esetre sem! Ennek így kellett történnie, hiába, hogy voltaképp nem történt semmi... de történhetett volna. Ha pedig tovább akarnék menni, akkor azt mondanám, hogy ez így van jól, hiszen egy másik oldalamat ismertem meg Melodynak hála; azt, aki elfogadja, ha nemet mondanak neki, aki valaki más kedvéért képes lelassítani, megállni, még ha ez neki további kellemetlenségeket is okoz. Azt, aki lemond az élvezetekről. És végezetül, nyilvánvalóvá váltak olyan elnyomott és eddig tagadott érzelmek, amikről azt hittem, már rég megfeledkeztem, vagy nem is léteztek.
A felajánlásra felvonom a szemöldökömet.
- Talán úgy nézek ki, mint akin már csak a füvescigi tud segíteni? – Ciccentve, hangomban némi ellenszenvvel veszem el tőle a dobozt, kínosan ügyelve arra, hogy ne érintsem a bőrét; mintha tartanék tőle, hogy kellemetlenséget okozok vele. – Valami tömény. Na az jöhetne. Sok… - sóhajtom - de ne engedd! Most ne – fejemet rázva húzok elő egy szál cigit, majd visszaadom neki. A magam gyújtója a bőrdzsekim zsebéből kerül elő, és a szándék, hogy tűzzel kínálom őt is, azzal a lendülettel elmúlik, hogy a látszólag lomha felfogásomat megelőzi. A mozdulat félbeszakad, hogy közelebb lépjek hozzá, helyette a fémházas kis kütyü visszakerül az addigi helyére, és összerezzenve fogadom, hogy oldalba bök.
- Mi ez a böködés?! Miféle perverziód neked a belemet baszogatni azokkal a hülye, hosszú körmeiddel? – Pöfögöm inkább sértetten, mint haragosan, és a szememet forgatva távolodok el tőle. – Amúgy meg, mire gondolsz? Kemény fából faragtak, hogy nem tettem olyat, amit megbánnék és ami miatt nem tudnék soha többet tükörbe nézni? Vagy kemény fából, hogy nem a sarokban ülök és dülöngélek előre-hátra, várva a kényszerzubbonyomra? – Biccentek az említett rész felé. – M-m… - engedem ki a cigarettafüstöt magunk közé. – Soha ilyen közel nem álltam még hozzá… – Vetek rá egy jelentőségteljes pillantást, és újra végig futtatom rajta a tekintetemet. – Mindegy is… – a hangom elhal a végére és felnyalábolom a földről a korábban összenyomorgatott és a falhoz vágott üveget. Szinte elfog a hányinger, ahogy visszagondolok Odeya ijedt arcára, a rettenetre a tekintetében, mikor az üveg elzúgott mellette… tényleg megtettem volna...?!
- Mit csinálsz itt, Mel? – Sóhajtom. – Nem láttalak ki tudja már mióta, nem tudtunk megbesz… - elharapom a szó végét, visszahúzódok a csigaházamba, mintha ott nagyobb biztonságban lennék, hiszen jobban belegondolva, talán jobb is, hogy nem beszéltünk meg semmit. Nem akarok még egyszer pofára esni, és az arcát látva… őt látva, azt hiszem nem is lennék képes több ütést elviselni, jobb az édes tudatlanság. Túl vékony a jég alattam. Hiába, hogy az életem egy ponton kezd egyenesbe jönni, már nem teljesen kilátástalan a karrierem, a jövőm, másutt viszont marad a bukdácsolás és a betöltetlen űr, a kínlódás. – Mindegy… de azért ironikus, hogy most bukkantál fel te is… - és elég kimondani, érzem, hogy az arcomból kifut a vér. A cipőm orra felé lesve elmosolyodok. – Nem miattam jöttél, igaz? Őt láttad – utalok Odeyára.

to: @Melody Sharp


“We're all damaged in our own way. Nobody's perfect. I think we're all somewhat screwy. Every single one of us.”

breathe...

A ráadás dalok és a marékra való stábunk tagjainak megjelenése se csitítja a közönség soraiban lévők hangos üdvrivalgását. Néha-néha, mintha valaki épp halni készülne, fennhangon üvölti a nevünket, mely akár egy segélykiáltás is lehetne, hátha visszakúszunk még a színre néhány perc erejéig... az időnk viszont lejárt. Ha szeretnék vagy szeretnénk sincs tovább, a mai napba ennyi fért: bő hetven perc a legnagyobbakat megelőzve… majd legközelebb, csak győzzék kivárni. És győzzük kivárni mi magunk is.
- Ne bambulj kifelé annyit. Jön a következő, már meg is feledkeznek rólunk, hidd el – paskolom meg Benji hátát, és magára hagyom, hogy mihamarabb ülő helyzetben tudhassam magam.
- Hé?! Ne felejtsd el, egykor a Brisardban! – Mutat felém, és nyomában Peterrel, mielőtt még kettőt pislognék, eltűnnek az első ajtón, hogy az otthagyott holmijukat összeszedjék.
- Ezek nem viccelnek… - Drake a folyóson hátrafelé menet csatlakozik hozzám. – De ha így haladunk, esélyünk nem lesz többet a Brisardban zenélni. Csórikáim ki fognak készülni.
- Szerintem túl fogják élni – vágom rá, miközben a telefonomat átveszem a lánykától, aki a személyes holminkért felelt. Pénztárca, okmányok… lakáskulcs, mert az sem árt, bár nincs garancia arra, hogy ma otthon fogok aludni.
- Hé, Rick?
- Hm?
- Kurva jó voltál ma is! – Nyújtja felém pacsira a kezét, amibe belekapaszkodok és közelebb húzom magamhoz, hogy „koccanjunk”.
- Hát még te…
- Aztán nem ellógni valami nőcskével! Mint mindig… – meg se várja a választ, sarkon fordul. Nekik beletelik egy kis időbe, míg összekapkodják a cuccaikat, ellenben nekem csak egy táskára való ruhával és néhány kütyüvel kell foglalatoskodnom.
- Ma nincs nőcske…
- Beteg vagy? Rocker életed velejárója nem? - Nem valótlan amiről beszél, de egy gyors legyintéssel letudom...
... vigyorom viszont azzal a lendülettel eltűnik a képemről, hogy a szoba túloldalán megpillantom a rémálmaim vörös ördögét. Szemeim elkerekedve, meredten futják végig az ismerős alakot: egyszerű fekete farmer van rajta, egy elnyűtt, de a hely szelleméhez tökéletesen passzoló szakadt póló és tornacipő. Most legalább nem holmi sokat sejtető ruházmánnyal próbálja borzolni a kedélyeket.  
- Szia… - hangja halk, egészen óvatos, arca izgatottnak tűnik, talán kicsit zavartnak is. Mint aki meglepődött azon, hogy „ide lett”. Nem viszonzom a köszönést, egyelőre abban se vagyok biztos, hogy megtalálnám a hangomat, csak kihúzom magam és nagyot nyelve lépkedek tovább a hűtőhöz. Abban víz, és egyéb szükséges „életben tartó”. Mondjuk jöhetne lassan valami olyan is, amivel gyorsabban véget vethetek a kínjaimnak. Olyan ez a nő, mint egy betegség… egy ragályos kór.
- Gratulálni szeretnék… nagyon nagy szó, hogy eddig eljutottatok, és… Ricky, igazából én… beszélni szeretnék veled – próbálja felvenni velem a szemkontaktust, miközben tesz egy-két tétova lépést felém. Előveszek egy üveg vizet, s csak a szemem sarkából pillantok felé. Nem mond semmit, csak áll és a bőrét kapirgálja a körme mellett. Valószínűleg látja rajtam a mérlegelést, a tanácstalanságot… Az is vagyok.  Tanácstalan, ám valójában üvölteni tudnék már csak a múltkori eset puszta emléke, és a bennem növekvő feszültség miatt is, ami kisebb csatát vív a koncert nyújtotta eufóriával. Furcsa módon fojtogató és frusztráló érzés együtt a kettő. Mondhatnám, hogy jól van, van még egy esélye, mondja el, amit akar… de nem vagyok rá képes. Ismerem őt és ismerem a múltunkat. Máig kísért az, ahogy vége lett, ahogy otthagyott… és jól emlékszek a múltkori felbukkanására is. Sarokba szorított. És most sincs menekülő út, ahogy ügyesen az ajtó felé mozdult.  - Jól vagy?
- Voltam… - lecsavarom az üveg kupakját és iszok egy kortyot nem csak a torkom hűsítésének és benedvesítésének reményében, de már maga a mozdulat is egyfajta pótcselekvéssé válik. Csak ne kelljen rá néznem.
- A múltkoriak miatt jöttem. Bocsánatot akarok kérni, tudod… nem gondoltam, hogy ekkora galibát okozok.
- Engem pedig nem lep meg, hogy „nem gondoltál” rá. Valahogy az elmúlt néhány évben nem sűrűn jutottál el addig, hogy gondolkozz.
- Nem veszekedni jöttem…
- Csak tényt közöltem… Odeya, őszinte leszek. A legkevésbé hozzád van most kedvem. A múltkori után…
- … bocsánatot szeretnék kérni! Önzőség volt tőlem, amit akkor mondtam. Vagy, hogy felkerestelek.
- Most pedig megint megtetted… - forgatom a szemeimet, hangom valamelyest halkabb és elnézőbb, mint eddig volt.
- Hallottam, hogy nem alakultak túl jól a dolgok, miután… elküldtél.
- Mégis kitől?
- Connor… ő…
- Connor…?! – Emelem meg a hangom. A fülem dobolni és sípolni kezd, ereimben pedig zúgni a vér… a korábbi kimerültségnek mintha nyoma veszne és a koncert utáni adrenalin most egészen más módon áramlik szét az ereimben. Üvölteni tudnék…
- Ő mesélte, hogy nem voltál túl jó állapotban, és … - remeg meg a hangja - … mintha nem lettél volna teljesen magadnál, amikor összefutottak veled – elvigyorodok; az ujjaim rászorítanak a műanyag palackra, amiből a víz kirobban, és jókora lendülettel a mellettem lévő falhoz vágom. Odeya meglepetten rezzen össze, mikor a lábai előtt földet ér.
- Miféle nevetséges játékot űztök ti velem? - Dörrenek. Még magam is meglepődök a hanghordozástól. -  És azt is elmesélte, hogy miattuk? Hogy miatta és a haverjai miatt "nem voltam túl jó állapotban"? Remélem meséltek még egy-két szép dolgot például arról, hogy három bordám bánta a találkozást?... vagy arról, hogy mennyire élvezték, hogy ide-oda lökdöshettek és rugdoshattak? Add át nekik az üdvözletemet, ha legközelebb koccantok! De tudod mi történt aznap éjjel? – Indulok el felé. - Miután te megjelentél? Ezen kívül? Vagy azon túl, hogy ittunk… - mutatok rá majd magamra. Ezúton az én hangom válik bizonytalanná és remegőssé – … miután ittunk, és megzsaroltál?! -  Teszem fel a találós kérdést egészen groteszkké váló vigyorral. Arca elnyúlik, majd kétségbeesetté válik. Ajkai megremegnek, mintha kezdené belátni, hogy a tetteinek miféle következményei lettek. Vagy lehettek volna. - Elveszítettem a kapcsolatot a jelennel, önmagammal! Nem érdekeltek azok akik itt vannak mellettem, akiknek kellek, akik szeretnek, csak azt akartam, hogy legyen végre vége! Hogy ne kelljen ezt a szart tovább csinálnom, mert beleőrülök! Ember életeket teszel tönkre, Odeya! Zaklatsz, követelsz és mindig, újra meg újra előkerülsz a nagy boci szemeiddel, hogy bocsássak meg és még szeretsz! Ez nem szeretet! Te beteg vagy, Odeya! - Zihálom, a kezem lendül, majd a levegőben ökölbe zárom és visszaeresztem magam mellé. – … meg akartam futamodni. A te arcod volt ott mindenhol...és... - szemöldökömet ráncolva keresem meg a tekintetét. -  Miért vagy itt, hm?! Miért olyan nehéz feladni?
- Kérlek, vegyél levegőt… - suttogja, de süket fülekre talál.
- Egyszer már kiadtad az utamat. Hoztál egy döntést… tudtad, hogy mit kockáztatsz, hogy megfoglak érte gyűlölni. Hiszen te magad mondtad, ez volt a cél. Hát elérted, gratulálok! Gyűlöllek! Tiszta szívemből! Tönkretettél… egy életre megnyomorítottál, mint embert és mint férfit! Én pedig nem fogok Stockholm-szindrómás őrültté válni a kedvedért…
- Ricky… - próbálkozik, s közelebb lép, mire én hátrébb, hogy a korábbi távolság fennmaradjon. Egy lábtartóban kis híján hanyatt vágom magam, és bár megtudok állni két lábon, mégis érzem a karomon a vékony ujjakat, mintha próbálna megtartani. Ő.
- Ne! – Rántom el a kezemet. - Ne nyúlj hozzám…! Csak… menj el! - Érzem, ahogy egyre nehezebb a levegővétel, hogy az idegesség, a harag, a gyűlölet, mint egy vaskos kötélből font hurok, szorítani kezdi a torkomat… röhejes, nem? Egy alig ötven kilós nő vált a gyenge pontommá, az achilles sarkammá. Tök mindegy, hogy mit csinál, hogy csak van, áll és levegőt vesz, én megsemmisülök.
- Tűnj már el!

to: @Melody Sharp


“We're all damaged in our own way. Nobody's perfect. I think we're all somewhat screwy. Every single one of us.”