“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”

A Norton leánnyal való találkozás felkavarta az állóvizet, az eddigi hitványabb életem még silányabbá lett. Az, hogy a fejemhez dörgölte azt, hogy tulajdonképpen egy gyilkos vagyok...nem mondott újat, ám ez nem a teljes igazság. Megöltem a nővérét. Tulajdonképpen 19 éves voltam, mikor elhangzott tőlem, hogy feleségül akarom venni...de ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Én túléltem, őt meg a mai napig gyászolom. És van, ki még mindig engem okol érte. Visszatérve a Nortonhoz, azt hittem én balga, hogy lesz esélyem ezek után nekem is túllépni ezen az egészen. De persze hogy nem, hiszen pár nap alatt lelépett a városból és üzenni sem volt képes. Elszidtam az egész családfáját, elhordtam mindennek, satu részegre ittam magam és közben a halott majdnem mennyasszonyomat is csúnyán a számra vettem párszor. Nem vagyok szent, sosem voltam és talán sosem leszek. Egyszerűen nem látom az alagút végén a fényt. Nem tudok megkapaszkodni semmiben sem, mely kihúzna ebből a maszlagból, melybe kerültem. Csak mondom, magamnak köszönhetem megint. Így tervezni kezdtem a srácokkal, az utca zűrös alakjai, akik pont ugyanúgy autóversenyzésben keresik a kenyerüket, vagy pont rosszabban. És így teljes is az életem. Nekem megfelel. Ma már a második doboz bűzös rudamat szívom, abból is talán az utolsó szállal van még meg... de kellene egy következő dobozzal is, ezért járom az utcákat, tarhálok, akitől csak tudok, esetleg arcról ismerek...csak amíg nem tudok egy teljes csomaggal venni. Pfff’ az meg kitudja mikor lesz még, így, hogy parkolófiúként vagyok bejelentve, egész gáz keresetem van, főleg, hogy szabadnapos vagyok. Egy újabb lopásba gondolok bele, már a jármű is meg van, tervezések vannak a fejemben, hogy melyik nap és milyen órában. Hogy egyedül megyek, de kellenek a füleim is, akik jeleznek, ha gáz lesz a helyzet. Persze ezeket is nekem kell kiválasztanom, hogy kikben bízok meg annyira, hogy valóban jelezzenek a gáz szitukban. Már a sokadik hívást nem vettem fel egyik bátyámtól sem, nem jelentkeztem semmilyen módon sem és otthon sem tartózkodtam napok óta. Az agyam zúgott a gondolatoktól és tervektől és nem akartam egyáltalán Maisire és a testvérére gondolni egy percre sem. Bőven elég az, hogy az utóbbi kanja feljelentett testi sértését, de mivel bizonyitani nem tudta, hogy én voltam, mindez abba maradt. Persze ennek nem én ittam meg a levét, szerencsére, hanem Norton leány, így talán ez miatt is sunnyogott el. Nem baj, így legalább nem fogja elterelni a gondolataim, így is az a pár óra együttlét bűnös élvezetekre vitt és rohadtul messzire kalandoztak a gondolataim az eredeti céljaimtól. Nem akartam lekötni magam senki mellett. Jó volt nekem ez a kicsapongás, amit megadott nekem az élet a születésemtől. Talán a sors akarta így, már ha hinnék ennek a sors mizériának. A munka nehezére próbálok figyelni fixen, hogy a számba vett zseblámpa fénye a megfelelő helyre világítson. A zárt a megszokott eszközökkel töröm fel. Az áldozatom jelenleg egy hibrid Grand Cherokee, valami gazdagabb muksóé, bár ő sem tiszta lapokkal dolgozik. Nem értek a munkájához, az viszont biztos, hogy nőket futtat és olykor merészebb bizonyos dolgokban. Hallottam ezt azt róla és képes voltam napokig lecsekkolni, hogy mikor merre jár, mikor hagyja ott valahol hosszabb távra a kicsikéjét. Most mondjuk, ezekben az időkben egy másik kocsival járja a város másik végét... Ám most nem ez miatt vagyok itt, hiszen az ajtó zár kattan, nyitom is a járművet ki, hogy bevágódjak az ülésre és a műszerfal alatt kezdjek matatni. Figyelem a kábeleket, figyelem mely kábel merre szalad és hogy mi nem tiszta ezzel az egésszel. Mintha...túl könnyű lenne... és miért...? Hallom a sürgető hangokat és azt is, hogy egy idegen hang is feltűnik, minden más elhalkul, így fel kell üljek egyenesbe és egy fegyver csöve kezd bámulni a képembe. Kell egy rövid idő, mire a tulajdonosa is feltűnik...kinyögök egy cinikus hmm'-t, merész vigyort tolok a képemre és lassan felemelem a kezeimet, hogy látható is legyen a másik számára.


Kinézet-megjelenés