… nyolc és félév telt el azóta, hogy kénytelen voltam szembesülni azzal a ténnyel, hogy mégsem az a bajtárs, felettes vagy barát vagy, akinek valaha gondoltalak. Akiben teljes mértékben megbíztam. Akinek vakon és fenntartások nélkül hittem, én ostoba.
Nem az volt az első alkalom, hogy a megérdemelt pihenőidőnk alatt kereszteztük egymás útját. (Nincs is annyi ujjam, amelyeken megszámolhatnám, hogy ez a „botlás” hányszor történt meg, de sohasem lett belőle több, mint egy jövök-megyek éjszaka.) Azonban, a nővérem halálát követően darabjaimra omlottam és képtelen voltam otthon megtalálni a helyemet, mert a lakás minden istenverte szegmense rá emlékeztetett és arra, hogy milyen üresség tátong most bennem. Az alkohol, a fájdalom és a céltudattalan bolyongás semelyike sem volt bölcs tanácsadó, mert nálad kötöttem ki.
Tudtad – sőt, mindketten tudtuk –, hogy elcseszted azzal, hogy nálad tölthettem az éjszakát. Többet is, egymás után. Tompítottuk egymás gyászát, hiszen a nővérem ugyanúgy a te egységedben volt. Tudtuk, hogy nem helyes és, hogy ez istentelenül nagy baklövés volt, de túlságosan jó volt, hogy vége szakadjon mielőtt visszamennénk. De vége lett, nem sokkal előtte.
Egy gyönyörű hajnalra ébredtem valamivel az ébresztő előtt és a békés reggelem, hamarosan egy rémálommá változott.
A csöndes morgás és a perzsa szavak egyvelege mellett nem lehetett semmit sem kristálytisztán érteni, de akadt néhány elhangzó, amiket biztosan nem lett volna szabad meghallanom: likvidálás - Gin - veszélyes - pénz. Összepakoltam a maroknyi holmimat, de még beszélni akartam veled. Adni akartam egy esélyt. Ellenére annak, hogy a meggyőződésem és az ösztöneim mást súgtak. A legfinomabb rántotta mellett megreggeliztünk, de… a levegő nehéz volt, telis tele ki nem mondottakkal.
– Mi történt Ginnel? Mit műveltél Zarek?
Úgy mosolyodtál el, mintha megkönnyebbültél volna.
– Kérlek, tégy meg egy szívességet mielőtt távoznál. Ne üsd bele az orrodat, ha jót akarsz magadnak, kicsi szívem. Mindkettőnk érdekében.
Ez volt az, amit Gin tett? Közel járt valamihez, amihez nem kellett volna?

… nyolc év telt el azóta, hogy utoljára láttalak.
Azután az éjszaka után egyetlen közös bevetésünk volt, de az irányítás kicsúszott a kezeim – kezeink – közül, aminek a csapatunk két tagja szenvedte karát, mert minden beléd vetett bizalmam, odalett. Jelentettél a rendtartás megzavarásának vádjával. Jelentettelek, a viselkedési normák megsértésével. A fél évig húzódó tárgyalás eredménye nem volt más, mint az Én felfüggesztésem engedetlenségre és rendbontásra hivatkozva továbbá a pszichikai vizsgálat során feltárásra került a kezeletlen PTSD-m és enyhe paranoia az irányodba, amelyet néhány bajtársunk is megerősített.
Nem volt erőm tovább harcolni, nem akartam visszamenni a kezelések után sem, mert tönkre tettél valamit, ami fontos volt számomra. (Több mindent is.) Úgyhogy rövidre zártam a hattyúdalt, kiléptem.

… aztán besétáltál azon a kibaszott ajtón, mint Declan McLennan.
Milyen csontvázak vannak eldugdosva a szekrényedben? Vajon mennyire fog fényderülni? Igazából, ki vagy te? Ezek és ehhez hasonló kérdések keringenek a fejemben, de leginkább: És csak úgy, mi a fasz??

u.i.:
Zarek Declan karakteréről önmagában nem sok szó esett, ugyanis vele kapcsolatosan jóformán semmi sem kőbe vésett és, szinte az egész lénye a múltja jelentős részével együtt szabadon formálható és alakítható. De akadnak azért ötletcsíráim bőőőven, amit mindenképpen a jövőbeli userrel szeretnék tovább fejleszteni és alakítani, úgyhogy bár a múltjuk relatíve kőbe vésett, de a jelenük és a jövőjük…?
Úgyhogy, nem maradt más hátra, mint az, hogy:

Nagyon várlak!  
Ha mindenképpen szükséges valamiféle támpont, akkor mindenképpen egy olyasmi jellegű jellemet képzeltem el neki, aki irányítóbb jellegű vagy legalábbis tudja, hogy mit és hogyan akar. Lehet, egy manipulatív kis köcsög, ebből adódóan a lapjait mindig sikerül jól kevernie és valószínűleg semmit sem csinál véletlenül, de nem egy karót nyelt seggfej vagy egy olyan ember, aki nem akar még élni. Nála mindig többről kell, hogy szó legyen, mint amit láttatni enged.

u.i.2: Egyáltalán nem ragaszkodom semmilyen romantikus jellegű kapcsolathoz kettejük között (legfeljebb a múltban), mert benne van az, hogy az írási stílusunk nem passzol így egymáshoz vagy máshogy gondolkozunk ezekről vagy egyszerűen csak az user egy kötött, de kötletlen karakterben gondolkozik (ami tök oké), viszont személy szerint (ha mégis valaki elvinné) nagyon imádnám, ha létre tudnánk kettejük között hozni egy
a) love-hate kapcsolatot
b) bármit, ami toxic vibeokra utal(hatna) [vagy más finomságokra]
c) netalántán egy friends to lovers to enemies (to lovers) vonalat.
(Ez a user egyáltalán nem helyesli az ilyesfajta kapcsolatokat.) Viszont, nagyon élnék valami ilyesmit.