A végtelen szeretet forrása vagyok.
Azt kérdezed, hogy miért tartanak ilyennek és miért ne valami másnak? Mert mindig is az a személy akartam lenni, akire kiskoromban nekem is szükségem lett volna, ha a szüleim nem nyújthattak támaszt. Így mindig kedvesen viszonyultam másokhoz és a világot is úgy szemléltem, mint egy lehetőséget arra, hogy a bennem lévő szeretet másokkal is megosszam. Kezdetben olyan tizenévesen nagy családot szerettem volna, legalább hat gyerekkel mert akkor még nem is tudtam igazán, hogy mit kívánok és ez mennyire más lesz amikor eljön az idő, hogy gyermekeim legyenek. Ez persze nem lenne elég, mert ennél is több unokákat képzeltem a hat gyereknek legalább három gyerekkel és így tovább. Végezetül pedig mindezt egy olyan férj mellett megélni, akivel együtt tudok örülni a boldog pillanatokon és akivel együtt tudok szomorkodni vagy sírni a nehéz pillanatokon míg a világ a világ és azon is túl. Naiv voltam akkor, mert a világot megakartam tölteni a szeretetemmel, hogy a kezeim alatt minden összeroppanjon, ami gonosz és a magányossággal kecsegteti az embert. De ez az álmom lassan homályba merült, már nem akartam hat gyereket és ennél is több unokát csak megvédeni azt, ami maradt ebből. Nevelni két csíntalan fiút és közben arra koncentrálni, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt nem volt kis feladat, de figyeltünk rájuk. Gondoskodtunk róluk, hogy kellő kedvességet, anyai és apai szeretet és biztonságot érezzenek akkor, ha mellettünk vannak vagy ha egyedül érzik magukat, de eszükbe jutunk. Ha bajba kerülnek sem az az első gondolatom, hogy milyen szörnyűek és bár másmilyenek lennének, hanem az, hogy talán én nem adtam nekik elég szeretetet, hogy nem érzik eléggé milyen fontosak a számomra, hogy a szeretetem nem szűnik meg egyik napról a másikra, egyik megbocsáthatatlannak látszó tettüktől sem válik semmisé az irányukba. Talán emiatt van, hogy nem tudok haragudni úgy tiszta igazán senkire sem, hiába érdemelnék meg egyesek. Egyszerűen nehezemre esik haragudni, mert tudom, hogy a harag csak keserűséget okoz, ami egyszer csak teljesen felemészt és keserűségemben már nem is ismernék magamra. Nem vagyok kígyó természetű, nem mérgezem a környezetemet azzal, hogy mások után áskálódjak és a hibájukat folyton az orruk alá dörgöljem. Inkább az vagyok, aki egy biztos pontot jelent, hogy a világban nincs minden elveszve, mert a sok gonoszság és irigység mögött mindig ott a szeretet és a kedvesség is. Persze ezzel a kedvességgel nem mondom azt, hogy nem kell vigyázni. De kell. Főleg az idegenek előtt. Amikor mi a barátságunk jeleként vagyunk kedvesek és megbízhatóak, nem pedig azért, mert akarunk tőlük valamit. Sok kínos mondattól megóvnánk magunkat, magamat, de ki mondta, hogy a rossz nem érdemel szeretetet és nem létezik igazi megbocsátás azoknak, akik rászorulnak vagy éppen erre van szükségük ahhoz, hogy a lelküket megnyugvás fogja el. Hogy még számukra is van, lehet remény.
Szeretem azt hinni, hogy mindenki támasza lehetek a családban, akinek szüksége van rá. Hogy elég erős vagyok mindenhez, de néha megéri lazítani és hagyni, hogy a férjem átvegye az irányítást és meglepjen, amivel csak szeretne. Szeretem a meglepetéseit, főleg azután, hogy sikerült túljutnunk a fordulópontunkon, amit kénytelen voltam meglépni. Nem akartam, hogy tönkre tegye az életét, ezért biztosítottam őt arról támogatni fogom, számíthat rám, mellette vagyok.

Kat gyerekkorától Joe Weaver megismeréséig
Az apja mindig mindenkinek a legeslegelső emlékét mesélte el a lányáról, ami nagyon megragadta őt. Éveken át ugyanazt a sztorit ugyanazokkal a szavakkal szajkózta, hogy a testvérével három órán keresztül arra vártak a kislány felsírjon. Kat nagyon csendes baba volt és ahogy cseperedett se volt vele sok gond, inkább csendes, visszahúzódó de mégis szeretetéhes lány volt. Elvileg Kat apja és a testvére még sosem láttak ennyire közelről kisbabát és ezért volt a számukra nagy élmény, ami egy életen át megmaradt. Ezt a történetet természetesen Joe-val is megosztotta Katrine apja, amikor sztorizásba kezdett a fiúval. Ez az emlék azonban kínos Kat számára, szóval, ha valaki előtt a három órás csendes babaalvásáról beszélnek kényelmetlenül érzi magát.
Az iskolában könnyen szerzett magának ismerősöket és jó barátokat is. Van olyan, ami a mai napig is tart és akikkel egy kicsit elmehet lányos napot tartani, lazíthat, nosztalgiázhat. Jó, ha az embernek hosszú és tartós baráti kapcsolatai vannak, akikre számíthat mindig. Kat kedvességének köszönhetően mindenkit összekovácsolt, ő volt az, aki beszélgetéseket kezdeményezett és bevonta a másik felet a kis baráti körébe. Már akkor észrevette, hogyha valakinek szüksége volt társaságra, a magányos embereket könnyű kiszúrni. Ő tudta már akkor is a legjobban, hogy nem szabad senkit sem magára hagyni, mert az is lehet csak simán önbizalom hiányos és úgy gondolhatja magáról, hogy nem illene be sehová sem. Kat kedvessége vonzza a megtört lelkű személyeket, ezzel ő is tisztában van. De nem esik nehezére kiállni mások mellett, neki ez a természetes. Ám van, amikor nagyon lefárad pontosan azért, mert egyedül túl kevésnek érzi magát. Ezért vonja be a barátait is. A közösség erejéről úgy gondolja, hogy pozitív hatással lehet bárkire, akinek csak egy kis löket kell. Kat amúgy szeretett tanulni, megesett, hogy tőle kérték el a házit amit sehogy sem tudtak megoldani a többiek. Ő mindig inkább csak tanácsot adott, hogyan kellene elindulniuk, nem rajongott azért, ha lemásolták az ő munkáját. Könnyen tanul mások hibájából, ezért, ha közösen írta meg valakivel a háziját akkor hamar észrevette, hogy mi az, amit neki másképpen kell csinálni, mert alapból látszott, hogy más megoldás kell. Ez persze a reál tantárgyaknál nem vált be. Ott van egy sablon, amit tudni kell és ha nem az az eredmény jön ki, aminek kell… Hát Kat-nek az ilyentől csak felment a vérnyomása. Ezért se lett belőle fizikus vagy matematikus. A tanulmányait Washingtonban folytatta, ahol megismerkedett Joseph Weaver-rel. Randizgattak. Szerelembe estek. Egy kis idő után pedig meglepve a környezetüket, a családjukat, barátaikat, rokonaikat úgy döntöttek egymás mellett akarják leélni az életüket.

Kat fiatal felnőttkora

Egy darabig úgy érezte, hogy a hullámok összecsapnak a feje felett és semmi sem alakul túl jól. De a fiúk születése után úgy látszott a család többi tagja is elfogadja őt, hogy megkedvelik és végre nem a rosszat látják abban, hogy nagyon fiatalon anya lett. Az első fiúk David felcseperedése után Kat úgy döntött, hogy folytatja a tanulmányait és a gyereknevelés mellett letesz valamit az asztalra ő is. Az évek során Joe-t mindenben feltétel nélkül támogatta, tudta, hogy a férje szereti őt, ebben nem is kételkedett soha sem. Ezért engedett neki mindig, amikor elhatározta, hogy szolgálatba áll és büszkévé teszi a családját. Joe Kat szemében egy hős volt. A távolság nem jelentett akadályt a számukra, leveleztek, beszélgettek és amikor alkalom adódott a férfi hazajött hozzá. Kat ilyenkor mindig boldog volt, nem érezte magát egyedül. Persze a gyereknevelés és a munkája lefoglalta őt, nem volt sok ideje arra, hogy aggódjon. David elég zökkenőmentesen felnőtt és nagyon hamar önálló is lett. Az iskolában Kat-nek kevés gondja volt vele, mert szorgalmas volt, tanult rendesen, nem kellett túl szigorúnak lenni hozzá. Aztán amikor egyikük sem számított rá és David már elég nagy volt ahhoz, hogy ne legyen testvére már, egyszer csak betoppant az életükbe Kat és Joe második gyermeke.
Mindenben, amiben csak lehetett David szöges ellentétje volt. Gyerekként sokat sírt, igényelte a törődést és a figyelmet is. Sokszor megesett, hogy miatta nem nagyon foglalkozott semmi egyébbel sem, csak a fiával, ezért David kénytelen volt tizenévesen néha a család fejének lenni, amikor Joe nem volt a közelben. Kat nagyon sokat köszönhet David-nek és annak, hogy nem utálta meg őt és a testvérét.
Az életük nem volt túlzottan ezután zökkenőmentes. Amikor értesült arról, hogy Joe akár meg is halhatott volna… Az az időszak nehéz és könnyekkel teli volt Kat számára. Nem akarta elveszíteni a férjét, ezért, ha kellett akkor erősnek mutatkozott előtte. Biztosította őt arról, hogy bármi történjék is ezután ő mellette lesz és támogatja. Ha pedig pihenésre van szüksége, akkor ne erőltesse már meg magát, mert az semmi jóhoz nem vezethet. Kat nem sejthette először, hogy Joe mennyit próbálkozott azért visszavegyék őt és mindezt először elutasítással jutalmazták. Többször is. Ez vezethetett ahhoz, hogy az italba fojtsa a bánatát, amibe kezdetben Kat nem akart beleszólni, mert azt hitte Joe képes mértéket tartani.

Kat felnőttkora és jelenje

Az alkoholizmus azonban szörnyű szokásnak bizonyult Joe-nál, egyre többször talált rá Kat részegen otthon és elege lett belőle. Nem akarta, hogy a fiai így emlékezzenek az apjukra, ezért választás elé állította a férjét a pia vagy ők. Talán mindenki szerencséjére Joe a családját választotta és nem félt elmondani ezután, hogy mi nyomja a szívét, hogy miért vagy mitől zuhant ennyire mélyre. Eközben persze David is a szárnyait próbálgatta, rengeteget tanult azért, hogy az apja nyomdokába lépjen. Először Kat egy kicsit túlságosan nagyon féltette őt, aggódott, hogy mi lesz vele, de David erős jellem volt, hamar bebizonyította az anyjának is, hogy van olyan rátermett, sőt még annál is rátermettebb, mint az apja. Kat nagyon büszke volt rá.
Ám az évek röpke múlásával rá kellett jönnie, hogy a katonák élete nem leányálom, bármikor szembesülhet azzal, hogy elveszítheti a fiát is. Azzal a tudattal, hogy a fia balesetett szenvedett nem tudott megbirkózni. Ő egyszerűen nem tudta és mai napig nem tudná elfogadni azt, hogy az egyik szerete akár örökre meghalhat. Persze nagyon is tisztában van azzal, hogy az élet nem tart örökké, de a gyász az, ami képes lenne felemészteni minden jókedvét és boldogságát. A végtelen szomorúsággal pedig nem szívesen ismerkedne meg. A nyugtalan rémálmokkal teli éjszakákat aztán egyszer csak felváltotta a jó hír. David életben van és Joe érte ment, hogy haza hozzá.
Persze a hatalmas kő, ami Kat szívét nyomta még nem gurult le a válláról, csak ezután kezdte igazán nyomni. Nem volt orvos, nem tudta hogyan vagy miként kellene kezelnie a fia rohamait, de nem hagyta magára egy pillanatig sem, amikor David-nek a családjára volt szüksége ahhoz, hogy felépüljön. Persze David nagyon nehezen fogadta el, hogy nem kell ebben az időszakban a „nagy testvérnek” lennie és mindent neki megoldania. Ebben az sem segített, hogy a két fia veszekedett egymással és Kat nem tudta eldönteni melyiküknek adjon igazat. Valahol úgy érezte mindkettőjüknek igaza van a maga módján. De nem akart választani a fiai között. Mindkettőjüket szereti, nincs kivételezés. Vagy legalábbis igyekszik egyiküket se túl sokat tutujgatni, mert már kinőtek abból a korból ugyebár.
Őszintén váratlanul érte, hogy anyós lett belőle, de persze ez nem jelenti azt, ne unszolta volna David-et már a megállapodásra és családalapításra. Vágyott az unokákra, ez tagadhatatlan. A fiával együtt örült és izgult is a nagy napon. Kat nem az a tipikus rosszindulatú anyós, aki folyton áskálódik és csak a hibát keresi a menyében. Tudja, hogy neki is megvannak a hibái és biztos abban, hogy Shayana-nak már éppen elég rossz kijutott az életből, hát neki nem kell még egy lapáttal tennie rá. Inkább kedves és jóindulatú a lányhoz, ami talán meglepheti Shayana-t, de Kat csak önmagát adja. Egyszerűen örül a boldogságuknak, nem kell semmiféle hátsószándékot belelátni a dolgokba.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Csak olvastalak meg olvastalak és közben az járt a fejemben, hogy olyan vagy mint egy kimeríthetetlen szeretettel teli jó tündér.  Olyan, akinek mindig akad valami jó szava vagy biztató tanácsa mások felé és aki talán még arra is képes, hogy egy katasztrófába forduló helyzetet nyugalommal töltsön meg. Ez annyira jó dolog szerintem. Olyan sok bosszantó történés meg ember vesz körbe az életünk során, hogy kellenek olyanok, mint te, akik azt éreztetik minden rendben lesz még azelőtt, hogy lefejelnénk a másikat.
Pedig a te életed sem zökkenőmentes, csak rájöttél arra a titokra, hogy attól még nem fog jobb lenni vagy megoldódni a probléma, ha másokon töltöd ki a bosszúságodat. Te a magad módján oldod és éled meg ezt, kihozva a helyzetből a lehető legjobbat, közben pedig törődni sem felejtesz el a másikkal, de ismered azokat a határokat, ahol ez már visszájára sülne el, így azokra ügyelsz, hogy ne lépd át. Remélem nem engeded senkinek sem, hogy ezt a szeretetgombóc tulajdonságodat bárki is elvegye tőled. Valaki mindig azon lesz, hogy megtörje a fényedet, de ahogyan eddig is, úgy a továbbiakban is maradj ennyire erősen hűséges a saját elképzeléseidhez.
Örülök, hogy a te oldaladról is megismerhettem a családotok sztoriját és nagyon is tetszett ahogy megírtad. Így ezért nem is tartalak fogva tovább a többiektől.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!