Most komolyan jellemeznem kéne a legjobb barátom? –ül a kamera előtt egy lány, hosszú szőke hajkorona, óriási szempillák, babaarc. – Uhhh – a tenyerét össze érintve tapsikál – Ez milyen izgalmas…- mondja és a hajába túr. –Hol is kezdjem? Dom és én óvoda óta ismerjük egymást, aztán általános iskolába is együtt jártunk és később gimibe is. – meséli lelkesen – Dom, Eric és én! Mi voltunk a három muskétás! Mindent együtt csináltunk. Naphosszat bicikliztünk az utcában vagy csak fürödtünk a helyi tóban. – A bicikli megemlítésénél a kezével mutatja a pedál tekerését, az úszásnál pedig pár mellúszás mozdulatot csinál a kezével, majd a hajába túr és gondolkodik tovább. – Akkoriban még Dominicnak nagyon aranyos kis ír akcentusa volt, de már kinőtte – legyint mosolyogva. – Dominicnak van három testvére, egy nálunk tíz évvel idősebb bátyja, egy nyolc évvel idősebb nővére és egy egy évvel idősebb nővére – a kamerába mosolyog – igen a szülők rosszak voltak, nem várták ki azt a 6 hónapot – poénkodik kuncogva.

-Jujj, fujj, dehogy! – rázza meg a fejét egy grimasszal az interjúztató kérdésére – Dom és én soha! Hisz Dominicnak ott van Kendra! Ez így volt és így lesz – néz bele a kamerába mosolyogva, magabiztosan. – Emlékszem, padtársak voltunk biológia órán egész első évben. Amikor egyszer csak félév közepén elkezdte mesélni, hogy van egy lány… A kis szemét addig nem is mondott semmit, pedig akkor már volt mit mesélni, nah mindegy – legyint, mintha ez csak egy ilyen kis „szerkesztői megjegyzés” lenne. – Szóval, akkor ott biosz órán – kicsit közelebb hajol a kamerához és lejjebb veszi a hangerőt, mintha csak egy titkot mesélne – elmondta, hogy randin volt egy lánnyal, aki eddig folyamatosan kikosarazta, de most ezt kérte tőle karácsonyi ajándéknak és így a csaj belement egy közös moziba – az arcán óriási mosoly látható – milyen aranyos ez, nem? – kérdezi költőien. – Aztán nyáron összejöttek és azóta együtt is vannak és ők örökre együtt is fognak maradni, majd később összeházasodnak és lesz egy csomó poronty- nevetgél aranyosan.
- Tudod, én is erre vágyok! – folytatja az interjút 3 pohár bor után - Egy saját Dominicra! Egy ilyen párkapcsolatra! Olyan féltékeny tudok lenni rájuk. Nekem is kell valaki, aki úgy szeret, mint Dominic Kendrát és én is úgy szeretnék valakit szeretni, mint Kendra Dominicot. Ők nekem ilyen relationship goals . – Mereng el a kamera előtt a lány és kortyol egyet a kezében tartott pohár vörösborból.

- Tudtad, hogy szüneten vannak? – A lány enyhén ittas reakciója kicsikét lassabb az átlagnál, de szemei kitágulnak és a szája o-alakot formál.
- Micsoda? – a hangja kicsit megremeg és a szeme megtelik könnyel – De hát-de hát – a könnyek szép lassan felszántják az arcát. – Ők Dominic és Kendra, ők egymásnak lettek teremtve – a válla rázkódik nehezen veszi a levegőt. – Ők….Ők… Ők ….. Igaz szerelem – A tenyerébe temeti az arcát ezzel elkenve a sminkjét és hangosan zokogni kezd, ez olyan mélyről jövő zokogás. – Kik lehetnek boldogan együtt, ha nem ők? – Az interjúztató csak kínosan nevet, ő se várt ilyen reakciót. Kikapcsolja a kamerát és elkezdi vigasztalni a lányt.


A kamera újra forog, a lány a kamera előtt már nem mosolyog, arca felvan dagadva, vörösek és könnyesek a szemei. – Tudod, én ezt nem értem, én láttam Dominicon, hogy van valami, de azt hittem csak az Amerikába költözés zavarja, de sose gondoltam volna, hogy ha ilyen történik mint ez, azt nem mondja el – A szeme újra megtelik könnyel – Miért nem mondta el?



Ahogy kilépek Kendra szüleinek a házából egyszerűen nem tudok, mit tenni a testem remeg. A szokásos kis utcákon sétálok haza, ezt az utat az évek alatt már több százszor megtettem. 7 éve vagyunk együtt, vagyis csak voltunk. Több órán keresztül beszélgettünk, míg végül ez ki lett mondva. Kell egy kis szünet neki, ezzel indokolta… Szünet?
Az utcánkban van egy stop tábla, ami rosszul lett betéve a talajba, így évről évre egyre lejjebb süllyedt, most már olyannyira, hogy a nagy piros fém lap pont szemmagasságban van. Az ideg majd szétfeszít, mire végre oda érek hozzá. Minden erőmet összeszedve ököllel bele vágok a fém lapba, ami ennek hatására behorpad, majd ezt újra és újra megcsinálom, amíg a piros fémlap a földön nem köt ki. A kezemben a végére már nem is érzem azt, az elviselhetetlen fájdalmat, amit az első ütés okozott. A levegőt gyorsan kapkodom, nem hiszem el hogy vége….

- Tippelhettek, hogy ki volt az az idióta, aki részegen úgy elesett biciklivel, hogy tizennégy helyen tört el a karja – meséli Liv, a nővérem, a reggeliző asztalnál az iPad-jébe egy tea mellett. – hát ki más, ha nem a mi édes öcsénk – gondolom a FaceTime másik végén vagy a bátyám vagy a nővérem található, Liv diadalmasan hátra fordul a lépcső felé, ahonnan épp én tartok lefelé. Csak felemelem a nem begipszelt kezem és bemutatok neki. Egy hét telt el…. Unottan eszem a reggelim a TV előtt, amikor  egyszer csak az ölembe dobja a készüléket.
- Veled akar beszélni – a kezembe veszem a tabletet és bele köszönök a bátyámnak.
- Szia Matt! Mizujs? – Nézek bele a kamerába. A bátyám fáradt arcával találom szemben magam. Zenei producer, mióta az eszemet tudom New York-ban él és csak az ünnepekre látogat haza Birmingham-be.
- Hali! Képzeld, most keresnek a University of NYC, kutatócsoportjához egy geológust, az egyik barátom a csoportvezető. Be tudnálak juttatni, ha van kedved.
- Tesó, szerintem még nincs meg két hete, hogy kézhez kaptam a diplomám – nézek rá a kamerába. – Ezt komolyan gondolod?
- Persze! Egy éves a program, addig lakhatsz nálam, megengedem – ajánlja fel nagylelkűen. – Úgy is kell egy kis változatosság, nem?  
A dolgok lefixálása után, minden olyan gyorsan történt. Két skype interjú az iskolával, a jelentkezési nyomtatványok leadása, a vízumigénylés. A repjegy megvételekor realizáltam, hogy basszus én tényleg elmegyek, nincs visszaút. Aztán már csak a búcsú partimon eszméltem fel, hajnal négykor az Englishman in New York-ra táncolva Kendrával, hogy nem szívesen hagyom itt. Az egész nyarunk úgy telt, hogy külön voltunk, mégis együtt. Minden nap beszéltünk, egy volt a baráti társaság, folyamatosan találkoztunk, viccelődtünk, hülyültünk, de ennél tovább nem mentünk, hisz szüneten vagyunk………

A  Nagy Alma, varázslatosabb és kábulatba ejtőbb, mint ahogy valaha is gondoltam . A világ, amibe bele csöppentem teljesen magával ragadott. Matt által belekerültem a sztárok, énekesek, filmcsillagok világába, ahol az élet sosem áll meg. A város sosem alszik. Mivel nem sok embert ismertem az elején az időm nagy részét magamra fordítottam, elkezdtem komolyan edzeni és odafigyelni kajálásomra, amivel az idővel elég szép kis izomtömeget kaptam magamra, majd hagytam magam rábeszélni, hogy az eredeti gesztenyebarna hajamat kiszőkítsék. Összességében New York óriási változást hozott az életembe.

A házban bömbölt a zene, híresebbnél híresebb emberek kerülgették egymást, és hogy hogy kerülök én ide? Ez Matt háza és ez az ő partija. Nemrég hirdették ki az idei Grammy díj jelöltjeit és több jelölt dalban benne van a bátyám keze munkája. Már attól, hogy beleszagolsz a levegőbe úgy érzed berúgtál, valami nyári sláger tombol a hifi rendszerből, világító neon ruhás lányok egy rakáson. Épp a pultnál állunk Mattel és egy-egy feles vodkát húzunk le, amikor egy női kéz kapaszkodik meg a karomban.
-Uram atyám! Te ingben vagy! – simít végig a felső testemen. A lány hátra csapja a szőke hajkoronáját, egy testéhez tapadós fekete mini ruha van rajta. Úgy érzem ismerem a lányt, de fogalmam sincs honnan, de aztán mint egy villámcsapás beugrik. Ő Becky Sting, a Nike új arca és nem mellesleg egy Victoria Secret modell – Nem is tudtam, hogy vannak még ilyen úriemberek, akik inget húznak egy partiba.
- Köszönöm – kuncogom el magam idegesen. Majd felé nyújtom a kezem – Dominic Bennings vagyok, egy úriember –elfogadja a kézfogásomat és ő is bemutatkozik, kicsit megkapaszkodik a kezemben, mert már nehezen megy neki az egyhelyben állás, maradjunk annyiba, hogy már egyikünk sem szomjas. Látom, ahogy a szavaimra a szájához kapja a kezét és kicsit kuncog. – Mi az? – kérdezem én is mosolyogva.
-Imádom az akcentusod – mondja mosolyogva, igen, itt Amerikában ezt már nagyon sokszor megkaptam, valaki odáig van a brit akcentusért, míg valakinek a hideg futkos a hátán tőle.
-Köszönöm! –mosolygok rá és még magamban mindig próbálom feldolgozni a szituációt, hogy egy Victoria Secret angyallal beszélgetek.
-Uram atyám! A szemed – Az arcom a kezébe veszi – Ez igazi? – kérdezi teljesen komolyan és ez a  komolyságra mosolygásra késztet.
-Igen, ez egy génbetegség, heterokrómia a neve. – Mesélem mosolyogva.
- Aww, de gyönyörű – hajol még közelebb az arcomhoz, míg szinte már az orrunk összeér. –Nincs kedved meginni valamit? – kérdezi a fülembe súgva, mire én csak buzgó bólogatással válaszolok.



Az alkoholban csak egy rossz dolog van és az nem más mint a macskajaj! A telefonom őrült mód csipogására ébredek, azt hiszem az ébresztőm az, próbálom kinyomni, de nem működik. Legszívesebben a földhöz vágnám az egész telefont, folyamatosan rezeg, mintha ezer meg egy üzenetet kapnék egyszerre. Föloldom és a szemem kikerekedik, az internet tele van olyan szalagcímekkel, mint: „ÓRIÁSI BOTRÁNY! Pornó videó került ki a VS angyalról”,  „ Egy mosdóban csinálta a Victoria Secret Angyal egy rejtélyes szőkével”, „Vajon ez a karrierje vége Becky-nek? Van még vissza út a szexvideó után?”
Rögtön megnyitom a videót, aminek a helyszíne a szobámhoz tartozó mosdó, amit megtölt a nyögések hangja. A videó kristály tiszta, perfekt minőségű, jól kivehető a lány arca és az enyém is.
Ezt nagyon elszúrtam…….