Milyen vagyok én? Vajon mit mondhatnék el magamról? Vajon megtehetem azt, hogy jó embernek jellemzem saját magam? Vajon kinek van meg erre az engedélye? Szóval nem mondanám magam jó embernek, de nagyon rossznak sem. Kötelességtudó fickó vagyok, aki mindig hű maradt szíve választottjához, és aki imádja a gyermekeit.
Talán elmondhatom, hogy jó apa voltam/vagyok, és egyszer majd büszkén állnak meg a sírom felett, s könnyes szemmel, kedves mosollyal arcukon mondják „Igen! Ő volt az Én apám!” Szeretném azt hinni, hogy nem vagyok túl akaratos, és makacs, hogy nem vagyok hirtelen haragú lobbanékony, de olykor megesik, hogy hamarabb mondok ki valamit, mint sem végiggondolnám azt.
A családomért a végletekig elmennék. Senki más nem mondhat rosszat rúluk, nem ócsárolhatja a fiaimat. Ha lenne rá okom, én magam tenném meg, de elmondhatom, hogy mindig is büszke voltam rájuk, még akkor is, hogyha az öregeim eleinte nem akarták elfogadni, a döntésem, de ez nem vonatkozik a jellememhez. Nem igaz?
De miért is fényezném magam? A lényeg az, hogy tudok kedves lenni, s talán megesett, hogy elolvadtam egy mosolytól, vagy első alkalommal, mikor meghallottam „Apa”, de nem vagyok vajszívű! Ha megérdemled, odacsapok, és talán nem fogsz örülni neki. A tartásomon, parancs követésemen, talán még mindig látszik, hogy katona voltam.
Lehet olykor szigorúbban fogtam a fiaim, de mindig tudtam hol a határ, s nem játszottam otthon is a nagy katonát, kinek kijár a tisztelet.

Hol is kezdhetném el? Mit kellene elmondanom magamról a múltamról? Vajon mennyire az elején kellene elkezdenem ahhoz, hogy minden világos legyen, mit miért is tettem meg?
Kezdhetném talán a legelején, azzal a bevezetővel, hogy szinte ezüstkanállal a számban jöttem a világra, és a szüleim mindent megadtak nekem, amire csak szükségem lehetett? Elmondva azt is, hogy Los Angelesben születtem, majd később átköltöztünk DC-be, hogy aztán ott kezdjek el egyetemre járni? Hogy eredetileg csak azért jelentkeztem a Haditengerészethez, hogy kiidegeljem a sznob szüleimet? Hogy eleinte csak azért akartam az egészet, mert tudtam, hogy ők azt sosem akarnák, és szívesebben látnának egy cég élén, sem mint valahol a harcmezőn?
Igen… kezdhetném itt is, és akkor szép lassan eljutnék addig, hogy megismerkedtem egy lánnyal. Fiatalok voltunk… talán túlságosan is fiatalok, s meglehet eleinte csak egy nyári kalandnak indult az egész, de szép lassan bizony szerelem lett belőle, hogy eleinte nem akartam elmondani, hogy az egyik legvagyonosabb fickó fia vagyok, de végül a világ minden titkát is rábíztam volna arra a csodás teremtésre.
Elmondhatnám azt is, hogy elcsavarta a fejem, s végül megkértem a kezét, aminek a szüleim szintén nem örültek, de voltam annyira szerelmes, hogy nem érdekelt a dolog. Később aztán, anyám megkedvelte őt, és Kat lett a mindenem!
No persze közben folytattam a katonáskodást, elvégeztem a Toborzóképzést, és közben megtanultam repülni is. Tetszett a repülés szabadsága, a szárnyalás az égen, hogy felderítésre megyünk, és a tengeren egy mozgó leszállópályára kell letennünk egy gépet. Tetszett, hogy elég egy rosszul időzített pillanat, és már is vége szakad mindennek, s talán egy cseppet adrenalin függő lettem.
Mesélhetnék arról is, hogy mindössze 19 éves voltam, mikor megszületett a fiam, és hogy az volt életem egyik legboldogabb napja, mikor rám emelte szemeit. Férfiasan bevallom, akkor elsírtam magam. No nem mint valami vesztes, ezek örömkönnyek voltak. Boldog, hogy Apa lettem, s akkor elhatároztam, mindent megfogok adni neki, ami csak az erőmből telik!
Hamar apa lettem, és fel kellett nőnöm a feladathoz, de Kat nem engedte, hogy félbehagyjam a tanulmányaimat, az álmaimat. Nem engedte, hogy elvesztegessem az egészet, de én is támogatni akartam, s szerencsére mikor a szüleim megtudták, hogy gyermekünk lesz, néhány hónap után elásták a csatabárdot, és minden segítséget felajánlottak… szóval végigvittem a tanulmányaimat, megszereztem a kellő vizsgákat, a kitüntetést, és tiszt lett belőlem. Felfelé ívelő volt a pályám.
Mesélhetnék arról is, hogy rengeteget voltam távol, miután szolgálatba álltam. Sok mindenről lemaradtam, de számtalan levelet váltottunk, rádión beszéltünk, s amikor csak lehetett hazamentem, és pár alkalommal még Duncan-et is elvittem magammal, hogy megmutassam, milyen menő géppel repül az apja. Nyílt nap volt a tengerészetnél, így megtehettem, hogy magammal vigyem.
A mai napig hiszem, hogy szép emléket szereztem vele neki azon a napon.
Elmesélhetném azt is, hogy 37 éves voltam, mikor Martin a második fiúnk megszületett. Elmesélhetném azt is, hogy egyenruhában toppantam be a szülőszobára, hogy majd madarat lehetett velem fogatni, mikor őt is a karjaimba vehettem, és bizony megkönnyeztem. Teljesnek éreztem a családom!
Megemlíthetném, hogy 40 éves koromban, majdnem meghaltam. Hogy egy felderítés alkalmával lelőtték a gépem, és olyannyira megsérültem, hogy több műtét kellett hozzá, hogy összerakjanak. Elmondhatnám azt is hogy majdnem ottmaradtam a műtőasztalon, hisz a gépem ripityáratőrt, belém állt néhány fémdarab, megsérült a vállam, a  lábam, eltőrt pár bordám, a karom ripityára tőrt. Hogy a dokik hozzáértésének volt köszönhető minden, és persze annak a társamnak, aki szemtanuja volt a történteknek. Kiszedett a roncsok közül, elszorította a vérző sebeimet, később a dokik pedig összeraktak.
Megemlíthetném, hogy nem egyszer utasították vissza az újbóli jelentkezésemet a sérüléseimre hivatkozva, hogy minden átkozott éjjel rémálmok kísértek, és kísérnek a mai napig a zuhanásról, a becsapódásról. Hogy a térdem és a vállam azóta is szar (megérzi az időjárás változást, szóval jobb vagyok mint egy üvegbe zárt időjárás jelző béka), és olyan szinten kerültem a béka valaga alá, hogy azt hittem, az ital majd minden gondomra megoldást jelent.
Feledni akartam. Feledni, hogy majdnem meghaltam, feledni, hogy elutasítottak, és többet nem voltam az a fickó akinek mindig is képzeltem magam. Feledni… de az ital nem hozta meg a kellő hatást amit vártam tőle, hisz egyre csak gyűltek a képzetek, a furcsa gondolatok, hogy egy hasznavehetetlen senki lettem, egy… De ez már rég volt. 7 év telt el azóta. Egyetlen kortyot sem ittam, és alkoholt még csak a házam tájára sem vittem.
Elmondtam mindent a családomnak, Kat-nek, hogy miért ittam, hogy miért voltam olyan amilyen. Bocsánatot kértem a fiaimtól, hogy annyiszor úgy kellett látniuk. De szögezzük le, erőszakos soha sem voltam! Egyszer sem emeltem rájuk kezet! Nem ütöttem meg egy alkalommal sem, és nem mondtam rémes dolgokat velük kapcsolatban.
Nehéz volt elismerni, hogy alkoholista lettem, és bizony sokáig égett bennem a tagadás. Elvonóra mentem, ott töltöttem néhány hónapot, ám az első pár hétben nem akartam beszélni senkivel sem. Nem akartam látogatókat, nem akartam a szemükbe nézni addig, míg az járt a fejemben, vajon hogyan tudnék italt szerezni magamnak.
Aztán egy nap, még is megeredt a nyelvem. Elmeséltem magamról mindent amit tudniuk kellett, s végül, megkaptam az első érmem. Azóta már jó néhányat birtoklok, és a legutolsót, mindig magamnál tartom, mint valami kabalát, a nyakamba fűzve, hogy emlékeztessen túllendültem mindenen.
Nyitottam egy repülő iskolát, ahol három másik remek pilótával dolgozok együtt, három különböző gépen Vettem egy magángépet, amin fuvarokat vállalok, különböző helyekre. Ha megtudod fizetni, bárhová elviszlek ésszerű keretek között. Mellettem biztonságban lennél, hisz eddig csak egyszer zuhantam le, ám ez nem szerepel a cég mottójában.
Leraktam a Helikopter oktató vizsgát, vettem egy szimulátort, és természetesen sikeresen oktatok, és továbbképzek pilótákat, de ez mégsem a légierő.
Nem titkolt célom az sem, hogy egy napon, ha aktív szolgálatba nem is, de repülés oktatónak alkalmazzanak a tengerészetnél. Álmai mindenkinek lehetnek… nem igaz?
Hogy mi a helyzet a rémálmaimmal? Köszönik szépen jól vannak! Megvannak még, olykor előjönnek, de már nem akarok az ital után nyúlni. Helyette felkelek, kimegyek a kifutópályára, feltankolom a gépem, és felszállok az égbe. Nem mondom, hogy nem jut eszembe olykor a zuhanás, de még sem adom fel. Nem pánikolok, hisz odafent még nem ragadt semmi sem… egyszer minden földet ér. Ahogy én magam is.
Olyankor aztán hazamegyek, karjaimba zárom az én csodálatos feleségem, és megnyugvást lel a lelkem.
Ám ez is megváltozott, miután a fiam belépett a tengerészethez. Kat szerint túl fiatal, és nem ott van a helye, egy 27 éves fiatalembernek, és attól tart, majd ő is tönkremegy, akár csak én magam. Rengeteget vitatkoztunk ez ügyben, és a vége válás lett. Hiába éreztem úgy, mindennek vége. Már nem az én feleségem, és úgy érzem visszakerülök a béka valaga alá.
Vitte magával a 10 éves fiúnkat, arra hivatkozva, mellettem nem lenne jó helyen. De legalább néha láthatom.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szerintem igazán nehéz biztosra tudni, hogy mit is akarunk a jövőnkkel, azon belül pedig magunkkal kezdeni. Aztán felkelsz egy nap és jobban szemügyre veszed az életedet és elhatározod magadat egy döntés mellett amit csak a szülők bosszantása motivál. Majd egyszer csak azon kapod magad, hogy végül ez lett az életed, a lényed egyik jelentős része.
Bátor férfi vagy te és a munkád is ezt szimbolizálja. Jó volt olvasni arról hogyan alakult szintről szintre az életed a karrieredben és a magánéletedben is. Aztán sajnálatos módon ugyanezek a szintek egy ponton lefelé is vezettek téged. A balesetedet és annak következményeit sosem felfogni lehetett nehéz, hanem elfogadni. Ha valamit megszeretünk, majd elveszítjük attól padlót fogunk. Legfőképpen akkor, ha kilátástalannak tűnik a visszatalálás.
Örömmel olvastam, hogy sikerült segítséget kérned, ami jobb útra terelt. Most tele vagy célokkal, ami mindig motiváló érzés és remélem minden egyes elhatározásod a terveid szerint alakul majd. Ha pedig nem? Abból amit olvastam rólad, biztosan nem egy kis akadály lesz az ami megállít majd téged.
Tetszett a történeted és köszönöm az élményt.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!