Miután az "ifjú pár" volt kedves mindent elintézni maguk körül, Bobnál találkoztunk az Atlantából visszatérő Reilly-vel. Már hiányoltuk a hülye fejét. Larson miatt majdnem egy hónapig nem láttuk érdemben, szóval volt mit bepótolni. Mindenképp az volt a terv, hogy tarthassunk egy tisztességes visszatérős-ünneplős ivászatot, csakhogy... !!! Mindenki meglepetésére megelőzött minket a meghívással. Mi meg néztünk is egy nagyot, de aztán naná, hogy nem mondhattunk rá nemet. Amúgy is akadt bőven ok az ünneplésre. Visszatérés, felmondás, új meló, vágyott Nő, Vízkereszt vagy amit akartok. A lényeg, hogy a végére senki sem maradt szomjas. De azért kellő mértékkel. Kurvára nem akartam összerókázni semmit, vagy használhatatlan mosott szarrá inni magam. Családom van, akikért én felelek, szóval annyira azért nem fér bele. Rohadt hülyén néz ki, szar példát mutatnék, kaphatnám az ívet (jogosan), és soha többé nem tudnék tükörbe nézni és elszámolni a lelkiismeretemmel, ha valamikor valamiért valamitől nem védhetném meg őket.
Miután előkotortam a kulcsomat az éjszaka csendjében, beslisszoltam az ajtón. Lerúgtam a cipőmet (a helyére!). Aztán lábujjhegyen, összeszorított fogakkal elsomfordáltam a hálóig, mielőtt még felébresztettem volna valamelyik gyereket. Imádom őket, de faszomtudjahányórakor nekem ne ugráljon itt egyik se. Apa megszűnt létezni. Óvatosan nyitottam be, nem tudván, hogy Via alszik-e vagy sem. Hát utóbbi nyert, úgyhogy...
- Megjöttem, asszony. Örvendj és adj innom! - néztem rá elégedett képpel, mintha legalább maga a megváltó állna előtte; aztán azzal a lendülettel ledobtam magam mellé az ágyra.
- Szomjazom a szádra. - morogtam, miközben magamra húztam és hosszan megcsókoltam. Mert pont nem valami hülye piára volt most szükségem, hanem Rá.
- Mondtam, hogy nem kellett volna megvárnod. - néztem rá ellágyult tekintettel. Tudta jól, hogy az idiótákkal leszek, szóval későn jövök. De hálás voltam neki, amiért mégis ébren várt.
- Az a fasszopó Reilly tényleg felmondott. - a haját finom mozdulatokkal a füle mögé tűrtem, a maradékot a vállán keresztül hátrasöpörtem. Mert én már csak ilyen kurva romantikus vagyok... de legfőképpen nem akartam azt rágcsálni, ahogy lágyan a képembe omlott.

dearest wifey & Dave

A mai volt az "isten hozott itthon, Reilly" nap, szóval az esti rutint egyedül nyomtam le a gyerekekkel. Imádtam őket, de mire az ember az ágyba imádkozza őket, addigra szerintem Bruce Willis párszor megmentette volna a világot és drágán adta az életét. Amikor már harmadszor akarnak mesét, vagy épp jönnek azzal, hogy szomjasak, elgondolkozom, hogy mennyire hangzana keresztényien, hogy "amikor a nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel. Aki kijön, megy a zuhany alá." De egyébként alapvetően nincs velük nagy baj, és miután elnyugodtak, hamar kidőlnek, mint az a bizonyos zsák krumpli.
Volt még dolgom a laptopon, mivel akadt egy-két túltartózkodó, aki próbálta menteni a menthetőt és mindenféle e-maileket küldözgetett a központi címünkre. Csak nem figyelt, nem gondolta, hogy már ennyire elszaladt az idő, stb. Egyébként sem tudtam volna csak úgy lefeküdni aludni, amíg Dave nem ért haza. Nem gondolom, hogy baja esne, és hiába egy rakat idiótáról van szó, tudnak vigyázni magukra, egymásra, és nem keverednek olyan balhéba, ami súlyos következményekkel járna. Legalábbis a saját érdekében reméltem ezt. De ettől még nyugodtabb voltam, ha láttam és tudtam, hogy hazaért.
Felvont szemöldökkel pillantottam, csupán fél szemmel a nyíló ajtó irányába. Az elégedett képét látva és azt hallva, hogy "Megjöttem, asszony. Örvendj és adj innom!" csak még magasabbra szökött a szemöldököm. Más biztos megsértődött volna ezen, vagy nem értené, mi folyik itt, de...
-Micsoda megtiszteltetés. És még tisztán beszélni is tudsz. -ráztam meg a fejemet hitetlen, apró mosollyal, lecsukva a gépem tetejét, amit át is pakoltam az éjjeliszekrényre. Figyeltem, ahogy ledőlt mellém, majd hagytam, hogy magára húzzon.
"Szomjazom a szádra." Pont emiatt nem tudtam sem magamra venni, sem valami hülye szövegnek értelmezni a kijelentését. Inkább csak viszonoztam a csókját, az egyik kezemmel megtámaszkodva a feje mellett az ágyon, míg a másikkal végigsimítottam az arcán, beletúrva a hajába.
-Mhm, mondtad. Nem is téged vártalak, hanem dolgoztam. -böktem a fejemmel a laptop felé egy ártatlan mosollyal, és még a vállamat is megrántottam volna egy hanyag mozdulattal, ha nem támaszkodtam volna mellette.
Érdeklődve, a tekintetét fürkésztem, ahogy kijelentette, hogy Reilly tényleg felmondott. Az alsó ajkamba harapva, elgondolkozva néztem le rá tovább.
-Akkor ezek szerint jól sikerült az Atlanta-ba való kiruccanása Larson-nal. Akkor ez jó hír. Mármint nekik. Úgy is attól féltél, hogy a nejed fejbe lövi magát már az oda vezető úton. Nem történt meg. -minden jó, ha a vége jó.
-Te meg majd túléled a sok hülyét a munkahelyen. -ültem fel rajta, hogy lófarokba köthessem a hosszú tincseimet, aztán a kezeimet a mellkasára simíthassam.

dear hubby & Olivia

A tiszta beszédes beszólására félmosolyra húztam a számat. Mit mondhatnék? Visszafogtam magam, mert én ilyen rendes férj vagyok.
- A kocsma után még útba ejtettem egy logopédust. - vontam vállat hanyagul.
Alaposan kiélveztem a csókja minden pillanatát. Megunhatatlan.
Arra, hogy valójában nem is engem várt, hanem egyszerűen csak dolgozott, a szemeimet forgattam.
- Igazán? Szóval nem hiányoztam? Akkor akár vissza is mehetek... - csináltam úgy, mint aki ki akar mászni alóla az ágyból, és elhúzni a belét. Nyilván sosem tennék ilyet. Imádom azokat az idiótákat, de ha választanom kellene, hogy velük igyak tovább, vagy itt maradjak Vele, habozás nélkül Via nyerne. Sok férfival ellentétben én szeretem a feleségemet, így vele lenni is.
- Hála az égnek jól. - bólogattam a Reilly-Larson-Atlanta szenthármas kapcsán.
- Ez mindenkinek jó hír. - ha nem számítjuk, hogy a nyomozói munkájuknak lőttek. De ahogy Emma is mondta, munkahelyük lehet másik.
- Örülök a boldogságának, tényleg. Látnod kellett volna a hülye fejét. Tudod, mennyire elbaszott egy karmája van. Csoda, hogy ez most mégis bemákolta. - szerintem jogosan féltettem attól, hogy mi lesz ebből az atlantás faszságból. Anno meg is mondtam neki, hogy talán le kellene mondania, mert csak önkínzás lenne. Sőt, még azt is javasoltam, hogy hagyja Larson-t és költözzön haza tőle. Más is tud rá vigyázni. Persze így utólag már jobb, hogy nem hallgatott rám, de akkor logikus lett volna. Bár ezt már akkor is sejtettem, hogy mégsem teljes bukás, amikor Sierra a húgáról és a Marco-val kapcsolatos dolgairól beszélt. Drukkoltam, hogy összejöjjön nekik.
- A nejem? Csak nem féltékeny vagy rá, asszony? - vontam fel a szemöldököm aljas vigyorral a képemen.
- Ja, valahogy túl. - sokkal inkább lekötött azt figyelnem, ahogy felcopfozta a haját, szabaddá téve ezzel a vállait, a nyakát. Olyan hívogató volt a puha, forró, tökéletes bőre.
- Eddig is kellett másokkal dolgoznom. - megragadtam a mellkasomon pihenő csuklóját, hogy újra magamra húzhassam. Túl messze vagy.
- Szar, hogy már nem lesznek ott, de nem akkora nagy változás. - végigvezettem az ujjaimat a felkötött hajában, rátekertem a kezemre, majd finoman meghúztam enyhén hátra, hogy arrébb dönthessem a fejét. Éhes ragadozóként nyaltam meg a számat, miközben megigézve néztem őt, mintha csak most látnám először ezt a gyönyörű nőt.
- Legalább lesz mit mesélnünk egymásnak, ha nem egy helyen melózunk. - csókokkal borítottam a nyakától a válláig, és vissza.
- Kíváncsi leszek, hogy ez az új "alvilági" biznisz meddig tart majd náluk. Ames beszervezte őket valami régi kapcsolatához. A franc se tudja. - a mutatóujjamat végighúztam azon a távon, amit korábban a számmal jártam be, majd tovább haladtam vele az egész karján.
- És ki akarja nyírni Shaw-t. Egy kibaszott tankkal. - csalt hitetlen vigyort a képemre a gondolata.
- Nem hibáztatom érte. Ugyanezt tenném. Érted. Értetek. - halál komolyan néztem rá.
- Lehet játszani a jó fej, ártatlan, irgalmas kiscserkészt, meg azzal jönni, hogy a bosszú rossz tanácsadó, de ha nem állítja le véglegesen, járhatunk majd temetésre. Nem tudom, melyik lenne a rosszabb. Reilly-é vagy Larsoné.

dearest wifey & Dave

-Hát... ezek szerint csak egy kellően tökös, erős nő kellett neki, hogy kipicsázza a karmáját és beelőzze egy jól irányzott mozdulattal. De azért... fura lesz egy boldog Reilly. Megszoktam már, hogy mindig olyan feje van, mint aki a világ összes fájdalmát a hátán hordja. -persze inkább legyen jó kedve, én nem mondom, hogy ne! Sőt! Tényleg igaz, hogy megérdemli azt a bizonyos happy end-et, neki is jár, egyszerűen csak tényleg érdekes belegondolni, hogy ez kivételesen összejött neki.
-Deee, halálosan. Nem is értem, hogy nem kezdtem még cicaharcot Marco-val. -ráztam meg a fejemet egy szemforgatással az aljas vigyorát látva.
-Egyébként meg... ti egymás felesége vagytok, ezt remélem, Emmalynn is tudja. -ha nem, akkor majd én beavatom abba a nagy titokba, hogy ha beismeri a barátja, ha nem, ez a két idióta jobban össze van nőve, mint szerintem bárkik, akiket korábban láttam. Ők tényleg jó, igazi, legjobb barátok. Még ha ezt csak az egyikük vallja be, akkor is.
Ha akartam sem tudtam volta reagálni arra, hogy eddig is kellett másokkal dolgoznia, mivel váratlanul ért a mozdulat, amivel visszahúzott magára. Az egyik kezemmel megtámaszkodtam mellette, a másikkal viszont még mindig a mellkasát simítottam, majd enyhén bele is mélyesztettem a körmeimet a felsőjén keresztül, ahogy félre döntötte a fejemet, ezzel még inkább rálátást és hozzáférést adva magának a nyakamhoz.
-Mhm, az biztos. -hogy lesz mit mesélniük. De a gondolataim nagy részét lekötötték a szájának, majd az ujjának a mozdulatai, amivel végig szántottak a nyakamon, a vállamon, a karomon. Egy ideig tűrtem az érintéseit, majd felültem ismét, hogy őt is felhúzhassam magammal. Megemeltem a kezeit, hogy lehúzhassam róla a felsőjét, alaposan kiélvezve a látványt, hogy aztán az ujjaimat is végighúzhassam az izmain a hasától a mellkasáig, majd a körmeim hegyével is megtettem ugyanezt a távot, amíg vissza le nem döntöttem az ágyra.
-Ames és a régi ismerősei... csak nehogy őket is neked kelljen felmentetni valami gyilkossági ügy alól... -most már csak egyedül lenne, mivel Reilly nem lenne ott, hogy segítse a nyomozást.
-Egy tankkal? Honnan... nem. Inkább nem kérdeztem semmit. -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal, az alsó ajkamat rágcsálva. Csak finoman bólintottam arra, hogy ő is ugyanezt tenné értem, illetve értünk. Ebben egyetértünk. Ha Vele történne valami, vagy a gyerekeinkkel, én is átmennék Sarah Connor-ba és levadásznám azt, aki ezt tette.
-Larsoné. Mert utána mehetnénk Reilly-ére is. Ha tényleg annyira oda van ezért a nőért, mint amennyire az elmondásaid alapján tűnik, akkor szerintem nagyobb érvágás lenne, ha ő halna meg előbb, vagy egyedül. Nem tudom elképzelni sem, hogy az az őrült mit csinálna, ha elveszítené. -talán bezárkózna, elvágná magát másoktól, vagy addig menne, amíg meg nem ölnék. A öngyilkosságot nem nézném ki belőle, de sosem lehet tudni, hogy mit hozna ki belőle.
-Én sem tudom elképzelni, hogy mit csinálnék, ha... Veled történne valami. -ráztam meg a fejemet, egy pillanatra a nyakába temetve az arcomat, beszívva az illatát, aztán átváltottam apró, finom csókokra, amikkel beboríthattam a bőrét, egy apró mozdulattal a vállába harapva, majd visszafelé végighúzva a nyelvemet ott, ahol korábban a számmal tettem meg az utat.

dear hubby & Olivia

-  Á, nehogy azt hidd. A boldog Reilly-nek is ugyanolyan gyász feje van, mint eddig. Gyárilag ilyen. Csak azzal a különbséggel, hogy ezt a szerencsétlen kutyát végre örökbe fogadta egy szerető gazdi Larson személyében. De azt aláírom, hogy tökös csaj, és nagyon kell Marco mellé. - mindenkinek kell egy támasz, aki biztos, stabil, állandó pont az életében, akivel mindig számíthatnak és támaszkodhatnak egymásra, legyen az jó vagy rossz dolog. Jó, ha van akihez hazamehetsz egy szar, nehéz nap után. Aki átölel és azt mondja, hogy minden rendben lesz. Aki elfogad és szeret olyannak, amilyen vagy. Aki mellett úgy ébredhetsz, hogy van értelme az életednek.
- Valamikor beszélnem is kell vele négyszemközt, a többi ápolt nélkül, nehogy elcsessze a saját jó szerencséjét valami pesszimista faszsággal. Őt ismerve, benne van a pakliban, hogy nem meri elhinni, hogy ez vele is megtörténhet. - talán még én sem. Tényleg elbaszott egy karmája van. Sosem volt 'éljünk kapcsolatban' típus, amihez hozzá jön az is, hogy segghülye hozzájuk és az érzelmekhez. Az a bizonyos híres teáskanál esete ugye.
- Megnézném azt a cica harcot, ahogy vérre mész értem. Csak jobb lenne, ha nem az a farok lenne a másik résztvevő. - a tenyeremet az arcára simítottam, a hüvelykujjamat lassan végighúzva az alsó ajkán.
- Majd úgyis rájön, ha eddig még nem sikerült neki. - vontam vállat. Kevés ember igazán fontos nekem, de Marco pont közéjük tartozik. Ezer meg egy éve ismerjük egymást, sok szaron mentünk keresztül együtt. Szinte össze voltunk nőve. Több, mint a legjobb barátom. Olyan, mintha a testvérem lenne.
Hagytam, hogy a kényelmes fekvőből ülő helyzetbe rángasson, és megszabadítson a felsőmtől, majd visszadöntsön az ágyra. Nem maradtam adósa egy percig sem. Egy az oldalán simító mozdulattal összekötöttem a vetkőztetését, ahogy felfelé lehúztam róla a felesleges textíliát. Szorosan köré fontam a karjaimat, érezni akartam a bőrét az enyémen. 
- Ez bizony benne van a pakliban. - morogtam a nyakába.
Én sem tartom kizártnak, hogy Ames és Reilly a saját szakállukra valami őrültséget csinálnak, kihasználva az Arkánum nyújtotta lehetőségeket. Túl csábító lesz ez a felállás, hogy ellenálljanak a kísértésnek. Persze számíthatnak rám, bármikor kihúzom őket a szarból, ha kell, de ettől még remélem, hogy nem a másik zsebükben felejtik a jobbik eszüket. Idióták.
Előbb bújkáló mosollyal, majd széles vigyorral néztem rá, amikor visszavonta a be sem fejezett kérdését, inkább kijelentette, hogy nem akarja tudni a tankos sztorit.
- Ó, én akarom! Szívesen megnézném, vagy vezetném én azt a kibaszott lánctalpas dögöt. Élvezném, ahogy a csontjai ropognak alatta, ha már a nem létező gerince nem tud. - a kis szöszi majdnem meghalt miatta, és akkor Reilly-t is elvesztettem volna. Kedvelem a csajt, de nem miatta aggódtam jobban.
- Én el tudom. - ebben például hasonlítunk. Via-ért én is véres bosszút állnék, amibe bele akarnék dögleni, hogy a túlvilágon újra együtt lehessünk. Örökké.
- Mindenhogy ugyanaz lenne a vége. Szerintem fordított esetben is ugyanaz lenne a helyzet. Larson sem tudna nélküle létezni. - azok alapján, amiket Marco és Sierra mondtak róla.
- Az a különbség, hogy Reilly engem sokkal jobban érdekel, mint a nője. - előbbi a barátom, utóbbi csak a tartozéka. Neki fontos, ezért nekem is, de ennyi.
- Nem is kell ilyeneket elképzelned. - simítottam végig a hátán párszor.
- Jobb, ha egész más jár abban a csinos kis fejedben, édesem. Mondjuk é-én... - jóleső morgással élveztem, amit a nyakammal művelt.
Miután megelégeltem a passzív szerepet, egy mozdulattal fordítottam a felálláson. Ő került az ágyra, én pedig fölé. Fogtam mindkét kezét, felemeltem őket a feje fölé, majd így csókoltam a száját. Mindkét csuklóját átvettem az egyik kezembe, az így felszabadult ujjaimat a nedves csipkének nyomtam. Ez a nő...
- És neked hogy telt az estéd? - súgtam a bőrének, a számmal, a nyelvemmel érintve a füle mögött. Elengedtem a csuklóját, hogy a teljes látványát felfalhassam a puszta tekintetemmel.
- Azon kívül, hogy epekedtél utánam és a munkába temetkeztél a kínzó sóvárgás elől. - húztam elégedett vigyorra a szám.
Bár legszívesebben azonnal széttéptem volna, hisz ő volt minden éber gondolatom, és talán még álmaimban is kísértett, most azonban türelmet erőltettem magamra, és amíg a kis napi beszámolóját hallgattam, ráérősen kioldottam a nadrágomat. Egészen biztos, hogy miatta fogok elpatkolni.

dearest wifey & Dave

-Akkor Emma egy életre szóló társat szerzett magának. Tudod, mit mondanak a kóbor állatokról. Eleinte nagyon harapósak, de amint elfogadnak és megérzik a szereteted, nem tudsz szabadulni tőlük. -és azt hiszem, hogy ezzel mindketten jól járnak. Marco mellé kell egy olyan nő, mint Larson, aki elég tökös és határozott, de közben nem akarja szándékosan leuralni és elérni, hogy ne lehessen mellette igazi férfi. Reilly pedig nem korlátozza őt, mégis a tenyerén hordozza. Csak legyen szerencséjük és ne csesződjön el semmi.
-Bárki el meri hinni, hogy mi történik jelenleg vele? Amióta ismerem, jelét sem mutatta, hogy szeretne bárkit is. -mármint ilyen értelemben. A barátság az más dolog, még ha nem is hajlandó beismerni.
-De nem rossz ötlet. Mindenképp verd bele az értelmet. -mielőtt a saját ellensége lesz és elcseszi a kapcsolatát a neki tökéletes nővel.
Finoman elnyílt ajkakkal élveztem, ahogy végighúzta a számon az ujját, így automatikusan, egy játékos mozdulattal húztam végig az ujja útján a nyelvemet, figyelve, hogy a végén beérjem azt és finoman megnyalhassam.
-Annak a cicaharcnak gyilkosság lenne a vége. -néztem le rá az alsó ajkamba harapva. A családomért sokáig hajlandó vagyok elmenni, de akkor lehet, hogy nem csak a másik nő halna meg, hanem Dave is.
Miután megszabadítottam a felesleges ruhadarabtól, megemeltem a kezeimet, hogy könnyebben leszedhessen rólam mindent, ami teljesen felesleges volt számunkra jelen pillanatban. Egy rekedt sóhaj volt a reakcióm, ahogy közelebb húzott magához. Élveztem a forró bőrét az enyémen, így csak pár apró, kába bólogatásra futotta, mielőtt meg tudtam volna szólalni.
-Majd erről is tarts neki kiselőadást. A börtönben nincs ott a legújabb függősége. -csókoltam bele finoman a bőrébe egy apró mozdulattal.
-Nem hibáztatlak érte. -Larson eléggé megszívta miattuk, és ha vele történt volna valami, akkor Reilly-nek is annyi lett volna. Biztos, hogy nem élte volna túl, ha történik vele valami.
Csak az alsó ajkamat rágcsálva hallgattam, ahogy beszélni kezdett. Nem ismertem a nőt személyesen, és hallani sem hallottam róla túl sok mindent, amikből következtetéseket tudtam volna levonni, de ennél jobban nem tudtam, vagy akartam volna vele foglalkozni.
Ki akartam használni minden pillanatát annak, hogy kettesben lehettünk, így ahogy elakadt a szava és jóleső morgással adta a tudtomra azt, hogy élvezi, amit csinálok, elégedetten belevigyorogtam a bőrébe.
Meglepve pislogtam rá, ahogy hirtelen alatta találtam magam, és még levegőt venni is elfelejtettem. Finoman mozgattam meg a kezeimet, amiket lefogott, viszonozva a csókját, ami után elégedetlen, türelmetlen nyögéssel vettem tudomásul, hogy elhúzódott és nem érem el a száját, az ujjai érintése nyomán az alsó ajkamba harapva vettem egy mély, szakadozott levegőt, lehunyva a szemeimet egy pillanatra.
-Hmm? -pislogtam fel rá pár nagyobbat, mivel a figyelmem enyhén szólva is el volt terelve általa. A felszabadult kezeimet a hátára vezettem, végighúzva az ujjaimat a bőrén, aztán visszafelé a körmeimet is, majd becsúsztattam őket a nadrágja derekához, belekapaszkodva az anyagba.
-Meglepően jól és nyugalmasan. Kivételesen senki sem akart minden percben valamit, hogy "anyaaaaaaaa." -húztam végig a nyelvemet az alsó ajkamon, miközben az ujjaimat az övtartójába csúsztattam, ezzel is közelebb fészkelve magamat hozzá.
-Miután sikerült mindenkinek elmagyaráznom, hogy nem fog két perc alatt kiszáradni, este már ne egyen több sütit, apa nem tűnt el, csak a többi ápolttal találkozott, nem mehetnek utána és elmondtam a huszadik esti mesét... el se hiszem... vettem egy forró fürdőt. -pislogtam fel rá úgy, mint aki a meghatottságtól szinte szóhoz sem jut. A valóságban viszont az ujjaim már nagyban azon dolgoztak, hogy a saját maga által kioldott nadrágját lejjebb varázsolhassam rajta.
-Megcsináltam a maradék munkámat, mivel akadnak olyanok, akik azt hiszik, bevesszük, hogy elnézték a naptárat... mármint az évet. És most... itt vagyok... -húztam végig az ujjaimat előbb az alattam lévő ágyneműn, majd saját magamon, végül a mellkasán simítottam végig a körmeim hegyével.

dear hubby & Olivia

- Ezt csak megerősíteni tudom. Az én kis cicusom is hálás egy dög. - csaptam rá a fenekére aljas somolygással.
- Ők már évek óta nem tudnak szabadulni egymástól, csak túl hülyék voltak, hogy észrevegyék. - és így nekem sem tűnt fel, hogy ennek valahogy máshogy kellene lennie.
- Hát ez az!!! Soha nem is szeretett, amennyire én tudom. - már pedig ki tudná, ha nem én? Egy értelmes viszonya sem volt, nem még kapcsolata.
- Persze mindig ott volt kimondva-kimondatlanul is, hogy Larson fontos neki meg minden, de nem gondoltam, hogy ennyire. Azt hittem, egyedül purcan majd ki, morgós vén faszként. - bár ha nem vigyáz, még mindig megtörténhet. Talán tudja, mit veszíthet.
- Úgy lesz. - nem fogom hagyni neki, hogy önmaga legnagyobb ellensége legyen. Egyedül sok mindenhez túl hülye, hogy rájöjjön.
Arra a bizonyos cicaharcra sosem kerülne sor, mert nem adnék okot rá, de elméleti síkon még legyezgethette a hiúságomat.
- Igen? Ilyen kis vérmesen önző vagy? - abban mindenki kurvára biztos lehet, hogy én sem osztoznék rajta soha senkivel. Senki nem veheti el őt tőlem. 
- Tartok is neki. Elég alaposan bele tudom élni magam a helyzetbe, hogy kellően meggyőző legyek. Már csak ezért se csukatnám le magam én sem. Ki nem bírnám nélküled. - nekem Olivia a függőségem, a legrosszabb fajtából. Úgy kell nekem, mint egy kicseszett drog. És azt akarom, hogy ez fordítva is így legyen. Folyton én járjak a fejében, hogy akkor is engem érezzen, mikor csak lehunyja a szemét. Soha még csak ne is nézzen egy másik férfira sem.
Gondolatban elismerően vállon veregettem a gyerekeket, amiért kivételesen hagyták élni az anyjukat, és nem nyaggatták minden percben valamivel. Jót nevettem a sütis-apás-esti mesés felsoroláson, miközben a markomba vettem a mellét. A forró fürdő említésére aztán csak úgy villantak a szemeim.
- Ne fájdítsd a szívemet, asszony. - néztem le rá szenvedéssel.
- Ilyen lehetőség nélkülem? Melletted kellett volna lennem. Neked pedig a karjaimban. - vicsorogtam fájdalmasan. Alap esetben nem dobnám a barátokat, mert ők is fontos részei az életemnek, ez is olyasmi, amit ápolni kell. Deee vannak helyzetek, amiket meg kell érteniük.
Figyelmesen, de nem túl gyengéden belényomtam az ujjaimat, ahogy megéreztem, milyen nedves. Utálok finomkodó lenni, ő pedig velem együtt csak ritkán igényelte ezt tőlem. Senkivel sem lehettem ennyire nyers azelőtt, hogy őt megismertem volna.
- Mhm-hm. Hát ez roppant izgalmasan hangzik. Biztosan le akarod cserélni mindezt... rám? - vontam fel a szemöldököm lenéző pillantást vetve a laptopjára, a nadrágomat letolva a csípőmön. Egyszerűen elképesztő látványt nyújtott így elnyúlva az ágyon. Alattam. Kiszolgáltatva nekem.
- A legjobb helyen vagy itt, szerelmem. - mélyen beléhatoltam. Elég volt a felesleges dumából. Ráhajoltam, hogy csókokat nyomhassak a teste minden apró kis porcikájára, amit csak elérhettem. Minden elfojtott hangja csak olaj volt a tűzre, hogy még erősebben akarjam őt. Még intenzívebb tempóra váltottam. Közelebb hajoltam hozzá, halkan a fülébe súgva kérdeztem, szereti-e, ha mocskos dolgokat mondanak neki, és ha olyan durva vagyok, hogy az már szinte fáj. Itt mozogtam benne, mégis azt éreztem, hogy még ennél is közelebb akarok lenni hozzá. Közelebb és közelebb. Még többet akartam belőle. Ami képtelenség. Szélesebbre nyitottam a lábát, hogy mélyebbre érjek. Már közel voltam. A kezét a kezembe vettem, összefonva az ujjainkat, hogy együtt játszadozhassanak el a legérzékenyebb pontjain. Az ajkamba harapva fogtam vissza a vad nyögések, szapora sóhajok és mélyről feltörő állatias morgások egyvelegét, ahogy ki-be csúszkáltam benne. Bele tudtam volna pusztulni a pillanatba, amire egész nap vártam. Vágyaink szinte egyszerre, tökéletes szinkronban teljesedtek be, mint ahogy az egész életünket is éltük. A kielégült zihálás hangjait a nyakába fojtottam, ahogy megfeszült teste magába szorított.
Miután időszerűnek és cseppet sem hangulatgyilkosnak ítéltem meg a mozdulatot, legördültem róla. Kellett néhány perc, hogy a remegésünk elmúljon, a légzésünk, a szívverésünk normalizálódjon. Az oldalamra fordultam, ujjaimmal a testét, ajkaimmal a felém eső válla puha bőrét simítottam. Hosszú percekig elvesztem a meztelen, izzadságtól csillogó látványában, az érzelmek bennem munkáló kavalkádjában. Fogalmam sincs, mennyi idő telt el így némán, mire végül újra megszólaltam.
- Nem tudom, hogy saját kútfőből, vagy a szőke múzsájától jött-e neki az ihlet, de Reilly úgy döntött, hogy megtartja a családja házát Atlantában. - tértem vissza a korábbi beszélgetésünkhöz. Utálom, ha félbe szakítanak a mondandómban, de muszáj volt szünetet tartanunk, különben itt helyben megtébolyodtam volna. Lehetetlen ellenállni neki, és nem ma fogok önuralmat tanulni. Amúgy is minek? És már egyébként is késő.
- Szeretné, ha segítenénk neki felújítani. Jól jönne pár ügyes női kéz és szem. Mit mondasz? - támasztottam meg az államat rajta.
- Tudom, hogy Atlanta nem épp egy köpésre van New York-tól, de amúgy sem állandóan lennénk ott. - nem sokat befolyásolna, azt hiszem.
- Amíg nem tudja eldönteni, mihez is kezdjen vele igazából, addig hajlandó bedobni a közösbe, mint nyaralót. - önzetlen és jófej dolog tőle. Eddig nem igazán engedett be minket az életébe, velünk is próbált távolságtartó maradni, szóval én részemről nagyra értékelem a gesztust. Őt is a velejéig megmérgezte egy nő. Micsoda romlott egy világban élünk.

dearest wifey & Dave

-Cuki vagy, hogy azt gondolod, itt én vagyok a házi állat. -haraptam az alsó ajkamba egy hozzá hasonló, aljas mosollyal.
-Lehet. Vagy nem is akarták, mert paráztak tőle. -annyira nem ismerem egyiket sem, de Dave is csak megerősítette, hogy Reilly nem szeretett még senkit sem korábban, szóval az is lehet, hogy eddig szándékosan nem akartak másképp gondolni egymásra, és direkt maradtak csak munkatársak.
-Nincs kizárva. De ezért vagy te, hogy ne így legyen. -nélküle aligha értené, mi történik vele és hogy működik pontosan egy kapcsolat.
-Mit mondhatnék. Néha gyilkos természetem van. -pillantottam rá egy elégedett, határozott mosollyal, végig húzva a nyelvemet az ajkaimon. Nem hagynám, hogy bárki is elvegye tőlem, tőlünk. Szerencsére a látszat ellenére, amit másoknak mutat, Dave nem egy idióta állat, aki elhanyagolná a családját, vagy más nők után futkosna.
-Nagyon helyes! Érezze csak, hogy ha hülye lesz, mit veszíthet. Meeeeg... azt is, hogy Emma mit veszíthet, ha idióta barom lesz. Ha oda van Reilly-ért, a börtönös nyaralása neki is kibaszott kellemetlen lenne. -ha ennyire oda meg vissza van azért a nőért, akkor tudnia, éreznie és értenie kell, hogy mitől foszthatná meg magát és őt is. Én is belehalnék, ha nem érthetnék hozzá, vagy ha nem láthatnám Őt hónapokig, vagy évekig.
-Mhm, kellett volna. De hát te inkább a férjeddel voltál helyettem. -vigyorogtam fel rá valamiféle gyengére sikerült aljas mimikával, majd még a lélegzetem is elakadt, ahogy megéreztem az ujjait bennem.
-N-nem is tudom... csábítónak hangzol... -pillantottam előbb a gépre, ahogy a tekintetem követte az övét, míg végül megállapodott az arcán, a szemein.
A combjaimmal megszorítottam a csípője két oldalát, a körmeimmel a hátába vájva a kérdéseire válaszul, különben aligha érthette volna a lihegésekkel kevert igenek és furának hangzó, tompa "akarlakok" egyvelegét. A lehető legközelebb volt hozzám, a csípőmet megemelve segítettem abban, hogy még egyszerűbben mozoghasson és fonódhassunk össze, mégis azt éreztem, hogy ez nem elég. Az ajkaimmal, a nyelveimmel a nyakát, a vállát cirógattam, néha finoman, vagy épp egy-egy hevesebb, nagyobb mozdulatát követően erősebben haraptam belé, elfojtva a sóhajok, nyögések, kapkodó, sípoló levegővételek keverékét, amiket legszívesebben szabadjára engedtem volna, hogy mindenféle korlátok nélkül tudhassa, mennyire akarom őt, mennyire vártam arra, hogy hazaérjen végre. Az ujjaink, a kezeink összehangolt mozgása egyre közelebb juttatott a csúcshoz, ahhoz a pillanathoz, hogy elzsibbadva adhassam át magam a gyönyörnek. Éreztem, ahogy velem együtt ő is megfeszül, így elhúztam az általa kisajátított kezemet, hogy megkapaszkodhassak a vállaiban, a körmeimet a bőrébe vájva. A lábaimmal szorosabban kulcsoltam át, hogy még inkább magamba húzhassam ezzel, és átadhassam magam az édes örömöknek. Vele.
Amint legördült rólam, még pár percig lehunyt szemekkel, jól eső, apró, bódult mosollyal élvezve a simító mozdulatait. Enyhén elfordítottam a fejemet, hogy végighúzhassam az ujjaimat az arcán, a szakállában, a vállán. Szembe fordultam vele, hogy közelebb fészkelhessem magam hozzá.
-Mi?! Komolyan?! Nem az van, hogy utálja a családját, az emlékeit és kapják be? -pislogtam rá hirtelen jött éberséggel. Ez elég döbbenetes újdonság volt. Az meg pláne, hogy szeretné, ha a csapat segítene neki, és még a közösbe is bedobná a házat.
-Ez furán rendes tőle. Ráadásul biztos nehéz is... szívesen segítek, persze. Jól jön egy csapat pasi mellé némi női nézőpont is. Mit akar felújítani rajta? -gondolom Sharkey is hozni fogja Amy-t és Emma is eljön, szóval mi nők is tartsunk össze és ellensúlyozzuk a sok idióta motoros állatot.
-De akkor ezek szerint sikerült pontot tennie a családi szarjai végére? Larson tényleg olyan hatással van rá, mint senki soha. Hiába. Minden zord külső mögött lakik valaki, akit egy nő le tud venni a lábáról és előhozza a jófejebbik énjét.

dear hubby & Olivia

- Hát már nem ez van. - simítottam a tenyeremet a hátára, leírva néhány kört az ujjaimmal, amik tovább siklottak a vállára.
- Persze nem fog örömtáncot járni a családi emlékekre, de már egészen máshogy gondolkodik. - Larson beette magát a bőre alá is. Jó értelemben, úgy tűnik.
- Reilly maga fura. - helyesbítettem.
- Az meg csak egy ház. Talán még segít is rajta, ha új jelentést ad neki, és nem az apja horror tanyájának tartja. - nagyon jó úton halad ehhez. Ugyanúgy Reilly maradt, de még sosem láttam ennyire nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak. Tényleg jót tett neki az elmúlt egy hónap.
- Mindent! - vágtam rá a felújítós kérdésre.
- Marco szerint megállt az idő valahol 2002-ben és azóta nem is ment tovább. Az egészet modernizálni kell. Külső szigetelés és festés, járólap-, tetőcsere. Korszerűsíteni kell a villanyt, a vízvezetékeket, a fűtést, a nyílászárókat. Belülről is ki kell festeni, új bútorokkal berendezni, gépiesíteni. Szóval lényegében a külső és a belső falak maradnak, a többi kuka. - ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a helyzetet. De legalább a helyiségeket nem akarja újra elosztani, az még több idő és még több pénz lenne.
- Több, mint sikerült. Legvadabb álmaimban nem gondoltam volna, hogy Reilly majd a többiek előtt kezd családi mesedélutánba. Ezzel az őszinteségi rohammal egy időre kimaxolta a szockodást. - vigyorodtam el.
- Larsonnak igazán meglepő és különleges felfogása volt Reilly apjával kapcsolatban is. Nem pátyolgatta a kis lelkét, nem hagyta elsüllyedni az önsajnálatban, és nem adta alá a lovat, hogy az apja egy szemétláda volt, Marco meg a szegény áldozat. A faszt! A csaj a szemébe mondta, hogy szerinte a faterja jó ember volt, csak félrekommunikálták a dolgokat, mert az egyik PTSD-s volt és alkesz, a másik meg egy sértett kis pöcs. Nem vették észre egymásban a jót, a kis szöszi pedig mindkettőben. Szóval végül még ha el nem is törli a múltat, és nem mentség mindenre, de legalább kiderült, hogy nem volt akkora reménytelen faszkalap, mint azt Reilly évekig hitte. Szerintem szüksége volt ezekre, hogy valahol a lelke egy része is megnyugodjon. Nem egy igazi agresszív faszkalap fia, és a hajlamot sem örökölte tőle, hogy bárkinek is ártson, aki fontos. Elment Atlantába a kis rohadt, aztán durvábbat fejlődött, mint a pokémonok azokkal a kövekkel. - húztam el a szám elismerőn.
- Larson egy hős. A seggfej pszichopata után Reilly az, akit nehéz elviselni, nem még elfogadni olyannak, amilyen. A csaj ügyesen megszelídítette. Büszke is vagyok rájuk. - és ez nem csak szar duma.
- Majdnem minden zord külső mögött. Delaney rémlik? - rajta aztán senki és semmi sem segít. Rajtunk kívül. El nem tudom képzelni, miféle állat lenne, ha nem kötöttünk volna pórázt a nyakára.
- Visszatérve a Reilly-házra. Azt beszéltük, hogy a közös családi szabadságos napokat feláldozhatnánk arra, hogy elkezdjük felújítani. Aztán egyszer csak kész lesz. Előbb ez, aztán Sharkey-ék pecója. Leszámítva a kölykök szobáját! Mert az SOS, vagy kinyírják az apjukat. Ha csak Amy be nem előzi őket. - megértem őket. Aly és Evan már nem kisgyerekek, hogy ugyanolyan szobában tengődjenek, mint pár évvel ezelőtt. A lányának komoly újságírói ambíciói vannak, a fia nagykorú egyetemista. Még jó, hogy vannak igényeik. Sharkey-ék megengedhetik maguknak, hogy eleget tegyenek a kívánságaiknak. Ha nem így lenne, a kölykök is befognák és nem rinyálnának.

dearest wifey & Dave

-Nekünk csak egy ház. -de az eddigiek alapján Reilly-nek gondolom nem az volt.
-De tényleg jobb, ha megtölti új emlékekkel, és olyanokkal osztja meg, akiknek fontos ő is és az is, hogy jól van-e. Egy csomóan vehetik körül, már nincs egyedül, így az az épület minden lehet, csak horror tanya nem. -biztosan nehéz lehet neki ezeken túllépni, de jó, hogy ott van neki Larson, aki segítsen ebben.
-Szóval akkor hátralévő éveinkben a házát újíthatjuk. -jelent meg egy aljas vigyor a képemen, majd közelebb másztam hozzá, hogy az arcomat a mellkasába temethessem és egy finom csókot nyomhassak rá.
Meglepve pislogtam fel rá, ahogy elmondta, hogyan is állt Marco barátnője ehhez az egész helyzethez és a pátyolgatás helyett a fájdalmas igazságot választotta, amit neki is elmondott.
-Már most bírom a csajt. -szerintem a nyers őszinteséggel többre megy és azzal, ha rámutat arra, Reilly nem az agresszív részét örökölte a családjuknak, és a karmája is csak addig tartott, amíg nem jött a semmiből a nyomozónő.
-Nem állítom, hogy Reilly nem agresszív néha, mert ez egy baromság lenne, de sosem ártana igazából senkinek sem. A legtöbbeteknek a stílusa seggfej, nem ő maga. Ha veszélyes lenne, nem engednénk a gyerekeink közelébe. Jó, hogy erre van, aki rávilágít neki. -akárhogy is kezelték a korábbi élete során, jó lenne, ha felfogná, hogy nekünk, főleg a srácoknak és Larson-nak fontos ő maga és az is, hogy mi van vele. Ő nem rossz ember, csak... elcseszettebb, mint a legtöbben.
-Lehet, hogy a magánéletben Larson-t is épp annyira nehéz elfogadni, így mi ezt nem érthetjük. -de nem is nekünk kell. Csak sóhajtottam egyet Delaney említésére.
-Ő teljesen más kategória, mint ti mind. Ha nem lennétek szerintem már rég felemésztette volna a saját személyisége. -a PTSD veszélyes dolog, de  vele szerintem alapvetően sem stimmel valami. És éppen emiatt nem is gondolom, hogy valaha, valaki képes lenne elviselni maga mellett hosszú távon úgy, ahogy van.
-Ha megtudja, hogy Reilly miatt csúszik a felújításuk, akkor Amy szerintem önként és dalolva adja át neki a helyet. -ilyenek ezek a védelmező, anyai ösztönök.
-De amúgy ez egy tök jó ötlet! Mindegy, hogy itt New York-ban, vagy épp Atlanta-ban jövünk össze a szokásos családi sütögetésekre. A gyerekek is imádnák. -bólogattam párat egy pillanatra lehunyva a szemeimet, beszívva az illatát.
-Még szerencse, hogy nálunk már nem kell semmit újítgatni, legalábbis addig, amíg elég nagyok nem lesznek a srácok, hogy új szobákat meg saját fürdőt akarjanak...

dear hubby & Olivia

- Neki is legyen csak egy ház. - vontam vállat a tekintetem a plafonra szegezve.
- Nem az épület őrzi az emlékeket, hanem ő. Nem a falak tehetnek arról, mik zajlottak közöttük. Marco inkább racionális, mint szentimentális, úgyhogy helyre fogja tudni tenni magában ezeket. - így hogy tudom, már nincs egyedül, nem aggódom érte annyira. Az egyetlen gebasz akkor lehet, ha Larson összetöri azt a szőrös szívét, de erre hála az égnek elég kevés esélyt látok.
- Már az is rohadt nagy fejlődés nála, hogy mesélt róla és felajánlotta nekünk. Jó úton halad. - én már a legapróbb dolgoknak is örülök nála. Ő teljesen más, mint az átlag emberek, máshogy is kell viszonyulni hozzá, különben sosem tudod meg, kicsoda is valójában.
Jót nevettem az aljas kis megjegyzésén a házfelújítás és a hátralévő éveink kapcsán.
- Így is mondhatjuk. - szorosan a karjaimba zártam, ahogy közelebb fészkelte magát hozzám.
- De ha cserébe mi is használhatjuk nyaralónak, megéri. - csókot nyomtam a hajába.
- Reilly nem agresszív, hanem indulatos. Felbassza magát, de megválogatja, hogy kin és hogyan vezeti le. Minket se ver agyon, ha beszólunk neki, max hozzánk vág valamit. És neki is van "gyengepontja", amivel kenyérre lehet kenni. Ilyen Larson és a gyerekeink. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne. - ráztam meg a fejemet hitetlen vigyorral. Jó sok éve ismerem, de még mindig meg tud lepni az a barom.
- Ráférne pár hónap kényszerzubbonyos intenzív kezelés. Vagy egy ördögűzés. - ennyit Delaney-ről. Néha én sem értem, mi a faszt láttunk benne.
- Egyetértünk. Amy nagy sárkány, igazi tűzokádó, de legbelül egy tündér. Nem fog problémázni rajta. - sőőőt, Reilly majd nem tudja levakarni magáról.
- A kölykök? Több, mint imádnák. Szerintem elvisszük őket oda, aztán utána az itthoni snassz grillezés már nem is lesz jó nekik. - a hazai pálya olyan uuuncsiii.
- Vagy Scar haza sem akar jönni, hanem Atlantában akar majd pillangó íjász hercegnő lenni valamelyik fa odvában. Reilly-vel. - apa és anya meg bekaphatják. Lehetünk az alatvalói, ha kegyes napja lesz.
- Egy darabig még jól elvagyunk így. Meg ha kell valami, megcsinálom. - bárkinek örömmel segítek, de azért a sajátunkon dolgozni más, mint szívességet tenni.
- A házat eleve úgy alakítottuk ki, hogy ne nagyon kelljen már hozzányúlni, elég csak festeni, a bútorokat cserélni. Ha meg már annyira nagyok lesznek, ne nekem hisztizzenek, hanem álljanak a saját lábukra. Támogatom is őket benne, ha kell. Én nem vagyok a több generációs együttélés híve, hiába imádom őket. Legyenek önállóak, aztán néha jussunk eszükbe, amikor pénzt kell kunyerálni. - az a dolguk, hogy kirepüljenek. Az elején kibaszottul hiányozni fognak, de ez az élet rendje. Ne negyven évesen akarjanak önállóságot tanulni. Nálam nem lesz mama papa hotel. Azt leshetik.

dearest wifey & Dave