roads untraveled

Levi & Kie

énytelen vagyok elismerni, hogy teljesen szétestem. Hetek óta nem voltam egyetlen fellépésen sem, sosem hittem volna, hogy ilyesmit meg fogok tenni valaha, de egyszerűen nem ment, nem is tudom hányszor mondtam le, végig sem gondoltam az egészet. Még most sem menne, de valamit muszáj kezdenem magammal: alig eszem, cigizni szoktam tök sokat, hát persze a piát sem vetem meg, de azért az nem olyan vészes; egész nap filmeket nézek meg alszom. Na meg dalokat írok.  
Írtam egy csomó dalszöveget, de dallamot már nem volt kedvem, akkor igazából mondhatjuk, hogy verseket írtam és meg kellene valakinek zenésítenie, aki beszámíthatóbb állapotban van, mint én. Szerintem próbálom kiírni magamból a bajomat, de eddig még úgy tűnik, hogy nem sikerült, hiába csinálom már egy csomó ideje… Talán egyszer a dallamok is megszületnek a fejemben, régen egy pillanat alatt megvolt a fejemben, de most mintha alkotói válságban lennék.
Annyira árnyéka vagyok önmagamnak, hogy néha, amikor tükörbe nézek, rá sem ismerek saját magamra. Nem segít a dolgon, hogy a szemeim fel vannak dagadva a sírástól, smink sincsen rajtam általában, a hajam meg mindig úgy áll, ahogyan épp kedve van. Ez nem én vagyok…
Levijal megbeszéltük még korábban, hogy összedugjuk a fejünket meg random zenélgetünk, akármi és úgy érzem, hogy ez talán menni fog. Ő úgyis mindig olyan kedves a maga módján, talán pont arra van szükségem, hogy valaki észhez térítsen, mert magamtól azt nem tudom, hogyan csináljam. Saját magamat nem tudom seggbe rúgni. Az tuti, hogy a szomorú dalos Spotify listát eléggé el kellene felejtenem, de nem megy; már rongyosra hallgattam az egészet és képtelen vagyok megunni.
Most is az ordít a fülemben, amikor a metrótól sétálok. Már két AirPodsot elvesztettem, így inkább fejhallgatót rakok a fejemre, ehhez elég nagy tehetség kellene, hogy elhagyjam, talán tudok vigyázni rá.
Néha azért jól esik kicsit mást is hallgatni, például komolyzenét. Azon legalább nem bőgöm el magam olyan hamar, mivel nincsen szövege, de tökéletesen átjön az üzenete attól még. Szeretnék én is úgy zenélni, hogy legyen egy olyan dalom, amit milliószor képesek meghallgatni az emberek anélkül, hogy megunnák – vajon eljutok odáig valaha? Ilyen lelkiállapotban biztosan nem, bár, ha én hallgatom mások szakítós számait, akkor lehet, hogy az enyémeket is hallgatnák, csak eléggé jóra kellene megírni.
A telefont a kezemben tartva igyekszem magam sem tudom hová, igazából GPS koordináta alapján visz az utam valami helyre, ahol a Reptiles próbálni szokott, ide beszéltük meg a találkozót nyitvatartási időn kívül.
Kicsit úgy érzem magam, mintha vámpír lennék és menten elégetnének a magasról tűző nap sugarai, de ezt csak annak tudom be, hogy régen jártam kint ilyenkor. Jól is jön a napszemüveg, különben biztosan nem látnék semmit, meg így elrejti a kisírt szemeimet. Sajnos, bent ez nem fog működni, de talán Levinak nem fog feltűnni, a pasik csomó mindent nem vesznek észre úgysem.
Azért valamennyire próbáltam összeszedni magamat, hogy ne legyek annyira slampos, de jelenleg tök nem érdekel, hogy nézek ki. Fésülködtem, sminkeltem, ez utóbbi talán meg tud gátolni abban, hogy random sírásba kezdjek, na meg azért Levit sem szeretném ilyesmivel kiidegelni, mivel a pasik az ilyen dolgokat nem tudják hova tenni szerintem.
Tehát kezemben a telefonnal, hátamon a gitárommal megyek épp valamerre, és az egyre csak fogyó kicsi pöttyök azt mutatják, hogy már mindjárt megérkezem. Megpillantom az ajtót, benyitok, s közben félrecsúsztatom a fülemen a fülhallgatót.
- Hellóóó, itt vagy? – kiáltom rekedten, amin először meg is lepődöm, fogalmam sincs, mikor beszéltem utoljára. Rövid hezitálást követően elindulok a színpad irányába. Biztosan itt szokták lebonyolítani a próbákat, hiszen minden cucc itt van, majd csak megtaláljuk egymást… De aztán gondolok egyet és inkább írok egy üzit Levinak. Lehet, hogy nem is jó helyen vagyok… Ez határozottan egy bárnak tűnik pedig; hallok pohárcsörgést a pult irányából meg az asztalok és székek is azt bizonyítják, hogy ez egy olyasmi hely, mint amiről beszéltünk.

to Kiara

che sarà, sarà.

A mai próbánk tervezetten kurva rövid volt hála Virgil faszsáságnak, hogy mindent egy kibaszott napra kellett beszerveznie, de igazából le is szarom, mert legalább előre szólt, hogy nem lesz ideje kihasználni a teljes időt a krimó hivatalos nyitásáig. Én mondhatni produktívabb vagyok, mint az elmúlt... faszom tudja mennyi időben de azt hiszem egy jó két, két és fél éve nem sikerült annyi használható dalt produkálnom, mint az elmúlt néhány hétben.. bár az is igaz, hogy a nagyja már félig meddig kész volt, csak basztam belerakni az energiát, hogy befejezzem őket, amire most így, hogy egy fokkal tisztább a fejem már gond nélkül alkalmas voltam. Nem mondom, hogy jól vagyok, hiszen az, hogy anya eredményei javulnak és a kezelés is hatásosnak tűnik az még kurvára nem garancia semmire, így nem fogok előre pisálni a medve bőrére. Szerintem én már sosem leszek teljesen nyugodt ezzel kapcsolatban, hiszen ezek a daganatos szarok alattomos kis köcsögök és bármikor visszatérhetnek az ember életébe.
A csapos már unottan törölgeti a poharakat a pult mögött bár még van egy óra a nyitásig, én meg a bárszéken ülve a sörömet kortyolgatom, mert a többiek már rég elhúztak a picsába, amit egyébként kicsit sem bánok, Kie hamarosan úgyis ideér a megbeszélt találkozónkra. Az utóbbi időben, mármint azóta hogy találkoztunk egész sokat beszéltünk.. mármint magamhoz képest, neki legalább két naponta visszaírtam vagy éppen dobtam valami baszomfaszom emoji reakciót az üzeneteire legalább jelezve, hogy még élek.
Nem is hallottam ahogy benyitott a helyre, mert  a hülyegyerek a pult mögött megállás nélkül valami faszságról pofázott nekem azt is leszarva, hogy már tíz perce arra sem vettem a fáradtságot, hogy hümmögéssel érdeklődést színleljek. A rekedtes hangra viszont felvont szemöldökökkel emelem fel a fejem.
-Mi a fasz... Amy Winehouse visszatért a sírból?-mormogom miközben felállok, hogy az irányába sétáljak.
-Te mi van veled?-kérdezem kicsit alaposabban szemügyre véve.
-Kalap meg a szalmaszál otthon maradt?-érdeklődök a kantáros farmerét végigmérve.-Szólhattál volna, hogy marhát terelünk ma, akkor nem ide hívlak, hanem haza a ranchra.
Valami nem oké ezt még a vak is látja.. mármint nem a ruhájával hanem úgy összességében a kisugárzásával és a pirosas szemeivel, amit ügyesen próbált levakolni valami sminkkel, de az ínhártya vörösségét nem tudta eltüntetni és mivel azt beszéltük, hogy együtt szívünk erősen kétlem, hogy a fűtől lenne ilyen.
-Dobd le a gitárt oda a kis színpadhoz aztán menjünk ki a faszba rágyújtani, mert rád vártam eddig, hogy betépjünk.-nem fogok egyből beleállni abba, hogy mi baszta így meg a lelkét, főleg amíg nem vagyok abban biztos, hogy tényleg van valami.. bár a nőket ismerve majd elkezd egyszer csak beszélni, ha akar.

roads untraveled

Levi & Kie

lpakoltam a fellépős ruháimat a szekrény mélyére, úgy voltam vele, hogy fogalmam sincs, mikor veszem hasznukat ismét. De a dögös cuccokhoz sincs kedvem mostanában, hát amúgy is, kinek akarok tetszeni – senkinek? Most valahogy nem villanyoz fel, ha random pasik füttyögnek utánam, pedig azért olyankor mindig szoktam villantani egy kedves mosolyt rájuk, vagy esetleg még rájuk is kacsintok, ha nagyon kacér hangulatomban vagyok. De ez is most tökre eltűnt belőlem és vissza akarom szerezni, csak nem tudom, hogyan csináljam. Feltehetően a szexinek végképp nem mondható kantáros gatyámban senki nem fog így reagálni, ha elsétálok mellette, de leszarom. Még csak magassarkút se vettem fel, így meg még törpébb vagyok, mint máskor. A Converse megteszi. Egyébként is legalább nem pizsiben vagyok egész nap, már ez is haladás, hogy hajlandó vagyok legalább kimozdulni.
Abban bízom, hogy Levi révén majd megszáll valami ihlet-szerűség, vagy legalább ad majd valami lendületet, hogy elkezdjek dolgozni a dalaimon. Bár, ha ad egy füves cigit, meg mond két jó szót, annak is örülni fogok végül is. Kevés dolognak örültem mostanában, de annak igen, hogy vele találkozom ma. Nem kell jópofizni meg ilyesmi, de azért tartanom kell magam, hogy ne bőgjek, úgyhogy ez még a jobbik eset talán, mintha hazamennék a szüleimhez, ők úgyis csak szekálnának Lannel, amire meg végképp semmi szükségem nincsen, még csak gondolni sem akarok rá, persze ez nem sikerül, de azzal álltatom magam, hogy idővel majd kevesebbszer fogok. Ahogyan azt is el kellene engednem, hogy megkérdezzem magamtól minden nap, hogy ma jobban vagyok már, mint tegnap?
A kocsma vagy bár, vagy akármi is legyen egész jól megközelíthető a metrótól, szerencsére egy autó sem csapott el útközben. Legalább ők figyelnek rám, ha én most egy kissé dekoncentrált is vagyok.
A kinti napsütés után először, amikor belépek, nem látok túl sokat, így néhány pillanatra szükségem van, hogy hozzászokjak a sötéthez. A bárpult irányából hallok hangokat, de tuti, hogy nem megyek oda a csaposhoz csevegni, míg várom Levit. Aztán hamarosan feltűnik, és amikor megpillantom, egy mosolyt próbálok az arcomra erőltetni. Amúgy, örülök neki, hogy látom, de már lassan olyan régen nem mosolyogtam, hogy el is felejtettem, hogyan kell.
- Majdnem – felelem és megköszörülöm a torkom, hogy visszanyerjem az eredeti hangomat. Végül is én hasonlóképp nézhetek ki, mint egy zombi, úgyhogy találó a kérdés részéről.
Na jó, ezt nem bírnám nevetés nélkül, azonban most csak egy széles vigyorra futja.
- Mit piszkálsz? Nem akarok tetszeni senkinek… - forgatom meg a szemeiemet. - Inkább ölelj meg, annak eléggé örülnék – pillantok rá és lerakom a gitárt a földre. – Baseball sapim van amúgy, az nem jó? De szigorúan csak fordítva vagyok hajlandó felvenni. De ha már témánál vagyunk… csini vagy – állapítom meg, miután feltűnően végigmértem. Ha jól emlékszem, már a múltkor is kiakadt a csini szón, hadd cukkoljam hát ismét egy kicsit. - Randira mész, hm?
A gitárt odaviszem a színpadhoz és gondosan lerakom. Úgy vigyázok rá, mint a hímes tojásra, jó lenne, ha ez kicsit hosszabb életű lenne, mint az előző.
- Nekem nincsen füves cigim, úgyhogy benned bízom, hogy jó fej leszel és adsz belőle – küldöm felé a csábos pillantásokat, hogy majd azokkal biztosan lekenyerezem. - Nem is tudom, honnan szerezzek… - magyarázom, miközben mellé szegődöm és megyünk ki a napra. – Valami sötét helyre menjünk már, mert esküszöm elégek odakint – teszem hozzá. A napszemüvegemet nem akarom feltenni, mert az bunkóság.
Amint kiérünk, bízom benne, hogy lesz valami kevésbé világos hely, ahol a magamfajta vámpírok is túlélnek. Előkapom a zsebemből a gyújtót.
- Ennyivel tudok hozzájárulni a közös projekthez – mondom csüggedten.

to Kiara

che sarà, sarà.

-Majdnem..-ismétlem vissza egy félröhögéssel, szerintem ennél kicsivel kísértetiesebb a hasonlóság, de még jó, hogy ilyen mérhetetlenül bájos az alaptermészetem és nem kezdek el tovább kötekedni ezen... khm... csoda, hogy az ilyen gondolatok miatt nem szakad rám telibe a plafon.
Drámai sóhajjal szorítom a mellkasomra a kezemet.
-Először is.. akkor és addig piszkállak ameddig akarlak, ha már házhoz jöttél.. megjegyzem önként és dalolva a baszogatásért. Másodszor! Faszom beléd.. hát már annyit sem érek neked, hogy kikerázd magad egy kicsit a tiszteletemre? Hát KÖSSSSZ szépen. Így még legalább tizenkétszer meggondolom, hogy egyáltalán megérdemled-e azt az ölelést.-de közben már lusta léptekkel sétálok felé, hogy legalább néhány másodperce, meg persze a magam trehány, lusta geci módján félkézzel magamhoz öleljem.
-Hát nem is tudom, hogy elfogadjam-e a baseball sapit.. talán akkor ha néhány olajfoltot az arcodra kenünk és egy kis pörkölt szafttal lecsöpögtetjük a fehér felsődet, hogy olyan igazi tróger kamionos feelingbe nyomathasd...-mérem végig egy kissé elgondolkozva, mintha komolyan is gondolnám, hogy ez a mások opció, amit ki lehetne hozni a jelenlegi szereléséből. Legalább már valami használhatóbb arcot vág és nem úgy néz ki, mint aki most szökött meg hozzám egy anonim alkoholista találkozóról.
-Ja hát köszi, hogy észrevetted.Nem lehet mindenki akkora sztár, hogy csak úgy az ablakpucolós göncében nekiinduljon a nagyvilágnak, van akitől elvárják, hogy csini legyen..-a kelleténél legalább öt fokkal jobban megnyomom az általa használt jelzőt.-Persze, baszod, egyből kettőre is.-bólogatok nagyokat. Én meg a randik az aztán az igazi mókavonat. Kell a bánatnak.. van elég bajom így is.
Kissé türelmetlenül toporgok az ajtó irányába, hogy húzzunk már kifele rágyújtani, amíg ő lerakja a gitárját.
-Te komolyan az én jóindulatomra alapoztál?... merész, merész.. Csak baszakszom, be ne fossál és a szemeiddel se kell leszopnod! Van elég nálam.-terelgetem kifelé, amikor végre mellém ér.
-Még ki sem értünk és te már vinnél egy sötét sikátorba hát minek nézel engem, te nő?-kérdezem és a válla fölött átnyúlva nyitom neki az ajtót és én a kék szemeimmel a benti félhomály után szinte meg is vakulok, amint kilépünk az utcára.
-Faszomat már.-hőbörgök a homlokomhoz emelve a tenyeremet, hogy leárnyékoljam a szemeimet és máris megcélzom az épület másik oldalát, ahova már nem tűz a nap.
-Egy egész öngyújtó? WOW szóhoz sem jutok... de legalább csikk taposód is van...-pillantok le a cipőjére.-Azzal együtt már a kétharmadát biztosítottad a bulinak.-bólogatok elismerően miközben előveszem a zsebemből a fém cigaretta tartót, hogy kihúzzak belőle egy spanglit. Az öngyújtót átvéve kezdem meg a szálat, hogy az első fos szívás nekem jusson mielőtt átadnám neki neki a lehetőséget.
-Na? Mesélsz, hogy mi a geci van?-térek a lényegre átnyújtva neki a szálat.

roads untraveled

Levi & Kie

em is tudom, ezt most bóknak vegyem, vagy ne.
- Én messze vagyok még attól, hogy ott tartsak, ameddig ő eljutott, főleg így, hogy alig írtam érdemben dalokat az elmúlt időszakban… vagyis írtam, de alig vagyok kész velük, áh, hagyjuk... – sóhajtok csüggedten. Nem is fűzöm tovább a gondolatot, majd később úgyis megmutatnom Levnek, hogy miket írtam. Csak kicsit sugárzik belőlem a negativitás, meg is érdemelném, hogy Lev jól pofán csapjon egy lapáttal, hogy észhez térjek. Adjak neki tippeket?
Már akkor elvigyorodom, amikor alaposan kioszt. Annyira hiányzott már ez, de komolyan. Valahol legbelül tudtam, hogy el kell ma jönnöm.
- Persze, hogy megérdemlem – felelem határozottan, mielőtt megölelne. – Egyébként meg sminkeltem is meg minden, fésülködtem, nem értem, mi nem tetszik… nem jön be a kantáros gatya? Jó kislányos. Az tény, hogy nem túl praktikus, ha ki akarod csomagolni belőle a csajt, de szerintem elmegy, meg ne akarj kiszedni belőle, jó? – kibújok az öleléséből, majd végignézek magamon, és bevillan, hogy volt régen egy hasonlóm, abban jártam a játszótérre homokozni, mikor ovis voltam. - Máskor valami átlátszóban jöjjek, az jobban bejön? A kedvedért örömmel – kacsintok rá. De ez az egész is olyan vérszegényen megy most, mint amilyen én magam is vagyok. Vissza kell még rázódnom a normális életbe.
- A kamionos feeling nem jön be – válaszolom nevetve. – Meg azok a pasik csúnyák és büdösek is, én nem akarok olyan lenni… Valami koszos autószerelős jobb lenne akkor már, bikinifelsővel meg ezzel a gatyával, na? – Nem mintha bármi közöm is lenne az autókhoz, de a látszatot fenn tudnám tartani. -  Szerintem te túl sokat aludtál éjjel, mert ahhoz tehetség kell, hogy ennyi faszságot összehordjon valaki – állapítom meg, miközben ránézek. Talán egy fokkal már több az életkedvem, pedig még alig vagyok itt három egész perce.
Mosolyogva rázom meg a fejemet.
- Nem hagysz békén, jól van… - jegyzem meg. – De aww, kösz, hogy ekkora sztárnak tartasz, ja vagy nem rólam beszélsz? – heccelem a poén kedvéért. – Te pedig ha fenn akarod tartani a menő srác imázst, valami kevésbé cukiban kellene járnod… ez eléggé boyfriend style, de te tudod… - vonom meg a vállamat. Amúgy jól néz ki benne. Igazából sosem néztem még meg magamnak úgy, valahogy eszembe sem jutott.
Ennyit arról, hogy Levi pasiból van és úgysem fogja észrevenni, hogy lúzer üzemmódban működöm most. Eléggé durva, hogy már az első pillanatban észrevette, hogy valami más. Pedig szerintem a gatyám nem annyira szokatlan jelenség…  
- Hát, aha – vallom be töredelmesen vigyorogva, amikor visszatérek a színpad felől. – De ha nem adsz, akkor van sajátom, csak abban semmi izgalmas nincsen. De örülök, hogy nem kell megdolgoznom érte, hálás vagyok. Nem is nagyon lenne most kedvem hozzá… se szemmel, se sehogy. De tudtam, hogy számíthatok rád – mondom, miközben kifelé tartunk a pokol irányába. Csak két ilyen elvetemült akarhat ilyen dög melegben a napra kimenni, de hát a jobb kedélyállaportért megéri, úgysem tart sokáig. – Felőlem te maradhatsz a napon, ti olaszok úgyis imádjátok a meleget meg a napsütést, nem? – mondom ezt spanyolként, jó szöveg. Máskor nincs bajom vele, sőt. De ha hetek óta annyira mozdulok ki csak, hogy lemenjek a boltba szerezni valami kaját, hogy ne pusztuljak éhen és semmi mást nem csinálok, akkor eléggé el tudok szokni tőle. Nem is vágyom most arra, hogy a parton süttessem magam a napon.
- Hát na – húzom el a számat. – Azért örülök, hogy a cipőmmel elégedett vagy – bólogatok. – Ja te sajnálnád a szép fehér cipődet ilyesminek kitenni, mi? Ha ezen múlik, örömmel taposok – vonok vállat, és figyelem, amint Levi előszedi a fém dobozkát és amikor kinyitja, ott sorakoznak benne szépen a spanglik. - Hogy csinálod, hogy ilyen fehér? Mármint a cipőd… Én egyszer raktam mosógépbe és be is krepált – magyarázom grimaszolva. Azóta nem jellemző, hogy fehér cipőt hordjak, legalábbis olyat, amit nem tudok rendesen takarítani, mert nyilván engem tapos össze mindenki és folyton mocskos, azt meg utálom.
Átveszem Levitól a szálat és beleszívok. Jó ideje nem volt hozzá szerencsém, pedig lehet, hogy jobban jártam volna az elmúlt hetekben, ha szerzek valahonnan, akkor legalább nem a sírástól lett volna vörös a szemem folyton…
Lev az a kivétel, akinek jó szeme van a dolgokhoz és átlát a szitán. Oké, nem fogom hülyére venni, meg amúgy is, mi értelme lenne?
- Hát… - kezdek bele, ahogy kifújom a füstöt. Hirtelen nem is tudom, hogy öntsem szavakba. – Asszem, rá akartam mászni a legjobb barátomra, aki nem volt teljesen boldog ettől, mivel barátnője van és nem tudom mi van most... Vagyis nemcsak akartam, rá is másztam. – Ez egészen szalonképesre sikeredett, szerintem mindent elmondtam ezzel az egy mondattal. Szerintem a fejemre van írva, hogy kicsit lazább erkölcsű vagyok, legalábbis nem csinálok akkora problémát ezekből a dolgokból, mint mások.

to Kiara

che sarà, sarà.

-Hát ismerve a végkifejletet talán nem is baj, hogy nem tartasz ott.-vonom meg a vállaimat.-Mit feszengsz? Van az úgy, hogy nem jönnek a szövegek, akkor hagyni kell kicsit a faszba. A nagy erőlködésnek úgyis csak szar lehet a vége. Szóval ezen ne stresszelj.-én is jó darabig használhatatlan voltam ilyen szempontból, szabályosan vért izzadtam néhány új szerzeményért, amit be tudtunk mutatni szóval, ha valaki, akkor én teljesen átérzem, hogy mekkora szívás, amikor elhagy az ihlet. Ez viszont akármennyire kilátástalannak tűnik csupán egy átmenet, mint minden más.
Látom rajta, hogy valami nincs a helyén, de a mosolya nem tűnik erőltetettnek, ezért máris fejben vállon veregetem magam, hogy az én ragyogó személyem mellett az ember nem tud búval baszott maradni.
-Fasza, követelőzni azt persze tudsz.-sóhajtok lemondóan miközben megölelem.-Ahha meg is van igen... jó kislányos... az a bajom... Hát na majd azt én eldöntöm, hogy ki akarlak-e szedni belőle vagy sem.-tettetett felháborodással húzom fel az orromat miközben elhúzódik tőlem. Fú hát ennyire kellett az a faszom ölelés?-Egyébként nem tudom leginkább az összhatás bassza az agyam szerintem.. meg ez a buzi nyakörv szerű nyaklánc.. ezt mondjuk visszavihetnéd a 2000-es évekbe ahonnan előkotortad.-összeráncolom az orromat egy félvigyor kíséretében.
-Na geci.. az előbb még azt mondtad ne akarjalak kiszedni a gatyádból most meg itt kínálkozol, hogy majd átlátszóban jössz a kedvemért... te szégyentelen.-ingatom meg a fejemet röhögve. Jajj de kurva jól esik, hogy járathatom a pofámat anélkül, hogy tudnám, hogy a másik félnek a lelki világában gyalogolok éppen két lábbal. Kie már ismer, tudja, hogy leginkább csak hobbiból baszakszom, mert ha bántani akarok valakit az kurvára nem így néz ki.
Az ajkamba harapva bólogatok végigmérve őt, magam elé képzelne ezt a szettet bikinifelsővel.
-Jó azt úgy nagyon adom.-bólogatok vigyorogva.
-Szerintem meg azt akartad mondani, hogy 'köszi Lev, hogy ilyen jófej vagy', ahelyett, hogy itt beszólogatnál, hogy miket beszélek...-morgok rá, de a szám sarka felfelé görbül, ahogyan az övé is, nekem meg ez a fontos. Nem akarok most totál lejönni az életről, hogy végre egy kicsit normálisabban működök.
-Mary Poppinsról beszélek, baszod, hát hányan vagyunk még itt, ki másról ugatnék? Hát nem róla...-intek a pult mögött tevékenykedő srácra, aki értetlenül pillant fel rám.
Megrökönyödve akadnak fel a szemöldökeim a következő megszólalására.
-Egy mondaton belül sikerült két jelzővel megsértened..CUKI? BOYFRIEND STYLE? Picsán foglak rúgni...-forgatom meg a szemeimet, miközben figyelem ahogyan felém sétál.
-Hát, aha? Akkor legalább a melleket kitehetted volna vagy valami..-panaszkodok tovább.-Fizetségként el sem fogadnám tőled... amúgy simán..-széles mosoly jelenik meg az arcomon és követem őt kifelé, hogy végre valahára rágyújthassunk.
-Csak félig vagyok olasz... és igen, szeretem mindkettőt, de kiég a kibaszott kék szemem.-a munka miatt éjjeli bagoly vagyok, így általában a nap nagy részét átalszom. A fennmaradó időben meg kurvára nem kint lógok New York csodálatos levegőjén. Bár idén nem ártana többet a parton lenni meg ilyenek, hogy valami jó színem legyen.. csak akar a bánat kánikulában a napon dögleni.
-A cipőddel nincs bajom. OHHH hát hála a magasságos égnek... már vert a víz, hogy hogyan óvjam meg a cipőmet.-mondom ezt merő szarkazmussal neki.
-Elárulom a titkot... de nehogy tovább add bárkinek mert kurvára meg kell öljelek akkor....-közelebb hajolok, mintha a világ legbizalmasabb információját készülném megosztani vele.-Két napja vettem azért ilyen fehér.-elnevetem magam mielőtt intézném, hogy füstöljünk is ne csak a pofánk járjon örökké. Mármint főleg az enyém, hiszen közben nekiszegezek egy kérdést.
Kissé elkerekednek a szemeim miközben a válaszát hallgatom.
-Legyek az új legjobb fiú barátod?-vonogatom meg a szemöldökeimet, hogy kicsit oldjam a feszültségét.
-A faszságot félretéve... ööö... vázolnád a körülményeket, hogy egy kicsit jobban értsem mitől is indultál meg?-kérdezem, hiszen ha már ezt így elmondta nekem akkor nyilvánvalóan beszélni szeretne erről, akkor viszont egy pontosabb képre van szükségem mielőtt elkezdek ugatni.

roads untraveled

Levi & Kie

z a bajom, hogy a szavak még csak jönnek, de a dallam valami miatt nem akar. Biztosan kiégtem, kösz Lan. Tönkretett teljesen… de az tuti, hogy nem megyek vissza sütit sütni.
- Na ja, nem akarok még meghalni – bár valamiben úgyis meg kell, lehet, hogy a bánat fog megölni vagy elcsap egy autó hazafelé, amikor a nyomorult életemen gondolkodom. – Nem feszengek, csomó szöveget írtam, majd megmutatom később. Imádni fogod őket, ebben biztos vagyok – ja nem, de majd ha azt látom, hogy szikrákat szót a szeme vagy éppen a haját akarja tépni a sok szakítós szövegemtől, majd jól elmenekülök, mert tuti, hogy utána kapnám az áhított pofáncsapást a lapáttal.
Pont erre van most szükségem, hogy kicsit – nagyon – kibillenjek a hétköznapi szarságból, hogy végre csináljak valami mást, olyasmit, aminek értelme is van.
- Jó illatú vagy – mondom bele a pólójába, miközben megölel. – Örülök, hogy a kedvemért ma tiszta pólót vettél fel, alig vártad, hogy megölelhess, mi? – húzom az agyát tovább. – Ha mégis úgy döntenél, hogy igen, annak nagyon rossz vége lesz, elhiheted – fenyegetem meg. Az tuti, hogy jól seggbe rúgom, ha ki akarna kezdeni velem, én kollégákkal nem kezdek. Egyszer volt egy dobos, de az csak egy botlásom volt, az meg belefér egyszer igazán. A többire – ha volt -, akkor meg jobb is, ha nem emlékszem. De most beszámítható vagyok, úgyhogy tudom, mit beszéltek meg csinálok, vagy nem csinálok.
- Látom, hogy nem vagyok neked elég jó – állapítom meg tettetett szomorúsággal, még az ajkaimat is lebiggyesztem. – Mióta értesz ilyen jól a divathoz, hm? Az kicsit buzis szakma, vágod? Én nem ítélkezem meg semmi, csak… hát na. A zene jobban illik hozzád – próbálom halál komolyan előadni magamat, de a végére már kénytelen vagyok vigyorogni, mert nem bírom visszatartani. Kicsit már az arcom is fáj, elszoktam ettől. Talán többet kéne együtt lógnunk, de az biztos, hogy kiidegelnénk egymást egy idő után.
- Hallottál már arról, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek, ugye? – kacsintok rá. -  De jól van, ebben igazad van, egy szégyentelen csaj vagyok, sosem tagadtam – ismerem el és még a vállamat is megvonom egy kicsit. Na nem reklámozom ám ezt úgy igazán, de általában, ha rám néznek, azért elsőre látszik, hogy nem egy kis szende szűz vagyok. Ma ezzel a gatyával próbáltam ezt a látszatot kelteni, nem vált be. Levi meg már talán ismer annyira, hogy elfogadjon ilyennek, csak kicsit baszat miatta, de nem is ő lenne, ha nem piszkálna.
- Na te csak ne harapdáld a szádat, nem kell itt flörtölni velem meg ilyenek… seggbe foglak rúgni – jelentem ki felszegett fejjel nagy bátran úgy, hogy legalább egy fejjel kisebb vagyok Levitól. Meg is lököm egy picit, hogy kibillentsem ebből az állapotból. Mivel „kicsi a bors, de erős”, így még akár győzhetek is ebben a harcban. – Tudjuk, hogy jó fej vagy, csak adod itt a kis érzékeny lelkűt most – mosolygok rá annak ellenére, hogy rám morog. Olyan, mintha meg akarna harapni, ezekkel a szemekkel azért ijesztő tudna lenni, ha akarna, de én nem félek.
A pultos srácra nézek, egy másodperc erejéig, akiről megtudom, hogy ma megfelelően öltözött fel. Majd visszapillantok Levira.
- Szerinted ebben pucolok ablakot? – kérdezek vissza felháborodva s közben a gatyámra mutatok. – Nem kell simogatnod az egómat, általában a helyén van, most kicsit nem, de majd összeszedem magam, na – legalábbis bízom benne, hogy helyreáll a rend a lelkemben, különben lehúzhatom a rolót, mert ha nem fogok tudni dalokat írni, akkor lőttek itt a nagy karriernek meg az álmoknak.
Eléggé tetszik az ötlet, hogy szívjunk el egy spanglit, de igazából már most is úgy érzem, hogy Lev mellett nem lesz szükség ilyesmire, mivel ő maga kellőképp ki tud rángatni a melankóliából már azzal, ha megszólal. Ugyanakkor ilyen kecsegtető ajánlatra nyilván nem mondok nemet, tehát jóhogy vele tartok.
Elégedett vigyor terül el az arcomon, ahogy játssza nekem a sértődöttet.
- De kis érzékeny vagy ma tényleg… erre amúgy buknak a csajok, azt tudtad? – kérdezem tök ártatlanul. – Ja, tényleg, a nagy szemeiddel bolondítod magadba őket... azért elég menő, ha van egy ilyen extra feature-öd – Nyilván a pasiknak jutnak ezek a nyerő dolgok. A hosszú szempillát meg hadd ne említsem… a világ igazságtalan a nőkkel, persze tisztelet a kivételnek. Hiába vagyok spanyol, nem sikerült bemákolnom, így marad a jól bevált műszempilla, ami persze most nincs rajtam, hiszen az utolsó szálig lesírtam a szemeimről két nap alatt. – Az nem fog menni, mint látod a nyerő outfitem miatt, de majd leközelebbre hozok neked sütit, jó? – kacsintok rá. – Oh, ezt bóknak veszem, köszi – bököm oldalba, amint kifelé tartunk. Ez már jócskán ingerküszöb feletti beszélgetés, de milyen szerencse, hogy az enyém kellőképp magasan van, hála az égnek. Nem is tudom elképzelni, hogy az átlag csajok ezt a dumát hogyan fogadják - valószínűleg végig zavarban vannak.
- A napszemüveg eléggé jó találmány – jegyzem meg tök ártatlanul, miközben a magamét jelentőségteljesen az orromra csúsztatom arra a rövid időre, míg a napon vagyok. Egy fokkal elviselhetőbbé teszi a létezést, de amint árnyékba érünk, visszatolom a fejemre.
Vigyorogva rázom meg a fejemet, miközben hálát adok az égnek, hogy a Converse-t vettem fel, nem pedig valami kis csinos platformos darabot, amit előszeretettel viselek a pöttöm magasságom kompenzálására.
- Na mondjad – bíztatom, hogy árulja el a nagy titkát. Felcsillan egy reménysugár, hogy én is fogok ezután fehér cipőt hordani, de amint kimondja, hogy két napja vette, legszívesebben jól megcsapkodnám. – Ajj, menj már a francba! – nevetek én is vele együtt. – Megérdemelnél valami testi sértést is, de félek, hogy elejtenéd azt a drága cuccot, és kár lenne érte… na gyújtsad már meg! – noszogatom türelmetlenül.
A kérdés, amire számítottam, hogy eljön, nem sokat váratott magára. De végül is jobb túllenni rajta az elején, legalább képbe kerül, hogy mi a bajom, hiszen tudja, hogy van valami.
- Jelenleg nyitott a pozíció, csak mondom… - kacsintok rá, de tök komolytalanra véve a dolgot. Ugyanakkor ez az igazság, meg talán ő az jelenleg. Visszaadom Levnek a spanglit közben. – Nem akarom veled is elcseszni, szóval, bocsi, ezt nem játszom be újra – jelentem ki eltántoríthatatlanul. - Hm, nem tudom igazából… előtte kurvázott le a csaja, mikor együtt talált bennünket a lakásában, aztán vele egy kicsit összekaptam, nem sok hiányzott, hogy megtépjem – magyarázom, miközben próbálom felidézni annak az estének az eseményeit. – Rohadt sokat ittam amúgy. Emlékszem, hogy mintha féltékeny lett volt rád – mutatok Levira ebben a pillanatban. – Mármint Lan, ő a srác… pedig mondtam, hogy tök ártatlan az egész veled. Aztán meg nem tudom, ott ültem az ölében és már a pólóját akartam lecibálni róla – vonom meg a vállamat. Ez eléggé sokat elmond arról, hogy egy kicsit tényleg szégyentelen vagyok.

to Kiara

che sarà, sarà.

-Hát ezzel a hangsúllyal kurvára nem győztél meg.-fintorgok egyet, hiszen merő szarkazmustól csöpögött minden szava. Jó ég... mi a faszomról írhatott dalokat?
-Ez az, szivi, udvarolj még.-elnevetem magam dicsérete hallatán az ölelés közben.-Ja, pont így ahogy mondod. Tiszta póló, kölni... még fürödtem is reggel... el van kényeztetve a picsád.-mintha tényleg csak az ő tiszteletére lennék tiszta.-Most fenyegetsz vagy flörtölsz? Nem igazán tudom eldönteni.-vigyorgok rá pofátlanul. Persze eszemben sincs tényleg rámozdulni, de attól még a számat járathatom, főleg, hogy sorba dobálja a magas labdákat, már amikor éppen nem totál nyíltan túráztatja az agyamat. Mindketten csak szórakozunk ez pedig így tök jó.
-Ez az! Bűntudatkeltés! De ügyesen csinálod. Kellene hozzá, hogy legyen lelkiismeretem, de szép próba volt.-bólogatok elismerően.
-Fúúúú de kibaszott bátor vagy ma. Te itt nekem ne buzizzál, mert megrendezlek igen hamar.-hitetlenkedve rázom meg a fejemet. Hát öcsém, de ki van nyílva ma a csipája valakinek... na nem baj, ezzel legalább tudok mit kezdeni. Ha csak lógatná az orrát maximum a vállát tudnám megveregetni, olyan igazi balfasz módon, hogy nem lesz gond.
-Ja mert én az a típus vagyok, aki csak úgy néz, nem?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet.-Na legalább beismered.-sóhajtok fel megkönnyebbülve. Valószínűleg tényleg csak az a bajom a mai ruha választásával, hogy kurvára nem passzol a személyiségéhez, amit már volt szerencsém megismerni. Egyébként szemem se rebbenne. Na nem mintha telesírnám ma a párnámat, hogy se mellet, se segget nem sikerült kipakolnia.
-Hozzak egy sámlit, hogy könnyebben tudj fenyegetőzni?-vigyorgok rá, szinte meg se mozdulok ahogyan meglök, de egy másodpercnyi hatásszünet után látványosan megjátszva tántorodok oldalra.-Faszomért kell itt erőszakoskodni...-sóhajtok drámaian.
Arra, hogy csak adom az érzékeny srácot már nem mondok semmit csak szórakozottan nevetek. A kis pofátlant ennyivel nem tudom megijeszteni, mondjuk egyébként nem is ez a célom.
-Hát tudja a tököm, de vagy ebben vagy bikiniben... ez a két lehetősége van a fejemben.-vonom meg a vállaimat.-Azt csinálok, amit akarok.-pillantok rá jelentőségteljesen. Na hát majd még megmondja nekem.... persze. Ahhoz korábban kell felkelnie.
Nagyon kell már nekem az a jó cigi. Egész nap nem szívtam... viccelek. Reggel elzörgettünk Red-del egy lazát, de mikor volt az már?
-Ohh tényleg? Kérlek mesélj még arról, hogy mire mozdulnak a nők..-pillantok rá lelkesedést tettetve. Ezzel nem nagyon szokott gondom lenni.-Hát ja... anyu, apu jól összepakolt.-bólintok egyetértve. Igaza van egyébként tényleg a szememre szoktak megmozdulni a csajok, szinte mindegy nekik, hogy mi van rajtam, főleg ha az a lényeg, hogy mi van a ruhák alatt.
-Te most tényleg próbálod a dekoltázst beváltani egy tálca sütire?-nézek rá értetlenül és amikor oldalba bök kissé összerándul az oldalam ahogy pont betalál két borda közé egy csiklandós pontba. Faszom... ez a nőknél valami isteni adottság.
-Jól van már menő gyerek. Napszemüveg... az enyém otthon pihen, menj a faszomba.-forgatom meg a szemeimet, már amennyire bírom miközben félig vakon vagyok a kinti fénytől.
Az árnyékba érve a napfény helyett már a kíváncsiság csillog a szemeiben a megváltást és a fehér cipő titkát remélve tőlem. Persze nem egész két másodperc alatt le is rombolom minden esélyét arra, hogy tőlem szerezze be ezt a titkot.
-De kibaszott türelmetlen vagy..-motyogom miközben az ajkaim közé fogom a spanglit, hogy meggyújtsam.
Igazából kerülgetem a témát, egyből beleállok abba, hogy mi nyomja a lelkét, mert egyébként kíváncsi is vagyok, hogy mi bassza az agyát, meg egyébként magától szerintem bele sem kezdene.
-Jó majd dobd át a formanyomtatványt és elküldöm a jelentkezésem.-vigyorgok rá mielőtt beleszívnék a cigibe.
-Faszom, hát mindent jó lehetőséget el kell baszniuk ezeknek a nyomorultaknak.-sóhajtok a fejemet rázva.
Lustán szívok még egyet miközben hallgatom és átadom megint neki a szálat.
-ohhh hűűű..-egy kissé elkerekednek a szemeim a potenciális csajbunyó hallatán.
-RÁM? Az éneklős este miatt? Csak gratulálni tudok annak a szerencsecsomagnak..-nevetek. Vicces, hogy a srác volt kiakadva, hogy Kie rámászott, de féltékeny volt az első találkozásunk miatt. Szép munka.
-Szóóóval... összefoglalva... A srác féltékeny volt... az ölében voltál... gondolom volt egy kis ez-az... aztán egyszer csak ezek után még ő akadt ki, hogy mentél volna tovább?-kérdezem, csak hogy felmérjem, hogy jól értettem-e a dolgokat.

roads untraveled

Levi & Kie

alványan elmosolyodom, de még nem szedem elő a dalaimat – verseimet?, egyelőre nem akarom Levit kiakasztani velük az elején, épp elég lesz később. Inkább nem is akarok rájuk gondolni, mert különben megint jön a gombóc a torkomba és most nem akarok újra szétesni.
- Tudtam én, hogy rendes srác vagy - villantok rá egy mosolyt, amikor kibújok az ölelésből. - Én is tiszta ruhát vettem fel a kedvedért, még akkor is ha utálod – vonom meg a vállamat. Na igen, az átlátszó ruha nagyobb sikert aratott volna, de majd talán legközelebb, ha nem leszek ilyen mocskosul szar lelkiállapotban. – Miket beszélsz itt össze? Nem flörtölök, hagyjál már… - rázom meg a fejemet erre a felettébb sértő kérdésre. – Ilyen az alaptermészetem, észrevehetted volna már… csak olyan, mintha – kacsintok rá. Mit csináljak, ha ezek ilyen automatikus mechanizmusok nálam?
Elismerő szavait követően megint nem bírok csendben maradni.
- Ja kösz, tudom. Akkor te valami lelketlen szörnyeteg vagy, arra célzol? – pislogok nagyokat. -  Eléggé rosszul csinálod, jobb, ha tőlem tudod – húzom el a számat kissé, megerősítve az elmondottakat. Biztosan van, aki elhiszi, de az nem én vagyok.
Felvonom a szemöldökömet, amikor kiakad. Végül is, számítottam valami hasonló reakcióra.
– És kiforgatja a szavaimat! Mit is mondhatnék? – még akkor is, ha nem teljesen így van ebben az esetben, de máskor simán, meg jól hangzik ez így. – Bátor vagyok meg nagy a pofám és eléggé rossz kombó ez a kettő így – óh, hányszor megütöttem már a bokámat miatta, de soha nem tanulok a hibámból. Ez olyan dolog, amit nem tudok kontroll alatt tartani, kivéve, ha olyan vastag szürke ragasztóval leragasztják a számat, akkor egészen ártalmatlan vagyok. - De milyen jó, hogy te is így vagy ezzel, legalább valamiben hasonlítunk – állapítom meg nagy bölcsen.
- Az mindenkinek jobb, ha engem csak nézel, azt megengedem, mert olyan jó fej vagyok. Ja meg ugye szégyentelen is és így kibírom, hogy legeltesd rajtam a szemeidet, oké? – Ha már a közönség soraiban is azt csinálják úgyis, akkor mit számít, hogy egy emberrel több vagy kevesebb, ugye? Honnan a fenéből is jött ez az egész? Már nem is emlékszem, de az tuti, hogy fényévekkel jobb kedélyállapotban vagyok, mint mielőtt beléptem ide, úgyhogy már megérte elvonszolnom magam idáig az ablakpucolós szerkómban.
Hiába próbálom lökdösni, ellenáll és láthatóan jól szórakozik a bénázásomon. Nem tehetek róla, hogy csak ekkorára nőttem, na. – És még ki is csúfolsz, szép – játszom meg a sértődöttet. Aztán ez elillan hamar, ahogy mégis „sikerül meglöknöm” őt és mosolyra húzódnak az ajkaim. – Na, megy ez – bólogatok elégedetten, mintha én lennék az, aki okozta az iméntit. Előszeretettel szívják a véremet a termetem miatt, már vártam, hogy Levi mikor dobja be a dolgot. Milyen szerencse, hogy ha cicaharcra kerül sor, akkor nem számít, hogy mekkora vagyok, többnyire bele tudok kapaszkodni bárki hajába, onnantól kezdve meg nyert ügyem van. Fiúkat meg nem szoktam terrorizálni, csak azt, aki megérdemli.
- Nyugodtan kiverheted a fejedből ezeket a gondolatokat, hogy én milyen szerkóban pucolok ablakot – megnyomva egy kicsit az én szót. Milyen pasi-dolog már ez is… mindig csak fantáziálgatnak a nőkről, olyan, mintha valami hobby lenne ez nekik. Hála az égnek, hogy nem pasi vagyok, mennyivel hasznosabb dolgokon jár az én agyam… vagy az is lehet, hogy nálunk a „mit vegyek fel holnap?” ezt helyettesíti. Bár jelenleg ilyen jellegű problémám sincs. Gondolom pólót meg valami laza rövid gatyát, hogy nem süljek meg otthon.
A következő pillanatban kitör belőlem a nevetés.
- Ez a mi titkunk, örülj neki, hogy egyáltalán ennyit elárultam – felelem nagy rejtélyesen. Mintha amúgy nem tudná. De láttam már olyat, hogy tökre nem volt képben a srác, hogy mi a helyzet, ő bizonyára nem tudta; van, aki nem látja a fától az erdőt, na az olyanokkal egy ideig foglalkozom csak, aztán feladom. – Ja, egész jó munkát végeztek – teszem hozzá csak úgy mellékesen.
És megint a nemlétező dekoltázsomnál tartunk. Pillantásából ítélve gondoltam, hogy fennakad az ajánlatomon.
- Nemcsak próbálom, hanem meg is teszem – mondom határozottan. - Szerintem jó üzlet. Az én sütim különleges - mosolygok rá sejtelmesen. – Képzeld, vicces sütit is tudok, az biztosan érdekelne, na? Ez eléggé jó ajánlat – bár régen csináltam már, de ezen ne múljon, bármikor össze tudok dobni egy kedélyjavító desszertet, csak kár, hogy egyedül nem poén, úgyhogy magam szórakoztatására biztosan nem csinálok. Azonban Levi tökéletes partner lenne hozzá.
- Otthon biztosan jobb helyen van, így legalább nem hagyod el. Tök jó, hogy így vigyázol a dolgaidra – jegyzem meg némi iróniával megfűszerezve, miután lehurrog. Simán megtehettem volna, hogy szó nélkül hagyom, de nem megy.
Aztán már majdnem ott tartunk, hogy tényleg megrugdosom, addig-meddig szívja a vérem itt a fehér cipő know-how kapcsán, de csak nevetek vele együtt. – Az vagyok – persze, hogy nem én vagyok a türelem mintaképe, rá van írva a fejemre. – Nem mintha te türelmesebb lennél… már minden bajod volt odabent – forgatom meg a szemeimet, majd figyelem, ahogyan meggyújtja a cigit.
- Védjük a környezetet, fel vagy véve, oké? Egy interjú azért lehet, hogy nem lett volna rossz előtte, de mindegy már – sóhajtok drámaira véve a dolgot.  – Közös munka volt, de nem csinálok ilyet többé, már megbántam – talán. Azt hiszem. Vélhetően. Bizonyára. Megbántam? Jól is elsülhetett volna, de mi nem az a páros vagyunk, akiknél igen, ezt kénytelen vagyok belátni, lehet, hogy mással működött volna... nem számít, soha többé, az tuti.
- Bejön a cicaharc, hm? – kérdezem incselkedve egy mosoly kíséretében. Nem értem, mit esznek a pasik azon, ha két csaj harcol, számomra örök rejtély marad ez. – Ja, azért. Előtte még sosem mondta, hogy baja lenne ilyen dolgokkal, pedig eléggé sok pasi vesz körül általában… - vonom meg a vállamat. Nem kifejezetten szoktam beszélni róluk, mert minek? Leviról is mondtam nagyjából két szót, ha jól emlékszem. – Nagyjából így volt aha. Aztán jól leléptem, mivel annyira felhúztam magam, hogy jobbnak láttam inkább eltűnni onnan. Az volt a baja, hogy megcsalja a nőjét velem… - Erkölcsi kérdésekben sosem voltam jó, de tény, hogy sosem csaltam meg senkit még, én inkább a másik oldal vagyok, a szégyentelen csaj, hisz tudjuk. – Legalábbis pár héttel később, amikor újra találkoztunk, akkor abból ez jött le. Asszem…- mondom tanácstalan fejjel. – Aztán veszekedtünk – vagyis csak én, mert ő kb. csak pislogott, meg néha mondott tök összefüggéstelen dolgokat, hogy akarta mégis, én nem értem… de mondtam, hogy oké, beszéljük meg, erre meg elhúzott és a Peak view-n ott hagyott egyedül. – Hasson már végre az a cigi, mert kezd visszatérni a szar érzés, amit nem akarok érezni most.

to Kiara

che sarà, sarà.

Horkantva nevetek fel, amikor megkapom a 'rendes srác' titulust. Nem is tudom, hogy valaha bárki használta-e rám ezt a megnevezést... hát szerintem nem.
-Fuu ne is mond.. csak a kantáros gatya miatt bírom féken tartani magam.-vigyorgok rá. Egyébként nincs baj, a választásával, csak szerintem még soha a büdös életben nem láttam ilyen szerelésben és ezért szívom a vérét folyamatosan. Meg persze azért, mert hagyja, hogy egy okádék bukó legyek és nem bántom meg vele.
-Ja nem flörtölsz, dehogy... a szemed is csak rángatózik és nem kacsintgatsz itt rám.-bólogatok eltúlzóan nagyokat az állítására. Tudom én, hogy neki ez az alapállapota, de attól még baszogatni fogom minden egyes adandó lehetőségnél márpedig ma a jelek szerint igen magasra dobálja nekem a labdákat, hogy szépen lecsapkodjam mindegyiket.
-Lelkem az van, lelkiismeretem nincs, vagy valamikor lenémítva felejtettem a fasz se tudja.-vonom meg a vállaimat. Talán ő az egyetlen, aki tényleg ennyire magabiztosan állítja, hogy nem vagyok egy lelketlen rohadék. A fasz sem tudja, hogy mitől látott át rajtam ilyen kurva gyorsan, de panaszkodni nem fogok.
-Nem forgattam én ki semmit.-pillantok rá ártatlanul, mintha tényleg nem pontosan ezt csináltam volna. -Ha engem kérdezel szerintem ez egy kurva jó kombó, de ez gondolom ízlés kérdése.-mindenkinek máshol van az ingerküszöbe, de én nagyon bírom, hogy ő lazán szólogat nekem vissza bármivel is megyek neki.-Te meg én? Pont, mint két tojás.-vigyorgok rá pofátlanul. Egyébként valóban vannak tagadhatatlan hasonlóságok közöttünk, de mégsem olyan erős az egyezés, hogy az felbassza az agyamat.
-Ja, hát te mekkora forma vagy, hogy így engedélyt adsz a bámulásra. Megtisztelsz. Köszi.-hálás pillantással teszem a mellkasomra a kezemet. Na nem mintha szükségem lett volna arra, hogy rábólintson a totál ártalmatlan nézelődésre.
A lökdösődése tök aranyos, mert olyan pici főleg a kis semennyi talpú cipőjében, amitől tényleg csak a saját magasságával tud ellenem dolgozni.
-Na hát még én basszam meg magam, nem? Kedveskedek, hogy hoznék egy sámlit, te meg egyből sértésnek veszed?-mondom mielőtt túljátszva engedek az erősködésének.-Legyél büszke magadra.-vigyorgok a színpadias megtántorodásom után. Egy kisebb csoda, hogy eddig nem csesztettem azzal, hogy mennyivel alacsonyabb nálam.
-Szerintem meg nyugodtan beletörődhetsz, hogy arra gondolok amire én akarok.-hozzá hasonlóan nyomom meg az 'én' szót. Na nem mintha minden időmet az emésztené fel, hogy ilyeneken gondolkozok... néha azon is agyalnom kell egy kicsit, hogy mit fogok enni vacsorára.
-Végtelenül hálás vagyok a megosztott titokért.-mintha nem tudnám magamtól is, hogy mire indulnak be a nők. Valamiért már az én elragadó stílusommal is sikert szoktam aratni. A fasz se tudja miért.
-Majd mindenképpen megköszönöm nekik.-bólogatok neki.
Az ajánlata mérsékelten kibassza a biztosítékot. Szerintem ő sem gondolta komolyan ezt a csereüzletet... vagy mégis?
-Huhh... jó most ezzel a vicces sütivel egy kicsit megfogtál... át kell még gondolnom..-nevetek fel. Tagadhatatlanul van baj a prioritási listámmal, de hát ez van na. Szarok én bele.
-Köszi, jól esik, hogy végre valaki értékeli az igyekezetemet.-vagy éppen a feledékenységem, hogy otthon hagytam a napszemüvegemet, de hát legalább most ő kapott egy lehetőséget, hogy belém köthessen.
-Hát nyilván, de magamat nem basztathatom a türelmetlenkedésért, de téged igen.-vonom meg a vállaimat miközben már gyújtom is meg az elsőnek kiválasztott szálat. Hogy lesz-e ma még több azt majd meglátjuk.
-Erre rábasztál, már kimondtad, hogy enyém a pozíció.-mintha egy valós beosztásra jelentkeznék.
-Csak azért mert egy pasi szarul reagálta le, még nem biztos, hogy mindig katasztrófa lenne a vége azt vágod?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet. Bár nem hiszem, hogy nagyon győzködnöm kellene. Ezt körülbelül olyan súlyú kijelentésnek érzem, mint amikor a nők nagypofával azt mondják, hogy többet nem randiznak pasival azért, mert egy összetörte a szívüket.
-Kinek nem?-kérdezek vissza a cicaharccal kapcsolatban. Jó egyébként nyilván az kivitelezés függő. Láttam már olyan verekedést lányok között, hogy faszik között nem láttam még olyat...
-Az durva... ismer a srác? Nyúltam már le nőjét vagy mi?-kurva jól szórakozom ezen, hogy már ennyivel... konkrétan a semmivel sikerült kibasznom valakinél a biztosítékot.
-Oké, szivi, figyelj...-sóhajtok miután végigmondta a dolgait.
-Ez egy faszság. Az egész. Kurvára nem alaptalanul mozdultál meg a dologra és ez a srác egy gyökér... ha annyira nagyon hűséges akart volna lenni, akkor azt se engedte volna hogy az ölében ücsörögj... tapasztalatom szerint a barátnők már ennek sem nagyon örülnek. Ebben a helyzetben pedig neki kellett volna egyértelműbben meghúzni a határt.-sóhajtok miközben tovább passzolgatjuk a cigit.
-Ahh faszom. Meg se próbáld megérteni. Szerintem ezt kurvára nem lehet. Az meg, hogy elmenekül a beszélgetés elől szerintem mindent el is mondott a srácról.-nevetek a fejemet rázva.
-Na.... be ne fordulj most nekem.-már húzom is magamhoz egy ölelésre.

roads untraveled

Levi & Kie

mai szerkóm tökéletes arra, hogy megtörje a nemlétező jeget köztünk. Annak ellenére, hogy mennyire nyomorultul éreztem magam korábban, most már sokkal jobb, és ezt ennek a béna kantáros gatyának köszönhetem, meg hogy van itt valaki aki piszkál miatta, és oh, mennyire igaza van, de ezt nem fogom elismerni.
- Nem értem, mire gondolsz – felelem vigyorogva a flörtölésre vonatkozóan. Ez olyan dolog, amiről végképp nem lehetek… Vannak, akik kihozzák belőlem ezt az oldalamat, és vannak, akik nem.
Nagyon nehéz megállnom, hogy ne szóljak vissza azonnal a legártatlanabbnak tűnő megnyilvánulására is, ezt már az első alkalommal is éreztem Levijal kapcsolatban. Csak ott sietni kellett, mert ha eldumáljuk az időt, akkor bukjuk a dalt, és majdnem meg is történt.
Itt most nincs dal, van helyette más, várva-várt füves cigi, ami talán egy kicsit oldhatja a bennem uralkodó feszültséget, de igazából már mióta megérkeztem, sokkal több életkedvem van.
- Igen – vigyorgok rá. Hála az égnek, hogy mégsem annyira kísérteties az a hasonlóság, különben tök unalmasak lennénk, ezzel szemben meg irtó jól szórakozunk, még akkor is, ha csak egymás béna szerelésén poénkodunk, meg random dolgokon, amikről néha azt sem tudom, honnan a fenéből jöttek.
Jaj, nem kell itt úgy csinálni, mintha kellene engedély a bámulásra, tudom én nagyon jól, de a hecc kedvéért miért ne? Pasiból van, mindig bámulják a csajokat, gondolom, ők így vannak kódolva, vagy tudom is én.
Meg sem kellene lepődnöm, hogy a magasságom téma lesz egy idő után. Csak vigyorgok, ahogyan eljátssza, hogy igenis én lököm meg, tök aranyos, hogy benne van ilyenben. Persze, ezt nem merném elmondani neki, tuti, hogy leharapná a fejemet, ha közölném vele, hogy aranyos. Naná, hogy büszke vagyok magamra egyébként, mint mindig. Kicsiként több kihívást állít elém az élet, de ennyi év után lassan kezdem megszokni.
- Soha, főleg, ha én vagyok a tárgya – nézek rá szúrós szemmel. Mintha bármi ráhatásom is lenne a gondolataira, de azért jól hangzik ezt így kimondani.
A füves sütim nem is tudom hirtelen, hogy milyen fogadtatásra lel.
- Ha ezen gondolkodnod kell, az gáz – forgatom meg a szemeimet. Vannak gondok a prioritásokkal… - mondjuk az eszedbe juthatna, hogy lehet jó fej leszek és úgy adok a sütiből, hogy valami számodra megfelelő ruha van rajtam – mondom komolyan, hiszen mégiscsak egy üzleti ajánlatról van itt szó, de a végére már elkezdek nevetni, mert ez egyszerűen képtelenség, hogy ilyenekről beszélgetünk, ahelyett mondjuk, hogy milyen az időjárás vagy ilyesmi.
Persze, odakint sem hagyjuk abba. De ha valami egyszerűen jó, akkor azzal nehéz leállni, meg talán nem is kell.
- Szívesen – mosolygok. – Engem bármikor, lepereg – kacsintok rá, s úgy teszek, mintha lesöpörném magamról ezeket a szavakat. Biztosan észrevette már, hogy végképp nem sértődöm be, beszéljem hozzám bármilyen mocskosul is. Kellőképp sok ilyen szöveget hallok magam körül, így végképp fel sem veszem.
Tehát akkor végül is most van egy új legjobb fiú barátom, már megérte ma felkelni. Szerintem jó döntés neki adni, de azért az interjúval egy kicsit szívom a vérét.
- Ja most arra gondolsz, hogy próbáljam ki az új legjobb fiú barátommal, hogy ha rámászom, akkor is ez lesz-e a vége? – mondom ki végül azt, amit sikerült nagy nehezen összeraknom fejben… Kicsit tompul az agyam… Vagyis vele próbáljam ki? Ha már ilyen jó fej és elvállalta ezt a nagyszerű szerepet, kár lenne tönkretenni mindent, nem? Lehet, hogy túlságosan is borúlátó vagyok, teljesen ki vagyok fordulva önmagamról.
- Nem értem, mit esztek rajta – vonom fel a szemöldökömet, majd beleszívok a cigibe, és vissza is adom. Ez is olyan pasi-téma, amit sosem fogok megérteni, de nekik vannak fura dolgaik, ezt viszont elfogadtam már. Nem mondom, hogy nem élvezem az ilyen helyzeteket, de az én szempontomból más élvezeti értékkel bír szerintem, mintha néző lennék.
- Ja biztosan – forgatom meg a szemeimet, s a biztosan-t egy kissé nyomatékosítom. Bár igazából gőzöm sincs. Nem hinném, hogy Levi és Lan hasonló lányokat kedvelnének, de sosem lehet tudni, eléggé ellentétesek, így nem sok esélyt látok arra, hogy ugyanaz a lány lett volna már a barátnőjük. Szerintem is nevetséges az, hogy Lan pont Levira akadt ki, hiszen nagyjából kétszer említettem a nevét, de tény, nem gyakran szoktam beszélni neki srácokról…
Amikor elmesélem az egész sztorit, nyilván le tudom olvasni az arcáról a véleményét. Gondoltam, hogy ezt fogja mondani, vagy valami hasonlót. Lemondóan sóhajtok egyet, miközben a magyarázatát hallgatom, majd bele is szippantok a már majdnem végigégett spangliba s ezt követően visszaadom neki.
- Jó, én nem… - felelném, arra, hogy be ne forduljak, de mire bármi értelmeset ki tudnék nyögni, már magához is húz, és szorosan megölel. Ez tökéletes kiegészítése az elmondottaknak, jól esik a kis lelkemnek. – Köszi – mondom a pólójába bele, majd a következő pillanatban felnézek rá. – Azért a hajamat ne gyújtsd fel, mert akkor tuti kicsinállak – intem óva gonoszul mosolyogva, hogy vigyázzon a testi épségemre, hiszen hiába járunk a spangli végénél, azzal is szépen lángra tudna lobbanni, ha nem vigyáz. – Na, megmutassam a dalaimat? Alig várod, ugye? - vigyorgok rá pimaszul még mindig hozzá bújva.

to Kiara

che sarà, sarà.

Hirtelen fagyok le, ahogyan a szavai szöget ütnek a fejemben és meglódítja a gondolataimat, hogy mit is viselne sütizés közben.
-Na.. most kezdem komolyan venni ezt az alkudozást. Így már nyilván nem mondhatok nemet a dologra.-nem mintha egyébként azt terveztem volna viseljen bármit is, de így már kevésbé tudom tettetni, hogy kéretem magam.
Még szerencse, hogy Kie-vel ilyen könnyen kijövök. Kevesen bírják tényleg ennyire jól viselni a stílusomat, de ő nem csak hogy nem sértődik meg rajta még adja is alám a lovat.
-Hát ha nem peregne le, akkor ma biztos nem állnánk itt.-felnevetek egy kicsit. Az olyanok, akik hosszú távon nem tudnak mit kezdeni a személyiségemmel hamar eltűnnek az életemből, gyakorlatilag egyből, amikor belátják, hogy én bizony változni aligha fogok.
Kie pedig nem csak, hogy megtűr, de elő is léptet a legjobb fiú barát szerepébe. Valamit nagyon tudok... vagy ő baromi elnézi velem.. örök rejtély.
-Egy barát akkor is barát, ha beteszi.-vonom meg a vállaimat. Komolyan gondolom vagy csak viccelődök? A fasz se tudja, de ez csak egyre rosszabb lesz, ahogy szépen lassan beüt a fű. Öveket becsatolni, innentől rázós utunk lesz... na nem mintha eddig különösebben kíméltem volna az idegeit.
-Én se, de menő.-vigyorgok rá. Tényleg nem tudnám megmondani egy csajbunyó miért mozdítja meg egy férfi fantáziáját, de szerencsére senki nem is vár el tőlem erre magyarázatot.
-Ne forgasd a szemed, mert úgy marad.-anyám legalábbis mindig ezzel ijesztgetett kiskoromban, bár nyilván csak egy trükk volt a részéről és természetesen nem tartott vissza attól, hogy ilyen módon fejezzem ki a nem tetszésemet relatív bármivel kapcsolatban.
Türelmesen végighallgatom, hogy mi is történt vele meg azzal a sráccal mielőtt szokásomhoz híven minden szépítés nélkül rázúdítanám a véleményemet ezzel kapcsolatban Én nem fogok finomítani a dolgokon vagy tapintatosan fogalmazni. Az ex haverja egy seggfej és kész.
Mielőtt belekezdhetne az önsajnálatba vagy abba, hogy jobban belelovalja magát a dologba inkább megölelem ezzel kissé belefojtva a szót.
Amikor rám szól gyorsan emelem el a kezemet a hátától amivel a cigit tartom.
-Még jó, hogy te legalább figyelsz.-röhögök mielőtt elszívom az utolsó slukkot és a járdára ejtem a csikket.
Kicsivel szorosabban fogom őt magamhoz, amikor felpillant rám és hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez most így nem indít be.
-Ennyire látszódik, hogy alig bírom magam féken tartani, hogy még nem hallottam a szakítós, összetört szívű szövegeidet?-kérdezem egy merő szarkazmussal, de egy széles mosollyal az arcomon.
-Jobb ha bemegyünk és megmutatod, mert tovább simulsz én bajban leszek odalent.-nevetek kissé lazítva az ölelésen, de a dereka körül hagyom az egyik kezemet miközben elindulunk befelé.
-Az összes új dal totálisan búval baszott vagy akad más téma is?-érdeklődök, hogy felkészüljek arra, ami rám vár.

roads untraveled

Levi & Kie

rre az ajánlatra sejtettem, hogy nem fog nemet mondani, hiszen pasiból van, meg a füves süti azért egy eléggé vonzó dolog, valljuk be. Majd gondolom, ha megyek haza, akkor megbeszéljük, vagy Messengeren később; négy nap alatt sikerülhet talán, mert amilyen intenzitással lehet vele ott kommunikálni néha, az kritikán aluli, de most lehet, hogy a süti egy felvillanyozóbb téma lesz számára.
- Nem is értem, hogy mások hogyan képesek téged elviselni… eléggé magas ingerküszöb kell azért  – vallom be csak úgy mellékesen. Nem láttam még dühösnek, de akkor tuti, hogy elviselhetetlenül viselkedik, simán kinézem belőle. De én is… Huh, csak ne vesszünk össze, mert abba inkább nem akarok belegondolni, hogy mi történne.
Aligha tudnék Lan helyett mást választani, de Lev jó döntés lehet a legjobb fiú barát pozira – nem mintha a lány pozira lenne bárki is, de az most lényegtelen.
- Valóban?  – kérdezek vissza kikerekedett szemekkel. – Én el sem jutottam odáig az előzővel, aztán milyen vége lett… Úgyhogy ezzel nem értek egyet  – rázom meg a fejemet. Ha nem működik, utána fura lesz és ott lesz valami kimondatlan izé és a barátság kárára menne az egész. De tény, hogy ez a gondolat csak a fejemben létezik. Na meg sikeresen kifogtam Mr. Erkölcsöt, akivel irtó nehéz – volt – bármire jutni, talán működött volna… talán.
- Erre gondolsz?  – kérdezem, és bandzsítok egyet nevetve. Magam sem tudom, hogy jutott ez eszembe, jó régen csináltam már ilyet, de poén. Nem bírom túl sokáig persze, félek, hogy tényleg összeakadnak a szemeim. Ekkor már érzem, hogy tompul az agyam.
Az elmúlt hetekben nagyjából ugyanerről győztem meg magamat, amit Lev is mond Lannel kapcsolatban. Vagyis csak próbálkoztam, és talán erre van most szükségem, hogy valaki megerősítse bennem: nem vagyok teljesen hülye. Az ölelés meg egy kicsit meglep először, de tökéletes; meg is állapítom magamban, hogy tök jól csinálja, mintha lenne már gyakorlata benne.
- Jóhogy, nem akarok kopasz lenni, meg akkor csúnya leszek  – felelem aggodalmasan. Szedtem már ki belőle rágót, faleveleket meg különféle inkább nem akarom tudni dolgokat, de irtó nagy munka volt ekkorára megnöveszteni.
- Le sem tudnád tagadni  – mosolygok vissza rá. – Te amúgy írtál már ilyeneket?  – jut eszembe a kérdés hirtelen. Hallgatni tuti nem szokott efféléket, nem nézném ki belőle, meg amúgy is, azt a csajok csinálják állandóan, ezeknek a daloknak igazából ők a célcsoportja, meg esetleg néhány érzékenyebb lelkű srác.
- Talán ha elengednél, lehet, hogy nem simulnék…  - jegyzem meg, s érzem is, hogy lazít az ölelésen, majd elindulunk visszafelé. – Ha a kezed valamilyen véletlen folytán lentebb csúszna, majd ne lepődj meg, ha testi fenyítést alkalmazok  – teszem hozzá komolytalanul, rá sem pillantva. Már maga a gondolat is nevetséges, ha csak bárki ránk néz, de jól hangzik na. Meg amúgy sem tűröm, ha random megfogják a fenekemet, egy pofon a minimum, amivel meg szoktam hálálni.
- Igen – felelem a dalokra vonatkozóan. Hogy melyikre ez a válasz, majd meglátja.
Amint belépünk az épületbe, kell néhány másodperc, hogy ismét lássak, pedig befelé jövet ismét az orromra toltam a napszemüveget, de hiába, így is nagyon hirtelen a váltás a világos és a sötét között. Nagyokat pislogok, hogy minél előbb visszanyerjem a látásomat, de nem tudom, ezzel elérek-e bármit is. Kicsit tompának érzem magamat, meg is inogok egy pillanatra, de igyekszem talpon maradni.
Amikor a színpadhoz érünk, leülök a szélére és előveszem a zsebemből a telefont.
- Két félkész dalhoz nincs dallamom, meg van egy kész dal, az eléggé minimál lett, kevés hangszerrel, de szerintem jól sikerült  – nyújtom oda Levnek a telefont. Először a szövegeket mutatom meg neki, majd elindítom a kész szerzeményt Spotifyról.

to Kiara

che sarà, sarà.

Meglepett tekintetét látva nem tudom nem elnevetni magam.
-Ne általánosíts már, baszod.-forgatom meg a szemeimet.-Lehet mással működne. Nekem egy csomószor bevált a dolog és úgy tűnt a lányokat is megnyugtatja, hogy nem egy idegennel fekszenek össze, hanem egy haverral.-vonom meg a vállaimat. Persze volt olyan is, hogy inkább fura volt, de akkor meg koccintottunk egyet, kiröhögtük magunkat aztán mentünk tovább, mintha mi sem történt volna.
-Hát te most aztán így kurva szép vagy.-grimaszolok egyet félig vigyorogva miközben figyelem az egymás útvonalát keresztező szemeit. Egyébként tök aranyos, amikor átmegy ilyen kis hülyébe és nem fél elengedni magát. Bár az ő esetében sosem éreztem, hogy különösebben szorongott volna a közelemben.
Úgy látom kicsit megnyugszik ahogy én abszolút a pártjára állok a vele történtekkel kapcsolatban. Nem olyannak ismerem Kie-t aki az egyértelmű ellenkezésre is tovább feszegetné a határokat... illetve egyszerűen nem tudom elképzelni róla, hogy ilyesmi megtörténne.
-Még jó... így sokkal gyűrhetőbb vagy. Ha kopasz lennél nem ajánlgatnám ennyire, hogy leszek én a legjobb barátod.-vigyorgok rá pofátlanul és már kicsit jobban odafigyelve, hogy tényleg ne az utolsó slukk előtt lobbantsam őt lángra ha már ilyen kényelmesen elvan a karjaimban.
-Ja az előző barátnőm után készült néhány.. azt ne kérdezd, hogy ezeknek hány százaléka volt szomorkodós és mennyiben küldtem el a bús picsába. Már nem emlékszem.-főleg, hogy nem is minddel kezdtünk valamit. Egyet kettőt pedig a mai napig is használunk a koncerteken, hiszen az emberek elég könnyen azonosulnak az ilyen faszságokkal.
-Ne okoskodj. Jól esett nekem is na.-nevetek, de már közben engedem is egy kicsit, hogy mehessünk vissza az épületbe.
Fenyegetésére szórakozottan emelkednek a szemöldökeim.
-Most félnem kéne?-kérdezek vissza erősen elgondolkozva, hogy ráhúzok egyet a fenekére úgy istenesen teli tenyérrel. Eddig nem volt tervben, de kíváncsi lennék, hogy tényleg mérges lenne vagy csak arcoskodik.
-Igen? Melyik igen?-érdeklődök miközben végre beérünk. Kicsivel határozottabban tartom meg a karommal, ami még mindig a dereka körül van.
-Na! Mi a fasz? Nem panaszkodok, ha itt a karjaimban kötsz ki, de ki ne dőlj már egy ilyen laza cigi után.-vigyorgok rá kicsit irányba állítva a színpad felé.
Leülök mellé és kíváncsian veszem át tőle a telefont, hogy gyorsan végig tudjam futni a sorokat.
-Hát ez.....-kicsit megvakarom a tarkómat.-Jó gyász... mármint a szöveg jó, de lehozol az életről.-nevetek egy kicsit, de el is kussolok, hogy halljam az elkészült dalt.
-Ez viszont fasza. Tetszik. Kurva dögös a hangod.-bólintok elismerően.-A két félkész szöveget akár összevonhatnád valami hasonló hangszereléssel. Akkor legalább nem lesz 12 új sirató dalod.-visszaadom neki a telefont.
-De azért remélem nem akarod ennyivel kibaszni a szememet.... fogd meg azt a gitárt aztán produkálj nekem valamit, hogy halljalak élőben is.-nem azért hozta el idáig úgysem, hogy ki se vegye a tokból.

roads untraveled

Levi & Kie

evi nem osztja a véleményemet a barátok extrákkal témában, de ő pasi, ők amúgy is másképp gondolkoznak szerintem. Bár lehet benne némi igazság, és tény, hogy még nem próbáltam úgy igazán. Nem jelentettek túl sokat azok, akikkel együtt voltam, felejthető volt mind, és egyik sem állt túlságosan közel hozzám, így nem kellett azon aggódni, hogy milyen lesz a következő találkozás.
- Hm tehát bevált – nyugtázom az elhangzottakat, bár ez nem azt jelenti, hogy simán bevállalnám. Aztán lehet, hogy tényleg nem lenne semmi gáz, és lehet, hogy csak túlságosan gyáva vagyok kipróbálni. Magam sem tudom, hogy mit akarok, de tényleg.
- Óóó szóval tetszem? Nyugodtan mondhattad volna már korábban is, nem haragszom meg érte – incselkedek, majd visszarendezem az ábrázatomat. Tudom ám, hogy most hogyan értette, de kicsit húzom az agyát. Ugyanakkor, szerintem így is szép vagyok, nem kérdés. – Gyűrhetőbb? – akadok fenn szóhasználatán. - Nem vagyok egy plüssmackó alkat, de talán nem is baj szerintem – vigyorgok rá. Nagyon remélem, hogy megmenekül a hajkoronám, csak nem egy cigi fogja a vesztét okozni, túl sok munkám van benne, hogy ilyen.
Valószínűleg már túlságosan régen jártam emberek között vagy tudom is én, de irtó jól esik a közelsége és az ölelés. Amúgy, nem néztem ki belőle először, hogy ő ilyen közvetlen srác, úgyhogy ez abszolút egy pozitív csalódás.
- Azt hiszem ezt a bús picsába elküldős fajtát még nem próbáltam, de jó tippet adtál – tűnődöm el a dolgon. Főleg, mivel tökre nem az én hibám volt az, hogy összevesztem Lannel és valóban, pont oda kívánom őt jelenleg, jobban megérdemelné az olyan fajta dalokat, mint azokat, amiket eddig írtam.
Befelé menet a Levi derekamon pihenő kezére teszem az enyémet, hogy még véletlen se próbálja meg a fenekemre csúsztatni, különben annak nem biztos, hogy jó vége lesz. – Félned, bizony – felelem, és most már rápillantok. – Minden is igen – nevetek most már a sok egymásutáni kérdése miatt. Milyen kis kíváncsi, őrület. Amikor viszont beérünk, egy picit meg is kapaszkodom benne, kicsit úgy érzem, hogy megmozdul alattam a talaj. Hát, kicsit nem vagyok topon semmilyen téren most, nem tehetek róla; megfúj a szél, aztán kidőlök.
- Jól van na, nem kell túlspilázni – nézek rá és látom, hogy közben rám vigyorog, erre pedig én is mosolyogni kezdek. – Örülnél, ha ott kötnék ki, mi?
A legjobb rész jön most: megnézi a dalaimat. Ilyenkor azért van bennem némi izgatottság, mivel nem gyakran csinálok ilyesmit; sőt, igazából még senkinek nem mutattam meg a dalaimat így, hogy ő értsen is hozzá.
Egymás mellett ülünk a színpad szélén, és a telefonról megnyitom a jegyzetekből a szövegeket meg a kész dalt is megkeresem. Az arcát figyelem, miközben a nagy kék szemeivel a képernyőt nézi.
- Annyira tudtam, hogy ezt fogod mondani! – nevetek fel hirtelen a szövegekről alkotott véleménye hallatán. - Ez nagyon tipik Levi duma volt. - Szavait nem veszem bántásként, magam is tudom, hogy olyanok, amilyenek. - Aww dögös? Köszi – pillantok rá egy hatalmas mosollyal az arcomon. Ilyen bókot még sosem kaptam, az az igazság. – Ja, akkor lesz két tök egyforma dalom, nagyon elmés ötlet… - forgatom meg a szemeimet a javaslatára vonatkozóan. A telefont elveszem tőle és elsüllyesztem a zsebem mélyére. Oh, és ha tudná, hogy hány ilyen félkész, dalnak korántsem mondható akármim van… lehet, hogy tényleg összejönne belőle a tizenkettő, egy albumra való sírós zene. Pont erre vágyna minden csaj, aki szakítás után van, a jégkrém és a chips tökéletes kísérője lenne. Végképp nem erősségem ez a téma, meg nem is akarom, hogy az legyen, és erről jussak az emberek eszébe.
- De hiszen már hallottál! – pislogok rá értetlenül. – Nem rémlik, hogy honnan ismersz? Na de lásd, milyen jó fej vagyok… - felállok és előveszem a gitáromat, ami annyira irreálisan nagy hozzám képest, hogy így még jobban látszik, hogy milyen kicsi vagyok. – Ez egy kicsit csajos, de tuti ismered… ha gondolod, csatlakozz be közben – kacsintok rá. – Aztán pedig te jössz!
Megpendítem a húrokat és elkezdem énekelni a dalt. Egy kicsit ez is búval baszott, de talán annyira nem, mint amiket mostanság a sajátjaim közül mutatni tudnék.

to Kiara

che sarà, sarà.

-Többségében. Amikor meg nem, akkor sem akadtunk fel a dolgon.-vonom meg a vállaimat. Nem lehet mindenkivel egyformán jó, meg persze van amikor az alkohol miatt tűnik eszméletlennek a dolog, aztán amikor józanon másodjára nekifut az ember már közel sem hozza ugyanazt az érzést. Akkor mi a fasz van? Semmi.
-Ahh faszom olyan hülye vagy, maradj már magadnak.-röhögök meglökve őt a könyökömmel. Hogy a picsába ne tetszene kurvára nem vagyok vak?
-Hát nem is úgy gyűrnélek össze, mint egy plüssmackót.-vigyorgok rá megvonogatva a szemöldökeimet és így, hogy rám szólt már kicsit jobban vigyázok, hogy tényleg ne kapjon lángra a haja.
Nem is tudom melyikünknek eshet jobban az ölelés, de ebből én kurvára nem fogok versenyt csinálni. Csak jó és kész, a többi pedig nem kifejezetten érdekel.
-Nem? Hát a faszt csináltál te eddig? A düh sokkal előbb gyógyítja az ilyen szarságokat, mint az, hogy ömlengve siratsz valami fost.-vonom meg a vállaimat. Persze mindennek kell egy gyász időszak, de emiatt nem eshet totál atomjaira az ember, mert minél jobban belesüllyedsz az önsajnálatba annál nehezebb talpra állni újra.
Hiába gondolkozom el, hogy befelé menet már csak azért is ráfogok egy kicsit bebiztosítja, hogy ne csináljak hülyeséget.
-Olyan rohadék vagy, hogy még ezt is sajnálod tőlem.-vigyorgok és próbálom nem összepisálni magam az izgalomtól, hogy meghallgathatom a sírós szövegeit... ja nem.
Beérve ahogy megszédül kicsit határozottabban fogok rá, hogy fel ne boruljon már így hirtelen. Nem tudom, hogy evett-e mostanában rendesen, szóval nem biztos hogy jó ötlet volt egyből azzal kezdeni, hogy beállunk, de bassza fasz már mindegy, hiszen elszívtuk, amit el kellett.
-Hát.. ha alattam kötnél ki annak jobban örülnék, de elfogadom ha ennyi jut.-mondom miközben leülünk a színpadra. Sosem voltam se óvatos se tapintatos a véleményemmel kapcsolatban, így most sem öntöm nyakon cukormázzal, hogy könnyebben csússzon Kie torkán. Bár egyébként a szöveg tényleg jó, de ezektől a gyászindulóktól kivagyok.
-Örülök, hogy nem okoztam csalódást.-hát legalább ő már tényleg tudja, hogy mire számíthat tőlem és nem veszi a lelkére.
-Azt mondtam, hogy HASONLÓ hangszereléssel nem pedig azt, hogy egy az egyben másold le, te kis gyökér, hát ne tekerd már ki a szavaimat.-rázom meg a fejemet egy baszott nagy sóhajjal és a világ nyűglődésével a hangomban. Fel fog baszni... nem... egyébként nem.. na jó talán egy kicsit.
-De az más volt. Ott kaptuk a dalokat, nem pedig a sajátjainkat nyomtuk vagy az általunk választottakat énekeltük.-tényleg arra játszik, hogy felkúrjon, hát az agyam eldobom.
-Egy ukulele jobban passzolna hozzád.-jegyzem meg csendesen amikor előkerül a gitárja.
-Ott elvesztettél, hogy csajos.-vigyorgok a kezeimet kicsit hátrébb megtámasztva magam mögött és figyelem ahogy nekikezd. Ha nem ezt a dalt választotta volna, akkor sem csatlakoztam volna hozzá, mert kicsit élvezni akartam a hangját.
-A kurva élet.-mormogom csendesen amikor bizonyos részeknél érzem, hogy libabőrös leszek.
Ahogy a végére ér elismerően bólintok néhányat.
-Fasza. Ez durván geci jó volt.-mondom miközben felállok, hogy magamhoz vegyem a gitáromat és visszahelyezkedem mellé.
-Huhh faszom. Lehet előbb kellett volna zenélni és utána szívni.-vigyorgok miközben megpróbálom megkeresni magamat és nekiesek a dalnak.

roads untraveled

Levi & Kie

zínpadiasan sóhajtok egyet.
- Két kezemen nem tudom megszámolni szerintem, hogy mióta itt vagyok, hányszor jöttél azzal, hogy meg akarsz fektetni… de oké, ha csak mi ketten maradunk egy zombiapokalipszis idején, akkor megadom neked azt az örömöt, oké? – vigyorgok rá vissza. Pasik meg a pajzán gondolataik… A világ végén már úgyis mindegy lesz, hogy együtt zenélünk vagy sem, akkor már a túlélés lesz a cél, olyankor az elvek mehetnek a kukába.
- Ez ilyen csaj dolog… - magyarázom. – Mi sírunk és jégkrémet zabálunk. De sokkal hamarabb túl tudunk lépni így a dolgokon – mondom úgy, mintha olyan veszettül nagy rutinom lenne. Hála az égnek, hogy nincs. Másoktól hallottam, hogy így szokták, meg végül is most én is ettem néhány vödörnyi jégkrémet, bánta is a torkom az első, túlságosan lelkes napok után, nem is vagyok büszke erre.
- Igen, én már csak ilyen kis rohadék vagyok – vigyorgok rá vissza. – Ez a nadrág amúgy sem az a tapizós fajta, meg egyébként is utálod, nem is értem, mit akarsz… - Kifejezetten pasi taszító szerintem, és mióta Lev is elmondta a véleményét róla, már biztos vagyok benne, hogy nem ezt fogom felvenni, ha pasizni akarok majd egyszer… a távoli jövőben. Nem is ilyen célzattal vettem fel ma amúgy, szóval pont jó ez így.
Mosolyogva ingatom meg a fejemet az újabb célozgatást hallva. Emlékeztetnem kell magamat az elveimre. Nincs túl sok, de ha már van nagyjából kettő, legalább azokat bírjam már tartani, annyira nem lehet bonyolult… Nyilván nem segít a dolgokon az imént elszívott füves cigi sem.
- Úgysem te vagy a célközönség – görbül mosolyra a szám sarka. – Pasik a bús picsába elküldős fajtákat hallgatják ilyenkor, nem? – kérdezem. – Te mit szoktál? – érdekes kérdés, még sosem gondoltam bele jobban, hogy a pasik hogyan gyászolnak szakítás után. Gondolom, isznak ezerrel meg együtt lógnak a haverjaikkal vagy tudom is én…
- Jól van na – nevetek fel a szenvedését látva… hallva – Értelek – a „kis gyökér” még mindig ott visszhangzik a fejemben és nem bírok nem nevetni rajta. Olyan bájosan hangzott. Veszek egy nagy levegőt, hogy túllendüljek az iméntin. – Mhm… oké – vigyorgok. – Ez igaz. Oké, akkor villantok valamit – elgondolkodom egy pillanatra, hogy melyik dal is legyen, amíg kiszedem a tokjából a gitáromat. Nyilván nem egy hű de vidám akármi dal jut eszembe, egy ideje nem hallgattam olyanokat, nem is lenne kedvem olyasmit énekelni most.
- Nem bírod ki, hogy ne szólj be – vicsogrok rá. – Így tökéletes – simítok végig a hangszeren mosolyogva, aki egy ideje hű társam már a mindennapokban. – Mennyi bajod van már komolyaaan – forgatom meg a szemeimet, majd belekezdek a dalba. Eléggé ütős lenne egy zongorakísérettel, de azzal főzök, amim van, így gitárral nyomom végig. Hallom, hogy Levi mond valamit közben, de csak rámosolygok, bízom benne, hogy nem valami olyasmi volt, hogy mekkora szar ez, akkor lehet, hogy kicsit a kardomba dőlnék.
Amint véget ér a dal, mosolyogva rápillantok. – Köszi, nagyon szeretem – simogatják a lelkemet az elismerő szavai. Ezért szeretem csinálni ezt az éneklés-dolgot, mert úgy tűnik, hogy legalább valamihez tényleg értek, és az emberek szeretik is. Leteszem a gitárt magam mellé és Levira szegezem a tekintetemet.
- Jól van, nem kell itt sajnáltatni magad – csipkelődök de aztán békén hagyom, hadd szedje össze magát. Tény, hogy kicsit más állapotban vagyok, mintha nem szívtam volna, de nekem azt hiszem, hogy szükségem volt rá.
Felhúzom a lábaimat törökülésbe és kissé felé fordulok, hogy jobban lássam, ahogy játszik. De igazából nem is nézem, mert amint elkezd énekelni, lehunyom a szemeimet és enyhén ringatózni kezdek a ritmusra. Olykor rápillantok mosolyogva.
- Ezt nagyon imádtam, szeretem a hangodat – mondom elismerően. – Vegyem célzásnak a dalválasztást, vagy minden csak a véletlen műve? – Ettől jobbat aligha találhatott volna. – Éneklünk valamit együtt is? Tök romi lenne. – Bár én meg a romantika mostanság köszönőviszonyban sem vagyunk egymással.

to Kiara

che sarà, sarà.

-Te milyen kis geci vagy ma. Teszem neked a szépet, hogy kívánatosnak érezd magad aztán ez a hála? Biztató, hogy csak a világnak kell elpusztulni, hogy lefeküdj velem. Nem lehetne hogy megelőlegezed?-vigyorgok rá megvonogatva a szemöldökeimet. Legalább már nem olyan kis nyomorult, mint amikor jött. Már megérte ennyi faszságot összehordanom neki.
-Hát ez jó szar stratégia de ti tudjátok.-ha nekik így jó, akkor felőlem aztán mindenki úgy oldja meg a lelki fosását ahogyan akarja. Baszok én rá. Ha valami nem jött össze hát így jártam. Összedőlt a világ? Hát kurvára nem.
-Tökre nem a gatyádat akarom fogdosni, azt elhiheted.-forgatom meg a szemeimet. Nem is értem hogy találta meg ezt a faszlohasztó förmedvényt a szekrényében. Hogy kerül egyáltalán egy ilyen nadrág a cuccai közé azt talán soha nem is fogom tudni. Mondjuk amennyire szétoltottam már érte nagy eséllyel soha többé nem kell majd rajta látnom. Legalábbis remélem.
Az, hogy az előbb már megjegyezte hányszor céloztam finoman, visszafogottan és teljes mértékig burkoltan arra, hogy akár le is feküdhetne velem nem állít meg abban, hogy ezt ne folytassam a legközelebbi adandó alkalomnál. Hát tehetek én arról, hogy ilyen lelkesen dobja nekem a magas labdákat? Nem. Totálisan én vagyok az áldozat.
-Honnan tudjam, hogy más pasik mi a faszt hallgatnak? Én általában azt szoktam, ahogyan telehányom a wc-t egy kiadós bebaszás után... de hát kinek mi.-az biztos, hogy nem fogom kiteregetni neki a szennyest arról, hogy a legutóbbi szakítás mennyire padlóra rakott. Szenvedtem, mint egy kutya, bár a nagyját át tudtam vészelni úgy, hogy gyakorlatilag folyamatosan szívtam.
Kivételesen visszanyelem a megjegyzésem, hogy már épp itt lenne az ideje, hogy villantson, de persze azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy milyen komikusan nagynak tűnik a gitár a kezében.
-Jól van már, kussolok. Énekelj!-mosolygok rá. Kurvára szeretem Kie hangját és a dal is illik hozzá, amit választott, úgyhogy most kivételesen akkor se tudnám basztatni, ha megerőltetném magamat. Nem mintha az lenne a célom, hogy minden áldott pillanatban piszkáljam, csak valahogy így adja magát a helyzet. Nem csak a csesztetést, de a dicséretet sem sajnálom tőle, hiszen ami jár az jár.
A sor azonban rám kerül, így ideje produkálnom valami használhatót, vagy valami olyasmit, hiszen eléggé betompult az agyam, de valahogy csak összerántom majd magam.
-Úgy utállak..-nevetek egy kicsit a fejemet ingatva.
Éneklés közben itt-ott elmosolyodok, amikor látom, hogy tetszik neki, amit művelek. Kie nagyon szép így... mármint egyébként is, de látom ahogyan kisimulnak a vonásai és csak a pillanatban lebeg, ez pedig nagyon jól áll neki. Szinte sajnálom, hogy a dal végére érek.
-Köszi...célzás, véletlen.. vedd aminek akarod.-vigyorgok rá.
-ROMI? Romantikázni persze jó vagyok. Ahha. Oké. Faszom. Legyen gyereknap. Válassz egy dalt.-sóhajtok lemondóan, mintha olyan veszettül nagy áldozat lenne ez a részemről.

roads untraveled

Levi & Kie

irtelen felnevetek, ezt nem tudom bent tartani.
- Kívánatosnak érezzem magam? – pislogok rá vigyorogva. De hát tudom, hogy az vagyok, miről beszélünk? - Előlegezzem meg? – úgy teszek, mintha elgondolkodnék a dolgon. - Talán, ha nem ilyen fejjel néznél rám, még lehet, hogy át is gondolnám… - forgatom meg a szemeimet. -  Nem változtat a tényen, hogy zenész vagy és zenészekkel nem kezdek ki, és ehhez tartom is magam. – Gőzöm sincs már, hogy mondtam-e neki, vagy csak gondoltam korábban. De jobb az, ha tudja, mi a helyzet, és én tartom is magamat hozzá. Nincsenek apróbetűs részek. Maga vagyok a megtestesült erény – csak kicsit szakad rám a plafon, de azt nem árulom el senkinek.
Csak megvonom a vállam, mikor a női stratégiát minősíti, de mit lehet tenni, ha ez vált be? Azért annak örülök, hogy nem alkalmazom gyakran, különben egy hordó lesz belőlem idővel, ha folyton chipset meg jégkrémet zabálnék.
- Ezt el is hiszem… de akkor mit szeretnél, ha nem azt? – kérdezek vissza anélkül, hogy átgondolnám a kérdést, de mindegy, már úgysem tudom visszaszívni. Lehet, hogy kicsit túllőttem a célon. Így, hogy már oldottabb a hangulat, hajlamos vagyok olyasmit is mondani, amit nem biztos, hogy kellene. Túl sok a magas labda, de nem tudok mit csinálni… Igazából tök jól érzem magam, úgyhogy egy pillanatig sem bánom a dolgot. Nem tudom ezt bárkivel megtenni, sok ember nem vevő az ilyesmire. Lev valahogyan az első pillanat óta ezt hozza ki belőlem, amikor két perc után beszólt, hogy ne stresszeljek már, tisztán – na jó, most egy kicsit homályosan, de – emlékszem mindenre.
- Mondjuk onnan, hogy te is az vagy… - forgatom meg a szemeimet. – Gondolom, vannak haverjaid, akikkel szoktál beszélni, kitárgyaljátok a csajokat meg ilyesmi… de ez a hányásos sztori tökre nem hangzik valami jól – fintorgok, amikor belegondolok ebbe. Akkor már inkább zabálom a jégkrémet meg hallgatom a sírós zenét, a hányástól bármi jobb igazából.
Az Avril Lavigne-dal eléggé jól sikerül – nem mintha nem játszottam volna el már vagy százszor a magam szórakoztatására, de azért közönség előtt mindig más. A legjobb az egészben az, hogy látom, hogy szereti. Választhattam volna valami sajátot is, de most valahogy ezt éreztem, hogy ez lesz a tuti.
- Tudom – felelem teli vigyorral az arcomon. Alig várom, hogy elkezdjen énekelni. El sem tudnám rejteni, hogy mennyire tetszik a hangja, már a múltkor is megállapítottam, hogy mennyire jó, de így, hogy csak nekem énekel, sokkal különlegesebbnek hat. Zenével eléggé könnyű levenni a lábamról, ha meg még jó is, akkor végképp odáig tudok lenni. Amikor a dal végére ér, ismét kinyitom a szemeimet és pillanatok alatt visszatérek a zen állapotból az igazi világba. Nehéz szavakba önteni, amit érzek, de nem fogok itt ömlengeni túlságosan, hisz pasi létére bizonyára nem tudja túl jól kezelni az olyasmit, úgyhogy csak diszkréten dicsérem meg, hogy ne hozzam zavarba. De jobban belegondolva, egyszer tutira kipróbálom, hogy sikerülne-e.
- Oké, akkor annak veszem, aminek akarom – nevetek és rá kacsintok. – Kicsit azért megnyugodtam, hogy tudsz romantikázni, izgultam, hogy ismered-e a szót egyáltalán – ráncolom meg a homlokomat egy pillanatra aggodalmat tettetve. - Ehhez mit szólsz? – előkapom a zsebemből a telefont és elindítom a dalt. – Ha nem megy a rap, akkor azt tudom én, már rongyosra hallgattam ezt a számot, úgyhogy simán megy a srác része is, vagy te is választhatsz, nekem mindegy… tök határozott vagyok, tudom – vakarom meg a fejemet zavaromban.

to Kiara

che sarà, sarà.

-Annak, igen. Gyökérgyerek úgy tűnt kicsit megtörte az önbizalmad, úgyhogy érezd csak magad kívánatosnak.-vigyorgok bólogatva.-Mi a fasz bajod van a fejemmel?-vonom fel a szemöldökeimet tettetett sértettséggel. Komolyan ez a nő a sírba tesz. Nem rég még csöpögött a szemeimre, most meg a fejszerkezetemmel kötekszik. A tököm se érti a nőket de tényleg.-Szóval rasszista vagy. A saját népeddel. HI-HE-TET-LEN!-nyomok meg minden szótagot külön, hogy éreztessem a felháborodásomat. Ennél nagyobb hülyeséget még szerintem soha nem hallottam tőle. Szerintem ezzel baszott sok lehetőséget elvesz magától. Kurva sok zenész van ebben a nyomorult városban.
Hirtelen kapom rá a tekintetem egy pofátlan vigyorral a képemen amikor zsigerből visszakérdez.
-Szeretnéd, hogy erre válaszoljak, vagy tudod, hogy mit fogok mondani és csak kicsúszott a szádon a kérdés?-én már csak ilyen jófej vagyok, hogy megadom neki a lehetőséget a visszavonulásra ahelyett, hogy egyből az arcába vágnám a válaszomat.... legalábbis most az egyszer, ebből tökre nem fogok rendszert csinálni.
Imádom, hogy Kie mindig veszi a lapot és nem fél folytatni ezt az oda-vissza osztást velem. Ha valaki erre nem képes, akkor nem igen képes megragadni mellettem, mert különben kiidegelem az embereket.
-Ja hát igen... Taylor Swift számokat hallgatunk és befonjuk egymás lábán a szőrt miközben kitárgyaljuk a lelki fosásunkat.-bólogatok határozottan.-Lerombolom ezt a nyomorult képet a fejedben... a kapcsolatok elejét szoktuk MAXIMUM megbeszélni... hogy mitől lett érdekes egy csaj. A végéről nem szoktunk dumálni. Csak szólunk egymásnak, hogy irány a kocsma és kell egy búfelejtő. Ennyi.-biztos vannak olyan pasik, akik leülnek egymással beszélgetni ilyenekről, bár szerintem ebben a helyzetben lehet igazi jelentősége egy csaj havernak, aki megérti az ilyenek.... meg akár a búfelejtő is lehet egy személyben khmm...
Az is felkavar bennem valamit ahogyan énekel és az is ahogy teljesen belefeledkezik abba, amikor rám kerül a sor. Eddig viccelődtünk.. nem indultam meg igazán, de ezekben a pillanatokban tényleg egy hajszálon múlott, hogy ne tegyek bármi olyat, amivel tényleg kiérdemelhetem azt az előre beharangozott pofont, amivel már fenyegetőzik egy ideje, hogy megkaphatok, ha nem bírok viselkedni.
Nagyon gyorsan kaparom össze a gondolataimat, még jó, hogy bedobja, hogy valamit énekeljünk együtt is, így legalább kicsit visszazökkenek a jelenbe.
-Hogy a faszba ne ismerném? Egyszer elolvastam a definícióját, amikor kerestem valamit az értelmező szótárban.-vonom meg a vállaimat. Egyébként nem nézik ki belőlem, de kurvára oda tudom tenni magam ilyen értelemben is, ha tényleg akarok valamit.
-Hát én már meg sem lepődök a határozottságodon. Én nem rappelek az biztos szóval kösd fel a buggyos gatyád, te kis gangsta, fullcapet fel! Amúgy is mi a faszom lenne a buli abban, ha maradnánk a klasszikus felállásban.-kicsit megigazítom a gitárt és neki is esek a kezdésnek.

roads untraveled

Levi & Kie

ajon honnan szedi ezt? Van valami kisugárzásom, ami azt jelzi számára, hogy nem így van? Ezen eddig még nem is gondolkoztam, lehet, hogy azért vettem fel ezt a béna gatyát ma, mert valami megtört bennem? Annyira evidensnek veszek dolgokat, és lehet, hogy nem is úgy vannak, mint korábban, csak álltatom magamat velük. Mostanra meg már annyira magával ragad a pillanat, hogy hajlamos vagyok elfelejteni, miért is jöttem.
- Édes vagy – mosolygok rá és megsimítom az arcát az egyik kezemmel. – Lehet, hogy egy kicsit az vagyok – felelem a méltatlankodására s megvonom a vállamat. Akárhol is dolgoztam eddig, mindenhol megfogadtam, hogy a kollégákkal nem kezdek ki, mert az utána fura… nem változtat a dolgon az, hogy nincs olyan igazi munkahelyem, hanem minden zenész a kollégám, hát ez van…
- Oké, hagyjuk – zárom rövidre inkább a fejemet ingatva, hiszen nagyon is jól tudom, hogy mit mondana. Emlékeztetnem kell magamat, hogy nem kell ám minden alkalommal lecsapni a magas labdát. Néha lehet mondjuk csak elengedni a fülem mellett a megjegyzést vagy nem úgy reagálni, ahogyan én teszem folyton, de nem tudok nem _úgy_ reagálni, nem tudok mit csinálni.
- Hm furán csináljátok, az első, Taylor Swiftes opció jobbnak hangzott – állapítom meg nevetve. – Meg sem próbálom inkább megérteni. Amúgy, a fagyi tök jó, legalább nem kell hányni tőle, de hát ti tudjátok… - vonom meg a vállam.
Valahogy nem tudom elképzelni, hogy Lan így tenne most miattam, sőt, lehet, hogy ő már rég túllépett ezen az egész szarságon, amin én hetekig kattogtam… de most, hogy végre elmondtam valakinek, egy kicsit könnyebb a lelkem. Ha hazamegyek, lehet, hogy nem az lesz az első, hogy fagyit fogok enni.
A dalok végül teljesen elfeledtetik velem ezt a kósza gondolatot, teljesen más világ az olyankor. A dallam azonnal mosolyt csal az arcomra; otthon is próbáltam jobb kedvre deríteni magamat azzal, hogy éneklek, de egyedül nem sokra mentem vele, de most együtt annyira jó. Levi hangját órákig képes lennék hallgatni.
- Hogy te milyen lökött vagy – vigyorodok el megállapítva a nyilvánvalót, és tovább nem is firtatom a dolgot. Nem igazán tudom elképzelni őt egy gyertyafényes vacsoránál, vagy hogy randira viszi a csajt az Empire State Building tetejére, de az lehet, hogy egy olyan oldala, amit csak azoknak mutat, akik kiérdemlik. Végül is egy tök rendes srác, a stílusa meg olyan, amilyen, de végül is, lehet, hogy tud romantikus lenni, ha akar.
- Oké – nevetek fel. Nem vagyok nagy rapper, remélem, nem lesz gáz, ha meg igen, akkor röhögünk egy jót. – Bocs, ha fura lesz. Na, akkor enyém a srác része. – Próbálom összeszedni a gondolataimat, a rap mégiscsak egy kicsit más, mint az ének, de legalább egyik meg másik is van benne. Megfordítom a gitárt, és a hátulján dobolni kezdem az ütemet – ez egész hasznos, hogy ne csússzak el nagyon a ritmussal, meg talán Levinak is segít.
Amikor Lev elkezdi a dalt, széles mosoly jelenik meg az arcomon; furcsa férfi hangon hallani a duett női részét. Más kérdés, hogy a pasi része meg az enyémmel lesz fura, de én már megszoktam, hiszen elejétől a végéig tudom tolni az egészet. Időnként becsatlakozom hozzá, hogy együtt énekeljek vele. Talán nem a legegyszerűbb dalt választottam, de így tök vicces, hogy fordítva oldottuk meg.  – Na milyen volt? – kérdezem, mikor a végére érünk, és leteszem a gitárt magam mellé.

to Kiara

che sarà, sarà.

-Na most meg már édes vagyok? Hát beszarok tőled, bassza meg.-nevetek egy kicsit belebillentve a fejemet a gyengéd mozdulatba, amikor a keze az arcomon kalandozok.-Tuti, hogy az vagy.-mormogom az orrom alatt még mindig egy kicsit elégedetlenkedve. Pont a zenészekkel nem hajlandó kezdeni, amikor számára az lenne az egyik legelérhetőbb piac? Nők.... a franc se érti őket.
-Sejtettem.-ezért is adtam neki lehetőséget, hogy mentse a menthetetlent, ha már ilyen rohadtul bátran és megfontolatlanul visszakérdezett pont nekem egy ilyet. Mondjuk én nem fogok panaszkodni, hiszen az oda-vissza labda csapkodásért élek. Kie pedig kiváló partner ebben.
-Ja csak ha egy hónapig fagyit zabálnék és belet eresztenék, akkor a saját esélyeimet rontanám, hogy találjak valakit, aki tárt karokkal... meg lábakkal megvigasztalna.-vonom meg a vállaimat. Mondhat bárki bármit, de egy pasi kockás hassal többre megy, mint apu pocakkal. Legalábbis én így tapasztaltam bár az utóbbit még nem próbáltam, de nem is szeretném különösebben, köszi.
Úgy érzem a daloknál kényelmesedik igazán, bár én már biztosan kellemesen be vagyok állva. Egy kisebb csoda, hogy nem baszom el a dalt, mert annyira rábambulok az arcára közben.
Megállapításán egy jót nevetek. Egyébként talán senki nem nézné ki belőlem, de tényleg tudok, ha akarok. Kamaszkorom nagy varázslata volt, amikor apám platósával kivittem a csajokat a meleg augusztusi estéken hullócsillagokat nézni. Nem akarok túlságosan felvágni... de mindig jó vége lett az olyan randiknak.
-Nem lesz furább, mint ha én rappelnék.-nevetek és neki is kezdünk. Két lehetőség van... vagy a fű volt kemény, vagy tényleg nem olyan vészes, amit végül összehozunk ezzel a dallal szerepcserés felállással. Itt-ott nem bírom ki, hogy ne nevessek halkan miközben Kie nagyban nyomja a maga részét. Szerintem ez így, ha zseniálisnak nem is, de szórakoztatónak mindenképpen lehet hívni.
-Hát ez kibaszott vicces volt.-nevetek miközben félrerakom a gitáromat és hátradőlök a színpadon kiterülve.
-Kajás vagyok.-jelentem be a plafont bámulva.
-Nem jössz át? Itt van a lakás nem messze.. Összedobok egy bolognait...-pillantok rá felé billentve a fejemet.

roads untraveled

Levi & Kie

zéles mosollyal válaszolok neki, kész csodának élem meg, hogy elviseli, amikor megérintem az arcát. Valahogy nem olyannak tűnik, aki könnyen közel engedi a másikat, legalábbis így. De lehet, hogy ezt csak a füves cigi okozza, amely elég gyorsan megtette a hatását. Ja de végül is már megölelt… lehet, hogy akkor léptem át a határt, mert látta, hogy mennyire nyomorultul érzem magam.
- És akkor mi van?  - kérdezek vissza. – Megbeszéltük, hogy a zombiapokalipszis idején tiéd lehet a főnyeremény. Lehet, hogy már holnap eljön… sosem lehet tudni – kacsintok rá megint. Nem tudom, miért csinálom ezt, csak úgy jön magától az egész. Tök rég voltam már ilyen helyzetben, mint most vele. Ja, végül is emberrel se gyakran találkoztam, mióta magamra zártam az ajtót otthon azután a bizonyos este után Lannel.
- Nem kell folyamatosan azt zabálni… - felelem. – Csak úgy néha, amikor egy kicsit sírni van kedvem – vonom meg a vállamat. Azt biztosan nem élném túl, ha túlzásba vinném a jégkrémet és a szép alakom bánná… az ilyesmire mindig is odafigyeltem, hiszen a színpadon muszáj kinéznem valahogyan. Amúgy is kicsi vagyok, minden gramm meglátszik rajtam; tökre előnytelen ez a magasság nekem, a magassarkú cipőkkel meg nem tudom mindig kompenzálni sajnos. Hiányzik is már egy kicsit az a világ… Remélem, hogy Keith gyorsan talál nekem valami helyet, ahová mehetek majd fellépni, mert ha így haladok, tutira be fogok csavarodni már idő előtt, de végül is én voltam a hülye, hogy lemondtam a felkéréseket.
A közös énekléssel végül feltesszük az i-re a pontot. Majd ha egyszer jól menő énekes leszek, és nemcsak más tollával fogok ékeskedni – mint most is -, és lesznek normális, nemcsak szomorúságtól csöpögő dalaim is, akár egy közös szerzeményt is el tudnék képzelni együtt. De ez még amúgy is irtó messze van, meg jó lenne végre visszatalálnom önmagamhoz és elfelejteni a szakítós dalokat.
- Imádtam – vigyorgok rá, amikor vége a duettnek, amit nem épp a klasszikus felállásban nyomtunk le. Az tuti, hogy nem a rap lesz az elsődleges stílus ezután sem, ami engem jellemezni fog, de az eléggé hasznos, ha valamennyire megy.
A füves cigi után én is hamar éhes szoktam lenni, arra gondoltam, hogy ha megyek hazafelé, majd szerzek valamit, hogy ne csak jégkrémet egyek vacsira, de a Lev ajánlata eléggé kecsegtetőnek hangzik. Na persze, mikor legutóbb fent jártam egy srácnál, akkor is mi történt… biztos, hogy ez a világ legrosszabb ötlete, tökéletes lesz nekem a hotdog vagy a taco, amit veszek hazafelé… nem akarok még egy barátságot elrontani, főleg, hogy hivatalosan is felvettem legjobb fiú barátnak ugye…
- Oké, miért is ne?