Kiderült, hogy az ember, hamar hozzászokik a kényelemhez és a jó élethez, amit keménymunkával, vért izzadva, vagy bevált alvilági módszerekkel szerez meg. Még, hogy a pénz nem boldogít... Hiába a kora nyár, a mai napra őszies időt mondott az időjós, kezdve egy kis széltől az esőzésen át a borús időig, mely valószínűleg egész nap migrént fog okozni az arra érzékenyeknek. Fejfájást viszont nem csak a pocsék időjárás okoz ma, de én is még jó pár embernek. Röpke hónapok alatt sikerült befészkelnem magam az alvilág középosztályába, majd egyre feljebb, hála a jó kapcsolatoknak és a nyájas jópofizásoknak. De nem volt nehéz, mert piszkosul jó támogatóim voltak, vannak. Roman sajnálatos módon nem esett ki az élők soraiból, de még ígyis elég kedvezően alakultak a dolgok. Ezért tartottam most ott, ahol. A vízcseppektől csillogó, ében fekete esernyő remekül kitakart nyaktól felfelé, ahogy besétáltam az emberektől hemzsegő áruházba. Egyedül jöttem be a fotocellás üveg ajtókon, de a legkevésbé sem érkeztem csak egy magam. Szerepelt az ötlet börzén bank rablás és hotel gyújtogatás is, de egyenlőre nagyobb félelmet akartam kelteni, mint sem halomra ölni az embereket, vagy túl sokat kaszálni. Most pedig mindenki csak a pillanatra vár, hogy végre levehessék álruháikat, bolti egyenruhájukat és előkerüljön a puska és pisztoly is. Ők pénzt akarnak, én hatalmat és tiszteletet. Mindenki jól jár a túszejtéssel. Egy biztonsági őr lép hozzám, hogy udvariasan rendre intsen, miszerint az áruház területén tilos kitakarni az arcot. Válasz híján, szemtelen módon meg is próbál bekukkantani az esernyő alá egy ismételt "Uram" megszólítással, mire zakóm belsejéből elő kapom pisztolyom és időt sem hagyva, mellkasához nyomva lövöm le. A durranásra többen is felsikoltanak a közelünkben és szaladni kezdenek minél távolabb. Az őr holtan csuklik össze, én pedig eltéve pisztolyom leengedem vizes esernyőm és nemes egyszerűséggel el is hajítom, miközben maszkom mögül ráérősen pillantok körbe, noha addigra már nem csak én keltek riadalmat, hanem a közben fekete, katonai ruhában lévő, szintén fekete farkas maszkos, fegyveres katonáim is bőszen terelgették le az emeletről az embereket a földszintre, lehetőleg egy csordába. Aki próbálkozott vagy hősködni próbált, lelőttük, így egy-két önjelölt idióta hullája után már senki sem pattogott. - Aki élni akar, fogadjon szót. Nem akarunk bajt. - bár ez nagy hazugság, de most még is mit mondhatnék... - Csak tárgyalni akarunk a rendőrséggel, ehhez pedig jó alkupozícióba kellett kerülnünk. Kérek mindenkit, hogy ne akarjon szökéssel próbálkozni, mert minél kevesebb az élő, annál kevesebb túszt fogunk tudni elengedni, és az se nekünk nem jó, se... nos maguknak meg végképp nem... - kiabáltam, hogy jól hallható legyen, de arcomról egy pillanatra nem vettem le a maszkot. Nem mintha így egyből tudnák ki vagyok, mert nagyobb eséllyel keverem bajba Romant vagy kisebb eséllyel Shanet, de mivel alapvetően én nem akartam ők lenni, így igyekeztem másként is kinézni. - Elsősorban legyenek szívesek mindannyian leadni telefon készüléküket, tárcájukat, irataikkal együtt, és külön kívánságra, ha van valakinél a cigarettákat is. Utóbbin kívül, nagy eséllyel minden visszakapnak. Mondjuk a tárcát esélyesen üresen... - teszem hozzá az utolsó mondatot halkabban, így csak az hallja, aki közvetlen előttem csücsül. De gondolom az életét amúgy is mindenki jobban félti, mint azt a néhány dollárt.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Nem mondom, hogy New York nem volt érdekes hely, sok különleges, egyedi bűnözővel. Nem kellett túl messzire menni, ott volt Rowan, Cale, A Bábjátékos, a Babakészítő és még sokan mások. Elvetemült, különleges, cseppet sem hétköznapi bűnözők. Nem mondom, hogy csak Amerikában, vagy csak New Yorkban van ilyesmi, hiszen szerte a világban előfordulnak spéci bűnözők, Londonnak is megvoltak a maga gazemberei, de valahogy a New York-i bűnözők, főleg a gyilkosok sokkal extrémebbek. Talán ez is az Amerikai (rém)álom része? Kaptam egy fülest, hogy az egyik bevásárló központban elszabadult a Pokol. Az az igazság, hogy sosem akartam szuperhős lenni, mégis úgy tűnik valahogy az utóbbi hónapokban már nem csak bűnöző, nem csak mestertolvaj voltam, hanem New York egyik szuperhőse is. Úgy tűnt egyfajta antihős lettem, vagy minek szoktak őket mondani. Akik se nem hősök, se nem bűnözők, hanem mind a kettő. Természetesen ahol tudtam, segítettem, így erre a hívásra is reagáltam. Nem tudni sokat, csak annyit, hogy valakik túszul ejtették egy bevásárló központ népességét. A civilek annyit tudnak, amennyit az ablakokon át láttak, a rendőrség pedig annyit, amennyit Nate mondott nekik. A fegyverek miatt nem aggódtam, hiszen a ruháim golyóállóak voltak, főleg a legújabb páncélzatom, de az már sokkal inkább aggasztott, hogy sok túsz volt és a zsoldosok is szép számmal jelen voltak, így a túszejtő bizonyos szempontból lépés előnyben volt. De ez nem okozhatott nekem nehézséget. Magamra vettem hát a páncélruhám és a maszkom és felpattantam a motoromra, amivel kifaroltam a barlangból és elindultam a címre, hogy besegítsek a rendőrségnek elkapni a rosszfiúkat. Tudtam, van már halálos áldozat, így még inkább fontos volt, hogy mihamarabb megmentsem az embereket, ezért nem is késlekedtem. Nagy sebességgel repesztettem, kerülgettem a kocsikat és vettem a kanyarokat. Mikor megérkeztem, a motorral nem lassítottam, hanem egyenesen belehajtottam a fotocellás ajtóba. A motor és a páncélom is különösen strapabíró anyagból készült, így az üveg ripityára tört, a fém elemek pedig kitörtek a helyükről. A motor leállt, én pedig leszálltam róla. Stílusosan lesepertem magamról az üvegszilánkokat két laza mozdulattal a vállamnál, noha nem volt rajtam üvegszilánk. Nem maradt meg a páncélon, lehullott róla. De jól kinéző mozdulat volt. Az esernyős alak felé pillantottam. - Gondolom maga itt a bandavezér. Felveszi önként a bilincset, vagy óhajtja, hogy segítsek magára tenni? - kérdeztem és felé mutattam. - Engedje el a túszokat és kíméljen meg engem is és mindenki mást is a balhézástól. Inkább igyon egy sört. Én fizetek.
Anno a Romannal való összecsapás során, nem azért hagytam életben és álltam tovább, mert elmenekültem volna, hanem, mert Cale haldoklott. Ha megölöm, én valószínűleg azzal a mínuszban lévő hatalmammal csak megöltem volna őt is. De ma már bárkit rá küldhetnék Hemlockra kivégezni. Sőt, idővel az is kiderült, hogy a másik probléma is visszatért New Yorkba. Élvezettel ontanám ki az ő életét is, de Roman akkor ott bogarat ültetett a fülembe. Nem neki hiszek, csak kinézem Caleből, hogyha eljönne a pillanat, hogy meghaljon Webster - az, akit anno is simán elengedett - inkább az én vesztemet akarná, hol ott én igazából még nem is ártottam neki. Nem veszi észre, hogy hármunk közül én vagyok az egyetlen, aki jót akar neki, aki vigyázna rá és egy pillanatig se hagyná, hogy más befolyással legyen a hülye fejére. Nem ördögi kör, ez egy egyenlőre megoldhatatlan probléma, hiába nőtt a hatalmam. Most is ellenem dolgozik, de ha megölöm a kis pincsijeit, valószínűleg csak rám fog vadászni. Elakarom rabolni Shanet, akkor, mikor már Cale sem sündörög körülötte. Mikor már azt hiszi, hogy a doki visszamegy Franciaországba. És ezzel a tudattal szeretném elvágni köztük azt az érthetetlen kapcsolat szálat... örökké. Most egyenlőre viszont más célokat tűztem ki magam elé. Gondoltam ide küldik majd Hemlock titkos szeretőjét, akin keresztül fogást találok rajta. De nem így lett. Egy egészen különös szerzett bukkant fel az áruházban, akiről lerített, hogy nem rendőr, és az is, hogy nem ők küldték. Érdekes... Legalább magázódott. Van benne némi tisztelet. Nem úgy, mint a maiakban. - Vagy akár a falkavezér. - tárom szét karjaim, nem kijavítva, csak hozzátéve megállapításához. Még egy halovány mosolyt is elengedek, bár meg lehet, ő abból mit sem lát. - Ó, az sajnos nem fog menni. Úgy hiszem útban lenne az órámnak... - rázom meg öklöm, ahogy egy kicsit fel csúszik az öltöny és ing ujjam, és előbukkan a szép, drága órám. Laza poénkodással próbálkozik, ami aranyos, pont mint azokban a gyermeteg képregényekben, ahol végül a jó győz és a rossz veszít. Csak, hogy ez a véres valóság. Itt a gyerekek is meghalnak, ahogy a bolondok is, akik hősnek képzelik magukat. Amiatt nem aggódtam, hogy a modern páncélzat mellett olyan harctudással nyűgözne le, amihez én nem konyítanák. Ugyan nem tanultam mostanában semmilyen harcművészetet, ám amit anno Shane megszerzett tudást, bennem is frissen él. Már pedig egy cyberbanda vezetőjeként sok olyat megtanul az ember, amiről a rendőr akadémia kis senkijei csak álmodozhatnak. Rajtam is volt páncél, csak sokkal elegánsabb, kevésbé láthatóbb és persze kényelmesebb. - Jaj ez most pont olyan animációs rajzfilmbe illő jelenet, ahogy a fehér kis róka és a nagy és veszélyes fekete farkas összecsap, noha mindketten tudják, hogy ki fog nyerni végül. - mosolyodom el ezúttal szélesebben, mert azt gondolom bőven erőfölényben vagyok. - Inkább maga induljon el szépen a kijárat felé. Az emberem még ki is engedi majd. Mindenki jól jár. - ajánlom fel a menekülési lehetőséget. Most először és utoljára. - Rajtuk és mostantól magán is múlik hány embernek kell még meghalnia. Ugye nem kockáztatná meg? - biztosítom ki a pisztolyom és a legközelebbi túsz halántékához nyomom, aki bár én mit sem sejtek, pont az árvaházból meglógott Lola, Rowan kislánya. Egy ideig várok, de ha nem mozdul két másodpercen belül, biccentek fejemmel felé és két farkas maszkos emberem géppuskával elindul felé, miközben lőni kezdenek rá.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
- A falkavezér rövidesen egy menhelyi kennelbe fog kerülni - azaz a sittre, csak hozzáillően fogalmaztam, ha már itt adja a bolhás dumát. Nem lesz könnyű dolgom. Nem a képességeitől félek, hanem inkább a túszok miatt. Nem gondolnám, hogy le tudna nyomni, ráadásul ebben a páncélban sérthetetlen vagyok, inkább attól tartok, hogy képesek lennének megölni minden túszt és az részben az én hibám is lenne. Nem lehetek felelőtlen. Abban is biztos voltam, hogy az ő ruházata hasonlóan páncélozott lehet, mint az öltönyöm, szóval lőfegyverekkel hiába is próbálkoznék. Nos, az ajtó lényegébe nyitva volt, hála a motoromnak, amivel berontottam, szóval a túszok akár menekülhetnének is, csak lehetőséget kell nekik biztosítani rá. Megpróbált megfélemlíteni, de nem sok esélye volt neki. Nem féltem és nem tartottam őt túlzottan veszélyesnek. Csak a túszokat kell kimenekítenem és máris nyert ügyem van. Utána már tudok vele és a katonáival foglalkozni. - Csak a nyakába ne borítsak egy adag forró vizet, mint a kismalacok a farkasra - mosolyogtam a sisakom mögött. Ajánlata nyomán elnéztem a kijárat felé, majd újra rá. - Milyen nagylelkű. Kaphatok gondolkodási időt? - kérdeztem, de hangomból is kiérződött a szarkazmus, szóval reméltem nem veszi komolyan a kérdésem. Figyeltem, amint pisztolyt fog Lolára, akit én felismertem és picit meg is szeppentem. Ő nem halhat meg itt. Meg kell mentenem. Nem csak azért, mert többet érne más embereknél az ő élete, hanem Rowan miatt is. Mindenkit meg kell mentenem, akit tudok, de őt különös képen. Nem futamodtam meg, aminek meg is lett az eredménye, viszont a páncélom meg sem karcolták a lőszerek, lepattogtak róla. Felemeltem tenyereim, amiknek a közepén felpattantak a fémlapok és erős, vakító fényeket bocsátottak ki az üvegpanelok, amiket a fémlapok eddig takartak. Elsőnek Nate arcába világítottam, majd igyekeztem a többiek szemét is eltalálni, hogy egy pár pillanatra megfosszam őket a látásuktól. Hasonló trükk volt, mint amikor a fényszóró kesztyűm használtam, csak itt sokkal erősebb volt a fény. Nem tartott soká, hiszen átmeneti vakság volt, de arra épp elég volt, hogy ezt az időt kihasználva Lolához fussak és elmenekítsem Nate közeléből. Miután Lola már nem volt veszélyesen közel, a még káprázó szemű Natet hátba rúgtam egy köríves mozdulattal, majd elvettem tőle a pisztolyt és azzal tüzet nyitottam a katonáira, főleg azokra, akik a bejárat körül sündörögtek. Igyekeztem oda célozni, ahol vélhetően nem viseltek páncélt, kivéve fejre, mert nem akartam őket megölni. Amennyiben Nate még nem kelt fel a földről én magam rántottam fel és ütöttem hasba, majd félre löktem és egy rúgással beletaszítottam az egyik ablakba. Reméltem, a túszok kihasználták a pillanatnyi zűrzavart, hogy megpróbáljanak kimenekülni az ajtón. Igaz, hogy volt ott őr, de a civilek sokkal többen voltak, szóval talán éltek a lehetőséggel. Sőt, talán az őrök is megsérültek, amikor rájuk lőttem...
Ugyan már... - mosolyodom el lassan, szélesen, de persze maszk alatt, így láthatatlanul. - Látott már valaha is farkast a menhelyen? Viszont a rókákat előszeretettel nyúzzák meg. - felelem, mint egy leütve az ismét feldobott labdáját. - Helyes kis trófea volna... Vagy a város háziasított rókája? Nem túl elegáns... - ciccegek, miközben jobbára le sem veszem róla a szemem. Tovább pimaszkodik, de nem veszem zokon, mert nagyobb esély van arra, hogy meghaljon még így teljes felszerelésben is, mint sem, hogy rajtam egy karcolás is essen anélkül, hogy ne halna meg jó néhány ártatlan. - Kismalacok? Nézzen körül... egy rossz lépés és mind megy a vágóhídra. - ha az állatos hasonlatoknál maradunk. Nem félek, nem izgulok. Pontosan tudom mit akarok. Vagy kit... És e végett senki sem állhatja utam. Nem féltem bárkinek a fejéhez fogni a pisztolyt, jelezvén, hogy egy rossz mozdulat és az agya hamarosan a többieket fogja beteríteni. Bár jó magam nem néztem meg magamnak, kit fogok megölni a jóvoltából, a pillanatnyi hezitálását kiszúrtam. Most vagy megijedt, vagy felismert valakit a kijelölt személyben. De nem nézhettem oda, mert elég egy pillanat, és már nekem is ronthat. Ki is biztosítom a pisztolyom, jelezvén, hogy komolyan gondoltam, amit mondtam, erre ő lassan felemelte kezeit. Nagyon helyes. - És most kifelé! - parancsoltam rá erélyesebben, noha arra nem számítottam, hogy a következő pillanatban mégha csak részlegesen is, de megvakít a trükkjével. - Bazd meg! - kaptam el maszkos képem. - Nyissatok tüzet! Mindenkit megölni! - ordítottam, és így is tettek. Volt, akit sikerült megvakítania, de volt, akit pont nem. Bár meghúztam a ravaszt, már nem talált célpontot, a lányt időben megmentette, aki el is bújt valahová. Mire pedig rá foghattam volna másra, az a barom rám támadt. A földre kerültem, és mivel még kell pár másodperc, így a pisztolyomtól is megfosztott, de azért mi sem adtuk könnyen a bőrünk. Míg a kislánnyal, illetve velem foglalkozott, azok, akik láttak, elkezdték lemészárolni a túszokat. Nem sokan voltak, de jól céloztak s noha a halálraítéltek egyből szétreppentek, így is volt, aki két lépés után holtan rogyott össze. A rettegő emberek egymás hegyén hátán kezdtek kifelé menekülni, de a farkasaim - mégha ki is lőtt néhányat - folyamatosan lőtték a tömeget. Volt, aki kijutott, s volt, aki a frissen kirobbantott kijárat előtt halt meg. Amíg ő a falkám ritkította - mégha életüket meg is kímélte - én felkeltem és térdhajlaton rúgtam, hogy összerogyjon. Én sem kíméltem, de ő sem engem. A hasba ütést követően könyökkel torkon vágtam, ugyanis ott védtelen volt. Ez adott némi időt, de nem eleget, hogy fegyvert szerezzek. Egy rövid, főleg védekező támadás után pedig sikerült átesnem az egyik ablak üvegen. Nem mintha ezzel sérülést okozott volna. Készültem a harcokra, csak elegánsabb módon rejtettem el a páncélom. Mondjuk tény, hogy ilyen ellenfélre nem számítottam, de annyi baj legyen. Legalább mai meg lesz a kondi időm. Nem feküdtem ott a földön, egyből felugrottam. Viszont balszerencséjükre pont annak a kirakatnak az üvegét törtem ki, aminek pultja alatt a kislány is bujkált. Tiszta Piroska és a farkas, annyi különbséggel, hogy itt bizony a farkas jár jól. Elég volt egy pillanatnyi szemezés, hogy kiugorjon a pult alól és a bolton belül újabb menedéket keressen. Láttam hova bújt, de nem mentem egyből utána, mert tudtam, hogy figyelmetlenségem kihasználná a róka. Én pedig lefoglalnám, amíg az embereim kiirtják a még élőket. - Na gyere Vuk! Had vegyem el a kedved a szuperhősködéstől!
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Előre láttam, hogy ez a szituáció véres véget fog érni. Sajnos igazam lett, bár egyébként biztos voltam benne, hogy egyébként sem úszták volna meg a túszok. Ha én nem jövök, akkor sem jutott volna ki mindenki életben, szóval ez nem feltétlen az én hibám volt. Mire ide értem, már voltak halottak és ha nem jövök, akkor is lettek volna. Gondoltam én és ebben a hitben maradtam. Szerencsére Lolát sikerült megmentenem, de még így is meghaltak jó páran, de szerencsére jó páran meg is menekültek, noha úgy tűnt emberemre akadtam Nate személyében. Sikerült földre küldenem, de ő is jól képzett volt. Bár így páncélon át nem nagyon éreztem meg, hogy térdhajlaton rúgott, de attól még célt ért. Megrogyott a lábam és elvágódtam a földön. Kaptam egyet a torkomba, amit ugyan fedett valamennyire a ruha egy része, de az inkább csak textilia volt, mint sem páncél. Megéreztem azt a torkost, de nem okozott különösebb kárt bennem, csak köhögtem és fulladoztam pár másodperc elejéig, aztán én is megküldtem egyenesen az egyik ablakba. Igyekeztem a túszejtők többi tagjával is foglalkozni, így míg Mr. Farkas a kirakatban volt, addig én elhajítottam egy széket, amit nekivágtam az ajtóban álló fegyveresnek, majd páros lábbal nekirúgtam egy kirakat asztalt néhány másik fegyveresnek, de mikor láttam Lolát elrohanni egyből Nate felé kaptam a fejem, mielőtt meglephetne. - Fürge róka lábak, gonosz farkast láttam! - feleltem a vicceskedő kijelentésére, majd felé emeltem a kezem és ökölbe szorítottam azt. A kézfejemből egy mini kunait lőttem ki, melyhez vékony, de nagyon erős kábel volt rögzítve. A kunai elhaladt Nate lábai között, mintha mellé lőttem volna, pedig szándékosan céloztam oda. A kuna belefúródott a férfi mögötti komódba, hirtelen rántottam egyet rajta és ezzel kisodortam alóla a lábait. A kunai közben kiszakadt a bútorból, így visszacsörlőzte a kesztyű. Azzal a lendülettel ugrottam hozzá és húztam fel, hogy bevigyek neki pár ütést, majd kilöktem a betört kirakaton át és utána ugrottam, hogy odakinn folytassuk a meccsünket, majd az övemről leakasztottam egy henger alakú altatógázzal teli bombát, amin feltoltam a kis "rejtett kapcsolót" és bedobtam az épületbe, hogy miután a gáz kiszabadult, mindenki elaludjon odabenn, aki belélegzi. Márpedig hiába a maszk, a gázt be fogják ők is lélegezni... - Ez a sakk meccs, mi? Fehér király a fekete király ellen.
Most vagy teljes mértékben leszarta, hogy emberi életek múlnak rajta, vagy nem hitte el, hogy tényleg megölöm, akit csak lehet. Akárhogy is, végül sokak vére színezte be a padlót vörösre. Mondhatnánk, hogy az én hibám, de mindannyian tudjuk, hogy nem így van. Hellyel-közzel kiiktatta az embereim nagy részét, de ne felejtsük el, hogy ők még mindig élnek. Vajon odakint, hogy fogják majd mindezt értelmezni? Hála neki a rosszak börtönbe mennek, de túlélték, ellenben azokkal, akik ártatlanok voltak. Biztos lesz majd itt gyertyás megemlékezés is, és teszek róla, hogy az se legyen olyan nyugalmas. Ilyen az önjelölt hősök sorsa. Sose válnak elismertté, sosem lesznek jók, mert hibáznak. Mert ők nem rosszak, nem gyilkosok. Ez a különbség köztünk. Képzett volt, ahogy én is. Egyszer páncélok és fegyverek nélkül is megküzdenék vele. Csak kíváncsiságból. A farkas is játszik olykor az étellel, hát pont én hagynám ki, eme remek szórakozást? Oda-vissza adtunk és kaptunk is. Elakartam kapni a rémült, de éppen rossz boltba menekülő lányt, ami legalább rám fordította figyelmét a kis prémesnek. Nem vagyok se Shane, se Roman, de nem szeretem, ha valaki nem figyel rám. Pláne, ha ellenfél. A kirakatból való felugrás után akartam elkapni a lányt, de Rókucinak végre sikerült megfogni figyelmét. Mikor trükközni próbált megint, szemeim forgattam. - Nem tudom eldönteni, hogy most tényleg rókának álcázod magad vagy bohócnak... - jegyzem meg, legfőképpen, hogy hergeljem kicsit. Akkor pedig halkan fel is nevettem, mikor úgy tűnt mellé lőtt. - Béna... - jegyzem meg hallhatóan, de a normálisnál halkabban. Amikor viszont meghallottam, hogy mögöttem fúródott bele valamibe, amit el is mozdított, volt annyira messze a komód, hogy az utolsó pillanatban egy hátra szaltóval kikerüljem az akadályt, igaz, arra már ha számítok sem tudom kivédeni, hogy közben nekem ugorjon. Az ütéseit jól álltam, de a váratlan akciózás végett végül megint betörtem egy kirakatot. Ez most komoly? Csak erre képes? Mondjuk mégha betonra is estem sem maradtam ott, mert rajtam is volt mellény az öltöny alatt, szóval felugrottam újfent ugyanazzal a módszerrel. És maszkom alatt, főleg a por miatt kiszáradt szám végett, végig nyaltam ajkaimon, amin egy kifejezetten helyzetet élvező mosoly is megjelent arcomon. Nem hagytam olyan könnyen, hogy csak úgy zsonglőrködjön az altató gázzal, bár akkor még gőzöm sem volt róla, mit akar azzal. Egy kézzel pedig nehéz kivédeni az ütéseket, dehát miért legyek fair, nem? Én vagyok a gonosz. Kigáncsoltam a végén, de hagytam egy ütésnél, hogy bedobja a bombának tűnő valamit az épületbe, ami nyilván nem az, mert miért akarná kinyírni a még talán bent rejtőző ártatlanokat is? Közben kigáncsoltam és a földre küldtem, s mivel, hogy a nyaka volt az egyetlen sérthető felület, el is kaptam és rászorítva nyomtam a betonnak, míg közelebb hajolva a farkas maszk orra hegyével finoman végig karistoltam a maszkját, ami nyilván nem sérült, csak érintkezett a két felület. - A meccset általában megvívják... De itt már eldőlt ki nyert, Hófehérke... - mosolygom, és nem félve, hogy lefejel, továbbra is ott tartottam fejem. Elvégre fogtam a nyakát. - Vagy halálig küzdünk? Ennyire megakarsz szabadulni a bundádtól? - térdelem mellkasára, hogy továbbra is amennyire tudjam, lent tartsam a földön, s közben elengedve nyakát, s persze elhajolva fejétől, megpróbáltam leszedni a maszkját. - Ne légy szégyenlős. - próbáltam letépni maszkját, s talán sikerül is volna, ha nem zavarnak meg. Nem, nem a rendőrök. Ők egyenlőre a kirobbantot épület résszel, a ki rohanó túszokkal, a benti hullákkal és a szintén bent bujkáló rosszfiúkkal voltak elfoglalva. - Te meg mi a picsát bámulsz? - állok meg a mozdulatban, ahogy felegyenesedve a "kölyök" felé nézek. Pedig mintha némi felismerést éreztem volna felmérni tekintetében. Nem engem, hanem a még számomra is titokzatos róka kupacot nézve. - Ó, basszus... - pillogott megszeppenve, meg sem moccanva.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Szerintem, ha akartam volna sem tudtam volna elkerülni, hogy emberek halljanak meg. Sajnos ez nem egy tündér mese én pedig nem a jó királyfi vagyok, aki barátságot köt a híres egyfejűvel, ahogy Nate sem az a rosszfiú, aki betartaná a szavait. Sőt, ha engedelmeskedtem volna, mi a garancia, hogy valami miatt később nem öli meg a túszokat? Nem, sajnos itt nem segített volna az, ha engedelmeskedem. Mindenképp haltak volna meg, ahogy már azelőtt is ölt, hogy én megérkeztem volna. Ez csak duma. Igen hamar össze is csaptunk, bár főleg Lola védelme járt az eszemben. Úgy tűnt az esélyek kiegyenlítettek. Mind a ketten erősek és jól képzettek voltunk, bár tréning ruhában talán nem álltam volna ki ellene harcolni. Láthatóan magasabb is volt és fizikailag erősebb is volt nálam. Ha a felszerelésem nélkül kellett volna kiállnom ellene, csak a gyorsaságomban bízhattam volna és abban, hogy jobb és több fogást tudok nála, amivel földre küldhetem és ott is tarthatom. Sokat dobott a latba a megfelelő felszerelés, trükk és páncélzat, amivel az erőviszonyokat ki tudtam egyenlíteni. Most lehet bajban lennék. Az összecsapás odakinn folytatódott, ugyanis végre sikerült elérnem, hogy elhagyjuk az épületet, igaz, ennek a kirakat látta a kárát, de majd megtérítem. Talán. Muszáj volt valahogy ártalmatlanítanom a farkas zsoldosait, amire meg is volt a megfelelő eszköztáram, csak épp lehetőségem nem volt még rá egészen eddig. Talán akkor követtem el hibát, amikor elővettem az altató gáz-bombát, mert így az egyik kezem foglalt lett, ő pedig volt olyan fürge, hogy kihasználja az alkalmat. Bedobtam a bombát az épületbe, de már nem volt elég időm, hogy megvédjem magam, a földre küldött. Elkapta a torkom, de azt éreztem, hogy nem szorított annyira, hogy attól keljen félnem, hogy netán megfojtson. Vagy nem akart megölni, vagy úgy volt vele, még játszik velem előtte. - Ezzel egyet értek - feleltem. Én nyertem. Csak ezt ő még nem tudja. - Engem nem tudnak megijeszteni a hozzád hasonló fekete bárányok. Több kell nálad annál, hogy féltsem a prémem - válaszoltam nagy merészen. Nem vettem volna jó néven, ha sikerül leszednie a maszkom, de szerencsére Rowan kémlelő tekintete megzavarta ebben, sőt. Nate elhajolt tőlem, hogy kicsit a vörössel tudjon foglalkozni, ami nekem kapóra jött, mert így le tudtam magamról ütni, hogy aztán gyorsan felpattanjak. Néha Rowannek is van valami haszna. - Szedd a lábad, te szélhámos - intettem Rowannek, mielőtt még Nate őt is kiszemelné célpontnak, majd az említett gorilla felé fordultam. Felvettem egy harcállást, majd vártam, hogy lépjen valamit. - Kíváncsi lennék a motivációdra. Mi kell? Pénz? Hatalom? Vagy egyszerűen csak szeretsz másokat bántani? Miért teszed, amit teszel? Ha elmondod, én is elmondom miért teszem, amit teszek. Szeretem megismerni azokat, akikkel összecsapok.
Mégha nem is lehettem benne, hogy ki nyeri majd meg a harcot a végén, élveztem a küzdelmet. Talán páncél nélkül még könnyebb dolgom volna, de nem zavar, mert szeretem a kihívásokat. Azokat, amiknek végén tényleg van is valami jutalom. Jelenleg egyenlőre félnek tűntünk, ezért legyőzése mellett, azért kezdtem közelebb kerülni hozzá, hogy leszedjem róla a maszkot és lássam kibújik meg mögötte. Nagy eséllyel egy arc, akit sosem láttam, de azért jó volna tudni, kire kell majd diszkréten rávigyorognom az út másik oldalán, ha meglátom. Rossznak lenni mindig könnyebb és kifizetődőbb. Nem is értem, ezt más miért nem látja. Míg ő magáért és másokért is felel, én szabályokat áthágva, csak magamat nézem. A túszok folyton elterelik figyelmét, és ő mégis újra és újra megpróbálja megmenteni őket. Ha nem fenném fogam Calere, biztos éjjel nappal csak vele macska-egér fogócskáznék. - Ó, te kis naiv... Én fekete bárányokat reggelizek... - nevetem el magam a végén, de csak nem bírom megállni, hogy ne akarjam leszedni róla a maszkot. Nagy eséllyel sikerülne is talán, ha nem jelenne meg közben egy kíváncsiskodó, aki első látásra igen csak megdöbben, noha nem biztos, hogy attól, hogy épp élőben láthat egy kivégzést, mint inkább, hogy felismerte a maszkos. Nem engem, hanem a másikat. De ezúttal az én figyelmem terelődik el, így befigyel el jól kimért ütés, amitől hamar helycserében lesz részünk. Legalább is ő kiszabadul, de én is hamar felugrom. Nem tudom nem észrevenni, hogy teljesen másként szólítja meg, mint egy véletlen járókelőt. Ismerik egymást... Elvigyorodom, de végig a kis rókát figyelem. A srác persze nem mozdul, mint inkább dermedten áll, bár tesz hátra néhány lépést. - Róka létedre nem vagy valami okos, ugye tudod? - somolygom. - Rosszul közelíted meg a dolgokat, Vuk... Nem miért vagy mi... Hanem ki. Mindig valakiért tesszük, amit teszünk. Olykor másért, olykor magunkért... Én nem kell, hogy megkérdezzem ezt tőled. Tudom. Hallom a hangodban, ahogy a maszkos képed mások felé fordítod. Nem kell látnom az arcod, hogy lássam a reakcióidból kik állnak közel hozzád... - magyarázom neki, erőteljesen utalgatva. Előbb a kislány, most meg ő. - Mi van, te a vörösekre buksz? Vagy... rokonok? - nevetek és elmutatok a fiú felé. - Ha elfut, utána küldök egy bérgyilkost. De ha leveszed a maszkod, állom a szavam és elengedem. Szóval... mennyire vagy kényelmes, kis Vuk? Beáldoznál egy vörit, csak, hogy rejtve maradj? Persze a kölyök sem bír nyugton maradni, viszont mivel a maszkosban nagyobb ellenfelet látok, hiába szúrom ki az utolsó pillanatban, ahogy megmozdul, azt gondoltam könnyen földre terítem anélkül, hogy egy pillanatig is levegyem tekintetem a kis katonáról. Ha csak rúgni akart volna, vagy ütni, nem okozott volna gondot, de szószerint nekem esett és bár fellökni így sem tudott, azért kibillentett egyensúlyomból.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Valamiért nem ért meglepetésszerűen, hogy leszűrte, mi a helyzet. A reakcióim önmagukért beszéltek, de ez volt a legkevesebb gondom. De nem kellett ahhoz túl nagy intelligencia, hogy rájöjjön mi a helyzet, noha meg nem erősítettem benne, viszont a hallgatásommal az ellenkezőjét sem állítottam. Bölcsen csendben maradtam, hogy kételyek között hagyjam, A legkevésbé sem féltem attól, hogy Rowan veszélyben lenne. Hiába küld utána egy bérgyilkost, a vörösnek meg van a maga társasága, akik védelmet nyújtanak neki. Nyilván egy mesterlövész ellen nincs túl sok védelem, de attól még Rowan sem ma jött le a falvédőről, szóval bíztam benne, hogy ha el is fut, lesz annyi esze, hogy mihamarabb szóljon az embereinek, vagy éppen Lambnek... Még válaszolni sem volt időm, Rowan valamilyen oknál fogva úgy döntött, hogy majd ő igazságot szolgáltat. Talán azért, mert Lolát fenyegetve érezte és beindultak nála az apai ösztönök, vagy nem tudom, minden esetre neki esett Natenek, hogy lerendezze vele a dolgokat, ami nekem pont kapóra jött. Hátra nyúltam és leakasztottam egy fém markolatot a hátamról, majd kioldottam a kicsire tekert anyagot is, ami egy ostor volt. Előre rohantam, majd az egyensúlyából kibillent "megszeppent" Nate arcába csaptam az ostorral, bár a csapás a maszkot érte, a pillanatot kihasználva pedig a nyakát vettem célba. Nem a gégéjét, hanem oldalról csaptam meg az ostorral, míg pedig az ostorcsapás helyével volt elfoglalva egy jól irányzott rúgással földre küldtem és a lábai köré tekertem a rövid ostor anyagot, jó szorosra, majd a rojtok közötti fémet beakasztottam a markolat végén lévő karabinerbe. Rowan felé fordultam, de közben szemmel tartottam Natet is, nehogy idő közben kiszabaduljon, vagy trükközni akarjon. - Benn van az üzletben. Nem eshetett baja, bedobtam egy adag altatógáz bombát az épületbe, mindenki elaludt a gáztól. Keresd meg és vidd biztonságos helyre - mondtam, majd dobtam neki egy pisztolyt, amit még én vettem el Natetől. Fogalmam sincs mennyi töltény maradt még benne, de szerintem nem lőttem ki mindet. - NE gyilkolj feleslegesen! Épp elég hulla van itt mára - mondtam, majd felhúztam Natet a földről, kezeit a háta mögé szorítottam és egy autóra nyomtam hassal előre.
Ezek után egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy közük van egymáshoz, mégha így hirtelen nem is tudtam volna megtippelni. Talán ő is olyan vörös, és rokonok, apja és fia. Vagy tesók. A lényeg, hogy mind a kislány iránt, mint iránta nagy érdeklődést mutat. Ami azt jelenti, hogy kellő gyengepontjának számítanak, ami pedig számomra azt jelenti, hogy rájuk kell vadásznom. Csak hogy egy valamit még a jelenlegi fehér maszkos ellenfelem sem sejtett. Hogy tévedett. Arra viszont nem számítottam, hogy a hülyéje majd nekem esik, páncél, golyóálló mellényt és fegyver nélkül. Persze nem okozott nagy gondot leszedni magamról, viszont mire reagáltam rá, a rókuci is bevetette újabb trükkjeit. Hirtelen nem tudtam mivel ütött a maszkomra, de hamar kiderült, hogy nem is egy különös fétise van. Nem tudtam maszkom alatt nem elvigyorodni, annak ellenére is, hogy a végén rohadtul megcsípett azzal a szarral. - Na mi van, Hófehérke... Macskanőset játszol? - piszkálódtam, noha arra megint csak nem számítottam, hogy vannak még vele trükkjei. Nem hagytam magam egy könnyen, de inkább füleltem, mint ellenkeztem. Így is kifogok tudni szabadulni, de hasznos dolgokat csíptem el. Nem aggódtam, hogy megölne, még az embereimet is megkímélte, ellenben megtudtam, hogy jóval fontosabbak neki, mint azt elsőre látszott. Félvigyorra húzva ajkaim hallgattam őket, miközben a vörös srác láthatóan értetlenkedve nézett rá. Ne gyilkolj feleslegesen? Ez meg miféle óvva intés...?Ám mielőtt még felhúzhatott volna kis Vuk, kipattintottam rejtett pengém és szétvágtam az ostort, ami meglehet akkor sem bírta volna, ha fémből lett volna. Azt persze hagytam, hogy felkapjon és az autóra vágjon, meg szerintem egyszerre volt mókás, izgató és hagytam kicsit dominálni, még talán nyögtem is egyet poénból vagy mert amúgy maszkban sem kellemes, ha valakit egy kocsihoz vágnak. A kiálló pengével viszont megkarcoltam a hozzám préselődő páncélját. - És most mi lesz, kicsi vuk? - vigyorogtam, miközben folyamatosan próbáltam kiszabadítani kezeim... vagy csak őt idegesíteni vele. - Megfogsz erőszakolni...? - nevettem el magam. Közben az értetlenkedő srác a pisztolyommal kezébe berohant az épületbe. - Te rohadt kis geci, az az én pisztolyom volt. Egyedi darab. Visszafogod fizetni az árát, vagy vissza szerzed nekem, különben nagyon morcos leszek. - morgolódtam kicsit, mert tényleg egyedi volt, az első, amire igazán sokat költöttem és még be is jött. - Tudod mi a különbség köztünk, kis Vuk? Hogy a farkasok falkában élnek... - jegyeztem meg neki. - Ha nem engedsz el, felrobbantom az épületet, és lehet, mi is romok alá kerülünk, de nagyobb eséllyel pusztul el a két vörös barátod a rendőrökkel és a maradék ártatlannal együtt... - fenyegettem meg. - De ha elengedsz, elárulok valamit... - vigyorogtam.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Valahol a tudatom mélyén számítottam rá, hogy nem lesz olyan könnyű menet, mint elsőre hittem. Biztos voltam benne, hogy vannak trükkjei, de reménykedtem benne, hogy nem szabadul ki olyan hamar, erre most mégis pillanatok alatt tette tönkre az ostort és szabadította ki lábait, bár gyanítom, a kezeit nem is hagyta volna megkötni, ha pedig mégis, akkor arra is lett volna valami trükkje. Gyanús volt, hogy nem ellenkezett, pedig fegyvere is volt, mégis hagyta magát a kocsihoz vágni, de lassan megértettem, hogy miért annyira magabiztos. Az a penge ugyan erős fegyver, de csak karcolni tudta a pengém, megvágni nem, ám óvatosnak kellett lennem, mert a nyakam nekem is védtelen, szóval ha nem vigyázok, elvághatja a torkom. Lehet én nem ölném meg, de visszafelé ez már nem igaz. Ő minden gond nélkül képes lesz elvágni a torkom, nem fogja érdekelni, így résen kellett lennem, mikor-hogy akar mozdulni. Nem tudtam mennyire vehetem komolyan a fenyegetését, így azért elgondolkodtam. Nem kételkedtem benne, hogy van elég erőszakos, hogy merjen robbantani, itt már csak az volt a kérdés valóban megkockáztatná-e, hogy a saját embereit is megölje? Végtére is... miért ne, ugye? Könnyen talál magának új bérenceket, viszont a húzásával megölheti Rowant és Lolát, akiket én nem tudok pótolni. Roman nekem érzelmileg is fontos és ezáltal Lola is. Viszont az elszólásra arra engedett következtetni, hogy nem is feltétlen ő fog robbantani, hanem valaki, aki a távolból figyel és van nála egy detonátor. Ez szomorú hír volt, de úgy tűnt egyelőre nála van az ütőkártya, így elengedtem és tettem egy lépést hátra. - Ha most még hagylak is futni, előbb-utóbb újra összetalálkozunk és akkor lehet nem lesz ilyen szerencséd - válaszoltam és levettem a maszkom. Sejtettem, hogy ezzel fog engem zsarolni, mint, amikor Rowannel próbált zsarolni, hogy bérgyilkost küld rá, ha nem adom meg magam, szóval beelőztem. - Mit tudsz nekem olyat elárulni, amit ne tudnék már? Lepj meg.
Nem mintha az alkudozás volna a kedvenc részem, ha kicsit sarokba szorítva is érzem magam, de a játék fontos része, én pedig szeretek játszani az ellenfeleimmel, ha már vannak. A játék alatt a legkönnyebb kiismerni őket, mert bizony van, akinek csak a szája nagy. Jók voltak a trükkjei, és majd hogy nem méltó ellenfelemnek is tekinthetném, ám ehhez az kell, hogy egyszer minden nélkül küzdjünk meg. Kíváncsi vagyok rá, és így, hogy már összecsaptunk, nyomozni fogok utána. Mert ha a farkast egyszer megharapták, viszonozni fogja. Százszorosan. Az, hogy ismerték egymást a vörössel nem volt nehéz kitalálni, de a kapcsolatuk lényeges mélységét már annál érdekesebb volt megtudni. Becézni azt becézzük, akit szeretünk piszkálni, piszkálni pedig azt piszkáljuk, aki vagy nagyon közel áll hozzánk és tudjuk, hogy nem haragszik meg, vagy, akit utálunk és lenézünk, és tojunk rá, hogy megharagszik, sőt még élvezzük is. Mindkettőre láthattunk most példát. Egyenlőre most nem támadok, mint inkább hárítok és védekezek, s közben fülelek, ami hasznosabb lesz még a későbbiekben is. Viszont erőt nélkülözve, most a szavakra hagyatkozom, főleg kíváncsiságból mennyire ad a szavamra, és mennyire érti, amit meg kell értenie. Nem kellett nagyon próbálkoznom, úgy tűnik észérvekkel, pontosabban halálosnak tűnő fenyegetésekkel meg lehet győzni. Érdekelne, miért olyan fontosak neki a bentiek? Ki a picsát érdekel néhány emberke? Most tényleg család az egész? Mi ez itt a Weasley család?! Elismerően - persze magamnak - mosolygom, ahogy kicsit megmozgatom csuklóim és megfordulok, hogy vele szemben lehessek. - Ó, abban biztos lehetsz, hogy összefogunk futni. Imádok vadászni, és te finom falatnak tűnsz... De köztudott, hogy általában a rókák a szerencsétlenebbek, ugye... - ciccentek egyet vállat vonva, majd lassan visszahúzom a kést rejtekébe. Lepjem meg...? Elvigyorodom. - Engem sokszor felbérelnek, és nem csak gyilkolásra, de csigaházból kicsalásra is ám. És az egyik lelkes ügyfelem elég nagy eséllyel ismer téged, sőt mi több, ismeri azt is, aki bent van... tudod... - vigyorodok el szélesebben. - Már ha nem ő maga az ügyfelem... Vajon mi lesz a kislánnyal, ha nem az talál rá, akit ő is látni fog...? Pláne, ha pisztoly van a kezében... - kuncogok. Igen, pontosan arra utalok. Hoppá! Meglepetés! - És mi van... ha nála a detonátor is? Kiszökik, aztán bumm... - vigyorgom, majd hirtelen elkomolyodok, mert hát most, hogy ráébresztettem egy igen súlyos problémára, remélem nem fog itt hagyni. - Ugye nem fogsz berohanni?
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Nate szavait hallva villámcsapásként hatol belém a felismerés. Ismer engem, Rowant és Lolát. KIAN! Egy röpke pillanatra ökölbe szorulnak a kezeim. A kis nyomorult biztos meg akarja magának szerezni Lolát, hogy elvegye őt Rowantől. Hiszen Kiannek ez az élete. Ez a mozgató rugója. Mindent és mindenkit elvenni Rowan mellől. De várjunk csak. Én nem láttam odabenn Kiant. Hacsak nem az emeleten bújt el. De a másik oldalból pedig elvileg az altató gáz mindenkit kicsapott az épületben, tehát bárki is van benn, nem lesz képes detonálni. De várjunk, mit is mondott "Már ha nem ő maga az ügyfelem...". Ezek szerint... A francba. Az a valaki nem is Rowan volt, hanem Kian. Ezért nem szólalt meg! A hangjáról felismertem volna. Valószínűleg kisminkelte magát, meg minden, hogy jobban hasonlítson a testvérére. Ezért nem is bántotta őt Nate, amikor neki esett. Ez az egész játék csak figyelem elterelés volt és Kian számára könnyű préda lett Lola, hiszen a gáz őt is elaltatta. De ha én most innen bemegyek megmenteni Lolát, Nate jó eséllyel meg fog szökni. De ha nem megyek be, akkor Kian elszökik Lolával. Az ördögbe, most sakkot kaptam. Nincs mese, Natenek várnia kell. Majd máskor. Egy váratlan mozdulattal a páncélozott maszkot Nate arcába vágtam, ami jó eséllyel az ő maszkját is levitte az arcáról, majd levegőbe vetve magam rúgtam a feje felé, ám ha el is hajolt, a lábam elsuhant a feje felett, de a következő pillanatban a másik lábam eltalálta őt, hogy a földre vigye. Én talpra estem és maszkom felkapva berontottam az épületbe, hogy Kian nyomába eredjek. A maszkot befelé fel is vettem újra, majd azonnal szét is néztem, hogy merre lehetnek, majd ha ott nem voltak, akkor elindultam arra, amerre a legnagyobb valószínűséggel sejtettem őket. Nem hittem volna, hogy Kiannek ilyen rafinált trükkjei vannak, ahogy azt sem, hogy személyesen jöjjön el, hiszen eddig tudtommal mindent a távolból intézett, bár most tény és való, hogy kapóra jött neki, hogy Rowan arca újra a régi, így már ő is könnyebben fel tudja venni a testvére kinézetét. Jó alteregó lehetőséget biztosítottam neki. Bár jogos a kérdés, akkor most mi lehet Rowannel? Talán már ő is Kian fogságában van? Nem, azt nem hinném. Azért Rowan soha nem volt annyira puhány, hogy hagyja magát elfogni az öccsének, ha pedig ez meg is történne, Rowan felül kerekedne rajta. - Azt javaslom igyekezzen Kian, mert a nyomában vagyok! - kiáltottam, hogy lépésre késztessem, közben felcsavartam a maszkba épített hallókészüléket, hogy sokkal hatékonyabban halljam a környező hangokat, így ha Kian valahol motoszkál, akkor jó eséllyel a maszk hangérzékelője érzékelni fogja a lépteit, vagy a hangját, én pedig be tudom határolni erre érdemes megindulnom.
Hibáztam, mikor jó poénnak gondoltam, hogy elárulok valamit, ami vagy vagy. Végülis tartottam a szavam, és nem csak elégedettséggel töltött el arcának döbbenete, de jót nevettem is volna rajta, ha nem ismertem volna fel, hogy éppen mire készül. Fel is hagytam a mókával és félrehúzva szám, illetve leengedve vállaim nyöszörögtem egy kelletlent. - Ugye most nem fogsz után...? - kérdeztem volna, de úgy tűnt egyenlőre jobban lekötöttem én. Az első rúgásnál időben lehúztam a fejem, de a másikkal eltalált, ami viszont egyből földre küldött. Egy röpke pillanatra láttam az arcát, bár megeshet, hogy ő is az enyémet. Viszont a rúgás nem okozott akkora problémát, hogy túl sokáig legyek eszméletlen. Megtalállak kis róka... Addig is odabent nagyban mászkáltak a rendőrök, idővel ők is rájöttek a gáz hatására így mostmár maszkban, és próbálták biztosítani a terepet, illetve kivinni a túlélőket, vagy épp a halottakat, esetleg letartóztatni az elkövetőket. Fogalmazzunk úgy, nekik sem volt könnyű dolguk. De a rókucinak sem éppen. Rowan és Kian az a fajta egypetéjű iker volt, akik bár személyiségileg nem igazán, külsőleg kiköpött mása volt egymásnak. Hangjuk maximum egy indurka pindurkát volt másabb, lévén, hogy Rowan ivott, dohányzott és éppenséggel, a cirkusznak köszönhetően sokat üvöltözött is. De Kian is bármikor le tudta utánozni, ha nagyon akarta. Milyen kellemetlen is volna, ha kiderülne, még is csak hazudtam... vagy félrevezettem... A vörös hajú srác tényleg bent volt, és pisztolyát elrejtve sétált, illetve alkalomadtán ugrabugrált az épületben, ha épp nem volt túl sok ember körülötte, nehogy szemet szúrjon nekik a furcsa viselkedése. Az bizonyos volt, hogy a lányt kereste, de így, hogy ráadásul még aludt is, nem volt könnyű dolga. A szimata avagy megérzése pedig kifejezetten rossz irányba terelte, mert elég hamar felment az emeletre a játékboltba, mikor a sorok közt meghallotta nyüzsgés közepette Travis hangját. Szemeit forgatta rá, majd fütyülve folytatta útját a sorok közt. - Merre vaagy... Lolaaa? - dalolászta, mert azt gondolta itt lesz valahol a lány. Így nagy eséllyel a bóklászása közben futhatott bele Travisbe. Ha nem szemtől szembe, akkor ő előbb kiszúrta a férfit, mert az emeleten jobbára csak sérültek üldögéltek és nyögdöstek, semmint aktívan járkálók. Akkor pedig el is bújt az egyik sorban. - Bolond vagy? Hogy hiheted, hogy az a barom vagyok? Nézz már rám Travis... Ne idegesíts, hogy nem ismersz meg. - morgolódott, de azért végig óvatos volt, mert volt egy olyan érzése, hogy Travis előbb ütne, mint, hogy fontolóra venné a dolgot. - Hát ezért segítettél? Ha már egymással szemben álltak sem támadt és a pisztolyt sem vette elő. Ha pedig közben találta meg, nem kelt fel a sor mentén, mert attól tartott egy hirtelen mozdulatot félreértve, megütné Travis.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Belefutottam az épp Lolát kereső vörösbe, akit elsőre nem ütöttem még meg. A reakciója elég őszintének tűnt, mintha tényleg Rowan lenne, de ebben nem lehettem teljesen biztos. Kian máshogy nézett ki. Hófehér volt a bőre, vérvörösek az ajkai és zöldes a haja, de ez nem tarthatta vissza attól, hogy feldobjon egy sminket és átfesse a haját, hogy kiadja magát Rowannek. A helyzet nagyon kellemetlen volt, mivel nem tudtam mit hihetek el és mit nem. Rowan is és Kian is elég jól játszották a szerepüket, amit éppen magukra vettek, így nem kis feladat volt számomra leszűrni az igazságot, de volt egy csalhatatlan módszer, ami most a segítségemre lehet. Az övemről leakasztottam egy üvegcse alkoholos fiolát, aminek fejét letörve Rowan arcába locsoltam, majd fogtam egy plüssmacit és pólóját elkapva megdörzsöltem a macival az arcát. Amennyiben kiderült, nem alapozó volt rajta, hanem valóban Rowan az, elengedtem. - Ha hihetek a fő gonosz szavainak Kian áll a dolgok mögött. Egy pillanatra sikerült félre vezetnie, hogy te vagy Kian, de olybá tűnt csak átverés. De ismered a mondást, minden hazugság mögött van igazság, tehát Kiannek biztos köze van ahhoz, ami itt történik és Lola körül forognak a szálak, Kian biztosan meg akarja őt kaparintani - mondtam, majd bekapcsoltam a maszkom lencséibe épített Röntgent, hogy keresztül tudjak nézni a falakon. Nyilván nem az összes falon, csak azokon, amik a közvetlen környezetemben voltak. Hátha valahol a környéken van. De nem csak a falakon néztem át vele, hanem a polcok és egyéb tárgyak mögé is benéztem vele. - Nézd el nekem, hogy ezt benéztem, elég feszült egy nap ez a mai és elég hihetően adta elő a meséjét nekem. Pánikba estem - ismertem be neki. Végtére is hirtelen bevettem Nate dumáját és ösztönösen cselekedtem. Hibáztam, de talán nem nagyot. Nem minden hazugság teljes hazugság, tehát lehet, Kiannek tényleg köze van mindenhez, ami itt zajlik, márpedig akkor Lola miatt van. Ha idő közben megtaláltam Lolát a szemüveggel, akkor odavezettem Rowant. Amennyiben persze az alkohol sminket mosott le és kiderült, hogy Kian az, akkor nyilván verekedésbe torkollott részemről a kis találkozásunk.
Egyikük sem volt biztos a másikban, és ez így volt rendjén, mert egyikük sem tudhatta kinek mi jár a fejében. Úgy tűnt Travist nem győzte meg a látszat, ezért bepróbálkozott, ami persze vonta maga után a negatív reakciókat, ugyanis az alkohol nem épp szem és bőr barát. - Mi a fasz!? Mi a büdös fasz bajod van?! - törölgette arcát, s ha ez még nem elég egy mackóval is besegített neki a páncélos fószer. Morgolódott még kicsit, és miután kiderült, hogy szerencséjére nem vakult meg, illetve megúszta ennyivel, morcos ábrázattal fésülte hátra vörös séróját, amibe szintén jutott az alkoholból. Szerencsére vagy sem, az alkohol sem szedett le semmilyen sminket vagy festéket a vörös srác képéről vagy hajáról, ám azért ebbe belenyugodni még elég korai, lévén, hogy Kian eredeti haj színe is vörös, s bár a bőre valóban fakóbb volt, orvosi kezelésekkel, az is visszafordítható. Még kissé mogorva fejjel, egy-kettőt tüsszentve, de azért figyelt Travisre. - Őrültség... Mármint, hogy magának akarja Lolát. Eddig sem fájt rá a foga... Oké, azt kinézem belőle, hogy itt nekiáll lövöldözni és robbantgatni, de miért pont most akarná őt? - húzta a száját a srác. - Bár ha valóban itt van, attól az még para. Főleg mert ha te, akkor más is összekeverhet vele, és amilyen balszerencsés vagyok, engem csuknának le ezért... El kell tűnünk innen. - Te meg a pánik...? - vigyorodott el, s míg a másik nézelődött, viccelődve lökött egy kicsit a mellkasán. - Kezdesz kijönni a gyakorlatból, nem gondolod? - somolyogta, majd egy kis ideig hagyva, hogy keresse, amit akar, újra megszólal. - Jössz nekem egy zuhanyzással, mert most úgy bűzlök, mint egy alkoholista. Legszívesebben már most levenném a ruhákat, amikre ráment. - húzta száját. Aztán követte. Persze óvatosnak kellett lenniük, mert hemzsegett a hely a rendőröktől és akit épen láttak - vagy esetleg páncélozott ruhában - azt gyanúsan méregették. Az iker srác felvette karjaiba az alvó lányt, de láthatóan bizonytalan volt őt illetően. - Most mit csináljak? - nézett fel a fickóra kételkedően. - Úgy értem... nem igazán készültem megismerni, és most nem is vagyok abban a helyzetben, hogy ez most olyan jó ötlet volna... Jelenleg laknom sincs hol, nem vihetem magammal. Nem akarom veszélybe sodorni... Visszavigyük az árvaházba? - nézett fel Travisre, mintha tőle várná a megoldást. Mert hát... tőle várta...
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Bár az alkohol nem oldott meg semmit, maradt bennem bizonytalanság, főleg, mert tudtam, Kian egy zseni. És rengeteg orvosi ismerettel, dúsgazdagsággal, tele szakemberekkel. De már az is fura volt, ahogy beszélt. Nem igazán Rowanes volt, neki más volt a modora. Érezhető volt a különbség, de ekkor még nem reagáltam semmit, csak visszavettem a maszkom, ami szerencse volt, mert az ezt követő szavai megdöbbentettek és akkora már biztos voltam benne, hogy nem Rowan áll előttem, hanem Kian. Az egy dolog, hogy próbált butának tűnni, pedig Rowan ezer okot tudott volna felhozni, nem ez leplezte le. Az alkoholra adott reakciója leplezte le. Rowant ez sosem zavarná, hiszen jó maga is iszik rendesen és láttam már őt nem túl tisztának. Ez a kényeskedés egyértelműen Kianre utalt. Rowant nem érdekelné az alkohol, sem az illata, sem az, hogy ráment a ruhájára. Ez Kian lesz. Szerencse, hogy rajtam volt a maszk, mert a hirtelen döbbenet az arcomon azonnal elárult volna, de így ő semmit sem láthatott ebből. Most kell óvatosnak lennem. - Te is tudod, hogy megy ez. Kerékpározni is el lehet felejteni. Elkényelmesedtem Jerseyben - veregettem vállon, majd nevettem. - Ne izgasd magad, majd használhatod a zuhanyzómat és még Armani parfümöt is kapsz mellé. De gondolom a régi szép időket nem elevenítenéd már fel - viccelődtem a kamatyolásra utalva. A szerepemhez kellett ragaszkodnom, mintha segíteni akarnék neki és támogatni, hiszen én úgy tudom, hogy Ő Rowan. Nem eshettem ki a szerepből, így segítettem neki megtalálni Lolát és ez sikerült is, de el kell ismernem, Kian jó színész volt az érzelmeket illetően, de ha nem tudnám mi folyik itt, akkor sem hinném el, hogy bizonytalan Rowan, de Kianből sem néztem ki. Elsőre azt gondolnám azért bizonytalan, mert nem tudja Rowan és Lola milyen viszonyban állnak, de az is lehet, de ki tudja. Rowan nem lenne az, hiszen Rowan más ismerte Lolát, találkoztak is korábban, de úgy tűnt ezt Kian nem tudta. Vagy csak engem tett próbára, mert kíváncsi kiugrom-e a bokorból. Talán Kian sem volt felkészülve rá, hogy itt leszek, vagy, hogy bejövök utána segíteni. Igaz, nem tudhattam mi jár a fejében és mire számított, mire nem, csak tippelgetni tudtam. Kérdésén morfondírozva fordítottam hátat neki a plafon felé fordulva, mintha én magam is nagyon nagy gondba lennék, de szinte azonnal fordultam is vissza és vertem homlokon öklömmel, majd kirúgtam alóla a lábait és elrántottam tőle Lolát, de ha esetleg a pisztoly a kezébe került volna gyors mozdulattal rúgtam ki belőle. - Add át elismerésem a plasztikai sebészednek! De rosszul játszod Rowan szerepét. A kényeskedésedet nem tudod elfedni. Akkor buktál le előttem, amikor az alkoholra reagáltál. Őt ez sose érdekelte volna. Ellenben a sznob testvérét. Ahogy azzal sem voltál tisztában, hogy Rowan már ismeri Lolát. Nem idegen neki. Ellenben neked, jégyszív! - mondtam és futásnak is eredtem Lolával, de éreztem, hamarosan Nate is fel fog bukkanni, így kezembe vettem egy pisztolyt, ami az ikonikus vörös-fehér színeimben játszott, de nem izgultam, mert Lolát egy kézzel is stabilan tudtam tartani, de, amíg nem kellett lőnöm, addig a pisztolyos kezemmel is besegítettem a lány stabil tartásában.
Van, ami nem változik. Ilyen volt Kian mára már egészen jól kezelt ocd-je és persze szüleitől örökölt génjei, aminek köszönhetően különösebb módosítások nélkül hasonlíthat bátyjára. Vagy épp fordítva? Most épp nem. És miért? Nem kell hozzá túl sokat töprengeni. Még végig ott volt benne az óvva intés, hogy talán még gyanakszik rá Travis, de ahhoz viszont túl hiú volt, hogy érdemben foglalkozzon is a fejében lévő vészmadárral. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos vonásain nem tud változtatni. Egyik napról a másikra nem. Pedig tényleg kezeli ocd-jét. Talán csak túl hamar vágott bele a kalandba. De legalább már nem fél emberek közt lenni, és alkalomadtán a labirintusát is képes elhagyni. - Ugyan már. Azért én ennél jobbnak ismertelek meg... - ciccent egyet fél vigyorra húzva ajkait, miközben keresték a lányt. Pontosabban csak elindultak felé Travis jóvoltából. - Nagyon helyes! Jár ennyi. - húzta fel állát és orrát, persze csak viccből, megjátszott sértődöttséggel. - Bár az a parfüm nem az én ízlésem, de ha nincs más... - forgatja meg szemeit, mint, aki ennél is drágább dolgokat várna el. Mondjuk ő pont ilyen is. Aki arany kalitkában nevelkedett, és él a mai napig, annak természetellenes lejjebb adni. Bár ezt a cirkuszában nagy lábon élő Rowan is elmondhatta volna magáról az utóbbi években. - A mit? - kérdi értetlenkedő mosollyal arcán, s bár továbbra sem sejti mire gondol a másik, de jobbnak látja, ha egyetértően bólogat a nemleges válaszra. - Jaaa, azt nem, azt nem... Pf, még csak az kéne... - forgatja meg újfent színpadiasan szemeit. Majdnem maga is elhitte, hogy Travis palimadárrá vált, de akkor kezdett először igazán gyanakodni, mikor filmbe illő mozdulattal fordult el gondolkodni. Sose értette a szereplők ezen látványos, de totál felesleges lépését. El is tűnt a mosolya, viszont reakció ideje kiválóan működött, így ha Travis nem volt elég óvatos az ütést illetően, könnyen lehet, hogy Lolát találta el, akit Kian feje elé emelt. Persze arra nem számított, hogy karjaiban a lánnyal még ki is lesz gáncsolva, amire csak hisztisen nyüsszentett egyet. - Már megint kezded?! - förmedt rá hisztisen, persze még mindig a földön fekve, immáron szabad kezekkel. - Nem én vagyok Kian! Fogd már fel! - ordibált, de ahogy hallgatta tovább, rájött, kár játszania tovább, egyértelműen nem tudná meggyőzni a másikat. Újabb szemforgatás, miközben legalább felül a földről. Még csak meg sem fordul a fejében, hogy a pisztoly után nyúljon, pedig az alvó Lolát eltalálhatná, ha akarná. - Miért baj az, ha nem szeretek bűzleni?! Téged talán nem zavarna??? - hőbörgött még mindig hangosan. - Nem vagyok sznob! - háborgott tovább. - Rowan pedig nem találkozott vele, mióta eldobta magától! Mert ő a sznob és a legrosszabb apa a világegyetemben! - rugdalózott egy helyében, még mindig ülve. - Travis Avery, azonnal állj meg!!! - üvöltötte torka szakadtából. - Hogy merészelsz semmibe venni?! Hálás lehetnél, te utálatos dög! Csak is nekem köszönheted, hogy Rowan végig abban a hitben élt, hogy halott vagy! Nekem köszönheted, hogy a cégeid jó kezekben vannak, és mai napig tökéletesen működnek, és folyamatosan mennek az adományok, ahová eddig! Azonnal állj meg és gyere vissza, te hálátlan idióta! Rowan szarba se vett téged! Egy hülye barom, aki sose fog neked hálás lenni, bármennyi áldozatot is hozol érte! Én legalább művelt és aranyos vagyok! - kelt fel lassan, de esze ágában sem volt még futkározni is. Épp elég volt, hogy leöntötte és még a bokája is fájdogál, hát futni biztos nem fog. Legszívesebben hasra vágódott volna és csapkodta volna a földet, mint egy hisztis gyerek. Helyette inkább morcos fejjel várta a csodát, és a sült galamb Travist, hogy szépen vissza sétáljon hozzá. Ha ez nem történt meg, egy idő után egy ajtó mögül előjött Nate is, és mellé lépve nézett Travis után. - Vissza hozzam? - kérdezte felvéve pisztolyát. - Még mit nem! Nem ez volt a terv. - morgolódott a vörös. - A kölyökkel semmire sem mennék. Csak idegesítene... Állandóan csak a bátyám látnám benne... - puffogott.
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Kezdőlap
Kiderült, hogy az ember, hamar hozzászokik a kényelemhez és a jó élethez, amit keménymunkával, vért izzadva, vagy bevált alvilági módszerekkel szerez meg. Még, hogy a pénz nem boldogít...
- Bolond vagy? Hogy hiheted, hogy az a barom vagyok? Nézz már rám Travis... Ne idegesíts, hogy nem ismersz meg. - morgolódott, de azért végig óvatos volt, mert volt egy olyan érzése, hogy Travis előbb ütne, mint, hogy fontolóra venné a dolgot. - Hát ezért segítettél?
Egyikük sem volt biztos a másikban, és ez így volt rendjén, mert egyikük sem tudhatta kinek mi jár a fejében. Úgy tűnt Travist nem győzte meg a látszat, ezért bepróbálkozott, ami persze vonta maga után a negatív reakciókat, ugyanis az alkohol nem épp szem és bőr barát.
Van, ami nem változik. Ilyen volt Kian mára már egészen jól kezelt ocd-je és persze szüleitől örökölt génjei, aminek köszönhetően különösebb módosítások nélkül hasonlíthat bátyjára. Vagy épp fordítva? Most épp nem. És miért? Nem kell hozzá túl sokat töprengeni. Még végig ott volt benne az óvva intés, hogy talán még gyanakszik rá Travis, de ahhoz viszont túl hiú volt, hogy érdemben foglalkozzon is a fejében lévő vészmadárral. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos vonásain nem tud változtatni. Egyik napról a másikra nem. Pedig tényleg kezeli ocd-jét. Talán csak túl hamar vágott bele a kalandba. De legalább már nem fél emberek közt lenni, és alkalomadtán a labirintusát is képes elhagyni.