te nagy... || 918 || ruha (a kabát ruhatárban, hehe)  || ✘

Saffron & Ah In

A részemről meghozott döntés, miszerint megyek a buliba, inkább tűnt teljességgel logikátlannak, mint valami olyannak, ami valaha megfogalmazódott volna a fejemben. Magam sem tudom pontosan, hogy miért mondtam igent. Valószínűleg az volt benne, hogy baromira tartottam attól, hogy ha nem jelenek meg, később további nyaggatásban lesz részem, meg ezzel ki tudtam pipálni a bátyámnál is azt, hogy voltam társaságban. Nem szerettem, amikor olyan kérdéseket szegeztek nekem, amikre lelkileg nem készültem fel. Tudtam, hogy nem vagyok jó a bocsánatkérésben, az pedig akaratlanul konfliktushoz vezet, ha valamit nem tudok rendesen megmagyarázni. Így a legtöbb, amit tehetek az annyi volt, hogy mindezt igyekeztem legjobb tudásom szerint elkerülni. Nyilván én is kimerültem a veszekedésekben attól függetlenül, hogy ezt rendszeresen űztem. Nem tettek boldoggá, jobban gyűlöltem magam az ilyen alkalmak után, mint alapvetően. Talán az idegrendszeri rendellenességem elég mentség lenne arra, hogy miért vagyok ennyire elbaszott, ugyanakkor viszont azzal is tisztában voltam, hogy onnantól kezdve, hogy erről rajtam kívül senki sem tud, nem sokra megy vele senki, ha komolyan előadom, hogy ezzel küzdök. Már megszoktam, hogy nem használom kifogásként azért, mert úgy viselkedek, mint egy farok.
Ahogy körbepillantottam, majd a kólámra révedt a tekintetem, csak még szánalmasabbnak éreztem magam, mint korábban. A füst, a fények mind olyan dolgok voltak - meg a koffeines és rohadt egészségtelen ital is – amik felpörgettek és ez megijesztett. Elég nyilvánvaló, hogy az ilyenek nem tesznek jót az állapotomat illetően, ami miatt éreztem, hogy tényleg nem fogok sokáig maradni. A hangos zene nem volt túl élvezhető – és ez nem a fene nagy kifinomult ízlésem miatt van – ahogy az sem vonzott, hogy idegen emberek testéhez dörgölőzve mutathassam meg, hogy mennyire jó táncos vagyok. Ahogy elnéztem az itteni srácokat, nem nagyon lett volna konkurenciám, és most nem a nagyképűség beszél belőlem, csak szimplán tényleg egy kicsit több volt a tudásom a szeletelő-reszelős mozgáskultúránál.
Tényleg azon gondolkoztam, hogy felállok egy cigire, csak egy túlságosan is ismerős alak szédelgett oda hozzám, meglehetősen sokat mutató öltözetben. Igen, nyilvánvalóan a mellét néztem, mint ahogy sokan tették akár akkor is, ha garbót viselt. A különbség köztem meg azok a srácok között, akik csorgatják rá a nyálukat, hogy én meghúztam azokat a határokat magunk közé, amiket egyetlen alkalommal sem léptem át. Most pedig még annyira sem terveztem, mert nagyon részegnek tűnt, én pedig egy kortyot sem ittam. Akkor sem hazudnék erről neki vagy másnak, ha élni szeretnék a lehetőséggel. Egyrészt elég gáznak találtam volna azt a gondolatot, hogy csak akkor kaphatok meg valakit, ha el van ázva, másrészről viszont nem gondoltam magam szentnek. Ha megkérdezték volna azt, hogy lefeküdnék-e Saffronnal, akkor nem lett volna egyértelmű nem a válaszom. Pont ez volt az oka, hogy nem akartam, hogy megtörténjen. Mert akkor már valami elindult bennem, amit csírájában kellett elfojtani, mivel tisztában voltam vele, hogy nem kedvel engem. Legalábbis nem sok tulajdonságomat mutattam meg neki, ami alapján ezt tehetné.
- Úgy bámulsz, mint egy darab húst – annak ellenére éreztem, hogy időközben behunytam a szemeim. Tényleg kezdett elviselhetetlenné válni az itteni közeg még akkor is, ha egy pillanatra a lány mellei elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy kizökkenjek abból, hogy pontosan hol vagyok és mi zavar annyira. Ettől függetlenül nem akarnék úgy hazamenni, hogy már kiharcoltam magamnak egy pofont is a részéről, így elvetettem annak a gondolatát, hogy talán ezzel kellene enyhítenem azokat az ellenérzéseket, amiket a club okoz bennem.
- Nem tudom, van értelme olyan emberen kipróbálnod, akit ismersz? – annak ellenére, hogy nem vagyok a pick-up lineok embere, egy kicsit elmosolyodtam. Nem túlságosan, de Saffron határozottan szórakoztatóbb ittasan. Talán legközelebb megmondom neki, hogy ha találkozunk, akkor dobjon be pár felest – Vagy annyira berúgtál, hogy már fel sem ismersz?
Ez sem lenne teljesen logikátlan magyarázat annak fényében, hogy tényleg velem beszél most. Talán még így kis az a legjobb forgatókönyv, hogy belém botlott, mert nem terveztem visszaélni azzal a helyzettel, amibe keverte magát. Az is lehet, hogy azért ivott ennyit, mert valaki megbántotta, bár amúgy se sok okom lenne ítélkezni felette.
- Akkor mégis tudod, hogy ki vagyok, ez már jó – egy határozott bólintással nyugtáztam a dolgot – Szerintem nem ez a megfelelő hely arra, hogy a nézeteltéréseinket megpróbáljuk helyre tenni. Ugyanazt csinálnánk, mit alapból is. Üvöltenénk egymással, csak most azért, mert a zene miatt nem hallunk semmit.
Elég szürreális a mi kapcsolatunk, talán ezért is nevettem el magam és csóváltam meg a fejem. Mi ketten csak veszekedni tudunk. Soha nem gondoltam, hogy őszinte volt a meghívás a részéről. Valószínűleg az embereknek feltűnik, hogy nem nagyon vannak barátaim, viszont mások sajnálata a neveltetésemből adódóan kényelmetlen és felidegesít. Amúgy se tudnék sokáig maradni egy ilyen helyen, ezért egyszerűbb nem elfogadni a felkéréseket.
- Nem iszom – elég határozottan jelentettem ezt ki, majd az üvegemet meglóbáltam előtte – Ez is túl bátor választás volt.
Talán azért mondok el neki dolgokat, mert részeg és úgysem ért bizonyos dolgokat. Meg alapvetően veheti viccnek is, igazából nem úgy terveztem a mai estét, hogy szórakoztatni fogjuk egymást, ennek ellenére most már kicsit sem akartam lerázni.
- Arra gondoltam, hogy levegőznék egyet – nyilván dohányzásra gondoltam, emiatt határozottan álltam fel és nyújtottam felé a kezem – Szerintem neked is jót tenne.
Mivel nem kevés szempár szegeződött felénk és azok között volt pár olyan hímnemű egyed, akik határozottan ellopni tervezték volna tőlem őt, inkább egy lépéssel csökkentettem köztünk a távolságot és megszabadultam a zakómtól, hogy azt a vállára tudjam teríteni. Talán még mindig jobb, ha valaki engem próbál meg szexualizálni, helyette. Egyetlen pillantást vetettem az arcára még, amitől nagyon elveszettnek éreztem magam. Nem kellene közel kerülnünk egymáshoz – Szóval jössz?

te nagy... || 806 || ruha (a kabát ruhatárban, hehe)  || ✘

Saffron & Ah In

- Ah In – a nevem hallatára úgy fordultam hátra, hogy azt feltételeztem – magam sem tudom pontosan miért – hogy szemmagasságban meg is fogom találni az illetőt, aki megszólított. Mivel határozottan lány volt az – aki nem Ronnie kétméteres barátnője – a feltételezés lényegében teljes mértékben abszurd volt a részemről. Magamat mindig leginkább az átlagos magasságú férfiak köreibe soroltam be, mivel a saját 182 centim nem volt azért annyira ritka jelenség sem otthon, sem az itteni fiúk között. Az pedig már sokkal inkább a sors iróniája lehet, hogy bár nem Saffron volt az, aki a nevemen szólított, én mégis kiszúrtam őt a tömegben, amint épp engem figyel. Mivel már körülbelül két hete nem álltam vele szóba – már megint, vagy még mindig, jelen helyzetben teljesen mindegy volt – még annyi melegség sem volt a tekintetemben amikor ránéztem, mint amennyihez az eddigi közös munkánk alatt hozzászokhatott. Sokkal inkább volt ott a kihívás egy pillanat erejéig, aztán egyszerűen figyelmen kívül hagytam őt, és a velem szemben álló, talán elsős lányra néztem vissza.
- Tessék – elég normális hangnemben szólaltam meg, de pár pillanattal később meg is bántam, amikor elmosolyodott. Egyáltalán nem volt csúnyának mondható, de azt sem állíthatom róla, hogy annyira kiemelkedne az átlagból. Mondjuk saját magamat hasonlónak gondoltam, szóval emiatt nem kellett volna őt leminősítenem, ugyanakkor valamikor olvastam arról, hogy az ember egy gyenge hetesnek gondolja magát, akkor automatikusan az erős nyolcashoz fog vonzódni, mivel a saját nyomorult génállományát így akarja feljavítani.
- Hétvégén lesz egy buli…
- Nem vagyok túl nagy partiarc… - már épp hátráltam volna ki a lehetőségtől, mivel pontosan tudtam, hogy zavarnak a szórakozóhelyeken a fények, viszont a pillantásom ismét össze kapcsolódott Saffron kíváncsi tekintetével, ami miatt képtelen voltam nem elmosolyodni – Viszont most majd azt hiszem ráérek. Ott találkozunk.
Határozottan más volt a hangom, mint először, még egy mosolyt is megejtettem a lány felé majd, amikor elmentem mellette, a feje búbjára tettem a tenyerem és finoman megsimogattam a tincseim. Annak ellenére, hogy amúgy egy teljesen más irányba indultam volna el terveim szerint, megkerültem most a kiscsajt – akinek a nevét sem tudom, azt sem értem, hogy ő az enyémmel miért van tisztában – és úgy mentem el Ronnie mellett, hogy felé mindössze egyetlen bólintást intéztem.


- Mióta tartasz itthon ilyen ruhákat? – a bátyám pillantása elég összezavarodottnak tűnt, amikor meglátott, de én nem foglalkoztam vele túlzottan.
- Nem szeretem a rövidnadrágot, estefelé eléggé lehűl a levegő. Bulizni megyek – nyilvánvalóan nem tartoztam neki már majdnem huszonkét évesen magyarázattal, de mivel ő is készülődött vissza a munkahelyére, előfordulhatott volna akár az is, hogy nem érkezek haza időben, vagy mondjuk Shinnél, esetleg Sunwoonál töltöm az éjszakát – Az inget a te szekrényedből loptam ki még két éve. Egészen meglepődtem azon, amikor belenéztem.
Egyértelmű volt az, hogy nem mondok igazat, de szerettem volna már lépni, mielőtt elsüt valami béna poént azzal kapcsolatban, hogy jó, hogy nem bikaviadalra készülök, mert bajban lennék a túl sok piros ruhadarab miatt. Mivel már idő volt, gyorsan letudtam a mai napi társalgásukat pár szóban, és elintéztem a lift felé, ahol némi gondolkodás után elkezdtem lejjebb gombolni az ingemet. Ha már valakit meg akarok szopatni, akkor rendesen kellene csinálnom.
Nyilvánvalóan sikerült úgy beesnem a szórakozóhelyre. Pár ismerős arccal összefutottam, meg kértem magamnak egy kólát, de talán összesen fél órát voltam képes eltölteni a tömegben, aztán elnézést kértem a többiektől és az egyik sarokban elhelyezett kanapé felé indultam meg. Pár pillanatra le kellett hunynom a szemem azért, hogy ki tudjam zárni a fényeket, emiatt csak arra lettem figyelmes, amikor mellettem besüppedt a hely. Egészen közel hozzám.
- Bocsi, hogy csak úgy otthagytalak, de muszáj volt leülnöm – mindezt úgy mondtam, hogy nem pillantottam fel, csak később erőltettem az arcomra valami mosoly szerűt és néztem rá. Egészen meglepett az, hogy pontosan kivel találkozott a pillantásom, viszont igyekeztem udvariasan az arcán tartani a tekintetem.
- Szia – még mindig volt a hangomban némi távolságtartás, mert eléggé összezavarodtam attól, hogy Saffron volt az, aki mellettem foglalt helyet – Keresel valakit?