Ha jellemeznem kellene magam néhány szóban, azt mondanám, hogy elég komolyan állok a dolgokhoz, amihez talán az is hozzáadódik, hogy gyerekkoromban kellett néhány olyan dolgot látnom, amit mások csak a televízió képernyőin keresztül tapasztalnak. Köztük azt, hogy az apámtól is ezt láttam. Ő is katona volt fénykorában. A komolyságom leginkább az élet minden területén megmutatkozik, főként, ha döntéseket kell hoznom. Odafigyelek arra, hogy ne kövessek el hibákat, igaz ez nem mindig sikerül. Reálisan gondolkodom, és nem kergetek álomképeket. Olykor komornak tűnhetek, de a látszat csal, hisz én is szoktam nevetni.  Alapvetően jó a humorom, megfelelő társaságban pedig könnyedén elengedem magam és olyankor nem számít az, ha szélesedik a vigyor arcomon. Eggyel több sört is legurítok a barátaim közt, ez nem számít. A barátság számomra fontos dolog, szent és sérthetetlen. A család után a második legfontosabb fogalom számomra. Ha kell, tűzön-vízen át társaimért.
Kalandvágyó természet vagyok, felfedező és hódító típus. Nem szeretem, ha valami csak úgy a lábaim előtt hever, szeretek küzdeni. Sokszor vért és verejtéket nem kímélve. Karitatív személyiségnek tartom magam, segítek ott, ahol kell, sőt talán hajszolom azokat a helyzeteket, ahol szükség van rám.  Az erőszakot nem kedvelem, de ez is része az életemnek.
180 cm magasságomhoz kellően izmos testfelépítés is jár. Az élet megedzett, de a mai napig eljárok edzőterembe. Kedvenc öltözködési stílusom nagyon nincs, bármit elhordok magamon, persze a női ruhák kivételt képeznek ez alól. Azt meghagyom a másik nemnek.  
Jármű: Hyundai

Kezdhetném azzal, hogy megszülettem, nevelkedtem, elmentem iskolába, de ez nem érdekel, igaz? Ebben semmi egyedi, semmi szokatlan nincs, téged nem az érdekel, hogy ki voltam, hanem az, hogy ki vagyok és milyen sötét titkokat rejtegetek. Ha rejtegetek persze.
A gyerekkorom átlagosan telt, azt a tényt leszámítva, hogy az apámat nagyon ritkán láttam, függetlenül attól, éppen valamilyen fronton vagy az országban tartózkodott. Vannak karrierista és család centrikus emberek, ő nyilvánvalóan az előbbi kategóriába tartozott. A kapcsolatunk nagyon szoros a mai napig, sosem akarta megszabni az életem minden kis pillanatát, ezért pedig hálás is vagyok. Talán a bizonyítási vágy hajtott leginkább, hogy „na, majd én megmutatom neki milyen katona leszek”, de valóban tényleg érdekelt is ez a pálya. Nem csak azért, mert ő is az volt, míg le nem amortizálódott. Nagyon senki sem csodálkozott azon, hogy végül a még felmerülő mérnöki pálya helyett egy igencsak hosszú katonai kiképzésen kötök majd ki. Ezt nem részletezném, feltehetően senkit sem érdekel, hogyan kúsztam-másztam a sárban, gyakorlatoztam és hogyan kerültem oda, ahol most vagyok. Ami azt illeti, a legkevésbé sem érdekfeszítő, mi több, elég monoton és unalmas történet.
Huszonhárom éves voltam, mikor megismerkedtem a barátnőmmel, ki elviselt egész hosszú ideig, egészen addig, míg be nem vonultam hosszú távra. Összevesztünk, majd vissza adta a gyűrűt is. Elfogadtam, nem ellenkeztem, hiszen a munkát akartam választani. Sőt, ha azt vesszük, elakartam őt tartani, de nem kért belőle. Engem akart, nem kapott meg. Közölte velem, hogy ő gyereket akart, nagy családot, de így nem fog menni. Bár nem vagyok érzelgős ember, be kell vallanom, az volt életem egyik legszebb pillanata a maga váratlansága ellenére is. Mindig is kedveltem a gyerekeket, ösztönösen jól kijöttem velük, így kicsit hoppon maradtam. Úgy éreztem mindenki csalódni fog bennem, mégis mindent megtettem, hogy ne így legyen. Ugyan a telefonszáma a mai napig megvan, még sem voltam elég bátor ahhoz, hogy felhívjam, hogy bocsánatot kérjek. Hiszen mi van ha; már nem ez a száma, vagy elköltözött, esetleg egy sokkal rosszabb verzió is eszembe jutott. De csak fel kellene majd keresnem, nem igaz? Anyám és apám házasságának szétesését nem tudtam összefoltozni, de a saját életemet sem hagyhatom, hogy szétcsússzon. Nem igaz? Az én döntésem miatt anyám apát hibáztatta, de ezt nem tudtam vele békésen megbeszélni. Akárhányszor erről akartam beszélni, mindig veszekedés lett belőle, vagy terelte a szót másfelé. Az öcsémmel próbálok több időt tölteni, mikor elszabadulok a vizekről. Moziba viszem, kosarazni, elmegyek érte az iskolába, kajálni megyünk, vagy épp ruhát, cipőt vásárolunk. Nem szoktam elhanyagolni és ezután sem akarom ezt tenni. Vajon ha csak tartalékos lennék, vagy adminisztrációs tiszt...mennyi időt tudnék a családommal tölteni? Vajon eltudna engem bárki is képzelni így? Ezt nekem kell eldöntenem, nem igaz? Úgy is járhatok, mint apa...bár ő sok évig volt házas, nekem jelenleg nőm sincs... apám a legszerencsésebb ember, bár hónapok teltek el, mióta utoljára láttam a családomat. Ideje lenne kicsit kimozdulnom...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Néha nem könnyű feladat szétválasztani a munkát a családtól, főleg akkor nem, ha szereted azt a hivatást, amit választottál, és nem csak egy egyszerű fellángolás vett rá arra, hogy az legyél, aki lenni akartál. A lapodból tökéletesen átjött számomra az, hogy Te nagyon is szereted azt, amit csinálsz, ami nem is annyira baj, viszont ideje lenne elgondolkodnod azon, hogy tényleg megéri-e? Az a lány, akinek sok évvel ezelőtt Te jelentetted a mindent, talán csak annyit szeretett volna, hogy több időt szánj rá és, hogy azzal a gyerekkel, akit Ő annyira akart volna, csak még szorosabbá tegyétek mindazt, ami köztetek volt. Persze megértelek valahol, mert a gyerekvállalás nem szabad csak egy elhamarkodott döntés legyen, az valóban hatalmas felelősséggel jár, a férfiak pedig hajlamosak elmenekülni a kötelezettségek alól, viszont én azt gondolom rólad, hogy Te egy olyan ember vagy, aki bátran fel vállalná a következményeket a tettei miatt. Mindössze csak arra kell rá jönnöd, hogy hogyan fértesd össze a családalapítást a hivatásoddal.    Én szívből remélem, hogy ez sikerülni fog, ahogyan abban is bízok, hogy össze szeded minden bátorságodat és felkeresed a volt menyasszonyodat, hisz könnyen lehet, hogy Ő sem tudott elfelejteni téged, ahogyan neked sem sikerült kiverned Őt a fejedből.  Nem is tartalak fel tovább, hisz várnak rád
Színt és rangot majd egy admintól fogsz kapni, de addig is érezd jól magad

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!