Bár külsőre egy meglehetősen olyan alaknak tűnik, akivel nem akarsz ujjat húzni. Aki inkább lopja el táskád, mintsem segítene, hogy eljuss a célodhoz. Ahogy a mondás is tartja, ne borítójáról ítéld meg a könyvet. Bár ezen első benyomásokon a kemény arc és enyhén haragos tekintet sem segít. Na meg az sem, ha a stresszt a konditerembe vezeti le. Ezt pedig kifejezetten gyakran teszi, hála a munkájának, amibe képes magát a végtelenségig beleloholni. Ennek köszönhetően nem kevés bajba is sikerült sodornia magát, ezt mutatja a jó pár sebhely, ami testét borítja. Hiába a sok izom és a folyamatos edzés, gyakorlás a lőtéren. Van amikor ez sem elég és olyankor keletkeznek a fájdalmas emlékek. Olyanok, amik miatt hideg verejtékben úszva ébredsz fel.

Hideg viharos este Brooklynban, erős szél és hideg eső, ami az egyik ház ablakát verte a többi mellett. Sors fura fintorra, hogy újabb rémálmából egy menydörgés ébreszti fel.
- Picsába.. Ismét tiszta verejték és pontosan tudja, hogy mi lehet az oka ennek. Miközben morog és újabb villámlástól kisérve indul meg a hűtője felé. Kelletténél nagyobb erővel tépi fel ennek ajtaját, hogy kivegyen belőle egy már félig üres whisky-t. Előkotor egy tiszta poharat, majd tölt bele egy kellemesnek vélt mennyiséget, amivel a terasza felé veszi az irányt.
Habár az idő kissé hűvös, mégis kiül az asztala mellé, hogy egy cigaretta és whisky társaságában lenyugodjon. Erős vihar ellenére is hallja, ahogy a cigaretta vége sisteregve közeledik felé. Pedig nem is egyszer próbált leszokni, mindhiába.
- Semmire kellő turkászok. - morog magában miközben beleiszik a kellemesen erős italába. Rutin, hogy traumatikus esetek után orvosok veszik kezelésbe a rendőröket, ám sosem bírta őket. Mindig mélyebbre akartak menni, mint ő szerette volna és ez idegesíti. Főleg, hogy sok olyan mocskot látott már, amit valóban szívesen elfeledne, ám minden egyes turkálodás után üldözni kezdik őt. Rémálmok, amikben azokat látja, akiket nem mentett meg és azokat, akiket nem kapott el. A legrosszabb, amikor saját szüleit látja vérben úszva. Néha kicsit Batman érzése van ezen emlékek hatására, mindössze ő nem gazdag és nem mélyített hangon beszél egy maszk mögött. Ennél azért szerencsésebb gyermekkora volt, főleg, hogy a szülei természetes utón távoztak el. Ezért sem érti, hogy miért látja őket így, ebben a formában.
- Mentem volna orvosnak vagy... - iszik egy kortyot és elnyomja a cigijét - Bármi másnak. -
Egy pár percig még nézi ahogy az eső mossa az üres utcát. - Ahelyett inkább rendőr lettem, bár lassan már én se értem, hogy miért. - sóhajt egyet, majd felkapja a poharat és visszamegy a lakásba. Felpillant az órára és szemet forgatva konstatálja, hogy lassan 5 óra. - S már lefeküdni is fölösleges.. - mérgelődik tovább, majd belép a szóbájába, hogy összeszedje az edző cuccát és letudja a szokásos reggeli mozgását.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A szüleid talán nem olyan véres módon haltak meg, mint ahogy a rémálmaidban látod őket, de ez a látvány valószínűleg nem véletlenül kísért, és az elvesztésük feldolgozatlan maradt. A munkád pedig egy családi trauma nélkül sem egyszerű, mindaz, amit rendszeresen látsz és tapasztalsz, érthető módon hatással van rád. Talán valóban pályát kellene váltanod, mielőtt mindez méginkább leránt magával. Vagy legalább komolyan venni a terápiás segítséget, amit a rendőrség nyújt. Persze ez a te életed, senki nem mondhatja meg, és nem döntheti el helyetted, hogyan éld. És előbb-utóbb valószínűleg magadtól is eljutsz majd arra a pontra, hogy valamin változtatni kell. Addig is: kitartást! És drukkolok, hogy le tudd rakni a cigit!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!