Az utóbbi időben elkezdtem random időpontokban felbukkanni helyeken, vagy épp másokat küldeni magam helyett, hogy bukkanjanak fel random időben és helyeken. Legalábbis a külső szemlélőknek biztos így tűnhetett volna, de nagyon is volt értelme. Ráállítottam pár embert, hogy nézzenek utána Emmalynn és Reilly barátainak és ex-munkáltatóinak, rokonainak és a barátok rokonainak is. Két indokom is volt, hogy ezt csináljam: A) Kibaszottul nem bíztam bennük, mert zsaruk voltak anno, másrészt Amanda sem bízott bennük, így nem volt kérdés. B) Kellett valaki, akit beszervezhetek a neccesebb, véresebb, sokkal sötétebb, morálisan jóval megkérdőjelezhetőbb akcióinkhoz is. A jó seggű szőke bige haverjai hamar ki lettek lőve, mert ex-drogos cuki fiúk és hasonlók nem kellettek. Az öreg hadnagy már más kérdés volt.
John Russel neve egyrészt olyan volt, mint egy nagy kutyáé, a megjelenése sem különben, így őt eleve kilőttem, főleg, hogy volt két kölyke. Egy fia és egy lánya, szóval amúgy sem gondoltam volna, hogy belekeveredne bármibe. Dave-ről ugyanezt tudtam elmondani, azon túl, hogy amúgy meglepődtem, hogy ennyire normális a kölykeivel és a nőjével, nem tartogatott nagy meglepetéseket. Ő azt csinálja, amire a hülye félolasz faszfej barátja megkéri, szóval szintén lehúztam a listámról. Jethro McKenna egy pedáns FBI-os volt, meglepően kifinomult modorral és némi kétes gyerekkori érdeklődéssel. A hideg rázott tőle, szóval ezt is passzoltam. Ames eleve a látómezőnkben volt, és egyértelmű igen volt, szóval maradt ez az Edward Alexander Delaney vagy kicsoda. Szép múltja volt, érdekes és sötét részekkel, illetve ahogy olvastam a dolgait, megfigyeltem a napi rutinját, feltűnt, hogy ő saját magától kihúzóbb tényező, mint azok, akiknek munkája van, vagy néha megjön a mensijük és inkább nem akarnak találkozni a többi hülyével. Ő csak egyszerűen... önmaga volt.
Megszereztem a terem címét, ahol oktatóként dolgozott, így könnyen a közelébe juthattam, miután lement minden órája. Ő tipikusan az a fejű ürge volt, akire a hülye picsák és agyatlan kislányok, vagy kivénhedt, baszatlan anyukák a nyálukat csorgathatták, de csak addig, amíg meg nem szólalt. Ezt az arcot szerintem senki sem akarná maga mellett tudni, és a megmentő komplexus megbaszhatja. Legalábbis nekem ezek voltak róla az első benyomásaim.
-Bon après-midi! Alexander Delaney-t keresem. Te volnál az? -nem akartam Edward-nak hívni, elvégre azt is megtudhattam, hogy gyűlöli ezt a megszólítást, és nem akartam, hogy betörjék az orrom, tampont dugdosni bele nem volt a kedvenc hobbim. Plusz részben ebből keresem a pénzem.
-Laurent Delacroix. -nyújtottam neki kezet egy mosollyal kísérve.
-Beszélnem kell veled. Marco Reilly barátodról lenne szó. Most nekünk dolgozik. -emeltem ki ezt a fontos részletet, mielőtt még lerázna, vagy azt hinné, hogy szükségem van tőle plusz órákra.
-Nem halt meg. -sajnos.

Laurent & Delaney

Ma volt pár önvédelmi órám, amik közül kettőt a hátam közepére sem kívántam. Sok agyatlan hülye picsa, amelyik idejön játszani az agyát abban reménykedve, hogy valaki majd rájuk gerjed attól, hogy a kis seggüket kéretlenül is hozzád dörgölik tök "véletlenül". Felveszik a legfeszülősebb, legdivatosabb workout rucijukat, mintha valami ribancképző kamu kondiban lennének. Butácskán nem értenek semmit, hogy ezredszerre is el kelljen mondanod és mutatnod nekik mindent az ég világon, csak azt felejtik el, hogy kurvára nem vagyok papagáj. Ha értelmi sérült vagy, ne itt múlasd az idődet, aranygaluska, hanem keress fel egy szakrendelést, aztán zárasd be magad kezelésre. Nem azért vagyok itt, hogy másokat szórakoztassak, vagy a kényeskedéshez asszisztáljak, hogy neki ettől letörik a körme, megfájdul a haja, meg a tököm se tudja, még miféle nyűgjeik vannak. Önvédelmet akarnak tanulni, mert annyi de annyi pasi zaklatja őket, hogy már számolni sem bírják. Ja. Ahhoz ki kellett volna járni legalább az általánost, mucika. Aki meg kurvának áll, ne csodálkozzon, ha jól megbasszák. És még ők voltak megsértődve, amikor ezt nekik is kifejtettem. Fáj az igazság.
A kötelező körök után lezuhanyoztam, és már indulni készültem a parkolóban árválkodó motoromhoz, amikor az utolsó utáni pillanatban valami kis francia jellegű pöcs leszólított. Felvont szemöldökkel néztem végig rajta. Érdekes egy szerzet volt. Rá volt írva a pofájára, hogy nem idevalósi. Alapból fura volt a francia köszönés, ahogy az is, hogy a középső nevemet használta megszólításnak, nem a törzskönyvezett verziót.
- Je suis. Que veux-tu? - megtaláltál, csak tudnám, minek. Bárki is vagy. Pont nem úgy nézel ki, mint egy potenciális harcművész jelölt.
Laurent Delacroix néven mutatkozott be. Hallottam már róla. Innen így már egyértelmű volt, hogy ez az a francia fasz, amelyiket Marco matrózcsíkos Polo állítólag félelmetesen jól tudja utánozni, és aki kurvára idegesítő kis mitugrász. Legalább is Ames szerint. Nekem nem volt viszonyítási alapom, mivel nem ismertem őt azelőtt, de már a képe is kibaszott tenyérbemászó volt. Dave-vel abban megegyeztünk, hogy ha Reilly paródiája csak félig hiteles, már idegesít minket és rühelljük. Asszem nem fog csalódást okozni a kis cukorborsó.
Azzal jött, hogy Reilly nekik dolgozik, és hogy róla akar diskurálni. Arra, hogy nem halt meg, csak megvontam a vállamat. Bírom a faszit, de nem sírtam volna tele miatta a kispárnámat.
- Akkor...? Minek vagy itt? Elég béna szervezet lehettek, ha tőlem kell leinformálnod bárkit is. - fontam össze a karjaimat magam előtt.
- Mond gyorsan, mit akarsz, már vár a kajám. - néztem rá türelmetlenül.

Delaney & Delacroix

Felvont szemöldökkel vizsgálgattam az előttem állót, egy szórakozott vigyorral kísérve. A stílusa pontosan beleillett abba a közegbe, csak ő azzal volt több, hogy nem csak egy jól felépített külső máz volt ez a nemtörődömség, hanem valami olyasmi, amit erőfeszítés nélkül tudott hozni. Ahogy megvonta a vállát Reilly nem-halálára, már tudtam, hogy nyert ügyem lehet vele. Már ami a hidegséget és az érzelemmentességet jelentette. Lehet, hogy mondjuk egy idegbeteg barom, de nem sírja teli a kiszáradt patakmedret, ha valakije meghal. Tökéletes.
-Oh, elnézést, ha megzavartam az evési szándékaidat. De nem mondtam, hogy nem ehetsz, miközben beszélgetünk. Meg is hívlak rá, mit gondolsz? -néztem rá némi  lesajnáló kíváncsisággal. Vele szemben egy teljesen másik stílust kell hoznom, mint korábban bárkivel. Ha nyersen akar játszani, akkor csináljuk úgy.
Szórakoztató volt, ahogy megjegyzést tett az eljárásainkra és arra, hogy elég tré lehet a szervezet, ha tőle kell leinformálnom a kis barátját. Hát ebben egyet tudtam volna érteni vele. De az igazság nagyon messze volt ettől. Nem bízom Reilly-ben és jó, ha tudok róla dolgokat másoktól, ez egyáltalán nem volt meglepő, viszont az is legalább ennyire érdekes, hogy alapvetően kikkel barátkozik, kikkel tölti a szabadidejét. Nem mindegy, hogy mennyire kavarhatnak be az ismerősök a bizniszeinkbe. Ha veszélyeztetik az Arkánum működését, az inkognitónkat, a fedőcégeinket, akkor annak nagyon csúnya vége lesz rájuk nézve, és nem Shaw lesz az egyetlen, akit agyonnyom egy lánctalpas dög.
-Oh, non. Félreértettél. Nem Reilly-ről akarok beszélni. Róla tudunk MINDENT. Miatta jöttem, de rólad van szó. -néztem végig rajta jelentőségteljesen.
-A papírok, az írt dolgok nem jelentenek semmit, abban bármit állíthatnak az emberekről. És nem dolgozom olyanokkal, akiknek problémás lehet a közege. Ez a bevett szokás nálunk. Főleg, ha olyanokról van szó, akik egyszer zsaruk voltak, és vannak az ismerőseik között más rendfenntartók is. -húztam el a szám egy fintorra.
-Szóval, ha összeszedted magad, akár indulhatunk is, hogy kulturáltabb körülmények között beszélgethessünk. Már ha persze még mindig éhes vagy, és nem akarsz inkább lelépni innen. -villantottam rá egy megnyerő mosolyt.

Laurent & Delaney

Az ajánlatára meglehetősen kétkedve vizsgálgattam a tenyérbemászó, festővászonra illő reneszánsz képét, amit amúgy szívesen átfestettem volna. Vörössel. Hogy mit gondolok valójában, inkább hagyjuk.
- Azt, hogy az kurva sokba lesz neked, mon ami. - ütöttem meg egy hasonló stílust. Mondjuk próbáltad volna megtiltani, hogy egyek, rögtön egy kibaszott Snickers reklámban találtad volna magad.
Egy "és ez mégis miafaszt jelent" nézéssel kombinálva vontam fel a szemöldököm arra, hogy Reilly miatt jött, de rólam van szó. Heh?
Aztán végül is a szavaiból az jött le, hogy bár az atlantai seggfejjel dolgoztatnak, de mindenki mást is leinformálnak, akár személyesen is az ismerősei közül, nehogy akadjon közöttük egy olyan is, aki beleköphet a levesükbe. Azzal nem tudtam vitatkozni, hogy a személyes tapasztalat az akták felett áll hitelesség szempontjából.
Náluk rossz ómen, hogy korábban zsaruk voltak. Larsontól ráadásul nem áll távol a beépülés, simán lehetne, hogy most is csak szerepet játszik. De nincs így.
- Én a rendbontó szoktam lenni, úgyhogy feleslegesen kopogtatsz nálam. - ezen nem terveztem változtatni. Alkalmatlan lennék több szempontból is.
- Reilly, Dave és McKenna azok, akik miatt aggódnotok kell... ene. A papírforma szerint. - amiben ugye nem hisznek.
- A gyakorlatban megbízható arcok, akik a saját elveik szerint élnek, nem hülye, kitalált szabályok szerint. Senki se dob fel titeket semmiért, különben nem csatlakoztak volna. Ames-t ismeritek, ha jól tudom, be is vált már, és ő kezeskedik az összesért. - de gondolom ezt már lezongorázták vele. Felesleges a felhajtás. Végeztünk?
A vakítóan megnyerő vigyorára reagálva először csak hunyorogtam, aztán felcsaptam a napszemüvegemet védő felszerelésnek.
- Menjünk. De akkor tényleg te fizetsz. - vontam vállat, majd elindultam kifelé.
- Két utcányira van innen egy kebabos. Ott találkozunk. - én a motorommal megyek. Ő meg jusson oda, ahogy akar. Leszarom, ha taxit kell fognia hozzá. Mögém egy ilyen kis buzernyák fejű sem ül fel a motorra. A végén még eltéved a keze.
Ha komolyan gondolta a dumálgatós részt, akkor az említett hely előtt szobroztam a kedvéért. Úgy öt percig. Ha addig nem sikerült neki a mutatvány, akkor nélküle mentem be kaját szerezni. Kikértem a szokásos tálat, mivel mint ahogy már neki is mondtam, vártak vele. Ledobtam magam az egyik sarokban lévő, ablak melletti boxba.
- Addig hallgatlak, amíg ezt betolom. De előre szólok, hogy gyorsan eszek és kurva éhes vagyok. Bon appétit à moi. - vettem magamhoz az evőeszközöket.

Delaney & Delacroix

-Igen, azt mindjárt gondoltam, mon ami. -néztem végig rajta egy szórakozott mosollyal. Nem is azért voltam itt, mert Reilly pszicho barátja lenne a beköpős a társaságban. Ő inkább az, akiről egészen mást nem tudtam eldönteni jelen pillanatban. A rendbontás egyébként sok mindent jelenthet, de nekem tudnom kell, mennyire hajlandó akár nem csak szürkezónás dolgokat tenni, hanem lemenni az illegalitás mocsaraiba, ha kellene. Ames és Reilly rohadtul nem elegek, tekintve, hogy habár előbbi már dolgozott velünk számtalanszor, utóbbi pedig a kis dögös szöszijével együtt elég ügyes, ők sokkal nagyobb morális iránytűvel rendelkezhetnek, mint ez itt előttem. Talán bevállalna olyat is, amit azok hárman hatszor annyi pénzért sem, és menjünk is a faszba a gondolattal együtt. De Mr. Vámpírarc még lehet, hogy kapóra jöhet ezekben az esetekben.
-Ames kezeskedik értük, ez tény. De ő elfogult lehet, ráadásul szerintem imád fontosnak tűnni, így meg bőven sikerül neki. Régi cimbik a haverotokkal. Ráadásul akkor sem bíznánk egymásban, ha többet fizetnének érte. -ez tény marad. Sem mi, sem ők nem bíznak a másik félben maradéktalanul, így pedig a hosszútávú együttműködés elég bajossá válhat. Nekik egyébként sem való hosszú távon az igazságosztós gyilkososdi, mivel ők tényleg zsaruk. Ahogy a kiscserkésznek tűnő ausztrál haverjuk és a nagypofájú túlképzett informatikusuk is, ebben igaza volt.
-Nagyszerű! -csaptam össze a tenyereimet még mindig fogvillantósan vigyorogva rá.
-Mhm, ott leszek. -bólintottam rá a dologra. A jó időre való tekintettem a motorommal jöttem és azzal is mentem tovább, hogy beérhessem az említett gyorsétteremszerű helyen.
Mikor begurultam, még pont kint várt, szóval gyorsan leszálltam, hogy villanthassak felé egy újabb mosolyt.
-Milyen rendes vagy, hogy vártál rám. -néztem rá, aztán követtem befelé. Kikértem magamnak egy hideg üdítőt, aztán ledobtam magamat vele szemben.
-Csak szólok, hogy én meg kurva gyorsan beszélek, és nem látom értelmét, hogy próbáljak behízelgő stílussal a kedvedben járni. Bon appétit. -seggfej.
-Az a helyzet, hogy Reilly barátai közül is te érdekelsz a legjobban, és nem a csodás személyiséged miatt. Vagyis... pontosabban igen, de főként azért, hogy ez mit takarhat egyébként. -döntöttem oldalra a fejemet elgondolkozva.
-A többieknek családja van, vagy valami önképzési hóbortja, esetleg nője, vagy olyan karrierje, ami életpálya lehet. Rendőrök, nyomozók, családapák, ezek így mind. Jó fiúk, akik csak játsszák, hogy kemények és seggfejek. Te viszont teljesen más kategória vagy. Ames miatt kaptak munkát azok ketten tőlünk, de rád viszont felfigyeltünk, amikor átvilágítottuk Reilly barátodat. A múltad, a dolgaid, a hozzáállásod az élethez olyan, amilyen emberekkel szívesen dolgoznánk együtt és dolgoztatnánk. Akár egyedül, akár csapatban, ha képes vagy rá. A nem túl kellemes Marco haverod meg akarja ölni Shaw-t, mert ez személyes. De amúgy nyomozni akarnak. Nem kétlem, hogy elvégzik, amiért fizetünk nekik, és rájuk lehet bízni gyomorforgatóan véres ügyeket, de az más, mint amikor nekik kell bepiszkolni a kezüket. Nem mindegy, hogy gyilkolsz, mert muszáj, mert személyes, mert önvédelem, gyilkolsz, mert ez a munkád, vagy gyilkolsz, mert fizetnek érte és élvezed is. Ők tudják, mit akarnak, és ha rájönnek, hogy ezt itt nem mindig lehet, akkor tovább fognak állni, mert képben vannak a helyükkel a világban. -talán így lehetne a legjobban megfogalmazni.
-Te képben vagy a helyeddel a világban? Tuuudom, ez ilyen baromi gázul hangzik, de fontos kérdés. Én például tudom, ki vagyok, honnan jöttem, hova tartok, és miért vagyok most ott, ahol. Van célom, van, amiért menni akarok előre, átgázolva mindenen, mint a félolasz haverod tankja. Na és neked? Megvannak a válaszaid erre? -talán rossz helyen keresgél, és ahogy sokan mások, ő sem találta még meg a neki kellő közeget. Oda pedig elég könnyen vezethet az út általunk. Amíg vártam a reakcióját, belekortyoltam a hűsítő italomba.

Laurent & Delaney

- Mi vagy te? Valami elemző agyturkász? - még én se tudom, mit takar a személyiségem valójában, úgyhogy sok sikert hozzá.
Elkezdte magyarázni, hogy mindenkinek van valami, ami értelmet, célt ad az életének, legyen az család, karrier, szerelem, hobbi, vagy önképzési hóbort. (Ez utóbbin jót mosolyogtam. Tökéletesen megfogalmazta a kisgyereket.) Nekem viszont egyértelműen nincs semmi ilyesmi az életemben, amire rá lehetne fogni, hogy hátráltat vagy pont, hogy előre visz az utamon. Ebből kihozta azt, hogy a múltam, az élethez való hozzáállásom olyasvalakivé tesz a szemükben, akivel szívesen dolgoznának együtt akár egyénileg, akár csapatban. Arra, hogy képes vagyok-e rá, csak a fejemet ingattam.
- Ez a csapattól függ. - ittam bele a vizembe.
- Ha én irányíthatok, akkor nem okoz gondot. De ha meg kell hunyászkodnom, nem tudom befogni a pofámat, és úgyis az ellenkezőjét csinálom, ha azt tartom helyesnek. - vontam vállat. Nekem senki se parancsolgasson, főleg ne olyan, aki inkompetens barom, és lövése sincs a valóságról.
Azzal folytatta, hogy szerinte nem mindegy, hogy ki miért gyilkol. Önvédelemből, személyes okokból, munkaköri ártalomból ölni egészen mást jelent, mint ha élvezed is, és még fizetnek is érte.
- Szóval lényegében zsoldost kerestek, aki úgy irtja az ellent, mintha a kicseszett COD-ban lenne. Aki nem rinyál, csak lelketlenül teszi, amiért perkáltok neki. - nyugodtan nevezzük nevén a gyereket.
A "Te képben vagy a helyeddel a világban?" kérdésére és az életcélos szentbeszédjére szorgalmasan a szemeimet forgattam, és örüljön, hogy ennyivel megúszta, nem lendületből átrendeztem a képét.
- Minek kérdezel faszságokat, amikre már úgyis tudod a választ? Agyturkászkám. - böktem felé a villámmal, rámutatva a nyilvánvalóra.
- Mit akarsz tőlem? Hogy dolgozzak nektek? Mert hogy kurvára nem célt adni a létezésemnek, az is biztos. - maradjunk ennyiben. Nem kell itt a mindentudó, jótékonykodó lelkiterroristát vagy mi a faszomat játszani. Asszem pont le se szarjuk egymás hülye lelkivilágát, motivációit, meg hogy ki hogy érzi magát a bőrében. Engem ne elemezgessen senki, főleg ne egy ilyen nyálas pöcsfej.
- Mi a meló? Anélkül nem tudom eldönteni, érdekel-e. - továbbra is gúnyos hangnemet ütöttem meg vele, mert ez egy rohadék kis féreg.

Delaney & Delacroix

-Oh, non. Isten ments, hogy az legyek. Érdekel is engem mások lelki világa... -ráztam meg a fejemet határozottan, egy szórakozott mosollyal. Vannak kivételek, de engem a személyisége nem ilyen értelemben érdekel. Egy professzionális, tehetséges "katonát" látok benne, aki a hasznunkra válhat, de tudnom kell, mennyire hajlandó azt csinálni, amit mondanak neki. Amanda-nak nem szegülhet ellen, nem veszélyeztetheti a szervezetet, vagy bármelyik fontos tag életét, különben én magam fogom agyonlőni, mint egy rossz, túlságosan önállósodott vad kutyát.
-Ezt valahogy magamtól is sejtettem. Nem is gondoltam arra, hogy olyan parancsait kövesd, akik összekeverik a jobb meg a bal cipőjüket. Elitek vagyunk, de azért köztünk is akadnak selejtesek. Ők a... feláldozható réteg. -akikért annyira nem kár, ha egy likvidálási, vagy épp elfogási feladat során az életüket veszítik. De sosem árulunk zsákbamacskát, ezt ők is pontosan tudják.
Egy elégedett vigyor kúszott a képem az összefoglalójára, amira csak bólintottam.
-Így is mondhatjuk. A legtöbbeknek kell a körítés hozzá. -de ezek szerint neki nem. Micsoda meglepetés... ja nem.
-Én tudom a választ, de nem mindegy, hogy te tudod-e. Nem dolgozom olyanokkal, akik idő közben megtalálják a lelkiismeretüket és meggondolják magukat. -jajj, őt mégse ölöm meg, mert olyan a feje, mint az elpusztult kutyámnak, vagy bánom is én. Minden embernek vannak gyengéi, ez természetes, de akadnak, akiknek sokkal kevesebb van, és nekem ilyen kell. Aki megy, csinálja, nem rinyál.
-Kellemest a hasznossal. Az Arkánum tényleg tud célt adni a létezésednek, szóval ha rátalálsz, az csak plusz. De abban igazad van, hogy én személy szerint teszek rá. Felőlem az is lehet az életcélod, hogy babákat gyűjtsél titokban. -rándítottam egyet a vállamon, a jobbommal az egyik fülbevalómat forgatva az ujjaim között.
-Most? Itt? Semmi. -ráztam meg a fejemet egy hanyag, egyszerű mozdulattal.
-Ha érdekel az, hogy mit tudunk neked adni, akkor gyere el az egyik klubba, ami a miénk, és ott megbeszéljük a részleteket. Cuki hely, de eszemben sincs egy kebabozóban erről diskurálni. Ráadásul tőled is függ, hogy "mi a meló." Senkire se tukmálunk olyat, ami nem illik bele a profiljába. Az otthonos közegben mozgó végrehajtó a hatékony végrehajtó. Ne penses tu pas? -vontam fel a szemöldököm kérdő várakozással.

Laurent & Delaney

- Tu as raison, petit 'francica'. - végül is igaza volt abban, hogy ezt ne egy kebabozóban dumáljuk meg, ahol a szalvétának is füle van. Nem mintha engem valaha is érdekelt volna az ilyesmi. Leszarom, mások mit gondolnak, vagy miket kezdenek el kikombinálni egy elkapott beszélgetésfoszlányból. És abban sem tévedett, hogy nem érdemes olyasmit ráerőszakolni valakire, ami rohadtul nem illik hozzá, de leginkább kurvára fingja sincs róla. Akkor a hatékonyságnak lőttek. A bizonytalankodás, a habozás, a szakértelem teljes hiánya nem fér bele, főleg az ilyen kaliberű melóknál, mint amit ehhez az egész Arkánum jelenséghez el tudok képzelni. Aztán majd meglátjuk, a valóság mit is mutat. Talán nem túlmisztifikálom az egészet a csillivilli név miatt.
- A sok hangzatos beharangozó után már érdekel, kik vagytok, és mi a faszt akartok tőlem. Nem a fizetség, hanem a munka, amit ajánlani tudnátok. - pontosítottam. A pénz tök jó, ha van, de sosem az motivált igazán. Az anyagi stabilitás önmagában rohadt kevés.
- Adrenalin löketnek elmegy a kaszkadőrködés, de kibaszottul unalmas és jellegtelen ahhoz képest, amiket korábban csináltam. - szóval még az is lehet, hogy erősen nyitott vagyok az alkudozásra.
- Ezt a maradékot még megeszem, aztán beszélhetünk az egyik ilyen klubotokban. - ennyi kitérő belefér mára. Nem kizárható, hogy meg tudunk állapodni valamiben.
- De előre szólok, továbbra sem rajongok a csapatmunkáért, a tipikus beosztott pozíciókért. Én nem leszek senki több, mint testőre, és nyomozgatni sem fogok. - nem vagyok olyan, mint a többiek.
- Más dolgokhoz értek. De ezt biztosan tudod, ha leinformáltál. - nem tudom, mennyit tudhat rólam, nem igazán szoktam a múltamat, az életemet, a hátteremet promózni senkinek. Néhányan tudnak ezt-azt, de nem vagyok nyitott könyv. Engem kurvára ne lapozgasson senki. Főleg, hogy nem szokott tetszeni, amit a kicseszett lapokon találnak.
Közben belapátoltam a kajámat is. Felkeltem az asztaltól, hogy visszavigyem a tálcát a csajnak, aztán gyorsan fizettem .
- Montre-moi le chemin, mon ami. - engedtem előre "nagyvonalúan" kifelé az ajtón. Hajlandó voltam követni a klubjukhoz ezt a pacsuli szagú, bájgúnár pöcsfejet.

Delaney & Delacroix

-Az Arkánum nem csak a nevében és az infókban gazdag és hangzatos, hanem a benne megfordulók is sokszínűek. Az, hogy mit akarunk tőled, attól is függ, hogy te mit vagy hajlandó megcsinálni, vagy mit nem. Mi nem a maffia vagyunk, hogy márpedig megcsinálod, vagy betont öntünk a lábad köré, aztán aludjál a halakkal. -ezt azért fontos volt tisztázni, bár ha elég okos nagy kisfiú, akkor magától is rájött abból, hogy nem erőltetünk senkire semmit. Nyilván vannak, akiknek nincs nagy választási lehetősége, és el kell végeznie a piszkos munkát, de a tehetségeket nem veszítjük el azért, mert nem hajlandóak olyat csinálni, ami nem áll nekik jól és nem érzik azt, hogy a tökéleteset tudják nyújtani benne.
-Hozzád is az. -néztem végig rajta komoly képet vágva. Nem csak a korábbi foglalkozásaihoz képest, hanem ahhoz képest is, amilyen ő. Lehet, hogy egy átlagos, kicsit fura gyereknek tűnik para tekintettel, de ettől még nem kell, hogy egy sima kaszkadőr legyen. Az Arkánum jó lehetőség a magunk fajtáknak, hogy kibontakozhassunk és építsük magunkat. Ha nem találkoztam volna Amanda-val, ki tudja, hol lennék most. Leginkább sehol.
-C'est super! Vous ne le regretterez pas. -csaptam össze a tenyereimet egy elégedett félmosollyal.
-Senkinem sem kell a semmijének se lenned. Ha csak nem akarsz. Nem ítélkezünk. -tártam szét a karjaimat egy vállrándítás és vigyor kíséretében.
-Mondtam már, hogy testhez álló melót keresünk neked, aztán a többi majd kialakul. Nem foglak beosztani valaki alá, hogy kinyírd nekem az értékes erőforrást, engem meg kiheréljenek. -vagyis az embereket, akik elvégzik a feladatokat.
-De azt még én mondom előre, hogy előfordulhat, hogy alád osztunk be valakit. -ha olyasmi van, amihez kellenek mások képességei is.
A francia mondatára csak egy hitetlen félmosoly volt minden válaszom, míg felpattantam a motorra, hogy elindulhassunk.

Az egyik Staten Island-en található bárunkat néztem ki helyszínnek, mivel közel volt, és nem akartam volna felesleges köröket futni, hogy közelebb legyen a házához. Majd hazamotorozgat, meg nem vagyok jótékonysági intézet. Olyan mindegy, hogy a teremből, vagy egy bárból.
Leparkoltam, elraktam a sisakomat a motor csomagtartó részébe a nyereg alá. Megvártam, hogy ő is így tegyen, majd elindultam befelé. Intettem a kidobónak, hogy hozzá se érjen a forrófejű vendégünkhöz, mert még a végén a kis véreb tőből leharapja neki mindkét karját.
-Van nálad fegyver, vagy annak használható tárgy, esetleg öv? Olyasmi is, amit mi nem gondolnánk annak? Ha igen, add át ennek a szép szál úrnak itt mellettem, és tovább mehetünk. -semmi sem maradhat nála, amivel kárt okozhatna nekem, vagy valaki másnak. Nem bízzuk a véletlenre a dolgokat.
Amint ezzel a nem túl kellemes formalitással megvoltunk, beljebb sétáltam vele. Egy készséges, és túlságosan is lelkes kislány már hozott is egy tálcát, hogy körbe rajonghassa az újdonsült vendégünket. Miért van az, hogy ennek a baráti társaságnak egy része olyan, akikért oda meg vissza vannak, legalábbis addig, amíg meg nem szólalnak? Érthetetlen női logika...
-Sajnálom, drágám, de ez az emo-s prince charmant most az enyém. Menj szépen, és boldogíts mást. Ha végeztünk, és érdekli valami hasonló szórakozás, te leszel az első, aki megtudja. -kacsintottam a lányre egy szórakozott mosollyal, majd a tekintetem komolyra váltott és intettem a fejemmel, hogy tűnjön el szépen valahova, ami nem itt van.

Laurent & Delaney

Értékeltem, hogy az ajtós szekrény nem kezdett el önkényesen taperolni. Eltörtem volna a felpumpált karját, az fix. Nem szeretem, ha az engedélyem nélkül csak úgy hozzám érnek. Amúgy is felesleges ez a felhajtás. Képzett harcművész vagyok, eszközök nélkül is elpicsázok bárkit.
- Az egész testem egy fegyver. - hogy egy sötét végzetes idézettel és mellé egy tenyérbemászó vigyorral éljek.
De mivel a francia bugris megkímélt a touchy tacsitól, így készségesen megszabadultam mindentől, ami a protokoll szerint fegyvernek minősülhet. Az edzős táskámat is leadtam a "ruhatárban" megőrzésre annak a "szép szál úrnak".
Nem jutottunk túl messzire, mert alig néhány lépés után az utunkba keveredett a felszolgáló személyzet egyik buzgómócsing tagja. Végigmértem a tálcával tüsténkedő kiscsajt, aztán a francia gyökérre bámultam unott képpel.
- Emós a faszod. - hát szerintem ő kurvára emósabbnak néz ki, mint én valaha is.
Miután leszerelte a lányt is, követtem ezt a paprikajancsit, akárhol akart is beszélni a munkáról. Azzal korábban már szerzett egy jó pontot nálam, hogy a kaszkadőr meló bármilyen szórakoztató is, szerinte is túl alantas hozzám és a képességeimhez is. Innentől kezdve nem tűnt reménytelennek, hogy egyezségre jussunk.
- Visszatérve. Azzal nincs gondom, ha alám osztogatsz be másokat. A parancsolgatásban fényévekkel jobb vagyok, mint a parancs követésben. - ki hitte volna.
- Olyan munkákat viríts, amiben én irányítok, és nem kell feleslegesen visszafognom magam, nehogy bárki haja szála is meggörbüljön. - ezért sem lennék jó testőr. A delikvenst is megruháznám, ha túl sokat pattog és kezd az agyamra menni. Ami... valljuk be... elég hamar megtörténne.
- Az üres bájolgás szintén nem erősségem. - esélyes, hogy elküldeném a picsába és/vagy betörném a képét mellé. Kortól, nemtől, akármitől függetlenül.

Delaney & Delacroix

-Honnan tudtad?! -pislogtam rá akkora szemekkel, hogy akár teát is felszolgálhattak volna rajtuk, mint tökéletes alátéteken. Az emo jelző amúgy tőlem a lehető legtávolabb állt, de megadtam neki a pontot, mivel szoktam tükörbe nézni...
Inkább elvezettem egy félreeső helyre, ahol megejthettük a beszélgetésünket az Arkánum dolgairól és arról, hogy pontosan milyen munkában gondolkodik az egyikünk, illetve a másikunk. Se a nyomulós csajok, sem pedig a hangos zene nem lehetett indok arra, hogy ne történjen meg ez az eszmecsere. Úgy gondoltam, hogy ez a mogorva pöcsarc még a hasznunkra válhat. Ha nem így lenne, nem kerestem volna meg személyesen, hogy azt akarom, nekünk dolgozzon.
-Szóval nem akarsz testőr lenni, aki másokat kell, hogy védjen és figyeljen az épségükre? Biztos? Pedig, ha buksz az orosz macákra, talán itt találhatnál rá életed szerelmére, mint Ames haverod. -neki bejött. De nyilván ezt én sem gondoltam komolyan. Egyrészt nem tűnik olyannak, mint akit annyira lekötnének a kapcsolatok, másrészt pedig... arra magamtól is rájöttem, hogy nem egy testőr alkat.
-De sosem adnék neked olyan munkát, ahol vigyáznod kell valakire, nem pedig megölni, vagy ártani neki. Nem vagyok idióta. Nem tűnsz olyannak, mint akit annyira foglalkoztatna, mi van másokkal. -és ez nálunk nem hátrányos, sokkal inkább előnyös tulajdonság.
-Az Arkánum általában úgy működik, hogy kapsz egy fedő melót valamelyik bárunkban, ami legális, így a nyugdíjad, a járulékaid, minden szarod fedezve van, és van fix fizetésed is. Az elvállalt, vagy kijelölt munkák fényében kapsz plusz pénzt ezen felül, vagy épp kerül levonásra az általad okozott kár. Reilly haverod például ebben a bárban kidobó, míg a jó seggű, csinos szőke nője meg felszolgáló, vagy minek nevezte ki A Császárnő. Viszont téged még látszatból sem szeretnélek unalmas, legális munkára beszervezni. Egyszerűen nem illene a bánatos, zakkant fejedhez. -vontam meg a vállamat ártatlan képet vágva.
-A szervezetünk gyakorlatilag arra szakosodott, hogy kordában tartsa az alvilágot, legalábbis egy részét. Mondhatni bűnözőkre vadászunk. -néha szó szerint is.
-Így vannak embereink mindenféle szervezet berkein belül. A vendégkörünk baromi széles körben mozog, ahogy a nekünk dolgozók kapcsolati hálói is, szóval jobban szeretném, ha valami izgalmas, testhez álló dolog lenne a legális melód is, amire hivatkozhatsz, mint munka. -bár nem gondolom, hogy letagadná a haverjai, vagy bárki előtt, aki nem okozna neki szarságokat, hogy nekünk dolgozik.
-Nyilván maradhatsz személyi edző is, vagy mit bohóckodsz jelenleg, de szerintem jobban járnál. Jobb fizu, érdekesebb munkák, és sokkal, de sokkal inkább hozzád való környezet. -magyaráztam neki a dolgot, belekortyolva az idő közben kihozott, hideg italba.

Laurent & Delaney

- Ez komoly? - néztem rá felvont szemöldökkel, türelmetlen pislogások közepette. Csodásmesés hollywood-i sztori, de nem vagyok olyan, mint Ames. A szerelem, a kapcsolatosdi kurvára nem nekem való. Mindig mindenki idióta, hisztis, szánalmas, idegesítő. Aki véletlenül mégis bejön és egész türhetően elviselhető, az meg képtelen elfogadni és tolerálni a dolgaimat. Ne baszogasson, ne húzza fel az agyamat a hülyeségeivel, aztán akkor nem leszek rá ideges. Logikus, nem? Az meg hogy másokkal seggfej vagyok... nem tök mindegy? A lényeg, hogy vele nem. Az orosz macák meg pont nem a típusaim. Sőt... igazából... Senki se a típusom, ahogy én sem vagyok senkié sem.
- Ezt eltaláltad. - random idióták testi épsége tényleg rohadtul nem érdekel. Ha magának keresi a bajt, meg is érdemli a sorsát. Csak azokkal törődök, akik tényleg számítanak nekem, de értük tűzbe teszem a karomat is. Ezek az emberek viszont szörnyen kevesen vannak. Valószínű, hogy egy kezemen is simán meg tudnám számolni őket.
Unott képpel végighallgattam a dumáját, ami részben érdekes volt, másfelől viszont agyonbasztam volna, mint egy dinnyét.
- A "bánatos, zakkant fejem" nem akar alibi munkát egyik klubotokban sem. Arra ott az önvédelmi oktatós "bohóckodás". - nem vagyok személyi edző, te agyhalott csíraképződmény.
- Szeretem csinálni. Tényleg fontos, hogy minél többen meg tudják védeni magukat a sötét utcán. És fedezi a járulékos szarságaimat is. Nem terveztem feladni egy másik melóért sem. - bármilyen hihetetlen is.
- Ez az arkánumosdi csak mellékes lenne. Vagy esetleg idővel kiválthatja a kaszkadőr munkát, mint főállás, de annyira nem akarok elköteleződni felétek, mint Reilly és a nője. - nem kell ennyire előre szaladni. Előbb legyünk túl a kezdeti súrlódásokon.
- Szóval hagyjuk a legális fedősztorit, és inkább regélj az alvilág kordában tartásáról. Milyen szerepem lehet ebben? Vagy mond, kit kell levadászni, aztán már megyek is. A ragadozó szerep meglehetősen testhezállónak tűnik, mon ami. - a fizetés sem motivál, csak had csináljak valami olyat, ami... én vagyok.

Delaney & Delacroix

-Ja, mint a kicseszett vakbélgyulladás. Ames haverod behúzta a tutit a melójával. -van, akinek összejön, de nem gondoltam komolyan, hogy a jelenleg velem tartózkodó erre utazna. Nem tűnik olyannak, mint aki arra vágyna, hogy boldog kapcsolatban éljen és hasonló nyálas baromságok. A legtöbb nővel összességében úgy is csak a baj van és több problémát jelentenek az életben, mint előnyt.
-Helyes, maradjon is így. -mindegy, hogy ezek a hátráltató tényezők a barátok, a család vagy random barmok. Nekünk jobb, ha nem kötődik senkihez sem és véletlenül sem talál rá idő közben a lelkiismeretére és a kötődés fogalmára, mert akkor baszhatjuk a "lelketlen kivégzőnket."
Nem érdekelt, hogy önvédelmi oktató vagy személyi edző, de jót mosolyogtam rajta, hogy ezzel adta a tudtomra, kurvára nem találtam el, mivel is foglalkozik a kaszkadőrösdi mellett. Nekem édes mindegy, mi a melója, csak a miénket végezze el, a többi kibaszottul mellékes.
-Ezzel egyetértek. Én is bírom az ilyesmit. -még ha nem is látszik rajtam, de a küzdősportok, az önvédelmi harcok épp annyira a szenvedélyem, mint a fegyverek vagy az ékszerek. Én is fontosnak tartom, hogy az ember ezeket megtanulja, épp ezért fogom majd a húgomat is beíratni valami ilyenre. De azt már tudom, hova ne vigyem, mielőtt ez a pszicho állat kinyírja, amiért nem ért meg valamit másodszorra sem.
-Reilly és a nője nem köteleződtek el felénk eléggé. -ez az én álláspontom volt. Hasznosak vagyunk egymásnak, de nem gondolom, hogy örökké velünk fognak két a kézben ugrálni a bűnözők hullái között. Ők ehhez túl igazságérzetesek, és mi a szürke zónás felfogásukhoz azért túlságosan is illegálisak vagyunk.
-Szóval hagyjuk a fedősztorit? Hát jó, akkor térjünk is a lényegre. -hajoltam kicsit előrébb, hogy a fülbevalómat forgatva, elgondolkozva figyelhessem a vonásait, mintha bármi is leolvasható lenne az arcáról jelenleg.
-Egyelőre nem kell levadásznod senkit sem, de ha ilyesmire vágysz, meg tudjuk oldani, talán még élveznéd is. Viszont ahhoz előbb bizonyítanod kell, hogy megbízhatunk benned. -amúgy szerintem szívvel-lélekkel nyiffantani ki bármilyen megjelölt célpontot.
-A te testhez álló feladatod az lenne, hogy épülj be a CIA-ba, mint kínzásokra specializálódott vallató. Nem gondolom, hogy problémát okozna ez a szerepkör, ráadásul ha az információim helyesek, Reilly barátodnak a dögös szőkéje nem csak vizuális ingernek tökéletes, de kapcsolatok terén sem okoz csalódást. Ismer valami rejtélyes CIA-s embert, és mivel nem úgy tűntél, mint akinek annyira nagyon sokat jelentene a barátsága azzal a másik bánatos képűvel, gondolom megoldanád a felvételedet. Vagyis... old meg a felvételedet a szervezethez, mivel köztük beépített emberünk még nincs. A katonai múltad alapján nem lesz nehéz megfelelned nekik, úgyhogy old meg a dolgot, cicavirág. Elég nagy kisfiú vagy már ahhoz, hogy ne okozz csalódást nekünk. Rengeteg a korrupt, aljas kis pöcsöket támogató barom a CIA-n belül is, szóval nem ártana a közelükbe jutnunk. -pillantottam rá várakozó komolysággal, de egy elégedett vigyor kíséretében.

Laurent & Delaney

Arra, hogy egyelőre nem kell levadásznom senkit sem, alig észrevehetően elhúztam a számat. Hát pedig valami ilyesmiben reménykedtem, de ha nem, hát nem. Majd szól, ha akar valamit tőlem. Tudja, hol talál meg, én nem könyörgök senkinek sem, nem vagyok ráutalva.
- Oké. Mond, hogyan. - néztem rá várakozón. Azzal sosem volt gond, hogy megbízható vagyok-e vagy sem, sokkal inkább a módszereimmel, az önfejűségemmel, a nagy pofámmal, és az irányíthatóságommal. Nem vagyok senki kutyája, és vannak önálló gondolataim is. Ha valamihez jobban értek, akkor ne ugasson bele olyan, akinek fingja sincs semmiről. De ezeket már ő is tudja. Egyrészt rávilágítottam, másrészt úgyis kiderítette innen-onnan, ha alaposan utánam szaglászott. Nem tűnnek bóvlinak, így kinézem belőle.
Felvont szemöldökkel néztem rá, amikor közölte, hogy azt akarja, épüljek be a CIA-hoz, ráadásul kínzó-vallató szerepben. Hát azt én sem hiszem, hogy gondot okozna, nem vagyok egy szívbajos fajta. A hogyanról nekem is rögtön Reilly csaja, és a sokat emlegetett forrása jutott eszembe, így csak bólogatni tudtam, jelezvén, hogy ezzel aztán kurvára semmi újat nem tudott mondani nekem. Nélküled is összeraktam, "cicavirág". Abban viszont téved, hogy ne jelentene sokat a Reilly-vel vagy a többi ápolttal való barátságom, de a cél szentesíti az eszközt. Attól még hajlandó vagyok felhasználni őt vagy a nőjét, hogy teljesítsem a kapott feladatot.
- Legyen. - vontam vállat, aztán sarkon fordultam, hogy elindulhassak kifelé.
- Ne fáradj, egyedül is kitalálok. - intettem neki hanyag mozdulattal.
- Majd kereslek, ha már felvettek. Cicavirág. - addig úgysincs miről beszélnünk. A semmi nem képezheti a tárgyalásunk alapját.
Amint kifelé menet visszaszereztem a cuccomat a security fazontól, és kiértem a parkolóba, dobtam egy üzenetet Reilly-nek, hogy ráér-e valamikor dumálni. Nevezhetjük üzleti ügynek is. A francia pöcsnek fogalma sincs róla, miféle társaság vagyunk. Nem kellenek a másik háta mögötti simliskedések, simán lerendezzük szemtől szemben. Reilly-vel meg aztán főleg, nem fog rinyálni meg problémázni semmin sem.

Delaney & Delacroix