Ha a szeszélyt és a spontaneitást le lehetne írni egy névvel, az a név egész biztosan Melody lenne. Méghozzá Melody Sharp. Egy percig sem szabad csodálkozni azon, ha leviszi sétáltatni a kutyát, majd húsz perc múlva hazaállít nélküle, nem értve, miért nézel rá értetlenül és kissé dühödten. Ő az, akinek ha felvetnek egy random ötletet, az első lesz, aki rábólint, akármekkora őrültségről is van szó. Persze sokszor ő maga áll elő ilyen ötletekkel. Mel a káoszban látja a rendet, ha összepakolsz utána, elég mérges tud lenni, amennyiben nem találja az ágy mellé ledobott nadrágját. Ne kérd tőle, hogy főzzön neked vacsorát, mert nagy valószínűséggel a vége úgyis rendelés lesz, szóval jobban jársz, ha vagy ezzel kezded, vagy magadra vállalod a feladatot. Ettől függetlenül persze nagyon szívesen megpróbálja, ha a kedve is olyan. Másban viszont roppant tehetséges. Ilyen például a rajz és a tánc. Az utóbbiban tudását rendesen kamatoztatta is, ám a sors közbeszólt és ma már egy ideje csak magának okoz örömet vele. Nehezen lép túl rajta, ha nem neki van igaza, habár kívülről ez igen meglátszik rajta, magában igyekszik levezetni újra és újra, hogy miért is nem úgy van, ahogy gondolja. Elég makacs, így többször is ugyanarra a konklúzióra jut. A bizalommal mindig hadilábon állt, igaz, sok a barátja és könnyen is ismerkedik, mégis kevesen tartoznak azok közé, akik igazán le tudják rombolni a maga köré épített falat. Nagyon titokzatos tud lenni, nehéz rajta sokszor kiigazodni, pont amiatt, mert nem szereti mindenkinek elárulni, ki is ő valójában.  Érzelmileg nehezen adja oda magát, de ha eléred, akkor egy igazán hűséges és odaadó barátra teszel szert.
Nagyon gondoskodó, ha valakivel ténylegesen törődik, igyekszik azt száz százalékig tenni, ha nem megy, akkor rosszul érzi magát az esetek többségében emiatt.  Alapjában véve mosolygós a személyisége, ügyesen rejti véka alá azt is, ha nem úgy megy a napja/hónapja/éve, ahogy kellene, mondhatjuk, a színészkedés is egy kicsit a vérében van. Kész pánikrohamot kapni, ha nincs nála -vagy a közelében bárkinél- cigaretta, ugyanis közel tíz éve a legjobb barátja a dohányrúd, amiről nehezen tudna leszokni -ha akarna-. Esze ágában sincs.
Kitartó személyisége van, ha elhatároz valamit, nehéz eltántorítani tőle, és a céljait is eléri általában, nem szeret semmiben sem kudarcot vallani.

Az eső olyan sűrűn szakad, hogy szinte emlékezetből fordulok be az utca sarkán, ahol immár a harmadik évet húzom le. Jól ismerem a környéket, de egy fokkal egyszerűbben hazatalálok a metrótól, ha egyrészt nincs koromsötét -mert persze a vihar a biztosítékokat sem kímélte-, másrészt pedig nem lóg a hajam nagy része az arcomba csurom vizesen. Olyan ember vagyok, aki általában élvezi az esőt, sőt, jobb napomon könnyen táncra is perdülök az utca közepén, de most valahogy jobban vágyom arra, hogy végre beessek az ajtón, egy meleg zuhanyt vegyek és bedőljek az ágyba. A kelleténél több gintonicot szórtam ma ki a pultot támasztó két fószernak, akiknek aztán be sem állt a szája és persze csupa értelmetlen dolog ömlött ki azokon. Mikor végre beveszem az utolsó kanyart és felérek a lépcsőn, egy hangos fújással lépek be az ajtón, azon nyomban levetve magamról a vizes göncöket, amiket le is teszek az ajtó mellé. Ahogy megfordulok, észreveszem az ablak előtt, a tolószékében ücsörgő Briant.
- Jó ég, te hogyhogy fent? – kérdezem, mielőtt közelebb érnék hozzá, hogy egy csókra húzzam magamhoz.
- Nem csinálhatod ezt tovább, Mel.
- Mit? Megázni az esőben? Vagy... Szétdobálni a cuccaimat? – Jól tudom, hogy mire céloz, de jobb szeretném, ha most inkább nem kezdenénk bele.
- Nem érdekelnek a cuccaid.
- Ó, dehogynem! – Utálja, ha széthagyom őket, és én esküszöm, igyekszem jobban odafigyelni erre, mióta ő korlátozottabban mozog, de nem mindig sikerül.
- Melody!
- Brian! Kérlek ne menjünk most ebbe bele, fáradt vagyok és csurom víz.
- Pont erről van szó, ez nem te vagy! Nem dobhatod félre miattam a karriered, itt az ideje, hogy visszatérj a tánchoz. Nem kell aggódnod miattam, én majd elleszek, megoldom. – Annyiszor hallottam már ezt az egy év alatt. Képtelen lennék minden nap, egy tonna mesélnivalóval hazatérni a próbákról vagy az előadásokról, amiket nem mondhatok el neki, mert tudom, hogy mennyire borzalmas lehet, hogy így derékba törte egy baleset az életét. Vagyis talán el tudom képzelni.
- Nem aggódom, tudom, hogy megoldanád. Nem erről van szó.
- Hát miről? – Arcán megcsillan a kint tomboló vihar fényjátéka, mikor közelebb érek hozzá. Látom rajta, hogy pár pillanat és robbanni fog. Pont erre volt szükségem így hajnali fél háromkor. – Arról, hogy nem bírnád nézni, hogy nyomorékon töltöm le a hátralévő életem, miközben te a balett babérjaira törsz? Vagy hogy én nem bírnám nézni? Lehet. Ennek így akkor sincs értelme.
Érzem, ahogy a mondandója végére egészen felkúszik bennem a pumpa és normális esetben igyekeznék -ez nem azt jelenti, hogy sikerülne is, de egészen biztos nagyon igyekeznék- elnyomni magamban mindazt az indulatot, ami felgyülemlik, de ennek a napnak a végén valahogy nem sikerül.
- Majd én eldöntöm, hogy mi a jó nekem. Ez az én életem, Brian, és az lenne a legjobb, ha nem jönnél ezzel a hülyeséggel újra és újra! Otthagytam azt a kurva táncot, jobb lesz ebbe beletörődnöd. Amúgy is szeretek a bárban dolgozni. – Nem akarom tovább húzni, ellököm magam a faltól, ám felindultságomban ahelyett, hogy a fürdőszoba felé venném az irányt, a komódon lévő doboz cigiért nyúlok és kilépek az erkélyajtón.
- Dehogy szereted – hallom a motyogását, mielőtt kilépnék a lakásból. Tényleg nem. Ismer. Tudja, hogy mekkora szerelmem volt a tánc. Hiszen ott volt velem, majdnem végig. Együtt értük el, amit elértünk. Érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, Brian egyre letargikusabb hangulatba esik és még ezt is tolja felém legalább hetente kétszer. Sosem fog beletörődni a sorsába és az én választásomba pedig végképp nem.
A picsába, hogy az eső is szakad még mindig, így még ezt az istenverte cigit sem lehet meggyújtani! Ennek ellenére most kicsit még kint maradok. Esélyes a tüdőgyulladás, de most már jól esik. Megnyugtat. Lehűt. S elmossa magával a keserű fájdalmat is.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem vagyok ugyan szakértője, de nekem a balettről mindig valami olyasmi jut eszembe, ami a szórakoztató faktor ellenére maguknak a táncosoknak igenis kemény munka, rengeteg szabály betartása és még annál is több fegyelem egyvelege. Csodaszép és katartikus élmény, amikor az ember hibátlanul teljesít egy előadást, ugyanakkor rengeteg munkába és áldozatba is kerül mindez. Arról az oldaláról pedig még nem is beszéltünk, hogy mindez - a jó meg a rossz is - egy pillanat alatt összeomolhat. Azt hiszem erről a részéről Te is tudnál mesélni, egészen pontosan arról, hogy milyen az, amikor valaki olyan van az életedben, aki nem tapasztalhatja már meg ezeket, aki szerint már csak a rossz, a szomorú, a fekete dolgok léteznek. Kevés ember vállalna akkora áldozatot magára, mint amekkorát Te megtettél, amire nehezen lehet más szavakat találni, mint azt, hogy becsülendő, amit csinálsz. Hiába nem a táncteremben, a próbákon és előadáson töltöd az életedet, a jelenlegi rutinod is legalább akkora fegyelmet és áldozatot követel, Te pedig megteszed. Még ha jobban is esik azóta az esőben sétálni, még ha másoknak azt kell is mondanod, hogy márpedig megérte - lemondani valamiről, ami az életedet jelentette.
Persze, több oldalról is meg lehet fogni az ezt az egészet, mint bármi mást a világon. Nézhetjük valamiben csakis a rosszat, de megpróbálhatjuk meglátni benne a jót is. Talán először úgy fog tűnni, mint nem létezne ilyen, egy ennyire szorult és tragikus helyzetben mi lehetne pozitív? De azt hiszem ha egy kicsivel tovább szemléljük a dolgot, ha kitartunk és igenis megpróbáljuk a jót keresni, idővel megkapjuk azt. Én pedig remélem, hogy a továbbiakban a Te történeted is így alakul - pozitívan.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!