Hogy is lehetne meghatározni valaki személyiségét? Ülj le egy üres szobába, néma csendben nézz bele egy tükörbe. Tudod mit fogsz látni? Magadat. Pont úgy, ahogy mások látnak téged. Alacsony, szőkés barna hajzuhataggal, nagyra nyílt szemekkel, amik érdeklődve cikáznak minden egyes apró rezdüléseden. Mintha a vesédbe akarna látni és fog is. Arról nem beszélve, hogy van egy heg a szemöldöködnél, amitől minden emberben felcsendülnek a harangok. Mi történhetett? Semmi, apád részeg volt és hozzád vágott egy sörös üveget. Amit, a mai napig viselsz, büszkén, még is némán. Nem mondod meg senkinek sem.
Aztán jön a migrén. Tudod, hogy semmi jó nem történik, mikor a fejedben a nyomás megnövekszik. A félelem nyaldossa a lelked és lassan elporlad a mivoltod. Az, aki mindenkin segítene. Hirtelen sarokba szorul és felülkerekedik rajtad minden sötétség, amit eddig a napfénnyel elnyomtál volna.
Hihetetlen érzés, mikor egy testben két lélek viaskodik. Néha a gonosz előre tör és nincs megállás. Ismeritek egymást, hiszen egyek vagytok. De míg te másokon próbálsz segíteni, addig ő megőrül és a vérszomja kezelhetetlenné válik. Próbálod titokban tartani és kezelni magad. Pont így. Egy tükör előtt ülve, hogy lenne a legjobb megoldani ezt a problémát. Viszont a talaj kifog csúszni a lábad alól. Már most tudod, hogy ennek meg lesz a böjtje. Sokáig nem maradhat kendőzve mindaz, amit rejtegetsz..

Füstölgő cigaretta szál az ajkaim között hetykén lóg, hajamat a szél csapdossa hátamhoz, ahogy a híd előtt megállok, és csak nézem a várost, ami égig kísérte gyerekkoromat egészen tízen hétéves koromig. Most már idegenként tekint rám vissza szmog és füstfelhők között segélykérő morajlása. A cigit a földre dobva még kicsit hallgatom a víz csendes suttogását majd egy utolsó nagy lélegzetet véve a kocsiba pattanva indulok az új lakásom felé, amit nem rég fejeztek be. Az áthelyezésemet elintéztem. Sokat nyom a latba, hogy itt nevelkedtem, ismerem a környéket, mint a tenyeremet. Csak az összetétel változott meg. Van valami rossz érzésem, amint elhagyom az „Üdvözöli New York” táblát. A gyomrom összeszűkül, egészen addig nem ereszt, míg a frissen festet falak és az új bútorok illata nem lepi el tüdőmet. Az ajtót bezárva magányom erősödik, félelmem kicsit lapul. Megint itt. Mint sok évvel ezelőtt, csak másik lakás, több ésszel. Kevesebb reménnyel.
Minden felpörög, az órák múlnak, én pedig a munkahelyem berkein belül tobzódom, várom a társamat, hál’ istennek nőt kapok. Nem mintha a férfiakat ignorálnám, csak még is jobb egy másik nővel órákat eltölteni, mint egy férfival, aki csak arról tud beszélni, esetleg bepróbálkozik.
Szentül hittem abban, hogy jó lesz, ha egynemű társam lesz. Tényleg.

Kihitte volna, hogy egy régi szerelem, amit még a középiskolában lobbant még mindig parázslik? Azt hiszed, hogy újra látni őt más lesz. A nyurga gyerek a tornasor végéről, aki már akkor is úgy nézet ki, mint egy rossz csöves, akiért minden lány megőrült. Verekedett és rossz társaságban volt felbukkan az utcán. Elmegy melletted és ugyan azzal a kölyökképű vigyorával rád köszön egyszerűen hidegen hagy. Hát nem. A nagy öröm, hogy ismét találkoztunk, cigaretta üres papírjai és sok sörös üveg, na meg a szanaszét hagyott ruha halmok között fellobbant. De ezt belehet tudni az alkoholnak. Ahogy elborította az agyunkat a gyász és fájdalom. Mindketten elvesztettünk valakit. Mindenkinek rossz napja volt.
Minden felfordult. Minden! A világom megzakkant. Akinek a hátát kellett volna tartani, nem tartja. Meglátott és a száját nem hogy befogta volna, nagyra tárta és elmondta mindenkinek, hogy a nyomozás fő karakterével látott. Gyűröttek voltunk, Ő is, én is. Mindhiába, minden magyarázat, neki jobban hittek. Megfenyegettek. Ha nem szerzek bizonyítékot Az a bizonyos család ellen letartóztatnak bűnsegédletért.

Egy apró cetli, minden meg van. El kell juttatnom a célba és minden jóra fordul a munkám megmaradhat, lezárhatom az ügyet a férfival, aki megkeseríti és egyben olyan édessé teszi az életemet, akár a méz. Rossz, hogy ennyire szét csesződött minden. Újra gyerek akarok lenni. Mindent megváltoztatni. Szerelmesnek lenni, hagyni, hogy összetörje a szívem és örökre meggyűlölni. Talán most nem akadnék, fenn azon, ha egy nőt látok meg a közelébe. Elengedném.
De a cél oly’ messze. Még csak az utcára lépek, de érzem a fémet, amint a ruhám alá kúszik egészen a gerincem vonaláig. A kattanás jelzi, hogy a fegyvert kibiztosították. Nem érhet hozzám. Tudják, mindenki tudja.
Megfordulok és meglepetésemre más áll ott. Az egyik embere. Fenyegetőzik, majd a pisztoly újabb kattanása jelzi, hogy nem fog lőni, de a homlokomat ért ütéstől a földre zuhanva elvesztem emlékeim kicsiny részét. A vérző kobakom jelzi, hogy baj történt. De nem emlékszem mit keresek a háza előtt a földön. Csak a fölém tornyosuló férfit látom, ismerős szőke tincsei komoran néznek rám. Letörlőm a vért és feltápászkodom.
- Hello..

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mindig nehéz, ha az ember a saját múltja rabságában él, pont úgy ahogyan te is, de ha elfogadsz tőlem egy tanácsot akkor, sokkal könnyebb, ha nem menekülsz előle, csak megpróbálsz szembe nézni azzal, ahogyan a saját démonaiddal is. Mondhatnám, hogy élj a jelenben, és hagyd magad mögött azt, ami elmúlt, ahogyan ne foglalkozz azzal se, hogy mi jön majd, hiszen még annyira fiatal vagy, hogy csak élvezned kéne azt, amiben épp ezen a napon élsz.   De sajnos a te helyzeted nem túl rózsás, így inkább azt mondanám, hogy igyekezz azon lenni, hogy sikeresen megküzdj azokkal, akik még mindig ártanak neked, hogy egy idő után fellélegezve nézhess előre a jövő irányába. Én szívből kívánom neked, hogy ez sikerüljön, bár sajnos mivel mi nők hajlamosak vagyunk mindig a rossz emberbe szeretni bele, valahogy mindig az vonz minket, aki elől menekülnünk kéne, így van egy olyan megérzésem, hogy talán a szíved mélyén nem is akarsz megszabadulni a múltadból ismert férfitől, még akkor sem, ha tudod, hogy veszélyes. Sőt... talán az a legcsábítóbb az egészben.  
Színt és rangot majd egy admin fog adni neked, de addig is érezd jól magad    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!