New York hatalmas város rengeteg emberrel, mégis mindig meg tud lepni, mennyire kicsi is a világ. Évekkel ezelőtt ismertem meg Sierrát Quantico-ban az FBI Akadémián. Mindketten ügynökként kezdtünk el dolgozni, ki-ki a maga területén. Időnként voltak átfedések a ránk bízott ügyek között, aztán az ő pályafutása a társa halálával véget ért. Többé nem láttam. Nem volt okunk rá, hogy tartsuk a kapcsolatot. Amíg egy napon véletlenül újra nem keresztezték egymást az útjaink. Kiderült, hogy ő Reilly imádott Larsonjának a nővére, aki jelenleg egy étterem/szálloda ügyvezetője Queens-ben.
Ames unokahúga, Sarah kitalálta, hogy szeretne tábort szervezni rászoruló gyerekeknek, mi pedig kaptunk az alkalmon, hogy mi is kivegyük a részünket a szervezésből és majd a lebonyolításból is. A Sierra vezette Aunt Marie's logikus célobjektum volt arra, hogy leszerződjenek vele az étkeztetés kapcsán. Ennek a személyes megbeszélésnek köszönhettük, hogy újra találkoztunk.
Pár napja felhívtam őt, hogy volna-e kedve találkozni velem egy mindkettőnk számára alkalmas időpontban. Így összeköthettem a kellemest a hasznossal, több fronton is. Egy közös ebéd az Aunt Marie's-ben tökéletes alkalom volt hozzá.
- Ezeket Dave küldi. - nyújtottam át neki egy köteg papírt, amit én gondosan mappákba rendeztem, hogy ne egy ömlesztett katyvaszt adjak át neki, ahogy azt Mr. Bloody Bludger Davidson volt kedves a képembe szórni.
- Egész pontosan az a gyermekalapítvány, amit Dave is támogat. - helyesbítettem.
- És valójában nem neked küldi, hanem a zenész pasidnak. Remington, ugye? - nem mintha gyakori név lenne, de ennyire nem tartottam számon mások magánéletét.
- Ahhoz a jótékonysági koncerthez van köze, amiről beszéltek. Arra kért, hogy add oda neki. - mindketten önkéntes postások lettünk úgy, hogy még csak nem is jelentkeztünk a pozícióra.
- Rendes dolog tőle, hogy hajlandó egy ilyet megszervezni. Úgy tűnik, jól választottál. - címeztem neki egy amolyan elismerő mosolyfélét. De engem valójában az érdekelt, és motivált az itt létemben, mégis mi történt vele az elmúlt két évben, amióta nem FBI ügynök. Kedveltem őt. Nem ismertem igazán, de úgy tűnt, sok dologban hasonlítunk.
- Szóval Aunt Marie's, huh...? - járattam körbe a tekintetem az étteremben.
- Elég éles váltás az ügynökösdi után. Nem mondom, hogy rossz, csak hogy merőben más. Nem hiányzik a régi életed? - néztem rá kíváncsian, közben folytatva az ebédemet. Így hogy nem a srácokkal voltam itt, kihasználhattam, hogy:
1. nem kellett hamburgert vagy valami hasonlót magamba erőszakolnom. Nem mondom, hogy nem finom, de vannak sokkal jobb, táplálóbb kaják is az étlapon.
2. feltalálták az evőeszközt és a szalvétát. (Oké. Ez csak rosszmájú ironizálás volt. Vaagy nem? Állatok.)

Sierra Larson & McKenna

- Hát igazán nincs mit. Én csak a postás vagyok. - így a szuper jelzőtől is igencsak távol állok ebben az ügyben. Az elismerés Remingtonnak, Dave-nek, Ames-nek, Sarah-nak és Greta-nak jár leginkább. Nekik van a legtöbb közük az alapítványhoz és a táborszervezéshez.
- Ez jól hangzik. - hogy azt érzi, végre megtalálta azt, aki a tökéletes társ lehet a számára. Ez nagy szó, mivel Sierra is elég alapos és kritikus mindenben. Nem csak a munkában, hanem valószínűleg a magánéletében is. Még Reilly is egész jó arcnak ítélte meg, és felajánlotta neki, hogy ha értelmes társaságra vágyik, inkább velünk lógjon. Dave-vel szinte gyűjtik maguk köré a hasonló gondolkodású, de fura fazonokat. Valahol mind magunknak valók vagyunk, de egymásban mégis barátokra, támogatókra találtunk. Nem vagyunk egyszerűek, mégis látunk egymásban valamit, amit talán soha senki más. A gondolat halvány mosolyt is csalt az arcomra, amit ő akár betudhatott a remingtonos, rózsaszín felhős vattacukor boldogságának. Aranyos az őszinte lelkesedése.
- Nem tudlak hibáztatni. Előnyös váltás volt. Legalább van időd kiépíteni egy másabb jellegű karriert, mielőtt családot alapítanál. Jobb előtte megalapozni a helyedet a munka világában, és nem a bizonytalanba visszatérni a szülés után, a gyereknevelés mellett. Nehezebb elhelyezkedni, mint amíg csak a magad ura vagy. - felelősségteljes előre gondolkodás. Nagyra értékelem az ilyet.
- Vagy később már nem a vendéglátással tervezel? - szegeztem neki a kérdést érdeklődve.
- A legfontosabb szempont! - bólintottam egyetértéssel arra,  hogy veszélytelen az ügynöki terepmunkához képest. Jobb, ha egy anya nincs napi szinten tűzvonalban.
- Ritka, hogy valaki ennyire tudatos és megfontolt legyen. - jegyeztem meg elismeréssel. De egyúttal sokkal inkább erős társadalomkritika is volt.
A kérdésére csak tök komolyan néztem rá.
- Örökbefogadtak. - mint ügyeletes kisgyereket.
- Neem. - lágyítottam a vonásaimon.
- Pár évvel ezelőtt egy vadászat során ismerkedtünk meg. Szervezett program volt, és ők is eljöttek. Egy csapatba, egy területre kerültünk, aztán valahogy szóba álltunk egymással. Kiderült, hogy jó arcok, vannak bennünk közös vonások a vadászat és a motor imádaton túlon is. Tartottuk a kapcsolatot, összejártunk és jóban lettünk. A családjaikkal is. Ami nem nehéz. Sharkey és Dave felesége és gyerekei is nagyon szerethetők. - kedves, életképes, ambiciózus utódokat nevelnek, mindezt békében és szeretetben. Nagyon tisztelem őket emiatt. Is.

Sierra Larson & McKenna

- Tetszik, hogy ilyen tudatosak vagytok mindketten. - jelent meg egy halvány, de annál elismerőbb mosoly az arcomon. Ritka az olyan, hogy bár még alig vannak együtt, már előrelátón gondolkodtak Sierra lehetséges új munkáján. Remington bevenné a zenei cégébe, ahol kamatoztathatná a vezetői, adminisztrációs képességeit. Hiába nem vendéglátás, akadnak átfedések, ahol hasznos lehet a tudása. És a családalapítás kérdését is kitárgyalták ezáltal. Tudják, mit akarnak, egyikük sem árul zsákbamacskát, amin aztán összekaphatnak, majd szétmennek. Így már képben vannak, hogy az sem probléma egyiküknek sem, hogy Sierra maradna otthon a gyerekekkel. Mivel a srác zenész, főként a nő gondoskodna róluk, a családanya szerepét töltené be, aki hazavárja a férjét munka után. Úgy tűnik, összeillenek a felfogásukat, a világképüket illetően is, és már most nagyfokú bizalom van közöttük.
- Az hogy úgy beszélnek, mint egy paraszt kamionsofőr, vagy úgy néznek ki, mint az agresszív, szőrös, részeg asszonyverők csak a felszín. - vigyorogtam egy jót a gondolaton, mások vajon miket is képzelhetnek róluk. Dave-nek különösen vadember feje tud lenni, amikor a hagyományőrző szezonban a viking korszakát éli.
- Családcentrikus az összes. Szeretik, tisztelik a feleségeiket vagy a párjukat. A megcsalást elítélik, ahogy mindenféle erőszakot, veszekedést, balhét. A gyerekeiket egyetértésben, szeretetben, békében nevelik. Jóra tanítják őket. Segítőkészek, önzetlenek, jószívűek, jó a humoruk, benne vannak minden hülyeségben és komoly dologban is. Összetartók, bármit megtennének egymásért. A legjobb dolog egy ilyen közegbe tartozni, ahol közös az értékrend. Klisés, de ez inkább egy hatalmas nagy családdá nőtte ki magát az évek alatt, semmint egyszerű barátság. - Sharkey mindenki apja, Amy mindenki anyja.
- Reilly egy remek fickó, csak mögé kell látni a dolgainak. Szeret a született seggfej álcája mögött bujkálni, hogy mások ne akarjanak közel kerülni hozzá, hát ha a végén még meg kell kedvelnie valakit. - nem lehet okolni egy szándékos vagy önkéntelen védekezési mechanizmus miatt.
- Közülünk neki van az egyik legkeményebb múltja, ami a hosszú évek alatt csak keserűvé és zárkózottá tette. Egészen addig meg sem próbált szembenézni vele, hogy találkozott a húgoddal. Egyértelműen látszik, hogy ez mennyire befolyásolta őt, az életét, a személyiségét. Azzal, hogy nagyrészt elengedte ezeket Emmalynn mellett, már most nyitottabbnak is tűnik. Még velünk szemben is. - egyszer talán még azt is képes lesz beismerni, hogy barátok vagyunk. Ha még hangosan kimondva is, lehet még mind el is sírjuk magunkat.
- Aly tényleg rendes, értelmes lány. A szülei büszkék lehetnek rá. - bólintottam.
- De a többieket is nagyon kedvelni fogod. Főleg Dave kislányát, Scar-t. Mindenki imádja és kicsit ellopná magának. - talán még én is.
A kérdésére már előre csalódástkeltő képet vágtam.
- Hát nem mondanám... nem tartom unalmasnak az életemet, de ha külső szemmel nézed, annak tűnik. Ugyanaz a munkám, a munkahelyem. Nem vettem el senkit, nem járok valami orosz modell csajjal, és nincs gyerekem sem. Az én hétköznapjaim más miatt eseménydúsak. - vannak hobbijaim, képzem magam, jól elvagyok így is.
Az Arkánum utáni puhatolózása megmosolyogtatott.
- Fuh... Hát... én sem tudok sokat arról, hogy pontosan kinek és mit dolgoznak. Nem nagyon ismerem a szervezetet, nem volt még dolgom velük, mert nagyon privátként kezelik az ügyeiket, a tagjaikat. De azt tudom, hogy nem kispályások. Ráadásul együtt dolgozhatnak, és valamiféle nyomozó párosként. Csak lazábbak a szabályok. Szóval szerintem nem kell aggódnod. Akadnak bőven, akik vigyáznak a húgodra. Bár Marco önmagában felér egy egész hadsereggel, ha Emmáról van szó. A testvéred okos nő, nem fog hülyeséget csinálni. - ennél többet nem mondhatok neki. Az érintetteket kellene megkérdeznie. A húga nem különösebben érdekel, de Reilly-hez tartozik, és őt nem szokásom kiadni a háta mögött. Még Sierra-nak sem, bármennyire tisztelem és kedvelem is.

Sierra Larson & McKenna

- Meg fogsz lepődni, de nem szoktak balhézni. Általában ők azok, akik közbe avatkoznak, ha kell, és megpróbálják elfojtani az ilyen helyzeteket. Azt nem állítom, hogy nem osztanak ki hozzá pár pofont, de a legtöbben nem értenek a szép szóból. - sajnos a gyakorlat az ő álláspontjukat igazolta az esetek kilencven százalékában.
- De egyébként én is megértem a kollégádat. Az elején nekem is voltak fenntartásaim az előítéleteim miatt velük kapcsolatban. - inkább az tegye fel a kezét, akinek őszintén ne lennének. Nagyon kevés jelentkező lenne. A fizimiskájuk nem túl barátságos és bizalomgerjesztő, amíg meg nem ismered őket. Utána már rájössz, hogy nagyobbat nem is tévedhettél volna. Delaney szerint én vagyok az, aki végleg elrontotta a seggfej imidzsüket a "cuki" és tenyérbemászóan szimpatikus képemmel.
- Velem együtt hatan vagyunk. Nem nevezném olyan nagy baráti körnek. - szerintem ez is bőven kiscsoportos foglalkozás még.
- A többiek családtagok, feleségek, gyerekek, barátnők. De alapból csak mi hatan vagyunk, és szerintem ahhoz valami hatalmas nagy csoda kellene, hogy ez még tovább bővüljön. Ez egy más szint. - a látszat ellenére rengeteg kritériumnak kell megfelelni hozzá.
- Valószínűleg Reilly és a húgod a hozzánk hasonlókat nem képesek megérteni. - óvatosak, megfontoltak vagyunk. Szerintük viszont túlgondolósok, akik nem képesek lazulni, és élvezni az életet. Ez nem igaz. Csak megválogatjuk, hogy mikor, hol, kivel és miért.
- Minden éremnek két oldala van. Vannak, akik sosem lesznek egy világ, sosem fognak egy nyelvet beszélni. De pont ezért még sokat tanulhatunk egymástól. - rám is bőven ragadt ez meg az a többiektől.
- Reméltem én is, hogy így lesz, de végül máshogy döntöttek. A CIA-t gyorsan elvetették, mert azért valljuk be, nem klasszikus nyomozói munka. Ráadásul sokat rángatták volna őket külföldre, akár háborús övezetekbe is. Ez inkább kém munka. És kicsit öngyilkos vállalkozás is, ha komolyan a mélységekig a részese akarsz lenni. - már pedig Reilly és Larson elég maximalisták. Ilyen szinten vásárra vinni a bőrüket viszont hülyék lennének.
- Az FBI-t én is tukmáltam nekik, de egyelőre nem ez az, ami megfelel az elvárásaiknak. Nem járulna hozzá a céljaik eléréséhez. Élvezik a szabadságot, hogy nincsenek olyan szabályokhoz kötve, mint eddig. Mindenesetre az FBI tárt karokkal várja mindkettőjüket, ha mégsem jönne be nekik ez a meló. Ezt ők is tudják. Bár az tény, hogy jobban fizetnek, mint nálunk, és a munka beosztásuk is sokkal rugalmasabb. - meg még egy csomó olyan tényező lehet, ami szimpatikusabbá teszi őket, mint a hivatalos szerveket. Nagyon szabadszelleműek, világmegváltó és egyedi a gondolkodásuk. Most arra van szükségük, amit csinálnak. Se többre, se kevesebbre. Ha meggondolják magukat, majd ott leszek.

Sierra Larson & McKenna