Sosem voltam az az irodàban ücsörgő rendőr, aki elméleti bizonyítékokat kreált. éppen ellenkezőleg, én a tettek embere voltam.
Mikor éppen nem várt rám egy elintèzetlen ügy illetve egyetlen szerencsétlen bűnöző sem, amit el kellene intéznem, akkor a különböző kiválasztott szórakozóhelyeket jártam kihallgatni az informátoraimat.
Ezek a személyek általában az egy-egy bár, kocsma vagy diszkó személyzetei voltak.
Felre értès ne essék, nem fizettem ezeknek a személyeknek, mégis meggyőztem őket, hogy csicseregjenek nekem.
Senki se higgye, hogy esetleg pénzzel győztem meg őket - az nagyon nem az én asztalom volt -, viszont voltak olyan módszereim, amitől hallgattak rám, vagyis inkább féltek tőlem.
Tőlem a bűnözők sosem menekültek, ám voltak annyira piti dolgok, hogy inkább kihasznàltam a helyzetet és ennek a szemet hunyàsnak köszönhetően megkaptam tőlük az infót.
A nagyobb volumenű bűnök után volt lehetőségem nyomozni legfőképp: gyilkosság, emberrablás-kereskedelem, maffia ügyek, s jelen estben éppen az orosz maffia volt az, amire az elmúlt hónapokban ráálltam.
Ez egyben személyes ügyem is volt, hiszen az utóbbi időben anyám halálát követően szinte mániákusan kutattam utánuk apàmmal együtt.
Miután anyám meghalt, még jobban belevetettem magam a munkába, mint eddig és még kevésbé akartam szocializàlódni.
Most is éppen a péntek esti körutamat tettem meg különféle kiválasztott szórakozó helyeken, ahol a szükséges információkat kaptam fel.
A diszkókat vagy a táncos helyeket utáltam legjobban, hiszen itt nagyobb volt a nyüzsgés, mint más helyeken, ráadásul sokszor néhàny idiótának a kezét is el kellett törnöm, mert rossz helyre kalandoztak.
Ma este is éppen egy ilyen helyen voltam, ahol az egyik pincérre vártam, hogy "kihallgassam", viszont elég nagy volt a forgalom, nem találtam meg azonnal.
Helyette az itt lévő embereket figyeltem illetve, hogy minden rendben van e.
Attól függetlenül, hogy ilyen alkalmakkor nem ezért jöttem, azért csak figyeltem a rendre is.
Undorítónak tálaltam, hogy a jelen fiatalság, mennyire kiszolgáltatottá válik az alkohol és tudatmódosító szerek használatakor.
Ahogy így elgondolkodtam, megpillantottam előttem egy ázsiai fiút, aki éppen egy húszast próbált elcsenni a pultról.
Most komolyan? Húsz dollár? - forgattam meg szemeimet gondolataim közben és felsóhajtottam, mert ezt nyilván nem hagyhattam szó nélkül. A lopás, az lopás.
Ahogy a srác elvette kezèt a pénz közeléből, úgy termettem én szinte azonnal mellette.
- Okos fiú. Vagy annyira mégsem? - mondom és kèrdezem egyszerre szigorúan és gúnyosan, miközben bal kezemmel még közelebb tolom a húsz dollárost a pult kiszolgáló felőli oldalára, hogy az még véletlenül se kísértse meg még egyszer az uraságot.
- Mondd csak, gyakran jársz erre? – kérdezem aztán összeràncolt homlokkal miközben a dzsekim zsebèből felé villantom a jelvènyemet.
Ajánlom neki, hogy az igazat mondja, különben velem gyűlik meg a baja. Amúgy sem talàlt jó kedvemben.


  ◯ [url=ZEN%C3%89CSKE]zene[/url] ◯ 750 ◯ ️

Miután végre leráztam, pontosabban csak a kocsimban hagytam ezt a  kis zavaró tényezőt, aki egy rövid időre elvonta figyelmemet a fontosabb dolgaimról, visszamentem a disco klubba, hogy végre összeszedjem az ígért információkat,  vagyis amiért egyáltalán itt vagyok.
Míg határozottan lépkedtem visszafelé, azért még egyszer megráztam a fejemet.  Nem kicsit volt bosszantó, hogy Mr.Kína mintha még élvezte volna, hogy bilincsbe verem, majd az autó üléstámlájához fixlom kezét. Sok a beteg ebben városban, zavaróan egyre több és lassan elgondolkodok azon, hogy győzöm e egyedül elkapni az összes gonosztevőt.
Azt azért csak ajánlani mertem az előbbi fickónak, hogy kárt ne tegyen a BMW-ben, mert akkor valószínűleg megismeri majd a rosszabbik oldalamat is, ami nagyon gyorsan elő tud bújni belőlem
Amikor visszaérek a szórakozóhelyre, meglátom végre Joey-t, a besúgómat is a pultban tevékenykedni, amitől most megnyugszok, hogy visszatértem az eredeti tervemhez, ami végre meg is fog valósulni.
Ahogy megpillant ő is engem, csak összenézünk, majd minden jel nélkül megindulok a hátsó kijárat felé, utána feltűnésmentesen kilépek rajta.
Ez volt a legtöbb esetben használt helyünk, mialatt ő információkkal és adatokkal bombáz engem az orosz maffia ténykedéséről.
Joey pasija az orosz maffia egyik oszlopos tagja, de mivel a pasas nem bánik vele túl szépen, azt pedig nem engedi meg neki, hogy elhagyja, így ez az ő kis személyes bosszúja Boris ellen. Nekem pedig ez a helyzet nagyon jól jön, amiből anno jó kis hasznot kovácsoltam magamnak, amikor megismertem Jo-t.
Szóval azóta rendszeresen informál engem arról, hogy éppen merre jár, és milyen üzletekben vesz részt az orosz pasija és milyen ügyletek vannak éppen napirenden a ruszkiknál.
Egyre jobban rá voltam kattanva erre a szervezetre, szinte már mániámmá vált, mióta meggyilkolták anyámat. Tudom, hogy rendőrként nem a legjobb dolog, ha az ember lánya beleviszi saját érzelmeit, de ez mégis személyes ügy is volt.
Volt még valaki rajtam kívül, aki az orosz maffia szervezet megszállottja volt, ő pedig az apám volt. Apa talán még nálam is fanatikusabb volt ezzel kapcsolatban, viszont az ilyen kis magánakciók során jobbnak láttam őt nem beavatni, mert azt hiszem, hogy a megszállottsága olyat tettekre sarkallná őt, ami után bajba sodródna és talán még az állását sem tudná megtartani.
A lényeg, hogy most itt vagyok ezen a sötét betontengeren és várom a kémemet, aki hamarosan ki is érkezik a levegőre.
Köszönés helyett csak bólintok egyet felé, sosem szerettem húzni az időt,
- Nos, van valamid a számomra? - térek azonnal a lényegre egy kissé felszegett fejjel.
- Van, nem is akármi. - feleli büszkélkedve, mint aki most nagyon elégedett magával.
Én nem szólok egy szót se, helyette várom, hogy folytassa az előadást. Nincs sok időnk, és kerülni próbálom a lebukás minimális veszélyét is. Nem magamat féltem, hiszen elég jól ki tudok jönni a veszélyes helyzetekből, de azért - akármennyire is nem törődök másokkal - , nem szeretném, ha miattam meghalna a velem szemben álló srác, aki rossz körökbe keveredett. Ráadásul ez a jó kis csatorna is megszűnne.
- Lesz egy fegyverbemutató Bronx északi részén az egyik eldugott kis raktárépületben. Egy német fegyverbeszállító, a neve Gustav Hoffelman, új fegyvereket mutat be a maffia vezetőségének. Az ügyletet úgy tudom, holnapután ejtik meg. -  sorolja gyorsan, hiszen ő is tisztában van azzal, hogy ilyekor minden perc számit és azzal is, hogy én türelmetlen fajta vagyok.
Még mindig elégedett a feje, bár valóban elég jelentős információval szolgált ma.
Végre eljött az idő, hogy lecsapjak rájuk ennyi idő után. Még sosem fordult elő, hogy az oroszok Bronx-ban üzletelteltek, de biztos voltam benne, tudták, hogy egyre közelebb vagyunk hozzájuk és rejtőzködniük kell.
- Holnap még megkereslek. - közlöm tényként ezt Joey-nak. - Tudd meg, hánykor lesz a bemutató. - utasítom őt, és csak remélni tudom, hogy ez sikerül is neki.
Ezután ismét csak bólintok egyet, aztán lassan a hátsó bejárathoz lépek és mikor belesve meggyőződök róla, belépek rajta és besurranok a helyiségbe a forgatagon keresztül.
Aztán pont ahogy besurrantam, úgy el is hagyom ezt a füstszagtól s alkoholtól bűzölgő helyet, majd még mindig az újonnan kapott információ által ért adrenalintól a véremben közelítem meg az autómat.
Ahogy odaérek a fekete csodámhoz, azonnal a foglyomat keresem tekintettemmel, majd amikor megpillantom őt, az égnek emelem tekintetemet, majd megrázva fejemet a vezetői ajtó felé lépkedek.
Egyszerűen nem hittem el, hogy a fickó még egy ilyen helyzetben is képes bealudni.
Más megpróbált volna megszökni vagy legalább is segítséget kért volna valamelyik bűnöző haverjától, hiszen még a telefonját se vettem el, de nem, ő szépen alukál a  hátsó ülésemen.
Az hiszem, ő az egészen jobban élvezi, mint én.
Na, de mivel én meg nem az a szórakozatós fajta vagyok, csendben kinyitom az ajtót, majd mikor behuppanok  helyemre, az első ülésbe, teljes erőből bevágom az ajtót, hogy az uraság felébredjen.
Persze, azonnal meg is történik, amit elvárok az ajtóbecsapástól, majd hátra fordulva felé figyelem, amikor bosszankodva teljesen felébred.
- Ó, elnézést, felébresztettelek? - kérdezem gúnyosan elvigyorodva az arcát vizslatva. - Remélem, nem volt túl kényelmetlen így, a bilincsekkel.
Ismét valamiféle lazaságot és közönyt látok rajta, ami a fogságát illeti, aztán a bilincseket kezdi el babrálni, de már nem számit.
- Igazán? Igazából még nem voltam a bilincselésnek azon az oldalán. – felelem én is közönyösen, majd előre fordulok és elfordítom a slusszkulcsot. Imádom, ahogy felberreg ennek az autónak motorja, így egy ideig hallgatok, mintha egyedül lennék, de aztán ismét csak rá pazarolom a figyelmemet.
- Most már nem számit, hiszen itt vagyok és kissé hatásosabb, mint az a vacak. - magyarázom nagyképűen tulajdonképpen mégis az igazságot, majd lassan ráhajtok az úttestre és megindulok a rendőrállomás felé.
- Most még van egy kis időd mesélni nekem, és akkor talán nem viszlek be. Viszont, ha csak összevissza fecsegsz, mint eddig, akkor majd a kollégáimmal fogsz elbeszélgetni. - folytatom tovább. Persze neki az csak jó, hogy ha más vallatja és nem én, de ezt ő nem tudhatja.
Reméltem, hogy az úton csak elmeséli  történetét, mert igazából azért nem nézet ki egy közveszélyes bűnözőnek, inkább csak valakinek, akinek segítségre és némi útmutatásra van szüksége.
- Kezdhetnéd, mondjuk a neveddel. - szólok ismét a hátsó ülés felé miközben a fickót figyelem a visszapillantóból.



  ◯ [url=ZEN%C3%89CSKE]zene[/url] ◯ 750 ◯ ️

Mérgemben szótlanul már azon töprengek, hogy egy komolynak induló akció hogyan is torkollhatott valami ennyire abszurdnak tűnő tragikomikumba. Hogyan is jutottam el ma este oda, hogy potom 20 dollárét valakit éppen a kihallgatóba furikáztatok a saját autómmal. Persze, ez tőlem nem volt szokatlan, és a kollégáim is tudták, hogy velem nem érdemes szórakozni, mert eléggé hamar elszáll az agyam, ha a bűnözés bármiféle formájáról is van szó.
Azonban ma este tényleg nem szerepelt ez a terveim közt, hiszen már rég a bronxi magánbevetésem terveit kellene szövögetnem, ahelyett, hogy ezt a kis szépfiút furikáztatom  a rendőrállomás felé.
Szerintem ennek a pasasnak fogalma sincs arról, hogy hány nehézfiúval volt már dolgom és csuktam le őket, hogy milyen kiképzéseken vettem részt és, hogy milyen ügyeket oldottam meg egyedül. Nem, biztosan nincs, hiszen akkor nem merne velem így viselkedni.
De, hát magának kereste  bajt, így magának köszönheti azt is, ha ezt az éjszakát a brooklyni rendőrkapitányságon tölti a hímnemű kollégáimmal.
Van egy olyan érzésem, hogy jobban szeretné, ha én lennék az, aki ma este foglalkozik vele, hát nincsen szerencséje.
Méltatlankodó gondolataimból a szavai zökkentenek ki, főleg az, hogy már megint becézgető módon cicusnak hívott. Ismét csak a szürrealitás határát súrolja  a helyzet. Már-már annyira képtelen, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy elengedem őt, habár veszélyt jelentene New York lakosságára, ha ezt megteszem: félő, hogy valakit majd halálra untat és akkor újabb munkát ad nekem. Ráadásul én leszek a hibás a szerencsétlen áldozat haláláért is.
- Nos, ahogy szeretnéd. - mormogom magam elé azért miközben megvonom a vállamat, hiszen nekem aztán annyira mindegy, hogy mit mondd most éppen, tudtam, hogy az őrsön úgyis minden kiderül. Sosem a szavaik alapján ítéltem meg az embereket vagy hoztam döntést egy-egy fontos ügyben. Szentül hittem, hogy kizárólag a tetteink, azok amik meghatároznak minket s nem a fellengzős, hazug, félelemmel, befolyásoltsággal teli, korrupt szavaink. Hm, milyen rendőr lennék, ha erre adnék?
Közben az utat figyelem és a legrövidebb utat, hogy minél előbb a célhoz jussak, hogy letudhassam az idegesítő csomagomat, amit a soviniszta rendőrtársim számára szállítok.
Időközben látom azt is, hogy útközben a visszapillantóban próbálja felvenni velem a szemkontaktust. Néha ez sikerült is neki, de ekkor tekintetem inkább a közönyösségről árulkodik, ráadásul elég jó volt a pókerarcom is ilyen esetekben, ez is a szakmához tartozott.
Aztán a azonban a következő mondatán már majdnem elröhögöm magam, annyira képtelen ismét a helyzet, amibe itt és most kerültem.

- Ó, csak várd ki a sorodat. A helyszínen megkapsz mindent, amire csak vágytál a legnagyobb odafigyelèssel, erről biztosíthatlak, kis türelmetlen. - kacsintok rá most én is a visszapillantóból, ha már olyan előszeretettel használja azt, hogy elérje vele a kommunikáció minimális szintjét, habár tőlem már ez valami, hogy egyáltalán pofâzok vele az úton.
Biztos lehet abban, hogy odabent jól át lesz motozva és alaposan kihallgatva, ha én azt mondom,  azonban a gumibotot már nem igazán alkalmazzuk. Én biztosan nem. Megvannak a saját eszközeim és módszereim.
Gyorsan és határozottan haladok előre miközben kikerülöm az előttem haladó járműveket és tudom, hogy hamarosan a rendőrség parkolójához érek. Úgy teszek, mint aki nem is veszi észre, hogy puszit próbál küldeni ismét a tükör segítségével. Talán még nevetnék is, de nem teszem, csak szemforgatva az úttestre pillogok és megállok, míg átengedem a félkómás gyalogosokat a zebrán, aztán újra útnak indulok.
Viszont ekkor a kisokos végre megszólal, ami meg is le, meg nem is, de azért adok neki egy utolsó esélyt.
Egy pillanatra talán megtorpanok – elvetemült vagyok, de nem gonosz - és lassítok, de azért nem állítom le a járművemet, csak hallgatom őt.
- A neved az, ami a legkevésbé érdekel, de kell a nyilvántartáshoz, Nelson, habár a Tükrös Panna, jobban illene hozzád. - vetem oda ridegen, de attól függetlenül érdekel a mondanivalója, ha már beszélni kezdett.
- Hm. Talán igen, talán nem, viszont hiszek abban, hogy egy bűnöző is jó útra tud térni. - jegyzem meg most kissé talán kevésbé mogorva stílusban, mint az eddigiek során mialatt hol arcát, hol pedig az utat fürkészem. Persze, amit mondtam neki, nem minden esetben volt igaz, de azt hiszem, az ő bűnei mg megbocsájthatók. Az igazi törvényszegőknek azonban örökre börtönben  helyük.
- Érdekelne, hogy mióta vagy a városban és pontosan mit is keresel itt azon kívül, hogy bulikon húszasokat lopkodsz. Tudod, azt még a hülye is látja, hogy nem New York-i vagy. - kérdezek és közlök is egyszerre egy utolsó esélyt adva neki, hogy kimagyarázza magát. Csak volt egy olyan érzésem, hogy én ezt jobban akarom, mint ő.




  ◯ [url=ZEN%C3%89CSKE]zene[/url] ◯ 750 ◯ ️

Egy pillanatra sem vettem le a szemem a visszapillantó tükörről. Persze a szépséges arc látványáért már önmagában megérte odakacsintgatni, ezúttal viszont nem csak ez vonzott. Szerettem volna kiolvasni azokból, hogy mire készül. Átadhat persze a kollegáinak, de nem valószínű, hogy egy éjszakánál tovább ott tartanának, főleg, mert semmit sem tudnak rám bizonyítani és nyilván akadnak veszélyesebb bűnözők is, mint én. Csak akkor vigyorodtam el, mikor közölte, hogy hisz abban, hogy az ilyen alakok még jó útra térhetnek.
Egy ideig én is hittem benne, de az élet nem úgy hozta. Akárhányszor elhatároztam, hogy leállok az ivással, nem drogozom többé, nem fekszem le senkivel pénzért és nem is lopok… ugyanúgy visszaestem. Nem volt választás, ösztönként ivódott belém ez az egész. Ez volt a túlélésem kulcsa, miután otthagytam a főiskolát. Nem volt opció, hogy dolgozzak, mert nem vettek volna fel sehova és a kötött, irodai munkákat nem bírtam volna. Ismertem magamat, tudtam, hogy mindig a szórakozást hajtom, az izgalmat. Nem elégített volna ki egy klaviatúra megállás nélküli csapkodása. Idegen volt tőlem az az egész világ. Aztán persze ott volt a lehetőség, hogy visszasétáljak az egyetemre és meggyőzem a rektort, engedjenek vissza tanulni. Mégsem tettem ezt. Már feladtam annak a vágyát, hogy büszkévé tegyem anyámat. Semmire sem voltam jó egész életemben, csak hogy apám boxzsáknak használjon.
– Egyelőre még az sem biztos, hogy én bűnöző vagyok, nem igaz? – kérdeztem és megint a bilinccsel kezdtem babrálni. – De ha ezt kinyitom és teszem azt, megpróbállak leütni, majd elrabolni, akkor már lenne rá okod.
Egy kicsit még piszkáltam a fémet, tudva jól, miként lehet kinyitni. Nem egy perverz ügyfelem volt már, aki megpróbált odaszegezni az ágyhoz, sőt magamra is hagyott órákra. Meg kellett tanulnom kiszabadulni a szorult helyzetekből. Aztán persze, amig az illető nő vagy fickó nem tért vissza, szépen megfosztottam az értékeitől – merthát amilyen bolondok voltak a táskájukat, a kabátjukat állandóan a szobában hagyták.
– Nem fogom megtenni, cicamica. Szóval kár ilyen mogorva képet vágni. – vigyorogtam rá újra a visszapillantó türköben. – Sosem bántanék egy ilyen gyönyörű nőt.
Egy kicsit fészkelődtem, tekintetem visszasiklott a bilincsre. A bőröm már egészen vörös volt alatt az állandó mozgolódástól. Megköszörültem a torkomat, megpróbáltam jó képet vágni, habár eléggé fájt a felszíni sérülés. Érzékeny volt a bőröm, sőt egyenesen lüktetett.
– Abban igazad van, hogy nem New York-i vagyok, sőt nem is amerikai. Azért is az akcentus. – magyaráztam. Ezúttal nem néztem a szemébe, olyan voltam, mint egy rossz gyerek, aki éppen vallomást készül tenni a szüleinek. – Angol vagyok.
Sóhajtottam egyet.
– Az apám miatt jöttem New Yorkba. – Szakadt ki belőlem a vallomás. Nem tudom, miért, talán csak jól esett valakinek arról beszélni, ami velem van. Eddig nem sok ilyen ember maradt, sőt az egész elhatározásomról csak én magam tudtam, na meg a rendőr, akinek a képébe üvöltöttem, hogy: „Akkor majd én megkeresem az anyámat, maga tahó!”
– Az anyám pár hónapja eltűnt a londoni lakásából és biztos vagyok benne, hogy ő rabolta el. A hatóságok elakadtak a nyomozásba… és úgy döntöttem egyedül oldom meg az ügyet… amit csak az nehezít, hogy harminc évet úgy éltem le, hogy apám igazi nevét nem is tudtam.
Furcsa volt ezeket a saját hangomon hallani. Eddig nem mondtam ki így ezeket a szavakat, mégis olyan volt, mintha egy hatalmas kő gördülne le a szívemről. Megkönnyebbültem, így néztem ismét a visszapillantó türköbe.
– Elfogyott a pénzem. Azért akartam elvenni a húszast, mert már egy hete gumicukrokon élek.
Ezzel a mondattal adtam meg magam végleg. Talán némi sajnáltatós színészkedés is csengett a hangomban, hogy ne akarjon mégse egy cellába dugni az éjszakára.

Ahogy egyre gyorsabb iramban közelitek a rendőrállomás felé, folyamatosan azon morfondírozok, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna, ha amikor bevágom a kocsiba ezt a kis mitugrászt, egyszerűen csak leütöm és az őrsig csendben ellehettem volna.
Helyette én még mindig a szövegelését hallgatom, mint, hogy a fontosabb dolgokon agyalnék.
Nem mintha valaha is bajom lett volna a nehezebb úttal, sőt, de most untam ezt az egészet. Azon azonban kicsit gonoszul elgondolkodom, mikor belegondoltam, hogy milyen képet vág majd a férfi kollégáim módszerihez. Vajon akkor is ilyen nagy lesz majd a szája? Például, a szólok, a társamnak, Waynnek, biztos nem köszönné meg nekem.
Természetesen tovább jön a hülye szövegével, miszerint én nem tudom bizonyítani, hogy ő egy bűnöző. Persze, nem az ő hibája, nem tudja, hogy én bármire képes vagyok és mindig megkapom, amit akarok.
- Mielőtt felemelnéd a kezed, már el is törne. - felelem lazán elhúzva a számat és hátra se pillantva rá, mikor olyasmiről ábrándozik, hogy ő majd leült engem és megpróbál elrabolni. Lassan el fogja érni, hogy nevessek, pedig azt nálam nem könnyű elérni.
Szépen is néznénk ki, ha ez valaha sikerülne neki vagy bárkinek. Bizonyára fel is mondanék azonnal.
- Szerinted úgy nézek ki, mint ki egy pillanatra is megijedt? - vonom most fel végül  a szemöldököm, amikor következő mondatával meg már üti az előző mondatát és magyarázkodni kezd, hogy nem bántana. Mégis belenézek a visszapillantóba, hogy lássam az arcmimikáját. Ennyire hülye nem lehet, hogy el is hiszi, hogy tudna bántani engem.
- Viszont még egy ilyen cicamicázás és biztos lehetsz benne, hogy én teszek veled valamit, amitől elhallgatsz. - szólalok meg most már szigorúan és türelmetlenül.
Aztán végül mégis csak megtörik és jég és valami csoda folytán képes a szájával értelmes mondatokat is formálni, amikor már majdnem az őrsre érünk.
Kissé meglep, hogy angol, mert éppen arra számítottam, de tudomásul véve már azon gondolkodom, hogy kit is érjek el az angol rendőrségen, ha szükséges lesz.
Aztán azonban tovább mesél, én pedig figyelmesen hallgatom őt, kivételesen.
Éppen a kapitányság elé érek, amikor elmondja történetét az apjáról és anyjáról, na, meg a szerencsétlen életérül itt, New York-ban.
Most már hátra is fordulok felé, nem csak a tükörből szemlélem arcát. Ahogy meghallom, hogy valamiféle bűntettről van szó, teljesen megváltozom, csak helyezem a fülem, mint egy ravasz róka és járnak fejemben a fogaskerekek.
- Mondjuk, mindjárt kezdtetted volna ezzel. - mondom összeráncolt szemöldökkel, mikor befejezte a  rövid előadást, majd egy pillanatra elgondolkodom, hogy mi legyen vele: leállítsam e az autó motorját, avagy sem.
Aztán gondolok egyet, gázt adok és kikerülök az rendőrségi parkolóból, újra belehajtva a New York-i forgatagba.
- Nem tartom valószínűnek, hogy magad utána tudsz járni a dolognak, de ha kapok még egy kis információt és válaszolsz pár kérdésemre, talán megnézem, mit tehetek az ügy érdekében. - folytatom lekezelően, de azért a segítő szándék vezérel.
- Mit szólsz? - kérdezem, mialatt megállok egy közeli kis kajálda mellett, ahol a kollégák szoktak ebédelni. Nem valami puccos hely, de szerintem megteszi.
- Én gondoskodok róla, hogy a gyomrod ne csak gumicukrot dolgozzon fel, - fintorodom el, hiszen utáltam azt a zselés és ragacsos édességet - , te pedig addig mindent részletesen elmesélsz!
Mikor leáll a BMW motorja, kiszállok, aztán megkerülve a járművet a fickó melletti ajtónál termek és kinyitom azt. Ezután rögtön lekapcsolom a bilincset az autóülésről, de aztán gyorsan összepattintom vele két kezét, hiszen még egyáltalán nem bízom benne. Az is lehet, hogy az egészet kitalálta, de akkor, jaj neki!
Ezután besétálok vele az étkezdébe és leülök vele szemben egy eldugottabb kis asztalkához.
- Gyorsan válassz, nem érek rá sokáig! - szólok rá az asztalon dobolva, amikor látom, hogy tekintete az étlapra vetül.
Nem hiszem el, hogy még mindig itt tartok, ezzel a kínai sráccal, akiről nem gondolnám, hogy egy olyan kaliberű bűnöző, akikkel manapság én foglakozom, de mégsem hagyhattam figyelmen kívül azt, amit az anyjáról mondott, pláne, ha valóban elrabolták.