Brooklyn. Brooklyn téli imázsban. Brooklyn téli imázsban Karácsony előtt pár nappal. S a kiegészítések tárháza korlátlan. Páran úgy éreztük létjogosultságot adott a téli szünet hirtelen megérkezése, hogy indokolatlan kiruccanásnak legyünk képviselői. Amit szüleiknek "csak egy szimpla üdülés a barátokkal" körítéssel illesztettünk be az aznapi vacsora menüjébe. Sokaknak megadatik az a ritka lehetőség, hogy a szüleiknek igazat mondhassanak. Vannak azonban olyan kivétles helyzetek mikor a hazugságok előre megfontolt szándékai miatt felmentésnek bizonyulnak. Így esett hát a lehetőség, hogy a régen átrágott Manhattant Brooklynra cseréljem néhány régi és néhány új utazótárs kíséretében. De még mielőtt kijelenteném a szálláshelyünk megnevezését, elmondanám, hogy ez nem egy egész hetes idilli kirándulásnak a története hanem sokkal inkább azoknak a spontán döntések a regéje, amiket a magunkfajta tinédzserek csakis egyszer követhetnek el egész életükben. Egy hagyományos Hostelben szálltunk meg, amit csakis elalváskor kerestünk fel rendszeresen. Három öntörvényű és hosszasan ittas napon vagyunk túl, amiben én mint csendes kívülálló társ vettem részt. Hivatkozásom miszerint nekem nem olyan könnyed manőver a pedáns diáklányból belevaló cédába bújni nem nagyon állta meg a helyét. Ugyan a társaság fele inkább mégis a jókedvet mint a balhézást kedvelte. Így esett meg, hogy egy általuk közkedvelt helységben - amiben néhányunk igen gyakran megfordult a szünet mentes suliidőben is - volt a hét fős brancs találkozója. Természetesen a mesebeli bandában minden személyiség bőségesen kivette a részét. Kezdve rámenősen ukrán akcentusú Mihal-al, akit csak most ezalatt a pár nap alatt ismertem meg. S tényleg igazuk volt. Erősen töri az itteni anyanyelvet. Ne feledkezzünk meg az önfejűség két iker párjáról sem, akit mi csak Jakie és Janet párosnak hívtunk. Társágunkban simán megfért még a bagázs nagyszájú bigéje, Cordillia és társaság szuper helyes hapsija, Chad. Ezen külön egyéniségeket zárta az ártatlanul bűbájos diáklány és barátnője, aki a diáklány minden szavára csak helyeslően nyugtázz. Bármilyen elképzelhetetlen is de ez a brancs meglepő esetekben remekül kiegészíti egymást. Azoknál akiben több a gátlás gátlástalanságot ébreszt, akiben óvatlanság lappang abban figyelmet hirdet. Azt hinnéd, hogy Chad és Cordillia egy párként nyomja az orrunk alá a tökéletesség legendáját. Miközben a valóéletben egymás háta közepére kívánnák egymást. S ez az üdülés is csupán egy békítő oka annak, hogy végzős éveiket túléljék. Meglepő módon ezzel a cukrászda históriával az Ukrán újdonsült barátunk hozakodott fel, szinte minden második szavában külön kiemelve a süti szót. Ezzel adandó ürüggyel szolgálva, hogy a közös levegőn kívül ne kérjek semmit a látogatás alatt. - Hjjóó, fijjjúú! Íssssmerjem mióóta megsületnyem! - mondta újabb cirill körmondatos szlogenben, jövendőbeli kiszolgálónkra mutatva éppen. Mire hirtelen az ikrek hangzatos nevetésbe törtek fel. A helyzet miértjére furcsán billentettem el a fejemet az ikrek irányában, de válaszadásra Cordillia szája nyílt meg. Mintha csak váratlan telepátia ébredt volna benne és az ikrekben.
- Héy Amicia! - kezdte, amivel máris elindított bennem egy jogos nemlegest választ. Persze csak fejrázással. - Na jaj, nem kérjük hogy áldozd fel a lelkiismereted, megnyugodhatsz! Csupán csak azt a Keanu Reeves dublőrt kéne lesmárolnod öt egész percre! - s frissen manikűrözött kezével sem volt rest a megnevezett hasonmás felé mutatni. Én már az ajánlat elején persze elnevettem az orrom alatt ezt a egész abszurd jelenetsort. Ráadásul öt teljes percen keresztül? Szerencsénkre pont akkor ért hozzánk az illető, mikor a "nekem ebből mi hasznom"-ra került a sor. - Cserébe örökké leállunk a téged alaposan félreértett Mária megnevezésünkről. - ugyan ez még nem volt elegendő arra, hogy legalább átgondoljam még jobban a dolgokat. Cordillia mégis tudta, hogy ennél többet kell érintsen ahhoz, hogy belemenjek. - ...és persze akkor többet nem hoznám elő lehetőségnek az unokaöcsémet, aki majd odáig van érted. És a legfontosabb! - nah ekkor vált igazán üzletiesre a hangnem. - Nem kell többet egyikünknek sem külön órát tartanod! - Egyikünknek sem? - érkezett a mély kétségbeesést keltő kérdés Chandtől, akinek a társágunkból a legjobban kijárt egy jó éves matek korrepetáló. - Rendelés után várjuk a választ! - felelték az ikrek szinte másodpercre pontos időben egyszerre.
Nagy karácsonyi felhajtás és a mozgalmas téli szezon nem voltak pontos megfogalmazásai annak, amik az üzletben történtek mostanság. Hiába volt ugyanis az, hogy szinte az év többi idejében szinte az év utolsó hónapjának heteire készültünk, valahogyan mindig elszámoltuk magunkat. Vagy csak az üzlet lett minden évvel egy kicsit sikeresebb. Nem tudtam, de az tuti, hogy Télapóhoz szóló karácsonyi listámon rohadtul nem szerepelt az, hogy december minden napjára teltházat kérek. De az egómnak mindenesetre baromi jól esett, hogy legalább a munkámat sikeresnek tudhattam és ennek tényleg örültem, hogy megtörtént 2019-ben: a törzsvásárlók száma megduplázódott. Ennek hatására a megrendelések száma is jóval több lett a tavalyi évhez képest. Pontos statisztikát ugyan még nem csináltam és a könyvelést se zártam még le az évre szólóan, tekintve, hogy azért még tartott az év. De majd januárban erre is sort kerítek, természetesen csak újév után, mert a vallásom tiltja, hogy én elsején és másodikán dolgozzak. Csoda lesz, ha a harmadik nap sikerül majd. Viszont annak se volt nagyon értelme, hogy a mai nap annyira előre szaladjak a tervezgetéssel, előbb még a mai munkanapot kellett túlélnem. Túlélés alatt pedig munkát értettem, annak köszönhetően, hogy ma is erőt vettem magamon és időben (nyitásra!) sikerült megjelennem az üzletben. Így még a vásárlók alatt, most már azért sokadszorra, de csak büszkén megcsodáltam a karácsonyi dekorációt. Hiszen azok a girlandok, gömbök és hópehely alakú díszek nem maguktól lógtak lefelé a plafonról, avagy a függtek a falon. Az egyik sarokba még egy kisebb műfenyő is feldíszítetten álldogált, amint lement a nap a rajta lévő színes égősorral hangulatosan világítson. Továbbá nem lehet elfeledkezni arról a tényről sem, hogy napok óta nemcsak, hogy süteményszag van, de kifejezetten mézeskalács szag terjeng, annak hála, hogy szinte minden nap azt kell sütni. Mézeskalács itt, a tányéron, mézeskalács ott, a kávéban… A vevők nagyon ráharaptak. Ezt a szívmelengető dekorációt „szórta meg porcukorként” a hangszóróból szóló karácsonyi dalok, melyek nonstop mentek. Eddig senki nem panaszkodott értük, úgyhogy a hangulatteremtés sikeresnek bizonyult. Még akkor is, hogy ha már a „All I Want For Christmas Is You”-t, a „Last Christmas”-t és a „Santa Tell Me”-t már annyiszor hallottam az utóbbi napokban, hogy képes voltam bármelyik soron következő vendégnek elénekelni, csak hagy vegyek fel előtte egy rénszarvasagancs hajpántot vagy mit. Gondolkoztam rajta, hogy a móka kedvéért valami karácsonyis sapka félét magamra kapok, de aztán úgy gondoltam, hogy van egy határ, amit nem lépek át. Így csak simán, fekete pólóban, farmerben és a barista kötényben nyomtam. Pár asztalt törölgettem le és szedtem össze a már üres, elmosásra váró kávéspoharakat és tányérokat, mikor az ajtó felett lévő csengő megszólalt, jelezvén, hogy újabb vendégek jöttek be. Miközben a kezemben lévő tálcát vittem hátra a pult mögé, ösztönösen odanéztem az ajtó felé és láttam, hogy egy kisebb diákcsoport érkezett, gimiseknek tűntek. Nos, a év olyan szakaszában vagyunk, amikor mindenki szeretne beülni valahová kávézgatni a haverjaival, állapítottam meg mosolyogva a pult mögé érkezvén. Az elmosásra váró dolgokat aztán átadtam az egyik alkalmazottamnak, hogy aztán egy másikhoz odalépjek és besegítsek neki a vevők kiszolgálásában. Ez aztán abban is kimerült, hogy odamentek azokhoz, akik inkább leültek, mintsem, hogy a kasszánál rögtön sorba álljanak. Ekkor hallottam meg a Keanu Reeves dublőr dolgot, amin elnevettem magamat. Ezek a mai fiatalok! Hangosabban nem is tudhatnák az üzletben lévők tudtára adni, miről folyik éppen a téma, főleg úgy, hogy a mutogatást is észrevettem és következtetésképpen leszűrtem, hogy ez csak felém irányulhatott. Csak nem engem szemeltek ki az itt dolgozók közül? Ó, ez hízelgő! – Sziasztok! Üdvözöllek benneteket a Mézeskalács Házban! – szólítottam meg a társaságot, odalépve hozzájuk. A kezemben tartott tálcáról még egy plusz menüfüzetet raktam le eléjük, benne az összes itallal és süteménnyel, melyek az üzlet kínálatában szerepeltek. – Miket hozhatok nektek? – tettem fel a kérdést, közben az egyik lányra pillantottam, aki, ha nem tévedek, a beszélgetésük főtémáját képezte. Én pedig megajándékoztam őt az elbűvölő mosolyommal és figyelmemmel. – Talán a Ház téli kínálatából valamit? Vagy esetleg valami különlegesebbet?
Kezdőlap
