Michel

“The die is cast. / Nature abhors a vacuum. /The play is over, applaud!. / A man chooses; a slave obeys./ Grief, after all, is grief. / Whatever luck I had, I made. / To be is to be perceived./ Did humans make their biggest discoveries by staying comfortable?”

Az otthonlétnek megvannak a maga szépségei, előnyei és persze a hátrányok is. Minthogy nem akarok többé távol lenni. De persze nem kívánságműsor, amint megkaptam a leleteimet és a gyógyszereket is kiváltottam melyet a dokim felírt...túl voltam minden fontos dolgon. Vérnyomásmérés két napig, szerencsére nem lett nagyon gáz, de a doki óvva intett, hogy a bogyókat minden esetben minden nap szednem kell egyet. Ha valami nem okés, akkor felemelheti az adagot, vagy mást írhat fel... de nem jött közbe semmi hiba a gyógyszerszedést követően, így visszatértem a helyemre. Igazából már nagyon nehezen bírtam ez nélkül, kicsit talán szerencsésnek is érezhetem magam, hogy visszatérhetek. Van kit nehéz szívvel hagytam hátra, de ennek így kellett történnie. Jól leszünk mi külön is, hiszen egy évig megvoltunk így. Szóval némi útbaigazítást követően leadtam a papírokat, adtam jelentést az orvosi utasítások terén és hogy eleget teszek mindennek, hogy szolgáljam újra az egységet. Pár órás pihenőre száműztek és felkészítettek rá, hogy készüljek egy edzésre rá. Visszakell térnem az alapokhoz, hogy onnan a mélybe lökjenek. Szerencsére nem tartott ez az állapot sokáig, komoly ügy miatt ugrasztanak, bár olvastam a jelentéseket is és a többiek is meséltek ezt-azt a távollétem alatt mik történtek...szóval órákat töltöttünk a hajóban, míg partot értünk, további három társammal. Minket küldtek terepre, bár jelenleg háttérmunkásnak tettek be addig, míg nem történik valami nagyobb balhé. Mindenki csendben van, nem kommunikálunk, már a terveket átrágtuk. Hivatalosan van engedélyünk a be- és kihajózásra, ám ennél többet nem közöltek velünk. Majd ott részleteket is mondanak. Eddig annyit tudunk, hogy az ott lévő expedíciós csapatnak viszünk ellátmányt, elsősegélyládákat és némi reményt a folytatáshoz. Nem mi leszünk a segítségük, ők majd másfelől érkeznek majd. Eredetileg egy embert jelöltek ki az ellátmány szállítására, azonban a társam hamar meggyőzte a vezetést, hogy kettő, de inkább három katonát érdemes küldeni. Így kerültem én is a csapatba. Jelenleg megfogunk állni, hogy felvegyük vezetőnket, aki a küldetést végig segíti. Régi motoros és a név alapján is ismerősbe botoltam. O’Connor bombaszakértő és jól jön majd a terepen. Ezzel bíztattak a többiek és reméltem, hogy időben vesszük fel őt, hogy a tovább haladásunk részben biztosítva legyen részben. A többi meg úgyis a mi dolgunk. A fickó egy másik küldetés félbeszakítása során érkezik hozzánk, így félúton találkozunk is a másik hajóval, hogy felvegyük a srácot.  
- Uram. - lépek elé szinta hivatalosan, hogy átsegítsem a hajónkra, apró mosoly jelenik meg ajkaimon, hiszen tényleg róla volt szó. Volt már a kezdetek kezdetén dolgom vele, így simulékonyabb meló lesz majd így az ismeretségünk tekintetére. Jobb lesz majd szót érteni vele. Amint átkerült hozzánk, a másik hajó már tovább is áll, ahogy én is jelzek a mieinknek, hogy indulhatunk tovább. 
- Megkapta a részleteket a küldetésről? 

Megjelenés