Nate sztori

Mégha nem is lehettem benne, hogy ki nyeri majd meg a harcot a végén, élveztem a küzdelmet. Talán páncél nélkül még könnyebb dolgom volna, de nem zavar, mert szeretem a kihívásokat. Azokat, amiknek végén tényleg van is valami jutalom. Jelenleg egyenlőre félnek tűntünk, ezért legyőzése mellett, azért kezdtem közelebb kerülni hozzá, hogy leszedjem róla a maszkot és lássam kibújik meg mögötte. Nagy eséllyel egy arc, akit sosem láttam, de azért jó volna tudni, kire kell majd diszkréten rávigyorognom az út másik oldalán, ha meglátom. Rossznak lenni mindig könnyebb és kifizetődőbb. Nem is értem, ezt más miért nem látja. Míg ő magáért és másokért is felel, én szabályokat áthágva, csak magamat nézem. A túszok folyton elterelik figyelmét, és ő mégis újra és újra megpróbálja megmenteni őket. Ha nem fenném fogam Calere, biztos éjjel nappal csak vele macska-egér fogócskáznék.
- Ó, te kis naiv... Én fekete bárányokat reggelizek... - nevetem el magam a végén, de csak nem bírom megállni, hogy ne akarjam leszedni róla a maszkot. Nagy eséllyel sikerülne is talán, ha nem jelenne meg közben egy kíváncsiskodó, aki első látásra igen csak megdöbben, noha nem biztos, hogy attól, hogy épp élőben láthat egy kivégzést, mint inkább, hogy felismerte a maszkos. Nem engem, hanem a másikat. De ezúttal az én figyelmem terelődik el, így befigyel el jól kimért ütés, amitől hamar helycserében lesz részünk. Legalább is ő kiszabadul, de én is hamar felugrom. Nem tudom nem észrevenni, hogy teljesen másként szólítja meg, mint egy véletlen járókelőt. Ismerik egymást... Elvigyorodom, de végig a kis rókát figyelem. A srác persze nem mozdul, mint inkább dermedten áll, bár tesz hátra néhány lépést.
- Róka létedre nem vagy valami okos, ugye tudod? - somolygom. - Rosszul közelíted meg a dolgokat, Vuk... Nem miért vagy mi... Hanem ki. Mindig valakiért tesszük, amit teszünk. Olykor másért, olykor magunkért... Én nem kell, hogy megkérdezzem ezt tőled. Tudom. Hallom a hangodban, ahogy a maszkos képed mások felé fordítod. Nem kell látnom az arcod, hogy lássam a reakcióidból kik állnak közel hozzád... - magyarázom neki, erőteljesen utalgatva. Előbb a kislány, most meg ő. - Mi van, te a vörösekre buksz? Vagy... rokonok? - nevetek és elmutatok a fiú felé. - Ha elfut, utána küldök egy bérgyilkost. De ha leveszed a maszkod, állom a szavam és elengedem. Szóval... mennyire vagy kényelmes, kis Vuk? Beáldoznál egy vörit, csak, hogy rejtve maradj?
Persze a kölyök sem bír nyugton maradni, viszont mivel a maszkosban nagyobb ellenfelet látok, hiába szúrom ki az utolsó pillanatban, ahogy megmozdul, azt gondoltam könnyen földre terítem anélkül, hogy egy pillanatig is levegyem tekintetem a kis katonáról. Ha csak rúgni akart volna, vagy ütni, nem okozott volna gondot, de szószerint nekem esett és bár fellökni így sem tudott, azért kibillentett egyensúlyomból.

öltözék: x zene: Where is your god now? helyszín: The Avenue

Nate sztori

Most vagy teljes mértékben leszarta, hogy emberi életek múlnak rajta, vagy nem hitte el, hogy tényleg megölöm, akit csak lehet. Akárhogy is, végül sokak vére színezte be a padlót vörösre. Mondhatnánk, hogy az én hibám, de mindannyian tudjuk, hogy nem így van. Hellyel-közzel kiiktatta az embereim nagy részét, de ne felejtsük el, hogy ők még mindig élnek. Vajon odakint, hogy fogják majd mindezt értelmezni? Hála neki a rosszak börtönbe mennek, de túlélték, ellenben azokkal, akik ártatlanok voltak. Biztos lesz majd itt gyertyás megemlékezés is, és teszek róla, hogy az se legyen olyan nyugalmas. Ilyen az önjelölt hősök sorsa. Sose válnak elismertté, sosem lesznek jók, mert hibáznak. Mert ők nem rosszak, nem gyilkosok. Ez a különbség köztünk.
Képzett volt, ahogy én is. Egyszer páncélok és fegyverek nélkül is megküzdenék vele. Csak kíváncsiságból. A farkas is játszik olykor az étellel, hát pont én hagynám ki, eme remek szórakozást? Oda-vissza adtunk és kaptunk is.
Elakartam kapni a rémült, de éppen rossz boltba menekülő lányt, ami legalább rám fordította figyelmét a kis prémesnek. Nem vagyok se Shane, se Roman, de nem szeretem, ha valaki nem figyel rám. Pláne, ha ellenfél. A kirakatból való felugrás után akartam elkapni a lányt, de Rókucinak végre sikerült megfogni figyelmét. Mikor trükközni próbált megint, szemeim forgattam.
- Nem tudom eldönteni, hogy most tényleg rókának álcázod magad vagy bohócnak... - jegyzem meg, legfőképpen, hogy hergeljem kicsit. Akkor pedig halkan fel is nevettem, mikor úgy tűnt mellé lőtt.
- Béna... - jegyzem meg hallhatóan, de a normálisnál halkabban. Amikor viszont meghallottam, hogy mögöttem fúródott bele valamibe, amit el is mozdított, volt annyira messze a komód, hogy az utolsó pillanatban egy hátra szaltóval kikerüljem az akadályt, igaz, arra már ha számítok sem tudom kivédeni, hogy közben nekem ugorjon. Az ütéseit jól álltam, de a váratlan akciózás végett végül megint betörtem egy kirakatot. Ez most komoly? Csak erre képes?
Mondjuk mégha betonra is estem sem maradtam ott, mert rajtam is volt mellény az öltöny alatt, szóval felugrottam újfent ugyanazzal a módszerrel. És maszkom alatt, főleg a por miatt kiszáradt szám végett, végig nyaltam ajkaimon, amin egy kifejezetten helyzetet élvező mosoly is megjelent arcomon. Nem hagytam olyan könnyen, hogy csak úgy zsonglőrködjön az altató gázzal, bár akkor még gőzöm sem volt róla, mit akar azzal. Egy kézzel pedig nehéz kivédeni az ütéseket, dehát miért legyek fair, nem? Én vagyok a gonosz. Kigáncsoltam a végén, de hagytam egy ütésnél, hogy bedobja a bombának tűnő valamit az épületbe, ami nyilván nem az, mert miért akarná kinyírni a még talán bent rejtőző ártatlanokat is? Közben kigáncsoltam és a földre küldtem, s mivel, hogy a nyaka volt az egyetlen sérthető felület, el is kaptam és rászorítva nyomtam a betonnak, míg közelebb hajolva a farkas maszk orra hegyével finoman végig karistoltam a maszkját, ami nyilván nem sérült, csak érintkezett a két felület.
- A meccset általában megvívják... De itt már eldőlt ki nyert, Hófehérke... - mosolygom, és nem félve, hogy lefejel, továbbra is ott tartottam fejem. Elvégre fogtam a nyakát.
- Vagy halálig küzdünk? Ennyire megakarsz szabadulni a bundádtól? - térdelem mellkasára, hogy továbbra is amennyire tudjam, lent tartsam a földön, s közben elengedve nyakát, s persze elhajolva fejétől, megpróbáltam leszedni a maszkját. - Ne légy szégyenlős. - próbáltam letépni maszkját, s talán sikerül is volna, ha nem zavarnak meg. Nem, nem a rendőrök. Ők egyenlőre a kirobbantot épület résszel, a ki rohanó túszokkal, a benti hullákkal és a szintén bent bujkáló rosszfiúkkal voltak elfoglalva.
- Te meg mi a picsát bámulsz? - állok meg a mozdulatban, ahogy felegyenesedve a "kölyök" felé nézek. Pedig mintha némi felismerést éreztem volna felmérni tekintetében. Nem engem, hanem a még számomra is titokzatos róka kupacot nézve.
- Ó, basszus... - pillogott megszeppenve, meg sem moccanva.

öltözék: x zene: Where is your god now? helyszín: The Avenue

Nate sztori

Ugyan már... - mosolyodom el lassan, szélesen, de persze maszk alatt, így láthatatlanul. - Látott már valaha is farkast a menhelyen? Viszont a rókákat előszeretettel nyúzzák meg. - felelem, mint egy leütve az ismét feldobott labdáját. - Helyes kis trófea volna... Vagy a város háziasított rókája? Nem túl elegáns... - ciccegek, miközben jobbára le sem veszem róla a szemem. Tovább pimaszkodik, de nem veszem zokon, mert nagyobb esély van arra, hogy meghaljon még így teljes felszerelésben is, mint sem, hogy rajtam egy karcolás is essen anélkül, hogy ne halna meg jó néhány ártatlan.
- Kismalacok? Nézzen körül... egy rossz lépés és mind megy a vágóhídra. - ha az állatos hasonlatoknál maradunk. Nem félek, nem izgulok. Pontosan tudom mit akarok. Vagy kit... És e végett senki sem állhatja utam. Nem féltem bárkinek a fejéhez fogni a pisztolyt, jelezvén, hogy egy rossz mozdulat és az agya hamarosan a többieket fogja beteríteni. Bár jó magam nem néztem meg magamnak, kit fogok megölni a jóvoltából, a pillanatnyi hezitálását kiszúrtam. Most vagy megijedt, vagy felismert valakit a kijelölt személyben. De nem nézhettem oda, mert elég egy pillanat, és már nekem is ronthat. Ki is biztosítom a pisztolyom, jelezvén, hogy komolyan gondoltam, amit mondtam, erre ő lassan felemelte kezeit. Nagyon helyes.
- És most kifelé! - parancsoltam rá erélyesebben, noha arra nem számítottam, hogy a következő pillanatban mégha csak részlegesen is, de megvakít a trükkjével.
- Bazd meg! - kaptam el maszkos képem. - Nyissatok tüzet! Mindenkit megölni! - ordítottam, és így is tettek. Volt, akit sikerült megvakítania, de volt, akit pont nem. Bár meghúztam a ravaszt, már nem talált célpontot, a lányt időben megmentette, aki el is bújt valahová. Mire pedig rá foghattam volna másra, az a barom rám támadt. A földre kerültem, és mivel még kell pár másodperc, így a pisztolyomtól is megfosztott, de azért mi sem adtuk könnyen a bőrünk. Míg a kislánnyal, illetve velem foglalkozott, azok, akik láttak, elkezdték lemészárolni a túszokat. Nem sokan voltak, de jól céloztak s noha a halálraítéltek egyből szétreppentek, így is volt, aki két lépés után holtan rogyott össze. A rettegő emberek egymás hegyén hátán kezdtek kifelé menekülni, de a farkasaim - mégha ki is lőtt néhányat - folyamatosan lőtték a tömeget. Volt, aki kijutott, s volt, aki a frissen kirobbantott kijárat előtt halt meg. Amíg ő a falkám ritkította - mégha életüket meg is kímélte - én felkeltem és térdhajlaton rúgtam, hogy összerogyjon. Én sem kíméltem, de ő sem engem. A hasba ütést követően könyökkel torkon vágtam, ugyanis ott védtelen volt. Ez adott némi időt, de nem eleget, hogy fegyvert szerezzek. Egy rövid, főleg védekező támadás után pedig sikerült átesnem az egyik ablak üvegen. Nem mintha ezzel sérülést okozott volna. Készültem a harcokra, csak elegánsabb módon rejtettem el a páncélom. Mondjuk tény, hogy ilyen ellenfélre nem számítottam, de annyi baj legyen. Legalább mai meg lesz a kondi időm. Nem feküdtem ott a földön, egyből felugrottam. Viszont balszerencséjükre pont annak a kirakatnak az üvegét törtem ki, aminek pultja alatt a kislány is bujkált. Tiszta Piroska és a farkas, annyi különbséggel, hogy itt bizony a farkas jár jól. Elég volt egy pillanatnyi szemezés, hogy kiugorjon a pult alól és a bolton belül újabb menedéket keressen. Láttam hova bújt, de nem mentem egyből utána, mert tudtam, hogy figyelmetlenségem kihasználná a róka. Én pedig lefoglalnám, amíg az embereim kiirtják a még élőket.
- Na gyere Vuk! Had vegyem el a kedved a szuperhősködéstől!

öltözék: x zene: Where is your god now? helyszín: The Avenue

Nate sztori

Anno a Romannal való összecsapás során, nem azért hagytam életben és álltam tovább, mert elmenekültem volna, hanem, mert Cale haldoklott. Ha megölöm, én valószínűleg azzal a mínuszban lévő hatalmammal csak megöltem volna őt is. De ma már bárkit rá küldhetnék Hemlockra kivégezni. Sőt, idővel az is kiderült, hogy a másik probléma is visszatért New Yorkba. Élvezettel ontanám ki az ő életét is, de Roman akkor ott bogarat ültetett a fülembe. Nem neki hiszek, csak kinézem Caleből, hogyha eljönne a pillanat, hogy meghaljon Webster - az, akit anno is simán elengedett - inkább az én vesztemet akarná, hol ott én igazából még nem is ártottam neki. Nem veszi észre, hogy hármunk közül én vagyok az egyetlen, aki jót akar neki, aki vigyázna rá és egy pillanatig se hagyná, hogy más befolyással legyen a hülye fejére. Nem ördögi kör, ez egy egyenlőre megoldhatatlan probléma, hiába nőtt a hatalmam. Most is ellenem dolgozik, de ha megölöm a kis pincsijeit, valószínűleg csak rám fog vadászni. Elakarom rabolni Shanet, akkor, mikor már Cale sem sündörög körülötte. Mikor már azt hiszi, hogy a doki visszamegy Franciaországba. És ezzel a tudattal szeretném elvágni köztük azt az érthetetlen kapcsolat szálat... örökké.
Most egyenlőre viszont más célokat tűztem ki magam elé. Gondoltam ide küldik majd Hemlock titkos szeretőjét, akin keresztül fogást találok rajta. De nem így lett. Egy egészen különös szerzett bukkant fel az áruházban, akiről lerített, hogy nem rendőr, és az is, hogy nem ők küldték. Érdekes... Legalább magázódott. Van benne némi tisztelet. Nem úgy, mint a maiakban.
- Vagy akár a falkavezér. - tárom szét karjaim, nem kijavítva, csak hozzátéve megállapításához. Még egy halovány mosolyt is elengedek, bár meg lehet, ő abból mit sem lát.
- Ó, az sajnos nem fog menni. Úgy hiszem útban lenne az órámnak... - rázom meg öklöm, ahogy egy kicsit fel csúszik az öltöny és ing ujjam, és előbukkan a szép, drága órám. Laza poénkodással próbálkozik, ami aranyos, pont mint azokban a gyermeteg képregényekben, ahol végül a jó győz és a rossz veszít. Csak, hogy ez a véres valóság. Itt a gyerekek is meghalnak, ahogy a bolondok is, akik hősnek képzelik magukat. Amiatt nem aggódtam, hogy a modern páncélzat mellett olyan harctudással nyűgözne le, amihez én nem konyítanák. Ugyan nem tanultam mostanában semmilyen harcművészetet, ám amit anno Shane megszerzett tudást, bennem is frissen él. Már pedig egy cyberbanda vezetőjeként sok olyat megtanul az ember, amiről a rendőr akadémia kis senkijei csak álmodozhatnak. Rajtam is volt páncél, csak sokkal elegánsabb, kevésbé láthatóbb és persze kényelmesebb.
- Jaj ez most pont olyan animációs rajzfilmbe illő jelenet, ahogy a fehér kis róka és a nagy és veszélyes fekete farkas összecsap, noha mindketten tudják, hogy ki fog nyerni végül. - mosolyodom el ezúttal szélesebben, mert azt gondolom bőven erőfölényben vagyok.
- Inkább maga induljon el szépen a kijárat felé. Az emberem még ki is engedi majd. Mindenki jól jár. - ajánlom fel a menekülési lehetőséget. Most először és utoljára.
- Rajtuk és mostantól magán is múlik hány embernek kell még meghalnia. Ugye nem kockáztatná meg? - biztosítom ki a pisztolyom és a legközelebbi túsz halántékához nyomom, aki bár én mit sem sejtek, pont az árvaházból meglógott Lola, Rowan kislánya. Egy ideig várok, de ha nem mozdul két másodpercen belül, biccentek fejemmel felé és két farkas maszkos emberem géppuskával elindul felé, miközben lőni kezdenek rá.

öltözék: x zene: Where is your god now? helyszín: The Avenue

Nate sztori

Kiderült, hogy az ember, hamar hozzászokik a kényelemhez és a jó élethez, amit keménymunkával, vért izzadva, vagy bevált alvilági módszerekkel szerez meg. Még, hogy a pénz nem boldogít...
Hiába a kora nyár, a mai napra őszies időt mondott az időjós, kezdve egy kis széltől az esőzésen át a borús időig, mely valószínűleg egész nap migrént fog okozni az arra érzékenyeknek. Fejfájást viszont nem csak a pocsék időjárás okoz ma, de én is még jó pár embernek.
Röpke hónapok alatt sikerült befészkelnem magam az alvilág középosztályába, majd egyre feljebb, hála a jó kapcsolatoknak és a nyájas jópofizásoknak. De nem volt nehéz, mert piszkosul jó támogatóim voltak, vannak. Roman sajnálatos módon nem esett ki az élők soraiból, de még ígyis elég kedvezően alakultak a dolgok. Ezért tartottam most ott, ahol.
A vízcseppektől csillogó, ében fekete esernyő remekül kitakart nyaktól felfelé, ahogy besétáltam az emberektől hemzsegő áruházba. Egyedül jöttem be a fotocellás üveg ajtókon, de a legkevésbé sem érkeztem csak egy magam. Szerepelt az ötlet börzén bank rablás és hotel gyújtogatás is, de egyenlőre nagyobb félelmet akartam kelteni, mint sem halomra ölni az embereket, vagy túl sokat kaszálni. Most pedig mindenki csak a pillanatra vár, hogy végre levehessék álruháikat, bolti egyenruhájukat és előkerüljön a puska és pisztoly is. Ők pénzt akarnak, én hatalmat és tiszteletet. Mindenki jól jár a túszejtéssel.
Egy biztonsági őr lép hozzám, hogy udvariasan rendre intsen, miszerint az áruház területén tilos kitakarni az arcot. Válasz híján, szemtelen módon meg is próbál bekukkantani az esernyő alá egy ismételt "Uram" megszólítással, mire zakóm belsejéből elő kapom pisztolyom és időt sem hagyva, mellkasához nyomva lövöm le. A durranásra többen is felsikoltanak a közelünkben és szaladni kezdenek minél távolabb. Az őr holtan csuklik össze, én pedig eltéve pisztolyom leengedem vizes esernyőm és nemes egyszerűséggel el is hajítom, miközben maszkom mögül ráérősen pillantok körbe, noha addigra már nem csak én keltek riadalmat, hanem a közben fekete, katonai ruhában lévő, szintén fekete farkas maszkos, fegyveres katonáim is bőszen terelgették le az emeletről az embereket a földszintre, lehetőleg egy csordába. Aki próbálkozott vagy hősködni próbált, lelőttük, így egy-két önjelölt idióta hullája után már senki sem pattogott.
- Aki élni akar, fogadjon szót. Nem akarunk bajt. - bár ez nagy hazugság, de most még is mit mondhatnék... - Csak tárgyalni akarunk a rendőrséggel, ehhez pedig jó alkupozícióba kellett kerülnünk. Kérek mindenkit, hogy ne akarjon szökéssel próbálkozni, mert minél kevesebb az élő, annál kevesebb túszt fogunk tudni elengedni, és az se nekünk nem jó, se... nos maguknak meg végképp nem... - kiabáltam, hogy jól hallható legyen, de arcomról egy pillanatra nem vettem le a maszkot. Nem mintha így egyből tudnák ki vagyok, mert nagyobb eséllyel keverem bajba Romant vagy kisebb eséllyel Shanet, de mivel alapvetően én nem akartam ők lenni, így igyekeztem másként is kinézni.
- Elsősorban legyenek szívesek mindannyian leadni telefon készüléküket, tárcájukat, irataikkal együtt, és külön kívánságra, ha van valakinél a cigarettákat is. Utóbbin kívül, nagy eséllyel minden visszakapnak. Mondjuk a tárcát esélyesen üresen... - teszem hozzá az utolsó mondatot halkabban, így csak az hallja, aki közvetlen előttem csücsül. De gondolom az életét amúgy is mindenki jobban félti, mint azt a néhány dollárt.

öltözék: x zene: Where is your god now? helyszín: The Avenue