Átlagos kisfiú voltam, átlagos álmokkal, autószerelő akartam lenni, majd tűzoltó, aztán végül a agimit is alig tudtam kijárni. Okos vagyok, sosem mondták rám, hogy hülye gyerek, csak amikor apámnak fontosabb volt a sör, meg a pia, mint a saját gyerekei oktatása, akkor az egyetem csak csalfa álom maradt és a továbbképzés reménye hamar elillant, akárcsak a lelkesedésem. Nem akartam én már gimi után semmit sem csinálni, majdnem hasonló sorsra jutottam, mint az öregem, de nekem mázlim volt, mert felkaroltak, egy nagyon kedves hölgy, akivel egy bárban találkoztam. Milyen költői fordulat, a pia elől menekülve, a piába fojtva bánatom egy piát szürcsölgető negyvenes nő volt az aki megváltoztatta az életem és egy életre letetette velem a piát. Nem voltam alkoholista, mert még időben elkapta a tökeimet  és jutatott be egy neves magazinhoz, ahol aztán kiteljesedhettem és én lehettem az a srác, aki nem csak egy egyszerű amerikai fiú Brooklynból, hanem egy híres modell, aki ma már Manhattan egyik legdrágább negyedében lakástulajdonos és olyan életet él, amit a kisgyermekkori éne még elképzelni sem tudott. Ha tűzoltó lettem volna, akkor ma nem itt tartanék, lehet egy kicsit szerényebb és visszafogottabb életet élnék és én magam is jóval kisebb egóval rendelkeznék. De a Scarlet magazin egyik állandó modellje vagyok, rengeteg fotózás és reklám anyag miatt hívnak fel naponta, menedzserem van és azt hiszem jogosan mondom azt, hogy az élet bejött nekem. A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot a húgom már régen nem él a városban, ő ki tudott törni és egyetemre járni, én is ki tudtam törni, de abból élek, amit mókás módon a szüleimtől kaptam, a külsőmből.
Ha egy bárban találkozunk már nem az az elveszett fiú jelenik meg, akit egykoron felemelt az a nő, akire ma úgy tekintek, mintha az anyám lenne, hanem egy olyan ember vagyok, akire az anyukák nem lennének büszkék, sőt minden anyuka engem akar, akárcsak a lányaik. Tisztában vagyok vele, elfogadom, sőt kihasználom az adottságaimat, hiszem egész kiskoromban bizonytalanságban éltem. Bizonytalan voltam a jövőmet illetően, az életem is kétségek között éltem, remélve hogy egyszer lesz holnapom.
Sokan egoista baromnak titulálnak, aki kihasználja a nőket, amíg hagyják magukat nem kihasználás és megválogatom kikkel térjek nyugovóra, egy kevésbé nyugodt estére. Ha kívülről szemléled a lényemet, egy kemény, szépfiút látsz, aki habzsolja az életet, de azt senki nem látja miből lett ez és senkinek nem kötöm az orrára. Új életet kezdtem, egy valaki ismer engem igazán és csak ő, csak neki tudok megnyílni és az lenni, aki mindig is voltam, nem csak az az erős ember, akivé váltam. Persze a gyengébbik énemet miért is mutogatnám, még előtte sem szeretem, de van akivel nem tudok olyan lenni, amilyen mindenki mással, egy valakivel tudnom kell nekem is leereszteni, bár ez ritkán adódik meg,mégis örülök, hogy van egy ilyen személy az életemben. Szeretem azt mutatni, hogy több vagyok, mint ami, mert akkor én is többnek érzem magam, mindenki elhiszi rólam, kivéve néha saját magamat, mert azt mutatom a világ felé, hogy a magabiztosságomnak nincsen párja,még mindig felüti fejét olykor bennem a kétely, hogy én valóban ezt érdemlem, nekem jár ennyi, ha másoknak nem? Na persze ez az érzés mindig hamarabb csitul, minthogy komolyabban foglalkoznom kellene vele.
Sokat hallom, hogy minden erős férfi mögött ott van egy nő, nos nekem is megvan ez a nő, bár nem abban az értelemben, amilyen értelemben ez a mondás szól, mert anyám helyett anyám volt, aki majd egyszer átveszi a helyét, vagy próbálni fogja nagy mércét kell megugrania, nem lesz egyszerű helyet találni a szívembe, mert a makacsságommal és az önfejűségemmel, no meg a mérhetetlen nagy pofámmal védem azt, már szenvedett eleget a saját vére miatt, nem kell, hogy kívülálló törje újra össze.

Még csak két hét telt el azóta, hogy apám részegen jött haza és a fejemhez vágta, hogy megint nem vagyok jó semmire. Én egy kis vékonyka, magas tipikusan az a fiú voltam, akit még a suliban is csak csúfolni lehet, mert barátaim ugyan lettek volna, de mivel egyikkel sem tudtam olyan mértékben időt szánni, hogy ezeket a barátságokat a sulin kívül is ápolni tudjam elég hamar maradtam magamra a húgommal, aki sokáig egyedüli barátomként funkcionált az életemben, a cinkos társam, aki a bajban ott volt velem és én is neki. Tudtam, hogy nekem kell őt megvédenem, anyám nem tette meg, nem tudta, egyszerűen képtelen volt olyan életet adni nekünk, amit szeretett volna. Ő gyenge volt apám mellett, az alárendelt fél, akit sosem kívánnék egy olyan nőnek sem, aki egy férfi mellett szeretné leélni az életét, akit szeret. Mert anyám szerette apámat, még magam sem értem miért, a részeg, iszákos embert, aki még a családjáról sem tudott rendesen gondoskodni. Én amióta tudtam vállaltam munkát, esti műszakot is a hétvégén és talán ez volt az oka annak, hogy a gimnázium után már nem akartam tovább tanulni. Egyszerűen sok volt, belefáradtam, hogy olyan hamar fel kellett nőnöm, haragudtam anyámra, hogy ennyire semmibe vette az életem és a húgom életét, hogy nem törődöm módjára hagyta, hogy a férje befolyásolja az egész jövőnket, nem adtak semmi képet arra nézve mi lehet belőlünk. Talán egyet mégis, hiszen amikor a gimit befejeztem én is majdnem apám sorsára jutottam. Érthető okok miatt még mindig otthon éltem, nem is nagyon tudtam ugrálni, hiszen minden pénzem fogyatkozni látszott ha apámra rájött a szomj. Anyám asszisztált, a húgom néha rettegett és én is ivásba fojtottam a bánatom. Így lyukadtam ki ezen a napon egy bárban, ahova mostanába jártam, de itt nem ismerték a családom és nem voltam a szerencsétlen fiú, akit sajnálni kell. 18 évesen egy kamu személyivel kértem ki egymás után a söröket, egészen addig, ameddig egy kéz meg nem állított az ivásban.
- Ha mindenki itt kötne ki, amikor egy kis akadályba ütközik az élete, szerintem nem lenne egy olyan ember sem, aki ki tudná szolgálni a nagy érdeklődést ölelő bárokat. - nézett rám az ismeretlen, miközben kivette a kezemből a korsót. Vissza akartam venni tőle, mi jgon szól ő bele az én életembe, de annyira erősen markolta, hogy esélyem sem volt, törékeny nőnek tűnt, és mégis képtelen voltam tőle visszavenni, az akkor éltető nedűt, ami egy kis boldogságot hozott volna az életemben.
Végignéztem a nőt, aki mosolygott, és egész este nem tágított mellőlem, fizette az italomat az este folyamán, de csakis alkoholmenteset ihattam. Nem tudom mit tett velem, vagy miért tette, hiszen számára csak egy senki voltam, egy elveszett lélek a világban, akit úgy érzett meg kell mentenie. De még mennyire meg kellett, és a mai napig nem tudom, hogyan fogom neki ezt meghálálni.
Aznap letettem a piát, azóta nem igazán nyúlok hozzá, nem azért mert a rabja lettem valaha is, hanem mert azaz esete egy jó tanulás volt arra, hogy nem kell alkohol ahhoz, hogy jobban legyen az ember. Néha segít egy beszélgetés, egy két jó szó, amit én sosem kaptam meg az életben, sem a szüleimtől, se senkitől.
Egy modellügynökség tulajdonosa Margot, aki meglátott bennem valamit és kihasználta azt a tudást, aminek birtokában volt. Beszélt hozzám, elhitette velem, hogy lehetek valaki, csak egy kis lökés kell. Meglökött, nem kicsit.



- Tudod Craig én nagyon büszke vagyok arra, amit elértél, de néha kicsit túlságosan sok amit kifelé adsz magadból a világnak. - néz rám egy kicsit rosszallóan a villájának teraszán ücsörögve. Majdnem minden hétvégén hivatalos vagyok nála, mert ez a mi időnk, én vagyok a fiú, aki sosem lehetett neki és ő olyan anyám, akire mindig is vágytam. Ez egy olyan kötelék köztünk, ami ritka és én úgy ragaszkodok hozzá,mint semmi máshoz.
- Szeretek az lenni, akinek a világ hisz, egyszerű, nem érdekel, hogy sokan emiatt elítélnek. MIndig valami ilyesmire vágytam, és azért ez valamennyire a te érdemed, hogy ilyenné váltam. Nem rosszból, de én így vagyok tejes, így nem aggódok semmi miatt és tudom, hogy nem mindig cselekszem jól és egy barom vagyok a legtöbb esetben, de be kell látnod, hogy elég jól csinálok valamit. - nevetek fel, miközben leteszi az asztalra a tabletjét,amit eddig fejet csóválva olvasott. Megint egy cikk, hogy két nővel távoztam egy bárból, jól tudja, hogy józan voltam, de nekem nem kell pia ahhoz, hogy elszédítsek bárkit, sem annak, aki a botomra akad. Van egy bűverőm, amit azzal hoztam a felszínre, hogy modellnek álltam. Jó vagyok abban amit csinálok, tökéletesen alkalmas vagyok rá, bár 29 évesen ideje lenne lehet másik munka után nézelődni, de ameddig a testem tartja az alakját és érdeklődnek irántam miért is váltanák.
Az életem most a csúcson van, Margot már hiányolná az unokákat, de azt hiszem titkon tudja, hogy tőlem nem fog ilyenfajta rokonságot kapni. Nekem nem való a család, nem tudnék egy valaki mellett elköteleződni, talán nem ilyen az agyam, talán a családi múltam nem engedi, félek olyanná válnék, mint az apám. Persze nekem mindig is lesz egy támaszom Margot személyében, de nem akarok tönkretenni senkit az örökölt génekkel.
- Jó lenne már ha végre benőne a fejed lágya, fiam. - mindig így hív, ha valami nem tetszik neki, már tudom, hogy szeret így nevezni, de most hallom a hangjában a nem tetszést. Ő tudja milyen vagyok, de sosem ezt mutatom, ami fáj neki. Megérti, hogy nem akarok többet az a védtelen srác lenni, akit összeszedett, már önálló, magabiztos férfi lettem, és az is szeretnék maradni mindenki szemében.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ha létezik gondviselés, vagy vannak őrangyalok, téged biztosan nagyon szeretnek és ezért küldték az életedbe Margot, hogy kihúzzon a szarból mielőtt teljesen belefulladsz. A legmegfelelőbb időben érkezett az életedbe és nem csak reményt adott neked ahhoz, hogy talpra tudj állni, hanem azt a fajta anyai törődést is amit egész életedben hiányoltál.
Azóta hosszú évek teltek el, és végül az élet őt igazolta, sikeres lettél, megvan mindened amire vágytál, sőt annál több is, és habár a családoddal nem tartod a kapcsolatod, mégis kaptál egy anyukát. Azt javaslom, hogy legyél nagyon hálás azért, hogy éppen akkor pont iszogatott és nem nézte tétlenül, hogy egy kölyök éppen tönkreteszi az életét, helyette inkább felkarolt és elindított az utadon.
Halkan megjegyzem így zárásként, hogy ne engedd, hogy teljesen elszaladjon veled a ló, mert abból a magasságból ahol most vagy, nagyon nagyot lehet esni
Színt és rangot nemsokára az egyik admin ad majd, de addig is mehetsz foglalózni és játszani

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!