Helen Storm - Anya

Severin mindig különleges gyereknek számított. Sosem tudott megülni a fenekén, ez tény, állandóan csinált valamit. De rengeteget rajzolt. A fantáziája kimeríthetetlennek bizonyult és mindig nagyon maximalista volt, bármit csinált. Sport, tanulás, rajzolás...mindenben magasra tette a lécet, nem csak magával szemben. Talán ezért is talált nehezen barátokat. De imádott rajzolni, a legtöbb idejét egyedül töltötte. Magának való volt és ez az évekkel egyre csak erősödött.
Eleinte, mikor még csak ismerkedett a rajzolással rengeteg alkalommal fakadt sírva, mert nem sikerült valami olyanra, mint amilyenre elképzelte. Volt, hogy őrjöngött a tehetetlen dühtől, pedig még csak óvodás volt. Lesöpörte az íróasztaláról a ceruzákat, összetépkedte a régebbi rajzait. Nehezen kezelte az indulatait. Aztán kinőtte ezt, és ma már teljesen helyén van az esze. Egy sikeres, okos, rendezett és fegyelmezett fiatalember vált belőle. Büszke vagyok a fiamra!

Michael Storm - Apa

A fiam, akárcsak az anyja, makacs, akár az öszvér. De átkozottul tehetséges abban, amit csinál, még ha halvány fogalmam sincs, kitől örökölhette ezt a tehetséget. Én toronydaru-kezelő vagyok, az anyja meg asszisztens egy ügyvédi irodánál. Mikor először jelent meg róla egy cikk valami szakmai lapban, az építésvezető elképedve dugta az orrom alá, és azt kérdezte: Mike, komolyan mondod, hogy ez a te fiad? Ezt kérdezte, én meg alig tudtam megszólalni. Hát, nyilván nem tagadtam le, büszke voltam rá, de hogy őszinte legyek, akármit is ért el, nekünk...nem sok közünk volt hozzá. Persze biztosítottuk a hátteret, nem azt mondom, és biztattuk is, de sosem volt kényszerítve semmire. Minden amit elért, az az ő álma volt, az ő sikere és az ő kudarca, ha úgy alakult. Szabad kezet kapott a sorsa irányításában. Szerintem ezt jelenti igazán szülőnek lenni. Hagyni a gyereket a saját útját járni, de ott lenni, ha segítséget kér. Bárhogy is van, ő a fiam, akit nagyon szeretek és nagyon büszke vagyok rá. Bárcsak több időt tölthetnénk együtt, mint régen. Szerettünk baseballozni a kertben. Hiányoznak ezek a régi pillanatok.

Adena Storm - húg

A bátyám egy segg. Mármint nem úgy értve, hogy valóban az. Van neki, elég formás is, de nem az. Hanem úgy értem, hogy többet is tehetne magáért. Kettőnk közül én vagyok aki az értelmi és érzelmi intelligencia magasabb dózisát kapta az Égiektől. Ő meg...szőrös mellkast meg kényszeres edzési mániát. Amúgy szeretem, de sivár életet él. Reggel kutya, aztán munka, egész nap munka, este kutya. Ebből áll az élete. Soha egy parti, egy állófogadás, egy vacsora. Évente ha kétszer el tudom cibálni ehhez hasonló eseményre, már a seggem a földhöz verhetem. Különben még ennyit sem látnám. Komolyan nem értem néha, hogy nem lőtte még fejbe magát. De ilyenek a nárcisztikus emberek. Meg vannak győződve róla, hogy nála jobban senki nem csinál semmit. Ha engem kérdeznek, szerintem születésekor fejre ejthették. Anyámék megcsinálták a prototípust, aztán előálltak néhány jobb ötlettel - ez lettem én. Kreatív vagyok, szép, okos, befolyásos. A divat az én szakterületem, és drágám, meg kell mondjam, ne hidd, hogy csak mert nem a bíróságon topogok leértékelt Prada cipőben és konzum kosztümben, többet érsz nálam. Ó, hogy ne magamról beszéljek? De miért ne? Sokkal érdekesebb vagyok, mint Sevi.
Amúgy szeretem, klassz gyerekkorunk volt együtt. Ő tanított meg rajzolni. Mivel mást nem lehetett vele játszani. Ki tudja, ha partner lett volna, talán orvos leszek. Vagy ügyész. Vagy nyomozó. De...mi rajzoltunk. Most pedig a Vougenak dolgozom. Hát nem pazar? A világ roppant szerencsés, hogy én lettem a Storm 2.0

Melania Kelley - ex

Severin fantasztikus pasi. Kicsit hallgatag, de amúgy úriember a talpán. Aki nem ismeri, szívtelennek, ridegnek hiheti, de nem az. Nagyon szeret nevetni, az egyik legviccesebb ember, akit ismerek. Én volt, hogy majdnem bepisiltem a röhögéstől, úgy nevettetett. Vicces hangokat adott ki, vagy szerepekbe bújt bele. Egyszer eljátszotta nekem a Supermanből az egyik jelenetet, még egy piros asztalterítőt is a nyakába akasztott. Oltári vicces volt! Amúgy nagyon szerettem őt. Jó ember. Igazi férfi, és mondhatni tökéletes minden téren, ami egy nőnek fontos lehet. Nehezen teremt bizalmas kapcsolatokat, mert sokat csalódott. Komolyan mondom, imádtam vele lenni. Sajnos nekünk épp a munkája lett a vesztünk, túl sokat volt úton, így lassan elhaltak az érzelmek. Esküszöm, nem terveztem előre, hogy megcsalom. Vagyis, hát ha szépíteni akarok, akkor nem is csaltam meg. Akkor már két hónapja nem is járt otthon, azt sem tudtam, hazajön-e. Talán a sors akarta így, hogy rajta kapjon. Ma már azt mondom, bármennyire is fájó volt ez az esemény, jót tett neki. Nekem is. Rájöttünk, hogy el kell engednünk egymást, hogy boldogok legyünk. Ő a munkájában, én pedig a saját életemben. Egyébként azóta is együtt vagyok a jóga oktatómmal. Ha nem így ismerkedtek volna meg, szerintem összebarátkoztak volna.

Steve Rudd- kolléga

Hogy mit kell tudni róla? Hmm....először is, döglenek utána a csajok, de ő szigorúan tartja a három lépés távolságot. Érdekes, hogy ő az egyetlen, aki ha női ügyféllel vagy kollégával van megbeszélnivalója, akkor szigorúan megköveteli, hogy az ajtaja maradjon nyitva. Nehogy úgy érezzék, hogy bármikor is ki szeretné használni a...lehetőséget. Egyszer egy megrendelő magával hozta a gyerekét is, és valamiért egyedül kellett hagynia Severint a kölyökkel. Ő meg adott neki pár lapot rajzolgatni, és egyszerűen kisétált az ajtó elé. Vigyázott a gyerekre, de még a gyanúját is el akarta kerülni, hogy bármiféle ártó szándék megfordult volna a fejében. Én ezt személy szerint nagyon tisztelem benne, hogy tiszteli az embertársait és tiszteletben tartja a komfortzónáikat.
Amúgy nyilván az egyik legjobb építész akit ismerek, zseniális ötletei vannak minden téren. Nagyon jól kommunikál, és nem is megy csak a saját feje után. Jól lehet vele csapatban dolgozni. Meghallgatja az embert és igazságosan dönt mindenek felett. Vele élmény a tervezés, mert nem nyomja le a torkodon amit akar, hagy érvényesülni, és ha nem is tetszik neki az amit kigondoltál, mindig megindokolja miért nem, és tesz javaslatot arra, miként lehetne az adott dolgot jobbá tenni. Imádok vele dolgozni!

Peter Woll - nagyapa

Pele...ki? Ó-hhohooo, hogy Severin? Sevi? Igen, hogyne emlékeznék, csak az én koromban kicsit nagyot hallok már, kedvesem. Severin igazán jó gyerek. Amikor tud, mindig meglátogat, ami a többi unokám esetében nem mindig mondható el. Itt van például Daniel. Alig negyven percnyire lakik innen, de évente csak maximum kétszer tolja ide a képét. Ő meg két-három hetente is akár, sőt, van amikor többször is. Mindig hoz gyümölcsöt, meg abból a belvárosi fánküzletből marcipános fánkot. Tudja, hogy az a kedvencem, de én már nagyon öreg vagyok ahhoz, hogy odamenjek. Karácsonykor el szokott vinni magához, hogy ne legyek egyedül. Volt az a barátnője. Az a Melania. Kedves volt, de legutóbb nagyon kellemetlenül éreztem magam, mert mint kiderült, ő el akart utazni karácsonykor valami üdülésre. De Severin nem ment bele. Megígérte egyszer nekem, hogy sosem fog egyedül hagyni karácsonykor, semmilyen ünnepen. És be is tartja. Ilyenkor átjönnek a lányomék is hozzá és együtt eszünk-iszunk, beszélgetünk. Szeretek ott lenni, és mindig mondja a kisunokám, hogy utálja, hogy vissza kell vinnie az otthonba, de a munkája miatt sokat van távol. Megértem. Meg aztán mit csinálna a vén, öreg nagyapjával naphosszat? Itt legalább vannak beszélgetőtársaim, meg foglalkozások. Elvagyok a magam öregecske módján, nem terhelek így senkit. Jól bánnak velem. A minap is George cimborámmal úgy elsakkoztuk az időt, hogy lemaradtunk a vacsoráról. Még szerencse, hogy félrerakták nekünk, így a tv szobában tudtunk bűnözni egy kicsit, míg megnéztük a Dallast. Öhm...mit is volt a kérdés, kedvesem?

Thomas Wellington - társtulajdonos az SSTW Co.-nál /Elhunyt 2018. december 6./

Egyvalamit kell megtanulni nála kezelni - és az a mérhetetlen zárkózottsága. Őt nem lehet erőszakkal felnyitni. Időt kell neki hagyni. Előtte bizonyítani, hogy érdemes vagy arra, hogy beengedjen a belső körbe. De ha már ott vagy, akkor biztos a helyed. Ha te nem árulod el őt, ő nem fog elárulni téged. Sokat hallgat. De ez nem jelenti azt, hogy nem figyel. Legtöbbször nem szavakkal fejezi ki a szeretetét. Hanem...például, hogy nem is kéred, le lecseréli az olajat a kocsidon. Vagy, ha tudja, hogy nagyon el vagy havazva, elintézi, hogy a gyerekeid ne unatkozzanak otthon. Elviszi őket fagyizni, vagy a parkba, vagy moziba. Mindig lehet rá számítani, sokszor kérni sem kell. Bátran rábízhatod a feleséged, mert soha nem támadna így hátba. Megbízható ember, szavatartó. Legtöbbször elég a megjelenése, hogy erőt sugározzon magából. Mikor elindítottam a céget, nem hittem volna, hogy lesz majd társam. Akkoriban még Wellington Productions volt a cégünk neve. A feleségem volt a társam. Ő vitte az üzlet jogi részét. Azután változtattuk meg, hogy Sevit felvettem társtulajdonosnak, és a lehető legjobb választás volt. Bámulatosan jól bánik az emberekkel, még úgy is, hogy kicsit mindenki tart tőle, mert magánéleti dolgokról nem beszélget senkivel. Sok pletyka kering róla a cégen belül, de úgy látom ez őt nem zavarja. Mint említettem, nagyon zárkózott. De az egyik legkedvesebb, legmelegszívűbb, legjobb humorú ember akit csak ismertem. Ha be akarsz vágódni nála a munkában, dolgozz keményen. Ha a magánéletben? Légy kedves a kutyájához meg a nagyapjához, és a tenyeredből fog enni.


Tamara Brickster- volt szomszéd

Magának való, csendes ember. Sosem zajongott, nem ordított a tévéje, és nem járkáltak sem kétes alakok, sem könnyű nőcskék a háza táján. Mindig időben kirakta és behúzta a kukát és időben leszedte a karácsonyi dekorációt. Amúgy azt sosem tudtam kifigyelni, hogy rakta fel. Egyik nap még semmi, átlagos kinézetű a ház, aztán hopp, december elseje, és akár egy leszállópálya. Esküszöm, Kifalván nem díszítették fel úgy a házat, mint ő az övét. A Holdról is látni lehetett. Gyönyörű volt. Halloweenkor ugyanez, a kölykök imádtak hozzá járni csokiért. Arra mindig figyelt, hogy amennyire lehetséges, egészséges édességeket adjon nekik, de nem sóherkodott, bőven mérte a gyerekeknek. Jószívű pasi amúgy, de kicsit mogorva. Mármint nem durva, de sosem jött át barbeque-partira, nem vett részt a vásárokon, maximum csak vett pár dolgot, de ő nem árusított semmit. Mindig azt mondta, nagyon elfoglalt. Ja, és nem hívott randira senkit a környékről. Pedig elég sok szingli csajszi van errefelé, meg frissen elvált. De ha van gyerek, ha nincs, ő nem állt kötélnek.
Amúgy kedves pasas. Egyszer, még pár éve télen elment az áram nálunk és leállt a fűtés. Mivel őt ismertem egyedül, mint építési vállalkozót, áthívtam, hogy segítsen. Sajnos nem tudta megoldani a problémát, de felajánlotta, hogy aludjak nála a két gyerekkel, nehogy nagyon kihűljön a lakás és megbetegedjünk. Addig maradhattunk, míg meg nem csinálták az áramellátást. Mondom, jó szívű pasas amúgy. Kár, hogy elköltözött innen. Úgy tudom Dyker Heightsben vett valami házat. Puccos környék. Mindegy, ő tudja. Nekem nem volt gondom vele sosem. Ha elhívott volna randira, én elmentem volna vele. De akkoriban volt csaja. Most meg már mindegy.

Dave Lambert- kutyaiskola oktató

Severin az egyik legodaadóbb gazdi akit ismerek. A kutyája - Zeus - egy igazán csodálatos akita. Látszik, hogy sokat foglalkozik vele, és amikor nincs épp otthon, akkor is gondoskodik arról, hogy a kutya megfelelően el legyen látva. Sokszor mi megyünk el Zeusért, hogy egész nap a kutyapanzióban legyen, aztán csak estére visszük haza megadott időpontra. A kutyus így nem unatkozik, van vele foglalkozva és elégedett. Severin tényleg a szívén viseli a jóllétét.
Szoktunk magánemberként is találkozni, általában ilyenkor elvisszük a kutyáinkat túrázni. Sevi aktív életet folytat, ha teheti a szabadban van. Jófej, kedves srác. Kicsit csendes idegenekkel szemben, de nem kuka azért. Tudja mikor mit mondhat. Bírom benne, hogy tisztelettudó. Meg tudja őrizni a hidegvérét vészhelyzet esetén is. Legalábbis, ahogy én látom. Amúgy nagy filozófus, szeret elmélkedni a világ dolgairól. Vannak érdekes ötletei is néha. Például ő javasolta, még mikor indítottam a kutyasulit, hogy csináljak olyan opciót amikor a gazda nélkül is elvisszük a kutyát oktatásra. Innen indultunk, aztán lett a kutyaovi, a napközi és most már a teljes ellátást nyújtó panziónk is üzemel. Hihetetlen, hogy ha ő nincs, talán még mindig a megélhetésért küszködtem volna. Ne áruljátok el neki, de az unokahúgom bele van zúgva. Igaz, ő még csak tizennégy éves, de akkor is. Teljesen elolvad, ha csak szóba kerül.

Patricia Hudson - ex

A legnagyobb seggfej, akit valaha a hátán hordott a Föld! Az életemet feláldoztam volna érte, ő meg a munkájára hivatkozva három év után közölte, hogy nem megy tovább. Érti ezt? Nem megy tovább! Az az arrogáns pöcsfej kihasznált engem. Jó voltam míg feltörekvőben volt. Aztán mikor már befutott a szekér, lapátra tett. Addig meg a belemet kigüriztem érte. Főztem rá, mostam, takarítottam ész nélkül. Mindenről lemondtam, hogy ő tanulhasson, fejleszthesse magát. Azt hittem, hogy megkéri majd a kezem. Hogy majd gyerekeink lesznek és közös életünk. Néha veszekedtünk, nem mondom, de azért boldogok voltunk. Én azt hittem, azok voltunk. A legszebb éveimet áldoztam rá. A fiatalságomat. Járhattam volna bulizni, meg pasizni, meg a barátnőimmel szórakozni. Ehelyett állandóan hallgattam a terveit, meg azt, hogy melyik fát hová kell ültetni. Komolyan mondom, ha valaki még egyszer kiejti a száján azt, hogy leander, azt agyon lövöm. Severin Storm, a tehetséges építészeti üdvöske...egy faszkalap. Egy lúzer. Egy igazi seggfej! Egy anyaszomorító bájgúnár! Ez a véleményem róla. Remélem a pokol kénköves tüzén fog elégni!


Az autóm csendes morgással gördül fel a felhajtóra. New York városa több részre oszlik fel. Brooklyn csak az egyik része, és meglehetősen hírhedt, hála a médiának. De mint mindenhol, itt is vannak rendezettebb, jobb részek. Dyker Heigths épp ilyen. Átlagos, közép és felső-osztálybeli családok vettek itt telkeket, majd építettek otthonos, impozáns házakat a környékre. Itt alacsonyak a kerítések, több szintesek a házak és magas fák árnyékolják az utcákat. Nincs szükség extra védelemre, mindenki tisztában van azzal, hogy a házak riasztóval vannak felszerelve és mindenki otthonában van fegyver. A környék itt rendezett. Csendes. Rendszeresek a lakógyűlések és senki nem háborgatja a másikat.
A ház, amelyben lakom igazán elegáns. Vörös téglából készült, félköríves nappali, hatalmas első és hátsó terasz. Gyönyörű márvány lépcső vezet fel az első szinten lévő bejárathoz, amelyet kovácsoltvas korlát egészít ki. Nagy ablakokkal rendelkezik, amin keresztül csak úgy árad be a fény. A környéken jó a közlekedés, az iskolák, az óvodák is barátságos környezetet teremtenek a lurkóknak. Közel van egy park, és a part sincs sokkal messzebb, ahol kikapcsolódni, sportolni lehet. Számos kiváló étterem színesíti a környéket, ahol a szórakozni, pihenni vágyók egyaránt megtalálják a számításaikat. Karácsonykor és Halloween idején hatalmas tömegek jönnek erre, hogy megcsodálják a dekorációkat, amik mára már jelentős turisztikai látványossággá nőtték ki magukat. Még buszos túrákat is szerveznek ide. Senki ne csodálkozzon, ha a lépcsőjére ülve sorban készülnek vadidegenekről fotók és decemberben vagy októberben úgy kell kerülgetni az embereket tyúklépésben.
De amikor nincs ez az őrület, a környék csendes, visszafogott és békés. Főleg itt, a végén, ahol én lakom. Bevallom, büszke vagyok a házamra. Sokáig tartott, míg összejött rá a pénz, és van némi hitel is rajta, de akkor is megérte. Immáron egy teljes hónapja birtokba vehettem, és azóta sem bántam meg, noha még sok minden van, amit meg kell csinálni, hogy tökéletes legyen. A hátsó kertnél van némi javítani való és a kábeltévét sem tudtam még beköttetni. De akkor is imádom. Még gyerekkoromban megálmodtam, hogy itt, Dyker Heightsen fogok lakni, mikor a nagypapámmal errefelé sétáltunk, csak azért, hogy szép házakat lássunk, ne a megszokott lakónegyedet. Nem túl tehetős családból származom, nekem nagy szó volt ez a fajta életstílus, és a belem kidolgoztam, hogy ide jussak. Vigyázok is mindenre, amennyire tőlem telik. Magam takarítok, ha csak tehetem, gondozom a kertet és tényleg mindent igyekszem betartani, amit csak a lakóközösség szabályzatában benne foglaltak. Hiszen ettől szép ez a környék, hogy bár minden ház különböző, de mindenki figyel a külsőségekre.
Majdnem mindenki...
A garázsajtó kicsit nyikorogva indul fel, hogy be tudjak állni. Már késő van, tíz is elmúlt, mégsem ez az, ami aggaszt. A szembe szomszédom megint nem húzta be a kukáit. A postaládájából pedig kifolyik a hirdetőújság és a levél, ráadásul úgy látom, hogy a fűnyíróját sem találja úgy két hónapja.
- Hihetetlenül irritáló. Hogy lehet valaki ennyire mérhetetlenül lusta? Vagy csak nem törődöm, végül is nincs jogom elítélni - morgom magam elé, és beállok a kocsival a garázsba. Aztán kiszállok és gyorsan megírok egy post it-et. A garázsajtó nyikorogva csukódik le, s míg lefelé tart, én a kezemben lóbálva az aktatáskámat suhanok át a szembe szomszédhoz. A postaládájára ragasztom a cetlit, amire gyöngybetűkkel ennyit írtam: Tisztelt Lakótárs! Kérem, ürítse ki a postaládáját. Zavaró látvány. A kukákat kedden este hat után lehet kitenni és legkésőbb szerdán este tízig kötelező visszahúzni. Megjegyezném, hogy már péntek van. Kérem, orvosolja a problémát. Amennyiben szüksége van segítségre a kertgondozáshoz, kíváló szakembereket tudok ajánlani, ha Önnek nincs ideje erre. De a közösségi szabályzat egyértelműen kimondja, hogy a fű magassága nem lehet több 5 cm-nél és semmiképp nem lóghat ki az utcafronti járda fölé a bokor, ha az akadályozza a szabad áthaladást a járdán. Köszönöm az együttműködését. S.S.
Aztán meggondoltam magam, és gyorsan odabiggyesztettem a pontos címet, nehogy úgy gondolja, rejtőzködni kívánok előle. Nyíltan vállalom, hogy nekem nem tetszik, ahogy elhanyagolja az amúgy új építésű otthonát és kertjét.
A cetlit felragasztom, majd mint aki jól végezte dolgát, a házamhoz sietek. Felmegyek a lépcsőn és már hallom az izgatott szűkölést az ajtó mögül. Zeus kutyám lelkes, illetlenül nyálas fogadtatásban részesít. Lepakolok és gyorsan átvedlek melegítő együttesbe. Bármilyen késő is van, a kutyámat még ilyenkor is kiviszem egy kör sétára, így futócipőbe ugrok és már indulhatunk is a közös esti kocogásra a park felé. Ilyenkor már szinte senki nincs az utcán, jól is esik a csend. Zeus pedig örül, mert hosszú napom volt, egész nap nem láttam. De holnap szombat, ami teljes egészében csak a miénk. Reggel kap reggelit, aztán egy séta, utána pedig elmegyünk Dave-vel és a barátnőjével túrázni egyet. Rám fér a pihenés, mert nehéz héten vagyok túl. Remélem holnap már nem kell a bosszantó szomszédom kukáit nézegetnem, mert akkor magam fogom őket a helyére húzni. De fejjel lefelé. Kezd a kedves szomszéd az agyamra menni egy kicsit. Remélem érteni fog a szép szóból.