Van az a szervezet (NHTSA, mily’ gyönyörű név), amit minden valamire való autógyártó cég szívből utál, és szerintem, ha a vezérigazgatói testület lelke mélyére néznénk, az is kiderülne, hogy olykor még rémálmodnak is vele. Persze, nem én, nekem ez csak több melót jelent, meg jó sok fejfájást, de a nagy rizikó az a jéghegy csúcsát érinti. Ami azt illeti, meg is értem őket. Ha több millió autó visszahívásáról lenne szó, még csak feltételes módban is, én sem álmodnék pucér, rózsás angyalokkal.
Na, hál’ istennek nem ők kerestek fel minket a múlt héten, hanem az egyik kistestvérük, a washingtoni Center for Auto Safety képviselője azzal a bejelentéssel, hogy vizsgálatot kíván indítani a 2007 és 2010 között forgalomba hozott Chevrolet Cobalt és a Saturn Ion modellekkel kapcsolatban. Ugyanis becsléseik alapján feltűnően sok közúti baleset oka műszaki hibára vezethető vissza.
Egyszerűre lefordítva: így is elég nagy szarban vagyunk. És az enyém lett a nemes feladat, hogy ezen korrigáljak. Mégpedig egy üzleti vacsora keretében az érintett biztonsági szervezet munkatársával, a helyzet még cseppet sem reménytelen, a dolgom egyszerű: rádöbbenteni őket, hogy a statisztikájuk fals, mivel a balesetek körülményeket egyáltalán nem veszik figyelembe, illetve hogy az autóinkkal a világon semmi probléma. Egyébként sem tudom, mit ugrálnak, mivel a Nagytesó (az NHTSA, sosem lehet elégszer közbeszúrni) is magasról tojik az egészre.
Olyan nyolc felé már bent is ülünk az étteremben, bár a fickónak még hűlt helye, tudtam én, hogy bunkó, lassan negyed órája késik. Nem volt kedvem egyedül jönni, így magammal cibáltam Stephanie-t, az egyik nagyon buzgó gyakornokunkat, ahogy ránézek, az az érzésem, hogy még kitüntetésnek is vette a programot. Inkább csak lemondóan sóhajtok egyet.
- Tanulj a mestertől – cukklom egy szemét félmosollyal, de hát valamin le kell vezetnem az unalmamat. – Mire végzünk, ami remélem, egyetlen perccel sem lesz több egy unalmasan vánszorgó óránál – pillantok ismét a karon ülő kütyümre –, abban is elbizonytalanítom, hogy mit evett reggelire. Nem fog vizsgálatot indítani. Kizárt dolog. Feltéve, ha megérkezik, és nem csak kettesben vacsorázunk. Bár az legalább kellemes lenne. Nincs kedved velem vacsorázni a jövő héten?
Sokat dumálok, de hát hangolódom a szituációra. Lépéselőnyben kell lennem, meg se hagyom majd szólalni. Lyukat fogok beszélni a hasába is, és ha eltátja a száját, majd beletömöm a statisztikai adatokat. Stephanie egyelőre úgy tűnik, jól bírja az iramot.
- Utánanéztél a bejelentett panaszoknak? – érdekel, mennyire van képben a kis szöszi.
- Igen, és ki is gyűjtöttem minden szükséges adatot. Hogy tetszenek a statisztikáim? – fordítja felém az asztalon fekvő képernyőt. Látom az arcán a stréber önelégültséget.
Elmosolyodom, és diszkréten közelebb hajolok hozzá, hogy szinte a fülébe súgjam a választ.
- Roppant szexik.  
- Na de Mr. Henson. Több komolyságot, ha kérhetem – de azért megbújik az arcán egy kissé zavart, de jól láthatóan hiú mosoly. Naná, hogy meg.  Nem különösebben csinos, de az egyik legjobb munkaerőnk jelenleg. Az intelligencia pedig szexi manapság. Úgy látom, tényleg készült, nagyon helyes.
És ez az a pillanat, amikor a várva várt öltönyös figuránk megérkezik, ám meglepetésemre, koránt sem egyedül. Miközben felállok, és kezet fogok vele, a pillantásom szinte azonnal a szőke hölgyre siklik. Fogalmam sincs, ki lehet, de dögös, annyi ezer százalék. És az is azonnal látszik, hogy a pasas odavan érte. Vajon ő is a szervezethez tartozik, és a pasas a viszonzatlan munkahelyi szerelem kínjai közt vergődik? Nem lepődnék meg. Bájos jegyes vagy feleség, aki egye fene becsatlakozik egy vacsora erejéig? Végül is úgyis csak hallgatni és mosolyogni fog. Egy becsvágyó titkárnő? Egy egybekötött randi? Fizetett kísérő? Optikai tényező?  Nem tudom, de kíváncsian várom a választ.

A vörös ruhás nő váratlan fordulatot hoz ebbe az unalmasnak ígérkező találkozóba. Egész felragyog a kedvem is, ami már csak azért is kapóra jön, mert ilyenkor igazán elememben vagyok, ide pedig azért szükség lesz a profizmusra, mert azt azért mégsem tudom eltagadni, hogy mégiscsak van tétje ennek a kihelyezett megbeszélésnek. A cég szempontjából nem is kicsi. De bízok magamban, nem hiába engem választottak, hízelgek egy kicsit az egómnak, szép eredményeim vannak, akár márkavezetővé is válhatok pár éven belül.
Miután bemutatom a kolléganőmet, kezet fogok a kisasszonnyal is. Elvégre egyelőre nem tudhatom, hogy ő is üzlettárs, avagy sem, a keze mindenesetre bársonyosan puha, a szemei pedig élénken csillognak, ahogy pár másodpercre összetalálkozik a pillantásunk. Már csak a tökéletesre lakkozott, vöröslő körmein bicsaklik meg nagyobb elánnal az asztal közepére biggyesztett gyertya fénye. Ha valaki nem tudná, miért is érkeztünk, akár azt is hihetné, hogy duplarandiról van szó. Nem is bánnám annyira, feltéve, ha az asztal túloldalára kellene udvarolni. De nagy sajnálatomra, egyelőre nem tudtam meg, hogy milyen célból érkezett a hölgyemény, a partnere olyan ügyesen fonta a szót, hogy el is sikkadt ez az apró mulasztás. A nevét mindenesetre elraktároztam, és azt a sejtelmes kacsintást is sikerül elkapnom, amitől el is mosolyodom a mondandóm közepén, pedig annyira nem bóknak szánom.
- Örülök, hogy megérkeztek. Sűrű volt a forgalom? Nekünk szerencsénk volt, de olykor öt percen is képes múlni, hogy benne ragad-e az ember a dugóban – utalok rá finoman, hogy azért több, mint húsz percet késtek.
Az asztalunk nem olyan nagy, viszont dekoratív és tökéletesen kerek, a terítőre állított, nagyképernyős iPad kényelmesen meghúzza még magát a tálalás mellett. A jövevények úgy foglalnak helyet, hogy a pasas nem feltűnő, ám egyértelmű jelzésére Sarah kerül velem szembe, és az úriember helyezkedik a mellettem lévő székre. Nem tudom eldönteni, hogy kellő biztonságban akarja-e tudni tőlem, vagy inkább azért, hogy gördülékenyebben menjen köztünk az üzleti diskurzus, míg a nők addig elfecserésznek valamiről az elképzelései szerint. Első blikkre nem sorolnám a feminista mozgatom úttörőihez, és igazából azt is kétlem, hogy ez a gyönyörű nő bármiféle gyengédebb kontaktusra áhítozna vele önszántából. Persze a pénze, az már nagyon is lehet vonzó.
Szóval a luxus nyűgöz le, nyuszimuszi? Végül is mindenkinek megvan a gyengepontja. Meg is tudom érteni, hogy sokan miért vállalják be cserébe a gömbhal-kompromisszumot. Én nem vagyok vagyonos, bár nem keresek rosszul, szimpla polgári munkám van, de remekül elő tudom adni a gentleman milliárdost. Főleg, ha csajozásról van szó.
De még időben emlékeztetem magam, hogy most sajnos nem emaitt érkeztem, hanem a pacákra kell koncentrálnom. Elég nagy szopás, de ez van. Az üzlet az első.
Pezsgő? Állapodik meg a tekintetem ismét Sarah-n, ahogy megszólal. Nem hiszem el, bazdmeg, hogy pont pezsgőt akar inni. Oda sem kell pillantanom, szinte érzem, hogy Stephanie kis híján felkuncog mellettem. Pontosan tudja, mennyire szívből utálom ezt a löttyöt, de még éppen sikerül megelőzöm, mielőtt bármit is szólhatna.
- Ugyan, Richard, egy pillanatig sem várhatunk, ha a hölgy megszomjazott. Ha nincs, máris átköltözünk egy másik éttetembe – válaszolom somolyogva, és ha éppen senki nem látja, a kacsintást is viszonzom a megfelelő helyre. Majd jelzek is a pincérnek, hogy máris leadnánk a rendelést. – A hölgy kívánságára pezsgővel fogunk koccintani a megállapodásra. Hozzon, kérem, két üveget abból a fajtából, amit választ – tolmácsolom máris az érkező fiatalembernek, és egyben az étlapokat is megkapjuk.
- Javaslom, előbb rendeljünk, és aztán térjünk rá a megbeszélnivalókra. – Talán előbb egy kis beszélgetés is belefér, de nem olyan hosszan. A fickó nem úgy tűnik, hogy különösebb jókedvében lenne, pedig itt villog egy ilyen nővel. Azt mondja meg nekem végre valaki, hogy miért ilyen telhetetlenek mindig a kövérek?
- Ez az egyik kedvenc éttermem. Az étel mennyei és a… - kis híján rávágom, hogy a borok is fantasztikusak, de ekkor rájövök, hogy épp most rendeltem tele magunkat pezsgővel, szóval… - …z atmoszférája is különösen kellemes. Önöknek hogy tetszik? Mennyire ismerik a helyet? – ingázok a két vendégünk között, miközben beszélek, de azért meg sem próbálok úgy tenni, mint aki nem inkább Sarah-hoz intézi a kérdést, nemsokára úgyis a pacákra leszek kénytelen fordítani a figyelmem kilencven százalékát.
Ebből talán azt is megtudhatom, mennyire együtt mozognak általában, hacsak nem vérprofi hazudozó valamelyikük.  Szeretem a meetingek előtt ezeket a kis beszégetéseket, sok mindent le lehet szűrni a partnerekről. Mikor a pincér visszatér az italokkal, és kitölti mindenkinek az első adagot, mielőtt tovább indulna, még egy percre marasztalom.
- Elnézést, de lenne olyan kedves, elvinné a gyertyát az asztalunkról, nagyon szép gesztus, de jelenleg üzleti vacsorára készülünk, a randevút majd egy következő alkalommal tartjuk – kérem teljesen tárgyilagos hangon és ábrázattal, kis ironikus mosolyt csempészve a végére, és egészen véletlenül éppen Sarah-n állapodik meg a tekintetem.  

A pasas komolyan tolja, tipikusan ahhoz a fajtához tartozik, aki szégyentelenül mindent és mindenkit felhasznál maga körül, hogy a lustaságát és az egoizmusát takargassa valamivel. Semmi gerinc, semmi felelősség, ellenben annál nagyobb hájkupac. De ha valaki mindig a kerülőutat választja, az úgyis meglátszik rajta, azt mondják, az üzleti világban az van elhízva, aki a saját hasát használja védőpajzsnak. Mondata hallatán cinkos félmosolyt villantok rá, mint akinek nem is kell tovább magyarázni, ennyiből már tökéletesen érti a helyzetet. Mondjuk a kis hölgyre pillantva, nem is annyira hihetetlen az állítás, hogy miatta késtek volna, de ez akkor sem volt túl gáláns megjegyzés.
Érkezik is rá a kontra, mégpedig egyszerre két irányból.  Sarah reakciójára már szélesebbre húzza ajkaimon a mosolyt, süt belőle a gunyorosság, hát ezt jól megkapta az ürge, szerintem fulladozás közben hamar felülbírálja a döntéseit, vagy azt, hogy volt olyan bátor és magával hozta a kisasszonyt, vagy azt, hogy továbbra is ilyen lekezelően bánjon vele. De Stephanie sem engedi el csak úgy a füle mellett.
- Emlékeztetném, uram, hogy egy másik nő is jelen van, és örömmel megcáfolja ezt az elméletét – mosolyog kedvesen, de látom rajta, hogy ha tehetné, már most megfojtaná a fazont. Erősen feminista elveket vall, de szerintem ez roppant szexi benne. Ráadásul mindig jól szórakozom a közelében. El is lőhetem a fickó felé a nőuralom miatti együttérző pillantásomat, remélem, máris szimpatikusabb leszek az üzlet jegyében.
- Örömmel hallom, hogy sikerült megfelelő helyszínt választanom – címzem a kisasszony felé, bár jobban kellene örülnöm, ha a kedves párját sikerülne ilyen hamar meggyőznöm, ami konkrétan a feladatom lenne ma este, de valahogy nehéz egy az egyben rá koncentrálnom, mikor egy ilyen nő ücsörög velem tökéletesen szemben. A pillantásom önkéntelenül vissza-visszatér rá, így az arcán megjelenő huncut mosoly sem kerüli el a figyelmem. De a fickó ábrázatát is elkapom ám, és rögtön megértem Sarah hozzátoldott magyarázatát. Űha, ez érdekes estének ígérkezik. Röviden össze is nézek Steph-fel, és kihúzom magam a székemben.
Tehát a csajszinak érdeke fűződik ahhoz, hogy jópofizzon a pasasnak, legalábbis, jó ez túlzás, de az biztos, hogy szerepet játszik. De vajon hány felé?
- Ez esetben, remélem, mély hatással lesz önre ez az első találkozás – nézek a szemébe, persze mindjárt egyértelművé teszem, hogy a szavaimmal a hellyel való első randevújára célzok, de a tekintetemből talán kiolvassa, hogy gondolatban már nem feltétlenül.
- A partnereim mindig arról számolnak be, hogy kellemes élmény volt számukra az itt eltöltött idő, szóval önnek is azt javaslom, hogy maradéktalanul élvezze ki a varázsát. – Nagyjából ekkor érzek egy diszkrét bokánrúgást Steph felől, és talán igaza van, jobb lenne visszaevickélni a fő témánkra.
- Bele sem merek gondolni, hölgyem – kommentálok még egy utolsót, egy mosollyal, majd némi erőfeszítéssel átkormányozom a figyelmem Richardra, Stephanie elsunnyogott szemforgatását szerencsére egyik férfi sem látja.
- Nos, ami a megbeszélnivalónkat illeti, azért vagyunk itt, hogy tisztázzuk az ügyet, amivel megkerestek nemrég, egészen pontosan a 2007 és 2010 között forgalomba hozott Chevrolet Cobalt és a Saturn Ion modellek műszaki naprakészsége kapcsán. Többször is átolvastam a jelentést, és először is szeretném, ha tudná, az ügyfeleink nevében is nagyon hálásak vagyunk önöknek, amiért ilyen kivételes gondot fordítanak a biztonságuk védelmére és biztosítására. Bizonyára rendkívül sok köszönőlevelet kapnak, nem igaz?
Egy francokat az ügyfelek biztonsága érdekli őket, csak rá kell nézni erre a fickóra, de talán szívesen tetszelegne ebben a nemes és hősies szerepben. A kövérek mindig tele vannak komplexusokkal, és talán az egójának is jót tesz, bízza csak el magát, higgye el, hogy egy földre szállt angyal, és valóban ő tesz szívességet. Hogy nem is lehet másmilyen, csakis jóságos, megértő, mint maga a jóisten, és ha meg akarja tartani ezt a – valljuk be – nem mindennapi elismerést jelentő alteregót, kénytelen velünk is így viselkedni. Legalábbis ez a terv, a többit majd elvégzik Steph statisztikái.
- Egy valamit azonban, bevallom, hiányoltam a vizsgálatból, mégpedig a szóban forgó balesetek körülményeinek bevonását. Elvégre ezek a tényezők is… - akad el látszólag minden magyarázat nélkül a hangom, pedig az ok nagyon is létező: valami vagyis ebben a helyzetben valószínűsíthetően valaki hozzáért a lábamhoz, hacsak nem rejtőzik az asztal alatt egy meglepetés vendég, a választék nagyon is leszűkül: vagy Steph volt, vagy pedig az előttem ücsörgő hölgyemény. Azt mondjuk, el tudom képzelni, hogy magasról letojja a témát, és úgy döntött, egy percig sem hajlandó unatkozni, vagy nagyon is kihámozta a lényeget az előbbi flörtből, és úgy gondolja, miért ne folytathatnánk, a faszi előtt úgy sem tehetné meg túl látványosan, de az asztal jótékony takarása alatt… De nem. Ne képzelődj, Henson.
- Ezek a tényezők is fontos szerepet játszhatnak a végső statisztikai érték alakulásában, ami a gyanújuk elsődleges alapját képezi – fejezi be helyettem Stephanie a mondatot, meglepően gyorsan reagálva, rápillantok, ő pedig visszanéz rám, a tekintetében látom a nehezen megbújó becsvágyat, mint aki alig várja, hogy szerephez jusson, és leteperje ezt az előttünk henyélő vaddisznót. Persze csupán verbálisan, de basszus. Ezek szerint ő volt? Végül is, nem ül annyira szorosan mellettem, hogy ne érinthetett volna meg a cipőből kibújtatott lábfejével, és mintha egy kis diadalt is átsuhanna az arcán, a szája sarkán halványan megülő, aprócska mosolyránc erről árulkodik. Enyhén megköszörülöm a torkom, mintha csak ezért álltam volna meg, és iszok egy kortyot az italból.
- Így igaz, és tegyük hozzá, hogy az egyetlent – nyomatékosítom. – A kérésükre megvizsgáltuk az említett modelleket, és… - ismét érzem a mozdulatot, ezúttal némileg határozottabban, és feljebb is siklik a lábszáramon mielőtt visszahúzódna, ismét a Steph felőli oldalon, ám ez alkalommal hamarabb visszanyerem a hangom, még Stephanie-t épphogy csak megelőzve. – Engedjék meg, hogy a kolléganőm a készített diagramok segítségével prezentálja az eredményt.
Rendben van. Te nyitottál háborút, szívem, nem utasítom vissza. Átadom neki a szót, brillírozzon csak, arassa le a babérokat, de remélem, nem gondolja, hogy nem kapja vissza a kis ösztönzését. A következő tíz percet biztos, hogy élvezni fogom. Amint nagy elánnal belekezd a kis képernyőn futó adatok elemzésébe, a bal kezem az asztal alatt átfut a harisnyás térdére, és úgy téve, mint aki nagyon figyel, és gondoskodva róla, hogy ne lehessen észrevenni belőle semmit, nagyon lassan és meg-megtorpanva ujjbegyeim felfelé araszolnak a combja felé.
Az ő hangja is megtorpan, és láthatóan megrendül az arcán a koncentráció, de nem segítem ki, és nem is hagyom abba, csupán biztatóan mosolygok felé, bólintva, hogy csak folytassa. A pillantásom közben az asztal túloldalára siklik, és az ismeretlen hölgyön állapodik meg, szegényt már-már megsajnálom, hogy unatkoznia kell, pedig szívesen elszórakoztatnám, bevallom, ez a kis aljas játszadozás nem hagyja teljesen hidegen a fantáziám. Azon kapom magam, hogy elképzelem, milyen is lenne, ha csakugyan ő lépett volna szintet a flörtölésünben az előbb. Elég poén lenne, ha szegény Steph ártatlanul szenvedné ezt végig, de igazából ez most sokkal kevésbé érdekel, mint a Sarah-val való kis képzelgésem, főleg, ha a folytatását is megtippelem.