Japán, a világ azon része, amitől mindig is kicsit írztóztam és magam sem tudom megmondani az okát, pedig jó hely, már amennyit én látok belőle. Csak két napot töltök itt, versenyeket fogok nézni, van egy két versenyző, aki miattam van itt, és nem tudtam lemondani a meghívást, bármennyire is akartam. Mert New Yorkban tele vagyok munkával, akármennyire akarom átadni a meló nagy részét azoknak, akiknek nem keveset fizetek, mindig van valami ami visszahúz. Ezért is szoktam mondani mindenkinek, hogy ez nem munka, hanem hobbi, és ez tudott egészen japánig húzni. A lelátón ülve, kezdem egy kicsit elunni magam, még csak az előkészületek mennek, kocsi sehol, egész nap nem volt, csúszás van, csúnya csúszás, és tudom, hogy az idő pénz, nekem mindenképpen. Annak reményében ültem le ide, hogy ma kihagyom a munkát és a szórakozásnak szentelem ezt a két napot, de kit akartam áltatani, nem megy nekem az egy helyben ücsörgés és sosem ment. Az órámra nézek és egy nagy sóhajjal állok fel és indulok meg a garázsok felé. A nagyság átka, vagy inkább kiváltság? Mindenhova bejárásom van, kikerült a kezeim, vagyis inkább a cégem kezei közül egy világbajnok és a sport világának java ismeri a nevem és sokan tudnak hozzá arcot is párosítani, de ha ez nem lenne elég, a nyakamban lógó kis kártya majd szépen igazolja, hogy nem járok én rossz helyen. Amint leértem a lépcsőn meghallom, hogy kérik a rajthoz a női mezőny versenyzőit. Csodás, de azt hiszem akkor az egyik garázsból, testközelből fogom végig nézni a történéseket. Mire odaérek már rajtolnak, kapok egy fülest sebtében az egyik szerelőtől és beállok karba tett kézzel, hogy megnézzem ki az, aki nekem szemet tud szórni ismeretlenük is. - Ő ki? - a saját versenyzőjükre kérdezek rá, mert szégyen vagy nem nem tudom kik azok, akik most a pályán vannak, egyetlen egy nevet sem tudok felidézni és nem azért van, mert ők nem mennek nagyot, csak sok sportban állok egyszerre helyet, és nem tudom mindegyiket pontosan követni. - Mera Clark. - felelik gyorsan, de nem is adnak nekem több időt kérdezgetni, de ilyenkor már nem is teszek fel semmit, csak figyelek. Ez a sport csak a szememnek édes, ültem már hasonlóan gyors kocsikban, de tudom, hogy a száguldás ezen foka nekem csak olyan plátói szerelem marad, amit igazából sosem próbálnék ki, meghagyom a profiknak. De az, hogy meglássam valakiben azt, amit mások nem, ahhoz én elég jól értek és sok mindenki nem fog meg, ami ritka, kivéve egy lányt, aki sokkal agresszívabban vezet, mint a többiek, mintha nem félne. A garázsban nézem végig az egész futamot és egyre kíváncsibb leszek ki az, aki a kormány mögött ül.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
Hétről hétre élünk. Nyomon se tudnám követni merre járunk. Persze azért is utazócirkusz a neve. Legtöbbször a klíma, vagy a levegő változás, az ami feltűnik. Hiszen a pályák nagy része kieső helyen van, messze a civilizációtól, még is közel, hogy az emberek jól szórakozzanak azon, hogy füstölgő kocsik, körbe-körbe fussanak egy adott pályán. Japánt mindig szerettem, kultúrája elragadó. Az emberek kedvesek és nyitottak az ismerkedésre. Már amennyire lehetséges ez a mi szoros időbeosztásunknál. Talán ezért is frusztrál, hogy a mérlegeléssel elcsúszunk. Mi a francért nem lehet haladni? Egy-két kiló pluszban már nem oszt nem szoroz, menjünk. Haladjunk. A pálya már dübörög alattunk, a közönség türelmetlen. Épp csak annyira, mint jó magam. De legalább már a kocsiban vagyok, a sisak úgy feszül minden milliméteremre, mintha még egy bőröm lenne és szívom magamba az energiát. Legalább meleg van, a gumi tapadása könnyebb lesz. Hallom, hogy mit magyaráznak a fülembe, de mint mindig rohadtul nem foglalkozom vele. Csak az előttem lévő lány idegesít, aki úgy vonult végig a Paddock-ban, mintha az övé lenne a világ. Nem baj, majd nézheti a csinos hátsó felemet a futamon. Végre rajthoz állunk. A fények villognak az emberek már izgatottak, és elindulunk. Minden remekül megy, a kocsi még nem ment ilyen jól. Remélem, hogy nem merül fel semmi probléma. A múltheti versenyen persze kiállhattam, mert elszállt a váltóm. Előtte a fék adta meg magát. Ha most is közbe jön valami, akkor felgyújtom. Megígértem és tudják, hogy megteszem. Caitlyn úgy suhan előttem, mintha nem lenne más a pályán. Élvezi a vezető szerepet. -DRS zónán belül kerülsz, de még két kör.– adják az utasítást. Igen, tisztában vagyok vele, hogy anélkül nem fogom tudni megelőzni. De még két körig kell nézzem a seggét, csak jobban frusztrált leszek. Közeledek, érzem az ereimben, hogy menni fog. Az izmaim úgy feszülnek, hogy szinte fáj. Koncentrációmat az állandó konstrukciók megzavarják. -Fogd már be, bassza meg! Koncentrálok.- kiabálok vissza. Tisztában vagyok vele, hogy lassan kereket kell cserélni. Érzem, hogy nem tapad már annyira. Szét cincáltam a gumikat, túl sokszor kerültem a kerékvetőre. A kocsi megcsúszik, én pedig próbálom a legkevesebb időt elcseszni. -Box. Box.- újabb utasítás. Hangosan káromkodnék, de nem lehet. Csak kiállok, hogy megtörténjen a csoda. Új gumik, jobb tapadás, gyorsabb körök. Olyan gyorsan térek vissza a versenybe, ahogy lehet. Négyen kerültek elém. A szívem úgy kalapál, hogy a fülemben érzem a dobolást. De sikerül. Most már lehet nyitni a hátsószárnyat. -Három kör Mera, második vagy.– újabb infó. Most már nem válaszolok, csak hajszolom a győzelmet. -Vadászd le.– ez a mondat már jobban tetszik és mintha bekattant volna valami, második kör végén már utol is érem. Végül egy elég veszélyes manőverrel átveszem az irányítást. A kocsi, akár az álom, hasítja a levegőt. Végül enyém a dobogó legfelső foka. Önelégült voltam, büszke. Immáron senki nem veheti el ezt az érzést. A nap további részében persze már zajlottak a kötelező körök, pár rajongóval kép készült és aláírás osztogatások. Alig vártam, hogy este legyen és megünnepeljük. Az alkohol patakzott és én pedig megválogattam a mennyiséget. Nem akartam totálisan lezülleni. Emlékezni akarok mindenre. Főleg arra a fickóra, aki ott állt nem messze tőlünk. -Hello idegen. Mit szólsz? Láttalak a dobogóról..
A garázsban állva mintha felgyorsulna az idő, nem kapkodom a fejem, csak figyelem a futamot, valamiért sosem értettem miért nem ültetnek a királykategóriába női versenyzőt, de ahogy nézem Merát kezdem megérteni. A nők őrültek tudnak lenni és nem ismernek határokat, akárcsak a pasik, de Ő valahogy sokkal vakmerőbbnek tűnnek és nézve Őt, mintha nem lenne lehetetlen, mintha nem lenne ott a betonfal, és csak gumik lennének mindenütt és ha nekicsapódik nem törik ezer darabra a kocsi alatta, hanem menne tovább. Olyan érzésem van, ahogy nézem, hogy feszegeti a határokat és a csapata idegrendszerét, hogy azt érzem na igen, mellette a pasik nem rúghatnak labdába, de nem merik bevállalni őt, tudom, hogy nem, mert ha be mernék, nem itt versenyezne, ez nem az a kategória, ahonnan nagyon ugrálni lehet, talán ez a csúcs, vagy nem, hiszen mindig van feljebb, egészen addig, ameddig minden pilóta vágyik kiskora óta, amióta beült a gokartba és szétszedte a gumifalat olyan adrenalin löketet kapott egy verseny alkalmával. A lány is éppúgy szeli fel az utat, a versenytársaival törli fel betont. Amikor végül megnyeri a versenyt teljesen átszellemülve indulok meg a csapattal, amikor a dobogón kiosztják nekik a díjat. Lehet kinéztem magamnak a leendő sportolót, aki majd megpróbálok felemelni, de nem tudom mennyire van szüksége rá, ez mindig rizikós egy ilyen kategóriálban. Itt már vannak azért szponzorok, nem sok és sosem tudni mi az amire itt a versenyző vágyik, van aki feljebb akar jutni, van aki a családi nyomás miatt van itt, és ha rákérdezel sokszor csak nemet kapsz, és én ezt annyira nem akarom hallani. Tapsolva állok ott a himnusz végén, amikor mindenki a pezsgővel van elfoglalva én vigyorogva indulok a lelátóra, hiszen jelenésem van ott, hogy megnézzek valakit, aki most igyekszik éppen magasre törni és neki menni is fog, az biztos. A versenyek végén indulnék haza, nem annyira vágyom a nagy bulikra, amik ilyenkor megrendezésre kerülnek, de a versenyzőm hajthatatlan, és én nehezen mondok nemet, így egy gyors fel frissítést követően belépek a hotel rendezvényterméba, ahol millió féle színben pompázik minden, de mégis visszafogott, a buli mindenkinek szól és tudják, hogy nem lesz finom, de ilyenkor már senkit nem érdekel. - Gondolom feltűnt, hogy kicsit kilógok a csapatból. - fordulok a hang felé vigyorogva és pontosan tudom ki az aki velem szemben áll. A jobbomból átrakom a pezsgőt a másikba, hogy kezet nyújtsak neki, a szokásos üzleti stílus, amiből most nem kellene ide, de a megszokás. - Andrés vagyok, és azt hiszem egy nagy rajongód mától, gratulálok, nagyon szép futam volt, bár elég veszélyes, de megoldottad és azt hiszem ez a lényeg. - kacsintok rá, és belekortyolok a pezsgőbe. - Mindig ennyire forrófejű a stílusod, vagy ma sikeresen felbosszantott a második helyezett? - tökéletesen felismerem a helyzeteket, nem ma kezdtem a sport világában, látszik, amikor egy versenyző, azért is akar nyerni, mert az a bizonyos konfliktus vagy feszültség már szinte tarthatatlan és egyszerűen csak ki kell adni magából, és addig szép ez, amíg valaki úgy teszi meg, mint Mera, akin a kelleténél még így is tovább legeltetem a szemem, nem éppen szakmai, de csak az tehet róla, hogy ennyire magabiztosan pattant elém.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
Örökké élt bennem a versenyszellem. Utáltam veszíteni. Talán mindig is volt egy kevés dühkezelési problémám. Nem tudom, én már megszoktam, hogy pillanatok alatt robbanok. De mindent megmagyaráz ez a szezon. Olyan volt akár egy hullámvasút. Voltak jobb és rosszabb futamok. Én pedig úgy éreztem, hogy cserben hagytam magamat, a családomat és azt a kevés embert, aki képes volt miattam bekapcsolni a tv-t. Erre pedig egyáltalán nincsenek szavak. Olyan érzés volt, mintha a csapat cserben hagyott volna. Egyáltalán nem érdekelte őket, hogy milyen helyezésem lesz. Ez pedig megadta az alap feszültséget napról, napra. Persze, fogalmazhattam volna szebben is, vagy kedvesen megkérni, hogy ne csesszék el a kocsit. Igen, ezek érzékeny műszerek, de elég egy apró hiba és rajthoz sem állhatok. Viszont örömmel töltött el, hogy legalább a mai verseny olyan volt amilyen. Mindenki támogatot. Ez csodálatos érzés volt, épp annyira, mint a dobogó tetején állni. Az esti parti pedig számomra kicsit unalmasan kezdődött, beszédek és társai. Nem voltam hozzá szokva, hogy kedvesen is megnyilvánuljak azoknak, akik eddig a fülük botját nem mozdították. Talán ezért is csúszott le két pohár pezsgő, kevés étel bevitel és erős pezsgő. Kicsit kótyagos lettem, még ha nem is teljesen. Ekkor vetem észre, hogy egy ismerős idegen áll nem messze az asztaloknál és felbuzdulva lépdeltem hozzá. Megszólítva elmosolyodom, ahogy kedves gesztusokkal üdvözöl. Kezét megfogva szorítok rá enyhén. -Nem mondanám, de legalább nem részegen táncolsz.-nevetem elmagam. Igazán nem tudom megmondani, hogy mi is volt, amiért oda mentem hozzá, de jól esett valaki mással is beszélni a csapaton kívül. -Üdv, Andrés. Köszönöm szépen. Szeretek veszélyesen élni. Veszély nélkül unalmas lenne az élet, nem gondolod? Egy csöpp meggondolatlanság kell, hogy elérd a célod.- mormogom, ahogy a pezsgőbe kortyolok. Bár nem kellene tovább innom, még is úgy éreztem, hogy hirtelen kiszáradt a szám, ahogy végig mér. -Caitlyn? Ugyan, eleget bámultam a seggét, gondoltam megmutatom neki a sajátomat. Az legalább formásabb.- vigyorgok rá szenvtelenül és leteszem inkább a poharat, nem szokásom ennyire nyíltan flörtölni és jobb lenne, nem most bele kavarodni semmi hülyeségbe. -Mindig, az angol vérem hideg, akár a Londoni eső. De a temperamentumom kicsit szélsőséges.- megvonom a vállam, miközben válaszolok és az asztalon lévő felhozatalból keresek valami alkoholmentest. Jobb, ha észnél maradok. -Mi járatban erre felé? Az emberek nagy része nem szokott csak úgy külföldi futamokra utazgatni. Vagy kikapcsolódásképp jöttél?- végre a kezembe akad egy narancslé és azonnal megkaparintva csavarom le a kupakot, amibe belekortyolok. -Az mennyire gázos, hogy lelépnék a buliról?- nézek körbe, ahogy mindenki jól érzi magát, én pedig szinte feszengek az egésztől. Jó érzés nyerni, de nem azért teszem, hogy vasárnap esténként lerészegedve ugráljak zenékre és ne emlékezzek a napra, amikor az álmom egy darabkája valóra vállt. Biztos, hogy velem van a baj.
Sokszor sok országban járok, ahol nagyon sok embert ismerek meg, ez a munka valahogy a hobbimmá vált, és imádom minden percét, kivéve, amikor a bulikba kel elmennem, mert szinte elvárják, mint az összes versenyzőtől, hogy megjelenjen. Vannak akik nem vállalják be, a nagy része inkább pihenne egy ennyire fárasztó hétvége után, de az én srácom dobogós lett, Őt meg kellett ünnepelni, így még ha csak egy kis savanyú szájízzel is, de megjelentem és tiszteletemet tettem a partin, bár tudom, hogy holnap az első géppel indulnom kell haza, mert még nagyon sok sportoló van, akinek az ügyeit én magam intézem, bár már korántsem annyi, mint régen. - Na olyan helyzetben engem szerintem még senki nem látott. - nevetek a meglepetés erejével rám találós lányra. Pontosan tudom ki ő, de neki nem kell tudnia arról, hogy én ki vagyok. Sokszor csak az árnyékból egyengetem az emberek életét, a nagy bumm előtt, mielőtt minden beindulna és a csúcsra törnek, van aki ismeri a nevem, de ők inkább a csapatvezetők ilyen sportágakban és menedzserek, akik akár még konkurenciaként is tekinthetnek rám, bár nekem mindig az a lényeg, hogy a legjobbat kapja az aki megérdemli. - Hogyne férne bele, a te életedbe a veszély szerintem alap fogalom, ne is adj alább, akkor nem lenne olyan figyelemreméltó a pályán mutatott teljesítményed. - nem titok, hogy fel sem figyeltem volna rá,ha nem úgy vezet ahogy, bár mindig figyelek, de itt csak nézőként akartam jelen lenni, mégis más szemmel figyeltem őt végig a pályán. Az igazán őszinte önképre csak elmosolyodom, de nem nézem meg mennyire van igaza, az egy kicsit erős lenne, most tőlem is, bár az arca és az egész lénye valahogy csak egyre jobban kéri, hogy megtegyem, de nem lenne ideillő mozzanat tőlem, bármennyire is ő hozta szóba. - Ezek szerinte Angliából származol, ha New Yorkban jársz, akkor szívesen beszélnék veled a karrieredről, amit most nem annyira kellene feszegetni, révén, hogy téged is ünnepel itt a nagy tömeg. - nézek körbe a kezemben a maradék pezsgővel. Talán tényleg jobb nem most fecsegni a munkáról, még a végén megvádolnak, hogy elvadászom az embereket más elől, holott tényleg csak szórakozni kellene. Pedig nem vagyok merev, csak Mera pontosan olyan lány, akivel tudnék dolgozni, van benne erő az én latin vérem, meg pontosan megérti, amit mont saját magáról, sokban nem különbözhetünk ilyen téren és ezekből vagy nagy viták kereskedhetnek egyszer, ha tovább szeretne lépni és velem, vagy a vitákkal együtt valami egészen nagy karrier. - Ja igen, Pedronak vagyok a menedzsere, azóta amióta még a gokart karrierje beindult volna, sportmenedzser vagyok, és ragaszkodott hozzá, hogy jöjjek el Japánba megnézni, mert nagy áttörés lesz az életében, a bulira meg egyszerűen csak elrángatott, hogy mennyire jó lesz, és a színét sem láttam még. - forgatom meg a szemem nevetve, és körbenézek, de ha akarnám sem tudnám ilyen távlatból észrevenni, hiszen a hely nagy, az emberek sokan vannak, a tehetősebb rajongók isitt vannak és minden kategória versenyzői, akik tiszteletét tették itt. Végignézem, ahogy keres magának valami kevésbé megterhelő italt és amint jön a kérdés, én felhúzott szemöldökkel nevetem el magam. - Nem hinném, hogy örülnének neki ha lelépnél, de a helyedben hasonlóan cselekednék. - válaszoltam neki nevetve, mert a buli igazából a klikkesedésről szól, nem lesz díjátadó vagy ilyesmi. - Menj egy kört, örülj mindenkinek, tudasd, hogy itt voltál aztán ha nagyon nem megy a folytatás lépj le, fel sem fog senkinek tűnni. - a szakmázás megint előjön, minden versenyzőmnek ezt szoktam javasolni, aki hasonlóan nem lelkesedik az ilyenek iránt és én is valami egészen hasonlót fogok tenni, mert ha akarom ha nem a fél vendégsereget ismerem, és ilyenkor illik a tiszteletkör. - Elvégre te vagy ma a győztes, szóval azért mutasd meg mindenkinek a formás feneked aztán lépj le. - emelem felé a poharam elismerésként a mai napra és lehúzom a pezsgő.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
Én sosem az elismerésért vagy a nagy partikért akartam nyerni. Hanem saját magam. Valahogy jobban hajtott a verseny szellem, mint azokat, akik körülvettek. Mindenben a legjobb akartam lenni, ez pedig ma sem volt másképp. Ez az egész felhajtás inkább a csapat további tagjainak szólt, meg a kocsinak, hogy nem gyújtottam fel a kockás zászló alatt. Pedig hatalmas volt a csábítás. Az, hogy újra látom azt, akin megakadt a szemem a tömegben pedig kellemes meglepetésnek tartottam. Még ha fogalmam sem volt róla, hogy ki ő és mit keres itt. De a lényeg, hogy itt van és ha már megjelent, akkor oka van. Az én kíváncsiságom pedig talán még nagyobb, mint a verseny szellemem. Ahogy felnevet el kell mosolyognom. Van valami a hangjában, ami a gerincemen okoz enyhe bizsergést. Ez pedig kicsit furán hat az egészre. -Te se szeretsz lazítani? Pedig néha kell egy kis kikapcsolódás. Stressz levezetés.- harapom be az alsó ajkam, ahogy szenvtelenül végig fut a szemem az előttem állón. -Csak ne haljak meg. Azért bármennyire vakmerő vagyok, nem szívesen ütköznék. Minden lépésemet átgondolom, hogy mi lehet a végkifejlet. De azért sok idő nincs, ha az alattad lévő autó több, mint háromszázzal repeszt.- megvonom a vállam. Most nincs kedvem szakmázni, de az egyetlen közös témánk jelenleg. Meg hát eléggé lefárasztott ez a nap. A sajtótájékoztatók pedig unalmas. Mindegyik riporter szinte ugyan azt kérdezte, semmi újdonság. Bár ez a pasiknál is így van. -Igazi, angol vérvonal.-bólintok, hiszen nincs mit tagadni, végül pedig elmosolyodom.-Ott aztán biztosan nem fogsz látni. Kiver a víz az amerikaiktól.-nevetek fel, végül pedig bólintok.-Ha csak szakmázni szeretnél inkább keress meg, egy nő nem lohol férfiak után.- nevetek fel végül és hagyom, hogy elsodorjon az áramlat. A zene dübörög és mindenki úgy bulizik, mintha holnap reggel alapból nem kéne korán felkelni, hogy induljunk tovább. -Oh, szóval Pedro.- úgy mondom, mintha tudnám kiről van szó. Igazából más karrierjét nem szoktam nézegetni, mindig saját magammal voltam elfoglalva.-Szóval menedzser vagy, akkor már értem. Viszont azt nem, hogy Pedro-t szívesebben nézegetnéd nálam.- tettetett durcizással nézek rá és nevetem el végül magam. Nem szoktam nagy társaság lenni, de most jó érzés volt mással beszélni, aki a mechanikán kívül másról is tud beszélni. -Nem érdekel mit értékelnek, vagy sem. Mert én veszítettem elektrolitokat és az energia szintem eléggé lemerült. Míg ők csak imádkoztak, hogy ne baszódjon el a kocsi.-megvonom a vállam és figyelek a csapat tagjaira. Igazán sosem éreztem azt a nagy családi érzést, amit annyira híresztelnek. De nem baj. -Ez már meg volt. Mindenkivel ölelkeztem, pacsiztam, koccintottam. Ki mire volt vevő. Most már csak el kéne párologni, hogy ne zakatoljon a fejem.- megvonom a vállam és újra kortyolok az üvegből. Talán a leggyorsabb módja, hogy felfrissítsem magam. -Ha megunnád Pedrot, a medencénél leszek.- hajolok közelebb hozzá, nem mintha bárki meghallaná, hiszen a zene hangos, viszont nem akarom, hogy más is invitálásnak érezné azt, hol talál. Még utoljára rá mosolygok, ahogy szinte fekete szemeibe nézve tűnök el a tömegben, épp mikor meghallom a nevem. Még pár embernek bemutatnak és kötelező pofavizit után, elpárolgok és a medence nyugalmába menekülve az egyik napozóágyra ledőlve szívom magamba a nyugalmat.
Egy ilyen bulin nem meglepő, hogy midneki mindenkivel bezsélget, itt lehet jó ismereteket gyűjteni és a jövőre koncentrálva kialakítani valami újat, ai jövedelmező lehet az ember számára. Én ma nem azért vagyok itt, bár láttam valakit, aki igencsak megfogta a fantáziám és tudnék vele mit kezdeni, munka szempontjából, természetesen. Amint rá gondolok jelenik meg a szemem sarkában és szólít meg, amir pontosan úgy reagálok, ahogyan akkor, amikor rá gondoltam az imént. - Van más módja is annak, hogy levezesse az ember a stresszt. Tenisz, kosár, golf, szex. - válaszolom neki nevetve, bár álszent duma lenne ha azt mondanám, hogy sosem iszok, mert de, csak ritkán annyit, hogy aztán részegen táncoljak bárhol is, nem nagyon tenne jót az imidzsemnek. - Ez érthető, nem egy golf versenyző vagy, jó is ha odafigyelsz, de úgy láttam, hogy neked kifejezetten jól megy a veszélyes versenyzés közben gondolkodás, mert mindenki épp bőrre megúszta. - azt nem teszem hozzá, hogy kívülről egy percig sem látszott, hogy bármit is végiggondolt volna, hallva a mérnököt a verseny végén szitkozódni, miközben büszke volt a lányra, és a teljesítményére, nem kis stressznek volt kitéve ott a rádió másik végén. Felajánlom neki, hogy ha New Yorkban jár, akkor keressen fel, de felnevetek, amint közli, hogy ott nem fogom megtalálni, meg tudom érteni egy kisebb országból egy amerikai pezsgésbe költözni nem olyan egyszerű. óriási lépés és nagyon nagy elköteleződéssel jár, és meg kell szokni mindent újra, ami sokaknak nem fekszik. - Ezek szerint ha magamnak akarlak, akkor nekem kell utánad mennem? - kérdezem vigyorogva, kérdőn végignézve rajta, talán megérne egy misét, hogy fussak utána, ha nem lenne annyi dolgom a többiekkel és még abban a fázisban lenne a karrierem, amikor keresem az olyan sportolókat, akik saját magukkal együtt engem is magasra repítenek. De már magasban vagyok, még magasabbra törnék, de nem tudok mások után loholni, még ha tudom, hogy Mera nagyon is megérné nekem. - Ohh, persze nyilván találtam magamnak elég jó társaságot, vagyis ő talált rám. - kacsintok rá, mert érzem, hogy kacérkodik velem és én partner vagyok ebben, nem fogok Pedro után sírni, de ha már eljöttem ide miatta, legalább koccinthattunk von a sikereire, de van egy érzésem, hogy egy lány jobban felkelthette az érdeklődését. Mondjuk az enyémet is jelenleg. Igazság szerint nem vagyok senkije, hogy megmondjam mit tegyen, vagy mit ne, de mivel az ő érdemét ünneplik lehet nem kellene olyan tempósan lelépni, de amilyen önfejűnek látszik, ez nem fogja megállítani. A szavait mosolyogva hallgatom, nem tudom hova tenni hirtelen, vagy nagyon makacs, vagy valami nagyon nincsen rendben a csapattal, amiért nem akar velük ünnepelni, de ez nem az én dolgom egyelőre,, viszont az meglep, amikor közli, hogy a medencénél lesz. Igazából nem tervezek vele tartani, miért tenném, nem ismerem és még csak közös munka sem annyira van kilátásban. Egy ilyen távoli országban nem azért vagyok jelen, hogy csak úgy lazsáljak, amikor tudom, hogy most végülis de, pont azért vagyok itt. Utána nézek miközben távozik, és megrázom a fejem. Körbenézek a helyen de Pedro alakja sehol sem jelenik meg, így legalább mondhatom, hogy rajta voltam, hogy megtaláljam, de nem tudtam, minden igyekezetem benne volt, legalábbis ezt fogom mondani. Magamhoz veszek egy nagy tálat, ami tele van sütivel, nem érdekelve, hogy ez nem azért van itt, hogy bárki csak úgy benyúlja, bár egy ilyen partin nem is igazán értem ennek a miértjét, így senkinek nem lesz rá szüksége, a másik kezembe meg egy pezsgőt, ha már ünnepelni akarunk, tegyük értelesen és elindulok Mera után. - Nem untam meg, meg sem találtam. sütit? - ülök le a mellette lévő ágyra és felé lerakom közénk a tálcát és magamba tömök egy kókuszgolyót. - Ha nem akarod, hogy téged is megunjalak mesélj nekem miért akartál olyan gyorsan lelépni, és ne mond, hogy a fáradtság, ti sportolók nem nagyon szoktatok egy ilyen versenytől kimerülni annyira, hogy ne vessétek bele magatokat a szponzorokkal teli buliba. - kíváncsian várom a magyarázatát, miközben újabb süti van a kezemben, és amint betermeltem pattintom is a pezsgőt.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
-Minden sportban részt szoktam venni. Bár az utolsó nem nevezném hivatalos sportágnak.- nevetek fel végül, mert igen, minden ami mocorgás nekem ki kell próbálnom. Az pedig, hogy a semmiből előszedte a szexet meg sem lepődök. Mindenki tudja, hogy úgy tudod kimeríteni magad és még is feltölteni. Nem fogom megtagadni azt, amire szükségem van. Az álszent csajok táborát erősítik elegen. -Aki versenyzik rá jön, hogy az agya a legnagyobb fegyvere. Ha élve akarsz kikerülni, főleg ha még eredményekre is akarsz törni, akkor mindenképp pörgetned kell az agyad.- megvonom a vállam. Sosem értettem azt, aki gondolkodás nélkül csap bele forró fejjel. Lehet, hogy úgy tűnt, hogy nem gondoltam át, hogy akár a hullaházba is kiköthettem volna, vagy épp Caitlynt küldöm kórházba. De tudtam, hogy túlságosan elfoglalt azzal, hogy imádja saját magát, mint sem kockáztassa az életét. Felpillantok rá és felnevetek. -Magadnak akarsz?- húzom fel a szemöldökömet. Hiszen rá nézésre biztos kellemesen mulatnánk, de nem érzem úgy, hogy most mindenképp bele kéne bonyolódjak egy ilyen játékba. Még ha most nagyon is megmozgatta a fantáziámat. -Hát kitűntél a tömegből és mit ne mondjak kellemes társaság vagy, mint a többiek.-vonom meg végül a vállam. Mert nem utálom őket, csak tudom, hogy a szerződésem ebben az évben vége lesz és nem emlegetnek hosszabbítást. Bármennyire is küzdök. Szóval, oka van annak, hogy kerülöm a csapatot. Felvittem őket a dobogóra, szóval öröm és boldogság. Mivel úgy döntöttem, hogy elég volt mindenből, hamar a medencénél kötök ki és lehunyt szemekkel meditálva fogadom magamba a meleg, de közben hűsölő levegőt. Ekkor egy ismerős hang töri meg a csendet és kinyitva a szemeimet megpillantom a sötét hajzuhatagot és széles mosollyal fogadom őt, végül kinyúlva oldalra veszek egy sütit, ahogy továbbra is őt nézem. -Biztos halálra kerested.-bólogatok mintha épp csak alátámasztanám a halott alibijét. Mert ha akarta volna biztos megtalálta volna. Még is itt van. -Kurvára nem vagyok fáradt. Egész évben szopattak a kocsival, az előző négy versenyen még a rajthoz sem jutottam el. Mindig volt valami gubanc ezzel a kocsival. Aztán mikor kinyitom a pofám én vagyok a szar alak. De megcsinálták. Én elvittem a célig a kocsit. Nem engem ünnepelnek, hanem magukat. A szerződésem lejár, nem kapok újat. Úgy tűnik.- egy újabb sütit keresek és az égre emelem a tekintetemet. -Megunnál? Még senki nem mondta, hogy unatkozna mellettem.-vigyorogva nézek rá és felülve, vele szembe támaszkodok meg a térdeimen. -Dobjuk fel kicsit Japánt, ünnepeljük meg, hogy milyen kibaszott ügyesen manőverezek.- nevetek fel és végig a szemébe nézve húzom le a ruhámat és leejtve a lábához egyszerűen fehérneműbe ugrok be a medence meleg vízébe és fel sem bukkanva, szinte a medence alján siklok végig.
Erős kezdés részemről, de ha már szóba jött a fezsöltség, a sportok mellett a szexxel lehet a legjobban levezetni és ez tény, nem egy nyomulós szöveg részemről. - Az a jó, ha nem ragadsz le egynél, mármint sportnál, hogy ne csak egy valami tudja elvinni a nagy terhet válladról. - bár ez amit ő űz azt hiszem eleget tesz id rá, de egy kis úszás, vagy ágytorna is könnyedén leszedi azokat, ha nagy a baj. Tipikusan olyannak tűnik, mint én, minden érdekli, de van egy amiért képes bármit megtenni, ezt nem bizonyítja jobban az, hogy képes volt őrültek módjára bevenni a pályát és végigmenni rajta, mintha nem is lett volna előtte senki vagy rajta kívül senki a pályán. Végülis jól csinálja, nem vitatom, nem értem annyira a stratégia ezen részéhez, sőt, inkább külső szemlélőnek mondanám magam, aki éppen hogy belelát a dolgokba. - És mindig élve akarok távozni a pályáról, hogy jöhessen a következő menet.- ismerem az agyműködését, megannyi autóversenyzővel dolgoztam és dolgozok együtt, ők valami egészen más világban élnek, ami érdekes és tényleg elég pörgős, olyan ami nekem felfoghatatlan még akkor is ha belekóstoltam a versenyzés ezen szakaszába is, csak éppen nem vérre ment a dolog, mint amilyenek it tűnik néha egy egy futam. Kérdésére felnevetek, ez valóban kicsit furcsán jött ki, de végülis több értelemben akarhatom magamnak, nagy dicsőség mindig, amikor egy sportolóm a csúcsra törés benne látok fantáziát, de mégsem ezzel kapcsolatban kapja meg a válaszom. - Ha nem akarnálak, nem mondanám, hogy találkozzunk New Yorkban, de mivel nem vonz a város, azt hiszem be kell érnem a látvánnyal, amit most adtál nekem. - a pályán nyújtott látványra gondolok, de nem pontosítok, ha ő kacérkodhat, azt hiszem megengedhetem én is anélkül, hogy nagyon nyomulósnak hinné, bár ennek egyáltalán nem mutatom jelét, azon kívül, hogy kicsit többet bámulom, mint illene. Bár nem tudom mivel tűnhettem ki, azon kívül, hogy nem szokásom csak úgy csapatok garázsában dekkolni és vigyorogva tapsolni az első helyezettnek, akinek a nevét az napig nem tudtam, ja végülis igen feltűnő lehettem. Nem tudom okos ötlet e marasztalni, hiszen menedzserként nem kellene elengednem, mert remek lehetőségek vannak itt és kár lenne pont neki elszalasztania, de nincsen ilyenfajta kötődésem hozzá, így csak végignézem, ahogy elbilleg, mint valami sértődött kislány, pedig nem látszott annak. Nem akarok utána menni, hiszen tényleg felesleges, nem nagyon tudnánk mit kezdeni egymással én nem az a pasi vagyok, aki rámászik bárkire, aki szépen mosolyog rá, és ő meg pont ezt hozná ki belőlem, a határozott felállásával. - Jaén rendesen körbenéztem. - felelem nevetve a sütivel a kezemben és leülök mellé, és már tömöm is az első sütit magamba. - Igen gondoltam, hogy erről fúj a szél, én sem ma kezdtem a szakmát, tudom hogy miért voltál olyan, amilyen odabent, csak kíváncsi voltam, ne haragudj, hogy ezt kihoztam belőled. De a mai teljesítményed után már csak pár jó szponzor kellene az újabb szerződéshez azt remélem tudod, és most pont azokat halasztod el kihasználni. - a pezsgő pukkan és éppen a számhoz emelem, a nagy szakmai beszédemet követően, ami szerintem pont nem hiányzott neki, de nem tudok nem a munkával létezni, így kijött belőlem. Amikor azonban megint szóra nyitja a száját és a pezsgő is lecsúszik a torkomon, ahelyett, hogy átadnám neki, csak rajta marad a tekintetem és a kezem pedig mozdulatlan lesz, amíg leveszi a ruhát. Valóban nem fogom megunni, de fogalmam sincs mit fog kihozni belőlem, mert nem itt kellene valami olyanba belekeverednem, aminek tudom, hogy se vége se eleje nem lenne, csak egy közepe, amit mindketten élvezünk és majd elfelejtjük egymást, valami más téren tudnám őt az életembe elképzelni, de ezt nagyjából az első mondatai között ki is lőtte. - Az nem kétség, hogy kibaszott jó voltál a pályán, de talán ez… - nem mintha hagyná, hogy befejezzem, de ha engedné sem lenne rá valószínűleg kíváncsi így csak végignézem a mozdulatait, és pofátlanul az egész hátsó részét miközben hátat fordít nevetem el magam és állok fel, hogy megnézzem jól van e az ugrás után. - Őrült vagy! - nevetek fel, amint megjelenik a felszínen a kezemben még mindig a pezsgő és magamba engedek még pár korttyal, hogy a pezsgő semmitmondó kis alkohol szintjéből, legalább a buborékok fejbe verjenek, ha már ennyire vad buliba keveredtem egy egyszer verseny utáni partin. - Milyen a víz? - kiáltok oda neki, de nem indulok be mellé, kíváncsi vagyok akarja, hogy menjek vagy csak az én agyamat akarja húzni, mert képes rá és azt hiszem most egészen vevő is vagyok rá.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
-Mindig mindent ki kell próbálnom.-bólogatok. Teljes mértékben az az ember vagyok, aki nem tud megülni a fenekén és mozognia kell, ha nem teszem akkor frusztrált leszek. Az pedig alapból nem jó az én örök mozgó agyamnak sem, mert akkor beindul és kőkövön nem marad. Az pedig nem sokat segít a karrieremen. -Ki ne akarná a következő menetet? Az ember fiatal és ki kell élvezni, amíg lehet.-megvonom a vállam, hiszen tudom jól, hogy nekem már csak pár hónapom maradt és lassan vége a szezonnak. Még ha mindent is beleadok, nem szabad elfelejtenem élni. Az pedig nem sokat segít, ha bosszúsan nyalogatom a sebeimet. Inkább kiakasztok mindenkit és megmutatom, hogy mennyivel jobb lehet az ember, ha van megfelelő motiváció. Szavaira sejtelmesen elmosolyodok és bólintok. Persze, hogy nem fog azonnal minden félével megtámadni. De attól még egy laza flört egy latin macsóval belefér, nem? Főleg, hogy kizárt dolog, a New York-i utazás. Így meg hát felnőtt emberek vagyunk, mindenkiben van egy csöpp alkohol. Amúgy meg ha lenne valakije, már rég leállított volna. De nem, sőt inkább adja a lovat alám. -Életnagyságban nézelődhettél, vagy még nézelődhetsz is.-vonom meg a vállam. Most már lehet vigyáznom kellene a számra, mert a vészharangok hamar bekapcsolnak. Nekem meg nincs szükségem egy féltékeny barátnőre, aki veri az ajtómat, hogy szálljak le a pasijáról. A medencénél nem számítottam rá, hiszen kámforrá is válhatott volna, de hirtelen sütivel és pezsgővel jelenik meg. Tehát valami még is csak mozgatja a fantáziáját. Az viszont hamar szíven üt, hogy csak nem tudja elengedni a munkarészét. Keserűen válaszolok neki. Mert minden boldogság mögött ott rejtőzik a szomorú valóság. Az pedig, hogy nincs szerződésem a következő évre. -Szponzort nehéz találni, ha pedig nem érzem magam százszázalékosnak nem ugrom bele. Jelenleg úgy érzem, hogy jobb ha nem a csapat körül vagyok. Lesz még párfutamom és elhiheted, hogy mindenki az én seggemet fogja nézegetni, ha akarja, ha nem. Ez pedig felfogja dobni a hangulatomat.-vonom meg a vállam. Az a baj, hogy heves vagyok és hamar robbanok, ami talán nem a legjobb dolog lenne pár szponzor előtt, akiket be kéne fűzzek, hogy támogassanak. Nem vagyok hülye, tudom milyen vagyok és most nem lenne jó dolog. Nem, hogy be nem vonzanám, de még el is üldözném őket. De erre még úgy sem akartam gondolni, így egy újabb őrült ötlet után, fehérneműre vetkőzve csobbanok bele a vízbe, hogy a klór, kitisztítsa a fejem épp annyira, amennyire kell. Ahogy a felszínre jövök, hajamat hátra dobva törlöm le a szemem és nevetek én is vele. -Mondj olyat, amit nem tudok..-kacsintok felé és még párszor elmerülök a víz alá, ahol úgy lubickolok, mint egy delfin, aki épp csak kibújt az anyja pocakjából. Ahogy újra felbukkanok megvonom a vállam és kissé lefröcskölve vigyorgok rá. -Kicsit hűvös, nem melegítesz fel?-oké, talán még sem volt jó ötlet csak úgy fejest ugrani a medencébe enyhén ittasan, de most már mindegy. Végül, nem tartok pisztolyt a fejéhez, hogy jöjjön be. Az Ő döntése lesz, hogy mennyire akar.
Az örökmozgó stílus, amit tanusít jó, nagyon jó, főleg, hogy láttam vezetni és a temperamentuma és ez a stílus, amit felvesz, vagy visel már régóta tökéletes egyveleg egy világbajnoki címért küzdő embernek. Azért egy kicsit több van benne, mint küzdeni akarás, és már megint helyben vagyok, ha még csak fejben is. - Ebben igazad van, élvezd is, mert jó vagy benne. - és nem is mondom tovább, mert már előre figyelmeztetem magam, hogy ennyi elég is abból, amit most mondani akarok, tudja ő magáról, hogy jó nem kell pont nekem bizonygatnom, akinek olyan mélyen semmi köze nincs ehhez a világhoz csak közvetetten. Kevés olyan embert ismerek, akit ne vonzana New York pezsgő élete, de aki mindent lát, mert járja a világot, hozzá hasonlóan annak lehet, hogy semmi, így csak megértően bólogatok a szavaira, de azért sajnálom,hogy a mai este jut csak belőle. Talán ezért is vagyok ennyire nyitott és bőbeszédű, a kelleténél illetlenebb, pedig mindig igyekszem rendes fickó lenni, lehet ez ma nem fog összejönni, mert annyira akarja,hogy már szinte fáj, hogy kimondjam amit csak nevetve tudok befejezni. - Ilyen könnyen felkínálod magad Mera? - mérem végig egy kicsit éhesebb tekintettel, de nem teszek mást a nézésen kívül, annyi ital még nincs bennem, bár ha lenne sem mozdulnék rá ennyire nyíltan és ennyire hamar. Gondolkodás nélkül nem indulok el a medencéhez, magamhoz veszek némi szilárd ételt és az este megrontóját vagy annak előszelét egy üveg pezsgőt és csatlakozok hozzá. Hogyan is tudnám elengedni, amikorl átom, hogy valami nem okés vele, én nem azaz ember vagyok aki egy ilyen nyilvánvaló dolog mellett elsiklik, most fog utoljára látni, szóval nekem aztán bármit elmondhat. - Valamilyen téren felelősségteljesnek hangzik, de mégsem úgy cselekszel. - egy kicsit belebökök abba a fene nagy magabiztosságába és nem azért, hogy bántsam, mert látszik, hogy nem egy egyszerű virágszál, ami valamilyen módon, nekem eléggé nagyon bejön, de ha ebben a sportban akar maradni, akkor ezeket a nehéz dolgokat kell átugrania, és igen nem lesz pihenés, szórakozás, amíg fel nem ér a csúcsra és attól most jelenleg nincsen közel, ha így sikerült megfogalmaznia a mondatait, ez kiérződik. - Ha ez kell a feneked nézegetéséhez azt hiszem nevezek én is. - nevetek fel magamhoz képest elég röviden, mert most az egyszer talán jobban akarom azt a nézelődést, mint azt kellene. Nem segít rajtam az sem, hogy pillanatok alatt, végig a szemembe nézve veti le a ruháját és meg is mutatja, amire én annyira kíváncsi voltam, amitől össze kell szorítanom az számat, hogy ne fújjam ki hangosan a levegőt. Végignézem, ahogyan beugrik, majd felszínre tör, nem is tudom levenni róla a szemem, a válaszára meg elmosolyodom és megint a számhoz emelem a pezsgőt és hozzám nem megszokott módon, dobom le az ingem és a cipőmet is lerúgom, hogy a nadrágom könnyen csússzon le. - Azt hiszed, mert latin vagyok máris forró a vérem? - indulok el felé nevetve, majd fejest ugorva jövök fel vele szemben a vízben. - Csak nehogy holnap megbánd, hogy rossz téren akartál belém gabalyodni. - nem tervezek sosem nővel, nem akarok olyan álmokat adni bárkinek is ha tudom, hogy a munkám van mindennek előtt és nem a magánéletem, már ráment egy kapcsolatom és most inkább nem akarok beleakadni senkibe. Mera pont nem olyannak tűnik, mint aki azonnal a gyűrűt várja, így könnyedén játszadozunk egymással, minden kötelezettség nélkül.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
Mások véleményére eddig rohadtul nem adtam és még annyira sem érdekelt. Tisztában voltam az adottságaimmal és azzal is, ami rám vár. De az Ő szájából még is jó volt hallani. Bár csak egy mosolyig jutok, mert tudom, hogy nem akarok ebbe jelenleg mélyebben belemerülni. Most nem. Élvezni akarom azt, hogy végre a dobogó felső fokán lehettem és minden szem rám tapadt. Még az övé is. Kérdésére fel kell nevessek, mert hát lehet úgy tűnik, hogy simán felkínálom magam bármelyik jött-mentnek. De nem így van, elég igényesen megválogatom, hogy kit engedek a közelembe. Főleg, ha más fajta szórakozás is kinéz. -Miért ne? Nem tűnsz egy pszichopata gyilkosnak, a rajongóm sem vagy igazán. Sőt, amennyi feszkó jelenleg bennem van. Nem látok se futópályát, vagy biciklit, esetleg kosárpalánkot, amikkel ki tudnám mozogni magamból.-vonom meg a vállam egyszerűen és hát nem erőszak, ha nem akar semmit csak mondja a szemembe, ettől nem fogok a kardomba dőlni. Találok más módot, hogy csillapítsam a saját belső rezgéseimet. Csak valószínű tovább tartana. Az, hogy én adok neki sanszot, nem jelenti azt, hogy neki viszont élni kell vele. Nem is reménykedem, hogy megjelenik, de a szemem elé kerülve mérem végig. Meg se lepődöm azon, hogy nem üres kézzel jön. Bár a szomjúságomat csillapítanám, én nem akarok továbbra sem alkoholos bódultságba kerülni. Látszólag ő nagyon küzd valamivel, amit csak a pezsgő édes buborékjaiban keresgéli, hátha ott rejtőzik az enyhülés. -Nem csak a pályán szeretem a veszélyt és az izgalmakat. Ha most nincs kedvem szerződésért ácsingózni, azért okold magad, hogy elterelted a figyelmemet.-hát én miattam bele folyhatunk abba, hogy mit miért csinálunk, de fölösleges, ma este nem akarok arra gondolni, hogy mi lesz holnap, vagy egy hónap múlva, esetleg az év végén. Én csak arra koncentrálok, ami most történik. Holnap rá ér fájni a fejem, hogy mit szalasztottam el. -Ha pályán akarod játszani, szólok nem lesz olyan sok esélyed, hogy becserkéssz. Szeretem, ha elérhetetlen az a cél. Főleg ha az ellenfelem fejében is úgy üvölt a hang, hogy kapjon el. De csak távolodni látja.- megvonom a vállam és amilyen gyorsan jön az ötlet már meg is szabadulok a ruháim nagy részétől, hogy a medence hűs vízébe csillapodjon a bőröm lüktetése. Szeretem a játékokat és azt is, hogyha érzem a másik kínlódását saját magával. Az, hogy most én legeltethetem a szemem a látványon még a víz sem segít. Még a választ sem várja meg mikor becsobban és immáron előttem kerül a felszínre és megvonom a vállam, ahogy most már nem csak a képzeletben látom, a feszülő izmait. -Ha nem lenne az, már rég a szobádban lennél és a munkába temetkeznél.-válaszolok irdatlanul gyorsan ahogy a hátamat neki vetem a medence falának és a vizes hajamat is eltűröm. Ahogy most már szinte szenvtelenül mérem végig. -A szex rossz veled, vagy a munkád?-olyan millió dolláros mosollyal nézek rá, hogy még én is megbánnám a szavaimat, ha lenne bűntudatom. Ebben a helyzetben kinek lenne? -Nem kötelező segítened nekem. Sem a munkában, sem pedig abba, hogy levezessem a feszültséget.- megvonom a vállam, ahogy ellökve magam a medence falától úszom arrébb. Még a végén azt hiszi, hogy megakarom erőszakolni.
Egy percig azét meglep azzal, hogy ennyire nyíltan kommunikáljuk le, hogy azért nem feltétlen egy fecsegés miatt vagyunk egymás társaságában. Már egy hónapja nem volt időm igazából levezetni azt a feszültséget, amihez már nem elég a sport, szóval csak vigyorogva húzom fel a szemöldököm. - Egészen biztos vagyok abban, hogy ezen a feszültségen könnyen tudnánk segíteni. - már nem annyira fogom vissza a férfias ösztöneimet, még csak a szavaim nyílnak meg felé, de miért ne közelednék ha ő maga is megteszi. Tisztelem a nőket, jobban, mint némelyiket kellene, de Mera az, akinek jár is, meg akkor is ha simán odadobja magát, nem szerelmes keresünk, hogy számítson bármit. A medencéhez tartva már van egy sejtésem, az este kimenetelében, mégis magammal viszek egy pezsgőt, ami nem hagy majd rendesen gondolkozni, még ha nem is fogom annyira megérezni, képes lesz megzavarni egy kicsit a fejem, a süti meg ennek felszívására kell. Ez a kettős érzés, szépen lassan bontakozik ki megint, hogy nem kellene ennél tovább menni, vagyis nem itt, nem abban a helyzetben, amiben ő van, látom rajta, hogy haragos, és nem én lennék az, akivel a haragját ledolgozza, még ha jelenleg máson sem jár az agyam. - Talán meg tudok bocsátani magamnak, amiért rám sikerült vonnom a figyelmed, talán még kárpótolni is lesz lehetőségem. - most vagy soha, mivel ő nem tűnik olyannak, mint aki a mostani tiltakozása ellenére átköltözne New Yorkba, hogy karriert csináljak neki, vagyis a nagyobbat, mint ami most van és ha munka kapcsolat nem is lesz köztünk, akkor ott van minden más lehetőség, ami csak egy éjszaka és egy könnyű búcsú lesz. Amint a vízben landol és megpillantom, nem hezitálok, rendesen érzem, hogy olyan gondolatok fordulnak meg a fejemben, amit már nem sokáig tudok majd tartogatni. Lecsúszik némi pezsgő és leveszem a ruhámat és az ágyra rakom őket, majd utána ugrok, hogy előtte jöjjek a felszínre. Érzem és látom, ahogyan végigmér, amit úgy reagálok e, hogy követem a tekintetét, és elmosolyodok. szóval ez bejön neki, elég nagy franc ez a csaj, hogy engem is ennyire meg tud borítani. Egyéjszakás kalandok, amik az én életembe bele kellene hogy férjenek, mégis mindig olyan távolinak éreztem magamtól ezeket, bár nem tagadtam meg ha ilyen jött szóba és akartam. Most is valami hasonló érzés jár át, az akarom, hogy az a formás kis teste az enyém legyen, közben szembeköpném magam, hogy ennyire leszarom a nőket, pedig ő nem igazán olyan, mint akit ez jobban foglalkoztatna. Igaza van, valószínűleg dolgoznék otthon most vagy a hotelszobában és nem mondom, hogy nem kellett nekem ez az egész, mert érzem, hogy egy kicsit élek, végre a munkám nélkül, ami ritka, és kell ez nekem csak nem tudtam róla. - Erre azt hiszem nem tőlem kellene választ kapnod. - pontosabban rávágnám, hogy majd megmondja ő, de távolodik és nem jönnek ki ezek a szavak. - Mi van ha én akarok segíteni, de most kivételesen nem beszélek munkáról, felfogtam, hogy nem az a mai beszédtémánk és ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem annyira vágyom erre a témát a társaságodban. Ellenben a másik valahogy sokkal jobban vonz. - mondom neki miközben lépek egyet felé a medencében és mögé kerülök. A hasa előtt fogok rá az egyik kezemmel, másikkal a füléhez hajolok és mögüle súgok neki oda. - De ha akarod szívesen válthatunk témát. - lehelek egy finom csókot a nyakára majd elengedem és a falnak támaszkodok a könyökömmel. - Valóban ennyire makacs nőszemély vagy mindig, tudod a pasik nem szeretik, ha valaki ilyen könnyen adja magát, de te azért még így is rohadtul vonzod az érdeklődésem. - a szemem le sem veszem a testéről. Józan vagyok, nagyon józan, az a kis ital nem kottyant meg, de legszívesebben most tépném le a bugyit róla, hisz csak a ma a mienk, holnap én utazom haza, ő meg nem is tudom mit fog csinálni, hiszen nem is ismerem őt.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
Válaszára csak elmosolyodom és megvonom a vállam. Nem rajtam áll, szóval feleslegesen kerülgetjük a forró kását. Arról nem is beszélve, hogy bárki meghallhatja, hogy miről is fecsegünk ennyire szenvtelenül. -Neked is van felesleges feszültséged?-kérdezem a sötét szemekbe merülve. Még a végén kiderül, hogy kölcsönösen jól járnánk egymással. Még ha jelenleg úgy is fest a dolog, hogy neki nem füllik hozzá a foga. Szerintem az első férfi, aki belső viharokkal küzd azért, hogy bele vágjon egy egyéjszakás kalandba, vagy sem. Ez pedig csak jobban megmozgatja a fantáziámat. Az pedig, hogy végül csak beadja a derekát és alkohollal a kezében érkezik. Nem is tudom mi az ami jobban érdekel, hogy miért akart ennyire a munkába feledkezni, vagy, hogy sikerült úgy kibillentenem, hogy le se tudja venni a szemét rólam. Ez pedig eléggé simogatja az amúgy is hatalmas egómat. -Mindenképp kelleni fog az a kárpótlás. Régen ott bent kéne segget nyaljak, hogy legyen ülésem. De helyette kettesben vagyunk a medencénél.-olyan ártatlan arcot vágok, hogy még én is elhiszem, hogy képes lennék megtenni oda bent bármit, hogy jövőre is versenyezhessek. Bár itt több az izgalom azt hiszem. Engem pedig az izgalom életet. Talán ezért is szabadulok meg a felesleges textiltől és csobbanok a vízbe. Ezzel sanszot adva a férfinak. Győzze le a saját magában vívott háborút és döntse el, hogy mi lesz az este kimenetele. De beadja a derekát, ahogy ő végig mért, én sem fogom eltakarni a szemem. Végül pedig elém kerül. Egy kisebb sóhaj szakad fel a mellkasomból, ahogy végig mérem most már testközelből. Azért látszik, hogy sportol. A beszélgetésünk pedig kezd irányítottá válni és kevésbé burkolt lenni. Szerencsére egyedül vagyunk és nincsenek kíváncsi fülek, vagy szemek. Válaszára oldalra döntöm a fejem. -Kérdezzek meg egy nőt?-vigyorodom el, mert nem, nem fogok most azért olyat keresni, aki képes lenne érthető mondatokkal elmondani, hogy milyen is volt vele. Szeretem első kézből megtapasztalni. Ahogy mögém kerül nem restellem az időt, hogy hozzá simuljak és fejemet a vállára vetve hallgatom a suttogását. -Attól függ, ha beindít a munka szívesen hallgatom, ha közben aktív is leszel.-vigyorogva ringatom meg a csípőmet előtte és kezét lejjebb csúsztatom a hasamon, ügyelve arra, hogy a fehérnemű vonalát ne lépje át. Végül csak nagyot nyelek ajkai érintésétől. Viszont kínzóan lassan haladunk egymással, csak játszadozunk. Ami jobban felpezsdít, mint gondoltam. Hiszen a teste melegét a víz hűvössége veszi át, én pedig kellően tudok távolodni, ahogy nem messze tőle figyelem a mozdulatát, ahogy a teste megfeszül. -Játsszam a szende szüzet?-lépdelek lassan közelebb hozzá és végig simítom a kulcscsontomat.-Ha nem kívánsz, mondd meg.- most már teljesen elé állva a lábai közé lépek és a fülébe suttogok.-Megoldhatom egy magam is, bár nem lesz olyan szórakoztató.-kezemet a csípőjére helyezve cirógatom az oldalát és egy leheletnyi csókot adva a nyakára.
A legtöbb férfi azonnal kapna az alkalamon, hogy karon ragadja és hátramenjen vele a kíváncsi tekintetek elől, mert ez lenne egy reakció egy olyan pasitól, aki ne is tiszteli a nőket. Csak hogy belém sokkal jobb dolog, szorult, de mégsem tartom vissza magam, mert igen bennem is van feszültség, így könnyen rávágnám a választ a kérdésre, hogy igen bennem is van,de ehelyett inkább csak felvonom a szemöldököm, átgondolom a választ. - Nagyon nagyon régóta gyűlik már. - csak egyszerűen közlöm vele, bár nem direkt hajszolom magam ebbe, de tudom, hogy nem lenne normál helyzetben időm arra, hogy levezessem azt, amit a sport nem tud levezetni. HIába fogom vissza magam, elég kemény dolgom van vele szemben, pont azért is megyek olyan könnyen a medencéhez egy üveg itallal és sütivel a kezemben, mert talán nem elég annyi belőle, amit bent kaptam valami többet akarok. - Lehet listát kell majd kérnem, mivel tudlak kárpótolni ezért az óriási bűnért. - mondom neki, mintha komolyan vezekelni akarnék, de a seggnyalás és az ő természete nem igen fér össze a szememben és szerintem a való életben sem. Hamarabb kerülnek le a ruhák, mint bármikor máskor, amikor hasonló helyzetbe kerültem, de nem bánom, sőt olyan hamar termek előtte és pofátlanul nézem őt nem a szemébe meredek, hanem a testét nézem, néha a tekintetébe fúrom az enyém miközben beszélek, de a félmeztelen teste nem nagyon bízok sokat a fantáziámra, ami eléggé beindult most. - Oh, igen megyek és tárcsázok is egyet. - nevetek fel a gatyám felé mutatva, amiben a telefonom lapul. Nem is akarom tovább húzni a felesleges köröket, nem udvarolni jöttem ide, nem ez a helye és ő nem annyira az a lány, akivel azt a részt meg tudnám tenni, vele tovább kell menni, mert a nézése is követeli, így mögé lépek és felteszek neki egy kérdést, majd egy apró csókot kap a nyakára. - Ha a munka része te vagy,akkor beindít. - felelem neki miközben eltávolodok tőle, érezhetően megnőtt az érdeklődésem iránta még akkor is ha a víz nem éppen a legjobb hőmérsékleten tart minket. - Ne játssz semmit Mrea, pont ez benned a különleges, hogy nem vagy más, ha akarsz valamit, hanem magadért akarod megkapni. - én is teszek egy lépést felé, de amikor felteszi azt a kérdést megállok és a szemébe nézek, majd végig nézem megint, újra és újra. Amint a lábaim közé lép érzem, hogy elfelejtek levegőt venni, majd kifújva azt, húzom magamhoz, a vízben a derekánál fogva. - Kíváncsi lennék arra az előadásra is, de inkább én lennék az, aki elszórakoztat. - mosolyom már nem annyira vidám, vagy bohókás sokkal inkább tele van vággyal, amit a nő perceken belül fokozott fel. A helyszín nem az én stílusomra vall, de nem tudok várni, mert ahogy közelebb került hozzám érezhette, hogy ennyi volt a türelmem és a nadrágomban lévő hely is igencsak szűkre változott. Ő is húzza az agyam én is az övét, nem akarok azonnal lecsapni rá, mert kell a feszültségkeltés, hogy legyen mit ledolgoznunk még hiszen ez a cél nem? - Kíváncsi vagyok arra a temperamentumra, amit a pályán mutattál. - súgom az ajkaira, de nem csókolom meg, csak közelhajolva hozza mosolyodtam el. - Remélhetőleg tudsz annyit itt mint ott. - nézek a szemébe, majd a tarkójánál fogva magamhoz húzom, hogy megcsókoljam, nem a szerelmes szenvedélyes csókkal, hanem vadul, mert kezd elmenni minden vér a fejemből ha még nem szállt le teljesen mind.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
Látom rajta, hogy nem szokott csak úgy bele ugrani az ilyen dolgokba, de ez még jobban arra feszít, hogy kiborítsam. Mindenkinek kell egy olyan este, mikor minden felgyülemlett szarságot kiadjon magából. Még ha is kell hozzá, hogy más testét gyötörje. Én pedig ehhez jelenleg a legtökéletesebb alapanyag vagyok, hiszen nem fogok ezért gyűrűért könyörögni neki. Bár egy pillanatig azt hittem, hogy nem fog kapni az alkalmon, de a hangja hamar megtörte a kétségeket és át is hidaltuk a megszokott köröket. Kimondatlanul is lefektettük az alapokat, elég volt egy érintés, hogy tudjam leküzdötte magában a falakat. Ettől persze az eddig sem lapos egóm megugrott. -Nem szoktam listát firkantani, elég ügyesnek tűnsz, hogy egyedül is kitaláld, hogy mivel tudnál.– búgom halkan, mert attól még nem szabad elfelejteni, hogy nem a szobában vagyunk a négy fal között, itt bárki felbukkanhat és kitudja, hogy mikor jelenik meg egy fotós. Az, hogy rólam milyen kép készül nem érdekel, eddig is tudták, hogy nem fogom vissza magam a pályán, így gondolható, hogy nem a magánéletemben fogom. Szinte szikrákat szórva a szememből, ahogy közli, hogy megkeresi a telefonját. Már csak a képzelet is rossz, hogy képes lenne egyedül hagyni most. -Jelenleg rajtam kell munkálkodj.-vigyorgok, ahogy érzem, hogy hamar vissza vonulót fúj és a medence falához távolodik és így még inkább végig tudom mérni. Érzem, ahogy a mellkasom egyre sűrűbben emelkedik. Feszültség keltésben úgy tűnik, hogy mindketten jók vagyunk és ez egy pillanatig megzavarja a fejemet. Régen volt olyan férfi, aki ennyire értet ahhoz, hogy a fejemet elcsavarja, már csak a szavaival. Persze sokáig nem akarom mellőzni a társaságát és közelebb araszolva hozzá kezemet a csípőjén pihentetve nézek azokba a sötét szemekbe. Mintha vonzaná a tekintetemet a sötétség és magába akarna rántani. Amire csak megköszörülöm a torkom, ahogy beharapva az alsó ajkam. -Magamért mindent. Most úgy érzem, hogy te vagy, akit magamnak akarok.-suttogok halkan. Most már nem csak azért, mert attól tartanék, hogy bárki meglát, hanem már nem kellenek hangosa szavak, olyan közel vagyunk, hogy így is kristálytisztán hallja a hangom. Ahogy keze a derekamra simul, nem vagyok rest neki támaszkodni, kezemet pedig a nyakához érintve döntöm oldalra a fejem és szélesen elmosolyodva nyelek egy nagyot. -Reménykedtem abban.-kuncogok fel, hiszen érzem, ahogy az izmai minden pillanatban jobban feszülnek és még húzná a perceket, de már így is a végét járja. Én pedig direkt engedem el a bőrét, hogy a hajamat hátra vetve foglaljam le magam mással és ne arra gondoljak, hogy mennyire vágyakozik. Ha arra kíváncsi milyen vagyok a pályán, akkor még kínzom, hátha megérti milyen az, mikor tudod, hogy lassan célba érsz, de jön a következő egyenes, ahol lassabb vagy, mint az előtted lévő és sehogy nem fogod utolérni. Már nyitnám a számat, hogy revansot vegyek, de úgy tűnik, hogy a feszültsége már robbant és úgy követeli az ajkaimat, akár egy kiéhezett fenevad az áldozatát marcangolja. Nem vagyok rest viszonozni minden egyes reakcióját. Kettőnk közé vezetve a tenyeremet simítok végig a mellkasán, lassan. Még magam is meglepődöm, hiszen az én türelmem is fogytán van, a csókja pedig még jobban elvesz abból a maradék jelenlétemből. Már épp a hasára simulnék, mikor hangos nevetés és beszélgetés zavar meg minket. -Bassza meg.-morranok ajkaiba és levegőért kapva húzom vissza a kezem és kínlódó vággyal nézek a szemébe. -A szobám a másodikon van.-suttogom a nyakába, ahogy elrejtve az arcomat a kíváncsi szemek elől, takarva a vágyat a férfi részéről, hogy elvonuljanak a közelünkből, de nyakát csókolgatva nem hagyom, hogy lelombozódjon. -Kibírod addig?-kérdezem most már ajkaiba és vággyal teli csókkal zárom a kérdésemet, mielőtt elhúzódnék tőle. Fizikálisan fáj, ahogy nem érzem a teste melegét. Kisétálva a medencéből felkapok két köntöst, az egyikbe bele tekerve a testemet lóbálom meg előtte. Nem akarom, hogy ennyire kényelmetlen helyzetbe lássa más is. Nekem pedig elég a gondolat, hogy mit rejt a köntös. -Menjünk.-nyalom meg ajkaimat, amik felduzzadva rejtik még mindig a csókja ízét, ezzel is emlékeztetve arra, hogy milyen élmény vár még ránk. -Kibaszottul kívánlak..
Mire a medencéhez érek már kezdem leküzdeni minden aggályomat azzal kapcsolatban, hogy beleugorjak egy olyan dolgoba, aminek szemmel láthatóen és amgy sem lesz folytatása. Nem szoktam, de valahogy Merán érzem, hogy nem fog holnap sírni utánam, ami egy kicsit megnyugvással tölt el, és zöld utat ad arra, amit valójában tenni készülünk. Csak elismerősen bólintok, mert persze lenne ötletem, de azt inkább nem mondom ki hangosan, hogy mivel is engeszteném jelenleg ki, de egy lista lehet azért kelleni fog, hogy ha legközelebb mégis összefutunk, ne mindig a vetkőzéshez nyúljunk. Tetszik, ahogyan a vízben egyre közelebb mehetek hozzá és már nem akarok visszakozni, csak engedem magamat felé és nem érdekel a következmény, mert ahogy őt nézem nem lesz olyan, ami nekem rosszul esne és neki sem. - Munkálkodok én nagyon szívesen, ha nem lett volna elég nyilvánvaló. - bár a szavaim egyre jobban közelítenek felé, de a testem nem ezt teszi, mert jó érzés húzni az agyát, éppen úgy ahogy ő is teszi az enyémmel minden szavát követően. Ahogy közelít minden eddig gondolatom sebesen elillan és ő marad marad és én na meg a kellemesnek aligha mondható víz, de nemsokára ő lesz aki majd felmelegíti a testem és már el is kezdtem ahogyan hozzám ér, a testem egyenesen lángolni kezd iránta és máris többet akarnék, de mikor voltam én ennyire egyszerű, és ő sem tűnik olyan egyből bele a lényegbe nő, még akkor sem ha ebben nincsen más csak egy gyors menet, de akkor se legyen már annyira gyors. Érzem, hogy beszélne még húzná az agyam, de annyira felhúzott már, hogy nem nagyon tudok várni, nem csókolom meg rögtön és érzem, hogy erre reagálva várat engem, míg tényleg elpattant bennem valami és nekiesek, olyan kiéhezetten falom az ajkait, mintha kötelező lenne, mert ő olyan lány, akivel nem kell szépen bánni, mert vana szemében egy kis csintalanság, ami arra kéri a másikat, hogy ne a tenyerén hordozza, mert arra neki nincs szüksége, ő ennél sokkal jobban ismeri magát, és nem akarja, hogy más bizonygassa neki mennyire jó abban, amit éppen csinál, mert kétség sem fér hozzá, hogy abban, hogy teljesen levegye a pasikat a lábáról nagyon jó. A kezem a hátáról egyre lejjebb siklana, amikor csak azt veszem észre, hogy elszakad tőlem és utána jön az oka is a fülemhez. Ez valami rossz poén, hogy ágaskodó férfiasságommal kellene most menekülni, ő automatikusan mögém bújtatja az arcát, én meg mit sem törődve velük, de azért megpróbálok lenyugodni, de nem segített, hogy az ajkai továbbra is a nyakamat csókolják. - Mera! - nevetek fel egy kicsit halkan, amíg várunk, hogy elmenjenek a hívatlanok. - Meglátjuk. - vonom meg a vállam, majd ahogy távozik én meg követem tekintetemmel amíg kimászik a medencéből és amint felém lóbálja a köntöst én is utána eredek, megrázva a fejem és próbálva igazítani az alsógatyámon, ami szinte lehetetlen. Magamra kapom és a cuccaimat is a kezembe fogom, hogy utána menjek, követem, minden szavát, és amikor az utolsó szavai kijönnek a száján, szinte mint egy éhes kutya fogom meg a karját és húzom magamhoz nagyon nagyon közel. - Kicsinálsz, amíg felérünk. - suttogom a fülébe és követem egészen a szobáig, ahova könnyen bejutunk és nem érdekelve, hogy az ajtó éppen csak becsukódik mögöttünk dobom le a cuccaimat és húzom magamhoz, hogy minél hamarabb megszabaduljunk a köntöstől, ami olyan nagyon takarja a tökéletes testét. Odahúzom és megcsókolom, onnan folytatom, ahol lent abbahagytuk, olyan ez, amit én sosem szoktam tenni, nem tartom ezt annyira helyesnek, amit most éppen tenni készülök vele, de annyira akarom, elveszi az eszem egyetlen egy pillantása, azokkal a szemekkel, és az érintései. - Tetszik, hogy ennyire vad vagy. - utalok mindarra, amit eddig belőle láttam és a kezemmel közben ügyesen kapcsolom ki a melltartóját, hogy megcsodálhassam őt majdnem meztelenül.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
+18!
Rögtönzött ismeretségünk hamar átváltott valami mássá. Mindkettőnknek kellet egy kis szünet, hogy most magunkkal foglalkozzunk. Ezt pedig megkoronázza a versenygyőzelem és a vele járó löket, amitől úgy éreztem, hogy a testem felrobban. Bele gondolva, hogy akár Sergio is kapható lett volna az éjszakára, még is jobban tetszik egy idegen, akivel soha nem fogjuk egymást látni, nem úgy mint a csapatfőnök helyettesével. Keze úgy szántja a bőrömet, mintha attól félne, hogy hirtelen eltűnnék a közeléből. Bár nem szándékozom, még is kicsit hideg a víz, meg hát ahhoz, amit szavak nélkül megbeszélünk nem a legjobb helyszínen kezdtük el. Izgatottsága nekem feszül és ezzel csak még hevesebbé teszi a körülményeket. Arra egyikünk sem számol, hogy a buliból akárki kisétálhat még ezzel megzavarva a csókjainkat, amik mohók és követelőzőek. Így hamar a nyakába temetkezem, de ott sem vagyok rest kifejezni a szándékaimat. Amikor újra elcsendesedik körülöttünk minden hamar kell dönteni. Megéri kockáztatni, és másnap a pletykalapokon megjelenni, hogy a futamgyőzelem után a pilóta egy medencébe kergette a boldogságot egy idegennel. Vagy kínzóan lassan felérünk a szobába. Mindent félre dobva sétálok ki és rejtem el magam az egyik köntösbe. Míg megvárom, hogy ő hogy dönt. Szemeim elkalandoznak a testén, mint centimétert alaposan végig nézve vigyorodom el a szavain, mikor megragad és magához húz. De persze nem vagyok én annyira önző, hogy ne csókoljam meg, ha már így megjegyzi. Ahogy felérünk az ajtót szinte ki sem nyitom neki, már érzem, ahogy újra felém fordul és türelmetlenül követeli magának ajkaimat és készségesen viszonozom azokat, ahogy végre lekerülnek a köntösök a földre hullva, ekkor már akadály nélkül simulhatok hozzá, hiszen kissé lehűltem. Vizesen sétálgatni nem jó ötlet az éjszaka leple alatt, vágytam a melegségére, ahogy libabőrösen simulok hozzá. Megérzem, hogy a vizes melltartó szorítása elenyészik és követi a az előző ruha darabot. Nagyot nyelve lépek egyet hátra, hogy kényelmesebben segítsek. Vizes, mindenhol tapad. -Shh.-nem kellenek már ide szavak, egyszerűen csak azt akarom, hogy vegye el az eszem és remegjenek a lábaim. Maradék fehérneműtől is megszabadulva ülök le az ágyra, és a csípőjébe kapaszkodva húzom magamhoz, ahogy felnézve rá próbálom lehúzni róla is az egyetlen anyagot, ami közénk áll. Mindenhol tapad rá, ahogy szinte centikként kell róla lehámozni és elém táruljon a látványa. Beharapva az ajkam gyengéden érintem meg, lassan simogatva hímtagját. Érzem, ahogy az izmai megfeszülnek. Tehát bejön neki. Végül pedig ajkaim közé véve játszadozom tovább vele. Nem szokásom így kielégíteni senkit, jobban szeretem, ha csak kapok. De most még is fordul a kocka, ahogy nyelvemmel hajszolom a boldogságát és felnyögök mikor túlságosan mohóvá válnék és végül lenyalva a számat engedek a szorításból. Még csak az kéne, hogy hamar véget érjen ez a móka.
Ahhoz képest, hogy haza akartam menni, vagy leaglábbis a hotelig sokkal izgalmasabb estébe vágok bele. Amilyen nem szoktam, de vannak azok a emberek, akik eléggé fel tudják hevíteni a vérem, még ha kevés is az ilyen, mert a hülye fejem nem akar senkit sem bűnbe ejteni ha utána nincsen további tervem vele. Mindenki tudja milyen mélyen romantikus tudok lenni, ha akarok, na ez az egész amit Mera és én csinálunk minden csak nem romantikus, de bejön, nem is tudom hűteni magam hideg víz ide vagy oda, minden érintésétől egyre jobban érzem, hogy kimegy minden vér a fejemből és egyenesen lefelé irányul, amit nem szégyellek neki kimutatni, amikor hozzám simul. Már majdnem azon ügyködök, hogy minél hamarabb az enyém legyen, de egy hang és a társa megzavar minket, amit olyan fájdalommal él meg a testem, mintha kiszakítottak volna belőle valamit. nehezen bírom ki ahogy ot hagy, és nehezen veszem rá a testem, hogy utána induljon, pedig minden porcikám akarja őt. Utána megyek, nagy nehezen elindulok felé és még egy utolsó érintésre magamhoz húzom mert minden perc ami most a szobáig felfelé tart kínzó és ezt nem restellem neki kimondani. A nadrágom szorít a ruháimmal és a köntössel igyekszem minél jobban eltakarni, egészen az ajtó záródásáig, ahol már nem érdekel mennyit lát, mert csak ketten vagyunk. Olyan gyorsan szedem le róla a vizes melltartót, mintha kötelező lenne és az is, mert már nehezen állok ellen az ő és az én testem kérésének. Elmosolyodok, tetszik, hogy uralkodni akar, hogy birtokba akarja venni az egész mozdulat sorunkat, és hagyom is, mert végignézem, ahogy ledobja magáról a fehérneműt és ahogy magához húz, már szinte feloldozás, amikor megszabadít a szorítástól és ahogy farkam egyenesen kiszabadul. Ahogy az ajkába harap égeti a testem, és amint körbefogja az ajkaival a férfiasságom felmorranok, mintha erre vártam volna hosszú idők óta. Kezemet óvatosan a fejéhez emelem, miközben mozgatja rajtam az ajkát, behunyom a szemem és élvezem amit ad, de keservesen hamar ér véget, ami részben megnyugtat, mert már éreztem, hogy ha folytatja hamar vége lesz a bulinak, másrészt érzem, hogy többet akar belőle a testem, de még messze a vége, mert érzi, mikor kell abbahagyni. Ránézek és mohón hajolok hozzá, hogy egy csókot leheljek a szájára, majd feljebb ültetem az ágyon és a lábai közé mozdulok. Nem térek a lényegre, pedig tudom, hogy mindennél jobban vágyik már rá, az egész teste jelzi felém. A belső combját csókolom majd feljebb megye szépen lassan, már kínzó lassúsággal, mindkettőnk legnagyobb kínzására, de szeretek játszani. A domborulatai felé haladva csókolom végig az egész testét figyelve a lélegzetvételét, hogy mikor tapintok egy érzékeny részt. Megcsókolom, de nem úgy, ahogy a medencében, mert nem az ajkaink játékra akarok rámenni, de feszültségkeltéshez szükségem van rá. Lassan indulok visszafelé az öle felé, ahol nem bírok tovább magammal, akarom őt érezni bárhogy, mindenhogy és a nyelvemmel óvatosan kezdem kényeztetni. A levegője érzem, hogy megakad egy pillanatra, de nem hagyom abba, először csak finoman kényeztetem, majd egyik ujammal óvatosan behatolva egyszerre folytatom a menetet a mámor felé vezető úthoz.
In life there aren't failures, just lessons that need to be learned!
+18!
Sosem voltam az, aki szerette, ha ledominálják. Az életemben mindig ott volt, hogy enyém az irányítás. Ahogy most is. Én döntöm el, hogy milyen sebességgel élvezheti ajkaim játékát. Ahogy elhúzódom tőle kezem még ott marad, hogy ne veszítsen a fellángolásból, olyan könnyen csúszik minden mozdulat. Csókja pedig egyenesen követelőző. Ahogy feljebb kerülök az ágyon csak széles mosolyom jelzi, hogy tudom mi fog történni. Még könyökölve nézem, ahogy a testemen vándorolnak ajkai és némelyik pontosan hangosabban fújom ki a levegőt. Puszik lágyak, de csókjai olyan erőszakosak, akár egy kiéhezett farkas. Tudja mit akar és azt is, hogy én mit szeretnék mindennél jobban. A csípőm már mozdulna, de nem teszi meg. Mire csak halkan morranok fel. Nem szeretem a hosszú játékokat. Nem azért vagyunk most itt. Ahogy megérzem végre az áhított ponton a csípőm azonnal mozdul, hogy követelje minden milliméteren és hiába igyekszem minden sóhajt elharapni, azért a fogaim között kiszűrődik, hogy nagyon is tetszik a munkássága. Kezeimmel a hajába túrva jelzem, hogy ne finomkodjon. Ahogy az ujja is utat tör magának felszisszenve rándulok meg. -Bassza meg.- elengedve a haját markolok a takaróba, amit már összegyűrtem és fejemet hátra vetve lubickolok a kéj tengerébe. Csípőm folyamat ringatózik az ütemre és gyorsítva az iramot követelem ami nekem jár. -Ha most nem dugsz meg rendesen, itt hagylak.- emelem fel a fejét, ahogy felkönyökölve nyúlok az álla alá és a szemébe nézek.-Ezt egyedül is megoldom, másra vágyom.-nyalom meg ajkaimat, ahogy végig fut a testén a szemem és csókra húzom magamhoz. Azt mondta szereti a vadságomat, akkor viselje is el. Így, amint megérzem magamon a súlyát kerülök pillanatok alatt felülre és a csípőjén helyet foglalva simogatom továbbra is meredező farkát. -Ha megremeg a lábam a menet végére, akkor ráadás is járni fog.-vigyorogva illesztem magamba, ahogy végig csúszva nyögök fel. -Azt a kurva.- hátam ívbe feszülve karcolom végig a körmeimmel a mellkasát és kellene, de nem akarok várni, újra és újra ringatom magam felette, ahogy a nyögések buknak ki a számon. A feszültség gyűlik bennem és hevesebbé kell váljak, ahhoz hogy ez mind eltűnjön belőlem. Még sem akarom olyan gyorsan lezárni. Telhetetlenségem kérdések elé állít. -Azt akarom, hogy fájjon. Képes vagy rá?- kérdezem megállítva a mozgásomat a szemébe nézni, ahogy megfogva az egyik kezét a torkomra vezetem.
Kezdőlap
Japán, a világ azon része, amitől mindig is kicsit írztóztam és magam sem tudom megmondani az okát, pedig jó hely, már amennyit én látok belőle. Csak két napot töltök itt, versenyeket fogok nézni, van egy két versenyző, aki miattam van itt, és nem tudtam lemondani a meghívást, bármennyire is akartam. Mert New Yorkban tele vagyok munkával, akármennyire akarom átadni a meló nagy részét azoknak, akiknek nem keveset fizetek, mindig van valami ami visszahúz. Ezért is szoktam mondani mindenkinek, hogy ez nem munka, hanem hobbi, és ez tudott egészen japánig húzni.
Hétről hétre élünk. Nyomon se tudnám követni merre járunk. Persze azért is utazócirkusz a neve. Legtöbbször a klíma, vagy a levegő változás, az ami feltűnik. Hiszen a pályák nagy része kieső helyen van, messze a civilizációtól, még is közel, hogy az emberek jól szórakozzanak azon, hogy füstölgő kocsik, körbe-körbe fussanak egy adott pályán. 
Mások véleményére eddig rohadtul nem adtam és még annyira sem érdekelt. Tisztában voltam az adottságaimmal és azzal is, ami rám vár. De az Ő szájából még is jó volt hallani. Bár csak egy mosolyig jutok, mert tudom, hogy nem akarok ebbe jelenleg mélyebben belemerülni. Most nem. Élvezni akarom azt, hogy végre a dobogó felső fokán lehettem és minden szem rám tapadt. Még az övé is. Kérdésére fel kell nevessek, mert hát lehet úgy tűnik, hogy simán felkínálom magam bármelyik jött-mentnek. De nem így van, elég igényesen megválogatom, hogy kit engedek a közelembe. Főleg, ha más fajta szórakozás is kinéz. 