Az elmúlt hetekben szerencsére a munka, Hande és a családom is lefoglalt annyira, hogy ne engedjek túlzottan nagyteret a félelmeimnek, vagy éppen a túlgondolásnak, vagyis ez csak részben volt igaz, hiszen amikor a ház elcsendesedett és rég aludnom kellett volna, akkor újra és újra eszembe jutott a liftben történtek, hogy miként bukott ki belőlem az igazság. Megbántam-e? Ezerszer is. Ha lehetőségem lenne rá, akkor visszamennék az időben és mindent másképpen csinálnék. Továbbra is tartanám a számat és nem avatnám be őt, hogy Hande a lánya.
A félelem olykor túlzottan is elfogott, mert fogalmam sem volt arról, hogy miként is lesz ezek után, vagy mihez is fog kezdeni az információval. Rettegtem attól, hogy esetleg egyszer egy ügyvédi levél fog várni, mert bármit elkövetne azért, hogy láthassa őt. A viselkedése, a reakciói annyira másabbak voltak, mint amilyennek hajdanán megismertem, hogy nem volt meglepő, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mire is lenne képes.  Én viszont egyelőre nem akartam, hogy ők ketten találkozzanak, bármennyire is kegyetlenül hangozzék ez, hiszen még én magam sem tudtam rendezni azt a zűrzavart, amit megannyi év után Denizzel való találkozásom, vagy éppen a kirohanásom okozott. Arról nem is beszélve, hogy Deniznek már megvolt a maga élete, nem ismertem a másik nőt, így érthető, hogy nem akartam azt, hogy Hande jelenleg belecsöppenjen az életükbe, főleg, ha esetleg csak hirtelen felindulás lenne részéről is az, hogy meg akarja ismerni a lányát, aztán pedig meggondolná magát. Nem akartam ennek kitenni a lányomat. A hetek egymást váltották, viszont nem hallottam felőle, ami talán jobb is volt így, még ha a félelem továbbra is ott élt bennem az egésszel kapcsolatban.
Olykor a csend megnyugtató volt, míg máskor ijesztő, mintha csak a vihar ott várakozna a látómezőn túl arra várva, hogy a lehető legváratlan pillanatban csapjon le.
Lassan kifújtam a levegőt, ahogy figyeltem a parkban lévő embereket. A telefonomra pillantottam, amin még pár perce édesanyámmal beszélgettem, hiszen muszáj volt valakit beavatnom a történésekbe. Már nem bírtam tovább egyedül, de sajnos nem lettem okosabb, viszont legalább hosszú idő óta először ismét képes voltam szabadjára engedni a könnyeimet és ez által, még ha a dolgok nem is lettek jobbak, attól még kicsit megkönnyebbültem.
Sietve töröltem le az utolsó könnycseppeket az arcomról, majd az órámra pillantottam, de még bőven volt időm, mielőtt vissza kellett volna mennem dolgozni. A projekttel kész voltam és a megrendelővel késő estére sikerült csak megbeszélnem a találkozót, mert hamarabb nem ért rá. A lányom pedig ma és egész hétvégén is az egyik barátjánál lesz. Örültem annak, hogy ő ennyire beilleszkedett és máris sikerült barátokat találnia, hiszen legalább ez megnyugtatott abban, hogy nem volt teljesen ostoba döntés az, hogy ennyire messzire költözzünk, még ha egy múltbéli árny miatt olykor ezt is éreztem. Ő szerette az iskolát, én pedig a munkámat. Majdnem minden tökéletes volt, egyetlen egy dolgot leszámítva.
Hátra dőltem a padon és a nap felé fordítottam a fejemet, hogy kicsit élvezzem a tavasz beköszöntével egyre erősebbé váló napsugarakat. Mindig is szerettem a tavaszt, a madarak csiripelését, a napsugarak gyengéd simogatását. Ilyenkor mindig úgy éreztem, mintha a természet is megtelne élettel, s ha tehettem volna, akkor szívesen magam mögött hagytam volna kis időre a várost, hogy elvesszek a természetben. Nem tudom mennyi ideig is élveztem a nap megnyugtató hatását, amikor is úgy döntöttem, hogy ideje lenne mennem, mert még hazaugranék a találkozó előtt, hogy kicsit rendbe szedjem magam és eltűntessem az egyértelmű jelét annak, hogy kisírtam a szememet lelkemet.
Sietve szedtem össze a cuccaimat, de még kicsit elvakítva a naptól indultam el, amikor is neki ütköztem valakinek, a mappám a földön landolt, a rajzaim pedig kiszóródtak a földre, mert a másik után kaptam, hogy nehogy elsodorjam őt.
- Sajnálom. Nem láttam. A nap kicsit elvakított. – egyből szabadkozni kezdtem, majd hajoltam is le a cuccaimért, hogy összeszedjen, mielőtt még a szellő úgy döntene, hogy magával vinné a papírjaimat. Közben rápillantottam a lányra, hogy biztosan jól van-e, amikor is a felismerés átsuhant az arcomon. – Karin? – boldogan csendült a hangom, miközben az arcom esélyesen kicsit nyúzott volt és könnyedén szemet szúrhatott a másiknak, hogy nem is olyan régen sírhattam.

A fősuli most tényleg felpörgött, mert a félévközi jegyek egy részéhez tartozó dolgozatokat is most íratják meg velünk, és a projektmunkák első prezentációi is most vannak. Persze ezek mellett még sok egyéb beadandó is van, ami elég sok időt elvesz a többitől, főleg, hogy némely anyaghoz nagyon nehéz forrást találni. A kimerültséget pedig néha már kávéval is nehezen tudom elfedni, pedig alvásra nem igazán van most lehetőség. De nem lazíthatok én sem, ahogy a csoporttársaim sem. Az éghajlatkutatási tanszék laborjai korlátozottan állnak a rendelkezésünkre, mert sokan vagyunk, és bár sokszor több csoport is dolgozik egy-egy laborban egyszerre, a belterület miatt korlátozott a lehetőségünk, így nagyon pontosan kell érkezni és távozni a beosztásoknak megfelelően. És bizony van, hogy ezek éjjel vannak, ami nem épp szabályos, de hatékony. Persze vannak olyan kísérletek, amikhez tanár vagy tanársegéd kell, így ezeket nappalra tesszük, így túl nagy kihágást nem követünk el. Meg a tanárok úgy is tudnak róla, még akkor is, ha nem mondják. Ez amolyan „szemet hunyunk felette, és így mindenki jól jár, de… Ne legyen baj!”
Ezzel a pörgéssel együtt viszont a legtöbb diákmunkámat átmenetileg le kellett mondanom. Sőt! Igazából az összest lemondtam, mert időm sem volt rá, főleg utazással együtt, de nagyon felelősséget sem mertem vállalni, igazából még azért sem, hogy jó rendelést viszek ki a kávézóban. Nem igazán tudtam koncentrálni a sulin kívüli dolgokra, mert csak a tanulás körül forgott az agyam. Most mégis kivételt tettem. Több okból is. Részben technikai okok miatt kénytelen voltam egy barátnőmhöz elutazni Manhattanbe, mert a kollégium mosodájának több gépe bemondta az unalmast, és alig maradt tiszta ruhám, így mindenképpen utaztam. Jó, ehhez leginkább a korlátozott hely is hozzájárul, mert nem tudok annyi ruhát tárolni, mint, amiennyit egyébként képes lennék összevásárolni. Részben pedig, mert van, hogy nem tudok nemet mondani. Bár lehet, hogy mégsem kellett volna igent mondanom az egyik párnak, akiknél gyerekfelügyeletet vállalok, mert egy gyerek mégis nagyobb felelősség, mint egy rossz rendelés szervírozása, de tényleg szükség volt rám, és csak a délelőtt egy részéről volt szó. Alapvetően nem szokott bajom lenni ezzel a munkával, és kissrác is jó gyerek, de akkor is gyerek. Gyerek, aki kíváncsi a világra, aki mindent meg akar ismerni, meg akar tapasztalni, és ritkán ül le a fenekére. Ez lenne a normális. Ez a normális. De most kimerítőbbnek éreztem, mint szoktam, így délre én talán jobban vártam a szülők megérkezését, mint a gyerkőc. Fizettek, én pedig már le is léptem, mert őrült soknak éreztem. Persze nem egy szó nélkül, mert megdicsértem a kisfiút a szülők előtt, hogy milyen jó volt, ami tényleg így van, mert nem tehet arról, hogy én nem vagyok a helyzet magaslatán.
Végül a parkban kötöttem ki, ahová nem is akartam menni, de úgy tűnik valahol a tudatalattim mégis ide hozott. Közben felhívott az egyik projekttársam, hogy bár tudja, hogy nem vagyok a campuson, beszéljünk meg egy dolgot, ami fontos. Közben azért vettem egy kávét, mert kellett a következő koffeinlöket. A megbeszélés tényleg fontos lett volna, de menet közben rájöttünk, hogy lehet, érdemesebb mára pihentetni ezt, mert felváltva beszéltünk félre, nekem meg néha nem is angolul jutottak eszembe a szavak, ami tovább bonyolította a helyzetet. Végül úgy búcsúztunk, hogy átküldte a megbeszélendő részt, hogy, ha kicsit magunkhoz térünk, akkor már úgy tudjunk beszélni, hogy láttam is, nem csak hallottam az eredményeket. De persze, hogy nem hagyott nyugodni, így egyből megnyitottam, és azt bújva mentem tovább, igazából azt sem tudom merre.
Mentem volna én még tovább vakon, ha nem ütközök össze valakivel. A telefonom nem esett ki a kezemből, csak a kávéspohár, de már azt is elfelejtettem, hogy ittam, így biztos, hogy nem volt benne semmi. Azért én is lehajoltam, hogy összeszedjem a szétszóródott papírokat, meg a poharamat. - Semmi baj! Én sajnálom, mert én sem figyeltem - szabadkozok én is, de még mindig a földet lesem, hogy nem maradt-e ott valami, amit mi ejtettünk el, így nem is néztem kivel ütköztem. - Yasemin? - kérdeztem, amikor ránéztem, mert képtelenség, hogy ne egy ismerőssel ütközzek, ha már egyszer a nevemen szólít. - Örülök, hogy látlak! - mondom lelkesen, majd jobban megnézem arcát. - Mi a baj? - kérdezek rá nyíltan, mert bizony látom, hogy valami nem stimmel. A múltkor nagyon jól elbeszélgettünk, így nem érzem olyannak, mintha egy idegentől kérdezném. - Hande?! - ejtem ki a kislány nevét kicsit ijedten, de nem teszek fel hozzá külön kérdést. Anyuka, úgy is sejti, hogy mire gondolok, bár kimondani nem fogom, bár igazából nem is tudnék mit, ahhoz most lemerült vagyok, hogy értelmes dolog az eszembe jusson, és azt szavakba is foglaljam. Hathatna már az a kávé!

Nagyon reménykedtem abban, hogy ez nem egy vihar előtti csend, ami az elmúlt heteket jellemezte. Szeretném, ha minden simán menne, ha nem tarkítaná minden találkozásunk valamilyen vita, vagy esetleg kiborulás, hiszen a történtek fényében elkerülhetetlen az, hogy idővel leüljünk és megpróbáljuk megbeszélni a helyzetet, mielőtt esetleg túlzottan elmérgesedne a viszonyunk. Utóbbival ártanánk a legtöbbet a lányunknak is. Jesszusom, még mindig túlzottan fura azt mondani, hogy „lányunk”, még ha csak gondolatban is teszem. Az elmúlt évek alatt megszoktam már azt, hogy csak ketten vagyunk, erre itt a világ másik felén sikeresen belebotlottam az egykori szerelmembe, aki történesen az apja is a lányomnak. Francba!
Bárcsak tényleg igaz lenne az, hogy New York hatalmas és könnyedén el lehet sétálni egymás mellett. Miért pont most kellett találkoznunk, vagy miért itt? Miért nem maradhatott minden úgy, ahogy volt?
Lemondóan sóhajtottam és megmasszíroztam a halántékomat, mintha az segíthetne abban, hogy kitisztítsam a fejemet. Fontos ügyféllel kell ma még találkoznom, így nem engedhetem meg azt se, hogy teljesen darabokra hulljak. Össze kell szednem magamat, mert nem hibázhatok, nem csak azért, mert maximalista voltam a munkában, hanem mert nem akartam csalódást okozni a többieknek se, hiszen annyit dolgoztunk ezen a projekten az elmúlt hetekben. Sikerülnie kell a mai megbeszélésnek, nem csúszhat hiba a gépezetbe.
Ütközést követően sietve léptem rá az egyik lap sarkára, amit még egyikünk se vett fel és a szél már majdnem távolabb is sodorta. Lehajolok érte, hogy aztán jobban szemügyre vegyem a szőkeséget, akivel sikeresen összekoccantunk, de legalább nem fejeltünk össze, miközben a papírjaimat szedegettük össze és még a kávés poharából se folyt semmi se az egyik lapra. Ez már kisebb mázlinak hatott az ütközést követően, pedig kezdtem azt hinni, hogy kisebb pechszéria fogja kezdetét venni.
– Én is örülök.- őszinte mosollyal az arcomon fürkésztem őt. Kicsit nyúzottnak hatott, vagy olyannak, mint aki nincs teljesen a helyzet magaslatán. Magam sem tudom igazából, de múltkor sokkal élettel telibb volt, mintha most nála se lenne minden rendben, de az is lehet, hogy csak a saját lelkivilágomat vetítem ki rá és ezért gondolom ezt.
A kérdését hallva grimasz kúszik az arcomra, mert tényleg szarul festhetek, ha ennyire könnyedén levágta azt, hogy valami baj lehet. Esélyesen még se volt hülye ötlet a részemről, hogy még haza akartam szaladni a megbeszélés előtt, hogy kicsit rendbe szedjem magamat. Alig észrevehetően végül megingatom a fejemet, mintha semmi baj se lenne, de mielőtt felelhetnék azelőtt ismételten megszólal, mire meglepetten pislogok párat és nem esik le egyből, hogy miért is említi a lányom nevét. Kell pár másodperc, mire leesik és sietve szólalok meg.
- Ő jól van, nincs baj. Éppen az egyik barátjánál tölti a hétvégét. – kicsit hadarva beszélek, ami talán érthető, de közben a hangom megnyugtatóan csendül és egy barátságos mosolyt is villantok, mert tényleg jól van. Szerencsére nincs baj, vagyis ha úgy vesszük, akkor részben miatta keletkezett ez a káosz, hiszen ha ő nem lenne, akkor most nem lenne bennem ez a félsz se, hogy vajon az apjának mi is lesz a következő tette az információk birtokában, de erre gondolni se akarok. Hande számomra mindennél fontosabb és szerencsés vagyok, amiért egy ennyire tündéri kislányom van. A világ összekincséért se mondanék le róla.
- Én is jól vagyok, nincs nagy baj. Csak néha az élet szereti megkavarni a dolgokat. – közben a lapokat rendezgetem a mappában, hogy ezt követően visszarakjam a táskámba, mielőtt megint elejteném. Jelenleg nem igazán tudom, hogy mit is kellene mondanom, hiszen hiába beszélgettünk múltkor jót, attól még idegenek vagyunk egymásnak. Bonyolult az élet és néha pont a legváratlanabb helyzetekben szereti megkavarni az állóvizet. Bárcsak ne így lenne. Ráemelem a pillantásomat és kicsit aggódva fürkészem. – Te jól vagy? Minden rendben van? – amennyiben időközben nem vette még fel a leesett kávéspoharát, akkor lehajolok érte és a közelebbi kukához lépve egyszerűen kidobom.

A fősuli egy fura hely, mert elvileg ide azért kerülünk be, mert van eszünk. De ezt szeretjük a polcra tenni, és most nem a bulikra, és az azzal járó vadulásra, lazulásra értem. Általában, ha megkérdezünk bárkit, az tudja, hogy alvásra szüksége van az emberi szervezetnek, és az agy is ilyenkor pihen, regenerálódik. Viszont, amikor a számonkérések következnek, valahogy ezt kollektíven elfelejtjük, és az „alvást a gyengék betegségének” tartjuk. Én sem igazán aludtam az elmúlt időszakban, és még egy darabig nem is nagyon fogok. Pedig még bulizni sem bulizunk, sem én, sem a többiek. A kávé viszont úgy fogy, hogy néha csak pislogunk a doboz aljára, hogy már megint hová tűnt, amiből főzhetünk. Elvileg a norvégok isszák a legtöbb kávét a földön, amit én is erősítettem már egy ideje, de szerintem, ha megnéznék egy-egy egyetem kávéfogyasztását, mondjuk vizsgaidőszakban… nos, szerintem megdőlne a rekord. Én pedig, mint norvég diákként… csak kardiológus ne lásson. Mintha vizet innék. Mármint mennyiségre.
Délelőtt, amikor vigyáztam a kissrácra csak egyet ittam, de reggel egy duplával indítottam, és mielőtt oda értem, még vettem egyet. Most is, a parkban sétálva megittam egyet, de igazából nem is érzem a hatását. Ezt az is bizonyítja, hogy a projekttársam által megosztott tömény számadatok jó részét azonnal elfelejtettem, az összefüggések pedig ott voltak a nyelvem hegyén, de mégsem úgy jöttek ki a számon, ahogy kellett volna, vagy csak „pislogtam” a telefonba, hogy „ez most miért is fontos?” De szerencsére nem csak én voltam ezzel így, hanem ő is, bár neki ott volt segítségként az írott anyag. De ez a tompultság nem jelentette azt, hogy amikor átküldte a szöveges részt, nem kezdtem egyből azt tanulmányozni. Így már jobban értettem a dolgot, de következtetést, vagy a következő teendőt már nem tudtam hozzárakni, mert ahhoz élesebb elme kellett volna, mint amivel most rendelkezek. Nem is igazán tudom, hogy voltam-e már ennyire kimerülve szellemileg.
Ezzel a tompult tudattal ütköztem össze a feketehajú lánnyal, akinek sikeresen ki vertem a kezéből a dolgokat. Bár én is elejtettem az üres poharamat. Persze egyből segítettem neki összeszedni a papírokat, ez nem is lehetett kérdés. És csak akkor ismertem fel, amikor ránéztem.
- Ez jó hallani. Főleg, hogy még nem régen vagytok itt, de máris van egy ennyire közeli barátja - mosolygok kedvesen, amikor megnyugtat, hogy Hande jól van. - És kérlek, nézd el nekem ez a nyersséget, de ma kicsit lehet, szókimondóbb vagyok a kelleténél, mert elég fáradt vagyok - magyarázkodok. - Azt ne kérdezd, hogy miért voltatok a fejemben annyira együtt, hogy ahol Te vagy, ott egyből keresem őt is, mert nem tudom - mosolygok kedvesen. Az pedig, hogy miért jelentett nálam baj, ha nincs vele, azt még annyira sem tudom. - Viszont a sminked elkenődött, és lehet, én raktam össze rosszul a dolgot, hogy ezt is bajjal hoztam össze - teszem hozzá, hogy miért kérdeztem azt tőle, amit. - Ha gondolod, tudok adni egy kis tükröt, hogy le tudd szedni az elmaszatolt részt - kezdek keresni egyet a kistáskámban. Lehet, hogy kicsi, de a túrák miatt már megtanultam helytakarékosan pakolni.
Kicsit kuszák a gondolataim még, de igyekszek felvenni a beszélgetés fonalát. De úgy tűnik, hogy Yasemin is sokkal jobban hadar, mint a múltkor. De figyelmesen hallgatom most már, hogy ő hogy van, ha már azt is megtudtam, hogy a kislányával minden a lehető legnagyobb rendben van.
- Valóban. Az élet a legnagyobb kártyajátékos - húzom el a számat. Nem is tudom ezt hol hallottam, de nagyon igaz. Mindig az keveri meg a dolgokat, és sokszor úgy, hogy ne is tudjuk, hogyan kerülhetünk ki győztesen az adott helyzetből.
- Persze, csak nagyon sok minden összejött a suliban, és alig alszok, és ez még így lesz egy darabig. Szóval csak fáradt vagyok - mosolygok kedvesen. - Mennyire van időd? Van itt egy kávézó, ha nem sietsz nagyon. Meghívlak, ha velem tartasz - dobom ki a kezemben lévő üres kávéspoharat a közeli szemetesbe. Persze neki nem kell kávét innia, bár nekem ez csak az után jut el a tudatomig, hogy kimondtam a szavakat. Nekem kell még egy, ez biztos. - Elmesélhetnéd, hogy mi jót csináltatok azóta - ajánlom neki kedvesen. Kellene egy olyan beszélgetés, ahol nem csak a tanulásról van szó, vagy nem egy gyerekkel folytatom, mert a kettő ég és föld, és szükségem lenne valamire a kettő között.

- Gyerekek könnyedén barátkoznak, meg iskolában nincs nehéz dolga. Szerencsére hamar megkedvelte az osztálytársait és ők is Handet. – boldogan csendül a hangom, mert amikor úgy döntöttem, hogy ide költözünk, akkor ez volt az egyik legnagyobb félelmem, hogy miként is fog helytállni, vajon sikerülni fog hamar barátokat szereznie, vagy nem fog annyira könnyedén beilleszkedni? Viszont a hónapok múlásával egyre inkább megmutatkozott az, hogy felesleges volt minden aggodalmam, mert jól érezte magát. Szerencsére a barátságos, cserfes kislányom könnyedén talált barátokat és nyerte el mások bizalmát. – Semmi gond, de mi történt? Nem jól alszol, vagy csak az iskola túlzottan lefoglal és minden idődet tanulással töltőd? – aggódva csendül a hangom és egyelőre inkább a harmadik opciót megtartom magamnak, mert reméltem, hogy nem arról van szó, hogy esetleg van valami betegsége, ami ilyen kihatással van rá, vagy esetleg a kezelés. – Gondolom azért, mert anya-lánya párosnál ez nem ritka, főleg, ha ennyire fiatal gyerekről van szó. – megrántom a vállaimat, mert ez csak tipp a részemről, lehet teljesen más oka volt a feltételezésének. Igazából nem is lényeges, mert könnyedén a tudtára adtam, hogy kicsit rosszul mérte fel a helyzetet és szó sincs arról, hogy baja lenne a kislányomnak. – Ennyire? Basszus. – sietve nyúlok a telefonomért, hogy szemügyre vegyem magam és lemondóan sóhajtok, amikor a szavai bizonyságot nyernek.  Francba! Tényleg haza kellene mennem, hogy rendbe szedjem magam, így nem mehetek a tárgyalásra. Amikor a tükröt említi sietve pillantok rá. – Azt megköszönném. -  abban azért jobban szemügyre tudnám venni magamat. Míg várakozok a tükörre, addig elrakom a telefonomat is, majd elvéve tőle sietve igazítom meg a sminkeket. Kidobom a szemetesbe a papírzsebkendőt is, a tükröt pedig visszaadom neki. – Életmentő volt. – részben tényleg ez az igazság.
A kijelentésére egyetértően bólintok, bár nekem mostanában ennél rosszabb dolgok is eszembe jutnak az életre. Tényleg nem értem, hogy miért kellett még inkább megkavarnia az állóvizet, hiszen így se volt eseménytelen életünk, de most már, hogy tudom Deniz itt van, aki tudja már a titkomat is, így még inkább megkavarod az egész. Mintha egy olyan áramlat kelt volna életre, ami talán elvisz egy biztonságosabb partszakaszra, de az is lehet, hogy hajótörést fogok szenvedni közben.
- Lehet ki kellene venned egy napot és pihenéssel tölteni. Ha túlzottan kifárasztod magad, akkor nem fogsz tudni koncentrálni a tanulásra se, nem? – legalábbis én ilyen voltam hajdanán. Muszáj volt néha tartanom egy off napot is, mert ha hasonló állapotban voltam, mint ő, akkor már az agyam se igazán fogott, így felesleges volt a könyvek felett görnyednem. Néha kell a töltekezésre is időt szánni, mielőtt még az elemeink teljesen kimerülnének és nagyobb baj lenne belőle. Sietve pillantottam az órámra a kérdését hallva, majd elgondolkoztam. – Bő három órát ráérek, utána mennem kell egy tárgyalásra. Persze, miért is ne. Egy tea most jól fog esni. – kávéra annyira nem vágytam, de az is lehet, hogy végül annál fogok kikötni. Ha elindult, akkor követtem őt, mert nem tudtam, hogy pontosan hova is szeretne menni. – Mostanában nem nagyon voltunk sehol se. Őt lefoglalta az iskola, engem pedig a munka. Meg inkább a lakásunkat csinosítottuk, illetve kellett pár átalakítás is, mert a macska mellé lett 3 kutyánk. Az egyik menhelyről fogadtunk örökbe őket, már nem fiatalok, senkinek se kellettek. Így az időnk nagy részét még a velük való foglalkozás tölti ki, de nagyon imádnivalók. – direkt nem térek még ki arra, ami miatt a sminkem is elkenődött. Nem akarok még róla beszélni, meg terhelni se akarom az ügyes-bajos dolgaimmal. – Neked mivel teltek az elmúlt heteid? – kíváncsian pillantottam rá, ha pedig elértünk a kávézóhoz, akkor kinyitottam az ajtót és előre engedtem.

-Ez valóban igaz - gondolok bele, hogy milyen egyszerű is volt még abba a korban barátot találni, amiben Hande van. Lényegében megbeszéltük, hogy mostantól barátok vagyunk, és kész is volt. - Azért megvannak ennek a kornak is a maga előnyei - mosolygok szélesen. A gyerekek tudnak nagyon kegyetlenek is lenni, de ezek szerint Hande egy olyan osztályba került, ahol nincs kiközösítés a származási hely miatt. Bár lehet, hogy inkább az lepett meg, hogy ilyen hosszú időn keresztül ott tud maradni egy idegen helyen, mert én sok olyan gyereket ismerek, akik bár nappal nagyon jól érzik magukat szinte bárhol, éjjel hazasírják magukat a szülőkhöz. Néha még nagyszülőktől, rokonoktól is.
- Nem kell aggódni, csak a suli sok most egy kicsit - nyugtatom mosolyogva, mert tényleg nem kell aggódnia. - Ha lenne időm, remekül tudnék aludni - teszem hozzá hangosan is.
Kedvesen elmosolyodok, amikor ad egy opciót, hogy miért is feltételezhettem bajt, hogy Hande nincs most itt. - Valószínű, hogy valóban ez indított be valamit az agyamban, csak valami menet közben félre ment - szélesedik ki a mosolyom. Sajnos mostanában annyira csaponganak a gondolataim, hogy néha, mire egynek a végére érnék, már el is veszítem a fonalat, mert már más kavarog a fejemben, vagy csak annyira halovány a gondolatfoszlány, hogy csak egy-egy kép, név, benyomás az, ami megmarad, ami később rosszul indokolok magamnak. És valószínűleg jó a megérzés, de túl gyorsan tovaszáll, hogy igazán meg tudjam ragadni.
Lehet, hogy egy elkenődött sminkből sem kellene túl sok rosszra gondolni, mert én is jártam már úgy, hogy azért könnyeztem, és kenődött el a sminkem, mert valamit belefújt egy szellő. - Tessék - adom át neki a megtalált, szétnyitható tükröt, aminek az egyik fele nagyítós, a másik hagyományos. - Óh! Ez természetes - hárítom kedvesen. Nem kerül semmibe egy kedves ismerősnek segíteni, főleg egy ennyire apró dologban, mint kölcsönadni egy türköt, hogy megigazítsa a sminkjét.
Látom rajta, hogy nagyon is egyet ért azzal, amit mondtam az életről. De az is, hogy valami bántja, de nem kérdezem, mert úgy tűnik, hogy nem rám tartozik, én meg nem akarok az életében vájkálni. Ha akarja, elmondhatja, de igyekszek meghagyni neki a döntést, hogy azzal ossza meg, akivel szeretné. Egyébként is rossz szokásom néha, hogy nagyon belefolyok mások életébe.
- Az előbb már meg is történt - vigyorodok el, mert valóban nem igazán tudtam koncentrálni az előző telefonbeszélgetésre. - A ma délutánom szabad, már, ha le tudom kötni az agyam, ami folyton a suli körül forog - mondom. Most tényleg nincs nagyon más, ami lefoglal, most még a pasik sem, mert egyszerűen nincs időm ismerkedni vagy bulizni. Ha az egyik tárgy már nem akar megragadni, akkor előveszek egy másikat, vagy futok egyet a campus területén, hogy felébredjek. Vagy veszek egy hidegzuhanyt, és/vagy iszok egy kávét.
- Akkor induljunk - indulok meg a kávézó irányába. - Szabad megkérdeznem, hogy milyen tárgyalásra mész? - kérdezem kedvesen. A kávézó alig tíz perc kellemes sétára van, csak az út kanyarodása és a fák miatt nem lehetett látni az épületet.
Kicsit meglepődök a hallottakon, de kellemesen. - Nem is tudtam, hogy ennyire állatbarátok vagytok. Boldogultok velük, hogy jönnek ki egymással? - kérdezem kedvesen. Néha nehéz összeszoktatni egymásnak új állatokat, és van, hogy a macska-kutya kapcsolat elég veszélyesre sikerül. Bár nem értek annyira a macskákhoz, azért voltam már nem egy olyan helyen, ahol láttam megoldást, hogy békében tudjanak élni egymás mellett, és tanultam is egy-két hasznos dolgot. De lehet, hogy Yaseminéknek ezekre egyáltalán nincs szüksége, mert kijönnek egymással az állatok.
- Óh! Nekem száz százalékban a sulival. Igazából nem is jártam mostanában a városban, mert lemondtam az összes diákmunkámat átmenetileg. Nagyon sok a beadandó és a számonkérés, és nem tudok még egy rendelésért sem igazán felelősséget vállalni. És ez most nagyon csúnyán fog ezek után hangzani, de ma el kellett vállalnom egy gyerekfelügyeletet, bár a szülőknek mondtam mi a helyzet, azt mondták, hogy nem lesz baj, de nélkülem most egyedül maradna a kissrác, és ahhoz még tényleg nagyon kicsi - mesélek én is egy kicsit. - De minden rendben volt, csak én merültem le a szokásosnál jobban - teszem még gyorsan hozzá. Közben pedig meg is érkezünk a kávézóhoz, ahol Yas az, aki kinyitja az ajtót. Kicsit éberebb, mint én, mert lehet, nélküle, átsétáltam volna az üvegen. - Itt van az étel és az itallap - mutatom meg neki a falra is felrakott itallapot és mellette az ételeket is, ami leginkább sütikből és egyszerűbb szendvicsekből áll. Én tudom, hogy a legerősebb kávéból fogok kérni, lehet, hogy dupla adagot. Innivalókból jóval nagyobb a választék, a normál kávéktól egészen az ízestett különlegességekig, a teák legszélesebb választéka, beleértve a feketét és az igazi gyümölcsteákat is. Meg persze egyéb forró italokat is, mint a forrócsoki, a kakaó, és az egyéb tej alapú utalok.

- Vizsgáid vannak, vagy csak egyszerűen egyszerre akar mindent minden tanár? – érdeklődve csendült a hangom, hiszen nem igazán igazodtam ki még ilyen téren az itteni rendszerben. Hande még nagyon nem abban a korban volt, hogy ezeket tudjam, én pedig egyelőre nem iratkoztam be egyetlen szakra se. Jelenleg elegendő volt az, hogy helyt álljak otthon és a munkámban is. Lehet idővel, ha úgy ítélném meg, akkor megpróbálkoznék azzal, hogy tovább képezzem magam, mert mindig is szerettem tanulni, de jelenleg ez nem elsődleges. Ahhoz túlzottan is elfoglalt vagyok, főleg így, hogy még három kutyánk is lett.
Hálás voltam, amiért szólt amiatt, hogy elkenődött a sminkem és a tükör miatt is, mert nálam jelenleg nem volt, ahogy a sminkkészletemet is otthon felejtettem. Kicsit rohanásban voltunk, mert elaludtunk és még így is vissza kellett rohanni Hande táskájáért, amit a barátnőjéhez akart vinni, mert azt is elfelejtettük induláskor. Igen, kicsit káoszos reggelünk volt, de olykor megesik az ilyen.
- Esetleg valami sorozat nem tud ilyenkor segíteni? Nekem az is szokott segíteni, amikor ki akarom kapcsolni kicsit az agyamat, hogy ne mindig egy-egy projekten vagy az életen kattogjak.  – persze nem vagyunk egyformák, hiszen nem is válhat be mindenkinek ugyanaz. Ez csak egy jótanács volt, bár el nem tudtam képzelni, hogy vajon mi az, amin ennyire stresszelhet, vagy kattoghat a sulijával kapcsolatban. Én is tudtam izgulni vizsgaidőszakban, meg akadt olyan nap, amikor jobb volt elkerülni, mert kicsit morcosabb voltam, de ennyire szerintem sose estem még szét, mint ő.
Hamarosan pedig el is indultunk a közeli kávézóba a kérdésére először csak egy bólintással feleltem, hiszen semmi titok nem volt ebben.
- Tájépítész vagyok és ma találkozom az egyik ügyféllel, hogy megmutassam neki a terveket. Remélhetőleg elnyeri a tetszését és maximum kisebb változtatásokat fog csak kérni. – barátságosan csendül a hangom, miközben sietve kikerülök egy kisgyerekeket, aki a semmiből lép elé. Mosollyal az arcomon pillantok a nőre, aki esélyesen az anyukája lehet, aztán ismét Karinra pillantok. – Lehet akár megbeszélésnek is hívni, igazából ha rábólint a tervekre, akkor végre kezdődhet a kivitelezés. – részben azért is neveztem tárgyalásnak, hiszen sok minden múlhat ezen. Ha nem tetszik neki, akkor még az is megeshet, hogy inkább másik céget keres fel, amit nagyon nem akarunk. Kicsit izgultam is miatta, de minden rendben lesz.
- Véletlen keveredtünk el a menhely felé, majd Hande rávett, hogy nézzünk be. – hiszen nem tudatos volt a részemről az, hogy már most szeretnénk kutyát. Felmerült, de neki is mondtam, hogy azért egy kis időnek el kellene telnie. – Ők hárman nagyon jól kijönnek. Elválaszthatatlanok, emiatt is döntöttünk úgy, hogy akkor mind a három kutya velünk jön. Nem akartam elválasztani őket és nagyon örültek a menhelyen is ennek. – mosollyal az arcomon magyarázom neki. – Igen, szerencsére a macskánk is hamar megszerette a nagytestvéreit. Gyakran együtt henyélnek. – tudom, hogy sajnos van olyan is, amikor nem igazán jönnek ki egymással az állatok, de szerencsére itt nem volt ilyen gond. Hamar megtalálták egymással a közösnevezőt, kicsit már túlzottan meseszerű is volt, hogy ennyire könnyedén ment, de nem bántam. Igaz, azért a kutyáknak kicsit szokniuk kellett az új otthonukat, meg a szabályokat is, de egyelőre úgy tűnt, hogy minden rendben lesz és nincs okom aggódásra.
Olykor kicsit a környezetünket fürkésztem, majd ismételten rajta állapodott meg a pillantásom, miközben kíváncsian hallgattam azt, amit megosztott velem. Elmosolyodtam és bólintottam egy aprót.
- Hogy-hogy nem találtak mást? Vagy csak úgy voltak vele, hogy téged már ismer és nem akartak más babysittert keresni? – kíváncsian csendült a hangom, hiszen legutóbb azt mesélte, hogy ő is egy nagyobb cégnek dolgozik, így biztonságosabb és másabb oka is volt. Ezért kicsit meglepett az, amit mondott. – Azért örülök, hogy nem volt gond és minden rendben ment. – bár képzelem, ha alapból fáradt lehetett, akkor egy ilyen felvigyázás még inkább elfáraszthatta őt. Talán tényleg kellene kicsit pihennie, egyedül lennie és töltekeznie, hogy újult erővel tudja belevetni magát a sulis dolgaiba. – Nem csodálom, azért a gyerekek le tudják meríteni az ember energiáját. Főleg, ha kicsit aktívabb gyerkőcről van szó. – megértően pillantottam rá. Amint megérkeztünk a kávézóhoz kinyitottam az ajtót és előre engedtem, majd az itallapra pillantottam, amikor arra mutatott.
- Gyakran jársz ide? Esetleg van olyan, amit érdemes kipróbálni? – akadt egy-két különlegesebbnek tűnő ital is, de lehet csak a nevük az és közben meg semmi extra nincs bennük. Miután beálltunk a sorba kicsit jobban szemügyre vettem a helyet is, majd újra az italok listáján állapodott meg a pillantásom, hogy döntésre tudjak jutni, amikor oda kerülünk. – Itt szeretnél leülni, vagy inkább sétálnál? – nem haladt túlzottan gyorsan a sor, így még simán belefért ez a kérdés is agyalás közepette.

- Most nem vizsgák vannak, hanem sok az írásbeli számonkérés, meg iszonyú sok a beadandó, és a projekt munkákat is most ellenőrzik. Persze ezeket még nem a végső formában, hanem az ütemterv szerinti fázisban, de annak is van egy formai követelménye, meg sok adatot most szedünk össze, most értékelünk. A laborok meg túlzsúfoltak, és így sokszor éjjel is ott vagyunk - magyarázok, hogy miért is vagyok most ilyen nyúzott. - Az írásbelik azért jók, mert ezek egy félidős számonkérések, és így a vizsgára már kevesebbet kell készülni, vagy akár meg is ajánlják belőle a jegyet, még akkor is, ha egyébként vizsgázni kellene a tárgyból - bővítem kicsit a dolgot. Ha jól emlékszek, akkor a múltkor ő is érdeklődött az itteni iskolarendszerről, nem csak én a kisebbeké felől. Persze Hande még a főiskolától, egyetemtől távol van, de akár Yasemin is fejlesztheti még magát. Bár azok a sulik, amik olyanok számára van, akik már fő állásban dolgoznak, másabb, mint az enyém. De nekem is van olyan csoporttársam, aki rendesen dolgozik mellette, de nálunk a tanárok ezt tolerálják. Legalább is a mi szakunkon. Máshol már nem mernék ilyet kijelenteni. - De gondolom, nálatok is volt ilyen húzósabb időszak a főiskolán/egyetemen, nem? - érdeklődök kedvesen.
- Néha szokott segíteni, de most nem kötnek le. Valahogy pár perc után mindig elkalandozik a gondolatom - húzom el a számat. - De tényleg ne aggódj! Még pár hét, utána vége ennek az időszaknak, és alszok egy hatalmasat, csak szűnjön meg az időhiányom - mosolygok. - Ez a tanulás ezzel jár. Főleg, hogy én tanulmányi ösztöndíjon vagyok, mert sportra nem tudok jelentkezi, ha nem akarok versenyezni, és nem akarok - erősítem meg mosolyogva mielőtt rákérdez. Utazni, versenyezni, napi szinten edzeni, és mindent feltenni egy lapra, mert a sérülésveszély mindig ott van, nem nekem való. Kicsinek meg egyébként is próbáltam versenyezni, de mindig hamar kiderült, hogy nem az én világom. Szeretek sportolni, és versenyszellemem is van, de nem igazi versenyen. Az persze más, hogy a bátyámmal, a barátnőmmel, a haverommal, vagy a barátommal versenyzek valahol, mert azt sokszor szeretem. De ott nem kell mindent feltenni egy lapra. - Neked milyen sorozatok szoktak ilyenkor segíteni egyébként? - kérdezem. Ha nem is most, talán egy legközelebbi alkalommal lehet, hasznát veszem.
Emlékszem, hogy mondta, hogy tájépítész, talán ezért is volt furcsa, hogy „tárgyalásra megy”, de ahogy beavat, már értem a dolgot. Nem kerüli el a figyelmemet a kisgyerek, aki szerintem teleportált elénk, mert én már csak az láttam, hogy Yasemin kikerüli, de szerencsére senki senkivel nem ütközött. - Én bízom abban, hogy minden remekül fog menni - bíztatom kicsit. - Anyukának is szuper vagy, akkor miért ne lennél szuper tájépítész. Az ügyfél pedig így nem hiszem, hogy csalódna benned - mosolygok kedvesen. - Igazából még engem is kíváncsivá tettél a munkáid iránt. Szívesen megnéznék majd egyet, ha lesz rá lehetőség, hogy megmutass egy nyilvánost - árulom el. Nem tudom, hogy az, ami most van nála publikus-e, de lehet, hogy most jobb, ha távol tartja tőlem az ilyen fontos dolgokat. Most úgy érzem Muprhy dolgozik a közelemben, így jobb a békesség.
Ahogy megyünk a kávézó felé, elárulja, hogyan került hozzájuk a három új lakó, én pedig az orom alatt mosolygok a hallottakon. - Persze támogatom, hogy fogadjunk örökbe menhelyről állatokat, de vannak olyan emberek, akik jobb, ha kerülik ezeket a helyeket, ha nem akarják az összes ott lakót befogadni - adok hangot a véleményemnek. Magamról is beszélek. - De ahogy hallom, ezek szerint Ti szerencsések vagytok velük, és igazól ők is veletek - mosolygok. - A macskátok kijár vagy csak szobacica? - érdeklődök kíváncsian. A cicák szökdösősek, és így sok veszély veszi körbe őket. Főleg nagyvárosban.
- Régen vigyáztam rá, de változtak a beosztások náluk, így alapvetően már más vigyáz rá. Én meg csak be-beugrok. De ma elvileg a szülőkkel lett volna, csak olyan elintézni való volt, ahová nem vihették, és muszáj volt menniük, de a másik babysitter nincs az államban. Az ügynökség, akinél ők is vannak meg én is, meg nem talált megfelelő szabad embert - magyarázom, hogy most tényleg minden összejött, egy részről szerencsétlenül, egy részről szerencsésen. Ha nincs baj a mosógépekkel, akkor nehezebben jöttem volna, de akkor nem tudom ki vigyázott volna a kisfiúra. - Hidd el, én is! - bólogatok nagyon egyetértően. - Igaz, de ezt Te sokkal töményebb dózisban kaphatod, hiszen Neked huszonnégy órás szolgálatod van, bár Hande tündéri kislány - mosolygok kedvesen.
- Ha úgy adódik, akkor be szoktam jönni, de nem a törzshelyem - válaszolok az első kérdésére már a kávézóban. - A valódi gyümölcsből készült teájuk nagyon finom, abból már próbáltam többet is. De, ha kávét szeretnél, akkor Neked talán valami olaszosat javasolnék, mert azok elég különlegesek, és inkább állnak közelebb a török kávéhoz, mint az ittenihez, vagy a mi filtereseinkhez - osztom meg vele a tapasztalataimat. Én is dolgozok kávézóban, és sok, inkább délebbről jött vendég panaszkodik, hogy az itteni kávék nekik túl gyengék, vizesek. A filteres kávé pedig tényleg nagyon más, mint a főzött, így azt szokni kell, ahogy nekem is a főzöttet, bár most valószínűleg azt fogok inni a magasabb koffeintartalom miatt. - Ahogy Neked jobb. Fizikailag jól vagyok, inkább szellemileg vagyok fáradt - mosolygok. Meg Ő most jobban időhöz van kötve, mint én, és nem tudom, hogy lesz a találkozója.

- Így teljesen érthető, hogy miért is estél ennyire szét. Gondolom, nagyon sok mindent kell észben tartani, figyelni a határidőkre is, meg arra, hogy melyik tanárnak mi a heppje és megfelelni neki. – barátságosan és gyengéden megsimogattam a karját, hiszen jól ismertem ezt az időszakot. Ilyen nálunk is akadt, amikor beadandó hátán beadandó volt, a határidők ott loholtak a sarkunkban és úgy éreztük, hogy soha semmivel se fogunk időben végezni. Ezért se hiányzik annyira az egyetem, mert a valóéletben is akad bőven határidő, amit be kell tartani, itt is éri az embert bőven stresszt, de néha úgy éreztem, hogy ezek szinte semmiségnek tűnnek ahhoz képest, amit az egyetemi éveim alatt tapasztaltam. Ha utóbbit valaki túléli, akkor esélyesen az életben is könnyebben fogja venni a munkával járó stresszt. Persze, ez egyén függő is, de talán szerencsére így alakult. – Természetesen. Nem egyszer a terveim felett aludtam be és reggel amikor felkeltem, akkor eléggé maszatos volt az arcom, a terveim meg volt, hogy kicsit elkenődtek. – meg is ingattam a fejemet, hiszen tényleg néha eléggé bosszús tudtam lenni magamra, amiért a végkimerültségig hajtottam magam, de nem akartam cserbenhagyni senkit se. Magamat és családomat se, ha már annyit segítettek abban, hogy valóra válthassam a lányom mellett az álmomat és be tudjam fejezni az egyetemet. Most pedig, hogy egy igazán híres építész cégnél kaptam munkát, úgy érzem, hogy minden verejtéket megért az idevezető út.
- A sulihoz, vagy más felé kalandozol? – érdeklődve csendült a hangom, majd mosollyal az arcomon bólintottam arra amit mondott. Nem fogok aggódni, vagy csak egy picikét, hogy nehogy esetleg túlhajtsa magát, aztán kórházban kössön ki. Reméltem, hogy tudja hol a határ és tud magára vigyázni. – Rendben, igyekszem nem aggódni. És így még inkább érthetőbb, hogy ennyire hajtasz. Gondolom, úgy érzed, hogy az ösztöndíj miatt kétszer annyit kell teljesítened, mint a többieknek, vagy tévednék? – nyugodtan kijavíthat, hiszen annyira még nem ismerjük a másikat, hogy biztosra vehessem ezt. Egyszerűen csak megérzés volt a részemről, meg én így cselekednék a helyében, aztán lehet, hogy ő teljesen másabb ilyen téren, mint én lennék. – Kitartást és biztosan minden rendben lesz. – egy biztató mosolyt még kapott a szavaim mellé, aztán el is engedtem ezt a témát. Amikor a sorozattal kapcsolatban visszakérdezett, akkor egy pillanatra elgondolkoztam, majd elhúztam a számat. – Igazság szerint nem tudok egy konkrét zsánert mondani. Nagyon hangulatfüggő, hogy éppen mit nézek. De leggyakrabban, a vígjátékok, van a zsarus sorozatok szoktak megfogni, vagy egy kis romantika is szóba jöhet. Meg szeretem a kicsit lélekcincálós történeteket is, nem kell igaz történetnek lennie, azok ritkán szoktam nézni, de vannak olyan filmek vagy sorozatok, amik eléggé hatással tudnak lenni az emberre. Néha annyira, hogy le is húzzák az ember életkedvét, de attól még jó, mert érzi az ember, hogy kicsit hozzá is tett. – nem tudom, hogy ő szokott-e ilyeneket nézni és sejti azt, hogy mire is gondolok, vagy számára teljesen idegen lehet ez az érzés. Néha jó olvasni ilyen történeteket, nem kell mindig mindennek vidámnak lennie, olykor kell egy kis lélekölés is, hogy valami darabokra tépjen, aztán pedig újra összerakjon, miközben esetleg formál is minket.
Szavai megmosolyogtatnak és boldogságtól sugárzó arccal pillantok rá, ami talán kicsit furán hathat, mert nem olyan régen még sírtam.
- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled. Azért tudod akadnak fura emberek, akik szeretnek mindenbe belekötni, vagy olyan dolgokat kérni, amiket képtelenség megvalósítani. – a fejemet is megingatom, mert hirtelen nem tudnék erre példát se hozni, így remélem nem fog rákérdezni, hiszen ha ilyennel találkozom, akkor mindig igyekszem hamar elfelejteni a kivitelezhetetlen kérdéseket. Felesleges lenne rajta hosszú ideig bosszankodni vagy rágódni. – Szívesen, van pár kép a telefonom, viszont a terv nincs nálam. Azt bent hagytam az irodában, hogy biztosan ne essen baja. - hiszen foltosan még se vihetem az ügyfél elé. Ha pedig úgy gondolta, hogy séta közben vetne rá egy pillantást, akkor kikerestem azt a három képet, ami a legutóbbi munkáimról készült és megmutattam neki.
- Megértem, én is szívesen befogadnék még állatot, ha lenne rá energiám, vagy olyan helyen laknánk, de szerencsére ismerem a határokat és igen, Fortuna legalább ebben mellénk szegődött. – Hande is szívesen hozott volna haza még egy macskát a meglévő mellé, de szerencsére egyelőre sikerült lebeszélni erről és beérte a három új kutyussal. Bőven akad tennivaló egy kisgyerekkel és négy állattal. Nem unatkozom, az egyszer már biztos, de így legalább annyira nincs időm, se energiám agyalni se. Legalábbis az esetek többségében. – Szobacica. –
- Így már érthető, hogy miért is vállaltad el, vagy miért esett rád a választásuk. Igazán rendes volt tőled, hogy még a jelenlegi helyzetben is elvállaltad. Nem sokan tettek volna így. – elismerően csendült a hangom, mert tényleg így gondoltam. Az emberek ritkán ennyire önzetlenek és segítőkészek, mint ő. – Nem is mindig könnyű. Néha vágyom arra, hogy ne kelljen az időpontokkal lavírozni, vagy a napirenddel, vagy azon agyalni, hogy mit is főzzek, hanem csak leheverednék a kanapéra és élvezném kicsit a semmittevést, vagy a számlák fizetésén kívül ne kellene aggódnom semmin se.  – kicsit még el is nevetem magam a felvázolt ábrándképen, mert tudom, hogy ez már soha nem fog valóra válni. – Ugyanakkor imádom a lányomat, az állatainkat és az életünket is, így semmi pénzért se cserélném el másra. – tisztában vagyok azzal, hogy ez eléggé ellentmondásos, de akkor is így van. Néha mindenki vágyik egy kis lustizásra, semmittevésre, de ez nem jelenti azt, hogy ne szeretné a jelenlegi életét, legalábbis szerintem. Néha mindenkinek kell egy kis off és ebben semmi rossz nincs.
- Ismered a török kávét? Nem sokan szeretik, mert eléggé másabb, mint a megszokott vagy a kedveltebb fajták. – kicsit meglepődve csendül a hangom, miközben a mosoly ott bujkál az arcomon. Kisimítom az arcomra hulló hajamat, majd újra a kiírásra pillantok. – Hmm, akkor adok egy esélyt a teának. Jól hangzik az elmondásod alapján. Van javaslatod, hogy melyiket érdemes kipróbálni vagy mindegyik finom? – érdeklődve csendül a hangom, miközben halad előre a sor. Ha pedig elérünk a pulthoz, akkor leadom a rendelésemet és megtetszik az egyik sütemény is, így kérek azt is. Ezzel pedig el is dől, hogy inkább maradjunk. Míg az ő rendelése készül, addig keresek egy szabad asztalt a sarokban, ahol nem leszünk senkinek se útban és nyugodtan is tudunk majd beszélgetni.
- Bocsi, de annyira jól nézett ki ez a süti és most úgy érzem, hogy kell egy kis extra boldogság. – ártatlanul megrántom a vállamat, majd a villát elvéve meg is kóstolom a sütit. Mennyei. Nem csak a kinézete pazar, hanem ízre is mennyei.
Csak az után szólalok meg, hogy a sütemény fele elfogyott.
- És ma pihenni fogsz, vagy a találka után visszamész a suliba és folytatod tovább a beadandókat, a kutatást? – érdeklődve fürkészem őt, majd a teát kicsit megfújom és óvatosan belekortyolok. Aztán sietve teszem le, mert még mindig túl forró.

- Igen, és, ha mondhatok ilyet, akkor még azt is figyelembe kell venni, hogy a projekt munkák csapatmunkák. Ami persze nem rossz, de az időbeosztás így néha kicsit nehézkes - húzom el a számat. Tényleg nincs bajom a csapatmunkával, de az, hogy egy csoportba járunk, nem feltétlen jelenti azt, hogy egyformán van szabadidőnk ugyan abban az időpontban, és ezt is figyelembe kell venni a szervezésnél. - De túl kell élni, és túl is fogjuk, csak most ez a mellékhatás - mosolygok kedvesen. Ahogy mesél ő is az egyetemi éveiről, úgy tűnik, határozottan megérti a helyzetet. - Nekünk azért annyival jobb, hogy mi nem papír alapon tervezünk, vagy legalább is a beadásra szánt anyagok nem papír alapúak, így nem érheti túl nagy baleset, ha elalszunk felette. A laborban pedig úgy is többen vagyunk, és ennyire azért figyelünk egymásra - mosolygok az ő történetét, tapasztalatait hallgatva. Legalább is arra figyelünk a laborban, hogy senki se a műszerek felett aludjon el. Ha nagyon menthetetlenül kimerül valaki, akkor arrébb húzzuk a székkel egy olyan helyre, ahol nem lesz balesete neki a munkájával egyetemben. Van az a kimerültség, vagy az a személy, ahol már nem lehet tovább húzni az ébren maradást, ébrentartást.
- Csak itt, mert egy barátnőm szülei be tudtak most úgy fogadni, hogy a nagymosást is náluk ejtem meg, mert a koliban jó néhány mosógép bemondta az unalmast, és bevallom, ebben a hajtásban kiment a fejemből a mosás - szélesedik ki a mosolyom a saját hülyeségem miatt. De ott is van egy időbeosztás, és erre már tényleg nem volt kapacitásom.
- Nos, a Cornell egy elég hajtós egyetem, és nehéz jó átlagot elérni - mondom elgondolkozva. Az már nem teszem hozzá, hogy borostyánligás, mert nem szeretek ezzel villogni, de tényleg nem egyszerű ott tanulmányi ösztöndíjasnak lenni. A sportolók csak annyival vannak előrébb, hogy nekik a pénz nem függ a tanulástól, de a jó jegyekhez nekik is hajtani kell. És nálunk mindenki hajt érte, mert sokkal jobb helyzetből fogunk indulni a munka világában, ha itt tanulunk. Ide nem azért jelentkezik valaki, mert máshová nem veszik fel, hanem, mert itt akar tanulni, és ezt így is fogjuk fel diákként. Legalább is én ezt tapasztalom a környezetemben. - Köszönöm! - mondom mosolyogva a bíztatását fogadva.
Figyelmesen hallgatom, amit a sorozatokkal kapcsolatban mond. - Akkor valahogy Te is úgy vagy vele, mint én - kommentálom mosolyogva. - Igen, de nekünk mondjuk ezek a lélekcincálós filmek, sorozatok néha a pszichológia óra miatt is kellenek, de az most biztos, hogy nem tenne nekem jót - fűzöm hozzá kedvesen, jobban belegondolva. - V for vendetta, volt az, amit láttam, de nem igaz történet alapján készítettek. De ott van a Bang-Band klubb is, nem tudom, hogy láttad-e már? Az igaz történet alapján készült, de nagyon durva, főleg, ha megpróbálsz a pszichológiai hátterébe is belenézni - említek két filmet, ami engem mélyen megérintett, és kicsit padlótra is rakott, de tágította a látásmódomat, ahogy ő is mondta. De az biztos, hogy most nem vagyok abban az állapotban, hogy egy ilyet meg tudjak nézni, majd vissza tudjak térni a sulis dolgokhoz a tejes figyelmemmel. - Te miket láttál már, és szerinted érdemes lenne megnéznem? Akár ilyen lélekölő, kár vígjáték, akár zsarus sorozatból? - érdeklődök, mert lehet, kapok olyan tippet, ami felkelti az érdeklődésemet.
Úgy tűnik, hogy siketült kicsit jobb kedvre derítenem, és bíztatnom is, mert elmosolyodik. Az arcán, hogy az előbb gond volt, már egyre kevésbé látszik, mert az elkenődött sminkje is rendben van már, és a pirosság is egyre kevésbé látszik. - Igen, én is találkoztam már ilyenekkel. De engem vígasztal a tudat, hogy ezeknek általában nem velünk van a gondja, hanem önmagukkal, a saját életükkel elégedetlenek - árulom el az én felfogásomat mosolyogva.
- Most egyébként se szeretném, ha ilyenek bíznál rám - nevetem el magam. - Ritka kártékonynak érzem magam most az ilyen fontos anyagokra nézve a dolgot - egészítem ki, hogy mire is gondolok. Érzem magamon, hogy a mozgásom nem olyan koordinált, mint szeretem, és nem kell, hogy az én kezemben történjen valami egy fontos anyaggal. Ha a saját dolgomat teszem tönkre, akkor csak magamat szidhatom miatta, de másnak nem akarok kárt okozni. - A képek is megteszik, de majd, ha le tudunk valahol ülni, mert most félek, hogy elejteném - teszem hozzá kedvesen, hogy most ne merje rám bízni a készüléket.
- Akkor Veled nincs baj ilyen téren - mosolygok. - És ezek szerint Hande is megérti, hogy nem lehet több kisállata - teszem hozzá, és bár nem kérdésként, a megerősítést vagy a megjegyzését szívesen fogadom.
- Valóban, de most, hogy a mosást is itt tudtam megejteni, így nem tudtam arra hivatkozni, hogy nem vagyok a városban. És mivel minden rendben volt, lehet nem is ártott, hogy kicsit nem a sulival foglalkoztam - mosolygok kedves szavai hallatán.
- Ez már múltkor is látszott, de van elképzelésem, hogy mennyire sok teher nyomja a válladat. De talán most egy kicsi könnyebbséged lehet, ha a barátnőjénél van egy ideig, mert lesz egy kis énidőd - mosolygok bíztatóan. Tudom, hogyan érti, amit mondott, és meg is értem, hogy így érez. Persze sokan ezt nem biztos, hogy felfogják, de már megváltozott a világ. És mindenki túlhajtott, és szüksége lenne egy kis feltöltődési időre, ha nem akar kiégni.
- Az igazi gyümölcsteáknál ott van, hogy milyen ízesítésűek, bár például hibiszkusz, csipkebogyó mindegyikben van, de ettől még érződik az az ízvilág, amilyennek hirdeti. És én például néha még az összetevők egy részét meg is szoktam enni, mert valódi gyümölcsök vannak benne tealevél nélkül - mosolygok. Konkrét ízvilágot nem mondok neki, mert nem tudom, hogy narancsosat, epreset, erdeigyümölcsös vagy milyent kíván most.
- Nincs semmi baj - nevetek egy kicsit. - Legalább így biztonságos körülmények között tudod megmutatni a munkáidat, ha még áll az ajánlat - nézek rá kedvesen. Viszont én sütit most nem kívánok. Lehet csak a fáradtság miatt, de most nem tudom elképzelni, hogy egyek. - Finom is? - kérdezem kedvesen a sütire értve. - Az extra boldogság sosem árt - értek egyet.
- A suliba nem olyan egyszerű, mert ahhoz repülni kell, de a tananyag nálam van. Az viszont, hogy tanulok-e vagy kidőlök… kéne tanulni, de majd meglátom, hogy mi lesz belőlem mire a lakáshoz érek - mosolyok. Ha nem fogom fel, amit olvasok vagy látok, akkor nem biztos, hogy értelme van az anyag felett ücsörögni. - És Te a találkozó utánra mit tervezel? - kíváncsiskodok kicsit én is.

- Néha megesik az ilyen és csak akkor döbben rá az ember, hogy elfelejtett mosni, amikor már nem akad tiszta ruhája. – barátságosan pillantok rá, hiszen a vizsgák árnyékában könnyedén meg tud feledkezni az ember ilyen apróságokról. Nem is tudom, hogy egyedül miként is éltem volna túl és lehet már sose fogom megtudni. Ez még a jövőzenéje lesz, hogy végül ismét tanulásra adom a fejemet, vagy nem. – Az jó, ha akadnak ilyen emberek, akikre tudsz számítani. – teszem még hozzá, hiszen tényleg fontos az ilyen. Főleg, ha azt nézzük, hogy ő is milyen távolra keveredett a családjától.
Amikor elárulja az egyetem nevét, akkor csak bólintok, hiszen hallottam már róla és tisztában vagyok annak, hogy hírneve is van. Vannak egyetemek, amiknek a nevét meghallja az ember és már is tudja, hogy a munkavilágában is kisebb előnnyel indulnak az ott tanult diákok. Persze, ez nem mindig igaz, de elég gyakran megesik. Néha tényleg számít a valódi tudás is és nem csak a papír.
Mosollyal az arcomon sétálok mellette, hiszen nem csak sikerült elterelnie a gondolataimat Denizről és a korábbi zűrös találkozásról, amikor kibukott az igazság, hanem egyszerűen jó vele beszélgetni. Könnyed és vidám ez a beszélgetés, még ha szemmel láthatóan ő kicsit szét is van hullva a fáradtságnak köszönhetően. Remélem, hogy azért pihenni is fog és nem fog túlzásba esni. Nem szeretném, ha baja esne, vagy kórházba kerülne, mert túlhajtotta magát. Sajnos, olykor az ilyen is megesik.
- És olyankor ajánlanak is nektek filmeket, vagy nektek kell keresni és utána esetleg beszámolót írtok róla? – kíváncsian pillantok rá, mert érthető, hogy nézniük kell ilyen filmeket, bár azt is könnyedén megtanulja az ember, hogy ritka az olyan film, amiben sok hasznosítható tudás lenne, hiszen ahogy a könyvekben, úgy a filmekben is szeretnek élni az írók a költői túlzással és néha elég abszurd dolgokat elevenítenek meg. - Bang-Band klubról még nem hallottam, de majd megnézem a bemutatóját és az alapján mérlegelek. Neked tetszett, vagy inkább sokkoló volt és olyan, ami le is hozott az életről? – nem tudom, hogy pontosan milyen típusú sorozatról vagy filmről lehet szó, de az alapján amit még hozzá fűzött biztosan nem egy vidám történet elevenedik meg az ember előtt. Néha kellenek az ilyen filmek, sorozatok, amik képesek lehozni az embert az életről és kicsit fejbe vágni, vagy éppen elmélkedésre késztetni a nézőjét. - Daily Dose of Sunshine sorozatot ismered? Én még nem tudtam végignézni, szünetet kellett tartanom benne, mert annyira lehozott már az életről, ugyanakkor meg imádom. Nagyon elgondolkodtató és nagyon érdekes témákat jár körbe, mondhatni már tabunak számító dolgokat boncolgat. Én bátran ajánlom. – annak ellenére is így gondoltam, hogy még nem néztem végig, de ha az első hét rész annyira jó volt, akkor nem hiszem, hogy a maradék pár rész ne lenne jó. Nehezen tudom elhinni, hogy egy ennyire jól felépített sorozatot elrontanának a végére. – Uhh, ez jó kérdés, mert ilyenkor szokott az lenni, hogy hirtelen rávágná az ember a válaszokat, aztán semmi se jut eszébe. – kicsit még el is nevetem magam, hiszen könyvcímekkel is gyakran jár így az ember, ha azt kérik valaki, hogy ajánlj neki könyveket. Egy pillanatra elgondolkodom. – Brooklyn 99 vicces, vagy ott van Miss Fisher rejtélyes esetei. Mind a kettőt szeretem, de eléggé másabb a kettő. Ghosts (us) sorozat is, ha szereted a természetfelettit. – ismételten kicsit elhallgatok és gondolataimba merülök, mert sok minden kavarok a fejemben, de valahogy egyik gondolatba se tudok belekapaszkodni, mintha valami versenyt tartanának és menekülnének előlem. – Na jó, hirtelen ennyi, de majd még gondolkozom, és ha eszembe jut még valami jó, akkor majd megosztom veled. – hiszen lélekcincálósra mondtam korábban egy példát, a másik három meg könnyed kikapcsolódást jelent. Főleg, hogy kettő 20 perc / rész, így könnyedén ott tud ragadni az ember, vagy beiktatni a napjába, ha nincs is sok ideje, de vágyik egy kis feltöltődésre.
- Biztos vagyok abban, hogy nincs miért aggódnod, vagy ha igen, akkor majd tartom tőled a két lépést, amíg az italoddal fogsz egyensúlyozni. – játékosan picit meg is lököm a csípőmmel, hogy biztosan tudja, hogy csak viccelődöm. Nem tartok attól, hogy rám borítaná majd az italát, legalábbis remélem, mert így nem igazán lesz lehetőségem már hazaugrani a találkozó előtt. Kávéfoltosan pedig nem szívesen jelennék meg egy ennyire fontos ügyfél előtt. – Rendben, akkor majd a kávézóban megmutatom. – hagyom ennyiben a dolgot, mert érezhető, hogy tényleg kicsit túlzottan aggódik a dolgok miatt. Tényleg nagyon ki lehet, vagy legalábbis nem tűnt legutóbb ennyire aggodalmas típusnak, inkább gondoltam volna őt picit lazábbnak.
- Igen, egyelőre úgy tűnik, hogy elfogadta. – hiszen a gyerekeknél sose lehet tudni, vagy éppen azt, hogy engem is mikor kap el ismét a hév, hogy megint befogadjunk valamilyen állatot, aki otthonra szorul. Egyelőre viszont úgy érzem, hogy elegendően vagyunk otthon.
- Tény, hogy nem unatkozom, de még bírom és ez számít. Sok energiát fel tud emészteni egy-egy nap, de attól még sok jó és boldog pillanatot is hoz magával ugyanaz a nap, ami segít kicsit töltekezni is. – szerencsére még nem kerültem abba a folyóba, ami csak lemerítene és messzire sodorna, míg nem én is hasonlóan kimerült állapotba keverednék, mint a legtöbb ember, akik túlhajtják magukat, vagy akik próbálnak a munka és család között helytállni, csak kevés sikerrel. – Igen, most jó lesz picit egyedül lenni és töltekezni. Bár még nem igazán tudom, hogy mivel is fogom eltölteni a napomat. Te mivel szoktál kikapcsolódni? – kíváncsian pillantottam rá, miközben a sorban várakoztunk, mert tényleg érdekelt, hogy őt mi tudja kikapcsolni a filmeken és sorozatokon kívül. Biztosan akad még más is.
- Ez szuper, szeretem az olyan teákat és én is megszoktam enni. Főleg, ha finomak. – kicsit még a vállaimat is megrántom, mert szerintem sokan így tesznek a valódi teáknál, ahol ott úszkál az italodban, vagy egy kis tartóban a sok finom gyümölcs.
Hamarosan pedig helyet is foglalunk bent az üzletben. A táskámat lerakom magam mellé, kicsit megkavargatom a teámat, megfújom és nagyon óvatosan belekortyolok. Még eléggé forró, de így is érzem, hogy tényleg jól választottam és nem kell majd ízesíteni se, mert így tökéletes.
- Igen, finom. – felelek a süteménnyel kapcsolatos kérdésre, majd körbepillantok. – Ha gondolod, akkor nyugodtan hoz vagy kérj egy villát, hogy meg tud kóstolni. – tudom, hogy akadnak olyanok, akik nem szeretnek osztozkodni az ételen, de nekem nincs ilyen gondom. Főleg, hogy Hande is simán beleenne a süteménybe, így csak rajta múlik az, hogy él-e a lehetőséggel vagy nem.
- Én a helyedben a pihenésre szavaznék, utána is tudsz majd tanulni, ha már kicsit több energiád lesz. – persze nem dönthetek helyette, hiszen nem vagyok se a testvére, se az anyja, egyszerűen csak még két idegen vagyunk, vagyis ismerős. Igen, a barátok és az idegenek között vagyunk.
Közben előveszem a telefonomat és kikeresek pár képet, majd odatolom elé, ha úgy látom tényleg érdekelné az, hogy miket szoktam alkotni.
- Itt van pár munkám. Akad közte olyan is, amit még az egyetemen rajzoltam és a mostani munkahelyem le is csapott rá, amikor volt egy pályázat és megpróbáltam. Még mindig hihetetlen, hogy végül náluk kaptam munkát. – azt hiszem még nem is említettem, hogy munkahelyet váltottam a legutóbbi találkozás óta, de az is lehet, hogy nem is érdekli. Egyszerűen csak jó valakivel ezt is megosztani, hiszen a Kershaw Architect nagyon is híres és elismert cég a szakmában. Arról nem is beszélve, hogy Jack nagyon kedves és barátságos főnök. Hálás vagyok azért, hogy munkát ajánlott.

- Megnyugtattál, hogy nem vagyok egyedi eset ebből a szempontból - ejtek meg felé egy kedves, hálás mosolyt. A kötelességek ritkán mennek ki a fejemből, és igazság szerint ez is mindig ott motoszkált a fejemben, de mindig halogattam, és, amikor más sürgős és halaszthatatlan lett volna, akkor más, tőlem független tényező akadályozott meg benne. - Igen, szerencsésnek érzem magam, hogy vannak ilyen barátaim, és ilyenek a szüleik - mosolygok. Tényleg nem tudom, hogyan tudnám megoldani a dolgokat, ha nem lennének ilyen családok az életemben.
- Általában ajánlanak, de van olyan is, hogy feldobjuk táménak az egyik filmet, vagy plusz jegyért, jópontért lehet beadandót is csinálni ilyenből. De ezt leginkább azok csinálják, akiknek a fő szakjához hozzátartozik. Nekem, akinek csak inkább hobbi, mert az légköri tudományokhoz nem tartozik hozzá, azoknak nem elvárás - mosolygok. - Itt tényleg lazábban vagyok fogva a tanár által is - mosolygok. - De a kötelező beadandók, amiket a tanár vár el, azt nekem is meg kell csinálni - teszem még hozzá. Mivel hivatalosan felvettem, így a minimum óraszám kell, ahogy a jó jegy is, de nálam nem gond, ha szólok előre a tanárnak, hogy egy-egy órára nem tudok bemenni, mert máshol van jelenésem. Ad pótlási lehetőséget, ha nem lenne meg a kötelező óraszám, de extra feladatot nem ad, és nem is vár el. Persze, ha tehetem, bent vagyok, de, ha tömbösített gyakorlat van a másik szakon… onnan nem hiányozhatok.
- Nagyon sokkoló volt, szóval tényleg óvatosan vele - figyelmeztetem. Az emberi kegyetlenség és brutalitás, a kiszolgáltatottság legfelső foka, és valahol kitér arra, hogy ebből egyesek milyen szintre tudnak emelkedni, és ennek milyen ára van adott esetben. - Lehet, majd belenézek. Milyen jellegű, vagy pontosabban milyen környezetben, helyen játszódik? Tudósokról, rendvédelmi szervekről, orvosokról, egy a normálistól eltérő családról… - adok néhány tippet, hogy mire is szeretnék rákérdezni. Ezek alapján lehet, már nagyjából meg is tudom ítélni, hogy mit várjak. Csak legyen vége ennek az időszaknak, mert most lehet csak régi meséket vagy sit-comot szabad néznem, amikor csak bámulok ki a fejemből, és tényleg kikapcsol az agyam.
Vele nevetek, amikor megosztja, vele is előfordul, hogy annyira hirtelen akar mondani valamit, hogy elfelejti mire kimondaná. - Ne aggódj, én is járok így - nyugtatom, hogy tudom, miről beszél. - A Brooklyn 99-nek és a Ghosts (us)-nek már láttam a felugró, nevezzük hirdetéseit, de még nem jutottam el addig, hogy belenézzek - gondolkozok el. - Ez a szellemes sorozat egyébként, így képek alapján, kicsit engem a Casperre emlékeztet - mosolygok, és lehet, hogy nagyon mellé is lövök. Így nyugodtan cáfolhat. A Casperbe még évekkel ezelőtt futottam bele egy mindenszentek körüli időszakban, amikor levetítették a TV-ben még, amikor otthon laktam Norvégiában. Megtetszett, így meg is néztem az összes elérhető részt. Kedves, aranyos, és kicsit szomorú, és valahogy megfogott. - Viszont erről a Miss Fisherről még nem is hallottam - árulom el őszintén. - Köszi! - mondom hálásan, amikor megígéri, hogy majd megosztja velem a többit, ha eszébe jut.
- Köszi! - mosolygok. - Nem szoktam ilyen lenni, de a fáradtság fura dolgokat hoz elő belőlem. Reggel csak azért nem törtem el a kávés bögrét, mert a mosogatóban volt egy gumi csúszásmentesítő, de a kávéőrleményt is mellé szórtam. És ez csak a reggel volt - mesélek neki, hogy nem kell nagyon másnak látnia, mint a múltkor, csak ismerem önmagam annyira, hogy tudjam, most nem vagyok formában.
Csak kedvesen elmosolyodok, amikor megerősít, hogy Hande most még nem akar újabb kisállatot. Néha nehéz ellenállni egy aranyos állatkának, vagy szülőként nemet mondani a gyereknek, de úgy tűnik, ezzel egyelőre legalább is, nincs gond náluk.
- Azért csak óvatosan. Egyikőtöknek sem tenne jót, ha túlhajtanád magadat. Itt a babysittereken kívül kutyasétáltatót is találhatsz, ha kell, csak szét kell nézned. Sőt! Lehet, ha van a szomszédodban fiatal, akkor lehet, őt is megbízhatod az utóbbival egy kis zsebpénzért cserébe - mondok neki ötletet. Semmi erőszakot nem érezhet, vagy azt, hogy engem kellene ezzel megbíznia, mert semmi ilyen nincs bennem. Csak, mint lehetőség arra az esetre, ha szüksége lenne ilyenre.
Megértően mosolygok, amikor beismeri, hogy most jól fog jönni neki egy kis gyerekmentesség, és tudom, hogy mennyire szereti a lányát. De, amikor rákérdez, hogy én mivel szoktam kikapcsolódni… először csak kinyitom a számat, majd úgy is marad, és csak miután veszek egy mély levegőt, zárom be. Ezzel viszont azt hiszem, hogy el is árulom, hogy, ami most eszembe jut, azt nem akarom neki ajánlani. Egy anyukának nem biztos, hogy a legjobb kikapcsolódás egy buli és a pasizás, főleg nem a kalandozás. Az alvás mellett most ezek is kimaradtak, és kicsit hiányoznak. - Nos, szeretek vásárolgatni, plázázni, főleg, ha a csajok is jönnek, de van, hogy elmegyek túrázni egy-két napra. Bár akár egy kirándulás is feltöltődés lehet, ha kevesebb időm van - ajánlom neki azt, ami engem kikapcsol. Közben kikeresem a tárcámat, és szépen ki is esik a kezemből, amikor visszazárnám a táskámat. Persze fel is veszem egyből.
- Szerintem is finomak - mosolygok egyet értően a gyümölcstea összetevőire értendően. Én egy nagyon erős kávét kérek, és rájuk bízom, hogy milyen néven fut náluk, vagy mi is náluk a legerősebb.
Persze a leülés sem megy zökkenő mentesen, mert kicsit összeakad a lábam a székével, de nem történik túl nagy baj, mert nem borul fel, és én sem esek el, csak kicsit zajosabbra sikerül a kelleténél. - Kezd kimenni az előző adag koffein - kommentálom Yaeminnek miközben sikerül végre leülnöm. Szerencsére a leülés előtt letettem a kávéscsészét, így nem borult ki a feketém.
- Köszi, de most nem. Tényleg jól néz ki, de nem érzem úgy, hogy most jól esne - indoklom a dolgot egy kedves mosollyal. Sejtem, hogy a fáradság hozza ezt ki belőlem, de egyelőre nem tudok vele mit kezdeni.
- Tényleg hajlok rá, hogy inkább pihenjek, vagy beiktassak egy kis délutáni alvást - mosolygok, bár félek, hogy az nem „kis délutáni” lenne, hanem reggelig tartó, és nem tudom, hogy mennyire engedhetem meg magamnak ezt az időkiesést. De tény, hogy egyre indokoltabb a pihenés, mert a végén még bajom is eshet.
Nem sokkal az asztal fölött tartva a telefonját veszem át, hogy megnézzem a munkáit, és közben hallgatom, hogy mit is mond. - Ezek nagyon szuperek - ámulok el, ahogy a képeket nézegetem. - De nem úgy volt, hogy már jó ideje náluk dolgozol? - kérdezem zavartan, mert fura számomra, hogy még mindig meg van azon lepődve, hogy felvették a cégvezetők.

- Ez azért így jobban hangzik, hogy nem fognak a tanárok se annyira szigorúan téged, meg nem várják el ugyanazt, mint azoktól, akiknek ez főszak. Ez így picit azért érthetőbb és persze, a kötelező beadandóra gondolom amiatt is szükség van, mert valamire azért jegyet is kell adnia. – biztos vagyok abban, hogy ennek ellenére is eléggé nehéz lehet az egyetem, mert különben nem lenne ennyire szétesve se, de azért jó hallani azt, hogy nem mindenhol mennek vérre se a tanárok, hanem azért van egy kis könnyebbség, vagy legalábbis olyan tantárgy, ahol annyira neki se kell megerőltetni magát, vagy túlzottan rástresszelnie.
Bólintok arra, amit mond, mert ezek után esélyesen kétszer meggondolom még azt, hogy adok-e esélyt annak a sorozatnak, amit mondott. Lehet már a bemutatója ki fog akasztani, még meglátom. Most jobban vágyom könnyed filmekre, mintsem olyanokra, amik az ember lelkét marcangolják. Ahhoz azért kell egy fajta hangulat is, szerintem. - Főként egy pszichiátrián játszódik, és ott is leginkább egy jószívű ápolónő áll a központban, aki igyekszik mindent megtenni azért, hogy reményt hozzon a rábízott betegek életébe. Természetesen más nővérek is szerepelnek benne, meg eléggé komolyan végigjár olyan témákat, amik részben tabunak számítanak. Volt olyan rész, amin még sírtam is. Szerintem nagyon hatással tud lenni az emberrel mindaz, amit bemutat és könnyedén le is tudja hozni az embert az életről, de utóbbit se szoktam bánni. Sőt, az csak azt mutatja, hogy tényleg jól megírták és hatással tud lenni a nézőre. – hangom kedvesen csendül, miközben válaszolok a kérdésére, hogy mire is számíthat, ha esélyt ad ennek a sorozatnak. Tényleg nehéz röviden összefoglalni azt, hogy miről is szól, mert sok mindent érint, de még se érzi azt az ember, hogy csapong. Mindennek ad időt és mindig akad olyan jelentsor, amire még most is görcsbe rándul a gyomrom és simán el tudnám sírni magam, ha újra látnám. Talán lehet ezt is be kéne iktatnom a szabad hétvégémre, még meglátom.
- Caspert eléggé régen láttam, de szerintem másabb. Szeretem, hogy a szereplők mennyire másabbak, de még is annyira jól együtt működnek és eléggé humoros is. Szerintem tökéletes mind a kettő arra, ha az embernek nincs sok ideje, de egy kis vidámságra vágyik. 20 perces részekből áll mind a kettő. – néha vacsora közben is jó megnézi egy részt, vagy amíg az ételt készítem a konyhában, akkor is volt, hogy benyomtam valamelyiket, vagy este egy kis pihenőt akartam tartani a munkában. – Nincs mit, remélem találsz majd olyat, mai kedvedre való lesz. – biztos vagyok abban, ha majd elválnak az útjaink, akkor majd fél órának se kell eltelnie, de be fog még ugrani pár jó sorozat, amit simán ajánlhattam volna neki. Na talán majd legközelebb, vagy majd megírom neki online, hiszen múltkor bejelöltük egymást és a süti receptet is elküldtem neki. Tényleg, a recept.
- Talán tényleg inkább pihenned kéne, mielőtt még esetleg magadban teszel kárt ilyen állapotban. – kicsit aggódva csendül a hangom, de az eddig látottak és hallottak alapján nem csoda. Lehet jobb lenne az, ha nem egyedül próbálna meg visszajutni a szállására, hanem valaki elkísérné őt. Ha nem lenne a megbeszélés, akkor lehet még fel is ajánlanám neki, vagy lehet rá kellene vennem, hogy kísérjen el a céghez, aztán ott is meg tud várni. Maximum egy óra lesz, de remélhetőleg nem fog annyi ideig tartani az a találkozó. Utána simán még el tudom kísérni. Legalább én is nyugodtabb lennék, hogy épségben „hazajutott”. Majd még meglátom.
- Köszönöm a tippet, de szerencsére kutyasétáltatóra nem hiszem, hogy szükségem lesz. Persze, nem kevés a feladat van velük, de a sétálás engem is kikapcsol. Jó kicsit olyankor kiszellőztetni a fejemet. – tudom, hogy sokan nem szeretnek sétálni, nálam ez változó, viszont most a kutyák miatt napi egyszer biztosan el kell mennem sétálni. Néha hosszabb, néha rövidebb távot teszünk meg, de tagadhatatlan az, hogy jó hatással van rám is az ilyen fajta kimozdulás. Még akkor is, ha sok mindenre kell figyelnem közben, hiszen a kutyákon kívül ott van Hande is.
- Kirándulni, túrázni egyedül szoktál menni, vagy barátokkal mész? – kíváncsian fürkészem őt és már majdnem lehajolnék a pénztárcájáért, amikor megelőz benne. – Esetleg a kávédat inkább ne vigyem én az asztalunkhoz, mielőtt még magadra borítanád vagy elejtenéd? – nem rosszallóan csendül a hangom, inkább segítőkészen. Simán kérnék egy tálcát, hogy mindent oda tudjak vinni egyszerre. Nem lenne fáradtság, hiszen egy kávé nem valami nagy súly, vagy akár fordulok kétszer is.
Lepakolom a cuccaimat magam mellé, miután helyet foglaltunk, majd rövid időre elveszem a tea kellemes illatában, amibe hamarosan kicsit bezavar a feketéjének az illata, de nem bánom. Rövid ideig azért érezhettem a gyümölcsök zamatos illatát. Remélem nem csak az illata fantasztikus, hanem az íze is az lesz.
- Támogatom az ötletet, de szerintem ezt eddig is tudtad. Főleg, mivel kipihenten is jobban fog fogni majd az agyad a tanuláshoz. – barátságos mosollyal pillantottam rá, aztán megfújtam a teámat és óvatosan belekortyoltam. Tényleg jó választás volt és hamarosan ez a süteményről is bebizonyosodott, miután megkóstoltam. Arra pedig, hogy most nem szeretné megkóstolni a süteményt, azt egy bólintással vettem tudomásul.
- Nem, másik cégnél dolgoztam. A legutóbbi találkozásunk óta munkahelyet váltottam. Megkeresett ez a cég és munkát ajánlott, miután megmutatták azt is, hogy a kivitelezést követően miként is festett a tervem. Pár napig picit gondolkodtam, de aztán egyszerűen igent mondtam rá. – szerencsére a régi helyen se lett belőle sértődés. Megértették, hogy miért szeretnék inkább a másik cégnél dolgozni. Egyelőre úgy néz ki, hogy jól is döntöttem, mert mindenki nagyon kedves, megértő és támogató. Jack is remek főnök. Sőt, néha inkább tűnik a közvetlensége miatt munkatársnak, mintsem valódi főnöknek.
- Tényleg, a süteményt megcsináltad, vagy még nem volt rá alkalmad? – könnyedén visszakanyarodom a korábban bevillant dologhoz. Én elküldtem neki pár nappal a találkozásunkat követően, de ő nem küldött képet vagy írt beszámolót, hogyan is sikerült, így lehet nem is volt még rá érkezése. Hamarosan úgyis megtudom mi a helyzet.

- Igen, tényleg kényelmesebb - értek egyet. Persze ez, mint látható is, nem előzi meg, hogy ne legyek a teljes kimerülés szélén. De ez Yasemin számára is egyértelmű, ahogy elnézem.
Nem elijeszteni akarom a filmtől, de nem biztos, hogy ugyan az a tűréshatárunk. Nekem valahol szándékomban áll majd a kriminál-pszichológiába is beleszagolni, csak legyenek adott a feltételek. Ehhez viszont egy másabb tűrőképesség kell, mint a nagyátlag. Viszont ez a Daily Dose of Sunshine felkelti az érdeklődésemet, és ahogy beavat, még jobban érdekelni kezd. Egy pszichiátria élete sem annyi, mint amit néhány film mutat, hogy a betegek rajzolnak, kézműveskednek, meg bevesznek néhány gyógyszert, meg néha kiabálnak. - Érdekesen hangzik, csak lenne időm - szélesedik ki a mosolyom, mert tényleg szeretnék legalább belenézni ezekbe, de, ha most esetleg nézek is egy-egy valamit, legfeljebb öt-tíz percig, amíg esetleg eszek, és akkor sem feltétlen figyelem, hogy mit is nézek. - Persze, ha jól megírják, akkor, ha a nagyon durva részleteket nem is mutatják, következtetni lehet, és betalálhat a nézőnél - értek egyet.
- Elhiszem, mert én tényleg csak a képét láttam, amivel reklámozzák - mosolygok. - Viszont most lehet, ennek esélyt adok, ha ki akarok kapcsolni. Húsz perc pihi néha-néha talán belefér - mosolyok. - Ez a szellemes film most szerintem az, ami jelenleg el tudná terelni a figyelmemet. És köszönöm a tippeket! - teszem még hozzá kedvesen. És most azon van a hangsúly, hogy „jelenleg”, mert ez olyannak hat, amin nem kattogna hosszú távon az agyam, de amíg nézem, eltereli a figyelmem és kikapcsol az agyam.
- Tényleg hajlok rá - mosolygok szélesen a kávézóban lévő bénázásom után. Pihenni kellene, mert magamnak is ezt javasolnám külső személyként, bár a valóságban is javaslom, csak most a kötelesség és a szükséglet érdekes csatát vív bennem. Sajnos bármelyik javára döntök, a másik hajlamos megzavarni a kivitelezést. - De nem kell aggódnod, ha a síeléseket és a snowboardozásokat túlélem… ezt is megúszom legfeljebb néhány lila folttal - nyugtatom, mert látom rajta, hogy aggódik.
- A fejszellőztetés sosem árt - mosolygok kedvesen. Egyébként nem is tudom, hogy milyen épületben laknak, mert lehet, hogy egyébként a kutyusok ki tudnak nap közben is menni az udvarra, csak néha kell nekik egy-egy hosszabb séta. Azt egy kutyától sem lehet elvárni, hogy csak egyszer végezze el a dolgát, mert a folyó ügyeket nekik is többször meg kell ejteni, nem elég mondjuk csak reggel vagy este. Bár én régen kutyapelenkát használtam, amit csak le kellett rakni, ha tudtam, hogy sokáig nem tudom kiengedni vagy úgy sem lesz hajlandó kimenni.
- Köszi, de nem kell - mondom a legkedvesebb hangon, amikor felajánlja, hogy kiviszi a kávémat, és csak ez után válaszolok az eredeti kérdésére, amit a bénázásom előtt tett fel. - Változó, mert van, hogy barátokkal, van, amikor egyedül, de profik által szervezett túrákon is szoktam részt venni. Ez nálam kedv és lehetőség függő - mosolyok. - Kisgyerekkorom óta túrázok a családdal, így akár egyedül is össze tudok rakni egy útvonalat, csak nem mindig van hozzá kedvem vagy időm. De, ha ismerem a csapatot, akkor csapatnak is meg tudom szervezni, de néha könnyebb és kényelmesebb, ha más szervezi - avatom be ezen szokásaimba. - Szeretnél majd most menni, vagy majd valamikor később? - érdeklődök kedvesen. - Fent vagyok ilyen csoportokban, és lehet, hogy akár mostanra is van rövidebb, közeli, szervezett lehetőség is - ajánlom neki, de érezheti, hogy nem mondom biztosra a dolgot. Kikapcsoltam az utóbbi időben az értesítéseiket, mert nem akartam, hogy eltereljék a figyelmemet. A közeli és nem túl hosszúra pedig azért gondoltam, mert nem hiszem, hogy több mérföldre el akarna utazni több napra úgy, hogy a lányát nem rokonokra hagyja, hanem olyanokra, akiket csak nem régen ismer. Bár igazán azt sem nézem ki belőle, hogy rokonoknál is otthagyná egy ilyen miatt.
Csak szélesen elvigyorodok, amikor támogatja a pihenésre vonatkozó ötletemet. - Ha a kötelesség-tudatom is meghajlik a dolog előtt, akkor mindenképpen - támasztok egy feltételt, amit nem feltétlen én szabályozok. Bár tényleg szófogadó tudok lenni, ha arról van szó. A kávémat egyből megiszom, amit olyan hőmérsékletűre hűlt, hogy már nem éget. Én általában filteres kávét iszok, ahogy a Norvégiában mindenki, aminek elég magas a koffeintartalma, de a robusztából készült presszóé jóval magasabb, bár ennek erősebb íze van, amihez én nem vagyok hozzászokva.
- Akkor gratulálok a váltáshoz - mosolygok kedvesen. - De ezek szerint akkor végül jól döntöttél, jól értelmezem? - kérdezem megerősítést várva. Az, hogy átgondolta, az nem feltétlen szokatlan, mert váltás előtt a legtöbben vacillálni szoktak. Én is megtettem, amikor sulit váltottam, bár az nálam biztos volt, megyek, csak idő volt, mire a Cornellen megtaláltam ezt a szakot, ahol most is vagyok. Amikor pedig végig nézem az összes képet a munkájáról, visszacsúsztatom hozzá a készüléket. - Tényleg nagyon szépek és kreatívak - dicsérem meg.
- Uh! Tényleg! Elfelejtettem elküldeni a képeket - csapok egy kicsit a homlokomra. - Múlt hétvégén csináltam meg, és isteni volt. Tényleg köszönöm a receptet - mondom hálásan. - Egyébként ilyenek lettek - veszem elő én is a telefonomat, hogy megmutassam a sütis képeimet. - Ne haragudj, hogy nem küldtem el. Annyiszor akartam, csak valahogy mindig elterelődött a figyelmem - kérek elnézést az elmaradásért. - Egyébként hétvégén annyira jól jött egy kis gyorsan elkészíthető, isteni extra cukoradag, hogy azt el sem tudom mondani - hálálkodok. A cukortól felpörgött kicsit a szervezetem, a készítés pedig tényleg gyors volt, nem estem ki hosszú órákra a tanulásból.
- És neked sikerült megnézni pár részt abból a dadás videóból, amit a múltkor beszéltünk? - kérdezek rá én is a dologra, amit az első találkozásunkkor beszélünk. Habár Yasemint nagyon jó anyukának tartom, és Hande-t egy tündéri gyereknek, sosem lehet tudni, mikor jön jól néhány trükk a gyereknevelésben, és ebben a sorozatban találhat ilyet. Bármikor előfordulhat, ha nem is lesz Hande-nek kistestvére, hogy „átmenetileg” egy olyan gyerekre kell vigyáznia, aki nehezebben fogad szót.

- Igazán nincs mit, remélem tetszeni fog majd és nem időpazarlásnak fogod elkönyvelni. – hiszen néha valaminek jónak tűnik egy-egy bemutató alapján, aztán az ember alig várja, hogy vége legyen a filmnek, mert borzalmas. Ez az előnye annak, ha az ember otthon néz filmeket és nem a moziban. Ott legalább bármikor meg lehet állítani és keresni valami mást. Plusz azt is számításba kell venni az ilyen sorozatoknál, hogy nem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt találja humorosnak. Számomra az volt, jókat nevettem és mosolyogtam a történéseken.
- Azért gondolom, azokat nem ilyen állapotban űződ, vagy ha igen, akkor vakmerőbb vagy, mint gondolná az ember, meg talán kicsit őrült is. – az utolsó előtti szót alig ejtem ki, máris kicsit bocsánatkérően pillantok rá. Nem akartam megbántani, de akkor is. Azért mind a két sport eléggé veszélyes tud lenni, nem olyanok, mint mondjuk egy sima futás. Persze, ott is csúnyán meg lehet sérülni, de azért általa említett sportokhoz jobban szükség van arra, hogy az ember koncentráljon és fejben ott tudjon lenni.
Csak egy bólintással veszem tudomásul, hogy nincs szüksége segítségére, nem kell tartani attól, hogy esetleg magára vagy másra borítaná a kávéját, amíg eljutunk az asztalunkhoz. Kíváncsian hallgatom azt, amit a túrázással kapcsolatban mond.
- Egyetemen is szoktak ilyet szervezni, vagy inkább máshol nézelődsz ilyen téren? – tényleg érdekel, hogy mi is a helyzet. Manapság már mindenre van facebook csoport, vagy éppen megannyi fórum is van, ahol könnyedén tud az ember kedvére való foglalkozást, tanfolyamot találni. Szerencsére ilyen téren eléggé könnyű dolga van az embernek. – Elhiszem, meg ott van az is, ha más szervezi meg, akkor azzal csökken a rád nehezedő nyomás és felelősség is. – kedvesen és barátságosan csendül a hangom. – Szerintem majd később, most még van teendő a házkörül is, meg a kutyák miatt se lenne könnyű megoldani. – picit elgondolkodom és csak utána szólalok meg ismét. – Az is lehet, hogy majd valami olyat próbálok találni, ahol lehet szállást is foglalni és gyerekkel is ajánlják. Felénk legalábbis voltak ilyen helyek is, amik direkt családoknak is ajánlott volt és kisebb túrákat is lehetett menni, majd pedig visszatérünk a kiindulási pontra. – sok múlik azon is, hogy Hande mit is szeretne, mert még a kutyákat csak rábíznám egy idegenre, de a lányomat biztosan nem. Tudom, lehet majd élnem kell azzal, hogy pár órára majd egy babysitter vigyázzon rá, de attól még hosszabb időre, vagy több napra biztosan nem hagynám magára. Ha pedig a családom egyszer meglátogat, akkor én is szeretnék időt tölteni velük, nem pedig lelépnék, hogy ők vigyázzanak a lányomra. Néha nehéz egyedülálló anyának lenni, sok mindenre gondolnunk kell és olykor megesik az is, hogy nem kis logisztika kell ahhoz, hogy minden klappoljon és minden el legyen intézve. – Ha gondolod, akkor majd hívj meg a csoportban, aztán meglátom még, hogy mi is legyen. – talán ez lenne a legegyszerűbb, mert úgy egyszerűbb lenne, hiszen jobban tudom azt, hogy mi is lenne megfelelő számunkra.
- Köszönöm. Igen, jól döntöttem. Nagyon szeretem az új helyet és remélem, hogy később se fogom megbánni. – bár utóbbit nehezen tudnám elképzelni. Tényleg nagyszerű cégről van, eddig remek ügyfelekhez is volt szerencsém és tényleg mindenki annyira segítőkész, barátságos, hogy az már néha valami hihetetlen. Persze ott is akadnak azért néha összezördülések, félreértések, de többségében inkább jókedv jellemző az irodára. – Köszönöm, nagyon kedves vagy. – csak ennyit felelek, amikor megdicséri a munkámat. Végül kilépek a galériából és lezárom a képernyőt, azért még előtte lopva megnézem, hogy biztosan nem érkezett-e bármi üzenet Hande-vel kapcsolatban, de szerencsére nem. Úgy tűnik minden rendben van, nincs miért aggódnom.
- Jajj, semmi gond. – barátságosan pillantok rá és még el is mosolyodom. Nem gondolnám azt, hogy annyira nagy gond lenne, hogy elfelejtett képet küldeni. – Örülök, hogy jól sikerült. - őszintén csendül a hangom, majd a telefonjára pillantok, amikor megmutatja a sütit. – Nagyon jól néznek ki, biztosan az íze is nagyon finom lett. – én azóta nem készítettem ilyen süteményt, de mást igen. Szeretek sütni és főzni is. Azt pedig már kitapasztaltam, hogy mi is Hande kedvence, így általában igyekszem mindig azokat elkészíteni. – Tényleg semmi gond. Emiatt ne aggódj. Érthető, hiszen ott az egyetem és a munkád is. – barátságosan csendül a hangom, majd a teámért nyúlok, hogy a felét megigyam így, hogy most már iható hőmérsékletű lett.
- Sajnos nem. Annyi minden történt időközben, hogy teljesen ki is ment a fejemből. De igyekszem majd azért belenézni, mert érdekesnek tűnt már legutóbb is, amikor említetted. Csak tudod, a munkahelyváltás, a kutyák és még ott a ház is. – kicsit lemondóan sóhajtok, mert ez az igazság. Azért volt olyan időszak, amikor azt se tudtam, hogy merre vagyok arccal előre és alig vártam, hogy végre bedőlhessek az ágyba.
- Meddig tart a suli? Meddig leszel az országban? Mármint említetted, hogy nyáron haza szoktál utazni. – ez a második alkalom, amikor találkozunk, de egyre inkább kedvelem őt. Talán még idővel barátok is lehetnénk, vagy ki tudja. Az biztos, hogy kedvesnek és segítőkésznek találtam őt. Arról nem is beszélve, hogy könnyedén lehetett vele beszélgetni akár könnyed, de akár komolyabb témákról is. -  Kicsit sajnálom, hogy nem leszel itt. Még szívesen összefutnék veled. -  

- Nem hiszem - mosolygok. - És, ha nem is most, de lehet, később fog a kedvencemmé válni - mosolygok. Volt már arra példa, hogy belenézem egy filmbe vagy sorozatba, és akkor nem tetszett, nem fogott meg, majd hónapok múlva ismét belenéztem, és ott ragadtam előtte.
- Nos, a snowboardot igen, de Norvégiában télen van, hogy csak síléccel lehet közlekedni, és a terep sem sík. Én is nem egyszer mentem azzal oviba vagy suliba - jegyzem meg csendesen, nem megsértődve. Ő török, nem északon él, így nem feltétlen tudhatja, így nem is veszem tőle zokon. Ráadásul sejtem, hogy csak az aggódás beszél belőle. Mi ehhez az élethez szoktunk, hogy bizonyos területeken van, hogy télen elfagy a vízvezeték, hogy olyan hó van, hogy a térdig ér, és nem lehet autóval sem közlekedni. Ha szél is társul hozzá, akkor meg előfordul, hogy a vastag jégpáncél borít mindent, ami kint maradt.
- Az egyetem ilyet nem szervez, legfeljebb maguknak a diákok, a suli csak a tanulmányi kirándulásokat szervezi, de az más. Az olyan, mint az én szakomon a viharvadászat - magyarázom kedvesen. Arra a megjegyzésére, hogy a mások által szervezett túráknál csökken a nyomás és a felelősség csak bólintok. Ez az esetek döntő többségében valóban így van, de éltem már át olyat, hogy inkább átvettem az irányítást, mert pengeélen táncoltunk. Egy ilyen eset volt az Angeloval közös túránk is, bár ott oltári mázlim volt, hogy ott volt ő is, mert egyedül nem boldogultam volna, és hazaindultam volna. De ezt vehetjük extrém esetnek. - Megértem, és csak azt tudom ajánlani, hogy alaposan járd körül a dolgot, ha kell, segítek is, és a szervezőket személyesen is megkeresheted. Úgy sokkal több és pontosabb infót be tudsz szerezni. De vannak itt is olyanok, amik kifejezetten családbarátok, bár én ilyet nem tudok mondani, mert én nem ezt keresem - húzom el a számat egy picit bocsánat kérően. Gyereknek Norvégiában túráztunk, vagy Európában, itt pedig sosem volt a közelemben gyerek, ha túráztam, kirándultam. Nekem ez kikapcsolódás, és bármennyire is szeretem a gyerekeket, felelősség, és nálam ez a kettő kizárja egymást. Legalább is addig biztos, amíg nincs sajátom. - Akár küldhetek olyat is, de olyat is, amit bárki láthat, és bárki felregisztrálhat, ha szeretne - mondom neki kedvesen. - Csak kérlek, írj rám, mert úgy nem felejtem el - kérdem kedvesen, mert most nincs kizárva, hogy kimegy a fejemből, és ez jó emlékeztető szokott lenni. - Egyébként voltatok már Hande-val a természettudományi múzeumban? - kérdezem hirtelen. Én már terveztem, de még nem jött ki rá a lépés, hogy meg is tudjam ejteni. Hande-t pedig úgy tűnt, érdeklik az állatok, így lehet, ezt is élvezné, és remek közös program lehetne nekik. De lehet, Yaseminnek egyedül is kikapcsolódás lenne.
- Szerintem jól átgondoltad, így nem hiszem, hogy megbánnád - mosolygok bíztatóan. Persze minden változik, de ez kiszámíthatatlan, és innentől bármi megtörténhet. Egyelőre jól érzi magát, nem bánja, hogy mi lesz évek múlva… lehet a munkahely nem változik, de ő igen, és e miatt nem fogja már ott jól érezni magát. Ez kiszámíthatatlan. - De az sosem lehet baj, ha néha-néha körbe néz az ember, ha nyitva tartja a szemét, és tisztában van a helyzetével és a lehetőségeivel - mosolygok. Legalább is a szüleim ezt szokták javasolni.
Örülök, hogy nem vette zokon, hogy nem küldtem el a képet, és eddig nem számoltam be arról, hogy milyen finomra is sikerült a süti, aminek a receptjét átküldte. - Tényleg nagyon finom lett - mosolygok. - Köszönöm a megértést és a receptet - mondom hálásan. - Az ilyenekről általában nem fejeltkezek meg, de most tényleg kaotikusak a dolgok körülöttem - húzom el a számat egy kicsit.
- Semmi baj. Amit felsoroltál… teljesen érthető. Meg Hande-t ismerve, nem is hiszem, hogy nagyon szükséged lenne rá - mondom kedvesen. Ha az abban lévő tudásra szüksége lenne, akkor biztosan megnézte volna, de így… teljesen érthető, ha ez nagyon hátra került az elintézendő dolgok listáján.
- Ez most két külön kérdés - mosolyok. - A suli június közepéid tart, de az még sok idő. De lehet, hogy pár hétre átjönnek a szüleim a bátyámmal, így tovább maradok. De ez még képlékeny - mosolygok. - Addig még lesz rá lehetőség, hogy találkozzunk - mosolygok bíztatóan. - Nem tudom, hogy most a munkahelyváltással mennyire tudnád ezt megoldani, de a szüleimnek nem szokott gond lenni, ha az itteni barátaim, ismerőseim meglátogatnak Osloban… Szóval… ha van kedvetek, és lehetőséged… - hagyom nyitva mondatot. De tényleg így van. Bár főleg azokat szoktuk vendégül látni, akiknél én is ott szoktam aludni, de az északiak távolságtartása ellenére, vagy legalább is, amit mondani szoktak, ebből nálunk még nem volt gond. Meg így legalább a családom is megismeri azokat, akikkel itt jóban vagyok.

Kicsit elkerekedik a szemem arra, amit mond, de a mosoly továbbra is ott bujkál az arcomon. Hirtelen nem is tudom mit kéne mondani, hiszen ez nem hétköznapi módja annak, hogy az ember oviba vagy iskolába menjen. A legtöbb országban már az is menőnek számít, ha az embert a szülei hajdanán szánkóval húzta el az adott intézménybe, mert éppen akadt hó. Mondjuk az is igaz, hogy gyerekkoromban azért jobban volt havazás, mint mostanság. Mostanában már a tél se ugyanolyan.
- Egyébként ez nagyon menőn hangzik, akkor mondhatni hamarabb tanultatok meg síelni, mint biciklizni. – persze csak ugratom őt és reménykedem, hogy nem fogja magára venni, hanem érteni fogja a poént. Nem áll szándékomban megbántani őt.
- Kár, pedig szerintem jó kis közösségi programok tudnának ezek is lenni.– tényleg azt gondoltam volna, hogy itt több ilyen programot szerveznek, hiszen itt mindenféle csoportok, házak, vagy szervezetek szoktak lenni, vagy nem is tudom mi lenne a legjobb szó, hiszen inkább csak a filmekből ismerem az itteni egyetemek világát, meg néha egy-egy cikk születik arról, hogy mi történt egy-egy egyetemen. Ugyanakkor szerencsére az internetvilágában nem nehéz megtalálni azokat a közösségeket, akiknek hasonló érdeklődésikörül, mint a miénk. Azt hiszem ez nagy előnye a mai világnak, régebben ez azért picit nehezebb volt, meg az ismerkedés és a barátkozás is picit másabb volt, mint manapság. – Rendben, köszönöm a tippeket és persze, mindenképpen utánajárnék. Nem csak úgy neki vágnék egy ilyen dolognak. Még egyedül csak-csak, de egy gyerkőccel és ennyi kutyával azért már én is megfontoltabb lettem, mint hajdanán. – bár tinikoromban se voltam az a világgá menős típus, vagy akivel túl sok gond lett volna, vagyis talán pont mire igazán eljött volna a lázadós időszak, amikor én is bátrabbá váltam volna, addigra nem csak a szívemet törte össze valaki, hanem kiderült, hogy babát is várok. Igaz, emiatt egy-két tervem kicsit a kukában landolt, de egyetlen egy pillanatát se bántam meg az anyaságnak. Még ha akadnak nehezebb pillanatok, vagy amikor kicsit világgá futnék, mert elfáradok, de ez természetes. Nem lehetünk mindig toppon, de attól még imádom az én tündéri lánykámat. – Rendben, rád írok, ha nem felejtem. – barátságos mosolyt villantok, mert ahogy ő képes elfelejteni dolgokat, úgy én is. Megesik az is, hogy néha napokkal később ugrik be valami, hogy el akartam volna intézni, aztán a nagy rohanásban elmaradt. Szerencsére még a fejemet nem hagytam el. – Még nem. Nehéz őt még ilyenekkel lekötni. Gondoltam majd jövőre, amikor már picit idősebb lesz. – simán lehet tévedek és remekül érezni ott magát, de jelenleg én így látom a dolgokat, hogy még ráérünk arra. – Meg most már itt a jó idő is. Ilyenkor ő is jobb szeret inkább a szabadban lenni, így igyekszem majd olyan programokat keresni, ahol kint tud lenni a „friss” levegőn. – mert valljuk be egy városban ritkán friss a levegő, ezért is szeretnék majd rövid időre kicsit nyugisabb helyre is elutazni, ha lesz rá lehetőségünk. S ott van az is, ha kint a szabadban játszik, akkor általában le is fárad, így este is könnyebb rávenni az alvásra és én is picivel több énidőt nyerek, hangozzék ez bármennyire rosszan. – De miért kérdezted? Esetleg nyílt valami jó ideiglenes kiállítás ott? – nem tudom mennyire jellemző arra a múzeumra, hogy akadnak átmeneti kiállításai, de némelyikben szokott lenni, ami csak pár hétig vagy hónapig látható. Vagy lehet szerveznek ott is remek gyerekprogramokat? Ilyen is szokott lenni. Lehet, utána kellene néznem picit ilyen téren a dolgoknak.
Bólintással felek és elmosolyodom. Igen, nem árt mindig nyitott szemmel járni és igyekszem így tenni, de igazán nem kutakodom. Szeretem az új helyemet, remélhetőleg sokáig lesz lehetőségem ott dolgozni, mert ők is elégedettek a munkámmal. Hande-nek is elnyerte a tetszését, amikor legutóbb bent jártunk. Jack is nagyon barátságos volt vele. Hande azóta is kérdezgeti, hogy mikor lesz már szünet, hogy ismét bejöhessen és ő is segédkezhessen a makettekkel. Nagyon aranyos és lelkes.
- Nincs miért szabadkoznod. Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor kicsit összecsapnak a hullámok – önkénytelenül is sóhajtok egy aprót -, vagy csak túlzottan elfoglaltak vagyunk. Nem dőlt össze a világ, amiért nem írtad meg. – Próbálom picit megnyugtatni, mert úgy érzem, hogy kicsit túlaggódja ezt, de lehet csak a fáradtság miatt van ez így nála.
Barátságos mosollyal az arcomon hallgatom mindazt, amit mesél és közben a teámat kavargatom, vagy kortyolok belőle. Lerakom a bögrét az asztalra, mielőtt még megszólalnék.
- Ez jól hangzik. Gondolom, ha meglátogatnak téged, akkor majd szervezel valami programokat is, vagy csak inkább pihenni szoktatok? Segítenek összepakolni? – kíváncsian csendül a hangom és remélem, hogy nem veszi túlzottan tolakodónak a kérdéseimet. – Ez nagyon kedves tőled, hogy felajánlod ezt. Mármint tényleg, hiszen még alig ismerjük egymást. – kicsit meglepetten csendül a hangom, mert kicsit magamra emlékeztett ezzel a közvetlenséggel. Remélem, hogy nem szokták kihasználni az emberek, hogy ennyire kedves, mert sajnos vannak, akik előszeretettel játszadoznak az ilyen emberekkel. – Még majd meglátom, mert szabadságra biztosan mehetek, de nekem is sok mindent össze kell hangolnom a nyárra vonatkozóan. Ez lesz az első eset, hogy teljesen egyedül vagyok Hande-vel, korábban a szüleim sokat segítettek. Meg én is szabadabb voltam nyáron, hiszen nem dolgoztam az egyetem alatt. Őszintén szólva kicsit félek is, de remélhetőleg nem lesz gond. – kicsit félszegen elmosolyodom, mert ez az igazság. Lehet már hónapok óta egyedül vagyok, de azért így könnyebb, hogy a lányomnak napközben ott a suli, nekem a munka. A nyáriszünet viszont esélyesen kicsit nehezebb lesz, még ha lesz is olyan időszak, amikor táborban lesz, mert sokat beszélgettünk erről is és szeretett is volna menni, mert a barátai is mennek. Én pedig nem mondok nemet egy ilyenre, hiszen fiatal és örülök annak, ha ennyire lelkes. Gyűjtse csak a megannyi emléket és érezze jól magát a barátaival.

Látom a meglepettséget a szemében, és nem igazán tudom egyelőre hová tenni. De bízom abban, hogy megvilágítja a dolgot, mert biztos vagyok abban, hogy ez mindenki másnak tök egyértelmű lenne, de úgy tűnik, hogy nagyon be vagyok lassulva. És igen, megvilágosodok a szavai hallattán, de az, a fáradtságom ellenére is feltűnik, hogy próbál úgy fogalmazni, nehogy bántó legyen. Pedig ez tény, így nem nagyon van min megsértődnöm. -Na, ebbe így még nem gondoltam bele, mert nálunk ez természetes - vallom be. - És akár így is mondhatjuk, de úgy is, hogy síléccel a talpunkon születünk - vigyorgok, és egyben jelzem is, hogy egyáltalán nem volt sértő, amit mondott. - Ha minden igaz, akkor nálunk, pontosabban a Skandináv országokban alakult ki a síelés, bár akkor még közlekedési formaként - gondolok bele a dologba. Legalább is hallottam már ilyet, de, hogy ennek mennyire van valós alapja… valami biztos van a háttérben, de szerintem ez, vagy ehhez nagyon hasonló dolog minden hóval borított északi területen kialakulhatott. Nagyon azon sem lepődnék meg, ha Kanadában is létezett volna.
- Lehetnének, de valahogy nálunk ez nem alakult ki - vonom meg a vállam. Persze ez nem zárja ki azt, hogy vannak kisebb csoportok, de azok lehetnek zártak, mondjuk, ha egy baráti társaság megy, akkor nem feltétlen tudnak róla mások.
- Igen, neked mások a prioritások, mint mondjuk nekem - ismerem el hangosan is. Nekem nagyon nem gond, ha sátorozni kell, de kutyával ez problémás lehet, ahogy egy hosszabb hegymenet is Hande-nek. A kirándulások, túrák, nekem nem hosszú sétákat jelentenek, hanem olyan programot, ami sokszor felér egy kiadós edzéssel, mert túrazsákkal megyek, sátorral, és önellátóan, kívül a civilizációtól. Amikor kicsik voltunk a bátyámmal, akkor mi sem olyanokra mentünk, mint, amikor már nagyobbak voltunk.
Csak bólogatok, hogy megbeszéltük, ha elfelejtem ír. - De egyébként milyenre gondoltál leginkább? Elutazni valahová, ahol a szállás környékén kirándultok, vagy inkább túráztok, vagy ahol mentek, éjjel megszálltok, és másnap folyatjátok, vagy a sátras-többnapos túrázás? - mondok néhány lehetőséget, bár ezeken kívül még jócskán van lehetőség. De ezek fontos kérdések, már csak azért is, mert bár vannak, akik mindent szerveznek, vannak, akik „szakosodnak”.
- Mondjuk ez igaz, hogy ilyen időben jobb a szabadtéri program - ismerem el. - Azt pedig, hogy mi köti le, Te tudod. Bár szerveznek gyerekeknek is programokat - árulom el. - Részben, mint lehetőség, részben kíváncsiság. Régóta tervezem én is, hogy el kéne menni, de valahogy sosem alakul úgy, hogy el is menjek, és érdekelt volna, hogy van-e tapasztalatod. Meg pár napja feldobott a gépem egy hirdetést, így ismét eszembe jutott - ismerem el, hogy miért most érdeklődök. - Nem néztem utána, hogy új kiállítást hirdet-e, mert valószínűleg csak a keresések miatt dobta fel, mert van légköri részük is - ismerem el, hogy nem annyira az új hirdetések, csak valami keresőmotorral értettük félre egymást. Néha csinál fura dolgokat a gép, amire egy infós biztos tud válaszolni.
- Csak ez nem igazán jellemző rám - ismerem el. Ha ígérek valamit, azt be is tartom, és talán most inkább magamnak okoztam csalódást ezzel. De tény, hogy semmilyen téren nem érzem magam a toppon, valószínűleg érzelmileg sem vagyok ott.
- Valami program biztos lesz, de ezeket előtte meg szoktuk beszélni. Hogy mennyire lesz pihenés, az majd eldől. A pakolás viszont már nagyon profin megy - mosolygok. Gyerekkorom óta pakolunk utazáshoz, kiránduláshoz, túrához, és már jó pár koliba be- és kipakoláson túl vagyok. Lehet ez az a rutin, ami miatt néha nem is értem, hogy egyeseknek miért kellenek napok, hogy egy nyaraláshoz összepakoljanak. A vásárlással más, azt valahol megértem.
- Lehet, hogy nem sokat találkozunk, de valahogy úgy érzem, hogy sikerült annyira megismernem, hogy ezt gond nélkül megtehessem - mosolygok. Sok emberrel találkozok, és Yasemint valahogy sikerült jól megismernem, és Hande is tündérinek hatott. - Nem erőltetésnek vagy kényszernek szánom, csak lehetőségnek - nyugtatom meg, hogy bárhogy is dönt, semmilyen hátrány nem lesz belőle, a kettőnk kapcsolata marad olyan, amilyen eddig. - Persze ezt megértem. Most minden nagyon új, és olyan feladatok várnak megoldásra az életetekben, ami eddig nem volt. De nem hiszem, hogy gond lehetne ebből a nyárból - mosolygok. - Ha nem akarsz vagy tudsz babysittert fogadni, akkor az is megoldás lehet a nyárra, ha van olyan barátnője, akinek a szüleivel pár napot meg tudtok oda-visszaoldani, úgy, mint most. De, ha jól tudom, vannak napközik is bizonyos sulikban, igaz, összevonva, de az is megoldás lehet ideiglenesen - adok pár olyan tippet is, amit én is csak hallottam. Azért itt is tisztában vannak az általános iskolák tanárai és vezetői azzal, hogy nem minden gyereket tudnak a segítségük nélkül felügyelet alatt hagyni a szülők. - És milyen tábort választottatok? - kérdezek rá kíváncsian. Ezt szívesen megkérdeznék a kiscsajtól is, de most nincs itt.

Örülök annak, hogy a megnyilvánulásomban nem talál semmi sértőt se, hiszen a mai világban sose lehet tudni. Néha kicsit úgy érzem, hogy túlzottan érzékenyek az emberek és olyan dolgokon is képesek kiakadni, amiben szerintem semmi bántó nincs. Vigyorát látva az én mosolyom is kiszélesedik, majd amit még a síeléssel kapcsolatban mond, azt csak egy bólintással nyugtázom. Simán elképzelhető, hogy így volt, én hiszek neki.
- Az első variáció fordult meg a fejemben. – a többit jelenleg eléggé kivitelezhetetlennek gondolom. Persze, akadnak olyan szülők, akik már egészen kisgyerekkel hatalmas túrákat, sátrazásokat csinálnak, néha még a kiskedvencük is velük tart, de én nem ilyen voltam. Jobb szeretek kicsit óvatos lenni, meg egyébként is egyedül felügyelni mindent nem egyszerű. – Megszállni valami faházban, aztán a környéken túráznánk, sétálnánk kicsit, majd pedig visszamennénk a szállásra. A rossz idő miatt se kellene aggódni. Szerintem ez inkább Handenek való lehet, mintsem neki vágni egy hatalmas túrának. – nem az a célom, hogy teljesmértékben lefárasszam őt, vagy elvegyem a kedvét a túrázástól, hanem hogy élménnyel gazdagodjon és máskor is kedve legyen visszamenni oda, vagy egy hasonló helyre. Ezért is szoktam ötleteket gyűjteni, majd vele együtt átbeszélni, hogy mihez is lenne kedve. Szerencsére mivel kíváncsi természet, így annyira nehéz dolgom sincs ilyen téren, meg sok minden érdekli.
Teámat kavargatom, hogy jobban kihűljön, miközben kíváncsian hallgatom őt, meg a megmaradt sütiből falatozom. Bólintok és mosollyal az arcomon kicsit elmerengek a hallottakon.
- De simán tévedhetek én is. – hiszen attól még, hogy én vagyok az anyukája, simán tévedhetek. Volt már erre példa, amikor azt hittem, hogy valami nem vonzaná, aztán kiderült, hogy de igen és szeretne majd hangszeren is megtanulni játszani. Igaz, ezt még jövőre toltuk, mert most elég sok változás volt az életünkben, de nem is gondoltam volna, hogy a hegedű vonzaná őt. Teljesen váratlanul ért, amikor előállt vele. – Nos, ha esetleg kicsit jobban utánajártál és találsz valami érdekes programot, akkor nyugodtan írd meg. Ki tudja, talán csatlakoznánk hozzád, mármint ha nem egyedül akarsz menni. Hande kedvel téged, így szerintem ő is örülne, ha ismételten találkoznátok. – persze, azért majd én is utána fogok nézni, hogy milyen gyerekprogramok akadnak ott, vagy milyen kiállítás tekinthető meg, mert ha Hande unná, akkor jobb ha nem megyünk. Olyankor úgyis folyamatosan azt kérdezgetné, hogy mikor megyünk már, mikor érünk a végére és társai, az pedig valaki számára bosszantó tud lenni és még engem is feszélyezne picit, hogy Karin nem tud nyugodtan nézelődni. – De ha gondolod, akkor majd akár egyszer ketten is megnézhetjük. Biztosan lesz még olyan, amikor Hande a barátnőjénél fog tölteni egy kis időt. – hiszen Skyler anyukája nagyon aranyos és kicsit könnyebb helyzetben van, mert ő háztartásbeli, így nem kell a munkájával összeegyeztetni a dolgokat, mint nekem. Neki csak a családjával és a házkörüli teendőkkel, ami persze szintén nem kis munka, főleg, hogy három gyerek anyukája.
Elmosolyodom azon, amikor a pakolást említi. El tudom képzelni, hogy már kész profi lehet részben a kolesz miatt, részben a túrázások miatt. – Egyébként még mennyi van hátra az egyetemből? – erről még sose esett szó és fogalmam sincs, hogy már végző, vagy még jó pár év hátra van neki. Igazából nem sokat tudok arról a szakról, ahol ő is tanul, hiszen a képzések hossza között is akad mindig eltérés. Van olyan, ami eléggé hosszú ideig tart, van ami csak pár évig. – Ha megszerezted a diplomát, akkor egyből utána munkába állnál, vagy van még olyan képzés amit kinéztél? Esetleg valami mesterkurzus? – nem tudom, hogy itt akad-e olyan, vannak olyan országok, ahol van ilyen is. Míg a válaszát hallgatom szép lassan el is kortyolom a teámat és az üres csészét lerakom az asztalra. Tényleg érdekelnek a tervei és elképzelései, mert nagyon kedves lánynak ismertem meg és olyan lelkesen tud mesélni, amikor számára fontos dolgok kerülnek szóba.
- Örülök, hogy így gondolod. Valójában szívesen megismernélek jobban is, mármint nem úgy. – teszem hozzá nevetve, mielőtt esetleg félreértené, bár nem igazán tartok ettől. – Nagyon kedves vagy és olyan, akivel az ember szívesen barátkozna. – mosollyal az arcomon pillantok rá, hiszen a barátság se úgy működik, hogy eldöntjük mi már pedig ha törik, ha szakad azok leszünk. Nem. Részben szerintem magától alakul ki ez a fajta kötődés, csak míg valakivel viszonylag gyorsan, addig akadnak olyanok, akikkel kicsit lassabban. – Esetleg majd ha lesz időd, akkor küldenél át szálláslehetőségeket is, meg mikor érdemes odautazni mert akadnak különleges programok és társai. – nem zárkózom az elől, hogy elutazzunk és kiruccanjunk egy hétre, de szeretek azért utána járni én is mindennek. Lehet ez már néhány embernek túlzás lenne, de tekintve hogy nem csak saját magamért vagyok felelős, így szerintem érthető. Természetesen az internet ilyen téren a barátom tudna lenni, de ha már ő bennfentes, mert ott él, akkor inkább az ő tippjei érdekelnek, mintsem idegeneké. – Ez nagyon jó ötlet. Majd lehet beszélek is velük erről, hogy ők mit gondolnak. Legalábbis neki is lenne egy vagy két nap pihenője. Köszönöm. – hálásan pillantok rá, majd az utolsó falatokat is megeszem a sütiből mielőtt megint beszélni kezdenék. – Igen, akadnak és lehet majd a sulis napközit is igénybe fogom venni, de szerencsére a munkahelyem is gyerekbarát, így oda is be tudom vinni. Vannak, akik foglalkoznak velük, meg talán nem is akad ki a többség, ha néha láb alatt lesz. – főleg, mivel Jack is legutóbb megígérte a lányomnak, hogy nyáron nyugodtan jöhet megint. Nagyon élvezte a legutóbbi bent töltött idő. Néha ha még most is emlegeti a makettet, amiben segédkezett. Főleg olyankor szokta, amikor megjelenik, hogy nekem is segítene, én meg persze örömmel hagyom.  – Az egyik egy művészeti tábor. 1,5 hetes lesz, de nem ottalvós. Itt lesz helyben. A másik pedig egy iskolai tábor és ottalvós, ami a város másik felében lenne, de erre még nem bólintottam rá. Kicsit féltem őt és jobb szeretem magam mellett tudni. Pedig tudom, hogy ez az élet rendje, de annyi változás volt mostanában az életünkben. Nagyon furcsa lenne, ha egy hétig nem is látnám őt. – persze, hogy most is kicsit aggódva csendül a hangom. Elengedi őt, nehéz, hiszen New York is hatalmas és nem mindig könnyű eljutni A-ből B-ből, szerintem egy közeli városba is hamarabb el tud jutni az ember, mintha néha a város másik pontjára.  
- Neked vannak konkrét terveid nyárra? Néztél már ki valami fesztivált, vagy helyet amit mindenképpen szeretnél meglátogatni? – kíváncsian pillantok rá.

Elgondolkozok most már kicsit konkrétabban is a kirándulási lehetőségek terén, azok alapján, ami az ő elképzeléseinek megfelelő. - Vannak ilyenek is, de majd akkor így küldök lehetőségeket - mosolygok. - De én nem biztos, hogy fogok tudni véleményt mondani az adott szállásról - bocsátom előre. - A környékről már valószínűleg jobban, de én inkább sátrazós vagyok - mosolygok szélesebben. Ha szálláson szállok meg, akkor az vagy egy-egy éjszaka, amíg tovább nem állok, vagy síparadicsom, vagy valamilyen település, ahol olyan program, buli van, ahova menni szeretnék. De semmi kivetni valóm nincs azzal kapcsolatban, hogy Yas egy másfajta kikapcsolódási lehetőséget keres. Neki máshogy kell gondolkoznia, mint nekem itt, mert mások az igényei, már csak Hande miatt is.
- Persze, a gyerekeket sok minden érdekli, és néha ezt az is erősen befolyásolja, hogy a többi gyerektől mit hall - ismerem el a dolgot. - De akkor is sokkal jobban ismered, mint én - mosolygok. Én még csak egyszer találkoztam a csajszival, és bár nagyon megkedveltem, szinte semmit sem tudok róla. Ahogy tovább mesél, csak egy kedves mosoly fut át az arcomon, hogy a kislány ennyire hamar megkedvelt. - Én is megkedveltem Őt, és tényleg nincs a részemről akadálya, hogy valami közös programot csináljunk. De csak, ha lement a suliban ez a hajtás - teszem még hozzá, bár sejtem, hogy Yaseminnek ez nem okoz meglepetést. - De, ha van, ami Titeket vagy Téged érdekel, írd meg, és, ha tudok, csatlakozok - vetem fel lehetőségként, hogy ne csak rajtam múljon. Gondolom, hogy Handenek arról, hogy én is tervezek csatlakozni, csak akkor fog szólni, ha biztosra mondom. A gyerekek nagyon hamar bele tudják élni magukat valamibe, és nagyon csalódottak tudnak lenni, ha bármilyen okból nem jön össze.
- Az MSc-ig még legalább három, és bár még nem döntöttem el végleg, hogy megyek-e tovább, erősen hajlok rá - ismerem el. Ezt lehet, majd a záróvizsga időszaka fogja eldönteni, vagy annak a féléve. De lehet, hogy fél évet mindenképpen ki kell hagynom a keresztfélévem miatt az MSc előtt. Erről még a tanárokkal sem igazán beszéltem, mert még ők sem biztos, hogy tudnak mondani konkrét dolgot, mert addig még sok minden változhat, és lehet, hogy a záróvizsgám félévében csak egy tárgyam lesz a suliváltás miatt. - Hogy diploma után mi lesz… azon még nagyon nem gondolkoztam - ismerem el. Túl sok idő van még addig.
Én is elnevetem magam, amikor a lehetséges barátságunkról beszél, és arról, hogy jobban is megismerhetnénk egymást. De, ha nem neveti el magát, akkor lehet, most le sem esik, hogy a mondatának volt egy másfajta értelmezése is. Valahogy belőle annyira nem nézem ki, hogy felfigyelne a saját nemére, hogy tényleg eszembe sem jutott ez az értelmezés. Na, nem mintha gondom lenne az ilyen személyekkel, bár én sem ezt a tábort erősítem. - Én is így gondolkozok Rólad, és Hande-t is egy tüneménynek tartom - ismerem el a dolgot. - Amit lehet, át fogok küldeni, hogy átfogó képet kapj mindenről - nyugtatom meg, hogy rajtam nem fog múlni, hogy minden infó a birtokában legyen a felelős döntés miatt. - De kérdezhetsz is, és igyekszek válaszolni mindenre - mosolygok. Tudom, hogy szeret mindet minden irányból alaposan körül járni, és nem akarom ebben gátolni, félrevezetni meg pláne nem. De szerintem, még a szüleim is beleegyeznek, hogy nálunk szálljanak meg. Ez pedig nem lesz akadálya annak, hogy ne kelljen mindig velünk, velem lenniük, hanem külön programokat is szervezhetnek, ha szeretnének.
- Nincs mit! - mosolygok. Néha egy-egy külső szem jó ötleteket adhat, és úgy tűnik, most nekem sikerült. Ha csak egy-egy napot tudnak vállalni egymásnak a szülők, már az is segítség lehet. - Akkor pláne nem lehet baj - mosolyodok el szélesen. Nem minden munkahely ilyen családbarát, de jó, hogy az övé igen. A szüleim is igyekeztek ezt otthon lehetővé tenni mindenki számára, bár azért ilyen esetben a munka nem úgy haladt, mint általában. Mi is voltunk bent a bátyámmal kisgyereknek, ha máshogy nem lehetett megoldani, így a szüleim úgy voltak vele, ha már nekik lehet, mint tulajdonosok, akkor másoknak is lehessen. - Ha ennyi lehetőség van, akkor szerintem nem lehet gond a nyár - mosolygok, és bíztatom is egy kicsit, hogy ne aggodalmaskodjon, mert szerintem nem igazán van oka, ahogy felvázolta a lehetőségeket. Persze megértem, hogy ennyire távol minden családtagjától, és a beszélgetéseink alapján az apától, valóban sok akadályt kell leküzdenie.
- Megértem, hogy nehéz elengedi - mondom megértően. - De nézd úgy, hogy ebben a városban lesz. Jó, lehet, hogy nagyon nagy város, de akkor sem lehetetlen odajutni hozzá szükség esetén - mosolygok kedvesen. - Vannak, akik napi szinten ingáznak a munka miatt ennyit. A pár napos barátnőnél levés pedig lehet egy felkészítés is erre mindkettőtöknek, vagy próba. Főleg, ha olyanokkal megy, akiknél már volt pár napot. És ez Neked is jó, mert látod, hogy miként viselkedik, ha nem vagy ott, és nem „csak” egy iskolai napról van szó - mutatok rá néhány apróságra, ami valószínűleg már átfuthatott az ő fején is, de más dolog egy külső személytől hallani. - Meg, ha mondjuk az a barátja is menne vele, akinél most van, és Te is vigyáznál Rá pár napot, akkor lehet, az is látszana számodra is, hogy ő milyen, így talán könnyebb lenne, rászánni magad, hogy elengedd. Persze, ha mindkettőjük viselkedése megfelelő, akkor is, ha nem tudják, hogy ez a feltétele - gondolkozok hangosan úgy, ahogy valószínűleg a saját gyerekem esetében tenném. Bár sosem lehet tudni, hogy milyen lennék Yasemin helyzetében.
- Fesztivált most nem, de koncertekre fogunk majd menni otthon. Meg nyaralni a családdal, de most meg nem tudom mondani, hogy hová is esett a választásuk. Persze részt vettem a hová kérdéskörben, de a végső úti célt lehet, még ők sem tudják - gondolok bele. Sok lehetőség volt felsorolva a részemről is, de, hogy mindenkinek jó legyen időben, és még hely is legyen, azt kicsit nehéz összeszervezni, így én most csak sodródok. Az időeltolódás miatt nehéz velem egyeztetni még a modern technika mellett is.

- Köszönöm, aranyos vagy, hogy segítesz ebben. – tényleg nem lenne kötelező az, hogy segítsen és küldjön pár lehetőséget ezzel kapcsolatban, de nagyon jóleső, hogy ennyire segítőkész. Bólintással felelek arra, amit mond és a mosollyal pillantok rá. – Nem gond, majd az interneten kutakodok én is. Sokan szeretnek véleményt írni egy-egy szálláshelyről. – ez kész szerencsére, mert én még egy terméket se szoktam értékelni. Mondhatnám azt, hogy nincs ilyenekre időm, de valójában egyszerűen csak lusta vagyok, pedig pontosan tudom, hogy olykor egy-egy jól megírt vélemény sokat tud segíteni egy-egy vásárlás során.
- Igen, de szerencsére ha jól van nevelve, akkor kiáll a saját véleménye mellett is és nem akar beállni minden téren a sorba. – ez pedig szerintem fontos, hogy ne nyomja el a gyerek azt, hogy mit is érez vagy gondol valójában. Én próbálom erre nevelni Handet, de szerencsére úgy tűnik, hogy jó osztályba került és nem kell attól tartanom, hogy esetleg másnak kezdené mutatni magát, mint amilyen. Főleg így, hogy már barátai is akadnak és szerencsére tényleg úgy tűnik, hogy összetartó az osztály, piszkálódásra se volt példa és remélhetőleg így is fog maradni. – Persze, ez érthető. A vizsgák fontosak és neki is kell még tanulnia az évvégi dolgozatokra, felelésekre. – hiszen még Handenek is tart az iskola, így én is inkább jobban örülnék, ha nyárra tolódna a közös program. Főleg, ha nem egyből hagyja el a várost, hogy hazautazzon. Akkor talán majd ki tudunk találni valami jó kis programot. Akár még valami víziparkba is elmehetünk. – Mindenképpen, majd én is beszélek Handevel, hogy mihez is lenne kedve. Van olyan dolog, ami egyáltalán nem vonz? Például aquapark, vagy vidámpark is szóba jöhet, vagy az ilyen helyek nem érdekelnek? – dobok be két ötletet is, mert ha esetleg nem tud úszni, vagy fél a vidámparkban felelhető dolgoktól, akkor azt alapból kilövöm és fel se hozom Hande előtt. Nem akarom, hogy belelkesüljön, aztán kiderüljön, hogy Karin el se tud jönni az adott helyre. Tudom, hogy akkor a kislányom nagyon csalódott lenne, így érthető az, hogy meg akarom ezt előzni.
- Szerintem, ha érdekel és van rá lehetőséged, akkor mindenképpen menj tovább. Sose tudhatod, hogy mikor fog jól jönni a pluszban megszerzett tudás, arról nem is beszélve, hogy a tudás hatalom is. – kedvesen csendül a hangom és kicsit biztatólag is. Szerintem az jó dolog, ha az ember képezi magát, főleg, ha olyanról van szó, amit még szeret is. Ha az ember olyannal foglalkozik, amit szeret csinálni, akkor az igazán nem is tűnik munkának, vagy kínszenvedésnek, ha tanulásról van szó. Nekem is volt olyan tantárgy, amit annyira nem élveztem, de számomra az egyetem minden nehézség és próbatétel ellenére is hatalmas élmény volt és imádtam, mert szerencsére azt tanulhattam, amit én választottam. – Még van pár éved kitalálni. – igazából én se tudtam azt, hogy miként is lesz majd az egyetem után, mígnem egymás után olyan lehetőségek nyíltak meg, amikről még álmodni is alig mertem volna. Néha talán nem is kell tudni, hogy miként lesz, csak hagyni kell, hogy az élet magával rántson és fel kell ismernünk a lehetőségeket, amiket az utunkba sodor és élni velük.
Szavai nagyon jól esnek, mire el is mosolyodom és a teámat iszogatva hallgatom őt. A kimondott dolgoknak köszönhetően legalább ott lappang annak a lehetősége is, hogy idővel tényleg barátok legyünk, persze ezt nem lehet előre eldönteni, de azért jó tudni azt, hogy ő se zárkózik el ez elől. – Köszönöm előre is. Tényleg hálás vagyok minden segítségért és kedvességért. – főleg, hogy lassan olyan világban élünk, ahol a többség csak magával van elfoglalva és simán áttaposnak egymáson is az emberek. Megannyi borzalom lappang a világban, így felemelő érzés kicsit megtapasztalni azt, hogy még akad kedvesség és jóság is, mert nem sikerült még teljesen ezeket kiirtani és remélhetőleg soha nem is fog ez megtörténni. – Most hirtelen nem jut eszembe semmi se, de majd maximum rád zúdítom online a kérdéseimet. – kicsit elkuncogom magam, mert picit úgy adom elő, hogy jobb ha felkészül az özönvízre, de amúgy szó sincs erről. Szeretek magamtól is utána járni annak ami érdekel, így maximum majd csak pár kérdésre kell számítania.
A biztatása a nyárra vonatkozóan jól esik és az is, hogy valakinek elmesélhettem ilyen téren a kételyeimet. Ez a rossz abban, ha a világ másik felére költözik az ember, hogy kicsit egyedül marad és nem tud mindenről beszélni, ami nyomja a vállait. Tudom, hogy a családom bármikor meghallgatna, de a beszélgetéseinket nem erre szoktam fordítani, meg inkább hagyni szoktam, hogy Hande meséljen. A barátnőm pedig elutazott már hosszú hetek óta és esélyesen még hónapokig nem is fogom látni, mert nagyon bejött neki az élet külföldön és a munkáját is szereti.
Egyáltalán nincs bennem olyan érzés, hogy azt se tudja miről beszél, mert nincs gyereke, mivel valójában nagyon is okos és jó tippeket ad. Látszik, hogy azért foglalkozik gyerekekkel és nem is annyira felszínes, mint a legtöbb korunkbeli. Könnyedén kiül az arcomra a töprengés, mert elgondolkozom a hallottakon és lehet nem mindennel értek teljesen egyet, de akad közte olyan, amit esélyesen még én is meg fogok fogadni.
- Még a végén kiderül, hogy titkon te is anya vagy. – persze csak ugratom, elmosolyodom és egy aprót sóhajtok. – Köszönöm, ezek egészen jó tanácsok. Lehet alkalmazni is fogom némelyiket. – őszintén csendül a hangom, majd a fülem mögé simítom az arcomba hulló hajamat. Mondjuk nem arról van szó, hogy attól tartanék a barátnője rossz hatással lehet rá, mert az már kibukott volna, hanem sokkal inkább anyaiféltés lappang a tanácstalanságaim mögött. Féltem Handet, mert a kislányom és mindennél fontosabb számomra, érte bármire képes lennék. Tudom, hogy hajdanán engem is elengedtek mindenféle táborba, de ez most még is kicsit másabbnak hat. Talán amiatt is, mert távol vagyok mindenkitől és még ennyi hónap után is úgy érzem, hogy ez a város még mindig kicsit ismeretlen számomra.  
- Remekül hangzik, akkor legalább ki fogsz kapcsolódni és remélem, hogy minden remekül fog sikerülni. – őszintén csendül a jókívánságom, majd lopva a telefonomra pillantok, mert jót egy üzenet. Sietve nyitom meg és kicsit szomorúan sóhajtok egyet, mert lemondták a mai találkozót, még se jó az ügyfélnek. Holnap délelőttre lett tolva. – Úgy tűnik, hogy nem kell majd rohannom, mert lemondták a mai találkozót, így ha gondolod, akkor szívesen vissza is kísérlek a szállásodra. Legalább biztos lehetnék abban, hogy nem ért semmi baj ennyire kómásan. – barátságosan pillantok rá, mert sok se akarok lenni, de szívesen segítenék neki, meg én is nyugodtabb lennék, ha tudnám nincs gáz.

- Igazán nincs mit! - mondom kedvesen. Ha túl vagyok ezen az időszakon, akkor egyáltalán nem gond, főleg, hogy ezeket a honlapokat rendszeresen fogom látogatni, és megosztani vele, egyáltalán nem teher. Ha segíthetem, akkor miért ne? Ráadásul ez egyfajta biztosíték is lehet számára, mert olyat nem fogok küldeni, ami alapvetően nem megbízható. Ha én nem vagyok elégedett a szervezéssel és a szolgáltatással, akkor Yasemin még úgy sem lesz, ráadásul most már van egy kis elképzelésem, hogy mit is keres. Plusz, még valamennyire ismerem is a körülményeit, főleg, hogy Hande-val is találkoztam már.
- Ez igaz, bár én néha kételkedve fogadom az ilyeneket - húzom el egy picit a számat. - Tudok esetről, amikor, ha nem is szálláshely, vagy hasonló témában, de ismerősök meg álkommentelők tornázták fel az elégedettségi skálás - pontosítok, hogy mire is gondolok. - Néha nem jön rosszul a kritikus szem a leírás és a képek böngészése közben - kacsintok rá jótanács gyanánt.
- Persze, ezzel egyet értek - mosolygok. - Csak erősíteni kell bennük, hogy tartsanak ki e mellett, és, ha úgy érzik, hogy e miatt akarják bántani vagy kiközösíteni, akkor tudják, hogy ott van mögötte a szülő - mosolygok. Talán ez utóbbi a legfontosabb, mert a „társadalmi nyomás” néha a legkitartóbbakat is el tudja bizonytalanítani. - Egyébként a tábort felügyelők, az ottani vezetőket ismered, vagy találkoztál már velük? - jut eszembe egy dolog az agyam elkalandozása miatt. Néha a gyerekeket nem is a miatt fenyegeti veszély, mert nincsenek jól nevelve, hanem, mert a felnőtt, akire bízva van, nem figyel eléggé, és mivel kicsik, főleg a Hande korúak, nem biztos, hogy teljesen jól mérik fel az adott helyzet veszélyét. Mentem már óvodába gyerekért, és egy másiknak a kezét a kerítés rácsai közül kellett kiszednem, mert kinyúlt egy átesett játékért. Nem lett baja egy-két felületi horzsoláson és pár piros folton kívül, de kiakadtam a rájuk vigyázók felelősségvállalásán, mert észre sem vették az esetet.
- Akkor ezt megbeszéltük - mosolygok, amikor megegyezünk, hogy ezt a közös találkozót kicsit toljuk, amikor mindannyian kicsit jobban felszabadulunk a kötelességek alól. - Ööö… - kezdek egy szép mondattal, de most minden itteni, vagy a közelben lévő lehetőséget átgondolok - nem hiszem, hogy lenne olyan, amit ne szeretnék, és gyerekek által is látogatható vagy igénybe vehető - mosolygok, ahogy végig gondolok mindent. Főleg ezen az éghajlaton, és itt az USA-ban. Európában már lehet, egy történelmi témában már találnék olyat, amire nemet mondanék, vagy bárhol, amit csak felnőttek, vagy nagyobb tinik által látogatható kizárólag, de most nem ebben kell gondolkoznom. Lengyelországban például a „Terror házára” már nem lennek kíváncsi, még akkor sem, ha egyébként bármikor megnézek egy horrorfilémet, de oda ugye egy Hande korú gyerek nem is jöhet. De lehet, egy sima „vártúrát” is visszautasítanék.
- Persze, ezzel egyet értek, és köszönöm - kezdem kedvesen mosolyogva, és tényleg hálás vagyok, hogy megosztja velem a tapasztalatait, gondolatait, tanácsait. - Csak néha hallom, hogy az első záróvizsga sokaknak vízválasztó, és nem mennek tovább. Nem tudom, hogy nálam ez miként lesz, mert bár tanulok, és megy is, azért nem minden áron kell mesterdiploma - gondolok bele jobban. - Nem mondom, hogy egy év végi vizsgán iszonyú ideges vagyok, de az érettségit leszámítva nem voltam olyan vizsgán, ahol egy tanárnál meg egy tanársegédnél többen bent lettek volna, és tudjuk, hogy egy egyetemi záróvizsgát azért komolyabban vesznek, mint egy érettségit, ahol a tanárok túlnyomó többsége évekig velünk volt - mosolygok kedvesen. A középiskolai tanárok többsége, akik érettségin jelen vannak, tisztában vannak azzal, hogy mit tudunk a valóságban, és általában azzal is, hogy mihez kell az adott diáknak az adott tantárgy, így nem annyira szigorúak, mint egy egyetemen. Főleg nem egy jeles egyetemen. És bár nem vagyok stresszes típus, ha nagyon megvisel, inkább lehet, maradok az alapdiplománál. De néha az is megfordul a fejemben, hogy másik szakterületen próbálom ki magam. Ha oda kerülök, majd meglátom. Előre bezárni bármilyen lehetőség előtt az ajtót nem akarom, de túlságosan előre tervezni sem.
- Nem kell köszönni, mert Te is nagyon kedves vagy velem, ami azért nem olyan természetes, mint azt bizonyos közösségekben érezzük, és nagyon sokat is segítesz - mondom neki én is hálásan. A múltkori sütirecepttel, ami nagyon jól jött a mostani időszakban, és a tanácsaival, meglátásaival, amiket meg oszt velem.
- Hajrá! De néha a kérdésnél jóval kifejtősebben válaszolok, így lehet jó, ha felkészülsz az ellenárra - felelek hozzá hasonlóan játékosan. De tényleg így van, mert néha, főleg ismerve a téma előnyeit, hátrányait, lehetőségeit, hosszabban felelek, mint azt a kérdésből bárki gondolná, vagy akár a kérdező számít rá előzetesen.
- Neem - nevetem el magam. - Még nem - rázom meg a fejemet, mert bár nem zárkózok el egy saját gyerektől, de azt a felelősséget, amivel egy ilyen élethelyzet jár, most képtelen lennék vállalni. Persze értem, hogy csak viccelt, és nagyon tisztelem azért, mert ilyen fiatalon ilyen jó anya, és szerintem remekül boldogul a családi háttere nélkül, én ez nem tudom, és nem is akarnám vállalni. Még nem érzem magam erre készen. Még tanulni akarok, meg bulizni, szórakozni, és nem egy életre szóló felelősséget a nyakamba venni. Valakinek ez az álma, van, aki hirtelen is azonosulni tud vele, és vállalja, de én ismerem magam annyira, hogy tudjam, ez az élet nem nekem való, hogy suli alatt gyereket neveljek, és erről az alapdiplomáról nem akarok lemondani. A kettőre együtt viszont nem vagyok képes. - Örülök, ha segíthettem - mosolygok végül hálálkodásán.
- Ilyenkor kell kikapcsolódni, és feltöltődni, és mi is ebben bízunk - felelek kedvesen mosolyogva.
Látom, hogy ránéz a telefonjára, de mivel munkatalálkozója lesz, meg anyuka is, és egyébként sem az, aki állandóan a telefonján lóg, sejtem, hogy csak akkor fog bővebben foglalkozni vele, ha elengedhetetlen. - Részemről nincs akadálya, hogy elkísérj, ha nem gond, hogy ez egy picit hosszabb séta lesz - mosolygok. Látom, hogy aggódik, de érzem, hogy fölösleges lenne győzködnöm, hogy nem lesz bajom, ő anya. Ráadásul a társaságával sincs semmi bajom, és így legalább lesz beszélgetőtársam az úton. A mondata első felére pedig nem tudok reagálni, mert ez pozitív és negatív is lehet, hiszen, így, ha úgy érzi lehetősége van, hogy jobban felkészüljön, akkor pozitív, de persze hátrányként is megélheti, mert még egy nap, mire megtudja az eredményt. Persze, ha akarja, megoszthatja velem, hogy ő miként éli ezt meg.

Elmosolyodom az aggódalmait hallgatva és egyetértően bólintok, hiszen ezzel én is tisztában voltam, de attól még igazán aranyos, hogy felhívta a rá a figyelmemet.
- Igen, sajnos akadnak ilyenek is, de olykor akad ennek a fordítottja is, amikor direktbe lehúznak egy remek helyet az értékeléssel, miközben valótlant állítanak. – lemondóan sóhajtok, mert az internet sajnos teret ad megannyi csalásnak, mert szerintem ezt is annak lehet nevezni. – Ezért is szoktam több helyen utána olvasni egy-egy adott helynek, vagy akár terméknek. Szeretek néha kutakodni, meg meglelni a legjobb árakat is. – pontosan tudom, hogy akadnak olyanok, akik nem igazán néznek utána semminek se, ahogy nem is gondolnak abba bele, hogy néha eléggé eltérő árakkal lehet megvásárolni bizonyos szolgáltatásokat vagy éppen termékeket. Szeretek körültekintő lenni, nem csak úgy elhinni mindent, amit az interneten látok. Főleg, mivel az internet a legnagyobb termőtalaja annak, hogy mindenki csak a jót mutassa meg, miközben a valóság néha nagyon messze áll ettől.
- Igen, találkoztam velük. Nagyon kedvesek és barátságosak, meg nagy előny, hogy a többségük Hande sulijából van. – nem mindenki, de elég sok tanár részt vesz abban a táborban is, így a gyerekek is esélyesen kicsit nagyobb bátorsággal vágnak bele ilyen kalandba, mert akad ott egy ismerős arc, felnőtt is, akihez tudnak fordulni, ha bármi van. – De a tábor előtt lesz még találkozó valamelyik nap, ahol megismerkedhetnek a gyerekek és a szülők is a táborvezetőkkel. Ami szerintem nagyon szuper és még nem is találkoztam ilyennel, de szerintem remek kezdeményezés. – hiszen így mi is láthatjuk azt, hogy kik is lesznek a gyerekeinknek, vagy ha van bármi fontos információ amit jó ha tudnak a gyerkőccel kapcsolatban, akkor azt el is tudjuk mondani, nem csak leírni egy papírra. Remélhetőleg nem lesz gond és minden szuper lesz, mert tényleg azt szeretném, ha Hande is szuperül érezné magát.
- Szereted a víziparkokat is? Nincs tériszonyod se? – érdeklődve pillantok felé, miután azt mondja, hogy szerinte nincs olyan, amire nemet mondana ilyen téren. Azért jobb tisztában lenni, ezért is kérdezek rá egy-két konkrét dologra, mivel olykor megesik az is, hogy hirtelen nem jut az ember eszébe az, hogy van olyan hely, amit messzire elkerülne bizonyos okokból. – Vagy a bezártsággal sincs gond? Egyszer belefutottam egy hirdetésbe, ahol szabadulószobákat hirdettek. Úgy rémlik, hogy volt olyan is, ami kifejezetten gyerekeknek való. – persze ennek még utána kell járnom, de így talán jobban fogja érteni azt is, hogy miért pont erre kérdeztem rá. Jobb szeretem előre tisztán látni a helyzetet, hogy mit is érdemes terveznem, minek járjak utána, hiszen az én szabadidőm is véges, meg tényleg azt se szeretném, ha Hande belelkesedne, aztán kiderül, hogy még se jó a program, vagyis jó, de Karin nem fog tudni velünk jönni.
Csendesen hallgatom a kételyeit, vagy inkább a félelmeit az egyetemmel, a vizsgákkal kapcsolatban. Jelenleg kicsit magamra emlékeztet, mert bennem is kavarogtak hasonló gondolatok hajdanán és valóban szigorúbb a záróvizsga, mint más vizsgák a tanulmányaink alatt, vagy mint az érettségi volt, de attól még szerintem nem is lehetetlen teljesíteni. Aki becsülettel készül, az szerintem át tud jutni ezen az akadályon, főleg, ha olyan szakon van, amit még imád is és nem csak muszájból tanulja, mert ezt várja el a családja, vagy mert nem volt más. Én tényleg hiszek abban, ha az embert valami érdekli, akkor a tanulás egyáltalán nem tud szenvedésnek tűnni, akkor válik azzá, ha nem érdekli őt az adott tantárgy, téma és stb.
- Nos, van még időd eldönteni, hogy mit is szeretnél. Addigra lehet változik az oktatás is. – hiszen olykor hoznak a semmiből újabb és újabb törvényeket is, megkeverik a  jól bevált rendszert, de azért remélem, hogy semmi olyan változás nem fog történni, ami esetleg hátrányosan érintené őt.
Szavai mosolyra késztetnek, és melegséget is csempésznek a szívembe. Nagyszerű érzés hallani azt, hogy így gondolja. Egy köszönömöt még azért elmormogok kisebb zavarom közepette, de aztán el is engedem ezt a témát.
- Az sose gond. – mármint akkor, ha nem mellébeszélésről van szó, hanem az adott témáról esik szó. Sose zavart egy-egy hosszabb információ áradat, sőt, szerintem jobb is, mint egy-egy tőmondat, amivel az ember nem lesz okosabb és előrébb se lesz. Na, inkább zavarnak a rövid és információt se tartalmazó feleletek, mintsem a bőlére eresztett információt tartalmazók.
Az üzenetet követően igyekszem a lehető legrövidebb ideig  nyomkodni a telefonomat, mert én se örülnék annak, ha a másik azzal foglalkozna, miközben beszélgetünk. Az szerintem illetlen, meg olyan, mintha nem élvezné az illető a jelenlétemet. Miután visszaírtam egy rövid üzenetet a munkatársamnak, lerakom a telefont az asztalra és Karinra pillantok.
- Nem, egyáltalán nem gond. Szabad vagyok mára. – kicsit széttárom a karomat is, mert tényleg ez a helyzet. – Ezek szerint inkább sétálni szoktál, mintsem tömegközlekedéssel vagy taxival utaz? – mondjuk utóbbi szerintem eléggé drága tud lenni, én is ritkán szoktam arra költeni. Inkább pártolom a tömegközlekedést vagy a biciklizést, bár utóbbi meg kicsit veszélyes tud lenni hála annak, ahogyan néhányan vezetnek. – Van kedved még maradni, vagy inkább már mennél és pihennél? – rajta áll, felőlem még maradhatunk és beszélgethetünk, de el is indulhatunk, ha úgy érzi, hogy a kávé se javított a helyzetén. Viszont az tény, hogy jól érzem magam és sikeresen el is terelte a figyelmemet Denizről, meg arról, ami nem olyan régen történt.

- Igaz, én most ezt el is felejtettem - mosolygok, amikor kiegészíti az én megjegyzésemet. Valóban nem csak az létezik, hogy feltornázzák az értékelést, hanem az is, hogy szándékosan lehúzzák. - Ezzel a másodikkal viszont talán az a legnagyobb baj, hogy a rosszhír jóval gyorsabban terjed, mint jó - húzom el a számat, amikor eszembe jut egy marketing könyvem egyik része. Nem sok maradt meg a vállalatvezetési szakból, de ez, és még néhány apróság igen. - Ez nem rossz ötlet, de ez iszonyú sok idő és energia - mondom szomorúan. A neten tényleg minden fent van, de, ha mindennek alaposan utána akarok járni, akkor az egész életemet azzal töltöm, hogy kutatok, meg netezek, meg a telefonomat nyomkodom. Lehet én is fiatal vagyok, de én jobban szeretem a való világ élményeit. Inkább megyek bulizni, pasizni, snowboardozni, kirándulni, mint, hogy a gép előtt üljek, vagy a telefonomat nyomkodjam állandóan.
Kicsit meglepetten hallgatom a táborra vonatkozó beszámolóját. - Ez nagyon szuper - mondom lelkesen. - Igen, valóban az. Sokkal több ilyen jellegű szervezés kellene, mert szerintem így kevesebb lenne probléma - gondolok bele. Így valamelyest csökkenne a szülők aggodalma, a tanárok is jobban fel tudnának készülni, és a gyerekek is nagyobb biztonságban lennének. Bár sok szülő talán felelőtlenebb, mint egy gyerek. Az egy babysitter mesélte, akivel összefutottam pár hete, hogy az egyik kislány, akire vigyáz, azért lett beteg, mert a bátyát elengedték kirándulni vízpartra az osztállyal, és bár nem volt hideg, a víz még az volt, és megfázott, bár az anya váltig állította előtte, hogy az ő fiacskája jól bírja a hideget. Jó egyik gyereknek sem lett túl súlyos baja, de azért mégis egy hétig voltak betegek. Ennyire nem ismeri a saját gyerekeit? Még a babysitter is gyanította, hogy meg fog fázni. De nem ő vigyázott rá, figyelmeztette is az anyát, így őt felelősség nem terheli. Szóval lehet, nem feltétlen lesznek beljebb a táboroztatók, ha személyesen mennek oda a szülők.
Csak elgondolkozva bólogatok első körben, hogy szeretem a víziparkokat, és nincs tériszonyom sem, majd még jobban belegondolok, ahogy meghallom a következő kérdést. - Hú! Hová akarsz Te minket vinni? - szélesedik nevetéssé a molyom, de érezhető, hogy inkább játékosan, mint bántóan. - Nos, eddig még nem volt gondom a vízzel, semmilyen formában, ahogy a magasággal sem. És nem hiszem, hogy gond lenne a bezártsággal sem - fogalmazok ezzel már óvatosabban, mert volt egy túszejtős kalandom, bár elvileg abból már kigyógyultam, és voltam azóta jócskán olyan helyen, ahol az emberek számához képest kicsi volt a hely, és nem volt gond. - Ez a gyerekeknek szóló szabadulószoba viszont nem tudom, hogy nem akkor élvezik-e a gyerekek a legjobban, ha hasonló korúakkal vesznek részt benne - gondolok bele jobban. - Nem lenne ellenem, de nem tudom, hogy van-e olyan, ahol közös programként élhetjük meg - osztom meg vele, hogy min is jár az eszem. - Ami egy gyereknek kihívás, az nekünk nem feltétlen, és, ha véletlen túl gyorsan oldjuk meg, akkor nem elég élvezetes, legalább is szerintem - osztom meg vele pontosabban az aggályaimat. - De, ha találsz olyat, aminél ez nem akadály, akkor részemről még ez is rendben van - mosolygok. Az, hogy legyen jó idő, ha vízbe megyünk, az meg sem fordul a fejemben, mert én még mindig máshogy érzékelem a hideget, mint az itteniek többsége. - Viszont, ha bármi eszedbe jut ezeken kívül, írd meg bátran, és megírom, ha valamiért az mégsem lenne jó - próbálok neki egy kis könnyebbséget adni. Bár ismerem magam, és még mindig nem jut eszembe olyan, ahol ne vennék részt szívesen, sosem lehet tudni, hogy mi az, ami most egyikünknek sem jut eszébe, és mégis kivágja valakinél a biztosítékot.
A záróvizsgával kapcsolatos félelmeim valahol lehet, hogy jogosak, mert hallottam már olyat, aki azt mondta, hogy „soha többé”, mert idegileg teljesen kimerült, pedig nagyon jó tanulónak számított, és szuperül teljesített a végső vizsgán is, hetekbe telt mire kipihente magát. Az idegi és/vagy mentális kimerülést nagyon nehéz kipihenni, és nem is biztos, hogy megéri, ha utána belebetegszik az ember.
- Addig még nagyon sok minden megváltozhat, és a vizsga után is lesz lehetőségem visszalépni a jelentkezéstől, ha előtte mégis megtettem - mosolygok. - Persze most nem a kiskaput keresem, de még az sem egy megmásíthatatlan döntés lenne - mosolygok, hogy hogyan is értettem pontosan. Ez nem egy gyerekvállalás, amit nagyon nehéz visszacsinálni, vagy egy idő után már nem is lehet.
- Akkor ezt túltárgyaltuk - összegzem a dolgot. Nagyon mellé nem szoktam beszélni írásban, mert ott van időm átnézni, átfogalmazni, ha szükséges. Ha véleményt adok ilyen esetben, tényleg szeretek kitérni, amire csak lehet, és nem lezavarni egy-két pár szavas mondattal. Bár volt már, hogy tőmondatokban írtam ilyet, de az inkább az érthetőség miatt volt, mert a bővített mondatba belegabalyodtam, mint házimacska a fonalba.
Csak elmosolyodok, amikor megerősít, hogy valóban szabad, és rá(m) ér. - Ha van időm, és nem kell időre menni, akkor szeretek sétálni. Nem gond? - kérdezek rá a dologra.
- Maradhatunk, ha szeretnél még valamit fogyasztani, de séta közben is lehet beszélgetni, ha inkább mennél - mosolygok kedvesen. - A mai tanulásból úgy sem hiszem, hogy bármi is lenne - vallom be most már inkább magamnak is. Kizártnak tartom, hogy bármit képes lenne befogadni az agyam, ami a sulihoz köthető. Kötetlen témát igen, de egyebet… az előbb is láttam egy srácot egy feliratos pólóban, és fel sem fogtam, hogy mit olvasok, pedig angolul volt. Ezt a tényt még felfogtam. A kávé valamit segített, de nem annyit, hogy értelme legyen tanulnom.

- Hallottam egy víziparkról, American Dream vagy mi is volt a neve, DreamWorks Waterpark. Nagyon jónak tűnik, olyan helynek, amik a kicsik és a nagyok is tudnak élvezni. Gondoltam, ha útba ejtenénk, akkor téged is elhívnánk oda, ha van kedved. Egy kis kikapcsolódás a nyáron? -  érezhető volt, hogy még nem mondom biztosra, még nekem is jobban utána kell járnom, de az egyik nap egy szórólap akadt a kezembe és egészen jónak tűnt már az a rövidke leírás, meg a képek alapján. Mindenképpen rá fogok keresni a neten is, de ha nincs messze, akkor ha nem is idén, akkor lehet jövőre látogatunk el oda. – Igen, ebben teljesen igazad van. Még nem is néztem ki semmilyen helyet se, ami szóba jöhetne, de majd mindenképpen olyat keresnék, ami mind a lányomnak és mind nekünk megfelelne. Biztos akadnak olyan helyek is, amiket családoknak ajánlanak. – mosollyal az arcomon pillantottam rá, mert meg se fordult a fejemben, hogy olyan helyet keressek majd, ami valamelyikünknek nem lenne élvezhető. Manapság eléggé sokrétűek tudnak lenni a szabadulószobák is, így simán lehetséges az, hogy tényleg akad olyan, ami gyerekeknek és felnőtteknek is szórakoztató tud lenni, ha pedig tévedek, akkor majd elmennek a lányok együtt, ha lesz kedvük hozzá, mármint Hande és a barátnője. Mi meg talán máskor Karinnal, ha lesz kedvünk hozzá. Jelenleg inkább csak próbáltam rájönni arra, hogy mik jöhetnek szóba, ami nem teljesen hétköznapi, mert esetleg minden nap megteszi az ember. Szeretném azt, ha a lányomnak minél több élményben lenne része, ezért is igyekszem megadni neki mindent, de közben ügyelni arra, hogy ne is egy elkényeztetett leányzó legyen belőle. – Mindenképpen írok majd, de te is nyugodtan, ha valami eszedbe jut, vagy csak látsz valami jó hirdetést. – hiszen néha véletlen is bele tud futni az ember remek ötletekbe, akár az utcán sétálva, vagy a neten való szörfölés közepette. Néha ott is elég random hirdetéseket tud feldobni egy-egy oldal.
Nem sokkal később már a vizsgákról beszélgetünk, meg arról, hogy mik is a tervei a jövőre nézve, amit kíváncsian hallgatok meg és közben elfogyasztom a maradék teámat is, mert a sütemény még korábban elfogyott. Hamarosan szembesülök azzal is, hogy a mai találkozót áttették holnapra, mert az ügyfélnek még se jó ez az időpont. Még jó hogy legalább most szóltak és nem akkor, amikor ott várakozom és senki se jön el. Jó tudom, ez nem a többiek hibája, ahogy Jack-é se, de attól még kicsit bosszantott, mert nagyon készültem erre a találkozóra. Ez lett volna az első nagyobb üzletkötésem amióta a cégnél vagyok és emiatt még inkább igyekeztem, hogy minden könnyedén menjen. Remélem, hogy holnapra nem leszek még inkább stresszben és tényleg remekül fog sikerülni az egész.
- Egyáltalán nem, szeretek sétálni. Csak mond, hogy még ilyen kómásan is ismered az útvonalat, mert ha rám hagyatkozol, akkor az már régen rossz. A GPS meg néha totál más felé visz el, mint kellene. Egyszer annak a segítségével tévedtem el. – kicsit még el is kuncogom magam, mert tényleg sikerült eltévednem. Hihetetlen, de olykor ezek a kütyük se megbízhatóak.  Szerencsére akadt aztán segítségem, aki segített oda találni a megfelelő címre, így nem bolyongtam órákon át, hogy vajon most merre is kéne mennem.
- Nem kérek már semmit se, ha gondolod, akkor mehetünk. – ha kellett, akkor visszavittem az ő poharát is, vagy ha kidobható volt, akkor kidobtam, miközben a tányéromat és a csészémet visszavittem a pulthoz. Megköszöntem a süteményt és a teát, aztán visszamentem a táskámért, hogy elinduljunk és visszakísérjem őt a szállására.
Kifelé menet éppen vissza akartam fordulni, hogy mondjak valamit Karinnak, amikor is összeütköztem egy férfival. Sietve kapott értem, hogy megtartson, mire sietve pillantottam fel rá és egyszerűen nem bírtam még egy köszönömet se normálisan kinyögni. Egyszerre lett a félelem és a pánik is úrrá rajtam, mert hirtelen azt hittem, hogy Deniz az.
- Jól van? – hallottam a hasonló baritonnal csendülő hangot, mire csak nagyot nyeltem. S ha Karin hozzám ért, vagy a férfi megszólalt újra, akkor egyszerűen összerezdültem és végre sikerült felfognom azt, hogy nem ő van itt, hanem más.
- Igen és sajnálom, ne haragudjon. – Sietve léptem el mellette zakatoló szívvel, hogy magam mögött hagyjam a helyet és az egyik közeli oszlopnál megtámaszkodjak a kezemmel, miközben igyekeztem a gondolataimat és az érzéseimet rendezni. Sose gondoltam volna azt, hogy egyszer még ennyire ijesztővé válhat Deniz létezése számomra, de most még is rettegtem. Befolyásos családról volt szó és féltem attól, hogy netalán el akarhatja venni tőlem Handet. Abba beleroppannék. S ezekben a pillanatokban teljesen megfeledkeztem Karinról is, a pánik túlzottan elemi erővel csapott le rám, mintha elevenem fel akart volna falni.