“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”

Nem terveztem ma elkapatni magam és ezután sem tervezek hasonlókat. Egyszerű dolognak néztem elébe mégis megbonyolítják nekem. Egy fiatal csajt küldenek utánam, elgondolkodtató, hogy nem ismernek annyira, mint a legtöbben. Ha tudnák, mit ők...akkor a csajt nem egyedül küldik utánam. Ugyanis nem vagyok épp lovagias, képes vagyok nőt is ütni, nem épp a lovagias fajtához tartozok. Érzékenységről beszél, amire felvonom a szemöldökömet.
- Úgy beszélsz, mintha már 40 éve fixen terepen nyomnád. - nyomom meg az éveket, hogy kicsit az eszébe véssem, hogy túl fiatal ehhez a melóhoz...még talán az iskolapadban lenne a helye, vagy valami extra oktatáson. De itt biztos nincs helye. Józan ész nem küldte volna ide. Nem vagyok veszélyes alkat, de az óvatlanokat megbüntetik, ezt teszem én magam is, bár teljesen értetlenül állok az ő ittléte előtt. Sok a kérdés és nem válaszolja meg senki sem. Szóval magamnak kell kiderítenem, hogy mi is a helyzet ezzel az istenverte nőszeméllyel. Ám a szavai amiket elém tár... felszöknek a szemöldökeim...most épp aranyos? Valamelyik lábujjára gondol, hiszen ő minden, csak nem aranyos. Egy 2 éves talán aranyos, de hogy ő? Leakar sittelni, leakar csukatni és ezt nézzem el számára...nézzem mindezt mosolyogva és tegyem a kezem magam elé, hogy megkönnyítsem számára a helyzetet. Még mit nem! Bár az, amit még mond, kicsit kecsegtető, meg is lep, hogy hirtelen ezzel köpi fel a talajt előttem...
- Mi a buktató ebben? - kérdezek vissza meglepődve, de aztán a szigor vissza is tér az arcberendezésemre. Azt hiszi, hogy beszem ezt a maszlagot? Egyáltalán tudnak erről a fordulatról a kis társai, vagy csak most dobta be, hogy engedelmes pincsije legyek?
- Ebben hol a szopatás nőszemély?! - vágok vissza ingerülten, szinte már bele ordítva kettőnk közé a térbe. Mégis miért kell megnehezíteni? Miért nem lehet az utamra engedni, miért nem mondhatja, hogy eltűntem mint szürke szamár abban a bizonyos ködben. Vagy magamnak nehezítem meg azzal, hogy nem megyek bele a játékába? Miféle csalfa játékot akar ezzel űzni?
- Mit kapsz te azért, hogyha elkapsz? - kérdezem költőien, bár a választ is megsúgom, nem hinném, hogy érdekelné mindez. - Pár buksi simi, csak megsúgom. - kacsintok rá egy félszeg vigyorral... de tényleg, miért pont én?
- És én mit kapok? - újabb költői kérdés, bár ezúttal a kezem a levegőt végig súrolja tagadva ezt az egészet. Frusztrál már a felvetés is, miféle ötletet eszelt ez ki? És miért? Miért kell neki szem és fül az utcára? Milyen szarba tenyerelt bele, amibe engem is bele rángatna?
- Lófaszt nem nyerek ezzel az egésszel! - fújtatok, szinte dühöngök és megkörnyékezem a nőt, a fegyver csöve elé lépek, súrlódik a szerkezet a mellkasommal, de nem hátrálok. Figyelem a nőt mozdulatlan... rezdületlen arccal fixirozom.
- Ha átbaszás az egész...megbánod. - fordul a kocka, fogadom el az egész bizonytalanságot. Miért? Fogalmam sincs, talán, de csak talán jól járok én is. Bár ennek egész csekély esélyét látom. Miért van olyan érzésem, hogy hívhatom a nagytestvért húzzon ki a szarból? A rosszat látom ebben az egészben, a negatívot....a pozitívnak ír magját se látom. 

“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”

Nem hiszem azt, hogy három rendőr elől elmenekülhetek. De azt jól tudom, hogy ha egy elől meglépek, attól még lehet nyert ügyem. Főleg ha nem ismerik a pofázmányom. Az lenne a legjobb az egészben. De nem reménykedek effélében...elég nekem, ha a nevem nem tudják. Szintén szívás...visszakereshetnek és odahaza is kattanhat a bilincs. Bár sok kedvem nincs ma a lóti futihoz, főleg egy nő elől, de szeretem a macska egér játszmákat. És valóban! A libát küldték utánam. Hm...hát nem tudják rólam a dolgokat valóban? Mit hisznek? Hogy nem emelek kezet nőkre? Téveszme. Őket is ugyanúgy gyomorba rúgok, mint bármely más hapsit. Vagy ezzel mi a céljuk? Tud valami trükköt a nő, mint valami pincsi? Mindenesetre ismerek majdnem minden utcát, sarkot, konténert, villanyoszlopot, óriásreklámtáblát...de levakarhatatlan. Mint egy rohadt matrica, vagy pióca...vagy mint egy felfuvalkodott daganat a gyomrodban.... hánynom kell tőle. Törtet itt, mintha valami jó pontért hunyászkodna meg a többi előtt. Pattog, mint valami nikkelbolha... nekem ne mondja meg senki, hogy ki után rohanjak, vagy kit kapjak el. A magam ura vagyok, a magam döntései szerint élek. Veszélyesen. Mindenesetre jár a pacsi, hiszen sarokba szorított. Hiszi ezt. Szavaira szemet forgatok...nevetséges hajkurászást művelünk...miért is? Tököm tudja. De mikor közli, hogy nincs esélyem...elpattan a cérna, ökölbe szorulnak kezeim, ajkam vékony vonallá préselődik.
- Mi a faszt parancsolsz?! - vakkanok oda ingerülten, miközben kilépek a jobb láthatósága érdekében. Fegyvert tart az irányomba, bár ez nem igazán rettent meg az felé, hogy máris kezet emeljek. Ugyan már! Rohadtul egyedül van, kicsit fáradt, kicsit nő és kicsit olyan mai darabka. Nekem kedvez a szerencse...szóval nincs mit tenni...el kell engednie önszántából, vagy a fogsora bánja. Nem fogok úgy pattogni, ahogy a másik fütyül...és a farkamat sem fogom egyből csóválni, csak mert egy fegyver csöve szegeződik rám.
- Hogy lehet egy ilyen kis porbafingó zsernyák? Hogy nevezheted magad annak, ha elkapni sem tudsz egy hozzám hasonlót? - durrantok oda neki egyelőre szavakkal, bár lépésekkel felé is megzaklatom fegyver ide vagy oda, nem izgat annyira. Túl közel úgy sem megyek, eszem azért még van attól függetlenül, hogy felcseszte az agyam pár szócskával. Rohadtul nincs sok kedvem ehhez. Ezer meg egy dolog van, amit csinálnom kellene, kurvára nem érek erre rá. Egérutat kell nyernem...ennél azért kicsit nagyobbat. De hogy érjem el, hogy lekopjon rólam? Gondolkozz!
- Mi a tököm kell?! - kérdezem unottan, szinte már fájón szöknek ki a szavaim, hiszen mit akarhat tőlem pont ez, hiszen csak parancsot teljesítve loholt utánam. Essünk túl a formaságiakon, aztán menjen mindenki a maga dolgára. Felhajtást csapnak egy kis esti autótolvajlásból. Elveszik az ember kedvét még az élni akarástól is!  


Kinézet-megjelenés

“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”

Sejthettem volna, hogy nem lesz könnyű menet és hogy akadnak majd hátráltató tényezők. Jó, persze már hozzá szoktam, hogy valami mindig közbe jön és akadályoztatnak a terveimben. De most elég korán rajtakaptak...vagy már eleve tudták, hogy itt leszek? Fülest kaptak valahonnan ezek a kopók, vagy mi a tököm? Ha ez a nagy büdös helyzet, akkor ki kell derítenem, hogy ki köpött és csak jól meg kell gyepálnom érte, nem ügy. Van pár sejtésem, hogy ki köpte ki a nevem, de meg sem rágta és ezt visszatömöm majd a pofájába. Csak 3 ember tudott erről az akcióról és pont a harmadik ipse nem jött el...bár a másik kettő is ludas lehet. Úgyhogy...most kurva nagy szarban vagyok... szemezek a fegyverrel és a kezemet is emelem. Tiszta mindkettő, így lassan fel is állok a kényelemből, hogy kilépjek a lopásra ítélt autóból. Szemmel tartom a 3 rendőr hamisítványt egytől egyik végig nézem őket tetőtől talpig és mocskos mosolyra húzódnak ajkaim. Hárman. Ennyi. Nem több. Lehet nem is értem jöttek, csak az útjukba akadtam. Akkor húzzunk elő valami mesét a tarsolyunkból...milyen hazugsággal dobáljam meg őket? Adjuk be a szokásos mesét? Ezeket még nem láttam a környéken, nem láttam őket ezen a területen és másfelé sem nagyon jártak. Újak lehetnek? Ha igen, akkor bármit bemesélhetek nekik, kurvára nem ismerik -remélem- az élettörténetemet. Hogy jobb ha nem hisznek el nekem semmit, hiszen a csillagokat is képes vagyok lehazudni az égről, vagy bemesélhetek akármit számukra. Aki rendszeresen találkozik velem, az kurva jól ismer...a friss husik, sajnos nagyon hamar bedőlnek nekem és az áldozatommá válnak. Iyan ez a szakma, döcögős, de ha kemény vagy, akkor túléled bármilyen helyzetben. Évek óta élek ekképp, nem ma fogom feladni az életritmusomat. Túl könnyű lenne ebbe a csapdába belesétálni. Túl könnyű és túl unalmas. A puha pöcsüek táborát erősíteném meg ezzel a lépéssel. És az nem is én lennék.
-Mi járatban? Hogy ityeg? A saját kocsimmal babrálok, beletört a kulcs...Van probléma?! - próbálok improvizálni, ahogy a csajra siklik a tekintetem, hiszen 2 hapekkel érkezett. A kérdés igenis piszkálja a fantáziámat, hogy mennyire friss a nőcske és hogy ő most talpat nyal, vagy vele akarják demonstrálni ezt az egészet, hogy nők nem kellenek ilyen esetekhez. Jó lenne, ha nem lenne ebben a szakmában egy sem... hiszen nőket verni nem szép dolog, nem igaz? Egyenesen rusnya teremtésnek kell lennie valakinek, aki ehhez folyamodik. Kezet foghat majd velem... visszatérve a tervhez...kezd viszketni a tenyerem.  És az sosem jó jel. Kéne egy rögtönzött elterelés...  a felemelt kezem egyikén mozogni kezdtek az ujjaim. Sunyi mosollyal figyeltem a környéket, hiszen várható lesz egy kis mozgolódás. Ám várni kellett kicsit, míg a nő környékéről pár konténert el nem kezdett püfölni az egyik cinkostársam. Szóval a pillanatnyi figyelemzavart felhasználva hátráltam ki a célkeresztségből, hogy meglógjak, hogy futni kezdjek, hogy biztos távolságba érjek ezektől a kutyáktól. Nem gyávaság, pusztán szeretem a friss levegőt és semmi kedvem egy cellában kikötni, ahol hányás és izzadságszag keveredik, ez minden. Talán egyszer fordulok hátra, hogy ellenőrizzem, hogy követ-e valaki...persze ha nem jutottam el semeddig sem, akkor csak a szúrós tekintetemmel nézhettek farkas szemet.  

Kinézet-megjelenés

“How could you be faithful to yourself when you don't even know what you want, where you came from, who you are, and where you are going?Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it.”

A Norton leánnyal való találkozás felkavarta az állóvizet, az eddigi hitványabb életem még silányabbá lett. Az, hogy a fejemhez dörgölte azt, hogy tulajdonképpen egy gyilkos vagyok...nem mondott újat, ám ez nem a teljes igazság. Megöltem a nővérét. Tulajdonképpen 19 éves voltam, mikor elhangzott tőlem, hogy feleségül akarom venni...de ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Én túléltem, őt meg a mai napig gyászolom. És van, ki még mindig engem okol érte. Visszatérve a Nortonhoz, azt hittem én balga, hogy lesz esélyem ezek után nekem is túllépni ezen az egészen. De persze hogy nem, hiszen pár nap alatt lelépett a városból és üzenni sem volt képes. Elszidtam az egész családfáját, elhordtam mindennek, satu részegre ittam magam és közben a halott majdnem mennyasszonyomat is csúnyán a számra vettem párszor. Nem vagyok szent, sosem voltam és talán sosem leszek. Egyszerűen nem látom az alagút végén a fényt. Nem tudok megkapaszkodni semmiben sem, mely kihúzna ebből a maszlagból, melybe kerültem. Csak mondom, magamnak köszönhetem megint. Így tervezni kezdtem a srácokkal, az utca zűrös alakjai, akik pont ugyanúgy autóversenyzésben keresik a kenyerüket, vagy pont rosszabban. És így teljes is az életem. Nekem megfelel. Ma már a második doboz bűzös rudamat szívom, abból is talán az utolsó szállal van még meg... de kellene egy következő dobozzal is, ezért járom az utcákat, tarhálok, akitől csak tudok, esetleg arcról ismerek...csak amíg nem tudok egy teljes csomaggal venni. Pfff’ az meg kitudja mikor lesz még, így, hogy parkolófiúként vagyok bejelentve, egész gáz keresetem van, főleg, hogy szabadnapos vagyok. Egy újabb lopásba gondolok bele, már a jármű is meg van, tervezések vannak a fejemben, hogy melyik nap és milyen órában. Hogy egyedül megyek, de kellenek a füleim is, akik jeleznek, ha gáz lesz a helyzet. Persze ezeket is nekem kell kiválasztanom, hogy kikben bízok meg annyira, hogy valóban jelezzenek a gáz szitukban. Már a sokadik hívást nem vettem fel egyik bátyámtól sem, nem jelentkeztem semmilyen módon sem és otthon sem tartózkodtam napok óta. Az agyam zúgott a gondolatoktól és tervektől és nem akartam egyáltalán Maisire és a testvérére gondolni egy percre sem. Bőven elég az, hogy az utóbbi kanja feljelentett testi sértését, de mivel bizonyitani nem tudta, hogy én voltam, mindez abba maradt. Persze ennek nem én ittam meg a levét, szerencsére, hanem Norton leány, így talán ez miatt is sunnyogott el. Nem baj, így legalább nem fogja elterelni a gondolataim, így is az a pár óra együttlét bűnös élvezetekre vitt és rohadtul messzire kalandoztak a gondolataim az eredeti céljaimtól. Nem akartam lekötni magam senki mellett. Jó volt nekem ez a kicsapongás, amit megadott nekem az élet a születésemtől. Talán a sors akarta így, már ha hinnék ennek a sors mizériának. A munka nehezére próbálok figyelni fixen, hogy a számba vett zseblámpa fénye a megfelelő helyre világítson. A zárt a megszokott eszközökkel töröm fel. Az áldozatom jelenleg egy hibrid Grand Cherokee, valami gazdagabb muksóé, bár ő sem tiszta lapokkal dolgozik. Nem értek a munkájához, az viszont biztos, hogy nőket futtat és olykor merészebb bizonyos dolgokban. Hallottam ezt azt róla és képes voltam napokig lecsekkolni, hogy mikor merre jár, mikor hagyja ott valahol hosszabb távra a kicsikéjét. Most mondjuk, ezekben az időkben egy másik kocsival járja a város másik végét... Ám most nem ez miatt vagyok itt, hiszen az ajtó zár kattan, nyitom is a járművet ki, hogy bevágódjak az ülésre és a műszerfal alatt kezdjek matatni. Figyelem a kábeleket, figyelem mely kábel merre szalad és hogy mi nem tiszta ezzel az egésszel. Mintha...túl könnyű lenne... és miért...? Hallom a sürgető hangokat és azt is, hogy egy idegen hang is feltűnik, minden más elhalkul, így fel kell üljek egyenesbe és egy fegyver csöve kezd bámulni a képembe. Kell egy rövid idő, mire a tulajdonosa is feltűnik...kinyögök egy cinikus hmm'-t, merész vigyort tolok a képemre és lassan felemelem a kezeimet, hogy látható is legyen a másik számára.


Kinézet-megjelenés